A békéről és a földről szóló dekrétum.

A szovjet kormány megalakítása

„Az orosz forradalmi hagyományokat, az ingatag politikai helyzetet és a polgári kormány népszerűtlen intézkedéseit (mint amilyen például a háború folytatásának terve, a földosztás és a választások halogatása) kihasználva 1917. november 7-én (a Julián naptár szerint október 25-én) a Finnországból titokban visszatért Lenin vezetésével lázadás tört ki Szentpétervárott. Lenint a svájci emigrációjából korábban a német titkosszolgálat juttatta vissza Oroszországba, hogy ezzel is gyengítse első világháborús ellenfelét.

A felkelés Lev Davidovics Trockij – a végrehajtó bizottság elnökének – irányítása alatt a városba vezető utak lezárásával vette kezdetét. Ebben részt vettek a Péter-Pál erőd átállt katonái is. Miután a Vörös Gárda tagjai körülzárták a Téli Palotát (a kormány székhelyét); Lenin a Szmolnijból irányította az eseményeket. Az állami bank és a telefonközpont is a felkelők kezére került, s az ideiglenes kormány vezetője – Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij – elmenekült. Miután a Téli Palotában rekedt miniszterek a felkelők ultimátumát nem fogadták el, – a legendák szerint – az Auróra cirkáló által leadott ágyúlövések adták meg a jelet
Lenin vezetésével összeült a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, ahol az alábbi tételeket fogadták el:

  • kimondták, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe megy át
  • dekrétumot adtak ki a hadviselő országoknak az azonnali békéről
  • kimondták, hogy a föld köztulajdonba megy át, és a parasztok rendelkezésére bocsátják

Megalakult az első szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa, amely forradalmi rendelkezéseket hozott:

  • bevezette a nyolcórás munkaidőt
  • bevezette a munkásellenőrzést az üzemekben, majd a munkásigazgatást
  • elismerte a volt Orosz Birodalom minden népének egyenjogúságát és teljes önrendelkezési jogát
  • elismerte Finnország függetlenségét
  • az iskolákat államosították
  • ingyenessé vált az orvosi ellátás
  • a polgári házasságkötés engedélyezése
  • a nemzetek egyenjogúságának elismerése” – Wikipédia

Ezt a szerencsét! A kapitalista német titkosszolgálat segítségével sikerült a kapitalisták legnagyobb ellenségét Lenint hatalomba juttatni. Ennyire buták voltak a Német kapitalisták? Miért nem olvasták Marx és Lenin műveit. Hiába, a tudatlanság megbosszulja magát. De sikerülhetett volna ez az orosz gyilkos népelnyomó urak nélkül? Tehát ebből következik, hogy a német és orosz urak butaságából és népirtásából, kizsákmányolásából lett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Hát ez persze igaz, amit a bolsevikok kihasználtak, mert bizony a bolsevikok is a dolgozó népből valók és nem szertik a népirtást és a kizsákmányolást. Milyen jó, hogy a Wikipédiából is lehet jó ötleteket meríteni.

A jobboldali felsőbbrendű erkölcsű „ember” a kizsákmányolás híve, mivel a kapitalizmus az értékrendje; az érdekeke az élősködés –vagy hülye- ezért ezt nem fogja belátni; nem érti, hogy aki embert vásárol saját hasznáért az bizony embertelen, a kapitalizmus azonban ilyen. A jobboldali erkölcsű „embernek” fogalma sincs arról, hogy az embervásárlás – a proletár bérrabszolgaság – saját haszonért az embertelen, ezért ő így nem felsőbbrendű, hanem valójában alacsonyabb rendű beteg elméjű. A jobboldali „embereket” úgy kell kezelni, mint egy tébolyodott elmebeteget. Nem tud emberként viselkedni. Az a rögeszméje, hogy a kizsákmányolás, élősködés a természet a világ rendje. Az ilyen beteg elméjű élősködés hívő embereknek nem célszerű hátat fordítani, mert az élősködés nekik természetes, még akkor is, ha rajtuk is élősködnek. A bolsevikok és Lenin ezt tudták és a beteg elméjű élősködés hívő „embereket” könyörtelenül legyőzték vagy meggyőzték. A jobboldali felsőbbrendű élősködő hívők számára ez nagyon rossz volt, de sikerült visszaforgatni a történelem kerekét az emberiség kárára. Most megint élősködhetnek, ma ez a törvény. Az emberiség megint szolgaságban él, ami a bolsevikok megerősödéséhez fog vezetni. A jobboldaliak annyi bűnt fognak elkövetni az emberiség ellen, hogy törvényszerűen jönnek megint a bolsevikok, bármilyen embertelenséggel is üldözik őket. A másik lehetőség, vissza az állatvilágba.

Nincs szükség élősködő és kizsákmányoló kapitalizmusra. Kell a dolgozóknak ilyen társadalom? A kapitalizmusban csőcselékké nevelt proletároknak, akiknek nincs öntudatuk, azoknak kell. Ezért választanak élősködőket vezérüknek. A csőcselékké nevelt proletárok szívesen élnek bérrabszolgaként. A bolsevikoknak ezeket kellett meggyőzni, hogy lehetnek emberek is. Nem könnyű a csőcselékké nevelt proletárokat öntudatra ébreszteni, de ez is sikerült a bolsevikoknak, ezért győzhettek.

„Október 26-án (november 8-án) este megtartották a II. szovjetkongresszus második és egyben utolsó ülését. A kongresszus határozatot hozott a halálbüntetés eltörléséről a fronton, továbbá a forradalmi tevékenységért letartóztatott katonák és tisztek haladéktalan szabadon bocsátásáról. A munkás-, katona- és parasztküldöttek kormányzósági és járási szovjetjeinek és a frontnak küldött üzenetében, valamint a kozákokhoz intézett felhívásában a kongresszus felszólította a dolgozó tömegeket, hogy mind a hátországban, mind a fronton aktívan harcoljanak a szovjetek hatalmáért, építsék az új társadalmi és államrendszert.

A kongresszus figyelmének középpontjában Leninnek a békéről és a földről tartott előadói beszédei állottak.

„A béke kérdése égető kérdés, napjaink fájó kérdése — kezdte kongresszusi beszédét Lenin. — Sokat beszéltek, írtak róla és bizonyára nem keveset foglalkoztak vele önök is. Engedjék meg ezért, hogy áttérjek annak a nyilatkozatnak felolvasására, amelyet az önök által választott kormánynak kell majd kiadnia.” Lenin ismertette a békéről szóló dekrétum általa megfogalmazott tervezetét. A kongresszus egyik résztvevője később így számolt be erről a pillanatról: „Az emberek a lélegzetüket is visszafojtották. Olyan csönd volt, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Azután egyszerre csak mintha az egész terem megkönnyebbülten fellélegzett volna; nyomban ezután tapsvihar tört ki, örvendező kiáltások hallatszottak… És kongresszusunk teljesítette a nép akaratát — meghozta a történelmi jelentőségű döntést. A forradalmi Oroszország a világbéke zászlóvivője lett: felszólította a népeket, hogy végezzenek a háború véres lidércével.”

A békéről szóló dekrétumban a szovjet kormány a következő javaslattal fordult az összes hadviselő népekhez és kormányaikhoz: haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az annexió és hadisarc nélküli igazságos, demokratikus békéről. A szovjet kormány tisztázta, mit ért annexión: „Idegen területek annexióján vagy elfoglalásán a szovjet kormány — általában a demokráciának és különösen a dolgozó osztályok jogérzékének megfelelően — egy kis vagy gyenge népnek valamely nagy vagy erős állammal való bármiféle egyesítését érti olyan esetekben, amikor ez a nép nem nyilvánítja pontosan, világosan és önként beleegyezését vagy kívánságát; függetlenül attól, mikor ment végbe ez az erőszakos egyesítés, függetlenül attól, mennyire fejlett vagy elmaradott az erőszakosan beolvasztott vagy erőszakosan az illető állam határain belül visszatartott nemzet, és végül függetlenül attól is, hogy Európában vagy távoli tengerentúli országokban él-e ez a nemzet.” Az annexiónak ez a meghatározása, amely letépte az álarcot az imperializmus gyarmati rendszeréről, óriási nemzetközi jelentőséggel bírt, kivált a gyarmati és függő országok népei számára.

A békéről szóló dekrétum leleplezte a háború imperialista jellegét, megbélyegezte a háború kirobbantóit, és megmutatta a kivezető utat. „A kormány az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek tartja ennek a háborúnak folytatását, amely azért folyik, hogyan osszák fel az erős és gazdag nemzetek között az általuk meghódított gyenge népeket — állapította meg a dekrétum —, és ünnepélyesen kijelenti, hogy eltökélt szándéka haladéktalanul aláírni egy olyan béke feltételeit, amely ezt a háborút a fentebb megjelölt és kivétel nélkül minden nép számára egyaránt igazságos feltételek alapján megszünteti.”

Javasolták a hadviselő országok kormányainak, hogy haladéktalanul kössenek legalább három hónapra szóló fegyverszünetet; a fegyverszünet időtartama alatt meg lehetne tartani a béketárgyalásokat, a háborúban részt vevő vagy a háborúba belekényszerített valamennyi nép és nemzet részvételével, és a békefeltételek végleges jóváhagyására össze lehetne hívni az erre illetékes képviseleti szerveket.

A békéről szóló dekrétum bejelentette a szovjet kormánynak azt a szándékát, hogy nyilvánosságra hozza „a földbirtokosok és tőkések kormánya által 1917 februártól október 25-ig jóváhagyott vagy megkötött titkos szerződések” szövegét, és e szerződések egész tartalmát „feltétlenül és azonnali hatállyal semmisnek nyilvánítja”. Ezzel teljessé vált a szakítás a megdöntött rendszer imperialista külpolitikájával. A szovjet kormány egyszersmind hangsúlyozta, hogy békefeltételeit nem tekinti ultimátumszerűeknek, hanem hajlandó megvizsgálni minden békefeltételt, amelyet más államok terjesztenek elő.

Ezt a dokumentumot nemcsak a hadviselő államok kormányaihoz címezték, hanem a népekhez is. Külön felhívással fordult a szovjet kormány Anglia, Franciaország és Németország öntudatos munkásaihoz, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a nevezett országok munkásai megértik majd „a most rájuk háruló feladatokat, az emberiségnek a háború borzalmaitól és következményeitől való megszabadításában rejlő feladatot”, és segíteni fogják a szovjet államot abban, hogy „sikeresen tető alá hozza a béke ügyét”.

A II. szovjetkongresszus egyhangúlag jóváhagyta a békéről szóló dekrétumot, a szovjethatalom első dekrétumát.

Így indult meg a szovjet kormány hosszantartó, lankadatlan küzdelme a szovjetország békéjéért és biztonságáért, a világ népeinek békéjéért és biztonságáért, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésére vonatkozó lenini elvek érvényesítéséért, a nemzetközi kapcsolatoknak a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága alapján történő fejlesztéséért. Zárszavában Lenin hangsúlyozta, hogy a szovjethatalom békére törekszik a kapitalista államokkal. A következőket mondotta: „Mi elvetjük mindazokat a pontokat, amelyek rablásról és erőszakról szólnak, de örömmel elfogadjuk mindazokat a pontokat, amelyek a jószomszédi viszony feltételeit és a gazdasági megállapodásokat tartalmazzák; ezeket nem vethetjük el.”

Második előadói beszédében Lenin a földkérdéssel foglalkozott, amely a dolgozó nép milliós tömegeinek életbe vágó érdekeit érintette. A Lenin által javasolt „Földről szóló dekrétum” haladéktalanul és minden megváltás nélkül megszüntette a földesúri földtulajdont. A földesúri birtokokkal, valamint a koronabirtokok, a kolostorok és egyházak minden földjével, élő és holt felszerelésükkel, majorsági épületeikkel és minden tartozékukkal a járási földbizottságok és a parasztküldöttek járási szovjetjei rendelkeznek. A dekrétum kimondta, hogy „az egész nép tulajdonát képező elkobzott vagyon bárminemű rongálása súlyos bűncselekménynek számít, amelynek elkövetői fölött a forradalmi törvényszék ítélkezik”. A dekrétum külön leszögezte, hogy a parasztok és a kozákok földjeit nem kobozzák el.

A földről szóló dekrétum kinyilvánította, hogy mindörökre megszűnik a föld magántulajdona, s az állami földtulajdon lép a helyére. Ez összhangban állt a bolsevik párt agrárprogramjának legfőbb elvével, a föld nacionalizálásának elvével. Megtiltották a föld adásvételét, bérbeadását, a bérmunka alkalmazását. Bevezették az egyenlő földhasználatot a munka- vagy a fogyasztási norma alapján, s elrendelték, hogy időről időre újra kell osztani földet.

A dekrétum a földről szóló paraszti választói utasítás alapján készült, amelyet az „Izvesztyija Vszerosszijszkovo Szovjeta Kresztyjanszkih Gyeputatov” című lap szerkesztősége állított össze a dolgozó parasztság kívánságait tükröző 242 helyi választói utasítás nyomán.

Az egyenlő földhasználat bevezetését a dolgozó parasztok választói utasításai követelték; a parasztok ugyanis azt gondolták, hogy ezáltal megszűnik majd a vagyoni rétegeződés a falun. Lenin rámutatott, hogy ez csupán illúzió, mert a parasztság rétegeződése az árutermelés fejlődésének törvényszerű következménye. Mindamellett a bolsevik párt — noha az egyenlő földhasználatot nem tartotta alkalmas útnak a falu szocialista átalakítására — szükségesnek nyilvánította a parasztok kívánságának teljesítését. Lenin azt mondotta: „. . .mi, mint demokratikus kormány, nem mellőzhetjük a néptömegek határozatát, még ha nem is értenénk azzal egyet. Az élet tüzében, a gyakorlati alkalmazás során, az egyes helyeken való végrehajtás során a parasztok majd maguk is rájönnek, hol az igazság”. A bolsevik párt megmutatta a biztos utat, amelyen haladva a parasztság kijut a nyomorból és a koldussorból: a falu szocialista átalakításának útját.

A kongresszus a földről szóló dekrétumot is egyhangúlag elfogadta, s ez az okmány lett a szovjethatalom agrárpolitikájának kiindulópontja. A véghezvitt agrárátalakulások eredményeképpen a parasztok több mint 150 millió hektár földesúri, cári, egyházi és egyéb földet kaptak ingyen. A szovjethatalom által a dolgozó parasztságnak átadott földek teljes értéke sok milliárd aranyrubelre rúgott. A parasztok megszabadultak az évenként fizetendő hatalmas földbérleti díjaktól, a földhitelbanknál fennállott mintegy hárommilliárd rubel összegű adósságuktól és a különféle egyéb adósságoktól; végül körülbelül 300 millió rubel értékű gazdasági felszerelést is kaptak a földesúri birtokokról.

A dolgozó parasztság óriási lelkesedéssel fogadta a földről szóló dekrétumot, amely évszázados álmait valósította meg.

A II. szovjetkongresszus megalakította az Oroszországi Köztársaság munkás-paraszt kormányát, a Népbiztosok Tanácsát. A történelem első igazi népi kormányának fejévé a forradalom nagy vezérét, a szovjet állam megalapítóját, Lenint választották. A Népbiztosok Tanácsának tagjai a bolsevik párt képviselői voltak. A baloldali eszerek, akiknek a bolsevikok felajánlották a kormányban való részvételt, elutasították ezt az ajánlatot, mert nem akartak teljesen szakítani a jobboldallal.

A szovjet állam megalapításáról szóló dekrétum kimondta, hogy a népbiztosok tevékenységének ellenőrzése és elmozdításuk joga a munkás-, katona- és parasztküldöttek összoroszországi kongresszusát és az általa választott Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságot (OKVB) illeti. A Központi Végrehajtó Bizottságba 101 tagot választottak, köztük 62 bolsevikot, 29 baloldali eszert, 6 internacionalista menseviket és 4 más pártbeli megbízottat.

A II. szovjetkongresszus határozatai azt a világtörténelmi jelentőségű tényt tükrözték, hogy Oroszországban a hatalom a dolgozó népnek — a történelem igazi alakítójának — a kezébe került.

A szovjethatalom diadalmenete

Az 1917. október 25-étől (november 7-től) 1918. február-márciusáig terjedő időszakot Lenin a szovjethatalom diadalmenetének nevezte. A néptömegek egész Oroszországban harcot indítottak a szovjetek hatalmáért, s letörték az uralkodó osztályok elkeseredett ellenállását. A szovjethatalom e diadalmenete ragyogóan kifejezésre juttatta az októberi forradalom valóban népi jellegét.

(idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“A békéről és a földről szóló dekrétum.” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. SaLa-nak
    a tényszerűség mellett mint mindig sikerül a propagandán jó pár hamisságot, valótlant és életszerűtlent is becsempészni, a háttér valódi megnevezése , feltárása, elemzése mellőzésével.

    “kapitalista német titkosszolgálat segítségével sikerült a kapitalisták legnagyobb ellenségét Lenint hatalomba juttatni. Ennyire buták voltak a Német kapitalisták?”
    nem buták,
    hanem számítóak voltak……. eleve a németnek nevezett szolgálat honnan kapta az ötletet (Warburg-a jenki bankárfamília rokona volt a német titkosszolgálat feje akkortájt),
    de amennyiben a legszámosabb, legmilitánsabb frontországban nem sikerül valami belső feszültséget gerjeszteni, akkor a Német Császárság sokkal hamarabb összeroppanhatott volna a háború súlya alatt.
    Meg is lett az eredménye, 1917-ben megfordult a német hadiszerencse és csak a jenkik mielőbbi háborúba léptetésével sikerült később legyűrni a németeket.

    Eleve a kommunisták sem tétlenkedtek, mert Leninnek is volt abbéli meggyőződése, hogy a munkásforradalom legelőször Németországban fog kirobbanni és győzedelmeskedni.

    “a bolsevikok is a dolgozó népből valók és nem szeretik a népirtást ”
    olyannyira, hogy mind migrációból tért vissza, vezetőik általában jómódú polgárcsaládok gyermekei voltak , kétkezi munkával életükben sosem koszolták össze magukat, a népirtásban pedig olyannyira nem szerették, hogy orosz nemzettársú emberek millióit gyilkoltatták le, főleg a szegény parasztokat.
    A forradalmukat megvívni “idegen légiósokat-internacionalistákat” un. letteket is vetettek be, mivel saját népüknek nem nagyon fűlött a foga a gyilkolászósdihoz…….
    Végül is a bolsevik elvtársak a konkurencia harcban egymást még jobban nyírták, mint ellenségeiket.
    Mint ahogy a magyar szocializmusban az elvtársak jobban tartottak egymástól, mint a kapitalistáktól….. talán ez is sürgette a gengszterváltást.

    “Az a rögeszméje, hogy a kizsákmányolás, élősködés a természet a világ rendje.”
    hiába no,
    az egyik állat felfalja a másikat, az élővilág körforgását alapvetően meghatározó baktériumok a szerves anyagokon való élősködésükkel teremtenek életet, a növények egymást elnyomva igyekeznek az éltető nap felé tárni leveleiket…….
    és a magyar komcsik bűne, hogy “állami gondoskodásával” a világ élősködésében máig tartóan visszametszette a magyar emberek egészséges életösztönét.

    “Lenin hangsúlyozta, hogy a szovjethatalom békére törekszik a kapitalista államokkal. ”
    olyannyira,
    hogy világ proletárjai egyesüljetek, minden munkást felszabadítunk,
    “az első világháborúban megnyertük Oroszországot, a másodikban megnyerjük Európát” (Lenin)
    és tevőlegesen Németországba 1918-ban átdobtak egy rakat felforgató kommunistát, aminek eredményeként majdnem sikerült forradalmat-polgárháborút kirobbantaniuk, de a német nép józan maradt, csak Hamburgban haltak meg nagyobb számban.
    No ezt jelentette az ő békéjük………

    “A parasztok megszabadultak az évenként fizetendő hatalmas földbérleti díjaktól..”
    persze mert már nem adót fizettek, hanem csaknem mindent elvittek tőlük, hogy aztán közparasztok milliószám haltak éhen.
    Aki tiltakozni mert, azt meg kivégezték.
    “…..a földhitelbanknál fennállott mintegy hárommilliárd rubel összegű adósságuktól és a különféle egyéb adósságoktól”
    mit kerestek volna a parasztok a földhitel banknál, ha csak földnélküli rabszolgák volt az urak földjén? mert ugye ez véletlenül sem ellentmondás……

    Bőven van még mit csiszolni ezen a “A szovjethatalom diadalmenete” jelentésen;
    igaz SaLa?

      1. Köszi ezt a mindenre kiterjedő, megdönthetetlen, történelmi részletező, tudományos cáfolatot.
        Csak így tovább félnótás barátom!

        Mert titkolod zsenialitásod gyümölcsét ( nincs mit),
        itt önző módon hallgatod el történelmi ismereteid legjavát és mindenkit boldog tudatlanságában hagysz vergődni.

          1. Hát jáó beszí mind a kettő!
            Nálatok az a baj , hogy a tudásotokat csak szelektív használjátok.
            A pro és a kontrából csak a kontrát!
            Amúgy jó hétvégét!

          2. Néked is jót.

            A szelektív ismereteinket igazán kiegészíthetnétek valami hasznossal, hogy legyen értelme esetleges hibás nézeteinket revidiálni.
            De ne olyan logikai ellentmondásokkal, vagy történelmi csúsztatásokkal, mint amilyet SaLa idézettjei produkálnak. Mert akárki is nézi hülyének az embert, azon általában fel szokás háborodni régen is és manapság is.
            Mert a hibák feltárása és a konklúziók levonása nélkül csak örök ködbe tovatűnő ábránd marad, a szocializmus jobb létének valamikori emléke.
            Valaki mintha egykor olyat is mondott volna, hogy elvtársak a hibáinkkal szembe kell tudni nézni.

          3. Nos valaki azt is mondta , hogy a kritikáknak épitönek kell lenni .

          4. petymeg szerint:
            2018-08-04 – 19:24

            Jól beszélsz!

            Építő kritika?
            Hazugságnál mi az építőbb kritika, mint hogy megmondjuk:
            most már jó lenne az igazsággal is előállani?

            Admin:

            Az igazságot a győztesek írják!

            Mi pedig vesztesek vagyunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .