Fehérek, keresztények, és szorgalmas – okos emberek.

Megjelentek “itthon” a török vendégmunkásokat foglalkoztató cégek

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke Futó Péter szerint a külföldön dolgozó magyarok is visszaköltöznének, ha a hazai bérek elérnék a német bérszint felét vagy kétharmadát.

Szerinte szakképzett munkaerő hiánya, illetve annak kezelése az egyik legégetőbb kérdés a “magyar” gazdaságban. Megnyugtató szakmai megoldási javaslataik között szerepel az oktatásnak és a szakképzésnek az ELVÁRÁSOKNAK ÉS KIHÍVÁSOKNAK MEGFELELŐ átalakítása.

“Valóban, az automatizáció és a robotizáció előretörése új horizontot nyit, ami problémáktól sem mentes.

Fel kell készíteni a mai és a jövőbeni dolgozókat is arra, hogy néhány év múlva már nem végezhetik ugyanazt a munkát, mint ma. Nemrég jártam a győri Audi-gyárban, ahol az autók összeszerelése már most is lényegében automatizált, de a motorgyártáshoz még emberi kézre van szükség. Ám nem sokáig, mint ahogyan azt megtudtam a vendéglátóimtól. Mi lesz akkor azokkal az emberekkel, akik ma még ezen dolgoznak? Valami mást kell megtanulniuk, és ehhez van szükség a jó tudásbázisra. Úgy látom, a következő 40-50 évben legalább 3-4-szer kell majd váltania minden munkavállalónak, és erre kell felkészíteni a gyermekeinket is, a saját érdekükben. Akadnak olyan országok – például Németország –, ahol sikeresen alakították át a szakképzés rendszerét.”

B-R megj: Csakhát közben kiderült, hogy a robotokat is le kell gyártani valakiknek. Ám az arra képes szakik már csak Kelet – Európában VOLTAK!

A már most nyomasztó problémákról elmondta, hogy:

“Valahogyan haza kellene csábítani azokat, akik az utóbbi években külföldre mentek dolgozni. Nekünk ugyanis a szürkeállományban, a kreativitásban rejlik az erősségünk.

Szerintem a munkaadók is el tudják fogadni, hogy a fizetéseket jobban meg kell emelni, igaz ennek határt szab, hogy nem haladhatja meg a termelékenység növekedésének az ütemét. Csak az építőiparban az utóbbi időben évente 20-25 százalékkal nőttek a jövedelmek, és ennek hatására most már előfordul, hogy visszajönnek a kint dolgozók. Nem kell ugyanis elérni a német vagy akár az osztrák bérszintet ahhoz, hogy ez megtörténjen: elég, ha annak a felét vagy a kétharmadát megkereshetik itthon. Ha már nem olyan nagy a bérkülönbség, inkább hazaköltöznek, hogy együtt lehessenek a családjukkal, hiszen a kinti munka és élet nem feltétlenül leányálom. Gondoljunk csak arra, hogy a kétkezi dolgozók sokszor tömegszálláson, konténerekben laknak odakint.

Egyébként máshol is megfigyelhető a tendencia: ahogy javulnak az életkörülmények odahaza, elkezdenek visszaköltözni a kelet-európai vendégmunkások.

Ez történik a román, illetve erdélyi munkavállalókkal is, amit mi is megérzünk, mert azok, akik hozzánk jöttek dolgozni, kezdenek visszaszivárogni, hiszen ott is nőnek a bérek. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy csak annyira lehet a fizetéseket emelni, amennyivel a termelékenység nő.

Egyes becslések szerint már több mint húszezer ukrán vendégmunkás jött Magyarországra, hogy dolgozzanak a hiányszakmákban. Arról is hallani, hogy szerbeket toboroznak. Mennyiben segít ez rajtunk?

Sajnos, az ukránok jó része ma már nem idejön, hanem egy kis idő múlva vagy egyből továbbáll Ausztriába illetve Németországba. Ha már úgyis távol van a szülőhazájától, oda megy dolgozni, ahol jóval többet kereshet. Persze azért vannak ukrán munkavállalók itt is, de saját tapasztalatból is tudjuk, hogy a nyelvi nehézségek miatt nem mindig felhőtlen velük a kapcsolat. Ezért a Futureal-csoportnál azt a taktikát követjük, hogy nem egyéni munkavállalókkal, hanem cégekkel szerződünk, akik hozzák magukkal az ukrán munkaerőt. Egyébként külföldi munkaerő-fronton most az a legfrissebb fejlemény, hogy megindultak felénk a török vendégmunkások, illetve az őket foglalkoztató cégek.”

A teljes írás itt: novekedes.hu

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad megjegyzése: Hát bizony a török vendégmunkások azok pontosana Parragh Nyalonc és a döbrögista horda által kívánt népség! Keresztény, hófehér, és magasan képzett, szorgalmas. Amely qrmányzati hívó szóra érkezik, és a határkerítésnél udvariasan kopogtat. Ahogyan arra Anatóliában tanították.

Ez pedig fölöttébb megnyugtató a MIGRÁNCSOKAT ELUTASÍTÓ MAGYAROK számára.

Jah! Vagy hogy a törökök nem migráncsok, hanem VENDÉGMUNKÁSOK! Akik a “magyar” gazdaság továbi szárnyalását segítik!

“Fehérek, keresztények, és szorgalmas – okos emberek.” bejegyzéshez 16 hozzászólás

      1. ŐRVEZETŐ szerint:
        2019-03-04 – 09:03

        Szerintem meg ennek a rendszernek pont nem ilyen emberekre van szükségük, hanem olyanokra, akik gondolkodás nélkül végrehajtják uraik parancsait. Ezeket úgy hívják magyarul, hogy rabszolgák. Emellett tejes idejüket (életüket) feláldozzák cégeik (uraik)érdekeinek. Az utóbbi igaz a kreatívabbakra is, az egyéni boldogulás (magasabb szintű) lehetősége nélkül. Ez a mantra egyenlő a bécsi cukrászda délibábjával.

          1. popej szerint:
            2019-03-04 – 15:28

            Hogy kérdezhetsz ilyet?
            A katonák a leginkább rabszolgák. A munkás rabszolgák életük vége felé jönnek rá arra, hogy mire ment el az egyszeri és megismételhetetlen. A katonák lehet, hogy a következő másodpercben…

      2. Rosi Nante szerint:
        2019-03-04 – 10:27
        Szeretném hinni, hogy nem így van. A céhek megszűnése óta beszélhetünk munkamegosztásról, a manufaktúrákban egyszerűsödött a munkavégzés, kevesebb tudással is elvégezhetővé vált a tevékenység. A reálszoc-ban is volt futószalag és összeszerelés.
        Az oktatás-képzés egy dinamikus befektetés. A tegnap oktatása a ma adottsága és a jelen képzése a holnap lehetősége. Parragh László az aktualitásoknak megfelelően az egyszerűsített szakképzést preferálja, Futó Péter (a Bajnai kormány tanácsadója) vizionál, nem a jelen rendszerben gondolkodik. Helyesen, hiszen a gazdaság változik. A módosulásokhoz a képzett ember könnyebben alkalmazkodik.
        A megjegyzés kritikusságát elfogadom. A tegnapi gondolatsort folytatva azt mondom; ha, a munkáskereslet lényegesen elmarad a munkaerő-kínálattól, akkor a munkaadók monopolhelyzetbe kerülnek és a lehető legalacsonyabb áron vásárolják meg a szükséges munkaerőt. Így a munkás használati értéke lényegesen meghaladja a ráfordításokat. Azaz, a munkáltató kizsákmányolói járadékra tesz szert. A munkások érdekérvényesítések elnyomása, erőszakos elfojtása, ennek a járadéknak a biztosítását szolgálja. Marx kapitalizmuskritikája erről a sajátos monopol viszonyrendszerről szól.

        1. ŐRVEZETŐ szerint:
          2019-03-04 – 15:50

          Nincs ellenvéleményem, minden szavad igaz. De, ha már ennyire egyetértünk, akkor beszéljünk az oktatásról.
          Az oktatás hosszútávú befektetés, ami szerintem azt jelenti, hogy min. 15 év távlatában jelenthet változást. A szakmunkás 3-4 évig tanul (általános után), aztán kell 10 év, hogy önálló (kreatív, önállóan dolgozni tudó) szakmunkássá váljon. Egy mérnöknél ugyanez 20 év(!). Ki tud ma 15-20 évre előre tervezni? Megjegyzem, hogy ennek az országnak mindig is az volt a problémája, hogy olyan távlatokban tervezett (szavakban), hogy a jövőt mindig pontosan tudtuk, csak azt nem, hogy addig mi lesz… No meg a távlati célok is gyakran változtak.
          Parragh a jelen problémáinak megoldását szorgalmazza, de az nem jut el a kicsi agyáig, hogy e problémák rövidtávú megoldása is min. 10 év után realizálható. A másik oldalnak is vannak végletei, amit megtapasztalhattunk a balliberális korszakban. Szociológusokra, történészekre, ügyvédekre meg ki tudja még milyen ingyenélőkre sincs akkora számban szükség, amennyit abban az időben “kitermeltek”.
          Hogy akkor hogyan tovább? Nem kell kitalálni újra a kanálban a mélyedést. Mit mondtak a korosztályunknak apáink? -tanulj egy szakmát és már nem fogsz éhen halni. Az oktatás szakmai alapfoka a szakmunkásképzés. Ebből fejlődik ki a felsőfokú szakmai képzés, de mindkettő csak akkor hasznos és életképes, ha a társadalom szükségleteinek (és nem igényeinek!!) megfelelő irányban képezi a fiatalságot, de itt is fel lehet tenni a költői kérdést, hogy ki tud manapság 10-15 évre előre tervezni?
          Amit a legnagyobb problémának látok ebben a témakörben, hogy akármit is tanul egy fiatal, szinte nulla esélye van az anyagi és társadalmi felemelkedésre. Az én időmben, ha valaki szakmunkásnak tanult, távlati célja volt, hogy majd maszek lesz. Aki mérnöknek tanult, abban bízott, hogy műszaki értelmiségként meghatározót alkothat, esetleg saját cégén belül (lsd: Makovecz Imre, Finta József, Rubik Ernő). Mára ezek a célok elolvadtak, szinte megvalósíthatatlanok. A maszek szakmunkásoknak nincs fizetőképes keresletük (leginkább lakossági szolgáltatásokat végeztek korábban), ebből következően a maszekség manapság nem pálya. De, ha az is lenne, a befektetési, indulási költségek olyan magasak, hogy ezt alkalmazotti bérből kitermelni szinte lehetetlen. A kreatív, tehetséges mérnököket meg elnyelik a multik (látszólagosan jó fizetésért, ami csak alkalmazottként jó) és egész életükben jó esetben tervezhetnek autó kilincset, vagy visszapillantó tükröt, pont az általad említett munkamegosztás miatt (is).
          Hogy akkor mi a megoldás? Nincs megoldás, mert az egyetlen megoldás az lenne, hogy ezt az országot harminc év agyatlan, erkölcstelen és felelőtlen rombolás után fel kellene szántani, besózni, és min. 10 év pihentetés után új alapokon újraépíteni. Tokkal, vonóval. De mivel ez sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem kivitelezhető, ezért marad a nyűglődés, meg a hülyítés.
          De, ha te tudsz jobbat, hallgatom…

          1. Rosi Nante szerint:
            2019-03-04 – 20:56
            A fair piacgazdaság híve vagyok, ahol a morál korlátozza a monopol helyzetek generálta etikátlan járadékok kialakulását. A „kapitalizmuson” leginkább a magántulajdon szentségét és a bérmunkás lét alávetettségét értjük. A tulajdon problémájával legkreatívabban Liska Tibor foglalkozott, meglátása szerint ez is monopólium, amelyet szabályozott piaci (versengő) helyzettel kell felváltani. Munkája nem kellően ismert, pedig jövőbe mutató érték.

          2. ŐRVEZETŐ szerint:
            2019-03-04 – 22:42

            Én is a fair piacgazdaság híve lennék… De nincs ilyen!

            Liska Tibor azon elmélete, hogy a tulajdon (helyesebben a tulajdon működtetése) is legyen a versenyhelyzet része, első hallásra meredek gondolat. Szerintem akkor van ennek létjogosultsága, ha az adott tulajdon állami, vagy szélesebb körűen közösségi. Magántulajdon esetén momentán elképzelhetetlen.

          3. Rosi Nante szerint:
            2019-03-05 – 11:52
            Minden relatív. A monopol kapitalizmushoz képest történtek előrelépések, csökkentek az egyedárusítási járadékok. Igaz, helyette megjelentek újak. Ezekről „JÁRADÉKVADÁSZAT” címen olvashatunk a NET-en. Liska írásait a reálszoc körülményei között fogalmazta meg, a tervgazdaság és a domináns állami tulajdonlás mellett. Ebben a közegben a tulajdonlás túldimenzionált, tartalmában visszalépés a feudalizmus korába. A reálszoc alapja a tulajdon állami monopóliuma, a ráépülő viszonyrendszerre az erős függősségi kapcsolatok a jellemzőek.
            A tulajdon monopóliuma, csak egy a számos kizárólagosság közül. Felsorolás szerűen néhány kizsákmányoló járadék: jogfosztási járadék ( mások munkaereje feletti rendelkezés, rabszolgatartás), uralmi járadék (sarc, sáp, gyarmati adó, hatalmi monopólium.), földjáradék (a földtulajdonlás monopóliuma), munkáltatói járadék (munkaadói monopólium), egyedárusítási járadék (egykézrendszer, piaci monopólium), benfentességi járadék (az információ monopóliuma), stb.
            Ma nem beszélhetünk egyféle domináns járadék típusról, a különböző privilégiumok egymás mellett élnek. Felismerésük és felszámolásuk politikai feladat.

          4. ŐRVEZETŐ szerint:
            2019-03-05 – 18:04

            Záró gondolatként, maradva a piacgazdaságnál:
            Ugye a piacgazdaság arról szól nagy vonalakban, hogy aki a legjobb ajánlatot adja, az ballag el a konccal. Ez a működési mód melegágya a korrupciónak, mégpedig azért, mert ha Liskában felmerülhetett a tulajdon piacosítása, akkor a piacgazdaság működtetőiben is felmerül a kenőpénzek (korrupció) piacosítása. Azaz, aki a legnagyobb előnyöket (nem feltétlenül anyagiakat) kínál az üzlet érdekében, azé a bolt.
            Hát ezért nem létezik fair piacgazdaság. Ez kb. egyenlő a vegetáriánus oroszlánnal. Szerintem…
            Köszönöm a beszélgetést.

      3. ŐRVEZETŐ szerint:

        2019-03-04 – 09:03
        Ezek a vérszívók hol a qrva anyjukban voltak harminc évig ? Pénzt számoltak és el voltak szállva maguktól , hogy nilyen ügyesek , szépek , okosak csak nem voltak képessek oda figyelni az intő szóra az oktatással , neveléssel kapcsolatba .
        Azt hitték , hogy a beduinokkal lent tarthatják a béreket .Nem jött össze !
        Így jár aki hülyének nézi az ellenfelét !

  1. Admin. Nem ide tarozik, csak jelezni szeretném neked, hogy nyárig készíthetnél egy hiánypótló részletes összefoglalót az elmúlt 30 év történéseiből. Kerek évforduló lesz. Egy blogon láttam pár mondatot:

    “A hazai közéletben napjainkban nem igazán látni a törekvést arra, hogy alapos számvetést készüljön a rendszerváltás óta eltelt három évtizedről. Holott 1989 volt az emblematikus év (a köztársaság kikiáltása, Nagy Imre újratemetése, Kádár János halála) és mindenkinek joga lenne objektív képet kapni arról, hogy regionális összevetésben milyen pályát futott be hazánk. A számadást bizonyára azért nem erőlteti a politikai osztály, mert hihető magyarázattal kellene előállni arra vonatkozóan, hogy a régió egykori szeme fénye hogyan került vásárlóerőben és korrupciós mutatójában Románia szintje alá.”

    Biztos vagyok benne, hogy egy-két helyen lesz némi visszatekintő, de hiányozni fog a reális, más szemüvegen keresztül történő látásmód. Sokan felejtenek, sokan nem éltek akkor, sokan már nem élnek.

    Admin:

    Már készülődök egy 25. – i “önvallomással”, (egy előtalált videoval), meg egy kis összefoglalóval! MINT SZEMÉLYES KUDARCCAL!

    1. Ne vedd személyes kudarcnak. Ez a társadalom kudarca. Volt egy réteg, nevezzük címeres gazembereknek, akik kihasználták a helyzetet. Pozíciót fogtak, tőkét szereztek, és később politizálni kezdtek. Kihasználták az emberek jóhiszeműségét, a naívságot, visszaéltek a szerzett javakkal, és rossz célokra, rossz irányba vitték a történéseket. Sokat lehetne erről írni.

    2. “hogy regionális összevetésben milyen pályát futott be hazánk.”
      Egy mondatban : Erősen leszálló ágú parabolát !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .