Ismeretlen népi poéta: Orbi

Orbi

Mint ha lámpafény ég nyári éjszakákon,
Baljósan csillanva meg ravasz szempáron:
Orbi vezér képe úgy villan fel nékem
Majd kilenc-tíz naptári év régiségben.
Rémlik, mintha látnám alacsony növését,
Parlament padjában laza könyöklését,
Hallanám harsogó beszédit vajdánknak,
Mit ma könyvelnétek hazug marhaságnak.

Jó volt ám a népe, míg kellett, a szájon,
Azért ül még mindig rajt’ Magyarországon;
Ha most visszamennénk, s elhoznánk közétek,
Tetteit parasztvakításnak hinnétek.
Percig sem bírnátok álszent kaffogását,
Felszólalásait, pózoló hordáját;
Csak köpnétek, hallva cigánykodó fajtát,
És, kiket listáról hozott, egy pár majmát.

Reng a sok seggtől az ülésterem padja,
Szorgos tolvajbandák terpeszkednek rajta;
Nincs egy szabad fillér a kormány kezében,
Nincs deviza most már a jegybank zsebében.
Laptop lágy fényénél száz-százötven szarka
Pötyög, hiszen úgyis tele lészen marka;
Hej, pedig ugyanott, eléjük rakottan,
Kicsi mikroportok sorakoznak ottan.

Fenn a pulpituson ősz, megfáradt némber
Néz a monitorba, s benne bötűt kémel:
Tán öreg tanárnak képzelné valaki,
Ki a suttyók feladatát most osztja ki.
Elöl mamelukok unottan merengnek,
Ujjgyakorlatokkal épp edzeni mennek:
Még nem ült Lackó a parlament nyakára,
Nincs ok fricskát nyomni Youtube-csatornára.

Egyetlen plebejus áll csak a környéken,
Meddig az optika lát középen, szélen;
Öltönye feszül már a növekvő háján,
Pedig még fűzője sem pihen a vállán.
Legbelső padhelyre sunyin, sunyin bámul,
Máris oda vágyna el seggpárnájárul;
Azt hinné az ember: élő kerti törpe,
Kerítés végibe’, kissé összetörve.

Vajda, miért állsz fel kamerák tüzében?
Ládd, más le se szar a terem hűvösében;
Trécsel az elnök is, jegyzővel csevegve,
A világért sincs most meghallgatni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan párnás széket,
Mint az, amit rühellnek átadni néked,
És a helyről hallik ugyanoly halandzsa,
Mint mi fogaid közt kifelé szaladna?

Nem is, nem is azt a bársonyszéket nézi,
De Ősződ Böszméjét véges-végig méri:
Túl a bandán, mit szintúgy összefútt a szél,
Vágyott posztja csillog, pénzeső hangja kél.
És amint vagyon kél hatalmi köréből,
Úgy kel a vágyódás a vajda szívéből;
Erre gondol, bár szól előre hajolva,
Mintha szíve-lelke a rizsában volna.

„Gazdag diktátorok, hatalmas vezérek!
Jaj be irigykedve, jaj be hosszan nézlek.
Merre, meddig mentek? Mennyi hitványságra?
Rabszolgákat szedni fontos kívánságra?
Mentek-é sajátra? Mentek-é másokra?
Párnak jól keresztbe tenni úgy vágyom ma!
Hej! majd én is, én is köztetek táncolok,
Hatalmas vezérek, gazdag diktátorok!”

Ilyenforma Orbi vezér gondolatja,
Mely sötét lelkében szárnyát bontogatja;
S amint szól harsányan, amint hazudozik,
Agya pillanatra összezavarodik.
Hisz komcsi volt apja; maga KISZ-ben kezdte,
Ilyen háttér mellett lelkét ez sem edzte;
Aztán vallásos lett, bár nem vet keresztet,
Kereszténynek mondja, mit maga teremtett.

Ám itt van már a had, Orbi vezér hada,
Itt kevély hadával Orbi vezér maga;
Feszengve behúzza vastag szalonnáját,
Nyakkendő nem nyomja sokat bírt gigáját;
És utána tarka, öltönyös pribékek,
Kattogván alattok drágán megvett gépek:
Büszke lesz ő, büszke, de azt veszi észre,
Hogy valaki kiült, jó messze, a szélre.

„Hé, cigány! mely vasút vezet majd Felcsútra?”
Kérdi maró gúnnyal, téve a ficsúrra;
Orbinak ezt hallva önérzete roppan,
És olyat döbben rá, hogy álla is koppan.
„Hm, cigány én!” emígy füstölög magában,
„Hát ki lesz majd az úr ebben az országban?
Bilder Gordon talán, szakértői kormány,
Mikor Táncoslábnál elfogy majd a furmány?

Én cigány? én?” – Amit még e szóhoz gondolt,
Az az illetőt megcélzó bosszúterv volt.
Mikor a nyelvét már könnyeden forgatta,
Kérdezőjét gyorsan a szaván ragadta;
Hosszan, egyenesen mutat a kezével,
Vasútvonalat, mi Felcsútra tér majd el,
S mintha vassá volna akaratja válva,
Még csak meg se rezzen, nagy zúgást kiváltva.

Táncoslábú látja Orbit a nagy szájjal,
Szörnyülködik rajta egész bandájával.
„Őrült ez feleim” Böszme mond „akárki;
Nos fiúk, ellene, választást, ki áll ki?
Vagy ki mer majd fogni úgy egy kormányrudat,
Ahogyan készíti ez őrült az utat?”
Szégyen és gyalázat: köp, legyint mindenki,
Cigánynak hítt vajdát mégsem hív ki senki!

De ki vína meg a sok ravasz fogással,
Kubatov-listával, láncszavaztatással?
Ki vína meg Orbi hatalomvágyával,
A környék legnagyobb megalománjával?
Mert csak az kössön ki Orbival, ha drága
S nem megunt előtte boldogulásvágya;
Jaj lészen majd annak, aki jut kezébe,
Ha nem állt félre úgy, ahogyan azt kérte.

Elvonul a háznép laza, ritkás sorban,
Orbiról beszélnek a vörös táborban;
Mindenik mond néki gúnyosat vagy csúnyát,
Mindenik ad még rá egy verbális gúnyát;
Egyik így szól: „Vajda! mért nem mész Balkánra?
Ily prímásnak, mint te, ott van ám nagy ára.”
Másik szánva mondja: „Kis pofám, be nagy kár,
Hogy apád cigány volt s te is az maradtál.”

Elvonul a tábor, kocsiját zúgatja:
Ezt a Merci vitte, azt Opel gurgatja;
Orbi meg bosszúsan hazafelé vezet,
Káromkodás terén kivágja a rezet;
Mint egy focistáé, szitka cifrázása,
Mint a B-középé, szeme villámlása,
Mint sebzett hiéna, kacag bősz dühében,
Csaknem eltörik az index a kezében.

Petőfi Sándor: ORBÁN
Komor, mogorva férfiú
Volt Orbán,
Bár oly vidám hajnal pirult
Az orrán.
De hisz mogorva ép azért
Volt Orbán,
Mert oly vidám hajnal pirult
Az orrán.
Oka egyébiránt maga
Volt Orbán,
Hogy oly vidám hajnal pirult
Az orrán.
Temérdek borfélét ivott
Meg Orbán,
Vidám hajnal azért pirult
Az orrán.

Pest1845. február – március

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .