A vonatra várva

Készült rá, hogy vonat elé ugrik unokájával Erika – Megrázó részletek a horti kettős tragédiáról

Hort – „Ez nem lehet igaz, ezt nem hiszem el…” – ezt a mondatot ismételgeti szombat délután óta a Horton élő Brigitta, akinek édesanyja (49) és kisfia együttes halálát kell feldolgoznia.

A két nő és a 4 éves Benett (†4) együtt éltek egy horti családi házban, egyszerű körülmények között. Az édesanya nyitott gerinccel született, gyerekkora óta tolókocsiba kényszerül, ezért a nagymama sem tudott munkát vállalni, mert részint a lányát gondozta, részint az unokája ellátásába, nevelésébe is jelentősen besegített.

Az anyuka úgy vélte, semmi jel nem mutatott arra, hogy a család élete drámai fordulatot vesz, hiszen mindennapi megélhetési gondjaik nem voltak. Szombaton aztán a nagymama egy végzetes útra indult az unokájával. Jókedvűen elbúcsúzott a lányától, majd elindult Benett-tel a cukrászdába. A fagyizás után a néhány kilométerre lévő Hatvanba vezetett az útjuk, ahol a kisfiúnak vásároltak egy inget a közelgő óvodai évzáró ünnepségre.

Brigitta, Benett mozgássérült édesanyja képetelen felfogni, miért történt mindez /Fotó: Isza Ferenc

A városból kerekeztek vissza Hort felé, amikor a nagymama a vasúti átjárónál megállította a biciklit, nekitámasztotta az egyik oszlopnak, és várta, míg érkezik egy vonat valamelyik irányból. Amikor a szerelvény a közvetlen közelükbe ért, a kisfiút magához ölelve úgy ugrott a mozdony elé, hogy esélyük se legyen a túlélésre. A mozdony vezetője sokkot kapott a történtektől, kórházban ápolják.
Itt vetette a vonat elé magát az asszony, karján a kisfiúval. Mécsesek égtek a tragédia helyszínén /Fotó: Isza Ferenc

 Egyetlen pillanat alatt mindenkit elvesztettem, akik valaha fontosak voltak a számomra… – mondta lapunknak a tragédiától szinte sokkos állapotban lévő Brigitta. – Egyszerűen nem értem, anyám miért csinálta ezt a szörnyűséget, azt meg még kevésbé, hogy a kisfiamat miért vitte magával a másvilágra. Semmi gondunk nem volt, nem éltünk főúri életet, de mindent megadtunk Benettnek, amire az ő korában szüksége van. Édesanyám sem küzdött mentális betegséggel, ami talán választ adhatna a történtekre. Imádta az unokáját, és a magánélete is teljesen rendben volt – mondta Brigitta.

Csuka Zsolt, aki ingyen adta bérbe a házát a családnak, a Blikknek elmondta: a nagymama az utóbbi napokban többektől is kérdezgette, hogy fáj-e, ha az embert elüti a vonat. Ez pedig arra utal, az asszony készült tettére, hogy vonat elé veti magát.

– A gyámügy többször is azzal fenyegette a családot, hogy ha nem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani a picinek, akkor elveszik tőlük. A nagymama pedig nem tudott elég pénzt előteremteni, vélhetően belefáradt az évek óta tartó mindennapi küzdelembe – tette hozzá a családot jól ismerő a férfi.

Az édesanya ugyanakkor ottjártunkkor kétségbeesetten próbálta elhitetni, hogy szó nincs erről, a gyámhivatal nem foglalkozott velük, nem volt a kicsi veszélyben.

Kerestük az illetékes gyámügyet, de nem tudtuk elérni. A rendőrség emberölés gyanújával indított nyomozást az ügyben.                                   (blikk)

Bal-Rad komm: “…A nagymama pedig nem tudott elég pénzt előteremteni, vélhetően belefáradt az évek óta tartó mindennapi küzdelembe…”

– Nagymama vagy apa. Csonka vagy teljes család. Nem mindegy? BELEFÁRAD(t)NAK A MINDENNAPI KÜZDELEMBE!

Ez a küzdelem ugyanis nem az előrelépésért vívott küzdelem! Ez a túlélésért vívott küzdelem. Amit a nagyi föladott. (Pont a Családok Évében!)

Apropo: “gyámügy”! Régen rosz az már, ha a HIVATAL CSAK A “KIEMELÉS” – ben tud gondolkodni. Amikor a “SEGÍTSÉG” mint lehetséges opció – föl sem merül.

Tegnap megint gázolt a vonat. Majd mindennap gázol a vonat. Többnyire “egykéket” gázol a vonat. Nem gyerekestül-unokástul. Így aztán ki tudja miért “sikerül” úgy-ahogy?

A rendőrség pedig nyomoz, és lezárja az ügyet. A mozdonyVEZETŐ nem hibázott. Kár, hogy nem lehet ráhúzni a felelősséget. Igazán nagy kár!

 

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“A vonatra várva” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Sajnos tudom milyen küzdelemmel jár mikor sulyos beteget ápolunk,és magunkra maradunk.
    Akkor is erösnek kell maradni mikor már tele a pohár a hur elszakadt.

    Nem szabad husszutávra gondolni,mindig a következö feladatra szabad csak. koncentrálni.
    Sose emeld fel a tekinteted,mindig csak magad elénéz a feladatra.
    Mert ha a jövobe nézel ott az opciok közt a beteg halála vagy nyomora,és ettöl az opciotol összemlasz és reményt vesztel.

    Aki egyszer végig csinálta annak nem kell elmagyarázni.
    Vagy gyözöl vagy vesztesz,de sosem szabad feladni,az utolsokig kell küzdeni.

    A 49 éves anyának büntudata volt a lány sorsa miatt és unokája szegénységéért magát okolta.

    Emlékük tiszteletére szoljon e csodaszép zene.

    1. Leirok egy storit:
      Megmentettem egy daganatos beteg fiatalt,akit a családja magára hagyott.
      A gyogyulás drága.
      Veszélyes emberektöl csoportositottam át pénzt a fiatal gyogyulására.

      Megkaptam a selyemzsinort.

      Utolag megbántam e a dolgot?
      Nem.

      TISZTA LELKIISMERETTEL NÉZEK A KÖVETKEZMÉNYEK ELÉBE.

  2. A hivatali procedúrák, a nemtörődömség, a hivatalnokok motiválatlansága sok mindennek az oka. A tragédia sajnos a mindennapokban ott van. Nagyon sok ember, nagyon sok mindenbe belefáradt. Ez igaz. Csak ez nem találkozik azzal a dologgal, aminek egy egészséges társadalomban kellene, egy változtatási kényszer elindításával, egy alulról szerveződő, a hivatalokat, politikát a normalitás felé terelő állapotok, szabályok kikényszerítése felé. Az emberek a politika felé inaktívak, nem foglalkoznak vele, nem érdekli őket. Morognak, szidják a körülményeket, de nem foglalkoznak a politikával, várják a megoldást, ha meg nem jön, inkább a tragédia. A társadalom összetartása is hiányzik. Nincs helyben sem közösség, hogy figyelnének egymásra, segítenék egymást, illetve ha ilyen helyzeteket tapasztalnak, akkor összefogva mint egy érdekvédelemként fellépnének a szabályok kiigazítása mellett. Inkább gyalázzák, marják egymást a népek. Híroldalak komment felületein egymást szidják. Az utcán közönyösen néznek végig egy rablást. Közlekedési eszközökön is csak legyintenek ha valaki deviánsan viselkedik. Még a rosszul lett emberen is átlépnek, rosszabb esetben ki is rabolják. Alapvető társadalompolitikai fordulat nélkül ez van, ez lesz, illetve sajnos még lesz ez sokkal rosszabb is. Érettebb, műveltebb, immúnisabb társadalom kell. Ki kell alakuljon az önvédelmi, önszerveződési képessége. Ha ez megtörténne, akkor lehet bármilyen változás. Addig cikkek, blogok tömkelege, tanulmányok, agyalások. Még itt sem lesz semmi, csak marad a döbrögizés, csubotkázás, álmodozás. De reális, kézzelfogható változásra jelenleg semmi esély.

    1. Ritkán szoktunk egyetérteni.
      De ez most kurva jo irás volt töled.

      A leg jobb irásod.

      Profi munka gratulálok.

  3. Csak egy kérdésem lenne tisztelettel:
    Hogy eshetett teherbe egy gyerekkorától tolószékes lány?
    Nem arról van szó, hogy még ő is “elkelt” a szexhiányos világunkban – hanem arról, hogy miért vállalt gyereket az igencsak gyenge anyagi helyzete mellett? Hisz ahogy írva vagyon a cikkben, még csak saját ingatlannal sem rendelkeztek. Vagy a gyerek csak úgy jön? “Az Istén kegyelmíbű – a tuggyafene mitű!” – valahogy így?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .