Donbasszról bővebben

AUGUSZTUS HÓNAP A DONBASSZBAN.  KATONAI KÖRKÉP, EGYEBEK

A Donbassz körül teljes erővel folyik a geopolitikai játszma. Méghozzá, a terület függetlensége ellen összeesküvő nemzetközi erők koncentrált támadást indítottak az orosz vezetés megtörésére. Már, persze, ha szükség volt erre – és nem egy olyan stratégia végrehajtásáról van szó, amelyet a G-20 országcsoport július eleji hamburgi csúcstalálkozón határoztak el. Volt is egy erre utaló cikk. Ami érthetővé tette: miért voltak a hamburgi csúcsról e téméban kiadott közlemények oly szűszavúak. Amelyekből nem lehetett megtudni semmit.

Bár a nagy alkudozás a kulisszák mögött gyakorlatilag már tél óta folyik (és az is sokatmondó, hogy az amerikai elnök, számot tevő partnerei közül, az orosz elnökkel találkozott utoljára), ez arra utal: a két elnök, közvetett csatornákon, már hónapok óta egyeztet egymással. Ugyancsak erre utal: kettejük találkozójára a csúcstalálkozó margóján került sor. Mely időpont bizonyosan nem elegendő arra, hogy áttárgyalják a témát. Mert ne legyenek illúzióink: OTT AZ EGÉSZ VILÁG, A VILÁG FÖLÖTTI BEFOLYÁSI ÖVEZETEK ÚJRAOSZTÁSA TERÍTÉKRE KERÜLT.

Ami, persze nem jelenti azt, hogy – az amerikai héják részéről – nem próbálták és próbálják felülvizsgáltatni az esetleg már létrejött megállapodásokat. Ezek – a politikához nem értő, gyengekezű, a lemondatási eljárástól rettegő – Trump békeelnököt mostanra térdre kényszerítették. A békeelnök valamennyi, Ukrajna, a Donbassz dolgában döntő posztra oroszellenes héjákat neveztek ki. Ilyen – az alelnök mellett – a hadügyminiszter, illetve Trump ukrajnai különmegbízottja, Kurt Walker, aki semmivel sem kevésbé héja, mint elődje, Victoria Nuland. Orosz források is felhívták a figyelmet: az amerikai külügyminisztérium kulcspozícióiban ma is az Obama-kormány kinevezettjei ülnek. (Magáról a színtelen-szagtalan külügyminiszterről nem lehet eldönteni: voltaképpen melyik táborhoz tartozik.)

És megindult a nyomásgyakorlás. Egy sor durván (esetenként példátlanul) barátságtalan oroszellenes lépésre került sor. Ilyen volt a nagyköveti rezidenciák, más, orosz TULAJDONBAN lévő ingatlanok elkobzása, orosz főkonzulátusok (San Francisco) bezáratása.

De ilyen a katonai fenyegetés kiterjesztése is. Szevasztopol „elvesztése” után az USA az ogyesszai haditengerészeti támaszpont megszerzésével kárpótolta magát, még 2014 májusának végén (úgy három héttel a borzalmas május 2-i vérengzés után). Victoria Nuland akkor Ogyesszában termett, és AZZAL AZ IGOR KOLOMOJSZKIJ, NYAKIG VÉRES, MILLIÁRDOS OLIGARCHÁVAL TÁRGYALTA EZT KI, aki: 1. finanszírozta a véres leszámolást; 2. miközben a város a szörnyűséget igyekezett magában feldolgozni, aközben ő elmozdította a városnak egyébként a junta által kinevezett kormányzóját, és a maga emberét ültette a helyére. Aki, persze, RÖGTÖN ÁTJÁTSZOTTA AZ OLIGARCHÁNAK OGYESSZA KIKÖTŐJÉT, AMIRE AMAZ MÁR RÉGEN SZEMET VETETT.

Még Kijevben is sérelmezték, hogy Nuland és Kolomojszkij akkori, 2014 május végi megbeszélésből KIHAGYTÁK MÉG AZ UKRÁN KORMÁNY KÉPVISELŐJÉT IS. (Holott államközi jelentőségű kérdésben állapodtak meg.)

Nos, akkor a kikötő az oligarcháé, a haditengerészeti támaszpont (némi vigaszdíjként Szevasztopolért) az amerikai haditengerészeté lett. Amely most tovább terjeszkedett. A nem messze lévő Ocsakov városban, most, augusztus közepén, új bázis építéséhez fogtak hozzá. Amely az amerikai haditengerészet kiképző, logisztikai, illetve felderítő központjaként illeszkedik majd az ogyesszai bázishoz.

Trump békeelnök immár nyíltan lebegteti HALÁLOS FEGYVEREK szállításának lehetőségét az ukrán hadseregnek (noha úgy tesz, mintha az egészhez nem lenne semmi köze. Ami, persze, szintén elképzelhető: egyes, ilyen ügyekben döntő kormányzati tisztségviselők mindinkább függetlenítik magukat a gyengekezű, a politikához semmit sem értő, a lemondatástól rettegő és ezért zsarolható elnöktől. És nélküle döntötték el, hogy Ukrajnának halálos fegyvert szállítnak. [Amitől még Obamaki is – egyébként szintén gyenge báb a héják kezében – ódzkodott. Nála már csak Trump békeelnök a gyengébb báb.]) Mint az ismertté vált, voltaképpen már áprilistól lehetőség van – megkerülve az amerikai hatóságok tilalmát – halálos fegyverek szállítására.

Egy ilyet tartalmazó drónt a néphadsereg katonái az utolsó pillanatban lőttek le Donyeck egyik elővárosának, Sztaromihajlovkának a légterében. Borzalmas pusztítást vitt volna végbe. A legújabb sztártéma: „Javelin” típusú TANKELHÁRÍTÓ RAKÉTÁK leszállítása, a Donbassz településeinek ilyenekkel való majdani lövetése.

MELY RAKÉTA UGYANCSAK NAGY PUSZTÍTÁST KÉPES VÉGREHAJTANI, HA FÖLDI CÉLPONTOK ELLEN VETIK BE. Ahogy az történik akkor is, amikor POLGÁRI CÉLPONTOKAT LÉGVÉDELMI RAKÉTÁKKAL LŐNEK.

Ezek után már nem is csodálkozhatunk, hogy mind a két „fegyverszünet” (az „aratási” és a „tanévnyitó”) órákon belül (nem ritkán a hadműveleti időszakoknál is erősebb) csatazajba fullad. Miközben Lavrov csoda-külügyminiszter még mindig arról ábrándozik, hogy fegyverszünetei megkímélik a lakosság életét, és közelebb visznek a konfliktus békés, tárgyalásos rendezéséhez – aközben már a helyi lakosság is tisztában van azzal, hogy élete „a fegyverszünetek” idején még nagyobb veszélyben van. Minthogy a két és fél éve életbe lépett minszki „fegyverszünet” mellett (amiből semmi sem valósult meg) az ilyen újabb és újabb fegyverszünetek MÉG INKÁBB GÚZSBA KÖTIK A DONBASSZ NÉPHADSEREGEIT. A csoda-külügyminiszter az efféle mézédes keringők álomvilágában él.

http://www.youtube.com/watch?v=iOET0kozi0E

https://www.youtube.com/watch?v=Y-Iqnqipza8

(„A kongresszus (mármint a Bécsi Kongresszus – 1814-15) táncol”. Idill a győztes nemzetközi ellenforradalom – mint ez a mostani, a népek rovására végrehajtott orosz-amerikai imperialista osztozkodás is – ünnepéről. Film a 30-as évek elejéről.)

És nem hajlandó észrevenni, hogy 1. Oroszország ádáz, kérlelhetetlen ellenséggel (USA és „Ukrajna” nevű bábja) áll szemben; 2. EGY TERRORRISTA ÁLLAMTÓL, melyet egy kisstílű sikkasztóból lett maffiózó, nyakig véres háborús bűnös irányít, és az alvilág törvényei, szokásai szerint jár el, NEM VÁRHATÓ, HOGY BÁRMIFÉLE NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁST, AKÁRCSAK EGY PILLANATRA IS, BETARTSON. Ezt az elfuserált Al Caponét, ezt a szíciliai típusú Don Calogerót és bandita rendszerét előbb el kell takarítani az útból. ÉS BÁRMIFÉLE MINSZKI MEGÁLLAPODÁS, BÉKÉS RENDEZÉS CSAK EGY ÚJ, EGY BESZÁMÍTHATÓ, TÁRGYALÓ- ÉS SZALONKÉPES KIJEVI KORMÁNNYAL LEHETSÉGES!

(A „panama” szó, egykoron, a „korrupció” szóval volt egyenértékű a magyar politikai szótárban.)

https://www.youtube.com/watch?v=0M0KlMVlI4s

(És ahogy a zárókép mutatja: akár még egy új háború is lehet ebből Európában. Amelyet az áruló moszkvai kamarilla ugyan most már rémülten próbálgat kerülgetni (főképpen azért, mert a lelkük mélyén talán már érzik: a helyzet az ő alávaló árulásuk [2014 áprilisa] miatt fajult idáig. Mert, ahogy azt még a kérlelhetetlenül antikommunista Churchill is megmondta a müncheni konferencia (1938. szeptember 29.) után: az urak választhattak a háború és a becstelenség között. A becstelenséget választották – ezért nem kerülhetik el a háborút. Holott nem kevesen figyelmeztettek már, és figyelmeztetnek most is Oroszországban: A DONBASSZ ELLENI HÁBORÚ, VOLTAKÉPPEN, OROSZORSZÁG ELLEN FOLYIK. ITT, ÉS MÁR MOST!) Putyin csodaelnök pedig ennek a vezéralakjával próbál alkudozni, csereberélni befolyási övezeteket. Feladva, elárulva mindenkit, aki hitt neki, bízott benne, a remény utolsó szalmaszálaként próbált belekapaszkodni. Napjaink Gorbacsovja ő, Gorbacsov-2!

MIKÖZBEN A FEGYVERSZÜNETET EGY MÁSODPERCIG SEM BETARTÓ UKRÁN HADSEREG MÉG BÜNTETLENEBBÜL LÖVETHETI NEMCSAK A NÉPHADSEREG ÁLLÁSAIT (már jó pár nemzetőr van olyan, akik nem harcban, hanem az ukrán tüzérség ágyútüzében, védtelenül, esik el), DE A LAKOSSÁG OTTHONAIT, SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS LÉTESÍTMÉNYEIT, LÉTFONTOSSÁGÚ KÖZMŰVEKET. Ilyenkor, ugyanis, kiváltképpen tilos a néphadsereg katonáinak visszalőniük. Akik fogcsikorgatva, tehetetlenül kénytelenek végignézni bajtársaik, a védtelenül maradt lakosság sebesüléseit, halálát, békés otthonok súlyos sérüléseit, pusztulását.

Augusztusban, időről időre, elviselhetetlenné fokozódott a Donbassz békés településeinek ágyúzása. Nem lehet másra gondolni, mint: 1. AZ OROSZORSZÁGRA GYAKOROLT LÉLEKTANI NYOMÁS FOKOZÁSA; 2. OROSZORSZÁG, AZ ÁLTALA TÁMOGATOTT(NAK VÉLT) DONBASSZ NÉPHADSEREGEINEK PROVOKÁLÁSA, HOGY VÁLASZCSAPÁSAIKKAL ŐK VESSENEK VÉGET AZ EGYÉBKÉNT MÁR RÉGEN HALOTT MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKNAK. (Ami körül folyik a diplomáciai tojástánc – tánc egy bűzölgő záptojás körül –, hogy melyik fél rúgja azt fel.)

* * *

A hónap legszimbolikusabb akciója volt: NATO-országok katonáinak részvétele az augusztus 24-i ukrán „függetlenségi” ünnep alkalmából megrendezett hagyományos díszszemlén. (Amin „még 2500 ukrán katona is részt vett.”) AZ UKRÁN FÜGGETLENSÉG ÉVFORDULÓJÁN megrendezett díszszemlét AZ AMERIKAI HADÜGYMINISZTER VEZÉNYELTE LE.

Paul Selva, az amerikai légierő tábornoka az ünnep küszöbén jelentette be: az USA kész halálos fegyvert is szállítani Ukrajnának. (Erről, állítólag, az időtájt legalábbis, Trump békeelnök, az amerikai fegyveres erők főparancsnoka, nem tudott.) Poros Jankó bábelnök – szokásos őszinteségével – tagadta, hogy ilyenek szállításáról szó lenne.

(Aki ismeri a helyzetet, az viszont már tudja, hogy érdemes figyelni a bábelnök szavaira. Biztos lehet benne ugyanis, hogy azoknak pontosan az ellenkezője következett, következik be, vagy fog bekövetkezni. Tehát ha ő tagadja, hogy az USA halálos fegyvereket szállított volna Ukrajnának, akkor elkönyvelhetjük: ezek a fegyverek már ott, vagy legalábbis már úton vannak.)

A donyecki néphadsereg szóvivője még augusztus elején bejelentette: bizonyítékaik vannak NATO-fegyverzetek szállításáról. Így olyan, bolgár gyártmányú, vállról indítható repeszgránátok nyomaira bukkantak, amelyekkel az ukrán hadsereg, a július 30-ról, 31-re virradó éjszaka a sokat szenvedett Jaszinovatja környékét lőtte.

Trump békeelnök békülékenységének, az Oroszországgal való kapcsolatok fejlesztésére való óhajának jeleként amerikai kiképzők érkeztek az ukránok által megszállt Liszicsanszkba, ahol az ukrán katonákat diverziós feladatokra képezik ki. Mariupolba ugyancsak amerikai robbantási szakértők települtek, hasonló feladattal. Szcsasztyje városába pedig olyan amerikai kiképzők érkeztek, akik előzőleg az ISIS terroristáit okították. A donyecki felderítés más amerikai kiképzők érkezésének is nyomára bukkant. Még április közepén litván kiképzők érkeztek az ukránok által megszállt területekre. (Érdekesség: nemrégiben az egyik faluban ukrán katonák véresre vertek olyan litván kiképzőket, akik az adott faluban három asszonyt és lányt [közöttük egy kiskorút] erőszakoltak meg.)
Az ukrán hadsereg és a terrorkülönítmények közötti ellenségeskedésre már korábban is voltak példák. Augusztus 6-án azonban kirívó esetre került sor: az ukrán hadsereg egyik zászlóalja „Grád” típusú sorozatvető rakétákkal zúdított tüzet a „Jobb Szektor” egyik alakulatára (azzal a pótlólagos hátsó szándékkal is, persze, hogy a néphadseregre kenje az ügyet.) A rakétavetők tüzének az adott település lakosai közül is voltak sérült áldozatai. A „Jobb Szektor” hamarosan nagy erőkkel vonult fel, hogy megtorolja az ukrán katonák e támadását.

(Más alkalommal meg az fordult elő, hogy a „Jobb Szektor” harc közben nem segítette, hanem cserbenhagyta az ukrán hadsereg egyik egységét.)

Növekszik a lakosságnak az ukrán megszállókkal szembeni gyűlölete is, ami egyre inkább felszínre is bukkan. Az egyik falu lakosai, főleg asszonyok, hangos szóváltásba keveredtek azokkal az ukrán katonákkal, akik lövészárkokat ástak házaik közvetlen közelében. (Egyes hírek szerint még tettlegességre is sor került: lapátokkal ellátták az egyik ukrán baját). Amint pedig az ukránok elvonultak, a lakosok nyomban hozzáláttak a lövészárkok betemetéséhez. Mindezt az ukránok legfőbb pártfogói és kémei, az EBESZ „megfigyelők” is kénytelenek voltak végignézni.
Ukrán katonák sora panaszkodik hozzátartozóinak a helyi lakosság velük szembeni ellenséges magatartására (2014-ben még az volt a büntető expedíció ürügye, hogy a Donbassz lakosságát meg kell védeni, meg kell szabadítani az oda behatolt orosz diverzánsoktól, bandáktól.) Igaz, még csak a hamu alatt, de egyre perzselőbben izzik a már korábban is sokat szenvedett, ám a több mint három évi ukrán megszállástól végképp agyongyötört, porig alázott, túlnyomórészt orosz lakosságú Mariupol lakosságának gyűlölete. Éjszakánként „Mariupol – orosz város” feliratú festett szövegek, graffitik tűnnek fel közterületeken, letépnek ukrán zászlókat, összepingálják a terrorhadjárat „hőseinek” állított emlékműveket, feliratok követelik a Donyecki Népköztársasággal való újraegyesülést. Egy mariupoli pedig ezt mondta egy, a donyecki néphadseregben harcoló írónak: ha ideértetek, és körbekerítettétek a várost (hogy egy patkány se menekülhessen), egy napig ne vonuljatok be a városba, hanem fordítsátok félre a fejeteket. Mert mi akkor tudni fogjuk, hogy kivel, hogyan kell majd elbánnunk. (Ennyi szenvedés, az általuk kiváltott, ilyen mélységes, izzó gyűlölet nyilván nem halmozódhatott volna fel, ha Lavrov csoda-külügyminiszter, az ő áruló minszki egyezményeinek elsőszülöttjével, 2014. szeptember elején nem akadályozza meg a város felszabadítását. De hát ő úgy próbál menteni emberi életeket, hogy mintegy százezren ebbe már belepusztultak.)
De erősödik az ellenszenv magában Ukrajnában is az „ATO” (a terrorhadjárat) „hőseivel” szemben. Nemcsak az oroszok lakta területeken fordul elő, hogy eladók nem hajlandók kiszolgálni, étteremtulajdonosok nem engedik be őket. Autóbusz-vezetők, iránytaxisok nem hajlandók ingyen szállítani őket (holott ez jogszabály), nem engedik felszállni, vagy kitessékelik, lerugdossák őket a buszról. Nyelvtörvény ide, vagy oda, nem ritka az olyan eset, hogy a bolti eladó csak oroszul hajlandó kiszolgálni, és alaposan kiosztja azt, aki ukrán nyelvű kiszolgálást követel. Magában Ukrajnában is nem egyszer előfordult, hogy az „ATO” „hőseit” éjszaka elkapják, véresre, félholtra verik. Olykor még a rendőrök is tétlenül figyelik ezt. Ennek, persze, inkább azért ma még az ellenkezője a jellemző.
Az ukrán katonák egyik jellemző tevékenysége: a rablások, fosztogatások.
https://static.kepfeltolto.com/orig/2017/08/07/222595..

A front közelében lévő, általuk megszállt Zolotoje település és környékének lakói nem győznek panaszkodni a rablásokra, fosztogatásokra. Kiváltképpen élen járnak ebben az újonnan érkezett egységek katonái, akik a helyi lakosság házaira is ráteszik a kezüket.

A Kárpátok közelében lévő Kolomea város pravoszláv templomát a görögkatolikus egyház, egy helyi fasiszta különítmény segítségével, még június elején elfoglalta. A templomukból elűzött hívek azóta az utcán, templomuk bezárt kapui előtt kénytelenek szertartásaikat megrendezni. Így augusztus közepe táján, egy pravoszláv egyházi ünnep alkalmából is. Az egyház ügyvédei most próbálják visszaperelni az épületet.

Az ukrán hadsereg aljas harcmodorának egyik legújabb formájaként gyújtólövegekkel lőtték Donyeck általuk folyamatosan támadott elővárosának, Szpartaknak a környékét. Az égő mezőkről a lángok hamarosan átterjedtek a település szélső házaira. A kivonuló tűzoltókra pedig – gránátvetőkből, kézi lőfegyverekből – olyan heves tüzet zúdítottak, hogy azok nem tudtak hozzálátni feladatuk végrehajtásához. https://www.novorosinform.org/news/73001

(Donyeckben nemrégiben emlékművet avattak a közműszolgáltatók azon dolgozóinak, akiket az okozott károkat helyreállító munkájuk közben értek az ellenség gyilkos lövései. Még egy tavalyi adat szerint, a háború kezdete (ez Donyeck esetében a 2014. má

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“Donbasszról bővebben” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Szerintem a cikk írója nem teljesen tisztán látja a dolgokat, ez az én véleményem. Putyinék nagyon is jól tudják mire megy ki a játék és az időhúzásra játszanak mert még nem sikerült az orosz hadsereget teljesen újjászervezni. Katonai szakértők azt mondták, hogy még 2 évre van szükség teljesen felkészűlni. Na meg szövetségeseket is kellett keresni mert egyedűl nem biztos elbírnak a Nato-val.

    1. Igen. Amit Csikós úr az egyébként bizonyos szempontból remek kis írásában szerintem figyelmen kívül hagy, az például az orosz hadsereg átfegyverzése. Ami elkerülhetetlen, de némi előnyt is biztosított a korábbi kezdés Oroszországnak az Egyesült Államokkal szemben, a rakétatechnológiában például mindenképpen, de a tengeralattjáróknál is. Az amerikaiak bizonyos téren lemaradásban vannak:
      http://foreignpolicy.com/2016/12/23/if-trump-can-figure-out-how-to-pay-for-1-trillion-of-new-nukes-god-bless-him/
      Az előny mérséklődött az olajárak esése következtében, meg is vágták kissé a védelmi költségvetést, néhány dolog megvalósítása jelentősen hátrébb csúszott az időben. Jelenleg egy 2018-tól 2025-ig tartó program zajlik, de pl. az T-14 “Armata” tankok hadrendbe állítása a tervezett, jócskán kétezren felüli számban valószínűleg csak 2030 körül fejeződik be, nem is beszélve a haditengerészeti tervekről. Mindazonáltal az olajjal és Ukrajnával nem lehetett két vállra fektetni Oroszországot, viszont lelassítani igen. És nagyon nem mindegy, hogy az európai bevételi források – elsősorban az ott eladott orosz földgázra gondolok – megmaradnak-e, vagy jelentősen csökkennek. Ez Donbassz szempontjából is kritikus, hiszen segítséget főképp egyetlen helyről kap. Oroszország emellett úgyszólván a hátára vette a Krím-félszigetet, biztosítva mindent, ami ahhoz szükséges, hogy a lakók úgy érezhessék, jól döntöttek. Mindez megcifrázva két piszkos háborúval (Ukrajna, Szíria) és a nyugati szankciókkal, még jobban felértékelte az európai bevételeket. Nem lehet mindent felrúgni (sajnos), amíg a magasabb célok meg nem valósulnak. Ami persze nem azt jelenti, hogy Oroszország hátratett kézzel ül. A sikerek Szíriában, a gázdiplomácia, a szankciók ügyes ellensúlyozása, az érdekellentétek fokozatos mélyítése az EU-ban és Ukrajna egyre nehezebb helyzetbe kényszerítése alighanem meghozza majd a gyümölcsét. Teljesen mindegy, hogy az Egyesült Államok hogyan játszik az ukránoknak. Ő a célját részben elérte, már lassította Oroszországot, és megfosztotta egy használható partnertől, hosszú időre kiélezve az ellentéteket, akármi lesz is a vége. A konfliktus szításából közvetlen anyagi haszna származik. Az EU is megszerezte magának az ukránok egyik felét, a hitelezőkkel és a NATO-val együtt pedig olyan átalakításokat követelnek ill. hajtatnak végre, amelyeknek pusztán a megvalósulása tovább csökkenti a leendő eurázsiai tervek hasznát, miközben a hitelezőknek “csak” arra kell ügyelni, hogy időben kiszálljanak a “befektetésből” (a Franklin Templeton már meglehetősen ráfázott). Erre 2019 után nagyon kell figyelniük, ugyanis Ukrajna az Északi Áramlat 2 miatt nagyjából ekkortájt elesik a tranzitdíjától (kb. 2 milliárd dollár). No persze addig az oroszok is igyekeznek kiszedni belőlük azt, amit lehet, az ország pl. 3 milliárd dollárral tartozik nekik, de nem akarja visszafizetni (erre kevés az esélye). Ukrajna rossz helyzetét mutatja, hogy 2019 és 2027 között évente további 1 milliárd dollár fölötti pénztömeg fog elmenni az adósságok kifizetésére, szóval kénytelenek visszatérni az Eurobond kötvények piacára (a JPMorgan, a Goldman Sachs és a BNP Paribas segítségével), és 2017-ben előreláthatólag 1, 2018-ban 2, 2019-ben pedig 3 milliárd dollárnyi kötvényt eladni, amiket viszont a befektetők nem szeretnek).Ha már most olyan elégedetlenek az emberek, mint ahogy Csikós úr írja, akkor milyenek lesznek 1-2 év múlva? El lehet persze még vacakolni egy darabig a hazaáruló vezetésnek, de jelenleg már nem mernek kockáztatni sem, mert tudják, hogy a következő évek még nehezebbek lesznek. Maradnak tehát az idegesítő, lelkileg megterhelő, sajnos áldozatokat is szedő belövések (Ukrajna egyetlen hatásos viszontválasza), a kisebb próbálkozások és a nagy hang. Tippem szerint egészen az Északi Áramlat 2 elkészültéig.

  2. Remek írás Csikós úr részéről, nem is az első, és köszönet az összegzésért.
    Ennek ellenére én is úgy vélem, Putyin elnök tevékenységének megítélésében szerintem túlzás Gorbacsov-2 -öt emlegetni.
    Putyin elnök, (ez ugyan egy személy, de valójában egy orosz vezetői gárdát jelent)
    nem akarja megkockáztatni (szerencsénkre) az atomháborúvá kiteljesedő pusztító háborút Ukrajna esetében. Valószínűleg igazuk van az elöttem íróknak, az orosz hadsereg “reformja”, és modernizálása nem teljesedett be, lehet ez is oka. Viszont valószínűsíthető, hogy ez a folyamat soha nem ér nyugvóhelyzetbe, hiszen a technikai fejlődés új és újabb lehetőségeket ad át a fegyvergyártó iparnak….
    Szerintem inkább alapvetően az az ok, hogy egy atomháborúban sem győztesek, sem vesztesek valószínűleg nem lesznek……
    És ezt a felismerést már egyre többen osztják felelős államvezetők is. (Lásd USA és Észak-Korea acsarkodását….)
    Melyik elnök vállalná fel a történelmi felelőséget NYÍLTAN, egy világpusztító háború kirobbanásának megkockáztatása okán ?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .