Taxiban

NE SZALASSZA EL!

A repülőtérre menet a taxis megismert. Mi lesz a választáson, elnök úr? – kezdett bele a beszélgetésbe. Maga szerint mi lesz? – válaszoltam a kérdésre kérdéssel, mert nagyon unom, amikor rajtunk, a Munkáspárton kérik számon az ország helyzetét.

Marad a Fidesz, ezeket nem lehet elzavarni! – mondta a taxis némi gondolkodás után. Pedig nagy bajok vannak itt, folytatta.
Én már elmúltam hatvanöt, mégis a volán mögött kell ülnöm napi 12-14 órát, mert 60 ezer nyugdíjból nem lehet megélni.
Pedig negyvenöt éve dolgozom. A szocializmusból még azt is beszámították, amit sportállásban töltöttem, de a rendszerváltás után hol be voltam jelentve, hol nem. Ha bejelentettek, akkor is inkább hat órára. És higgye el, nem vagyok egyedül!

Aztán itt van a devizahitelek ügye. Nekem is volt, és akár mit is mond a média, engem nem húztak ki, szóval onnan, tudja, mire gondolok! A bankok tudták, hogy átvernek engem, mert miért kellene egy átlagtaxisnak az árfolyamokhoz érteni. A miniszterek is tudták, hogy a bankok átvernek, mégsem tettek semmit.

De tudja, mindenki megéri itt a pénzét! Miért ilyen hülye ez a nép? Miért vesz be mindent? – gondolkodott tovább a taxis.

Hát maguk, taxisok legalább tettek valamit, tüntettek, szervezkedek, elzavarták az Uber-taxisokat. – kapcsolódtam be a párbeszédbe.

Ugyan már, nem mi zavartuk el őket! – hangzott a választ. Az Uber keveset ígért azoknak, akik odafönt erről döntöttek. Mi csak a színházat adtuk hozzá. Gondolja, hogy ide, a repülőtérre is bármelyik taxis jöhet? Egy frászt, amit maga most borravalónak ad, azt mi letejeljük! Azt már nem mondom,
hogy kinek! Holnap is akarok jönni.

Féltem a gyerekeimet is, mondja a taxis, kihasználva a reptéri út szinte minden percét. A fi am a bécsi egyetemen tanul, mérnök lesz. Mindig jó volt németből, ráadásul Bécsben nem kell fizetni az egyetemért. Minden másért kell, de ezért ülök én itt, a volánnál. A lányom vállalatszervezői diplomát szerzett, és nem tud elhelyezkedni a szakmában. Legalábbis megfelelő fizetésért.
Asszisztensként, ahogy ma a titkárnőket hívják, többet hoz haza. Mondom, haza, mert a lakást persze apuka fizeti.

Na, jó, mondom, ha ennyire elégedetlen, miért nem akar változtatni? Az Ön szavazatán múlik az ország sorsa – vettem át a kezdeményezést.

Kire szavazzak? Az ellenzékre? – kérdezett vissza. Szemét, mocskos banda! Mindegyiknek csak a pénzre fáj a foga! Baromságokkal etetik a népet! Azok meg beveszik!

Ne vegyék be! – mondtam én. Az eszükre hallgassanak! Felejtsék el azt, amit a média mond. Hogy éltek az elmúlt években? Mi lett jobb? Mi lett rosszabb? Olyan nehéz ezt végiggondolni?

Nézze, elnök úr, Önnek igaza van. Nem nehéz! De félnek az emberek. Vagy mondjam azt, hogy félünk? Félünk bevallani önmagunknak, hogy hibáztunk. Nem mi szavaztunk négyévente? De, mi szavaztunk, mi adtuk meg a jogot, hogy azt csináljanak, amit akarnak.

És a Munkáspárt? – tereltem a szót magunkra.

Maguk rendes emberek, mondja a taxis. Igazuk is van! Én is olvastam, amit
a százezer forintos minimálnyugdíjról mondott. Persze, hogy kellene! Azt is jól tették, hogy nem támogatják a migrációt. Ez nem szolidaritás kérdése. Nekem mindegy, hogy Soros vagy nem Soros, de valakik tudatosan kinyitották a kaput, ránk engedték a bajt, és bennünket akarnak tönkre tenni.
Magukról keveset hallani! – folytatta a taxis. De azért hallani! Ha hiszi, ha nem, elnök úr, maguk is szóba jönnek, amikor politizálunk. Bár lassan már félünk őszintének lenni. Tudja, hallottam, amikor azt mondta: a biztonságot veszítettük el, a biztonságot kell visszaszerezni!

Ha nem csinálunk semmit, semmi sem fog változni! – mondtam. A biztonság nem jön magától. Nézze, itt vannak a Tescósok. Nem váltották meg a világot, de mertek sztrájkolni.
Egy multinál! Biztos féltek ők is. De most olyan világ jön, amikor többet veszíthetünk, ha hallgatunk, mintsem, ha megszólalunk, ha teszünk valamit. Ha befogjuk a szánkat, nem mi leszünk erősebbek, hanem azok, akikről maga beszél.

Ön most a bizalmába fogadott, hiszen a röpke félóra alatt beszélgethettünk volna bármi másról. De Ön is tudta, én is tudtam, hogy most ez a legfontosabb. Én nem garantálhatom, hogy ott leszünk a parlamentben. Ez Önön, Önökön múlik!

Én egyet ígérhetek: mi soha sem állunk az állami tolvajok mellé.

Számunkra egy mérce van: mi segít, mi jó az embereknek, mi jó a népnek. Higgye el, sok ember van, aki Önhöz hasonlóan bízik bennünk.

Ez igaz, de a Munkáspárt kevés a változáshoz! – mondta a taxis, valahogy ugyanazt, amit másoktól is hallunk.

Nézze, mondtam, ha ránk szavaz, ha Önök ránk szavaznak, nem  kockáztatnak.
Jobbat semelyik másik párttól sem várhatnak. Velünk egy esélyt kapnak! Kár lenne elszalasztani! Ne szalassza el!

TGY

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“Taxiban” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Az elnök úrhoz nekem is lenne mindösszesen 1 db kérdésem. Igaz fogós.
    Miből tetszik élni úgy 30 éve?

  2. Ezt inkább más pártelnököktől kérdezd!
    Vannak bűvön!
    Thürmer,és Munkáspárt csak egy!!!

  3. Miért hülye ez a nép?Azért mert jó hülyének lenni, addig sem kell gondolkodni,nem azért vagytok hogy gondolkodjatok, hanem azért hogy dolgozzatok!Ez a rendszer alapelve!

  4. Olyan szép írás. Szerencsés írói vénával van megáldva Thürmer. A ferihegyi hiénákat, akarom mondani “taxisokat” ismerve igencsak vidámmá tette az estém 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .