És a MOTOR beindul…

Ahogy a magyar szakik beindítják a DT-54-es lánctalpas mezőgazdasági vontatót, úgy nem indít be más! Ez kérem művészet! Ehhez érzék kell, meg nem kis tudomány. (Meg türelem! Meg zajtűrő szomszédság!)

Ugyanezen márka húsz esztendei helybenállást követő első szórabirása:

De vannak egyéb csudás masinériák is:

Hát igen! Amikor még nem computervezérelte gyújtás volt a módi!

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“És a MOTOR beindul…” bejegyzéshez 13 hozzászólás

        1. Szövegértés:
          Sűrített
          levegővel
          indul.
          Ez azt jelenti, hogy sűrített levegővel indul.
          A fentebbi traktorok kurblis-benzines kétütemű motorral indultak.
          A cikk arról szólt, hogy hogyan indultak a régi gépek.
          Ehhez kapcsolódott ez a videó, egy “stabil diesel” motor, ami valószínűleg erőművi motor.
          Ezeket a hatalmas motorokat valahogy be kell indítani, a személykocsiknál megszokott módon nem lehetséges.
          Úgy tudom, hogy a háborúban részt vett T-34-esek is használták indításkor a sűrített levegőt, amit tartályokban tárolt a rendszer, mert hatalmas motor volt benne, és ahhoz nem volt elég kapacitású akkumulátor.
          A régebbi szakik nem voltak hülyék, és nem írogattak és főleg nem mondtak baromságokat, csak hogy b.sztasson másokat.
          Kérlek, ne használd a sertés nevet, többször írtam, hogy e név viseléséhez intelligencia szükséges, mert a sertés kimondottan intelligens lény, sajnos megesszük őket!

          1. Érdekességként ide teszek egy ilyen diesel motor indítást,mert persze mindennapos,erre beleoktat hogy mivel indítják.
            A “hülye” orosz kommentelők pont azon nevettek amin én is,a körülményeken. “Все чисто и аккуратно и механик чистый!!! У нас этот двигатель выглядил бы как огромный кусок солидола)))) с отслоившиеся куском в виде механика)))) ”

            Nem elég,még sertés is vagyok.

            Így szólalj meg a bal-radon.

            …sertés.

          2. Ez a német U-boat motorja.
            Mi ebben a sértés,és a basztatás?

            Seggfej.
            Húzza közelebb a monitort az extrém tudástól,magabiztosságtól túlduzzadt fejéhez,és az azon lévő szeméhez.
            A picsába már az ilyenekkel.

          3. Senki védelmében: szerintem “Sertés” teljesen más személy. “popej” és “huba”, meg régen talán “gujido”, és még pár egyéb név alatt viszont ugyanaz az ember van, aki szintén nem senki. Senkivel összeugrottunk párszor, de ő legalább következetesen ugyanazt az e-mailt használja (a kis ikonra kattintva, a link kódjából lehet látni bárkinek, ez mindig megegyezik, ha ugyanazt az e-mailt használják más-más nevekhez, bár ebből természetesen a címet nem lehet látni).

          4. Meg tudom magam védeni.
            Te meg neee kattintgass az e-mail címemre ha megkérhetem.
            Nyomozással le kéne állni nem gondolod?Elég visszatetsző.

          5. Az volt a visszatetsző, amikor egy névcsere és a már megszokott ocsmánykodás után felvetetted, hogy ki hinne nekem. Épp rólad, a korábbi megjelenéseidről volt szó. Megkeressem? 🙂
            Természetes, hogy megvédem magam, és ha úgy adódik, ezzel még téged is, Netuddki. Ha tetszik, ha nem.

          6. Keress te köcsög.
            Abba nagyon jó vagy.
            Tételesen te fattyú minden eddigi hozzászólásomat,aztán takarózz be Adminnal,ahogy szoktad,és köszönd meg az oldal támogatóinak,hogy hozzászólhatsz.
            Ez vagy te,nem tudsz magam,és hasonló gondolkodásúak elől elbújni.
            Kevesen vagyunk hála nektek.

          7. Egy élmény volt, mint mindig, Netuddki. Ne aggódj, úgysem találkozunk soha!

          8. senki szerint:
            2019-01-24 – 12:07

            Bocsánat, ne haragudj, összekevertelek a “Sertés” nevű trollal.
            Teljesen igazad van amúgy.

  1. DT 52 és DT 54. Apám ezüstkalász díjat kapott traktoros versenyen, Balmazújvárosban, az 50-es években. Ez a lánctalpas a kisebbek közül való, volt a T100, T120-as, azok már komolyabbak voltak.
    A szovjet relációból származó traktorok jellemzője volt anno, nem a mai értelemben vett önindító rendszer volt, hogy: akkumulátor, önindító-motor, és egyből a diezel, mert ez -30 fokban már nem működik. Ezért volt, hogy a régebbi szovjet-orosz (és a belorusz MTZ régebbi, “nagykerekűs” gépein) volt egy 350 kcm-es, kéthengeres benzinmotor, azt egy kurblival kellett berántani (T100-as és 120-as, és az MTZ), ezt a lendkerékkel kellett indítani. Nagy előnye volt, hogy nem merült le, mint az aksi, bármeddig lehetett melegíteni a diesel motort, volt, hogy egy fél órát kellett b.sztatni, mire elkapta, akkor aztán jött a fekete füst a “kéményen”!
    Imádtam ezeket a régi gépeket, gyermekkoromban néha meghajtottam a koksz hegyen a tolólapos dózert, később pedig ezeket (is) szereltük a gépjavító műhelyben, én csak a villamossági részét.
    50 évvel ezelőtt csodálatos gépek voltak ezek, nekik köszönhetjük az egész Alföld megújított vízrajzát: a hortobágyi öntöző csatornákat, a nagy üzemek alapozását, nem nagyon volt más gép akkoriban, és a szántókon is régebben lánctalpasok voltak, mert nem süllyedtek el, nem taposták meg a földet, mint a gumisok, pedig min. dupla nehezek voltak, de óriási nagy volt a felfekvő felülete, és a tapadása, ezért sohasem akadt el. Kisebb patakokon simán átment.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .