“Mondja meg őszintén, mit sajnáljak ezen az életen?”

Paprikás zsírban sült kenyér jut vacsorára

Az idősek 70 százaléka kevesebbet kap a 128 ezer forintos átlagnyugdíjnál. Gyerekeik előtt is szégyellik a nyomorukat.

Négy fehér egyendoboz fekszik szépen egymásra pakolva a mélyhűtőben, mellettük átlátszó nejlonokban csirkecombok. A normál részben egy megbontott tej, diszkontlánc-márkás margarin és felvágott, kolbászdarabka, az oldalpolcon élesztő és egy fél tábla csokoládé. Egészen pontosan tejbevonó.

– Mindennap eszem egy kockát ebéd után – mondja a kiskorpádi Julika néni, – Desszertnek. A combokat a múlt héten vettem Kaposváron, bevittek a fiamék bevásárolni, akciós volt farrésszel, hát vettem négyet. Ha jönnek a gyerekek látogatóba, majd kirántom nekik. Az egyendobozokban az utolsó napon 50 százalékra leárazott csirke levescsomag lapul, farhát, máj, szív, zúza, nyak, láb.

– Pörkölt lesz belőle – magyarázza a 77 éves asszony -, egy dobozból két napra meg tudok főzni magamnak. Valami kis rizzsel vagy főtt krumplival megvan belőle az ebéd-vacsora.

Julika néni húsz éve nyugdíjas, a téeszben dolgozott 37 éven át, szedte az almát, a szilvát, a paprikát, a paradicsomot, kapált, címerezett, a fél életét létrán vagy hétrét görnyedve töltötte. A hivatalos munkaidőn kívül a háztájiban serénykedett, baromfit, disznót, tehenet is tartottak, a tizenegy éve meghalt férje néha még bikát is nevelt, utóbbit vitték ki Olaszországba, abból lett a ház a gyerekeknek és a Zsiguli. Ma a kertben csak a farakásnak van helye, illetve néhány sor répa, petrezselyem, hagyma, krumpli utal a hajdani dolgos napokra.

– Nem bírja már a lábam, vizesedik, fél órát állok, s annyira bedagad, hogy nem bírom levenni a cipőt – sóhajt az idős néni. – A cukrom is magas, meg a koleszterinem, kellene csonterősítőt is szednem, de arra már nem futja. Ennyi pénzből? Hogyan?

A három szobából csak egyet fűt télen, meg a konyhát, ahová a legnagyobb hidegekben beszorul: egy heverőt is beállíttatott a tűzhely mellé, ha tartósan mínusz tíz alá esik kint a hőmérséklet, Julika néninek a négyszer négy méter jelenti a világot.

– A fiamék elköltöztek, itt nincs munka, bejárni pedig messze van – jegyzi meg. – Hívtak, mehetnék hozzájuk, de nem akarok kolonc lenni. Beosztom, ami van, általában tésztát eszem lekvárral vagy szafttal, reggelire-vacsorára hideget. És arra figyelek, minden hónapban félre tudjak tenni kétezer forintot, hogy a születésnapokat, névnapokat, karácsonyt meg tudjam tartani a családnak. Kisülne a szemem, ha nem tudnék legalább valami apróságot venni a gyerekeknek és az unokáknak.

Kovács Róbertnénak, vagy ahogyan a kaposvári Béke-Füredi lakótelep paneljában ismerik, Marika néninek utóbbira már nem futja. A 72 éves özvegyasszony annak idején a helyi textilgyárban dolgozott, ahogyan a fia is. Utóbbi ott ismerkedett meg kubai vendégmunkás feleségével, s ma már Spanyolországban élnek a gyerekeikkel együtt.
Telefonon, levélben tartják a kapcsolatot Marika nénivel, s évente egyszer, két hétre hazajönnek. Ilyenkor az idős asszony kitesz magáért, főz, süt, jól tartja őket – aztán ötven hétig kuporgat a következő nagy traktára… – Hetvenkilencezer forint a nyugdíjam, de a panel rezsije elvisz belőle huszonhetet – tárja szét a kezét tehetetlenül.
– Kilencezer a gyógyszerem, háromezer a tévé, négy-ötezer a telefon, s minden hónapban félreteszek ötezer forintot. A gyerekek vendéglátására, vagy ha éppen jön valami váratlan kiadás. Azaz nagyjából harmincezer forint marad megélhetésre, ruhára, szórakozásra. Utóbbit a keresztrejtvények – és a tévé – jelentik, ruhát pedig csak alsóneműt vett az elmúlt öt évben. Az átlag napi ezer forint így tisztálkodási és tisztítószerekre, valamint élelmiszerre megy el.
– Nem szeretek boltba járni, mert csak fáj a szívem – sóhajt egy óriásit, s könny szökik a szemébe. – Tudja, milyen megalázó, amikor a százforintos májkrémet is meg kell gondolnia az embernek? S ha megveszi, akkor két napra beosztani? Vagy gyümölcsből a nyomottat-töröttet, a lekvárnak árultat megvenni a piacon? S tudják, hogy nem befőzni viszem, mert egy kilóból senki sem főz lekvárt… Két éve elromlott a bojlerem, a szerelő 12 ezerért javította meg, még kilenc nap volt a nyugdíjig, s csak ötezer forintom maradt. Egyszerűen nem tudtam, mit fogok ebédelni, hát a diszkontban betettem három doboz kutyaeledelt. Nem is volt olyan rossz, csak a szaftja nem volt elég fűszeres…
Magdolna a kutyatápig nem jutott el soha, bár lehet, meg sem engedhetné magának. A 67 éves asszony két dolgot tilt meg: hogy leírjuk a teljes nevét, illetve a települést, ahol él. – Nem kell, hogy mindenki rajtam szánakozzon! – mondja inkább rezignáltan, mint büszkén.
– Éppen elég borzalmasan érzem magam, amikor megkapom a segély csomagot meg a szociális tűzifát. Negyvennégy évet lehúztam különböző munkahelyeken, mindig is fizikai munkáét végeztem, és sohasem voltam ráutalva senkire. Harminc éve halt meg a férjem, azóta mindent egyedül oldottam meg, most is elvagyok. majd akkor jöjjenek és pátyolgassanak, ha már csak feküdni tudok. De remélem, azt nem érem meg!
Az asszony nyolc általánost végzett, így értelemszerűen csak betanított munkásként tudott dolgozni. Hol minimálbérért, hol feketén, mindenesetre amikor nyugdíjba ment, kiderült, mindössze 44 ezer forintra jogosult, s ma sem kap többet 51 ezernél. Vagyis évi 610 ezer forintnál.
– Ha ki akarnám fűteni a házat, az elvinné a negyedét – mondja. – Inkább nem fűtök. A szociális fát a legnagyobb hidegekre tartogatom, még egy köbméter sajátot veszek, a három-négy köbméterrel kihúzom a telet. Jól fel kell öltözni, s akkor nem fázik az ember. Meg okosan kell enni, sok kalóriát. Esetében ez zsíros kenyeret, szalonnát, paprikás zsírban pirított krumplit, rosszabb estéken zsírban sült kenyeret jelent. Néha néhány deka felvágottat, leértékelt húsból pörköltfélét vagy paprikás krumplit, lekváros tésztát vagy rizst.
– Megtanultam punyát, cigánykenyeret sütni, mert nem kell hozzá csak liszt, víz meg szódabikarbóna – folytatja. – Frissen jobb, mint bármelyik bolti kenyér! Szoktam venni májkrémet is, meg olcsó virslit. Háromszáz kilója, de legalább eszem meleget. Gyógyszert viszont nem szed. No nem azért, mert nem lenne indokolt, sokkal inkább, mert éves szinten elvinné a bevétele másik negyedét.
– Hétfélét írt fel az orvos legutóbb, amikor nagyon szédültem, és elmentem hozzá – legyint. – De mit tudom én, melyik a legfontosabb?! Inkább ki sem váltottam egyiket sem. Ha rosszul vagyok, lefekszem, ha megfázom, iszom egy korty pálinkát. Ha pedig majd egyik sem segít, akkor legalább vége lesz ennek az egésznek. Mondja meg őszintén, mit sajnáljak ezen az életen? (nepszava)

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Bal-Rad komm: “…abból lett a ház a gyerekeknek és a Zsiguli…”

– Ha érti néhány balrad.ru kommentelő a lényeget.

A cikkben említettek némelyike pedig még VISZONYLAG “jó helyzetben van”.

“…amikor nyugdíjba ment, kiderült, mindössze 44 ezer forintra jogosult…”

– A mostanság nyugdíjassá lett – vagy oda készülő – Ratkó-gyerekek jó része ugyanerre számíthat! Vagy még rosszabbra!

“…Ha pedig majd egyik sem segít, akkor legalább vége lesz ennek az egésznek. Mondja meg őszintén, mit sajnáljak ezen az életen?”

– Ezen bizony semmi sajnálkozni való nincs!

Amit viszont sajnálni kell, az AZ A FELELŐTLEN MAGATARTÁS, AMIT EZ A TISZTESSÉGESEN SZOCIALIZÁLT VÁLASZTÓI TÖMEG ÉVTIZEDEK ÓTA TANÚSÍT!

Amely megannyi hazugság és galádság kiderülése ellenére is, SZAVAZOTT/SZAVAZ “EZEKRE”!

Mentségükre szolgáljon: NINCS JOBB “EZEKNÉL”!

““Mondja meg őszintén, mit sajnáljak ezen az életen?”” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Hm….hm…. a mai nyugdíjasok jelentős része a munkaviszonyát még a Kádári években szerezte. Hát akkor hiába volt olcsó minden az alacsony munkabérek – a nyugdíjas felszorzás ellenére – ilyen kevés nyugdíjat okoztak.
    Így járt sok művész is, akik fénykorukban hatalmas pénzeket kerestek, s igyekeztek is utána minél kevesebb járulékot fizetni, most meg siránkoznak milyen kevés nyugdíjat kapnak !
    A jelenleg dolgozók nagy részét is hasonló veszély fenyegeti, mert a minimál bér utáni járulék fizetés szintén alacsony nyugdíjat fok okozni. Tudom,sokan kapnak zsebbe plusz pénzt, nem is keveset – de az nem nyugdíj alap.Nekik megoldás lehetne a magánnyugdíj befizetése, de azt csak kevesen teszik meg.

    1. Ne haragudjon, de ez nem magyarázat a kialakult helyzetre. Ezek az emberek egész életükben fizették a nyugdíjjárulékot, a tb-t, meg egyebeket, aztán amikor az egészségügy közelébe kerülnek, közlik, hogy nem műtik meg őket, mert már 70 felett vannak (saját tapasztalat). Hol élünk? Egy náci koncentrációs táborban?
      A magánnyugdíj befizetése pedig egyenesen megmosolyogtató. Ön szerint miért “teszik meg ezt kevesen”??? Ugye, nem kell válaszolni a kérdésre?!

      1. 1970 !
        Pedig az általam vázoltak a magyarázat a kialakult helyzetre ! Vagy tud mást ?????
        Mindenki a befizetett járulék szerint kap nyugdíjat – mivel közalkalmazott voltam a levont járulékom és adóm több volt mint az adminisztrátor feleségem fizetése !! Ez persze tükröződik a nyugdíjukban is !!!
        Magánnyugdíjat meg sokan képesek fizetni, gyerekeim egyformán keresnek, egyik fizeti a másik inkább elkölti !!!!! Nem egyformán gondolkodunk.

  2. Végül is azért kell a horvát magánszigeti nyaralóba “modern remeteként” elvonulni az oligarcha haverokkal,
    hogy az efféle nyavalygós esetek tömege ne inzultálja a mi becstelen führerünk nemes lelki világát (már ha lenne neki) és nyári nyugalmát………..
    mert kérem,
    egy tisztes szakmával is szépen lehet boldogulni,
    mindenkinek ott a gázszerelő fényes példája ……….

  3. 2018 julius hangulatjeklentés Magyarországrol Zamárdibol.

    A csoprort:
    Oligarhák gyerekai,nyugati fiatalok.
    Nem számit a pénz. Akkár 2-3 ezer forintott is elkölt per fö per saund.
    Részegek,füszag a levegöben kárpediem hedonizmus buli.

    B csoprt:
    A rendszert minimálbérért kiszolgálo irigykedö tele a faszom csoport
    Készenléti rendörök szopás hajnalig csoport havi 600 euroért.
    Walton incal securiti szopás hajnalig csoport havi 600 euroért
    Tüzoltok szopás hajnalig havi 600 euroért csoprt.

    Tudjátok tisztelt oligarhák mit láttunk a B csoprt szemében?
    Irgységet
    Megvetést
    Elfásultságot
    Gyülöletett.

    Ott szopom a faszt jo nök buli kaja pia.
    De semmit nemtudok megvenni a fizetésemböl.
    Itt van ez a fasz oligarha gyereke azt elbasz a szemem látára egy este a havi fizetésem,én meg elvagyok maradva a törlesztö részletemmel.

    EZT LÁTTUK OTT TEGNAP ESTE A BALATON SAUNDON.

      1. A Walton emberei kibaszásbol robogokkal a fiatalok közé hajtanak nagysebeségel.
        Most még csak imitálják,hogy elakarják gázolni a hedonista milliomos csemetéket.

        A terrorista hajlamu egyének vigyázzák a biztonságot?

        Én nem engedném oda a gyerekem,ha oligarha lennék.

        1. Ezt ugy képzeljétek el:
          A Balaton sound elött a zamárdi strandon van egy utca párhuzamosan a Balatonal.
          kb 2 km.
          Itt haladnak a smárt telefon zombik kezukben a telefont figyelve tömegesen.

          A waltonosok 3 ora kiképzést kapot billig ( olcso ) munkatársai
          Számozot robogoval azzal szorakoznak,hogy nagy sebeséggel cikáznak a fiatalok közt,
          mint akik szelemifogyatékosok. Szemtanuja voltam mikor egy turista lánynak kellett félre ugrani,mert a Waltonos nem tudott megállni.

          Ezt nálunk Hévizen egy közülünk megengedné magának tömegrendezvényen.
          Személyesen rugnám le a vesélyét.

    1. “Nem számit a pénz. Akkár 2-3 ezer forintott is elkölt per fö per saund.
      Részegek,füszag a levegöben kárpediem hedonizmus buli.”
      Valamit elcsesztél!

  4. A nyugdíjasok 70 %-a az átlagnyugdíj alatti összeget kapja havonta. Ez a nyugdíjas szegénység
    forrása. Ha a 2.7 millió nyugdíjasra számolom akkor 1.9 millió magyar nyugdíjas él szegény-
    ségben. A tragédia az, hogy a 70 %-os szegénységi arány, a társadalom egészére is áll !! Mi-
    vel a kapitalista rendszerben a szegénység is öröklődik . Hol a megoldása ennek a társa-
    dalmat szétrobbantó kérdésnek ? A válaszom: a népi demokrácia !!!

    1. “Mivel a kapitalista rendszerben a szegénység is öröklődik .”

      Nálunk ez különösen igaz, mivel a társadalmi mobilitás utolsó csatornáit éppen a szemünk előtt
      zárják le.
      Teljesen igaza van, csak sok ember nem lát tovább az orránál, mert vagy végletesen lebutították, vagy
      megnyomorították, így az összes energiája saját túlélésére fordítódik. Szörnyű világ:(

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .