Írta: J. V. Sztálin  

Az Ukrán csomópont

Az Ukrán Szovjet Köztársaság Népi Titkársága február végén, még a Németországgal való béke megkötése előtt, delegációt küldött Bresztbe annak a bejelentésére, hogy a Népi Titkárság hajlandó aláírni azt a szerződést, melyet a volt Kievi Ráda kötött meg a német koalícióval.

A breszti német parancsnokság képviselője, Hoffmann, akit már volt alkalmunk megismerni, nem fogadta a Népi Titkárság küldöttségét s kijelentette, hogy nem látja szükségesnek, hogy az utóbbival béketárgyalásokba bocsátkozzék.

Ugyanakkor a német és osztrák-magyar rohamcsapatok, Petljura és Vinnyicsenko gajdamák osztagaival együtt betörtek Szovjet-Ukrajnába.

Nem békét, hanem háborút Szovjet-Ukrajna ellen — ez az értelme Hoffmann válaszának.

A régi Kievi Ráda által aláírt szerződés szerint Ukrajna április végéig 30 millió púd gabonát köteles átadni Németországnak. A Németország által követelt „szabad érckivitelt” már nem is említjük.

Szovjet-Ukrajna Népi Titkársága kétségtelenül ismerte a szerződésnek ezt a pontját, és tudta, mire vállalkozott, amikor hivatalosan kijelentette, hogy hajlandó aláírni a Vinnyicsenko-féle békeszerződést.

A német kormány, Hoffmann személyében, mégsem akart béketárgyalásokba bocsátkozni a Népi Titkársággal, amelyet Ukrajna összes Szovjetjei — mind a városi, mind a falusi Szovjetek — elismertek. A német kormány többre becsülte a hullákkal, a megdöntött és kiűzött Kievi Rádával való szövetséget annál a békeszerződésnél, melyet az ukrán nép által elismert Népi Titkársággal köthetne meg, holott egyes egyedül a Népi Titkárság tudja megadni a „szükséges mennyiségű” gabonát.

Ez azt jelenti, hogy az osztrák-német betörésnek nemcsak gabonaszerzés a célja, hanem az is, sőt főképpen az, hogy Ukrajnában megdöntse a Szovjethatalmat és visszaállítsa a régi burzsoá rendet.

Ez azt jelenti, hogy a németek nemcsak sok millió púd gabonát akarnak kisajtolni Ukrajnából, hanem az ukrán munkásokat és parasztokat még jogaiktól is meg akarják fosztani, el akarják venni tőlük a vérrel szerzett hatalmat, hogy azt ismét a földesurak és tőkések kezébe adják.

Az osztrák és német imperialisták szuronyaikon új, szégyenteljes rabigát hoznak, amely semmivel sem különb, mint a régi tatár járom — ez a nyugati betörés értelme.

Ezt, nyilván, az ukrán nép is érzi, amikor lázasan ellenállásra készül. Parasztokból Vörös Hadsereget alakítanak, mozgósítják a munkás Vörös Gárdát, a kezdeti pánikhangulat után több összecsapásban sikeresen visszavetik a „civilizált” rablókat, visszafoglalják Bahmacsot, Konotopot, Nyezsint és már Kiev felé nyomulnak előre, a tömegeket egyre fokozódó lelkesedés ragadja magával, ezren és ezren szállanak hadba a leigázók ellen: íme, így válaszol a nép Ukrajnája a rablók hadjáratára.

Szovjet-Ukrajna honvédő szabadságharcra mozgósít a Nyugat felől jövő külföldi rabiga ellen — ez az értelme az Ukrajnában lezajló eseményeknek.

Ez azt jelenti, hogy a németeknek harcban, az ukrán nép ellen folytatott elkeseredett tusában kell megszerezniök minden púd gabonát és minden darabka fémet.
Ez azt jelenti, hogy a németeknek meg kell hódítaniok Ukrajnát, hogy gabonához jussanak és trónra ültethessék Petljurát és Vinnyicsenkót.

Minden jel arra vall, hogy az a „rövid csapás”, mellyel a németek egyszerre két legyet akartak agyonütni (gabonát szerezni és Szovjet-Ukrajnát összetörni), hosszantartó háborúvá válik, melyet a külföldi leigázók azért folytatnak Ukrajna húszmilliós népe ellen, hogy e néptől elrabolják kenyerét és szabadságát.

Kell-e mondani, hogy az ukrán munkások és parasztok nem kímélik erejüket a „civilizált” rablók elleni hősies harcban?
Kell-e bizonyítani, hogy Ukrajna honvédő háborújában egész Szovjet-Oroszország legmesszebbmenő támogatására számíthat?

És mi történik majd, ha az ukrajnai háború hosszantartó lesz és végül Oroszország színe-virágának háborújává válik azok ellen, akik Nyugatról új rabigát hoznak?

S mi lesz, ha majd a német munkások és katonák e háborúban végre megértik, hogy Németország kolomposait nem „a német haza megvédésének” céljai vezérlik, hanem az imperialista vadállat telhetetlen falánksága hajtja őket, mi lesz, ha a német munkások és katonák ezt megértik és levonják majd a megfelelő gyakorlati következtetéseket?

Nem világos-e ebből, hogy ott, Ukrajnában van most az egész mai nemzetközi helyzet fő csomópontja — az Oroszországban megkezdett munkásforradalom és a Nyugatról jövő imperialista ellenforradalom csomója?

Nem arra vezet-e ma az események kérlelhetetlen logikája, hogy a telhetetlen imperialista vad Szovjet-Ukrajnában szegi majd a nyakát? …

„Izvesztyija” 47. sz.
1918. március 14.
Aláírás: I. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

A Tatár-Baskír Szovjet köztársaságról
– írta: J. V. Sztálin –

A III. Szovjetkongresszus kimondotta, hogy az Oroszországi Köztársaságot föderatív alapon kell felépíteni. Azóta már két hónap telt el, de a végvidékek, melyek még mindig a helyi Szovjethatalom megteremtésén dolgoznak, mindeddig nem nyilatkoztak határozottan és világosan a föderáció konkrét formáiról. Ha kihagyjuk a számításból Ukrajnát, amelyet most a „civilizált” rablók vadállati módon marcangolnak, s nem számítjuk Krímet és a Don-vidéket sem, amelyek már állást foglaltak az Oroszországgal való föderációs kapcsolatok mellett, akkor Tatár-Baskíria az egyetlen terület, amelynek forradalmi szervezetei határozottan körvonalazták a Szovjet-Oroszországgal való föderáció tervét. A Tatár-Baskír Szovjet Köztársaság megszervezésének arra a pontosan körülhatárolt általános sémájára gondolunk, amelyről ma mindenütt beszélnek, és amelyet a tatárok és baskírok legbefolyásosabb szovjet szervezetei dolgoztak ki.

A Nemzetiségügyi Népbiztosság, a tatár-baskír forradalmi tömegek kívánságának megfelelően és a III. Szovjetkongresszus határozata alapján, amely Oroszországot Szovjet Köztársaságok Föderációjának nyilvánította, a Népbiztosok Tanácsának útmutatása értelmében kidolgozta az Oroszországi Szovjet Föderáció Tatár-Baskír Szovjet Köztársaságának alábbi szabályzatát. Tatár-Baskíria Szovjetjei Alakuló Kongresszusa, amelynek egybehívása már küszöbön áll, kidolgozza majd ennek a szabályzatnak konkrét formáit és részleteit. Nincs okunk kételkedni, hogy a Központi Végrehajtó Bizottság és a Népbiztosok Tanácsa jóvá fogja hagyni a kongresszus munkájának eredményeit.

I. Sztálin
népbiztos

„Pravda” 53, sz.
1918. március 23.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .