Hamis a baba

A közmunkával a kritikus megyék munkanélküliségi adatai is látványosan tudtak javulni. Holott volt olyan megye, ahol valójában alig történt valami pozitív változás az elmúlt években.

Még a második Orbán-kormány alatt született meg a döntés a közfoglalkoztatási programok átalakításáról és felpörgetéséről. A legfőbb indoka az volt, hogy ezzel szeretnék visszairányítani a régóta állás nélkül élő embereket a munka világába. A kormányzat nézőpontja szerint a szociális segélynél jobban fizető közmunka az egyén szintjén is nagyobb önbecsülést eredményezhet, hiszen a munka által újra a társadalom hasznos tagjának érezheti magát.

Abból a szempontból a kormányzatnak mindenképpen igaza volt, hogy a 2008-2009-es válság után mélypontján lévő munkaerőpiacon célzottabb szakpolitikai beavatkozásra volt szükség, az azonban távolról sem biztos, hogy a legjobb eszközhöz nyúltak. A szakirodalom szerint a rendelkezésre álló foglalkoztatáspolitikai eszközök közül az állami foglalkoztatás a legkevésbé hatékonyabb. Igaz, viszonylag rövid időn belül ezzel lehet a leglátványosabb statisztikai javulást elérni: a foglalkoztatottak száma nagy léptékben emelkedni is kezdett, a munkanélküliség pedig csökkent.

A tervek szerint a közfoglalkoztatási programok kiváló eszközt jelentettek volna ahhoz, hogy miután az érintettek újra belekóstoltak a munka világába, az elsődleges piacon próbáljanak meg elhelyezkedni. Több felmérés is igazolta azonban, hogy a továbblépés helyett sokkal inkább beleragadnak a programba a közmunkások. A napi 8 órás közmunka mellett ugyanis meglehetősen szűkös lehetőségek nyíltak az álláskeresésre, amit a hivatalos statisztikák is alátámasztanak, hiszen évről évre csupán 13-15 százalék környékén mozog azok aránya, akik el tudtak helyezkedni a munkaerőpiacon a programból való kilépés után.

Ráadásul emellett a földrajzi megosztottság is egyre élesebbé vált. Miközben a piac a gazdasági növekedésünkkel párhuzamosan egyre egészségesebb képet tudott mutatni, és egyre több új munkaerőigény keletkezett a cégek részéről, voltak olyan megyék, melyek kimaradtak ebből a folyamatból. Itt zömében ahogy 2014-ben, úgy tavaly is a közfoglalkoztatás volt az, ahol a legtöbb igény keletkezett a munkavállalók iránt. Az arányok megdöbbentőek, hiszen az összes új munkahely több mint 90 százaléka közfoglalkoztatás keretében jött létre. Ezek a megyék így halmozottan nehéz helyzetben voltak és vannak a mai napig – a közmunka ellenére is. Eleve az országos átlagnál jóval magasabb a munkanélküliségi ráta, a munkaerőpiacot főként a közfoglalkoztatás tartja életben, a benne részt vevőknek pedig minimális esélye van a kiszakadásra a szűkös piaci álláslehetőségek miatt. Igaz ugyan, hogy az ország más – munkaerőhiánnyal küzdő – területére költözve jobb esélyekkel indulhatnának, a mobilitás azonban nem igazán jellemzi a magyar lakosságot, ha pedig mégis, akkor már inkább külföldre megy az, aki megteheti, hogy hátrahagyja a lakhelyét.

Mára tehát az ország kettészakadt: míg nyugaton inkább a munkaerőhiánnyal küzdenek a cégek, a közfoglalkoztatásra egyre kisebb mértékben támaszkodik a piac, a programok betöltik eredeti, átmeneti funkciójukat, addig az ország keleti részében továbbra is a munkanélküliség a meghatározó és a közmunka a húzóerő. Utóbbi rész miatt pedig a mai napig nagyon sokat köszönhetnek Orbánék az állami foglalkoztatásnak. És nemcsak azért, mert viszonylag rövid időn belül sikerült általa feljavítani az országos munkaerőpiaci statisztikákat, hanem azért is, mert ha a közmunka nem futna olyan intenzitással a mai napig, amilyennel fut, akkor ezek a kritikus megyék sokat tudnának rontani az országos statisztikákon is, a teljes foglalkoztatottságtól pedig jóval távolabb lennénk.

Mivel a közfoglalkoztatottak számára vonatkozóan csak 2013-ig visszamenőleg találtunk megyei lebontású adatokat, ezt tekintettük bázis évnek. Kalkulációnk során arra voltunk kíváncsiak, hogy ha a közmunkásokat munkanélkülieknek tekintenénk, hogyan alakulnának a munkanélküliségi ráták most és 2013-ban.

2017-ben a Központi Statisztikai Hivatal adata szerint a 15-74 éves korosztályban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 15-74 éves korosztályban 22 700 munkanélküli volt, mellettük közel 31 ezerre tehető a közmunkások száma. Ha utóbbiakat átsoroljuk a munkanélküliek közé, a munkanélküliségi ráta a közölt 8,5 helyett 20,1 százalék lenne a megyében, ami alig mutat javulást a 2013-as állapothoz képest, amikor is még 23,4 százalékos volt a korrigált arány.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kicsivel még ennél is több volt tavaly a közmunkás, közel 31 500, mellettük 16 400 személyt regisztrált munkanélkülinek a statisztikai hivatal, a korrigált munkanélküliségi ráta azonban “csak” 16,7 százalékos lenne szemben a KSH által közölt 5,7 százalékkal.

Szintén kritikus megyének számít ebből a szempontból Nógrád és Baranya is: előbbi esetben a közölt 8,4 százalék helyett 15,2, Baranyában pedig 7,5 helyett 15 százalékos lenne a munkanélküliség a közfoglalkoztatás nélkül. Országos átlagban a korrekció azt eredményezné, hogy 4,2 százalék helyett 8,1 százalékos, tehát majdnem a duplája lenne a munkanélküliségi ráta Magyarországon. Igaz, ennek ellenére is lennének olyan megyék, amelyek közel állnának a teljes foglalkoztatáshoz: a korrigálás után Győr-Moson-Sopron megyében rendkívül alacsony, 2,4 százalékos rátát kaptunk, Veszprémben pedig 3,3-at.                                                                                         (mfor)

Bal-Rad komm: Természetesen még így sem élethű a kép, hiszen hiányzik róla a HÉTSZÁZEZERNYI ELMENEKÜLT MAGYAR. Hiányzik közel százezer “statisztikákból eltűnt”!

Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a közmunkatrükkel, menekültekkel, regisztrált és nem regisztrált munkanélküliekkel együtt, a több mint félmilliós “természetes népességfogyást” is hozzáadva CSAK NŐTT A RENDSZERVÁLTÁSSAL GENERÁLT MÁSFÉL MILLIÓ ELVESZETT MUNKAHELY SZÁMA!

Ez pedig azt jelenti, hogy a Döbrögisztán vajdasággá változtatott gyarmati térség a magyarok számára mint élettér csak tovább zsugorodik!

Súlyosabb a probléma a jövőre nézvést!

Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!

Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ideideide vagy ide kattintva megnézheti!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“Hamis a baba” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. “Még a második Orbán-kormány alatt született meg a döntés a közfoglalkoztatási programok átalakításáról és felpörgetéséről. A legfőbb indoka az volt, hogy ezzel szeretnék visszairányítani a régóta állás nélkül élő embereket a munka világába.”
    Magyarország bérrabszolga tartó rendszerének vezetői nem alkalmasak a munka világának szervezésére. Olyanok hozzák a törvényeket a parlamentben, akikre az utcaseprést sem lehet bízni, az is meghaladja képességeiket. Annyi eszük azért lehetne, hogy a bérrabszolga előállítása egy befektetés, ami pénzbe kerül. Néhány felesleges stadion helyett a proletárok körülményein kell változtatni, a bérben szerepeljen az oktatás, egészségügy, a kikapcsolódás, a lakás vétel és fenntartás, a megfelelő táplálék költségei. Na erre ez az úri banda nem alkalmas. Népköztársaság a megoldás. A dolgozók legyenek a parlamentben, az urak pedig seperjék az utcát, bár ez is meghaladja képességeiket, csak lopni tudnak.

    1. Kedves SaLa!
      “A dolgozók legyenek a parlamentben, az urak pedig seperjék az utcát, bár ez is meghaladja képességeiket, csak lopni tudnak.”

      Drága barátom. El vagy maradva. Ezek nem urak ezek a te, a mi proletártestvéreink, a dolgozók ivadékai, az élcsapat. Csak éppen árulók!
      Ez pontosan mutatja milyen produktív káderpolitikája volt a Kádár érának.
      Ez a fajta az amelyik kizárólag parazita életmódot képes folytatni. Viszont ezt minden rendszerben tudja!!
      Az pedig nem lebecsülendő tulajdonság. Irigyeljük is sokan.
      Mert mi elvtársak hűek vagyunk. Hűség a néphez, hűség a párthoz. Meg a nincstelenséghez, a súlytalansághoz, a társadalom peremvidékéhez, a proli büszkeséghez.
      Igen, hűség a néphez, hűség a párthoz!
      Ja, hogy éppen ezek énekelték anno ha kellett ha nem? Hát igen. Most jut eszembe nem is voltam párttag.
      Talán ezért maradtam becsületes (remélem).
      Alkalmazkodni elvtársaim tudni kell! Megtanulod vagy megdöglesz.

      1. Kedves Balo!
        Az urak kifejezés nem azt jelenti, hogy úriemberek, hanem a gazdagok -Döbrögik – a kapitalista (tőkés) osztály tagjai. Egyszóval semmirekellők. Ezek az urak minden rendszerben felülkerekednek, mézes mázos természetük olyan, mint a róka, a holló és sajt meséjében. A szemetet nem érdemes irigyelni, ki kell dobni a kukába. A sok millió dolgozó pedig gondolja át mi a jó neki. Döbrögik vagy a Ludas Matyi? De Döbrögi nem lehet a nép, csak szabad Ludas Matyi a jó válasz.

  2. A kormány(-ok) minden szinten kozmetikázzák a foglalkoztatási adatokat is! Hasonlít a
    mai statisztika a Hofi : hányat fialjon a disznó ? humor jelenetéhez. Igyekszik mindenki a
    szebbik arcát mutatni, de a valóságot nem lehet megcáfolni, csak átalakítani! Már 1990-től
    elindult az országunk: Hunniára és Pannóniára való szétszakadása….. Hunnia: a szocializ-
    musban kiváló nagyüzemi mezőgazdasággal, s helyenként jól működő ( tervszerűen vidékre
    telepített) iparral rendelkezett. De nem az ipar volt a meghatározó! Pannónia: iparilag a
    horthy rendszertől is átörökítve, könnyen fejleszthető iparral, bányászattal, s helyenkénti
    mezőgazdasággal bírt. Az ipari termelése volt a meghatározó! A rendszerváltás, szétverte
    a nagyüzemeket, s ezzel leépítette a vidéket! …..A mezőgazdasági üzemek mellett, a vidéki
    ipartelepeket is ” kilőtte”, de ezek az arányok , elsődlegesen, a Hunnia országrészt tették
    tönkre…….. Az 1.5 milliós munkanélküliség 70-80 %-a Hunniát érintette. Kétfelé szakadt
    az ország, sőt még megyék és régiók szintjén is súlyos repedések keletkeztek, amelyek
    azóta még tovább repedtek. Ma már a város és falu növekvő ellentéte újra napi valóság!
    Napjainkban , a külföldön boldogulást keresők 60-70%-a Hunniában élt. ( kivéve a napi
    ingázókat pl.Ausztriába. ) Ma már nem csak Bpest és vidék között nagy a jövedelmi különb-
    ség, hanem Hunnia és Pannónia között is! Pedig, a belső migráció is folyamatosan működik.
    Ezeknek a gazdasági folyamatoknak mély és nehezen megoldható társadalmi hatásai vannak.
    Nézzünk néhányat: súlyos és tömeges (3.5-4.0 milliós) szegénység, a romló egészségi állapot,
    magas munkanélküliség, romló közbiztonság, leépült falvak és “pangó” kisvárosok, a külföldi
    munkaerő( ukrán, román) importálása, a cigányság szaporodása, az analfabetizmus újraterme-
    lődése, az ország lakosságának eladósodása ( az államadósság növekedésén felül). ….. Követ-
    kezőleg: nekünk “valahol” az a feladatunk, hogy ezeket a súlyos társadalmi folyamatokat
    megállítsuk, rendezzük úgy sorainkat hogy jövőt ( szocialista jövőt) tudjunk teremteni gyere-
    keinkkel az unokáinknak is. … Ne mondhassa ránk az eljövendő nemzedék, hogy azok a
    magyarok akik – a XX. század 2. felében és a XXI. század első évtizedeiben- itt éltek, nem érde-
    melték meg a M A G Y A R N E V E T !!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .