Ma 74 éve…

A II. világháborúban a szovjet 2. Ukrán Front csapatai több mint 50 napos, utcáról utcára folyó harc után 1945. február 13-án elfoglalták Budát. Ezzel – miután Pesten már január 18-án véget értek a harcok – befejeződött Budapest felszabadítása a fasiszta és nyilas uralom alól. A szovjet erők (hivatalosan) Budapestet nem “felszabadították”, hanem ellenséges városként “bevették”.

A felszabadítás a második világháború egyik leghosszabb és legvéresebb ostroma volt.

A harcokban meghalt mintegy 25 ezer polgári személy, több, mint 52 ezer lakos megsebesült.

Az ostrom következtében a főváros közel 40 ezer épületének 27 százaléka elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Kiégett a pesti Vigadó, a királyi vár, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház.

Képtalálat a következőre: „Budapest ostroma - kép”

A németek felrobbantották az összes Duna-hidat.

Kapcsolódó kép

A szovjetek a harcokban és a Konrad-hadműveletekben csaknem 80 ezer katonát veszítettek, a sebesültek száma meghaladta a 240 ezret.

Képtalálat a következőre: „Budapest ostroma - kép”

A német-magyar katonai veszteség – halottak és sebesültek – is elérte a százezret.

A II. világháborúban a Magyarország német megszállás alóli felszabadításában résztvevő 2. és 3. szovjet Ukrán Front csapatai Esztergomnál egyesültek. Ezzel 1944. december 26-án bezárult a gyűrű a Budapesten és környékén védekező német és magyar haderő körül.

Képtalálat a következőre: „Budapest ostroma - kép”

A magyar főváros ostroma 1944. december 30-án kezdődött és 1945. február 13-án Buda szovjet elfoglalásával ért véget.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Ma 74 éve…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. A “hős” szovjet csapatok!
    1945. február 11-én már öt hete éltünk „felszabadulva”, esténként hallottuk a szomszédságból a megerőszakolt nők segélykérő sikoltásait. 1944 karácsony kora este jöttek be Villányos úti családi házunkba az oroszok.

    Egy órán belül a karácsonyfát lelegelték, a pulykát, bejglit megették, a szekrényekből, vitrinekből mindent kiszórtak, úgyhogy bokáig jártunk a női fehérneműkben, a törött herendi porcelán, törött kristálypoharak és -vázák, családi fényképek alkotta visszaságában.

    A Villányos út 22. sz. alatt egy 72, egy 75 és egy 77 éves szomszéd nénit erőszakoltak meg 8-10-en.
    A hadifoglyokat kivégezték!

    https://harcunk.info/index.php/archiv/87-1945-februar-11-13-kitores-a-varbol-dr-ronay-pal-visszaemlekezese

  2. Sztálin két merényletet is megakadályozott Hitler ellen, mert attól tartott, ha más kerül a Führer helyére, azzal a nyugati hatalmak békét kötnének.

    https://harcunk.info/index.php/archiv/829-sztalin-allitolag-ket-hitler-elleni-merenyletet-is-megakadalyozott

    Előző linken írták hogy amerikai teherautókat használtak
    A szovjetek sose győzték volna le a Wermachtot angolszász segítség nélkül!
    A németek sose erőszakotak magyar nőket!

  3. Persze az egészet kitervelő bankárkaszt ekkor tett szert az elképesztő gazdasági, pénzügyi hatalmára!

  4. Maf…Ön nem beszél hülyeséget.
    Admin,
    alapvetően baromság azt feltételezni, hogy az akkori ukránok jobbak lettek volna azoknál akik ma Dombaszt ostromolják.
    Nem minden arany ami vörös…

  5. Szégyellem magam Maf helyett is amiatt, hogy egy fontos történelmi eseményre való emlékezésnél sem képes felülemelkedni a szűk látókörűekre jellemző látásmódon, amellyel a felszabadulásunkban is csak a dolog sötét oldalát látja. Amikre Maf hivatkozik, az valóban nem szép dolog. De az ilyesmik minden háború szinte elkerülhetetlen kísérői. Benne azt kellene nézni, hogy kik robbantották ki azt a háborút is, meg hogy abban mi (azaz az akkori úri osztály) nem voltunk-e vétkesek. Aki nem ezt látja, az nem tanul a történelem leckéiből és azt mutatja, hogy a fasizmus fenevada a fejekben még mindig nem múlt ki teljesen.

    1. Talán azt akarja mondani, hogy a fasiszták robbantották ki a háborút? Igen, ezt tanították és sokan el is hiszik. A győzteseknek természetesen az az érdekük, hogy mindent a vesztesek nyakába varrjanak. Az alábbi pontokba szedett folyamat is közelebb áll az igazsághoz:

      -Az orosz pánszlávista elit felheccelte a szerb nacionalistákat.
      -Merénylet az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse ellen.
      -Nagy háború.
      -Párizsi tűzszünet. (Nem békeszerződés és még csak nem is békediktátum, mert dilettantizmusa és igazságtalansága miatt alkalmatlan volt a tartós békét biztosítani. Ezért csak tűzszünet.)
      -A tűzszünet alatt az összes ország készült egy újabb menetre, egymást provokálva feszegették a határokat. Minden ország még a SZU is ebben nyakig benne volt.
      – Folytatódott a nagy háború, a központi hatalmak vereségével.

      A nagy háború 2. menetét Németország nyakába varrni csak azért mert megtámadta Lengyelországot alaptalan. Miért nem onnan számolják, amikor az angol csapatok elkezdtek áthajózni a csatornán Franciaországba, nyilvánvalóan Németország megtámadása céljából?
      Vagy amikor még korábban a Francia csapatok bevonultak a Saar-vidékre?

    2. Petik János szerint:
      2019-02-14 – 05:28
      Petik Úr! Reakciója érthető, de ugyanolyan elfogult mint a bírált hozzászólás. Ön- mint itt sokan mások- azonosítja a fasizmust a nácizmussal. A fasizmus egy államszervezési rendszer, míg a nácizmus egy ideológia. Ezért tévedés a Horthy érát fasiszta államsszerveződésként leírni. Az a politikai berendezkedés nem volt monopolisztikus, szerepet kaptak az alternatív nézetek és törekvések. Ugyanakkor megjelent, ill. érvényesült a náci ideológia a szabályalkotásban és gyakorlatban. Lásd: zsidótörvények, deportálás, stb.
      1945-ben mi nem felszabadultunk, hanem megszabadultunk egy világnézet helynökeitől és egy másik nézetrendszer képviselői foglalták el a helyüket, egyben az országot is. Ez az „új” eszme ugyanolyan, kizárólagosságon alapuló államot épített, mint megvetett vetélytársa. Aktuálisan: Orbán rendszerét fasizálódó szerveződésként írják le jónéhányan. Azt gondolom jogosan, mert hatalmának monopolizilására törekszik, korlátozza az alternatívát jelentő erők mozgásterét és a hatalmi ágak függetlenségét. Ugyanakkor nem lehet nácizmussal vádolni, az antiszemitizmus, a rasszizmus, a civilizációs felsőbbrendűség még a hírdetett keresztény kurzus ellenére sem jellemzi.
      Ami a háborút illeti; Mo. reviziós célokat követett, a siker érdekében működött együtt Hitler gépezetével. A SZU elleni hadjáratban való magyar közreműködés morális alapja a kommunizmus ellenesség. Horthy múltját ismerve nem meglepő.
      A világégések története 1871-re vezethető vissza és sok kérdésre ma sincs igaz felelet. Hogyan tudott Hitler 1933 és 1940 között mai áron tízezer milliárd dollárnak megfelelő összeget elkölteni haderőfejlesztésre? Miért támadta meg a Szovjetuniót? A válasz időben valahol Molotov berlini látogatása körül keresendő és indoka vélhetőleg Moszkvában található.
      Olvasom, hogy egyesek hősként tekintenek a várvédőkre. A hős számomra olyan személy aki nem csak bátor, hanem valamiféle értéket is képvisel. Hordozója a jónak, a nemesnek, az erénynek és azért áldozatot hoz. Nem látok ilyen magasztos, tiszteletre méltó erkölcsiséget. El kell ismerni a bátor helytállást és a katonai vitézséget. Ennyi és nem több. Igaz ez a Don-kanyarban elesettekre is. Nincs szükség mítoszokra, élharcos kultuszokra. A megszabadító Sztálin kultuszára sincs szükség. Dzsugasvilinek ebben az országban soha nem lesz respektje:
      – elfoglalta, megszállta hazánkat,
      – annulálta a bécsi döntéseket
      – ránk szabadította Rákosit és bandáját.

      Az „acélemberek” „vasat neki” gyűlölködése helyett, realitáson és a tények tiszteletén alapuló politizálásra van szükség.

      Admin:

      Úgy nagyjából egyet is értek a véleménnyel. Kivéve ezt:

      “…A megszabadító Sztálin kultuszára sincs szükség. Dzsugasvilinek ebben az országban soha nem lesz respektje:
      – elfoglalta, megszállta hazánkat,
      – annulálta a bécsi döntéseket
      – ránk szabadította Rákosit és bandáját.

      Az „acélemberek” „vasat neki” gyűlölködése helyett, realitáson és a tények tiszteletén alapuló politizálásra van szükség.”

      – Semmi sem előzmények nélkül vaó, és mindennek van következménye.

      Sztálin egy ütközőzónát hozott létre a II. vh.utána Szu nyugati határai mentén. Ezért szemrehányást tenni a győztesnek a vesztes részéről…

      – Rákosi és bandájának a ránk szabadításán kívül rosszabb is történhetett volna.

      Realitás pedig jelenleg – és már jó ideje – a gyűlölködésen alapuló kifosztó politizálás. Ennek a vége pedig – sajnos – a “vasat nekik” lesz. Hogy aztán meddig lesz vasalás?

      Vélhetőleg az utolsó szál magyarig!

      1. Nem a vita, hanem a tények kedvéért reagálok:
        1, A szovjet hadseregnek „győztes címén” sem volt joga, felhatalmazása Mo. tartós megszállására. Ki kellett volna vonnia csapatait, ugyanúgy mint tette ezt Au-ból. 56-ban ez a jogi helyzet volt a kivonási követelések alapja. Nem véletlenül beszéltek még a kádári időkben is „ideiglenes hazánkban állomásozás”-ról.
        2, A bécsi döntések választott bírósági határozatok voltak, részben korrigálták a trianoni határokat. „A békeidőben született első bécsi döntést az európai nagyhatalmak (beleértve Nagy-Britanniát és Franciaországot) ekkor még nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el, csak a második világháború folyamán változtatták meg álláspontjukat.” (Wiki) Az 1947-es párizsi békeszerződés alakításában a Szovjetunió meghatározó szerepet játszott, a trianoni határ visszaállítása semmibe vette az etnikai helyzetet. Ugyanakkor jól jellemzi a sztálini nemzetiségi nézeteket. Ma, a SZU felbomlása után hasonló igazságtalanságokkal szembesül Oo. is. Békét kötni tudni kell, a diktátumok csak elodázzák a konfliktusokat.
        3, Mo. mint puffer-állam; nos, az ilyen szerep nem indokol megszállást. Az ütköző-zóna leginkább semleges terület, amely el nem kötelezettségét szerződésekkel szokás alátámasztani. A területfoglalásnak támadó stratégia esetén van szerepe, (hazánkból Itália felé indultak volna csapások), a defenzív koncepció leginkább a Kárpátokat tekintette volna védvonalnak.
        4, Ha, elfogadjuk a jaltai befolyásolási övezetek alkuját, akkor sem védhető Vorosilov helytartói ármánykodása. A 47-es választás „kékcédulái” nem tudták alátámasztani a kommunisták (22%) meghatározó szerepét. A kisgazdák és a szocdemek, mint baloldali pártok megsemmisítése történelmi bűntett. A 49-re létrejött egypártrendszer egy organikus fejlődés lehetőségétől fosztotta meg az országot. Az üldöztetések, a koncepciós perek, Rajk kivégzése, Kádár bebörtönzése, a szovjet minta szolgai másolása, a padlássöprés idegen és riasztó volt a magyar lakosság számára. A moszkoviták „szervetlen” gyakorlatát nem fogadta el a nép, 56-ban felkelt ellene.
        5, Az utolsó mohikánról (hunról, szittyáról, magorról ízlés szerint): Olyan, hogy „echte” magyar már nagyon régóta nincs. Talán nem is volt. Nincs értelme az anyai ágon öröklődő gének vizsgálatának, olyan előzmények mellett, amikor adták-vették, rabolták és erőszakolták a nőket. Miről ismerszik meg a magyar? Nyelvéről, kultúrájáról és mentalitásáról. A magyar nyelv az újítóknak köszönhetően poétikus, igazi mirákulum. Ragozása és igekötői miatt maga a bonyodalom, valódi unikum. Kultúránk közép-európai, keresztyén tradícióink és póri (népi) hagyományaink vannak. Politikusan: kultúránk alapja a görög műveltség, a kereszténység és a római jog. Azaz, európaiak vagyunk, mint még sokan mások. A mentalitásunkat leginkább az jellemzi, hogy minden likvidálási próbálkozás és gyűlölködés ellenére, még vagyunk.

        Admin:

        A tények kedvéért az 1. pontban foglalt gondolataidat talán ne ártana újrafogalmazni.

        1. A turáni átok,egymás örökös gyűlölete tény, ami nagyon régen kezdődött, vagy 1000 éve. Azonban az is tény, hogy a Horthy-rendszer és a kommunista rendszer legitimizációs célokból meghamisította a régmúlt történelmét is, hogy mi született vesztesek vagyunk, csak Horthy főméltóságú, Rákosi pajtás, Kádár elvtárs tud kivezetni minket ebből. Fele sem igaz, amit történelmünk állandó vereségeiről az agitprop osztályok utasítására a történelem tankönyvek írtak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .