“Talán azért, mert a szovjet vezetés…” – TAPINTATBÓL!

Sándor Csikós
Háromnegyed évszázad múltán sem apad a panaszok, könnyek áradata arról, hogy mit műveltek a szovjet hadsereg katonái Magyarországon. AHOL CSUPÁN VISZONOZTÁK dicső honvédeink 1941 és 44 közötti, hívatlan látogatását.

Arról soha nem esik szó, hogy a mi dicső fiaink mit műveltek az általuk megszállt területen. (Tudom, felzúdul a hurrogó kórus. De akkor sem érdekel. A MÚLTTAL, HA MÁR MI, AZ AGRESSZOR ORSZÁG, FOLYVÁST FELHÁNYTORGATJUK, AKKOR AZZAL, BIZONY, SZEMBE KELL NÉZNI. És meg kell hallgatni a másik felet is!)

Szovjet – orosz – részről eddig nagy lelkierővel tűrtek. A mostani évfordulós megemlékezések azonban már náluk is kiverték a biztosítékot. Többen kérdezték tőlem: MI VOLT EZ?! Próbáltam magyarázni: NÁLUNK 1989 ÓTA EZ ÍGY MEGY (előtte is, de akkor még tudtunk valami mértéket).
Azzal, hogy az agresszív hadsereget nálunk most – az egyébként Oroszország barátságát kereső – Orbán Viktor országlása alatt „hősöknek” nevezték, ezzel mélységes, őszinte döbbenetet váltottunk ki az eddig velünk szemben meglehetősen barátságos, jóindulatú orosz nagyközönség nem kis részéből. EZZEL AZ UKRÁN NÁCI JUNTA SZINTJÉRE ZUHANTUNK VISSZA – legalábbis ezt kockáztatjuk. Ha nem lenne világos: UGYANAZOK SZEMÉBEN HŐSÖK A GYILKOS AGRESSZOROK, AKIK MAGYAR HONFITÁRSAINK JOGÁT ELVITATJÁK ANYANYELVÜKRE – az azon való tanulás jogára, ám az új nyelvtörvény értelmében, még általában a használatára is. Mi ezekkel pendülnénk egy húron?
EMBEREK, ÉBRESZTŐ! 2019-et és nem 1945-öt írunk már. De ha már minden áron zokogunk és jajveszékelünk – ahogy nyilván még ezer év múlva is ezen zokogunk és jajveszékelünk majd – legalább TEGYÜK EZT ÚGY, HOGY NE BÁNTSUNK MÁSOKAT! Azoknak az orosz, ukrán anyáknak is legalább annyira fáj (ha nem jobban, hiszen ők 1941-ig nem vétettek semmit, élték a maguk békés, senkit sem háborgató életét).
Hallgattassék meg hát a másik fél is!
* * *


https://jpgazeta.ru/vengerskie-karateli-i-gorod-geroy-vor…/…

A magyar terrorkülönítmények – és Voronyezs, a Hős Város

2019-01-13

Javasoljuk, hogy – válaszul a magyar kormány újnáci demarsára – adjuk meg Voronyezsnek a Hős Város címet. Ezzel állítsuk helyre az igazságot.

A voronyezsi fronton végrehajtott osztorozs-rosszosanszki hadművelet 76. évfordulóján a magyar kormány igencsak meglepetést okozott.

„Emlékezzünk nagyapáink hősiességére, ama hős katonáink bátorságára, akik a Donnál Magyarországért küzdöttek. Ma van a doni áttörés 76. évfordulója. 1943. január 12-én a szovjet hadsereg megtámadta a 200 ezer főnyi magyar hadsereget. Magyarország 120 ezer katonáját vesztette el, sokan fogságba estek. Emlékezzünk a hősökre!”

Pont. És csönd… Mert lesz most mindjárt nagy felzúdulás! Nagy-nagy felzúdulás!

Kezdjük azzal, amitől egyszerűen ledöbbenünk. A XXI. században – amikor a nácizmus, és annak hívei megítélésének kérdésében immár réges-régen és végérvényesen pontot tettünk az „i”-re, akad egy olyan demokratikus európai ország, amely büszkén és patetikusan kijelenti: a második világháborúban Hitler oldalán harcolt! Önnön náci-híveiket hősöknek nevezi és megköveteli, hogy adózzanak emléküknek. És ez nem valamiféle egyéni kezdeményezés. Ezek A MAGYAR KORMÁNY szavai!

Képzeljék csak el! Angela Merkel belelendül önnön beszédébe: ja, igen. Ma van az évfordulója egy, mondjuk Norvégiában megvívott csatának. Azzal a kéréssel fordulok minden némethez, hogy emlékezzünk meg a Wehrmacht hőseiről, akik – a brit katonák elleni harcban – életüket adták Németországért! Azt hiszem, egy ilyen nyilatkozattól Nagy-Britanniában is és Norvégiában is a falra másznának. Ám, úgy tűnik, velünk szemben ez megengedett?

Persze Magyarország számára ez a történelmi dátum igen jelentős. Ennek az államnak az egész történelme alatt ez volt a magyar seregek legnagyobb veresége! Pár hét alatt 120 ezer halott – igen, ilyesmire érdemes visszaemlékezni. Csak éppen más szavakra lett volna szükség. Például ilyesmikre: Kedves honfitársaink! 76 évvel ezelőtt népünk szörnyű hibát követett el azzal, hogy Hitler oldalára állt. És kivette részét annak öngyilkos kalandjából, ami nagyapáink és dédapáink közül 120 ezer ember életébe került. És ez soha többé ne történhessen meg újból!

Hivatalosan így kellett volna megemlékezni egy ilyen dátumról! Ehelyett hallhattunk egy amolyan Goebbels-féle, visszataszító propaganda szöveget.

Az ördögbe is: miféle „hősök”? A szovjet támadás már a legelső nap áttörte a magyarok védelmi vonalait. Ez a fajta védelem nem tűnt ki sem állhatatosságával, sem taktikai művészetével, sem hatékony ellentámadásaival, egyéb harcművészeti erényeivel. A szovjet csapatok úgy lapították ki a honvédeket, ahogy a kalapács a konzervdobozt, amíg csak egy összepréselt hullahalmaz nem vált belőlük. Hol itt a hősiesség? A magyarok szétzúzása közben a szovjetek vesztesége összesen 4,5 ezer halott volt. Mondhatom, szép kis hősök azok, akik több tucatszor annyi embert vesztettek, mint az ellenség! (Apropó. A „hősökről”való megemlékezésre való felhívások közepette a magyarok közül nem kevesen tamáskodtak: mi a fene keresnivalójuk volt a „hősöknek” hetedhét országon is túl. Sokan pedig a német szövetségeseket okolják a magyar csapatok szétzúzásáért: ezek elárulták a „Drang nach Ostenben”részt vállaló szövetségeseiket. Érthető, hogy az ilyesfajta „hősiességen” csak röstelkedni lehet.)

Az ember esze egyszerűen megáll az olyasfajta szófordulattól, hogy „a Donnál harcoltak, Magyarországért”. A helyzet az, hogy Magyarországnak semmi keresnivalója nem volt szovjet területen. A finnek, saját védelmükben még csak elmondhatták, hogy megpróbálták visszafoglalni a Téli Háborúban (1) elvesztett területeiket. Ugyanezt elmondhatták a románok is, Besszarábiáról. (2) De hogy miképpen lehetett Magyarországért a Donnál harcolni (még csak nem is Kárpátalján, aminek egy részét (sic!) a magyarok a sajátjuknak tekintették – ez aztán csak a paradoxon! Vagy ez egyszerűen csupán végtelen, szégyentelen pimaszság. Mivelhogy „a Donnál Magyarországért elesettek” motivációi között kizárólag a hódítást, a rablást említhetjük meg. Semmiféle egyéb, „nemes”ösztönzőjük nem volt, és nem is lehetett.

Végezetül pedig. Magyarország abszolút cinikusan figyelmen kívül hagyja, hogy a Nagy Honvédő Háború során a szovjet lakosságban rendkívül negatív kép alakult ki a magyarokról. A nácik magyar szövetségeseiről való emlékek teljesen, abszolút egyértelműek voltak: ezek a megszállók legrosszabbikai. Minden, a hódítókkal szembeni ellenszenve dacára, a helyi lakosság a románokról és az olaszokról ilyeneket nem mondott. Eltérő mértékben negatívak még a németekről alkotott vélemények is. A magyarokról azonban mindenki, egy az egyben úgy tartotta: ezek egytől egyig szadisták, hullarablók, terrorlegények és hóhérok,

Íme, egy terjedelmes, részletes anyag a magyar megszállók által szovjet területen elkövetett kegyetlenkedésekről. Olyan kegyetlenkedésekről, amelyek még magukat a németeket is sokkolták és felháborították. Látva a magyar csapatok által felmutatott impotenciát a frontharcokban, és a polgári lakossággal szembeni patologikus kegyetlenségüket, a németekben az a vélemény alakult ki, hogy „Fegyelmezetlenségük, a helyi lakossággal szembeni gátlástalan magatartásuk csak károkat okozott a német érdekeknek. Körükben teljesen megszokottak voltak a fosztogatások, az erőszakoskodások és egyéb bűncselekmények. A helyi lakosság körében az még minden bizonnyal külön ellenszenvet keltett, hogy hadműveleteik során a magyar csapatok sohasem győztek ellenfeleikkel szemben”.

Úgyhogy ezek a „hősök” – ha egyáltalán valamiben is kitűntek – csakis az általuk elkövetett bűncselekményekben. Ez a Vörös Hadsereg harcosainak a Voronyezs melletti harcok során való motiváltságában távolról sem az utolsó okok között szerepelt. Valóban mondta-e azt Vatutyin tábornok, vagy sem, hogy „a magyarok közül foglyok nem ejtendők”– azon sokkoló hírek után, hogy a magyar megszállók Voronyezs megszállt részeiben (3) milyen terrort gyakoroltak a helyi lakossággal szemben, a katonáknak nem volt szükségük külön fejtágítóra. Mindenki számára amúgy is világos volt minden.

A megszállt Ukrajna egyik legnagyobb tragédiáját a Csernyigov megyében lévő Korjukovka falu szenvedte el. A partizánoknak nyújtott segítség miatti elrettentő, megtorló akció során mintegy hétezer ember esett áldozatul. Öldöklésük hevében a magyarok a „hősök” egy másik körével, a kisegítő rendőrségnél szolgáló ukrán „hősökkel”(4) vetekedtek. Ezek és azok a „hősök” is gyávaságukkal és kegyetlenségükkel vonultak be a történelembe.

A háborút iszonyatosan megszenvedő Voronyezs nem kapta meg a Hős Város címet. Minden bizonnyal amiatt, hogy a szovjet vezetés, egyfajta politikai tapintatból, nem akarta a szocialista Magyarországról való partnereket emlékeztetni a történelem e sötét lapjaira. De mostanra eljött talán az ideje annak, hogy helyreállítsuk a történelmi igazságosságot, megemlékezzünk hőseinkről, és fennhangon megnevezzük a hóhérokat. Hogy többé soha, senki ne merje őket „hősöknek”nevezni.

Megjegyzések:

(1) Téli Háború: az 1939 novembere és 1940 márciusa közötti szovjet-finn háború. A vártnál keservesebb, sok áldozattal járó győzelmének eredményeként a Szovjetunió, a Leningrádtól, az addigi 38 km-ről 100 km-re tolta ki a Finnországgal való határát. A következő évben, e területek visszafoglalása céljából, Finnország is belépett a Szovjetunió elleni háborúba. A Szovjetunió győzelme azonban véglegessé tette a Finnországgal azon a szakaszon való határt. Az elfoglalt területen, 1940 és 1956 között létrejött a Szovjetunió 16. tagköztársasága, a Karél-Finn Szovjetköztársaság, mely utóbb autonóm köztársasággá minősült vissza.

(2) Kihasználva a forradalom okozta zűrzavart, az orosz birodalom (időleges) szétesését, Románia 1918. január-februárjában elfoglalta, március végén pedig annektálta az 1812-es bukaresti békében Oroszország fennhatósága alá került Besszarábiát. A Szovjetunió ebbe soha nem nyugodott bele, és 1940 júniusában ultimátumban visszakövetelte Romániától a területet. 1941. június 22-én Románia azonmód belépett a Szovjetunió elleni háborúba, és július közepére újra elfoglalta Besszarábiát. Három évvel később a szovjet hadsereg véglegesen (legalábbis egyelőre véglegesen) ismét visszaszerezte Besszarábiát. Amely területen 1940 augusztusában létrejött a Moldáv Szovjetköztársaság – majd a Szovjetunió összeomlásakor az önálló Moldova Köztársaság.

(3) 1941 végétől megindultak a harcok Voronyezsért. Hosszú, szívós harcokban az ellenségnek sikerült elfoglalnia a várost kettészelő folyó nyugati partján lévő városrészt. A keleti parton lévő városrészből kő kövön nem maradt – de sikerült megvédeni. Egyes orosz történészek szerint a Voronyezsnél sorra került csata méreteiben, jelentőségében túltett még a sztálingrádin is. A 2. magyar hadsereg emberveszteségei abszolút számban is meghaladták a németek sztálingrádi veszteségeit. Ha azonban a két ország lakosságát is összevetjük, a vereség aránya Magyarország számára katasztrofális volt. (Az akkor 70 milliónál is több lakosú Németország 80 ezer katonát vesztett. Magyarország – amelynek 1941-es határai között is csupán 14 millió lakos – tehát a német lakosság alig egyötöde – élt, 120 ezer katonát vesztett.)

(4) Ukrajnából mintegy 60 ezer fő harcolt a németek oldalán. A fasiszta segédcsapatok, illetve a megszállók szolgálatába állt un. „rendőrök” brutalitása, kegyetlensége minden képzeletet felülmúlt. Ukrán segédcsapatok hajtották végre a Kijev környéki Bábij Járon történt tömegmészárlást, az 1941. június végi lvovi pogromot. Ukrán segédcsapatok égették fel a kicsiny belorussziai falut, Hatinyt, mészárolva le annak teljes lakosságát. És ezek a segédcsapatok mészároltak le, minden képzeletet felülmúló borzalmak közepette, százezer nyugat-ukrajnai lengyelt. Mai utódaik főként a Donbasszban vérengzenek. Ám a népnyelv tüstént „ogyesszai Hatinynak” nevezte el a szakszervezetek megyei tanácsának épületében 2014. május 2-án rendezett vérengzést, amelynek, az eseményeket átélt szemtanúk szerint, legalább 116 ember esett áldozatul. Ezt a rémtettet Andrej Parubij, az ukrán nemzetbiztonsági kabinet akkori titkára – MA AZ UKRÁN PARLAMENT ELNÖKE – irányította a helyszínen.

JPGAZETA.RU
Уличные бои в так и не сдавшемся Воронеже по накалу сопоставимы со сталинградскими. В 76-ю годовщину Острогожско-Россошанской наступательной операции Воронежского…
(Forrás: Fb.)

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

““Talán azért, mert a szovjet vezetés…” – TAPINTATBÓL!” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. “Azzal a kéréssel fordulok minden némethez, hogy emlékezzünk meg a Wehrmacht hőseiről, akik – a brit katonák elleni harcban – életüket adták Németországért!”

    Mi lenne azzal a gond, ha Merkel száját véletlenül elhagyná ez a mondat? Sőt! Nagyon is itt lenne az ideje!

    Mert ez a mondat nem a nácizmust dicsőítené, hanem a hadseregben (Nem az SS-ben!) harcoló kötelességüket teljesítő, hősi halált halt sorkatonákról emlékezne meg!

  2. Nenehéz a fenti írásra indulatok nélkül reagálni. A szerző Orbán gyűlölete rányomja bélyegét az egész írásra.
    A témát már korábban kiveséztük. A valóságos kép lényegesen árnyaltabb a fent leírtaknál. Talán SubZero fejtette ki korábban, gogy egy katona a hazáját csak a határokon ill. azon belűl védheti, de a hazáját bárhol szolgálhatja. A 2. Magyar Hadsereg katonái a hazájukat szolgálták és haltak meg érte. Ez vitathatatlan azoknak, akik képesek az ok-okozati összefüggéseket felismerni. (A hadsereg kiküldésének politikai okai.)
    A megszálló hadsereg viseklkedése és megítélése sem álltalánosítható a fent leírtak szerint. A hadjárat során többszőr is előfordult, hogy a honvédek segítették ki a megszorult német csapatokat biztosítva a további előrenyomulást. Voltak partizánvadász hadműveletek is ahol esetleg előfordultak túlkapások is. De fontos, hogy nem ez volt a jellemző. A lakosság nagy része (főleg Ukrajnában) felszabadítóként tekintett a bevonuló honvédekre. A nyár ill. az ősz folyamán meglehetősen jó viszony alakult ki a honvédek és a front mögötti lakosság között. pl. a honvédek segítettek a betakarításban, szerelmek alakultak ki, stb. Persze voltak ellenpéldák is szépszámmal.
    A különbség a magyar és a magyarországi orosz megszállás között az, hogy míg a magyar atrocitások elszigetelt, a katonai vezetés által tiltott és bűntetett események voltak addig az orosz katonák által elkövetettek álltalánosak voltak, a katonai vezetés támogatta, eltusolta azokat.

  3. Sajnos hazánkban – korábban sem volt hiány ebben, de az utóbbi években erősödik – az egyes konkrét kérdésekben, és emberek emberek ellen IS egy alapvető gyűlöletkeltés terjedt el.

    Ennek megfelelően – az egyes ember IS felhatalmazva érzi magát saját korlátainak másokra hárításával – az elvakult, a tényektől elrugaszkodott vélemények kialakulása terjedt el !

    Mindez kicsúcsosodik egy indokolatlanul hangoztatott magyarságtudatban. Ez aztán egy görbe tükörként szerepel az elvakult emberek tudatában, és minden történést ennek alapján értelmeznek.

    Sajnos ez még a kormányzás törekvésével és egyes szakemberek, tudósok segítségével párosul.

    Ha ki akarunk elvakultságunkból – mely igen nagy hátrányt jelent országunknak világszerte, és hazánkon belül IS – gyógyulni, akkor az oktatásunkra nagy súlyt kell helyezni, mert különben elveszünk egy téves rögeszme által generált gondolkodásmódban, ami az ország elvesztéséhez vezethet !

  4. Sajnos hazánkban – korábban sem volt hiány ebben, de az utóbbi években erősödik – az egyes konkrét kérdésekben-, és embereknek egyes emberek ellen IS egy alapvető gyűlöletkeltése terjedt el.

    Ennek megfelelően – az egyes ember IS felhatalmazva érzi magát saját korlátainak másokra hárításával – az elvakult, a tényektől elrugaszkodott vélemények kialakulása terjedt el !

    Mindez kicsúcsosodik egy indokolatlanul hangoztatott magyarságtudatban. Ez aztán egy görbe tükörként szerepel az elvakult emberek tudatában, és minden történést ennek alapján értelmeznek.

    Sajnos ez még a kormányzás törekvésével és egyes szakemberek, tudósok segítségével IS párosul.

    Ha ki akarunk elvakultságunkból – mely igen nagy hátrányt jelent országunknak világszerte, és hazánkon belül IS – gyógyulni, akkor az oktatásunkra nagy súlyt kell helyezni, mert különben elveszünk egy téves rögeszme által generált gondolkodásmódban, ami az ország elvesztéséhez vezethet, mert a környezetünk történéseit nem a valóságnak megfelelően értjük meg !

  5. Fordítva ültök a lovon, ahogy akkor is…meg is lett az eredménye.
    Ez egy rablógyilkos háború volt egy őrült oldalán, semmi nem legitimizálhatja utólag sem. Ki kellett volna maradni, talán most Mo. területileg is nagyobb lenne és megmenekül a rengeteg áldozat is..
    De nem, Hitlert utolsó pillanatig kellett szolgálni, feláldozva Budapest polgári lakosságát és infrastruktúráját, épületeit stb.
    A nácik hosszú távon a magyaroknak ugyanúgy max. ” untermensch” rabszolga szerepet szántak ahogy az oroszoknak, terv szerint amennyi szükséges a többi kiirtandó…az egész csak egy átlátszó beetetés volt és erre több mint 70 év után sem sikerül rádöbbenni, gratula..
    Nem véletlenül tartunk ott ahol..ennyi józan okos emberrel. Tényleg mintha átok súlytaná az országot!

    Az, hogy “de Sztálin milyen rendszert csinált” stb…szintén semmit nem ment fel (pláne hogy Hitler milyet)!
    Ha pl. a szomszédom mondjuk nekem nem tetsző módon neveli a családját az nem jogosít fel, hogy átmenjek kardal lemészárolni és kirabolni a feleségét, gyerekeit, felgyújtani a házát..
    Aztán utána esetleg ő is átjön és eldádáz, akkor meg nézek mint a lukinyúl és elsírom mindenkinek milyen igazságtalanul elbántak velem..

  6. Az a tetves, rühes kormány?? amely a nácik mellé szegődve az oroszok gyilkolászásában, hazájuk tönkretételére adták a nem normális fejüket és a fiatalok százezreit zavarták a halálba hitlerért, azokat kellett volna a haza érdekében karóba húzni! Akik meg a mai napon is szankciózzák azt a népet, melynek vezetői soha alá nem írták a trianoni egyezményt, amely ország a mai napig is fűti a házainkat, benzint gázolajat, baráti kezet nyújt, azok sem érdemelnek mást, mint a nyilvános karóba húzást! Jobb a nátó részeként gyilkolászni? Jobb az unió berkein belül, rabszolgának lenni? Azok a mai tetvek, akik bitorolják a hatalmat, kiárusítják, árusították az országot, elbaszták a nép által összetalicskázott javakat, bezárták a gyárainkat, eltulajdonitották földjeinket, idegen hatalmakat szolgálnak ki ,azokat kell fellógatni!

  7. A háborúba hajtott emberek nem hősök, hanem áldozatok. Az apám is az volt, igaz fogságba esett, szerencsére volt annyi esze, hogy nem vonult vissza, mert azt biztosan nem élte volna túl. Így viszont 5 évet üdülhetett Távol-Keleten.
    Ha még élne ( bár ez lehetetlen, mivel 106 éves lenne, no meg az üdülés is hagyott némi nyomot rajta) azt hiszem kiosztaná az olyanokat, akik azt hazudnák, hogy a hazáját védte a Donnál.
    De azokat is, akik egységesen martalócként jellemeznék.

    „Mert ez a mondat nem a nácizmust dicsőítené, hanem a hadseregben (Nem az SS-ben!) harcoló kötelességüket teljesítő, hősi halált halt sorkatonákról emlékezne meg!”
    Mitől voltak hősök? Talán attól, hogy gyilkolni mentek önként és dalolva, vagy abban a hitben, hogy a német életteret növelték? – Mintha Hitler nem a haza védelméről beszélt volna, valami ilyesmire emlékszem.
    Géza óta szenvedtünk a német befolyástól, elnyomástól, gyarmatosítástól, ugyan miért is kellett mellé állnunk? – mondják, mert nem maradhattunk ki. De ez egyáltalán nem bizonyítható.
    Úgy rángatták bele a népet, mint a Napóleon elleni háborúkba, a későbbi osztrákok által levezényelt gyarmattartó háborúkba, az I. világháborúba. Vajon ki kérdezte meg az öregemet, hogy akarja-e a Donnál védeni a hazug érdekeket, senki. S mit szereztünk vissza, semmit, ugyanis ott semmi sem volt a miénk.
    Viszont minden hadseregben voltak és vannak martalócok, bűnözők, gyilkos hajlamúak. Úgy beállítani, hogy az egyik ilyen, a másik meg olyan, hamis álláspont.
    Hitler vajon kiknek az érdekeit szolgálta, ugye senki nem hiszi, hogy a népéét, vagy Európa csatlós államainak az érdekeit.
    Ugye valakik ezen háborúk eredményeképpen további trilliókat gyűjthettek be.
    Úgy látszik, hogy kevesen jutottak el odáig, hogy a háborúk évezredek óta ugyanazon vérvonalak érdekeit szolgálják.
    És most is a provincia irányítói a népet a rossz oldalra állították, de jó! – lehet majd megdögleni a nem létező hazáért (mint Ukrajnában, majd hősökként temetni az elesettek maradványait)persze a gyerekeinknek, meg unokáinknak.
    Hát tényleg nagy az isten állatkertje.
    „A szerző Orbán gyűlölete rányomj a bélyegét az egész írásra.” – Van ok, akár a gyűlöletre is, persze annak aki magyar. Azt már VBT is megdalolta, hogy OV az, akiben egy csepp magyar vér sincsen, pedig Ő aztán nem baloldali.

    „A 2. Magyar Hadsereg katonái a hazájukat szolgálták és haltak meg érte. Ez vitathatatlan azoknak, akik képesek az ok-okozati összefüggéseket felismerni. (A hadsereg kiküldésének politikai okai.)”
    Na ez aztán egy hamis álláspont. A mesterségesen kreált ok-okozati összefüggés, meg a valóság azért más. Ha netán Hitler bátyó győzött volna, akkor még a mostani ország is eltűnt volna, ha már az ok-okozati összefüggéseket nézzük.
    Hitlernek ugyanazt a szerepet szánták, amit most az iszlám őrületnek, Ukrajnának, a közel-keleti háborúknak, a NATO és az USA- Izrael korlátlan terjeszkedésének.

    „A lakosság nagy része (főleg Ukrajnában) felszabadítóként tekintett a bevonuló honvédekre. A nyár ill. az ősz folyamán meglehetősen jó viszony alakult ki a honvédek és a front mögötti lakosság között. pl. a honvédek segítettek a betakarításban, szerelmek alakultak ki, stb. Persze voltak ellenpéldák is szép számmal.” – mennyire szépek a népmesék. Csak e-szerint újra kellene írni őket.

    „A különbség a magyar és a magyarországi orosz megszállás között az, hogy míg a magyar atrocitások elszigetelt, a katonai vezetés által tiltott és büntetett események voltak addig az orosz katonák által elkövetettek általánosak voltak, a katonai vezetés támogatta, eltusolta azokat.”
    Ennyire azért nem kellene mellébeszélni, anyám élőben nézte végig, ahogy az atrocitásokat elkövető orosz katonákat a szemük láttára a szovjet katonai rendészet kivégezte.
    Legyünk őszinték, mivel a SZU volt a megtámadott fél, akár az országot meg is semmisíthette volna, de nem tette.
    Akik ilyen elveket vallanak, azok szerint az USA-Izrael-NATO országok háborúi honvédőháborúk, mert ugye a demokráciát védik, már legalábbis ezt hazudják.
    A magyarországi NATO szerepvállalás sem több, mint más népek elleni agresszió.
    Gondolom akik ilyet írnak, személyesen ellenőrizték a helyszíneket, és meghallgatták a sérelmet ért családokat, már legalábbis az életben maradt tagjaikat.

    „Mindez kicsúcsosodik egy indokolatlanul hangoztatott magyarságtudatban” – nem a magyarságtudat a probléma, hanem a hibás félreértelmezett tudat. Ugyanis, ha valaki a magyarság ellen dolgozik, ráadásul karöltve azokkal, akik a magyarság elpusztításán dolgoznak, nem nevezhető magyarnak.
    Rá kellene már jönni, hogy a népek nem önmagukért harcoltak az esetek zömében, hanem a mindenkori népet leigázó osztályok érdekében, ahogy ez ma is zajlik.
    Honvédő háború egy esetben van, ha megtámadnak és ezért védekezem, a többi smafu.
    Horthy többek között a ellenségeink mellé állt, majd elküldte két emberét a trianoni paktum aláírására. Nos ennyit az ő magyarságáról, már benne is amennyi magyar tudat volt. Persze tudom, nem tehetett másképp, végül is a két szabadkőműves csoportosulás diktálta a feltételeket, annak pedig nem mondhatott ellent. De azért mégsem lehet mindent Károlyira és Kohn Bélára fogni.
    Nem emlékszem, hogy Ők vonultak volna fel antant csapatok kíséretében.
    Nos, ha kormányzó úr nem lett volna, a magyar nép is jobban járt volna.
    Ha a háttérhatalom nem hozta volna létre és nem pénzelte volna Hitlert, Mussolinit, Francot, Salazart és a többi diktátort a világ népei jobban jártak volna, és nem lett volna két világháborúnak 80 millió áldozata.
    A két világégés nem volt más, mint Európa népeinek kiirtására irányuló szándék, ami most már úgy látszik sikeresen zajlik.

    1. Voltak hősök az áldozatok között! Aki akár akarata ellenére, de kötelességtudatból, helytállva hősi halált halt, az hős!

      1. Orosz adatok szerint a harcokban, amelyben a magyar hadsereg 120 ezer katonát vesztett, a szovjet csapatok vesztesége 4500 volt, holott ők voltak a támadók, akik általában többet szoktak veszteni. Egyébként erről lásd Jány Gusztáv hadparancsát: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/k30124.html
        “A 2. magyar hds. elvesztette becsületét, mert …stb.”

  8. Basszus, mekkora történelmi analfabékák vagytok!
    Mondhatnám tök hülyék történelemből!
    Olvassátok már el a wikipédiát!
    Első, és második Bécsi Döntés!
    Aki nem tudja, ez mit jelent, az ne okoskodjon itt!
    (Meg máshol sem)

    1. Az már jellemző, hogy valaki a Wikipédiára hivatkozik ( ki IS írja cikkeit ?! ) . Az ebből következik, hogy másokat néz tájékozatlannak, holott ….. ?!

      Már az IS segíthetne, ha a fenti vélemények értelmezésében – szövegértelmezésében – azok IS elmélyednének, akik valamilyen téveszme megtévesztésében egy olyan körben ragadtak, melyből nehéz (!) lesz kimozdulniuk !

    2. Szóval azért, mert Hitler visszaadott etnikailag magyar területeket morálisan megalapozott volt, hogy megtámadjunk egy országot, amellyel szemben semmi követelésünk nem volt. És az ebben résztvevők hősök.
      Nem beszélve arról, hogy az egész olyan további területek miatt történtek (Dél-Erdély), amely etnikailag nem volt magyar és a nácik egyáltalán nem szándékoztak azt nekünk adni (annál is inkább, mert a román olaj sokkal fontosabb volt számukra. “Hőseink” tovább folytatták hőstetteiket akkor is, amikor világos volt, hogy a háborút a nácik és csatlósaik a háborút elvesztették és beáldozták Budapestet. (Hőseink szövetségesei pl. felrobbantották az összes budapesti hidat.)

  9. Egy igazi katona addig tekinti ellenfélnek,nevezzük ellenségnek a másik felet míg annak fegyver van a kezében!Az olyanok akik fegyvertelen civileket mészárolnak le, és terrorizálnak csak gyáva szarok!!Addig erősek míg ütni kell, és lehet lehetőleg fedezet alatt, és persze színtiszta józanok is!De ha fordul a kocka márpedig mindig fordul,hogy hát ők nem is voltak ott, és nem is gondolták komolyan csak olyan Führer vagy mi a fene parancsra cselekedtek kaptárilag!!!

    1. A zls gondolom zászlóst jelent és mint ilyen mit tenne az alábbi esetben?
      A menetoszlopot megtámadják a partizánok. (Terroristák, katonai értelemben gyilkosok, ha már a katonabecsületnél tartunk.) Meghal x honvéd. A partizánok elszelelnek, megfoghatatlanok. Minden bizonnyal az egyik közeli faluból segítették az akciót. Mit tenne ön, hogy megakadályozza a további rajtaütéseket?

        1. Fergeteg, Fergeteg!
          Ennyire nem érzed a különbséget? A partizánok messze a fronttól, már elfoglalt területeken hajtották végre akcióikat. Ott, ahol már inkább rendfenntartóerők voltak.
          Az 56-os eseményeknél pedig a népfelkelők a tűzvonalban harcoltak, más reguláris egységek oldalán. A kettő teljesen más.
          A másik csak, hogy emeljem a tétet, az NKVD egységei gyakran hajtottak végre vérengzéseket német és magyar egyenruhába öltözve, hogy a lakosságot a németek és a magyarok ellen hangolják. Nem árulok el titkot, hogy sok helyen felszabadítóként tekintettek a bevonuló csapatokra. Ami nem meglepő bő 10 évvel a holodomor után.

          1. Ja, hogy ez más. Ezek szerint Magyarországot nem foglalták el, és nem voltak terroristák. Jó, az utóbbit mondjuk el is fogadom. Akkor viszont…

          2. Emelheted a tétet még egy hülyeséggel(NKDV), amire semmi bizonyíték nincs, csak náci propaganda.
            Pont olyan mint hogy a DNR saját magát lövi, sőt magukat robbantják fel..
            Sokan örültek először a náciknak valóban Ukrajnában, csak mikor kezdték őket odakísérni a gödörhöz gyérítés gyanánt rájöttek hogy mégsem frankó…
            Akit akarata ellenére vittek tölünk az pedig áldozat volt, nem hős! Nem volt más választásuk..a balfék, becstelen vezetés számlájára írható a haláluk, mérhetetlen szenvedésük, feláldozták őket! Ebből az üzletből nem szabad kimaradnunk…. ezzel a zseniális tervvel kezdődött..
            Akikre esetleg te gondolsz hősként azok önkéntes hősködők voltak, akiket megetettek egy könnyű háborúval, gyenge ellenféllel szemben, ilyen is létezett. Sokan becsvágyból előre kérték magukat a fronton..aztán jött a hirtelen meglepi és késő. De azok meg inkább gyilkos, rabló szadista barom állatok voltak, nem hősök!
            Megtámadni valakit az értékeiért az utcán sem hősiesség, ugyanúgy háborúban sem.
            Megvédeni az országot, az hősiesség!
            Az “ellenség” ugyanolyan emberekből állt, hasonló kultúrával egyébként, csak őrült civilizáció rombolás volt az egész….

      1. Göbbels emlékirataiban feljegyezte, hogy a magyar hadsereg “rendfenntartó” tevékenysége nem volt nagyon jó, mert tevékenységük után nem volt ember, aki betakarítsa a termést.

        Eddig feldolgozatlan levéltári dokumentumok kerültek elő a keleti fronton harcoló magyar katonák kegyetlenkedéseiről. A most bemutatott, A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban című kötet orosz és magyar szerzői szerint a partizánvadászatra is bevetett magyar csapatok közel 100 000 orosz, ukrán és belorusz civilt végeztek ki.
        https://moly.hu/konyvek/krausz-tamas-varga-eva-maria-a-magyar-megszallo-csapatok-a-szovjetunioban

  10. Apám a kezdetektől kint volt a Don kanyarban mint tüzér-megfigyelő. Elmondásai alapján kényszerből mentek ki a frontra, egyetlen katona társa sem volt szélsőséges, előtte soha nem találkoztak oroszokkal,nem volt bennük elfogultság. Sokan nem is értették mit keresnek a határtól olyan messze . Valahogyan úgy voltak mint a közelmúlt magyar katonái a csehszlovákiai bevonuláskor !!!!!
    Volt annyi esze,hogy az első vonalból életben maradt társaival -kevesen voltak – pár száz kilométeres menetelés árán kijutottak a bekerítésből. Hazaérkezésük után úgy helyezkedett el,hogy amikor másodszor is behívták a megmaradottakat ő munkája miatt felmentést kapott. Akik másodszor is kikerültek a frontra – már egyikük sem tért vissza !
    Elmondása szerint a frontkatonák nem voltak kegyetlenek, de a háttérbiztosítók a partizánvadászok – bizonyos szempontból válogatott egységek bizony azok lehettek, mert a visszavonulás – menekülés során minél jobban a hátországba értek a helyi lakosság annál ellenségesebb lett !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .