Az oroszországi forradalom szocialista szakasza 1917

A bolsevik párt kilépése az illegalitásból, és áttérése a nyílt politikai munkára

Mi a polgári „demokrácia” és a népi demokrácia?

polgári „demokrácia” a kapitalizmust, a kizsákmányolást, élősködést megvalósító gazdasági társadalmi rendszer, a termelőeszközök egy szűk csoportnak, a kapitalistáknak tulajdonában van. A termelés a kapitalisták irányításával működik és célja a profit, amihez a „szabad” dolgozó proletariátust bérrabszolgává kell tennie. A gazdasági és politikai hatalom a tőkésállam vezetésével a kapitalisták monopóliuma. A gazdasági és politikai hatalomban a dolgozó proletárok nem részesülnek, a felsőbbrendű kapitalisták kiszolgálása a feladatuk. A világnézetük alapja az erősebb uralkodj a gyengébben.

népi demokrácia megvalósul a szocializmusban, ahol gazdasági, politikai, jogi egyenlőség és az élősködést kizáró népuralom van, a kommunista párt vezetésével, világnézeti alapja a marxizmus-leninizmus. A politikai hatalom a kommunista párt vezetésével a dolgozó nép monopóliuma. A proletárdiktatúra a kommunista párt vezetésével a kizsákmányolók és élősködők elnyomására szolgál.

A népi demokrácia és a polgári „demokrácia” egymástól különböző gazdasági társadalmi formában valósul meg. A lényeges eltérés a termelőeszközök tulajdonviszonyában és a működéséhez szükséges politikai hatalom monopóliumában van. Ez akkora különbség, hogy a két társadalmi forma egyidejű működése – a ki kit győz le – miatt állandó harcban áll és csak az egyik marad a hatalomban. A két társadalmi forma küzdelme az egyik győzelme után is tovább tart és a vesztes irányvonalat valamilyen formában és mértékben diktatórikusan elnyomja.

forradalom szétzúzza a kapitalizmus gazdasági és politikai rendszerét és egy újfajta, a kapitalizmustól gyökeresen eltérő formát valósít meg. A kapitalizmus, amíg fennáll semmilyen formában nem reformálható úgy, hogy a kizsákmányolást az élősködést, a szolgatartást mellőzze, ezt csak a forradalom tudja megszüntetni, a szocialista forradalom útján. A kapitalizmus gazdasági modellje a kizsákmányolás a proletárokat bérrabszolgákká, csőcselékké zülleszti, embertelen társadalom, alapjaiban nem reformálható.

Talán a robotok elterjedésével új helyzet alakul ki, ami hasonlatos lehet a kommunizmushoz vagy a fasizmushoz. Történelem erre majd válaszolni fog. A fasizmus felsőbbrendűsége elpusztítja az emberiséget, egyedül a kommunizmus az egyen rendű emberek világa, az emberré válás emberséges útja.

„A februári forradalom győzelme új stratégiai feladatot állított a bolsevik párt elé. A bolsevizmus stratégiai terve a burzsoá-demokratikus forradalom győzelme előtt a következőképpen foglalható össze: „A cél: megdönteni a cárizmust, teljesen felszámolni a középkori csökevényeket. A forradalom legfőbb ereje: a proletariátus. A legközelebbi tartalék: a parasztság. A főcsapás arra irányul, hogy elszigetelje a liberális-monarchista burzsoáziát, amely azon van, hogy a parasztságot megnyerje és a forradalmat a cárizmussal való megegyezés útján felszámolja. Az erők elosztásának terve: a munkásosztály szövetsége a parasztsággal”.

A forradalom második, szocialista szakaszában, amely1917 márciusától 1917 októberéig tartott, a bolsevik párt stratégiai terve a következő volt: „A cél: megdönteni az imperializmust Oroszországban és kijutni az imperialista háborúból. A forradalom legfőbb ereje: a proletariátus. A legközelebbi tartalék: a szegényparasztság. A szomszédos országok proletariátusa — valószínű tartalék. Az elhúzódó háború és az imperializmus válsága — kedvező mozzanat. A főcsapás arra irányul, hogy elszigetelje a kispolgári demokráciát (mensevikeket, eszereket), amely azon van, hogy a dolgozó parasztság tömegeit megnyerje és a forradalomnak az imperializmussal való megegyezés útján véget vessen. Az erők elosztásának terve: a proletariátus szövetsége a szegényparasztsággal”.


A februári forradalom után a bolsevik párt szervezetei kiléptek az illegalitásból, és nyílt politikai és szervezőmunkába kezdtek. Pártunknak akkor 40—50 000 tagja volt. Ez nem volt sok. De ezek harcban megedzett káderek voltak, olyanok, akik a cári rendszer kegyetlen viszonyai között kijárták a forradalmi harc iskoláját. A pártbizottságokat a demokratikus centralizmus alapján átszervezték, valamennyi pártszervezetben megvalósult a választás elve. Gyors fejlődésnek indult a pártsajtó.

Vlagyimir Iljics Lenin ekkor még emigrációban volt Svájcban. A bolsevik párt nagy vezére azonban figyelemmel kísérte a forradalom minden lépését. A „Levelek a távolból” című nevezetes írásaiban rendkívül világosan és pontosan meghatározta a forradalmi események jellegét és megmutatta fejlődésük nagyszerű távlatait.

Lenin a „Levelek a távolból” cím alatt írott első levelében (március 7.) kitűzte a forradalom első szakaszáról a második szakaszra való átmenet feladatát. „Munkások, a cárizmus elleni polgárháborúban a proletárhősiességnek, a népi hősiességnek csodáit műveltétek, most csodákat kell művelnetek a proletariátus és az egész nép megszervezése terén, hogy előkészítsétek győzelmeteket a forradalom második szakaszában”.

bolsevik párt a lenini útmutatások alapján cselekedett.

A nép leplezett ellenségei, mint Kamenyev, Rikov, Bubnov stb., ellentétes nézeteket vallottak. Arra a félmensevik álláspontra helyezkedtek, hogy az Ideiglenes Kormány és a honvédők politikáját feltételesen támogatni kell. A megalkuvóknak ez a kis csoportja nem talált támogatásra a bolsevikok körében, s nézeteiket a párt nyomban erélyesen elítélte. A bolsevik párt Központi Bizottságának Oroszországi Irodája, amelyet Molotov elvtárs vezetett, megalkuvást nem ismerő álláspontra helyezkedett az opportunistákkal, valamint a minden rendű és rangú békülékenyekkel szemben.

Molotov elvtárs, mint a pétervári bolsevik szervezet képviselője, bekerült a Petrográdi Szovjet Végrehajtó Bizottságába, ahol élére állt a mensevikek és az eszerek elleni harcnak. A mensevikek és az eszerek azt tartották, hogy a forradalom már befejeződött és most az a feladat, hogy ezt lezárják és áttérjenek a „normális”, alkotmányos élet vágányára a burzsoáziával együtt.

Molotov elvtárs kezdeményezésére megalakították a Szovjet katonai szekcióját, amely a munkásszekcióval együtt az egységes Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjét alkotta.

A Központi Bizottság Irodája március 4-én (17-én) Molotov elvtárs javaslatára határozatot hozott a taktikai feladatokról. A határozat a petrográdi szervezet és a Petrográdi Bizottság egyes tagjai közötti ingadozás ellensúlyozására a leghatározottabban kimondta, hogy a bolsevikok semmi körülmények között sem fogják támogatni a földesúri-burzsoá Ideiglenes Kormányt és nem lesznek bizalommal iránta. A Központi Bizottság Irodája által elfogadott határozatban ez áll: „A jelenlegi Ideiglenes Kormány lényegében ellenforradalmi, mert a nagyburzsoázia és a nemesség képviselőiből áll, ezért vele semmiféle megegyezés nem lehetséges. A forradalmi demokrácia feladata demokratikus jellegű Ideiglenes Forradalmi Kormány (a munkásság és a parasztság diktatúrája) létrehozása”.

A februári forradalom győzelme utáni első napokban Molotov irányításával újból megjelent a Pravda, a bolsevik párt Központi Bizottságának lapja. A Pravda első számában, amely március 5-én jelent meg, közzétették a bolsevik párt Központi Bizottságának a cári önkényuralom bukása alkalmából 1917. február 26-án kiadott „Oroszország polgáraihoz” című kiáltványát.

A Pravda a „Megdőlt a régi rendszer” című szerkesztőségi cikkében éberségre hívta fel a forradalmi proletariátust és a forradalmi hadsereget, figyelmeztetett arra, hogy a reakció elrejtőzött erői megkísérlik az ellenforradalom megszervezését.

A cikk kitűzte a fő feladatot: „ … Ideiglenes Forradalmi Kormányt kell alakítani, amelynek elő kell készítenie a demokratikus köztársasági rend bevezetését…

Az Ideiglenes Forradalmi Kormánynak haladéktalanul fel kell vennie a kapcsolatot a hadviselő országok népeivel, hogy véget vessenek annak a vérfürdőnek, amelybe az elnyomó osztályok kényszerítették a népeket”.

bolsevikok, a mensevikek ellenére, akik akadályozták a proletár tömegszervezetek fejlődését, az önkényuralom megdöntése után azonnal megkezdték a munkásosztály régi szervezeteinek felélesztését és újak alakítását. Március 7-én (20-án) a Pravdá-ban a Pétervári Bizottság következő felhívása jelent meg: „A Pétervári Bizottság felhívja az elvtársakat, hogy önhatalmúlag haladéktalanul szervezzék meg a szakszervezeteket”.

Röviddel ezután a Pravdá-ban megjelentek a szervező bizottságok közleményei a kohászok, famegmunkálók, csizmadiák és cipészek, szövőmunkások stb. szakszervezeteinek megalakulásáról, amelyekben meghívták a munkásokat a szakszervezet alakuló gyűlésére. A bolsevikok kezdeményezésére és az ő vezetésükkel helyreállították a munkások társadalombiztosítási szerveit, ezenkívül számos gazdasági és kulturális szervezetet létesítettek: munkásklubokat, szövetkezeteket stb.

Sok vállalatnál önhatalmúlag bevezették a nyolcórás munkanapot. A kezdeményező ezen a téren a bolsevikok petrográdi szervezetének Viborg Kerületi Bizottsága volt.

bolsevikok felvilágosító és szervezőmunkája különösen attól az időtől kezdve bontakozott ki és mélyült el, amikor 1917. március 12-én Sztálin elvtárs megérkezett Petrográdra.

Sztálin elvtárs a februári forradalom idején a távoli Turuhanszkban volt száműzetésben, Acsinszk városban. Sztálin elvtárs mihelyt hírt kapott a forradalomról, útnak indult Petrográdra. Útközben üdvözlő táviratot küldött Leninnek Svájcba.

Sztálin elvtárs megérkeztével megtartották a párt Központi Bizottsága Irodájának kibővített ülését, amelyen megvitatták az ország bolsevik pártszervezetei vezetésének kérdését, továbbá a Pravda kérdését is. A Központi Bizottság Sztálin elvtársat bízta meg a Pravda irányításával. Ebben az időben a bolsevikok Pétervári és Központi Bizottságának minden tevékenységét Sztálin elvtárs irányította, Molotov elvtárssal együtt. Sztálin elvtárs a Pravdá-ban megjelent első cikkeiben a forradalom valamennyi fontos kérdésében elvi útmutatásokat ad a bolsevikoknak, s egybekovácsolja a pártot a burzsoá-demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövéséért folytatandó harcra.

Március 14-én a Pravda közölte Sztálin elvtársnak „A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeiről” írott cikkét. Sztálin elvtárs ebben a cikkében hangsúlyozta, hogy a forradalom továbbfejlesztése érdekében a munkások és a katonaköpenybe öltözött parasztok szövetségét „tudatossá és maradandóvá, tartóssá és szilárddá kell tenni, olyan szilárddá, hogy ellen tudjon állni az ellenforradalom provokációs kirohanásainak …

Ennek a szövetségnek a szervei a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei”.

Ebből következik, írta Sztálin elvtárs, a párt legfőbb feladata:

„Megszilárdítani ezeket a Szovjeteket, megalakítani őket mindenütt, összekapcsolni őket egymással, élükön a Munkás- és Katonaküldöttek Központi Szovjetjével, mint a nép forradalmi hatalmának szervével.. .”

Sztálin elvtárs a munkásokhoz, parasztokhoz és a katonákhoz fordulva felhívta őket:

„Egyesüljetek mindenütt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeiben, az oroszországi forradalmi erők szövetségének és hatalmának szerveiben!

Ez a záloga annak, hogy a régi Oroszország sötét erőit teljesen legyőzzük”.

Sztálin elvtárs „A háborúról” című cikkében, amely március 16-án jelent meg a Pravdában, pontosan jellemezte a folyamatban levő háborút, s megállapította, hogy az imperialista, igazságtalan rabló háború. Hangsúlyozta, hogy a háború jellegén mit sem változtatott az, hogy a cári önkényuralom hatalmát (felváltotta a burzsoá-földesúri kormány hatalma. Ugyanis ennek a kormánynak az a szándéka, hogy a háborút a „végső győzelemig” folytatja. Ez pedig nem más, mint a cári önkényuralom politikájának a folytatása: más népek imperialista leigázására és kirablására irányuló politika — bármennyire is leplezik valódi szándékukat a „Veszélyben a szabadság!” hamis jelszavának ordítozásával.

Március 18-án jelenít meg a Pravdá-ban Sztálin elvtársnak „Az orosz forradalom győzelmének feltételeiről” írott cikke. Ebben a cikkében Sztálin elvtárs a forradalom győzelmének a következő alapvető feltételeire mutatott rá: szükség van az egész oroszországi demokrácia forradalmi harcának összoroszországi szervére, a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek összoroszországi Szovjetjére, amely a kellő pillanatban a nép forradalmi harci szervéből a munkások forradalmi hatalmi szervévé válik, szükség van a forradalmi mozgalom központjaival szerves kapcsolatban álló felfegyverzett munkások hadseregére, amely megóvja a forradalmat az ellenforradalomtól.

Sztálin és Molotov a párt többségével együtt az imperialista Ideiglenes Kormánnyal szembeni bizalmatlanság politikája mellett szálltak síkra, szembefordultak a mensevik-eszer „honvédők” politikájával és az Ideiglenes Kormány feltételes támogatásának félmensevik álláspontjával, amelyet Kamenyev és a többi opportunista képviselt. A bolsevikok aktív harcot hirdettek a békéért, az imperialista háború ellen.

bolsevikok kizárták soraikból Szevrjuk és Vojtymszkij opportunista csoportját, amely a Szovjetek márciusi tanácskozásán a mensevikekkel együtt szavazott.

bolsevikok a harc új viszonyai között új irányvételt jelöltek meg.

Sztálin a bolsevik párt új irányvételének időszakáról azt írta:

„Ennek az időszaknak jellemző vonása az a tény, hogy egymás mellett, együtt, egy időben fennáll a burzsoázia diktatúrája és a proletariátus és parasztság diktatúrája, s az utóbbi bízik az elsőben, hisz annak béke-törekvéseiben, önként átadja a hatalmat a burzsoáziának és ilyképpen annak függvényévé válik. Komoly összeütközések a két diktatúra között még nincsenek. Van viszont «összekötő bizottság».

Ez óriási fordulat volt Oroszország történetében és példátlan fordulat volt pártunk történetében. A kormány közvetlen megdöntésének régi, forradalom előtti platformja világos és határozott volt, de már nem felelt meg a harc új feltételeinek. Most már nem lehetett közvetlenül a kormány megdöntését célul kitűzni, mert a kormány kapcsolatban volt a Szovjetekkel, amelyek a «honvédők» befolyása alatt állottak, és a pártnak erejét meghaladó háborút kellett volna viselnie mind a kormány, mind a Szovjetek ellen. De nem lehetett folytatni az Ideiglenes Kormány támogatásának politikáját sem, mert az Ideiglenes Kormány az imperializmus kormánya volt. A pártnak a harc új feltételei között új irányt kellett vennie”.

Ezt az új irányt Lenin adta meg a pártnak híres Áprilisi Téziseiben.

(idézet: – A bolsevik párt a Nagy Októberi Szocialista forradalom győzelmének szervezője – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“Az oroszországi forradalom szocialista szakasza 1917” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. “Talán a robotok elterjedésével új helyzet alakul ki, ami hasonlatos lehet a kommunizmushoz vagy a fasizmushoz. Történelem erre majd válaszolni fog. A fasizmus felsőbbrendűsége elpusztítja az emberiséget, egyedül a kommunizmus az egyen rendű emberek világa, az emberré válás emberséges útja.”
    Micsoda igazság!
    A kommunizmus hasonlatos a robotizmushoz, ami hasonlatos a fasizmushoz, azaz a kommunizmus hasonlatos a fasizmushoz ( ez nem is újdonság)
    A kommunizmus nem pusztította ki az emberiséget (szerencsére) csak a szovjetunió 10-15%-át, meg pl. Kambodzsa 2/3át.

    “A nép leplezett ellenségei, mint Kamenyev, Rikov, Bubnov stb., ellentétes nézeteket vallottak. Arra a félmensevik álláspontra helyezkedtek, hogy az Ideiglenes Kormány és a honvédők politikáját feltételesen támogatni kell.”
    Kamenyev, mint a nép ‘ellensége’
    tagja lett az első politikai bizottságnak, Népbiztosok Tanácsa elnökhelyettese, majd segített Sztálinnak a pártból kiszorítani Trockíjt.
    Rikov, belügyi népbiztos, Lenin egyik helyettese volt.
    Bubnov a Vörös Hadsereg politikai irányítója, Sztálin támogatója, a párt központi bizottságának tagja.
    Hát ezek az emberek voltak a “nép ellenségei”, mint általában minden bolsevik……

    1. olvasó szerint:
      2018-07-23 – 11:06

      Soha nem az “izmusok” pusztítják az emberiséget, hanem az izmusokat működtető emberek(?). Ugyan úgy, ahogy az úton sem a rendőrség büntet meg, hanem az adott rendőr-ember(?).

      1. Az izmusokkal fertőzött ember beteg ember.
        Hogy kigyógyul-e, az a gyógymódtól is függ, avagy tovább fertőz .

        Vagy a példán, a rendőrt kell megszüntetni, de hatékonyabb a rendőrséget, mert utána már rendőr sem lesz……ezt most nem a közrendre értem.

        1. olvasó szerint:
          2018-07-24 – 08:23

          Tartok tőle, hogy a legnagyobb pusztításokat véghezvivők nem “izmusokkal fertőzöttek”, csupán csak az izmusokat meglovagló potyautasok. Lásd pl. a rendszerváltó (1990) “kommunistákat”.

  2. Csaj: Gyere át!
    Sztálin: Nem tudok, épp küldöm az embereket a Gulágra!
    Csaj: Nincsenek itthon a szüleim!
    Sztálin: Tudom! 🙂
    /bocsi, most láttam facen/

  3. A SaLa által megfogalmazott anyag, a szocializmus felépítéséért folytatott véres
    politikai küzdelmeket frissíti fel. Itt a hangsúly a küzdésen és a véres leszámolásokon
    van. A kitűzött politikai célokat akkor sem fogadták ” magától értetődően “, sőt nyílt fegy-
    veres harcokat szítottak a nyugati tőkések által támogatott fehérek a bolsevik párt vezette
    vörösek ellen! ( hasonlóan mint napjainkban Ukrajnában.) Hatalmi harc volt az : osztályok
    között, és az osztályokon belül az egyének között is . Akkor, a véres harcokból a vörös had-
    sereg került ki győztesen. A győzelmet sok egyéni sikerek és egyéni tragédiák is kísérték.
    De, amikor a nép földet kapott INGYEN, amikor a gyárakat, üzemeket államosították, akkor
    a dolgozók többsége megérezte a MIÉNK közösségi tulajdonnak ízét.
    Megérezte azt is , hogy a sajátját is védi. Ez volt a győzelem mozgató rugója! amely
    proletárdiktatúrát és népi demokráciát hozott a DÖNTŐ TÖBBSÉG számára, lassú de folya-
    matos életszínvonal emelkedést, teljes foglalkoztatást, társadalmi egyenlőséget és szabad-
    ságot. De a” cári faekétől” a gyors technikai fejlődéssel is- hosszú idő kellett és kell a :
    “dolgozzék mindenki képességei szerint , s részesüljön a javakból szükségletei szerint!”
    társadalmi alapelv megvalósulásáig, mivel az 1917-ben elkezdett szocialista társadalmi fej-
    lődést a burzsoázia 1990-tól megakasztotta ! A társadalmi fejlődés tovább folytatása is új-
    ból küzdelmes lesz. De lesz !

    1. Tisztes kommunista polgártársak!

      Olyan jó lenne, ha egyszer arról is értekeznétek, hogy az a büdös burzsoá nyugat mi a fenéért segítette Lenint, miért pénzelte a forradalmat és a jenkik miért utasították távírón a vörösöket, hogy a teljes cári családot nyírják ki, vagyis miért hallgattak a forradalmi hevülettől vezérelt Leninék a jenki bankárokra, miért is hallgattak az amerikai burzsoázia utasítására?…

      hábé szerint:
      2018-07-23 – 17:00
      “a nép földet kapott INGYEN, amikor a gyárakat, üzemeket államosították, akkor
      a dolgozók többsége megérezte a MIÉNK közösségi tulajdonnak ízét.”
      Ha ezt a MIÉNK-et úgy érezték meg a szovjet parasztok, mint a magyar parasztok, akkor abban nem sok köszönet lehetett.
      Sőt mivel a Sztálini harag a szovjet parasztokra is erősen lecsapott és milliószám haltak éhen, vagy kerültek Berija kivégzőosztaga elé; nem biztos, hogy valami nagy lelkesedéssel tudtak volna örülni……

      “szocialista társadalmi fejlődést a burzsoázia 1990-tól megakasztotta ! ”
      Véletlenül 1990 helyett nem 1985-ban az SzKP és Gorbika főtitkár akasztotta meg a peresztrojkájával, amikor is a Szovjet gazdaság már teljesen padlót fogott?

      1. B.ssz.t.k már a neonáci nőnemű rokonait azoknak, akik terjesztik a ner-ben belül és kívül, hogy a kommunizmust a nyugat hozta ránk – áááááá ez fáj!
        A nyugati értékrendben általában a római (ál)keresztény kultúrát értem. Az Usa is onnan származik, mert a kereszttel hódították meg a földrészt, és irtották ki az őslakosságot, na ez az usa, ami ezer fényévre van a kommunizmus bármelyik formájától.
        Tudod, mit hozott nekünk a nyugat?
        Ezernyi népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai halál – köszönjük, József Attilának.

        1. “a kommunizmust a nyugat hozta ránk – áááááá ez fáj!”

          Idáig nem jutottunk el, csak addig a kérdésig, hogy a “Nagy Forradalmat” és Lenint miért a burzsoá nyugat pénzelte és a cári család kivégzését is miért Amerikában döntötték el, ami utasítást az öntudatos forradalmárok miért hajtottak végre.
          Az talán még érthető, hogy a cári család legyilkolására nem voltak a hagyományt tisztelő oroszok hajlandók, ezért kellettek a ‘magyar’ kommunista vörösök………

          1. “Amerikában döntötték el, ami utasítást az öntudatos forradalmárok miért hajtottak végre.”…
            ….Csaucsestku,Kadhafi,stb. és lehetne sorolni a végtelenségig!

    2. Vallásszabadság van. ” A meggyőződés nagyon erős hit, sok esetben a hit igazoltságába vetett (de esetleg hamis) hittel is együtt jár.” (Wiki) SaLa sem teszi fel a kérdést; a februári revolúció után miért maradt el az evolúció? A polgárháború, a hadikommunizmus nem az, csak a szenvedés új formája.

      1. Gorbacsovnak sok bűne van. Mindenek előtt a birodalmi pozíciók ész nélküli feladása és a megadással felérő leszerelési megállapodások. Belpolitikában a gazdaság dilettáns kezelése, a sztálini voluntarizmus folytatása. Pedig lett volna lenini példa, a NEP. A Buharin által kidolgozott Új Gazdasági Politika, amikor részben visszatértek a piacgazdaságra. Hiába hozatott Gorbi Vlagyivosztok-ból (száműzött) értelmiségieket Moszkvába, az évtizedekig tartó agymosás okozta kifakulás meggátolta a megújulást.

        1. Szerintem ott már nem volt mit feladni.
          A szovjet szocialista birodalom önmagától kinyúvadt;
          bizonyítva ezzel a dinamuks fejlődésre alkalmatlanságát.
          Hogy ez miből fakadt, kellet volna a kommunistáknak időben kielemeznie.
          A szocialista szovjet gazdaság nem volt képes a világgazdaságot befolyásolni, tovább már csak külső hitelekkel lehetett életben tartani, ami hosszabb távon nem működhetett.
          Mindenképpen szükséges volt az átalakítása.
          Az, hogy a párt mit határozott el és az miért lett ennyire félresikerült, nagy kérdés. Szerintem a kommunista alapelvek és osztályszerkezet megváltoztatatlanságához való bigott ragaszkodás.
          Mint ahogy az is kérdés , hogy gorbi valójában eleve az usa embere volt,vagy csak azzá vált menet közben…
          Azt viszont bizonyítja, hogy az SzKP ugyanolyan félresikerült vezetőkkel megáldott tagsággal bírt, mint ahogy nálunk is ‘árulókat” sikerült a Kádár félék nyomdokaiba ültetni.
          Vagy az egész 70 év egy ügyes szemfényvesztő trükkje volt a háttér hatalomnak, hogy a keleti birodalmat végleg térdre tudják kényszeríteni?

  4. NÉPI DEMOKRÁCIA = PROLETÁRDIKTATÚRA
    demokrácia=diktatúra
    Ez a komcsi világnézet.
    A szovjet katonai megszállás idején minden felett a párt rendelkezett. Ahhoz a koszos melósnak, meg a “büdösparasztnak” -akkoriban és most is – semmi, de semmi köze nem volt.

    1. Kontroll szerint:

      2018-07-23 – 18:06

      “NÉPI DEMOKRÁCIA = PROLETÁRDIKTATÚRA
      demokrácia=diktatúra”
      Milyen igaz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .