Pribéksírám

Parragh Nyalonc: “A BMW nem a két szép szemünkért jön ide”

Az iparkamara elnöke szerint hiába a magyar az egyik legképzettebb, legjobb munkakultúrával bíró és arányaiban is kedvező árú munkaerő a világon, a profit mindent visz. Parragh László a hvg.hu.nak adott interjújában azt mondta, ha a magyar kormány nem adott volna milliárdokat a német autógyárnak, fizetett volna Szlovákia vagy Románia. Az elnököt kérdeztük arról is, hogy mekkora a befolyása az oktatásra, kudarc volt-e a szakoktatás átalakítása, valamint a tankötelezettség felső korhatárának csökkentése.

hvg.hu: Országos konzultációsorozatot indított a vállalkozások körében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az Innovációs és Technológiai Minisztériummal közösen. Tulajdonképpen mit várnak ettől?

Parragh László: Abból indultunk ki, hogy a rendszerváltás óta nem volt olyan kormány Magyarországon, amelyik ne azt mondta volna, hogy a kkv-szektort erősíteni akarja. De amikor belemegy ennek a részleteibe, akkor kiderül, ez korántsem olyan egyszerű, mert a szektor végtelenül színes: benne van a 249 főt foglalkoztató, meg a 49 millió euró árbevételű cég is. Mindegyiknek más az érdeke, mások a problémái. Mi most meghívjuk őket egy beszélgetésre, ahol mindezt elmondhatják. És amikor ezen túl vagyunk, letesszük a javaslatainkat az illetékes minisztérium asztalára, hogy szerintünk minek kéne benne lennie egy országos kkv-stratégiában,

hvg.hu: Ha – ahogyan ön mondta – a rendszerváltás óta nem volt olyan kormány Magyarországon, amelyik ne tett volna hitet a hazai kis- és középvállalkozások támogatása mellett, hogyan fordulhat az elő, hogy az elmúlt egy évben az uniós támogatásból finanszírozott közbeszerzések 39 százalékát nem magyar cégek nyerték, hanem két osztrák, a Strabag és a Swietelsky? Hozzájuk hasonló mértékben csak a Mészáros Lőrinchez és a Szíjj Lászlóhoz kötődő vállalkozások jutottak megbízáshoz.

P.L.: Ez egy hamis kép. A közbeszerzések alapvetően nagyberuházásokra irányulnak, amit egy kisvállalkozás soha nem fog megnyerni. Tegyük fel, hogy van egy autópályaszakasz-építés, azt egy kisvállalkozás nem tudja megoldani. De ott tud lenni mint tervező, mint kavicsszállító, vagy mint útjelző-festő. Azt ne várják soha, hogy egy metróépítést egy kisvállalkozás fog elnyerni, ha mégis, akkor ott már baj van.

© Túry Gergely

hvg.hu: Tavaly minden eddiginél több támogatást, 86,5 milliárd forintot adott az Orbán-kormány egyedi döntéssel a nagyvállalatoknak munkahelyteremtésre. A legtöbbet, valamivel több, mint 12 milliárdot a német BMW kapta a debreceni beruházáshoz. Nem tartja ezt aránytalanul soknak?

P.L.: Lehet arról beszélni, hogy a BMW sokat kapott vagy keveset, de ha Szlovákiába ment volna, ott is kapott volna, ha Romániába, ott is. Ez az állami gazdaságpolitika része, és ne felejtsék el, hogy ezeknél a cégeknél messze az átlagjövedelem felettiek a fizetések.

hvg.hu: És lesz kinek fizetni? A hírek szerint Romániában és Ukrajnában toborozzák a vendégmunkásokat.

P.L.: Ne felejtsük el, 2010-ben még az volt a baj, hogy túl sok munkanélküli volt, most meg az, hogy túl kevés a munkát vállalni képes ember. De ez bármikor változhat, például a technológiának vagy a gazdasági környezetnek köszönhetően.

hvg.hu: A régióban Magyarországról vándorolnak el legnagyobb arányban a szakmunkások és a felsőfokú végzettségűek, mi kellene ahhoz, hogy visszajöjjenek?

P.L.: Egyértelmű: magasabb bér. A rendszerváltás óta szinte minden kormány arra épített, hogy alacsonyan tartotta a bért, és ezen keresztül hozta be a befektetőket. Én voltam az első, aki három évvel ezelőtt a kamara gazdasági évnyitóján azt mondtam, el kell érni, hogy emelkedjenek a bérek. A gond az, hogy a termelékenység és a hatékonyság nem a bérekkel azonos ütemben nő, különösen a kis- és középvállalkozásoknál.

 

© Túry Gergely

hvg.hu: Mi lesz ezekkel a cégekkel az EU következő költségvetési időszakában, amikor kevesebb pénz jön majd Magyarországra? Hogyan élik ezt túl a vállalkozások?

P.L.: A magyar gazdaságnak vannak komoly belső tartalékai. Volt is egy ilyen szlogenünk, hogy a kkv-kra úgy kell tekinteni, mint egy növekedési tartalékra, amiből ha ki tudunk hozni valamit, az a teljes magyar gazdaság növekedésével jár együtt. Egyébként ez történik, csak én nem hiszek a varázsvesszőben.

hvg.hu: Ezt hogy érti?

P.L.: Csak munkával, kitartással, átgondolt folyamattervezéssel lehet előrelépni, amihez egyébként idő is kell. A magyar gazdaság eredményei öt-hat éve rendkívül jók, és ezt nem a szél fújta össze, nem magától nő öt százalékkal a GDP.

hvg.hu: Nem magától, hanem az Európai Unió segítségével.

P.L.: Való igaz, hogy az Európai Unió adja a magyar fejlesztési források meghatározó részét, de egyrészt mi is fizetünk az uniónak, igaz, nem annyit, mint amennyit kapunk, másrészt cserébe odaadtunk sok mindent. Az imént beszéltünk a munkaerőről, a fiatal nem egyéves korában megy ki munkát vállalni, hanem 22 évesen, miután a magyar állam költségén végigjárta az óvodát, kapta az állami támogatást, megtanulta az iskolában, amit meg kellett, és ennek a tudásnak a birtokában megy el külföldre.

hvg.hu: Ezt úgy hívják, hogy a munkaerő szabad áramlása.   

P.L.: Én ezt nem vitatom, csak amikor arról beszélünk, ki mennyi pénzt kap a másiktól, akkor ne felejtsük el azt, hogy a támogatásokért cserébe odaadtuk a munkaerőpiacunkat, a kereskedelmi piacunkat, a befektetési lehetőségeket és még sok minden mást. A BMW sem két a szép szemünkért jön ide.

hvg.hu: Miért jön ide?

P.L.: A profitért. Azért, mert a magyar munkaerő ma a világon – bármennyire is panaszkodunk rá – az egyik legképzettebb, legjobb munkakultúrával bíró és arányaiban is kedvező árú. Nehogy azt higgyék, hogy egy multicégnél a szimpátia, a történelmi hagyomány vagy bármi más miatt döntenek Magyarország mellett, csak és kizárólag a várható profit számít. Ezt reális szemmel kell nézni, nem idealista módon.

© Túry Gergely

hvg.hu: Ha már a munkaerőnél tartunk, beszéljünk az oktatásról! 2010 óta óriási átalakulások voltak e területen. Ezekben az átalakításokban – ahogyan egy interjúban mondta – ön is tettestárs volt. Mégis mekkora a befolyása az oktatási kérdésekre?

P. L.: Ezt én nem tudom megítélni.

hvg.hu: Akkor ki tudja?

P. L.: Az oktatás a gazdaság szempontjából nézve kulcstényezőHa egy országnak rossz az oktatási rendszere, akkor ott nem lesz az adott kornak megfelelő képzettséggel felvértezett munkaerő, és így az a gazdaság nem lehet sikeres. Mi ezért nem tehetjük meg, hogy nem szólunk bele az oktatásba.

hvg.hu: A minap megjelent Szakképzés 4.0 kidolgozásában is benne volt?

P. L.: A kamara készített egy komplett programot, amit még a megalakulásakor odaadtunk a kormánynak. Ez az anyag erőteljesen benne van a mostani programokban is.

hvg.hu: Azért kérdeztük, mert ebből a programból, illetve a Versenyképességi Tanács, valamint az MNB szintén nemrég nyilvánosságra hozott dokumentumaiból az olvasható ki, hogy kudarc volt, ami 2010-től az oktatásban, főleg a szakoktatásban történt. Egészen más szemléletet tükröznek ezek az anyagok, mint amire az eddigi reformok épültek. Eddig például a munkaalapú társadalom volt a szlogen, most a tudásalapú. Ön is kudarcosnak ítéli meg a szakoktatás átszabását?  

P. L.: A gazdaság, a társadalom változik. 2010-ben rengeteg ember volt munka nélkül, élt segélyből. Az akkori struktúrákat át kellett alakítani, úgy, hogy az emberek munkából éljenek. Akkor az volt a kormányprogramban (és ebben is ott volt a mi véleményünk), hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet kell teremteni. Ezt ma már természetesnek veszi mindenki, hiszen megvalósult: nyolc év alatt 850 ezer új munkahely jött létre. A tíz évből nyolc és fél telt el. 

hvg.hu: Kérdés, hogy tíz év múlva ezek az emberek fognak-e tudni dolgozni egy olyan munkaerőpiacon, amit még megjósolni is alig lehet. Képesek lesznek-e átképezni magukat az akkori igényeknek?

P. L.: Ezt nem tudjuk. Ha a Jóisten megadja, és akkor is beszélgetünk, lehet, hogy egész más kérdést fognak nekem föltenni. Mert más dolgokkal kell majd az országnak szembesülnie.

hvg.hu: Az ön által is szorgalmazott korábbi szakiskolai átalakításban lerövidítették a képzési időt, és drasztikusan lecsökkentették a közismereti órákat. Így egy szakközépiskolás alig tanult informatikát, nyelvet, történelmet, matematikát stb., de a szakgimnáziumba járóknak is 400 órával csökkentek ezek a tárgyak. Ezt a változást utólag is helyesnek tartja? Át tudják majd képezni magukat az ebben a rendszerben tanult szakmunkások arra, hogy tíz év múlva is képesek legyenek helyt állni a munkaerőpiacon?

P. L.: Ez egy olyan mantra, amin az ember csak mosolyogni tud. Ha nem tudjuk, milyen igénye lesz tíz év múlva a munkaerőpiacnak, hogyan tudjuk arra megtanítani a gyerekeket ma?

© Túry Gergely

hvg.hu: Úgy, hogy arra készítjük fel őket, hogy ha kell, önmagukat át tudják képezni. És úgy, hogy olyan készségeket erősítünk bennük, mint kreativitás, együttműködési készség, problémamegoldó gondolkodás, digitális írástudás stb. Az említett dokumentumokban is ez jelenik meg, a Szakképzés 4.0-ban is.

P. L.: Egy gyereknek az életében korlátos az idő arra, amit tanulásra tud fordítani. Amikor döntést hoz valaki arról, mi legyen a tananyagban, ezt figyelembe kell venni. Megemelhetjük az óraszámot, csak a gyerek bele fog pusztulni. Ezután jön annak mérlegelése, hogy ténylegesen mi legyen a tananyag. Ma ennek nagy része könnyen elérhető az interneten. Én történelemtanárnak készültem, most is el tudom mondani az Árpád-házi királyokat, de azt mondom – és ezért kritizáltak is rendesen –, hogy ez a fajta tudástartalom, amire egészen másképp van szükség. Előveszem a mobilomat, és azonnal ott van előttem az összes király. Ezt fölösleges bemagolni. A szakmát viszont meg kell tanulni.

hvg.hu: A szakképzésben igaz, hogy kevesebb volt a lexikális tudás, de helyette nem jöttek be a szükséges kompetenciaelemek. Csak az épp most szükséges (viszont gyorsan elavuló) szakmai tartalmakra helyezte a hangsúlyt.

P. L.: Az előző egy olyan tabukat feltörő és folyamatokat átalakító koncepció volt, amit mint köztes lépést nem lehetett megtakarítani. Az azt megelőző szakképzés lényegesen rosszabb minőségű volt, mint amit az elmúlt időszak megvalósított.

hvg.hu: Ha ez most olyan jó, akkor miért kell újra átalakítani? 

P. L.: Mert a világ változik, előre kell lépni. Egy csomó olyan szakma jelent meg, ami korábban nem létezett. Például a mechatronikának vagy a logisztikának, és sorolhatnám még, a tudástartalma már nem egy hagyományos szakközépiskola szintjén van, bőven belelóg a felsőoktatás területébe. A magyar oktatási rendszer legsúlyosabb hibája az, hogy merev határokat állított föl az alapoktatás, a középfok, és a felsőoktatás között. Ezeket a határokat a való világ már lebontotta. Úgyhogy ez a közismereti tárgy-dolog egy nagyon ósdi gondolkodást takar.

hvg.hu: A kamara volt képzési és oktatási igazgatója egyszer használatos szakmunkásnak nevezte a szakképzésből kikerülőket. Akik ma megtanulják az adott szakmát, de annak változásait már nem fogják tudni követni.

P. L.: Ezért vonjuk be a cégeket, akik a legfrissebb technológiával rendelkeznek. Ha ezt a cégekre bízzuk, akkor azok érdeke fog áttörni a szabályozásban, és olyan embereket fognak képezni, akikre nekik épp szükségük van. Viszont ha az iskolára bízzuk, akkor az olyan embereket fog képezni, amire eszközei, tanterme, oktatója, gyakorlata van. Mi azt mondjuk, hogy keresletorientálttá kell tenni a szakképzést. A keresletet nem a diák, nem az iskola adja, hanem a gazdaság. Mi nem tehetünk mást, mint elmondjuk, hogy a gazdaság szempontjából nézve mi kell, és oda kell összpontosítani minden erőforrást. A végeredménynek azonban a diák, a családja, az iskola is haszonélvezője lesz.

hvg.hu: Biztos, hogy csak ezt az egy szempontot kell érvényesíteni?

P. L.: Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Nekünk ma egy olyan szakmát kell a gyerek kezébe adni, amit ma tud hasznosítani. Amit feszeget, abban igaza van: a világ változása valóban tudásváltozást fog kikényszeríteni. De erre a válasz nem a szakképzés és nem is a gimnázium. Erre a válasz a felnőttképzés. A képzés következő nagy területe, amihez hozzá kell nyúlni, az éppen ez.

hvg.hu: A tankötelezettség felső korhatárát levitték 18 éves korról 16 évesre. Ennek meg is lett a következménye: drasztikusan nőtt a korai iskolaelhagyók aránya. Most is jó ötletnek tartja ezt az intézkedést? 

P. L.: Abszolút jó intézkedés volt. A rendszer felülről nyitott. Ha valaki betöltötte a 16. életévét, nem kell, hogy abbahagyja az iskolát, mehet tovább. Két szakma megszerzése Magyarországon ingyenes, a felsőoktatásban nincs is korlát, 70 évesen is elmehet még valaki a Corvinusra tanulni. Ilyen értelemben, hogy ki mennyit tanul, az rajta és a családján múlik. Ma ugyanakkor sok gyerek egyszerűen nem akar az iskolában maradni. És ez nem csak neki probléma, hanem a másik 29-nek is, aki ott ül az osztályban, mert az az egy szétveri a tanítási folyamatot. Pusztán azért marad ott, mert a jogszabály előírja. Mi megteremtettük a lehetőséget arra, hogy otthagyhassa az iskolát.

hvg.hu: Ez évente mintegy tízezer gyerek, akikről nemrég Pokorni Zoltán azt mondta, hogy mennek a lecsóba.

P. L.: Nem mennek a lecsóba. A koncepcióban is benne van a műhelyiskola intézménye, ahol ezek a gyerekek elsajátíthatnak egy olyan minimális tudást, amit a munkaerőpiacon el tudnak adni. És így nem kell közmunkába menniük. Mi nem fogjuk tudni megoldani az életüket, de jobbá tudjuk tenni. Az új stratégia szerint rész-szakképesítés nélkül senki nem hagyhatja el a közoktatást, így az életkor kikerül a szabályozásból.

hvg.hu: Egyelőre csak azt látjuk, hogy kihullanak az iskolából.

P. L.: Csak 2020-ban lép életbe a rendszer!

hvg.hu: De addig is évente tízezren esnek/estek ki az iskolából. És a mai rendszer kialakításában is tettestárs volt.

P. L.: Tettestárs voltam, hogy az adott évfolyamokon 80-90 ezer gyerek normálisan be tudta fejezni a tanulmányait. Ez nézőpont kérdése. Amúgy fogalmilag tisztázni kell valamit. A 16 éves korhatár miatt még ezren sem hullanak ki, nem véletlen, hogy erre példát sem könnyű találni. Nagyságrendekkel többen, valóban tízezren lemorzsolódnak, mert nem akarnak szakmát tanulni, egyszerűen abbahagyják a tanulmányaikat.

hvg.hu: A kettőnek együtt is kellene mennie. Vannak azért pedagógiai módszerek…

P. L.: Persze. Legyünk már életszerűek! Van egy kis település, ahol van kettő deviáns gyerek, mit kezdjünk velük? Hogy vigyünk oda plusz szakembert? Én, mint vezető egyetlen dolgot tudok csak értelmezni: a hatékonyságot. Ha 90 ezer gyerek tisztességgel meg tudta csinálni az iskolát, akkor, ha e mellett volt lemorzsolódás, az a rendszerből következik.

hvg.hu: A Szakképzés 4.0-ban leírják a technikum intézményét, amivé a mostani szakgimnáziumokat (korábbi szakközépiskolákat) alakítanák. Túl az újabb szómágián, iskolaelnevezés-változtatáson, ez 4+1 éves lenne, és egyenes út vezetne innen a felsőoktatásba.

P. L.: Mi mindig is technikumpártiak voltunk. A gazdasági szereplők ugyanis ezt tudják értelmezni. Egy technikumot végzett több mint egy szakmunkás és kevesebb, mint egy mérnök. Mi azt mondjuk, hogy legyen négy közismereti tárgy, amiből érettségizni kell, plusz a szakma. És a szakmai tudást tekintsük emelt szintű érettséginek. Ezzel feltörjük azt a tabut, ami miatt sokan elriadnak a szakképzéstől, hogy az zsákutca. Szeretnénk kinyitni a kaput a felsőoktatás irányába. Ez a felsőoktatásnak sok ponton nem tetszik. Miközben a nagy konszernek vezetői jellemzően szakmunkásként kezdték és tudják, a szakma hogy épül fel. A világ leggazdagabb embereinek többsége pályaelhagyó volt, és iskolaelhagyó.

© Túry Gergely

hvg.hu: És szakmunkás.

P. L.: Igen. A szakmát végigtanulta és úgy emelkedett föl. Azt gondolom, hogy a továbblépés lehetőségét kell odatenni a gyerek elé. Ki tudja 12, 14, 16 évesen, hogy az életpályája merre fog kanyarodni? Senki. Felelősséggel ilyen döntést nem lehet meghozni. A fejlett oktatási rendszerekben a diákok 70 százaléka szakmát tanul első lépésként. És ezután mennek sokan a felsőoktatásba. Én támogatom a felsőoktatást minél szélesebb körben.

hvg.hu: Eddig nem ezt mondta. Hanem azt, hogy „jobb egy szakma, mint egy diploma”.

P. L.: Nem. Mi azt mondjuk, hogy kell egy szakma, és ha onnan továbblép valaki, azzal egyetértünk. De ha nincs meg a szakmája, az a gyerek közmunkás lesz vagy olyan tanulási folyamaton kell neki keresztülmenni, ami rengeteg frusztrációval jár együtt.

hvg.hu: Méltányos az, hogy lesznek, akik a most is előírt – sőt, jövőre továbbszigorított rendszerben – kerülhetnek be az egyetemekre, míg mások egy másik úton, a technikumokról dobbantva? Ez két külön pálya.

P. L.: Valójában három pálya lesz, mert, ha valakinek megvan az érettségije, és kifizeti a tandíjat, úgyis bejut. Ha jól tanult, akkor bejut úgy, hogy nem kell fizetnie. Az ajánlat a technikumoknál az, hogy aki odamegy, kap egy szakmát, és eldönti, mit csinál: elkezd dolgozni vagy tovább tanul.(HVG)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: “…amikor arról beszélünk, ki mennyi pénzt kap a másiktól, akkor ne felejtsük el azt, hogy a támogatásokért (ÉRTSD: JÚDÁSPÉNZ! B-R) cserébe odaadtuk a munkaerőpiacunkat, a kereskedelmi piacunkat, a befektetési lehetőségeket és még sok minden mást. A BMW sem két a szép szemünkért jön ide…”

– HAHÓ MAGYAROK! FIGYELJETEK! “…cserébe odaadtuk a munkaerőpiacunkat, a kereskedelmi piacunkat, a befektetési lehetőségeket és még sok minden mást…!

– MINDENT ODAADTAK “EZEK”! A júdáspénzt pedig SZABADON LERABOLHATJÁK! Magyarán: A VAGYONUNK UTÁN A JÖVŐNKET IS ELLOPTÁK/ELLOPJÁK!

“EZEK” folyamatosan Magyarországról, magyar gazdaságról rikácsolnak, ám egy – egy óvatlan pillanatban bevallják: NEM IS LÉTEZIK, MERT ODAADTÁK! BAGÓÉRT, VAGY INGYEN!

“EZEK”! Nem csak a döbrögisták! EZEK MIND! KÖZÖSEN! És mindegyik azt igéri, hogy…

“EZEK” mind a Nyugat csicskái!

“EZEKNEK” pedig MI VAGYUNK A CSICSKÁI!

A legelkeserítőbb azonban az, hogy “EZEK” MONDJÁK MEG NEKÜNK A TUTIT!

A legelkeserítőbb az, hogy nincs aki/ami kimondja végre: “EZEK” MIND HAZAÁRULÓK! ZAVARJUK EL ŐKET MIND!

Persze hogy nincs ilyen! Mert normálisan gondolkodó emberek már régen fölfogták: A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA “EZEK” OLYAN MÉRTÉKŰ KÁRT OKOZTAK, AMI MÁR SOHA BE NEM PÓTOLHATÓ!

“EZEK” persze jól jártak!

IDEJE LENNE ELGONDOLKODNI MAGYAROK! KELLENEK NEKÜNK “EZEK”? KELL A TOVÁBBI KÁRTÉTELÜK?

“Pribéksírám” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Parragh szövege azért jó!!Nem is ott van a bibi!
    Most azt beszéljükm,hogy sok szakma megszünt Magyarországon!És ez,sajna,nagyon is igaz!
    Megszünt a nagyipari termelés,helyette megjelent a kkv-s termelés!Pl. a múltkoriban láttam egy dok. filmet,amelyben a magyar üvegipar világhírét emlegették fel,amely mára már eltünt,mindössze egy kis ,valamikori üvegmunkás által szervezett egyszemélyes “iparággá” vált,azaz a dinoszaurus szánalmas szalamandrává vált, az üvegművességet fenntartó szakami tudása ellenére!!.
    Nos,egy biztos,hogy művészi üvegfuvás oktatása nagyban már nem lesz,mintahogy a nagyhírű textilipari ,élelmiszeripari,gépipari oktatás sem!,Pedig ezek alapvetően megszabják az ipari szakképzés milyenségét,szükségességét!Pl.csak a saját szakmám,a szövészetet tekintve volt három technikum (textil) ma egy sincs,aztán megszüntek a gépipari technikumok is ,építőipar stb.
    Ezek ,és más iparágak egy ország életében létfontosságúak,ezeket nem lehet külső piacról megoldani,mert ezek adták a népességnek az anyagot a megélhetéshez,és nem utolsó sorban a megélhetéshez szükséges keresetet isTehát erős egymásra éplültségben voltak.Ma hiába mondja Parragh,hogy nem tudjuk,mit hoz a technikai fejlődés,ezekre akkor is szükség lesz,ha az embert is három D-s nyomtatón nyomják.Csak akkor lesz nagy baj,ha az a nyomtató Németországban van,és mi adjuk hozzá a szakembert!
    Ha a szakembert mi oktatjuk,akkor annak a haziai üzemeltetésű gyárban kell dolgoznia,a tudását itt kell hasznosítani,de megfelelő bért is kell ahhoz adni,hogy tudását a mindenkori technológiai szinthez tudja igazítani,akármekkora ugrás is legyen az!

  2. Admin töled nem messze ott vannak a Turkevei cigányok akik munkaeröközvetitéssel foglaslkoznak.
    Kik élnek jol a magyar biorobotbol akinek már semmi joga.
    A Multi
    A közpénz mafia cassa ( nem irom ,hogy álam mert ez már rég privát számlák )
    A munkaerö közvetitö.

    Mi marad a biorobotnak?
    Annyi ami nem fedezi lakhatását közlekedését élelmezését.
    Tehát minden család kiküld egy eltartot nyugatra dolgozni,vagy éhendöglenek.

  3. Érdekes olvasni, ahogyan a HVG riportere gyakorlatilag hülyét csinál Parraghból, és teljes joggal, miközben az észre sem veszi. A beszélgetés közepétől kerülgetnek egy problémát, amikor a tudásalapú társadalomról és a munkaerőpiaci igények változásaira való rugalmas reagálásról van szó. A riporter látja a dolog növekvő nehézségeit a képzési rendszerben, és végül csak annyit tud kicsikarni Parraghból, hogy a felnőttképzésre kell koncentrálni, miközben az iparkamara elnöke az iskolaelhagyást és közismereti tárgyak oktatásának gyengülését feszegető kérdések után azzal a próbál érvelni, hogy a világ leggazdagabb embereinek többsége pályaelhagyó, iskolaelhagyó volt. Amikor a riporter szarkazmusa felszínre tör, és rátromfol, hogy szakmunkások (is), Parragh helyeslően helyben hagyja ezt, holott nagy butaság. A világ leggazdagabb emberei valóban több esetben nem fejeztek be egy-egy képzést, csakhogy azok jellemzően felsőoktatási tanulmányok voltak. Többségüknek főiskolai végzettsége van.
    https://www.cnbc.com/2018/05/18/the-universities-that-produce-the-most-billionaires.html
    https://www.stamfordadvocate.com/news/article/The-World-s-Wealthiest-People-Went-to-These-13734672.php
    Ami a mostani hozzáállásból látszik: a kiesőkkel számolnak, de csökkentésük érdekében nem tesznek különösebben, ha pedig új kihívások jelentkeznének, azt a munkaügyi rendszerben oldanák meg a felnőttképzés keretein belül, egyfajta kézenfogással az önálló pályatervezés lehetőségének erősítése helyett.

  4. Jól látjátok a gazdasági problémák ma is változó : ok-okozati összefüggéseit. Csupán a ma reg-
    geli médiából idéznék két ide vonatkozó hírt: A Hajnaltáj… c. műsorban néhány percet szántak
    a Salgótarjánban megrendezett Országos Szakmunkás vetélkedőnek, s szólaltatták meg a részt-
    vevők ( győztesek) egy részét. De az országos híradókat szerkesztők ingerküszöbét nem érte
    el ez a vetélkedő. Bezzeg, az ELTE 3 fős csapatának amerikai szereplése ott volt a hírekben !
    Nos: itt van a kutya elásva ! A termelő munkát végzőket a humán értelmiség médiát
    felügyelő emberei nem sokra becsülik! annak ellenére hogy BELŐLÜK ÉLNEK , viszont az el-
    tartottak tömegeit alkotó és vezető pl. média munkásokat : helytelenül TÚLBECSÜLIK !
    Ezt a munkakerülő gondolkodást is a kapitalista rendszertől kaptuk. A teljesítmény nélküli
    vagyonokkal együtt. Apropó teljesítmény ? és hozzáadott érték … fogalmainak matekjában,
    minden esetben osztóként szerepelnek az eltartottak is . Ez a legfőbb akadálya hogy az 1 főre
    eső (eszköz és munkaerő arányú) teljesítmény a Magyarországon működő kkv-ben alacsony!
    …Sok más összefüggésekkel együtt. Majd ha a BÉRARÁNYOK a társadalmilag hasznos munkát
    megbecsülik, akkor és csak akkor fog javulni a szakmunkások-technikusok és a mérnökök
    munkájának anyagi elismerése is ! ( a pl. híradó bemondói 20 évvel ezelőtt kerestek 1 MFt/ hó)

    1. A közvetlen termelő munkát végzők esélyei is csökkennek az oktatás bizonyos területeinek hanyatlásával. Ha a gyakran mantrázott hozzáadott értéket növelni szeretnék, akkor szükség lenne rugalmasan reagálni képes, a jó szaktudás mellett jó alapképzéssel bíró, magas igényű munkákat végző (vagy azokat elsajátítani képes) szakemberekre. Ehelyett most hangsúlyosabban egy-egy (gyakran külföldről betelepült, kisebb értékű részfolyamatokat végeztető) cég igényeinek megfelelő, egyre korlátozottabb felhasználhatósági körű szaktudásra mennének rá, ahol a cég érdekei érvényesülnének a munkavállalóé előtt. A nagyobb cégeket korábban nem kellett félteni. Ha az adott munkavállaló mondjuk nem volt képes átnyergelni egy újabb feladatra, a választék miatt rendszerint találhattak helyette olyat, aki megfelelő volt. Ám most már elértek odáig, hogy az igények bővülése (a munkaerő-kereslet) a gazdaság felpörgése miatt nem találkozik a minőségi kínálattal. Szóval a képzések szintjén igénylik a változást. Ez sajnos a szemlélet miatt egyelőre nem eredményezheti kívánt mértékben a hosszú távra alkalmazott, rugalmas, jól felkészült hazai szakemberek alkalmazását, akik a megszerzett tapasztalatukkal sokkal jobb munkaerőt jelentenének a cégnek egy átalakult igényrendszer mellett is. Szóval maradnak a zömmel alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő munkafolyamatok a nyugatiakhoz (vagy más betelepülőkhöz) képest. Mert azoknak az abból származó sokkal magasabb profit és az arra épülő ottani gazdaság miatt nem áll érdekükben máshol is ösztönözni ezt a szerkezetet. Ahhoz az erősebb középosztály mellett jellemzően erős hazai multik is kellenének wannabe globalistáinknak, akik más országok fiait és lányait használnák ki jobban (egyelőre külföldön), csakhogy olyanokkal nem vagyunk eleresztve (és mellettük a jelenleg – hozzáteszem, az eredményezett társadalmi változásokat tekintve joggal – tabutémának számító, alacsony igényű munkákat elvégző külföldiek is kellenének nekik, de erre még nem jött el az idő, inkább a belső társadalmi egyenlőtlenségek további feszítésével érnék el, hogy hazai kínálat is legyen a legkizsákmányolóbb munkákra). Vannak helyettük becsalogatott külföldi multik és nagy társadalmi ígéretek a jövőre nézve.

    2. A prostik minden korban, rendszertől függetlenül jól kerestek, mert szolgáltatásaik iránt volt kereslet. A piacgazdaságban a munkaerőáru árát is a kereslet-kínálat határozza meg. Az oktatás, a pallérozás segíti az áru börzére jutását, kelendőségét. Kérdés az, hogy az emberkereskedelem morálisan elfogadható-e, avagy ezt a bazárt korlátozni szükséges. Lehetne szabályozni (minimálbér, progresszív adó, regresszív munkáltatói járulék, stb.), vagy torzítani a piacot mint tették azt a szocreálban (bérszínvonal gazdálkodás). Mindenesetre előbb a beavatkozás várható hatásait, következményeit kellene alaposan mérlegelni. A munkáltatók reakciója is fontos tényező, ilyen értelemben Mussolini kamararendszere, érdekegyeztető fóruma nem volt ördögtől való.

  5. Konkrét példák ,hogy élik tul az alacsony bért a magyar családok.

    1: Melinda ápolonö Magyarországon van egy 8 éves lánya fizetéséböl nem tud megélni.
    68 éves anyukája Ausztriában idos nénit gondoz 1000 euroért kisegit lányát.

    2.Szandra pedagogus 2 gyerek édesanya ,férje Ausztriában kamionos igy tudnak kijönni havonta. Minden szököévben találkoznak.

    Ildi operátor Sárváron fivérét és anyját ápolja közben,Férje kénytelen Ausztriában a DPD-nél dolgozni,hogy megéljenek.

    János Magyarországon hetel,hogy feleségét eltartsa igy Pesten dolgozik 240 ezer netto ami meszebb van lakhelyétöl mint Bécs. Azért nem megy Bécsbe mert nem beszél németül.
    Szombaton is dolgozik csak vasárnap látja feleségét.

    Gergö kint dolgozik Grázban felesége operátor magyarban csak hétvégén találkoznak egy gyermekük van.

    Gábor Ausztriában kamionos felesége Hévizen szobalány csak hétvégén találkoznak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .