Írta: J. V. Sztálin

Lenin elvtárs pihen

Feljegyzések

Azt hiszem, arról, hogy „Lenin elvtárs pihen”, most, amikor a pihenő vége felé közeledik és Lenin elvtárs hamarosan ismét munkához lát, nem kellene írni. Azon kívül oly sok a benyomásom és ezek annyira értékesek, hogy kis cikkecske formájában írni róluk, mint ahogy a „Pravda” szerkesztősége követeli, nem egészen célszerű. Mégis írnom kell, mert a szerkesztőség ragaszkodik hozzá.

A fronton találkoztam öreg harcosokkal, akik, ha több napot töltöttek pihenés és alvás nélkül szakadatlan harcokban, a harcból úgy tértek vissza, mint árnyékok s összeestek, mintha lekaszálták volna őket, — de miután „tizennyolc órát egyhuzamban” aludtak, pihenten, friss erővel új harcokba vetették magukat, mert enélkül „nem élhetnek”. Lenin elvtárs, amikor júliusban másfél hónapos szünet után először találkoztam vele, éppen ilyen öreg harcos benyomását tette rám, aki idegőrlő, szakadatlan harcok után kipihente magát és a pihenő után felfrissült. Lenin elvtárs friss és felüdült, de észrevehetők a fáradtság, a túlfeszített munka nyomai. — „Tilos újságot olvasnom — jegyzi meg gúnyosan Lenin elvtárs —, tilos politikáról beszélnem, gondosan kerülök minden darabka papírt, mely az asztalon hever, mert félek, hátha újság s akkor még fegyelemsértést találok elkövetni.”

Én kacagok és egekig magasztalom Lenin elvtárs fegyelmezettségét. Nevetünk az orvosokon, akik nem tudják megérteni, hogy hivatásos politikusok, ha egyszer látogatási engedélyt kaptak, képtelenek politikáról nem beszélni.

Meglep Lenin elvtárs mohósága, ahogyan kérdésekkel ostromol engem és az a vágya, leküzdhetetlen vágya, hogy ismét dolgozzék. Látszik, hogy alaposan megéhezett. Az eszer-per, Génua és Hága, a terméskilátások, az ipar és a pénzügyek — egyik kérdés a másik után villan fel. Lenin elvtárs nem siet véleményt mondani, panaszkodik, hogy elmaradt az eseményektől. Főleg csak kérdez, és mindent jól megjegyez. Nagyon felélénkül, amikor hallja, hogy a terméskilátások jók.

Egészen más kép tárul elém egy hónap múlva. Ezúttal Lenin elvtárs körül halomban a könyv és az újság (megengedték neki, hogy annyit olvasson és beszéljen politikáról, amennyit csak akar). Fáradtságnak, kimerültségnek nyoma sincs többé. Nem láthatók az ideges munkavágy jelei — az éhség elmúlt. Nyugalma és biztonsága teljesen visszatért. Ez a mi régi Leninünk, aki ravaszul néz a vele beszélőre, szemével hunyorgatva …

Persze ezúttal beszélgetésünk is sokkal élénkebb.

A belső helyzet… A termés. .. Az ipar állapota… A rubel árfolyama… A költségvetés…

— „A helyzet nehéz. De a legnehezebb napokon már túl vagyunk. A jó termés lényegesen megkönnyíti a dolgot. A jó termés után javulnia kell az iparnak és javulniok kell a pénzügyeknek. Most azon fordul meg a dolog, hogy az államot mentesítsük a fölösleges kiadásoktól azáltal, hogy intézményeink és üzemeink számát csökkentjük, munkájukat minőségileg megjavítjuk. Ebben a dologban különösen szilárdnak kell lennünk és akkor kijutunk a kátyúból, egészen bizonyosan kijutunk.”

A külpolitikai helyzet … Az Antant . . . Franciaország magatartása … Anglia és Németország … Amerika szerepe …

— „Zsákmányra éhesek és szívből gyűlölik egymást. Hajba fognak kapni. Nincs miért sietnünk. A mi utunk igaz út: mi békét és megegyezést akarunk, de gúzsba kötni nem hagyjuk magunkat és ellene vagyunk az uzsorafeltételeket kikötő megegyezéseknek. Keményen kell tartani a kormányrudat és saját utunkon kell haladni, amelyről sem hízelgéssel, sem ijesztgetéssel nem hagyjuk magunkat letéríteni.”Az eszerek és mensevikek, dühös agitációjuk Szovjet-Oroszország ellen …

— „Igen, azt a célt tűzték maguk elé, hogy Szovjet-Oroszországot befeketítsék. Megkönnyítik az imperialisták harcát Szovjet-Oroszország ellen. A kapitalizmus hínárjába kerültek és a mocsár fenekére süllyednek. Hadd süllyedjenek. Már régen meghaltak a munkásosztály számára.”A fehér sajtó … Az emigráció … Hihetetlen mesék Lenin haláláról, részletes leírásokkal…

Lenin elvtárs mosolyog és megjegyzi: „Hadd hazudozzanak és vigasztalódjanak, a haldoklóktól nem kell megtagadni az utolsó vigaszt”.

1922. szeptember 15.

Lenin elvtárs pihen.
A „Pravda” 215. számának
képes melléklete,
1922. szeptember 24.
Aláírás: I. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 5. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .