Írta: J. V. Sztálin

A vitáról

Beszélgetés az Oroszországi Távirati Ügynökség tudósítójával

1924. január 9

Csak az egy hét múlva tartandó Összszövetségi Pártkonferencia foglalja majd össze annak a vitának végső eredményeit, amely az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártban és a párt sajtójában nagy arányokban kibontakozott. A helyi pártszervezetektől eddig befutott határozatokból ítélve már most is kétségtelen, hogy az OK(b)P-ban szervezett tagok összességének több mint 90 százaléka helyesli a Központi Bizottság álláspontját.

A párt tisztában van azzal, hogy ellenségeink ezt a széleskörű vitát arra próbálják felhasználni, hogy mindenféle koholmányokat terjesszenek az OK(b)P bomlásáról, a Szovjethatalom gyengüléséről stb. Vitánknak ilyetén értékelése legalábbis nevetséges. A valóság az, hogy a pártunkban több ízben felmerült viták végeredményben minden esetben a nézeteltérések felszámolására vezettek. A párt ezekből a vitákból mindig még egybeforrottabban és megerősödve került ki. A mostani vitából kitűnt a munkástömegeknek, amelyek a Szovjetunióban az államhatalom hordozói, rendkívül nagyfokú politikai érettsége. Le kell szögeznem — és aki ismeri a vita tartalmát, az meggyőződhet róla —, hogy a párt túlnyomó többsége valamennyi alapvető politikai és gazdasági kérdésben teljesen egyetért. Kül- és belpolitikánk alapjai megingathatatlanok maradnak.

A vita lényege, amelynek tárgyalása nagy szenvedéllyel folyik a pártszervezeteknek kivétel nélkül minden gyűlésén, a következő:

1. Legyen-e pártunk egyakaratú, egységesen működő szervezet, vagy pedig, fordítva, meg kell-e engedni, hogy a párton belül mint szerződő felek különálló frakciók és csoportok alakuljanak?
2. Bevált-e alapjában véve az úgynevezett új gazdasági politika, vagy pedig felülvizsgálásra szorul?

A Központi Bizottságnak a párt túlnyomó többségével egyetemben az az álláspontja, hogy a pártnak egységesnek kell lennie, és hogy az új gazdasági politika nem szorul felülvizsgálásra. A kis létszámú ellenzéki csoport, amelynek soraiban egy-két ismertnév van, a párt egészének álláspontjától eltérő álláspontra helyezkedik.

A párt kimerítő és amellett teljesen nyílt vita útján igyekszik tisztázni ennek a kérdésnek minden részletét. A pártkonferencia meg fogja hozni ebben a kérdésben a maga mérvadó és minden párttagra kötelező határozatát.

Meg vagyok győződve arról — fejezte be Sztálin elvtárs —, hogy a párt a vita eredményeképpen erősebb és egységesebb lesz, mint valaha, és még jobban meg tud majd birkózni azzal a feladattal, hogy egy óriási ország életét a megkezdődött gyors gazdasági és kulturális fellendülés viszonyai között irányítsa.

„Zarja Vosztoka”
(„Kelet Hajnala’’) 173. az.
1924. január 10.

(idézet: – Sztálin Művei 6. kötet – című könyvből)

Lenin halálára

– írta: J. V. Sztálin –

Beszed a Szovjetek II. Összszövetségi Kongresszusán
1924. január 26

Elvtársak! Mi kommunisták különös vágású emberek vagyunk. Nem közönséges anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi vagyunk azok, akik a nagy proletár hadvezér, Lenin elvtárs hadseregét alkotjuk. Nincs nagyobb tisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztesség, mint tagnak lenni abban a pártban, amelynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs. Nem mindenkinek adatott meg, hogy egy ilyen pártnak tagja lehessen. Nem mindenkinek adatott meg, hogy kiállja azokat a megpróbáltatásokat és viharokat, amelyek egy ilyen párt tagságával együtt járnak. A munkásosztály fiai, az ínség és a harc fiai, a mérhetetlen nélkülözések és hősi erőfeszítések fiai — ők azok elsősorban, akiknek egy ilyen párt tagjainak kell lenni. Ezért nevezik a leninisták pártját, a kommunisták pártját egyben a munkásosztály pártjának.

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy hordozzuk fennen és őrizzük meg tisztán ezt a kitüntető címet — párttag. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat!

25 éven át nevelte Lenin elvtárs pártunkat és a világ legerősebb és legedzettebb munkáspártjává nevelte fel azt. A cárizmusnak és poroszlóinak csapásai, a burzsoázia és a földesurak veszett dühe, Kolcsak és Gyenyikin fegyveres támadásai, Anglia és Franciaország fegyveres beavatkozása, az ezertorkú burzsoá sajtó hazudozásai és rágalmai — mindezek a skorpiók szakadatlanul hullottak pártunk fejére egy negyed századon át. De pártunk állt, mint a kőszirt, visszaverte az ellenség számtalan csapását és vezette a munkásosztályt előre, a győzelemre. Kemény harcokban kovácsolta ki pártunk sorai egységét és egybeforrottságát. Egységgel és egybeforrottsággal vívta ki a győzelmet a munkásosztály ellenségei felett.

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét, mint a szemünk világát. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!

Súlyos és elviselhetetlen a munkásosztály sorsa. Kínosak és nyomasztók a dolgozók szenvedései. Rabszolgák és rabszolgatartók, jobbágyok és jobbágytartók, parasztok és földesurak, munkások és kapitalisták, elnyomottak és elnyomók — ez volt a világ rendje emberemlékezet óta és ilyen maradt most is az országok óriási többségében. Századok során számtalanszor kísérelték meg a dolgozók, hogy az elnyomókat nyakukról lerázzák, és helyzetük uraivá legyenek. De mindannyiszor kénytelenek voltak leverve és meg szégyenítve visszavonulni, lelkükben sérelmet és megalázottságot, haragot és kétségbeesést rejtegetve s tekintetüket a titokzatos égre emelve, ahol megváltást reméltek találni. A rabság láncai érintetlenek maradtak, vagy a régi láncokat éppoly súlyos és lealázó új láncokkal váltották fel. Csak a mi országunkban sikerült a dolgozók elnyomott és letiport tömegeinek a földesurak és kapitalisták uralmát megdönteniök s helyébe a munkások és parasztok uralmát állítaniok. Önök tudják, elvtársak, és ezt ma az egész világ elismeri, hogy e gigászi harcot Lenin elvtárs és az ő pártja vezette. Lenin nagysága mindenekelőtt éppen abban van, hogy ő, megteremtvén a Szovjetek Köztársaságát, ezzel a gyakorlatban mutatta meg az egész világ elnyomott tömegeinek, hogy a megváltás reménye nem veszett el, hogy a földesurak és kapitalisták uralma nem tartós, hogy a munka birodalmát maguknak a dolgozóknak megfeszített erejével meg lehet teremteni, hogy a munka birodalmát a földön, nem pedig az égben kell megteremteni. Ezzel az egész világ munkásainak és parasztjainak szívében lángragyújtotta a felszabadulás reményét. Éppen ez a magyarázata annak a ténynek, hogy Lenin neve a legdrágább névvé lett a dolgozó és kizsákmányolt tömegek szívében.

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy őrizzük és erősítsük a proletariátus diktatúráját. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy erőnket nem kímélve, becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!

A proletariátus diktatúrája országunkban a munkások és parasztok szövetsége alapján jött létre. Ez a Szovjetek Köztársaságának első és legmélyebb alapja. A munkások és parasztok e szövetség nélkül nem győzhették volna le a kapitalistákat és földes urakat. A munkások a parasztok támogatása nélkül nem verhették volna le a kapitalistákat. A parasztok a munkások támogatása nélkül nem verhették volna le a földesurakat. Ezt tanúsítja a polgárháború egész története országunkban. De a harc a Szovjetek Köztársaságának megszilárdításáért még korántsem fejeződött be — csak új formát öltött. Ezelőtt a munkások és parasztok szövetségének formája a katonai szövetség volt, mert Kolcsak és Gyenyikin ellen irányult. A munkások és parasztok szövetségének most a város és falu, a munkások és parasztok közti gazdasági együttműködés formáját kell öltenie, mert az üzér és a kulák ellen irányul, mert célja az, hogy a munkások és parasztok kölcsönösen ellássák egy mást minden szükségessel. Önök tudják, hogy ennek a feladatnak teljesítésén senki olyan állhatatosan nem dolgozott, mint Lenin elvtárs.

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy minden erőnkkel szilárdítsuk a munkások és parasztok szövetségét. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!

A Szovjetek Köztársaságának második alapja a szövetség országunk nemzetiségeinek dolgozói között. Oroszok és ukránok, baskírok és belorusszok, grúzok és azerbajdzsánok, örmények és dagesztánok, tatárok és kirgizek, üzbekek és turkmenek — mindnyájan egyaránt érdekeltek a proletariátus diktatúrájának megszilárdításában. A proletariátus diktatúrája megmenti ezeket a népeket a láncoktól és az elnyomatástól, de ezek a népek is, a Szovjetek Köztársasága iránti határtalan odaadásukkal, iránta tanúsított áldozatkészségükkel, megmentik a mi Szovjet Köztársaságunkat a munkásosztály ellenségeinek cselszövéseitől és támadásaitól. Ezért beszélt nekünk Lenin elvtárs fáradhatatlanul országunk népei önkéntes szövetségének szükségességéről, a Köztársaságok Szövetsége keretén belüli testvéri együttműködésük szükségességéről.

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy erősítsük és szélesítsük a köztársaságok szövetségét. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!

A proletariátus diktatúrájának harmadik alapja a mi Vörös Hadseregünk, a mi Vörös Hajóhadunk. Lenin nem egyszer mondotta nekünk, hogy a lélegzetvételi szünet, amelyet a kapitalista államoktól ki harcoltunk, rövidtartamú lehet. Lenin nem egyszer mutatott rá arra, hogy a Vörös Hadsereg megerősítése és színvonalának emelése pártunk egyik legfontosabb feladata. A Curzon ultimátumával és a németországi válsággal kapcsolatos események újra bebizonyították, hogy Leninnek, mint mindig, igaza volt. Esküdjünk meg tehát, elvtársak, hogy erőnket nem kímélve rajta leszünk, hogy Vörös Hadseregünket, Vörös Hajóhadunkat megerősítsük!

Hatalmas kőszirtként áll országunk a burzsoá államok óceánjától övezve. Hullám hullám után zúdul rá, fenyegeti, hogy elárasztja és elmossa. De a kőszirt megingathatatlanul áll. Miben van ereje? Nemcsak abban, hogy országunk a munkások és parasztok szövetségén nyugszik, hogy országunk a szabad nemzetiségek szövetségének megtestesülése, hogy országunkat a Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad hatalmas karja védelmezi. Országunk ereje, szilárdsága, maradandósága abban rejlik, hogy az egész világ munkásainak és parasztjainak szívében mélységes együttérzésre és törhetetlen támogatásra talál. Az egész világ munkásai és parasztjai meg akarják őrizni a Szovjetek Köztársaságát, mint a nyilat, melyet Lenin elvtárs biztos keze lőtt az ellenségek táborába, mint az elnyomástól és kizsákmányolástól való megváltásba vetett reményük pillérét, mint biztos világítótornyot, mely a felszabadulás útját mutatja nekik. Meg akarják őrizni és nem fogják tűrni, hogy a földesurak és tőkések szétzúzzák. Ebben van a mi erőnk. Ebben van minden ország dolgozóinak ereje. Ugyancsak ebben van az egész világ burzsoáziájának gyengesége.

Lenin sohasem tekintette a Szovjetek Köztársaságát öncélnak. Mindig egy szükséges láncszemnek tekintette, amely a Nyugat és a Kelet országainak forradalmi mozgalmait erősíti, egy szükséges láncszemnek, amely megkönnyíti az egész világ dolgozóinak győzelmét a tőke felett. Lenin tudta, hogy csakis ez a felfogás a helyes, nemcsak nemzetközi szempontból, hanem magának a Szovjetek Köztársaságának fenntartása szempontjából is. Lenin tudta, hogy csakis ily módon lehet az egész világ dolgozóinak szívét döntő szabadságharcokra lángra lobbantani. Ezért rakta le ő, a proletariátus zseniális vezéreinek a legzseniálisabbja, már a proletárdiktatúra más napján a munkások Internacionáléjának alapját. Ezért szélesítette és erősítette lankadatlanul az egész világ dolgozóinak szövetségét — a Kommunista Internacionálét.

Önök látták e napokban a dolgozók tíz- és százezreinek zarándoklását Lenin elvtárs koporsójához. Rövid idő múltán látni fogják a dolgozó milliók képviselőinek zarándoklását Lenin elvtárs sírjához. Bizonyosak lehetnek abban, hogy a milliók képviselői után felsorakoznak majd a tíz- és százmilliók képviselői a világ minden sarkából, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy Lenin vezére volt nemcsak az orosz proletariátusnak, nemcsak az európai munkásoknak, nemcsak a gyarmati Keletnek, hanem a földkerekség valamennyi dolgozójának is.

Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy legyünk hívek a Kommunista Internacionálé elveihez. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy életünket sem kímélve rajta leszünk, hogy erősítsük és szélesítsük az egész világ dolgozóinak szövetségét: a Kommunista Internacionálét!

„Pravda” 23. sz.
1924. január 30.

(idézet: – Sztálin Művei 6. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .