Írta: J. V. Sztálin  

Egyik soronlevő feladatunk

Az oroszországi forradalom fejlődésének legutóbbi két hónapját, különösen a Németországgal való béke megkötése és az oroszországi burzsoá ellenforradalom elnyomása óta eltelt időszakot úgy jellemezhetjük, hogy ebben az időszakban Oroszországban megszilárdult a Szovjethatalom és megkezdődött az elavult társadalmi-gazdasági rend tervszerű átépítése új, szocialista alapon. Egyre több gyár és üzem államosítása, a kereskedelem főbb ágainak növekvő ellenőrzése, a bankok államosítása, a Legfelsőbb Népgazdasági Tanácsnak, a már közeli szocialista társadalom e szervezeti sejtjének napról-napra kibontakozó, sokrétű és sokoldalú tevékenysége — mindez arról tanúskodik, hogy a Szovjethatalom mélyen behatol a társadalmi élet pórusaiba. A központi hatalom már valóban népivé lett, a dolgozó tömegek mélyéből fakadt. Ebben rejlik a Szovjethatalom ereje és súlya. Ezt nyilván még azok a polgári intellektuelek, a Szovjethatalom volt ellenségei, a műszaki alkalmazottak és mérnökök, a tisztviselők és általában azok a szakemberek is érzik, akik tegnap még szabotálták a hatalmat, ma pedig készek szolgálatára állani.

De a végvidékeken, ahol kulturális tekintetben elmaradt elemek laknak, a Szovjethatalom még nem válhatott ugyanolyan mértékben népi hatalommá. A központban megkezdett forradalom a végvidékekre, különösen a keletiekre, némi késéssel jutott el. E gazdaságilag is elmaradott területek mindennapi életmódjának és nyelvhasználatának feltételei némileg megnehezítették ott a Szovjethatalom megszilárdulását. Hogy a hatalom ott népi hatalommá, a dolgozók tömege pedig szocialistává váljék, ehhez többek között az szükséges, hogy különleges módszereket alkalmazzunk e végvidékek dolgozó és kizsákmányolt tömegeinek a forradalmi fejlődésbe való bevonására. Fel kell emelni a tömegeket a Szovjethatalomhoz, legjobb képviselőiket pedig egybe kell forrasztani e hatalommal. Ez azonban lehetetlen a végvidékek autonómiája, vagyis helyi iskolák, helyi bíráskodás, helyi közigazgatás, helyi hatalmi szervek, helyi társadalmi, politikai és művelődési intézmények megszervezése nélkül és anélkül, hogy ne biztosítanók a helyi nyelvnek, vagyis a határterületen élő dolgozók anyanyelvének teljes egyenjogúságát a társadalmi és politikai munka minden terén.

Ezeket szem előtt tartva proklamálta a III. Szovjetkongresszus az Oroszországi Szovjet Köztársaság föderatív rendszerét.

Az autonóm burzsoá csoportokat, amelyek a múlt év novemberében és decemberében a volgamelléki tatár, baskír, kirgiz végvidékeken, a Turkesztáni Határterületen keletkeztek, fokról-fokra leleplezi a forradalom menete. Hogy végleg elszakítsuk tőlük „saját tömegeiket” és a Szovjetek köré tömörítsük az utóbbiakat, ahhoz az szükséges, hogy „átvegyük” tőlük az autonómiát, előzőleg kiseperve onnan a burzsoá szemetet, és a burzsoá autonómiából szovjet autonómiát csináljunk. A burzsoá-nacionalista csoportok azért követelnek autonómiát, hogy „saját tömegeik” gúzsbakötésének eszközévé tegyék. Éppen ez az oka annak, hogy „elismerik a központi Szovjethatalmat”, de ugyanakkor nem akarják elismerni a helyi Szovjeteket és azt követelik, hogy ne avatkozzanak be a „belügyeikbe”. Egyes helyi Szovjetek emiatt teljesen elvetnek mindennemű autonómiát és inkább fegyverrel „oldják meg” a nemzeti kérdést. Ez az út azonban a Szovjethatalom számára teljesen járhatatlan. Ez az út csak arra alkalmas, hogy a burzsoá-nacionalista felső rétegek köré tömörítsék a tömegeket, ezek a felső rétegek pedig a „haza” megmentőinek, a „nemzet” védelmezőinek tüntessék fel magukat, ami semmi esetre sem felel meg a Szovjethatalom érdekeinek. Nem az autonómia tagadása, hanem annak elismerése — ez a Szovjethatalom soron levő feladata. Csak az a fontos, hogy ezt az autonómiát a helyi Szovjetek alapján építsék fel. Csak ilyképpen válhat a hatalom népi hatalommá, a tömegek szívügyévé. Az autonómiának tehát nem az illető nemzet felső rétegei, hanem az alsó néprétegek számára kell biztosítania a hatalmat.

Ezért proklamálja a Szovjethatalom a tatár-baskír terület autonómiáját. Ugyanezekből a megfontolásokból kiindulva tervezi a kirgiz terület, a Turkesztáni Határterület stb. autonómiájának kikiáltását. S mindezt azon az alapon, hogy e végvidékek járási, körzeti és városi Szovjetjeit ott helyben elismerik.

Anyagot és mindennemű adatot kell gyűjteni, hogy meghatározhassuk e területek autonómiájának jellegét és formáit. Bizottságokat kell alakítani, hogy egybehívják az illető népek Szovjetjeinek és szovjet szerveinek alakuló kongresszusait, amelyek kijelölik az autonóm területek földrajzi határait. Egybe kell hívni ezeket a kongresszusokat. Ezt a szükséges előkészítő munkát pedig már most el kell végezni, hogy a jövendő összoroszországi Szovjetkongresszus kidolgozhassa az Oroszországi Szovjet Föderáció Alkotmányát.

A tatár-baskír terület Szovjetjei és a mellettük működő muzulmán biztosságok már hozzáfogtak a munkához. Április tizedikére—tizenötödikére Moszkvába egybehívják a kazáni, ufai, orenburgi és jekatyerinburgi Szovjetek és muzulmán biztosságok képviselőinek tanácskozását, hogy a Tatáriai-Baskíriai Szovjetek alakuló kongresszusának egybehívására bizottságot alakítsanak.

A Kirgiz Határterületen és Turkesztánban csak most kezdődik az ilyen irányú munka. E végvidékek Szovjetjeinek azonnal hozzá kell fogniok a dologhoz és a munkába be kell vonniok népeik valamennyi szovjethű és forradalmi elemét. Nem szabad megengedni, hogy nemzeti „kisebbségeket” és „többségeket” képviselő külön-külön nemzeti kúriák legyenek, amint ezt egyes burzsoá-nacionalista csoportok javasolják. Az ilyen különválasztás csak fokozza a nemzeti villongásokat, megszilárdítja a válaszfalakat a nemzetiségek dolgozó tömegei között és elzárja az elmaradt népek elől a világosság és kultúra felé vezető utat. Az alakuló kongresszusok megválasztásának és az autonómiának ne az legyen az alapja, hogy a nemzetiségek dolgozó és demokratikus tömegeit külön-külön nemzetiségi osztagokra bontsák, hanem az, hogy ezeket a tömegeket a megfelelő szovjet egyesülések köré tömörítsék.

A Szovjeteknek tehát az a feladatuk, hogy anyagot gyűjtsenek a végvidékek autonómiájának meghatározására, szocialista nemzeti biztosságokat alakítsanak a Szovjetek mellett, bizottságokat szervezzenek az autonóm területek alakuló szovjetkongresszusainak egybehívására, egybehívják ezeket a kongresszusokat és az önrendelkező népek dolgozó rétegeit közelebb hozzák a területi Szovjethatalom szerveihez.

A Nemzetiségügyi Népbiztosság minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkönnyítse a helyi Szovjeteknek ezt a nehéz és felelősségteljes munkáját.

I. Sztálin
népbiztos

„Pravda” 67. sz.
1918. április 9.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .