Már az USA-ban is…

Száz év után a szocializmus visszatért az amerikai mainstream politikába

1914-ben Meyer Londont, az Amerikai Szocialista Párt jelöltjét választották kongresszusi képviselőnek New Yorkban. A baloldali ideológia ekkor élte amerikai fénykorát, két képviselője is volt az alsóházban és több száz polgármestert adott amerikai nagyvárosoknak.

Az első világháború után azonban az amerikai szocializmus súlyos válságba került. A háború alatt nemcsak az alapvetően szocialistaellenes nacionalizmus erősödött meg, de az oroszországi nagy októberi szocialista forradalom és a francia anarchista terrorcselekmények hatására az amerikai társadalom rettegni kezdett a munkásosztály radikalizálódásától, a szocializmus szitokszóvá vált, rengeteg szocialista agitációval vádolt embert börtönbe zártak vagy deportáltak. Pár évtizeddel később a kampányába ellenségképet kereső Joseph McCarthy és Richard Nixon kihasználta hidegháborús ellenfelének ideológiáját és kegyetlen propagandába kezdett a nagy számban inkább vélt, mint valós belső ellenséggel szemben, tovább rontva a szocializmus egyesült államokbeli megítélését.

Former President Richard M. Nixon gives an interview in the living room of his home. (Photo by © Wally McNamee/CORBIS/Corbis via Getty Images)
Richard Nixon
Fotó:Wally McNamee/CORBIS/Getty Images

A hatvanas évektől aztán az ellenségkép megváltozott. A kommunista belső ellenség helyett már a szovjet atombombától való félelem hatotta át az amerikai lakosságot, a szocialisták pedig újra szervezkedni kezdhettek. A vietnami háborút ellenző újbaloldal tagjaként újjáéledt a Szocialista Párt, amelyből éppen a háború miatti nézetei miatt kivált az Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) nevű civil szervezet, ami szigorúan nem pártként működött, és pár évvel ezelőttig nehezen tudta politikai akaratát érvényesíteni.

A csalódottak Amerikája

A legutóbbi elnökválasztást azonban erősen elitellenes hangulatban rendezték. A 2008-as gazdasági válság hatására a munkásosztály egy része az Egyesült Államokban régen látott szegénységbe süllyedt, az amerikai álom sokak szemében nevetséges parasztvakítássá vált. Az elégedetlenséget és kiábrándultságot a  republikánus Donald Trump használta ki, aki a cserbenhagyottak képviseletének ígéretével elsősorban a politikától korábban elforduló, általában nem szavazó társadalmi rétegeket szólította meg. A rendszert azonban nemcsak jobbról, hanem balról is bírálták; a Hillary Clinton ellen a demokrata előválasztáson induló és meglepően jól szereplő demokratikus szocialista Bernie Sandersugyancsak kritikus hangot ütött meg a politikai elittel szemben, és Trumphoz hasonlóan radikális, de baloldali megoldásokat kínált.

Sanders szereplése egy jól látható jele volt a fiatalok körében népszerű szocialista ideológia felemelkedésének. A 18 és 34 év közötti demokrata szavazók 61 százaléka, illetve egy felmérés szerint a teljes amerikai társadalom 40 százaléka immár pozitívan tekint a szocializmusra, a DSA tagsága pedig az elmúlt két évben több mint hatszorosára nőtt.

Senator Bernie Sanders, an Independent from Vermont, speaks during a keynote session at the South By Southwest (SXSW) conference in Austin, Texas, U.S., on Friday, March 9, 2018. Amid the raucous parties and speed networking at the annual festival that draws people from technology, film, and music to Austin, Texas, there will be some soul searching about gender discrimination, sexual harassment and how to fix the broken workplace culture. Photographer: David Paul Morris/Bloomberg via Getty Images
Bernie Sanders
Fotó: David Paul Morris/Bloomberg / Getty Images

Az új baloldal születése

Trump győzelme és Sanders kritikáinak figyelmen kívül hagyása után a demokraták egy ága az emberek problémáitól való elszakadással és elszigeteltséggel vádolta meg saját pártját, és létrehozta Justice Democrats nevű, elsősorban Sanders volt kampánycsapatának tagjaiból álló platformját. A csoport nem akar elszakadni, belülről kívánja megreformálni a Demokrata Pártot, de élesen kritizálja azt, főleg a vállalati érdekek előtérbe helyezése miatt. Programpontjaik között szerepel többek között az egységes társadalombiztosítás megteremtése, a tandíjak eltörlése, illetve az inflációhoz kötött minimálbér bevezetése, jelöltjeik szinte kivétel nélkül a DSA támogatását is élvezik.

Mindkét szervezetnek tagja Alexandria Ocasio-Cortez, aki egy hónapja nagy meglepetésre nyert a demokrata előválasztáson egy New York-i kerületben az évtizedek óta a kongresszusban ülő, nagynevű Joe Crowley-t legyőzve.

NEW YORK, NY - JUNE 26: Progressive challenger Alexandria Ocasio-Cortez celebrartes at a victory party in the Bronx after upsetting incumbent Democratic Representative Joseph Crowly on June 26, 2018 in New York City. Ocasio-Cortez upset Rep. Joseph Crowley in New York’s 14th Congressional District, which includes parts of the Bronx and Queens. (Photo by Scott Heins/Getty Images)

Senki sem hitt benne, de a politikában is léteznek csodák

A 28 éves Alexandria Ocasio-Cortez csak egy előválasztást nyert meg, de története jól mutatja, hogy a lakosságnak mennyire szüksége van új politikai szereplőkre.

Ocasio-Cortez Trumphoz hasonlóan elitellenes nyilatkozatokat tesz, kritizálva azokat a párttársait, akik vállalati pénzeket fogadnak el kampányuk finanszírozására. A már megválasztott képviselőjelölt szerint Crowley-t (aki több Ocasio-Cortezzel való nyilvános vitára el sem ment) nem érdekelték a választókerület többségi lakosságának problémái, pusztán egy általa priorizált réteget képviselt.

Váratlan sikere több hozzá hasonló szocialista kampányát segítette. Ilyen például az a Missouriban induló ápolónő, Cori Bush, akinek kampánya Ocasio-Cortez győzelme előtt napi kilenc dollárt szerzett adományokból, utána viszont már napi kétezret. Rajtuk kívül indul még a bostoni Ayanna Pressley, aki az 1998 óta a kongresszusban lévő Michael Capuano ellen száll harcba, illetve ide vehetjük a hawaii Kaniela Inget vagy a San Diegó-i előválasztását már megnyerő Ammar Kampa-Najjart is. De nem csak a kongresszusban lehet komoly képviselete a demokratikus szocialistáknak. Summer Lee, Elizabeth Fiedlerés Sara Innamorato is megnyerte saját előválasztását Pennsylvaniában, és mivel republikánus ellenfél nélkül indulnak, garantált a helyük az ottani képviselő-testületben. Maryland kormányzóságáért Ben Jealous, az egyik texasi bíró pozíciójáért pedig Franklin Bynum száll majd szembe republikánus ellenfelével.

NEW YORK, NY - JUNE 26: Progressive challenger Alexandria Ocasio-Cortez celebrartes with supporters at a victory party in the Bronx after upsetting incumbent Democratic Representative Joseph Crowly on June 26, 2018 in New York City. Ocasio-Cortez upset Rep. Joseph Crowley in New York’s 14th Congressional District, which includes parts of the Bronx and Queens. (Photo by Scott Heins/Getty Images)
Alexandria Ocasio-Cortez egy kampányrendezvényen
Fotó: Scott Heins/Getty Images

Mindegyik szocialista jelöltben közös, hogy a választókerületéből származik, ott is él, vállalati támogatások helyett egyéni adományokból finanszírozza kampányát, és ugyanúgy bírálja a demokrata pártot, mint a republikánusokat. Ocasio-Cortez például egy Crowley elleni vita során, amikor arról kérdezték a jelölteket, hajlandóak lennének-e a másikat támogatni, amennyiben veszítenek, nem válaszolt egyértelmű igennel. Interjúi során alaposan lehordta Nancy Pelosit, a demokraták kongresszusi vezetőjét, illetve a baloldalon már-már érinthetetlennek számító Barack Obamát is, amiért a gazdasági válság kezelése során túlnyomórészt a vállalatoknak kedveztek.

Bármilyen szentségtörés, Trumpnak is vannak érdemei

Ami viszont még radikálisabb jelenség a jelenlegi elnököt sátánként kezelő pártban, hogy Ocasio-Cortez bizonyos pontokon elismerte Trump érdemeit.

Trump szerinte olyan embereket szólított meg, akik eddig távol álltak a politikától, illetve van igazság az elnök azon szavaiban is, hogy az Egyesült Államok túl van a fénykorán, és egy jelentős réteg egyáltalán nem érzi úgy, hogy életszínvonala olyan magas lenne, mint a hatvanas évek sztereotip amerikai családjának.

Summer Lee reményét fejezte ki a demokrata elit elleni további sikeres fellépésekkel kapcsolatban, a bírójelölt Bynum pedig saját állítása szerint végre egy olyan demokrata jelölt, „aki képvisel is valamit.”

WASHINGTON, DC - MAY 18: US President Donald Trump walks away after taking questions from reporters during a joint news conference with Colombian President Juan Manuel Santos at the White House May 18, 2017 in Washington, DC. The Trump administration has said it wants to slash foreign aide and Santos will most likely seek a renewal of $450 million dollars from the U.S. that supports the peace accord between the Columbian government at the Revolutionary Armed Forces (FARC). (Photo by Mark Wilson/Getty Images)
A szocialisták kampányának szerves része a közösségépítés is; Kaliforniában ingyenes esti olvasókört vezetnek, Ayanna Pressley még a bostoni városi tanács tagjaként családokkal foglalkozó, közösséget építő bizottságot hozott létre, Pittsburghben pedig bizonyos iskolai zárvatartási napokon a DSA aktivistái ingyen ebéddel és gyermekmegőrzővel kiegészített egész napos eseményeket szerveznek. A szervezet országos igazgatója, Maria Svart a New York Timesnak azt mondta, a DSA nyíltan a keresztény-konzervatív közösségépítést tekintette mintának, amire szerinte a modern társadalomban óriási igény van az emberek elszigetelődése és a társadalom egyénközpontúsága miatt.

A bevándorlás és a szocialista szó lehet az Achilles-sarok

A szocialista jelölteknek jó esélyük van megnyerni előválasztásaikait, hiszen kampányuk most kezdett igazán beindulni, és kis túlzással az egész ország róluk beszél. Mivel az előválasztások általában érdektelenségbe fulladnak, így pusztán az eddig megszólítatlan rétegek bevonása bőven elég a demokrata szavazatok többségének megszerzéséhez, ami pedig jó eséllyel küldheti őket Washingtonba, hiszen többségük erősen demokrata körzetekben indul. Hogy ez mire lesz elég az országos politika szintjén, az bonyolultabb kérdés. A szocialisták elsősorban a politikailag hagyományosan inaktív, neoliberalizmus által sújtott szavazókra építenek, akiket viszont Trump két éve már sikeresen a táborába terelt – őket elcsábítani attól az embertől, aki szerintük végre kiáll értük, pedig jóval nehezebb feladat lesz, mint pusztán egy liberális elithez tartozó jelölt ellen kampányolni. Főleg, hogy ez a réteg Trump kampányának betudhatóan erősen bevándorlásellenes, ami nagy probléma a Justice Democrats számára, hiszen egyik fő programpontja szerint eltörölné a bevándorlókkal szemben (gyakran túl) erősen fellépő ICE kormányügynökséget, az állampolgársági kérvények elfogadását pedig megkönnyítené. Nem véletlen, hogy az újságírói kérdésekre mindig szokatlanul egyértelműen és érthetően válaszoló Alexandria Ocasio-Cortez egyik interjújában csak a bevándorlással kapcsolatban adott kitérő választ.

Ráadásul a hidegháborút megélt generáció számára a szocializmus szó még mindig feleleveníti a diktatúrától és a szovjet atombombától való rettegést, a kapitalizmus pedig sokak szemében az amerikai életforma elengedhetetlen velejárója, márpedig a DSA a kapitalizmus végnapjait hirdeti, és egy új társadalmi berendezkedést ígér. A megerősödésük által kiváltott aggodalomnak már most jól látszanak a jelei: a konzervatív tévés műsorvezető Sean Hannity egyenesen félelmetesnek nevezte Ocasio-Cortez New York-i győzelmét, de az ókonzervatívnak nem nevezhető New York Times publicistája, Bret Stephens, illetve a Washington Post újságírója Richard Cohen is óva intette a baloldali mozgalmat attól, hogy nyíltan szocialistának nevezze magát. Ezt a problémát többen úgy próbálják kiküszöbölni, hogy szocialista gondolkodók helyett Franklin D. Roosevelt és az 1929-es válságból az Egyesült Államokat kihozó New Deal politikájának örököseiként határozzák meg magukat. Ezzel kampányolt 2015-ben Sanders, és Ocasio-Cortez is többször hozza a talán leginkább kedvelt demokrata elnököt követendő példaként. A kaliforniai Kampa-Najjar és a marylandi Jealous kampánya mindenesetre jó teszt lesz a radikális baloldaliság eladhatóságára a túlnyomóan republikánus érzelmű körzetekben.

Silver Spring, Md. - June 14: Candidate for Maryland Governor Ben Jealous, top center, is joined by Sen. Cory Booker, right, who takes a selfie with Jealous, candidate for Lt. Governor Susan Turnbull, Keila Foster and Cora Goecke, left to center, during a campaign event on the first day of Maryland early voting in Silver Spring, Md., on June 14, 2018. "I'm a teacher, and the Maryland State Education Association supports him," said Foster. Jealous is a former national president and CEO of the NAACP. (Photo by Cheryl Diaz Meyer for The Washington Post via Getty Images)
Ben Jealous egy kampányrendezvényen
Fotó:Cheryl Diaz Meyer /The Washington Post /Getty Images

Egy gazdasági válság sokat segíthetne

A demokraták kongresszusi vezetője, Nancy Pelosi ugyan vélhetően a szó hidegháborús értelmezése miatt elhessegette a gondolatot, hogy a szocializmus utat tör magának a pártjában, de az elmúlt hónapok fejleményei nem ezt mutatják. A demokrata pártnak előbb-utóbb valahogy reagálnia kell tagsága és szavazói balra tolódására.

Meyer London mellett egy szocialista képviselő volt valaha az amerikai kongresszusban. Ez a szám novemberre jó eséllyel megduplázódik. Amikor Trump nem is olyan régen a kongresszusi székek bevörösödéséről beszélt, republikánus többségre számított (a vörös ugyanis a párt nem hivatalos színe a demokraták kékjével szemben), de lehet, hogy a szín egy más árnyalatával fog beteljesülni jóslata. Hogy a sikeres nyár után a DSA mire lesz képes, az többek között azon múlik, hogyan tudja lerombolni ideológiája negatív sztereotípiáit, illetve, hogy el tudja-e csábítani a szintén elitellenes Trump szavazóinak egy részét, amire egy esetleges gazdasági válság után jóval nagyobb esélye nyílhat. Egy viszont biztos: csaknem 100 év után a szocializmus újra tényező az amerikai mainstream politikában. (24.hu)

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Bal-Rad komm: “Az amerikai egyetemi oktatás telítve van az antiamerikanizmus, a szocializmus és a marxizmus fertőjével” – sopánkodott a Fox News csatornán Jason Hill, az “University of de Paul” filozófiaprofesszora. Ezt kiirtani csak úgy lehet, hogy ha a szörnyület terjesztésében intenzíven résztvevő intézmények szövetségi finanszírozását beszüntetjük, a magánadományozók és alapítványok pedig befejezik ezen főiskolák és egyetemek dotálását – vázolta föl a jeles prof a megoldást.

Nos hát a jelek szerint a népek kezdenek ismét belefáradni a “történelembe”. A bajokból kiutat a szocializmusban vélik látni az USA- ba is!

Ahol volt, – tán egyedül Döbrögisztánban, azaz nálunk – a népek pedig egyre inkább süllyednek bele a neokapitalizmus lehető legvadabb mocsarába.

SAJNOS DÖBRÖGISZTÁNBAN MINDEN FEDÉLZETEN LÉVŐ POLITIKAI CSOPORTOSULÁS EZT DICSŐÍTI! MINDEGYIK!

“Már az USA-ban is…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Épp a napokban böngésztem az angolszász (cionista) sajtót, és egy zsidó nő heves kirohanásokat intézett a szocialista Jeremy Corbyn ellen. A bűne annyi volt ennek a jó embernek, hogy nem támogatja Izraelt, azaz megakadályozandó, hogy valaha is az Egyesült Királyság miniszterelnöke legyen. Ez a lotyó kompletten az egész európai radikális baloldalt leantiszemitázta, mert bírálni merészelik Izrael népirtó tevékenységét. A jó múltkorában a Mérce.hu weboldalt antiszemitázta le egy zsidó portál, mert hitelesen beszámolt az izraeli rezsim bűneiről. Egy erőszakos szűk kisebbség (nálunk egészen biztosan az, mert egy friss felmérés szerint a magyarországi zsidók 90%-a kozmopolita és ateista, azaz szarik Izraelre meg Jahvéra) akarja ráerőltetni az akaratát a nagy többségre.

  2. “egy viszont biztos: csaknem 100 év után a szocializmus újra tényező az amerikai mainstream politikában. (24.hu)”

    Azért, mert van 1-2 súlytalan valaki?
    Na, ne röhögtessetek már!
    Szocialisták Amerikában? Ugyan, mennyivel különbek, mint az itteni emeszempé utódpárt?

  3. Természetesen ezen szocialisták, csak amerikai mércével szocialisták. Helyesebb lenne őket szociálliberálisoknak nevezni, maga Sanders is a svéd mintát tartja követendő példának. Mindenesetre jelzésértékű az új generáció fellépése: mutatja az USA válságának összetettségét. A meghatározó adósságválságon túl, a torz gazdasági szerkezet okozta réteg problémák, a társadalmi mobilitás hiánya, az elszegényedés jelei, a politikai klánok kialakulása, a lobbi érdekek nyílt megjelenése kihat a politikára. Ma az amerikai uralkodó politika nem republikánusokra és demokratákra oszlik meg, hanem patrióták és globalisták küzdelme látható. A globalisták a szupranacionális tőke, a liberális világnézet és az individualista értékek képviselői. A patrióták nemzeti érdekeket és konzervatív értékeket hangsúlyoznak, egy nem nemzetállamban, ennek minden ellentmondásosságával. A járható út valahol a kettő között van, de még nem találják ezt az ösvényt, a WIN-WIN (győztes-győztes) önérvényesítést.

  4. Ez a fajta „szocializmus” nekem már „nagyon színes”. Persze valamennyire minden -izmus az. Baj akkor lehet, amikor egy terület jellemzői alapján kifejlődött társadalmi alkalmazkodási formát egy-egy -izmus (vagy vallás) képében egészen eltérő környezetekbe is exportálni akarnak, és a saját hasonlatosságukra, ill. a saját igényeik szerint formálnák az ottani lakosságot, a természetesnél sokkal gyorsabb, előzmények nélküli változásokat okozva. Még rosszabb, ha az ilyen exportok kivitelezői a többségtől erősen különböző etnokulturális hátterű emberek.
    Persze ahol már eleve erősen kevert a népesség, ott esetleg lehet létjogosultságuk, ha meg tudnak küzdeni a sikereikért (attól még nem feltétlenül fognak tetszeni, de ez van). Ilyen helyzetben az első lépés a nagy arányú, kezdetben általában jóval kisebb igényű, alapkultúráktól határozottan különböző kultúrákat képviselő, elnyomottabb tömegek jogos igényeinek megjelenése. Erre a válasz a többség növekvő ellenállása, ami visszacsapva szimpátiát kelthet a „nagyon színes szocializmusokat” képviselők felé. A tőkések egy része lehetőséget lát bennük, látszólag melléjük áll. A harcuk elhozza az alapkultúrák (vagy a mintaadó kultúrák) polgári létformáiból és korai munkásmozgalmaiból táplálkozó jogainak további fejlődését, majd egészségtelenbe hajló túlburjánzását. A szűkülő többség újabb, még radikálisabb ellenállási hullámokat vet ki magából, de elitjei a globalizáció függésrendszere miatt egyre megalkuvóbbak. Közben hazudnak, egyre vadabbakat (ellenfeleik is), és „harcolnak” a „nagyon színesek” elitje ellen, de természetesen maguk is a globalizációban érdekeltek, így ez a „harc” sokszor csak propaganda, a különbségek gyakran elmosódnak. Egyre több többségi csúszik le a „nagyon színesek” közé, de együttműködésüket az ő szintjükön meglehetősen gátolják a „fent” kialakított, netán csak egyszerűen növekedni hagyott törésvonalak. Mind több „nagyon színes” emelkedik fel a (még) többségiek mellé, ez „fent” lassan átalakítja a narratívákat, de „lent” a sarkosabb megközelítések lehetnek a nyerők. Aztán egy hosszú és küzdelmes időszak után eljöhet a „nagyon színes szocializmusok” és a kreolizációk ideje, utóbbi „lent” mindig előrehaladottabb lesz, mint „fent”, és erősen meghatározza egy-egy terület beutazhatósága, településszerkezete, munkalehetőségei, társadalmi örökségei, földrajzi adottságai, és magának az egyénnek a társadalmi helyzete.
    Sokan szeretnék növelni az ilyen „színes forradalmak” kialakulásának esélyeit világszerte, mert tudják, hogy a hirtelen, erőszakos exportok, pláne idegen vezetőkkel és hagyományok nélkül, a többség ellenállásán hamar megbukhatnak. Rengeteg hasznos eszközt képeznek ki arra, hogy harcoljanak a „sokszínűségért”, mert ideális környezetet teremt nekik. Számukra ezek nem kényszerű alkalmazkodások a következményekhez, hanem örömmel várt, elérendő célok. Forradalmi célok. Jól tudják, hogy az etnokulturális diverzitás egy-egy országban a globalizáció előrehaladtával (korábban ezt a birodalmak kialakulása jelentette) rohamosan nő, annak ellenére, hogy világviszonylatban ennek éppen az ellenkezője igaz (egész kultúrák tűnnek vagy sorvadnak el), így ma már nem egy adott ország, vagy éppen Európa sok szempontból viszonylag hasonló lakóiból összeálló munkásosztály és parasztság a forradalmi gondolatok kivitelezésének eszköze.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .