Hallihó Ügyészség! Hallihó BRFK!

Mi a lóf…t csináltak az elmúlt hat hónapban?

Lassan eltelik fél év, hogy semmi nem történt az első számú uzsorás zaklatási ügyében a rendőrség, és ügyészség részéről.

Ez önmagában nem lenne probléma, de közben én kényszerintézkedés alatt állok úgy, hogy sem vádat nem emeltek, sem nem szüntették meg az ügyet.

Írtam nekik egy levelet

Gondoltam, egy figyelemfelhívó tárgy talán kirántja a nyelvüket az első számú uzsorás seggéből.

(Reméljük, nem bentebb tolja)

Hajrá!

PL

Tárgy: Mi a lófaszt csináltak az elmúlt hat hónapban az első számú uzsorás zaklatási ügyében? (01000/3209/2016. bü.)

Hallihó Ügyészség!

Hallihó BRFK Bűnüldözési Osztály!

Jól látják, a tárgy – Mi a lófaszt csináltak az elmúlt hat hónapban az első számú uzsorás zaklatási ügyében? – kicsit figyelemfelhívóra sikerült.

Na, nem volt ez véletlen. Általában amit írok, mondok, csinálok, az ritkán a véletlen műve. Most is valóban kíváncsi vagyok a válaszukra.

Ha tudják, cáfolják meg, hogy 2017. február 19. napjától – amióta őrizetbe vettek békés véleménynyilvánításért – nem tettek egyebet a 01000/3209/2016. bü. ügyben, mint hogy jó mélyen bent tartották a nyelvüket az első számú uzsorás seggében.

Ha nem emlékeznének, – mert ugye mélyen bedugott nyelvvel biztosan nehéz lehet emlékezni – leírom, hogy nyomozásuk hatására és indítványukra 2017. február 22-én ellenem lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el. Kitiltottak Budapestről, és 17 megyéből.

Az előállításom pillanatai:

Néhány nap múlva fél éve lesz, hogy nem is hallottam önökről. Na, ez nem lenne nagy baj, csak ugye ez a kényszerintézkedés… Ez egy kicsikét korlátozza alapvető jogaim gyakorlását.

Úgy tartják fenn a kényszerintézkedést, hogy sem nem emeltek fél év alatt vádat, sem nem történt semmilyen látható nyomozási cselekmény. Értem, hogy ezt várja el önöktől a gazdájuk picsányi. De nem fogadom el.

Vagy emeljenek vádat, hogy végre egy értelmes bíróság el tudja dönteni, hogy az első számú uzsorás hisztije, és az önök képtelen baromságai megállják-e a helyüket, vagy szüntessék meg az eljárást.

Úgyis időszerű lesz összefutnunk egy ülés erejéig, hiszen a Be. is előírja, hogy ha a kényszerintézkedés elrendelésétől vádemelés nélkül telt el hat hónap, akkor az ügyésznek kezdeményeznie kell a felülvizsgálatot. Ezzel csak az a baj, hogy 10 nap múlva lejár a hat hónap és még nem kaptam értesítést, hogy mikor lesz a felülvizsgáló ülés.

Olyanokat már nem is írok, hogy arra még fél év után sem mutattak rá, hogy milyen tény vagy adat áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy célom lett volna beavatkozni az uzsorás magánéletébe. Higgyék el, hogy ha célom lett volna, akkor azt már látták volna.

Inkább azon gondolkodjanak el, hogy aljas eljárásukat kövér és bóna szívta meg. Csak kérdezzék meg a szintén a tevepalotában ücsörgő kollégáikat, hogy mit össze visítoznak ez utóbbiak. Még az uzsoráson és feleségén is túl tudtak tenni hazudozásban, általánosításban, hisztiben.

Az aljas kitiltásom óta 115 alkalommal nyilvánítottam véleményt kövérnél és bónánál.

Ebből 66 alkalomról meggyőződhetnek az alábbi sorozatból: https://www.youtube.com/watch?v=FbbNduFtK24&index=1&list=PL6ZyS9Bk8idXheJcOITH1dFeoGesIExZt

A többit megtalálják a Nem adom a házamat fészbúk oldalán a videók között: https://www.facebook.com/pg/Nemadomahazamat/videos/?ref=page_internal

Ezekből is láthatják, hogy ha a fejük tetejére állnak, és még jobban bedugják a nyelvüket az uzsorás seggébe, akkor sem tudják megállítani az igazán elszánt emberek békés véleménynyilvánítását.

Csak nézzék meg az utóbbi idők felcsúti, és bicskei anyagait. Gyakorlatilag ezek is a nyomorult csúszómászó jogtiprásuk eredménye. A legutóbbiról itt nézhetnek összefoglalót: https://www.facebook.com/notes/nem-adom-a-h%C3%A1zamat/a-s%C3%A1rgap%C3%B3l%C3%B3sok-kir%C3%A1ndultak-egyet-j%C3%B3l-siker%C3%BClt-bicske-majd-felcs%C3%BAt-is-%C3%BAtba-esett/2001887613170507/

Azért az már elárul valamit, hogy a legutóbbi három videónk egy nap alatt összesen több mint 200 000 embert ért el.

Lehet, hogy öngólt lőttek ismét?

Jó móka ez a Felcsút is. – De jobban szeretem nem kényszer alatt megválasztani a véleménynyilvánításaim helyszíneit.

Amiatt is érdemes lenne megszüntetni az eljárást, – nem csak a kényszerintézkedést – mert láthatjuk, hogy az NNI-s ügyben – 3 200 oldal nyomozati anyag legyártása után sem tudtak értelmes vádiratot összehozni.

Most még egyszer hülyét akarnak csinálni magukból?

Lentre másolom ugyan ezen ügyben a BKKB-nek írt beadványomat, ami tartalmazza a lakhelyelhagyási Kúria felülvizsgálati kérelem anyagát is.

Az NNI ügyben, és más ügyekben benyújtott vádiratok, szabálysértési határozatok alapján nincsnek illúzióim azzal kapcsolatban,  hogy megértik a bíróságos, és Kúriás anyagot. Nem azért másoltam ide, csak hogy lássák, mennyi pótolni valójuk van még jogi területen.

Védőt nem kérek az ülésre és az ügyben később sem. Semmi szükségem arra, hogy Tizenötezerért ott üljön a tárgyaláson, és érdemben ne tegyen hozzá semmit az ügyhöz. Mint ahogyan önökről sem, úgy a védőről sem hallottam semmit az elmúlt fél évben.

Hajrá!

Póka László

Bírósági és Kúria beadványok:

Tárgy: Póka László ellen elrendelt lakhelyelhagyási tilalom fenntartásának hat hónapon túli megvizsgálása. (Végzés: 42.Bny.666/2017/2.)

Tisztelt Bíróság!

Kérem, hogy a Be. 137. § (6) bekezdése értelmében a tárgyban megjelölt végzés fenntartását szíveskedjenek felülvizsgálni.

A 42.Bny.1541/2017/2. számú végzés nem számít a 42.Bny.666/2017/2. számú végzés törvényes felülvizsgálatának.

–          Egyrészt olyan bíró hozta, akinek kizárását korábban kértem, és ezen kizárási indítvány nem lett elbírálva.

–          Én, a vádlott nem lehettem jelen, mivel nem értesítettek az ülésről, így nem is tudtam előadni a védekezésemet.

A tárgyban jelzett végzés óta 2017.08.22. napján telik el hat hónap. Mivel azóta nem történt vádemelés, – és nem is várható 2017. 08.22. napjáig, mivel a mai napig nem zárták le a nyomozást – a fent idézett törvényhely alapján a lakhelyelhagyási tilalom fenntartását felül kell vizsgálni.

Mint korábban is, most is kérem mezey ferenc bíró kizárását. Olyan bírónak adják az ügyet, – bízom benne, hogy találnak ilyent – aki hajlandó részletesen indokolni döntését, és érti, hogy a gyanú alaposságával kapcsolatban milyen feltételeknek kell teljesülni. Olyan bíróra lesz szükségünk, aki hajlandó legalább megvizsgálni – elutasítás esetén viszont hajlandó indokolni az elutasítás okát – az alapvető bizonyítási indítványokat. Olyan bírót kérek, akinek nem kell könyörögni a végzésért, és hajlandó az ülés jegyzőkönyvét is elküldeni.

Egyszóval olyan bírót kérek, akinek a nyelve nincs beszorulva az első számú uzsorás, és-vagy orbán viktor seggébe, és így tud elfogulatlanul ítélkezni az első számú uzsorást érintő ügyben.

Kérem, hogy a lakhelyelhagyási tilalom fenntartását elbíráló ülést – de leginkább nyilvános tárgyalás – megelőzően az ügyben eddig keletkezett valamennyi iratot bocsássák rendelkezésemre. Azokat mindenképpen, amit ellenem felhasználnak.

Az alaptörvény által biztosított tisztességes eljáráshoz való jogom értelmében, kérem, hogy már távoltartás elbírálását is nyilvános tárgyaláson biztosítsák. Tegyék ezt függetlenül a Be. ide vonatkozó előírásaitól. Meggyőződésem, hogy azok az előírások, amik általánosan írják elő a kényszerintézkedések zárt ülésen történő elbírálását, ellentétesek az Alaptörvény tisztességes eljárást biztosító rendelkezéseivel.

Bizonyítási indítványok.

Mivel a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésével alapvető jogaim gyakorlásában korlátoznak, így elengedhetetlen, hogy az ellenem felhozott vádakat, – melyek esetlegesen megalapozzák a bűnösség gyanúját – megfelelő eszközökkel tudjam cáfolni.

Korábban már írtam, hogy ehhez előbb részletesen meg kell ismernem, hogy mire alapozzák a gyanút.

Ezt követően lehetőséget kell, hogy kapjak arra, hogy a gyanú alapjára felhozott adatok, tények valótlanságát bizonyíthassam.

Ehhez elengedhetetlen, és így indítványozom a sértett, családtagjai, valamint a nyomozás során tanúként kihallgatott személy, valamennyi tanú meghallgatását a tárgyaláson (ülésen).

Indítványozom továbbá, hogy az eljárás során közösen tekintsük meg az alábbi hivatkozáson elérhető videót, mellyel azt kívánom bizonyítani, hogy a sértett és felesége hisztijével ellentétben a Laura úton megvalósuló véleménynyilvánítás nem akadályozza az ingatlanjukba való bejutást, és az onnan történő kijutást.

A videó itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=Zuyr7bBHCfI&t=6s

A tárgyalásra (ülésre) ezt a videót lemezen magammal viszem.

Védő jelenléte.

Mivel a korábbi üléseken sem sokat tett hozzá a kirendelt védő az ügyhöz, és azóta sem volt segítségemre, kifejezetten tiltakozom, hogy kirendelt védő jelen legyen.

Az ügy elhúzódása.

Az Alaptörvény XXIV. cikke kimondja, hogy jogom van ahhoz, hogy ésszerű határidőn belül elbírálják. Jelen esetben úgy tartanak kényszerintézkedés alatt, hogy az ügyben öt hónapja semmilyen látható nyomozati cselekmény nem történt, az ügyet nem zárták le.

A tárgyalás (ülés) időpontjáról kérem, hogy mielébb értesítsenek rövid úton is az alábbi elérhetőségeken: 0630-931-9802, pokalaszlo@nemadomahazamat.hu

A lakhelyelhagyási tilalom megszüntetésének létjogosultságával kapcsolatos érveimet a tárgyaláson (ülésen) részletesen kifejtem.

Ehhez előzetesen mellékelem a Kúria felé benyújtott, 2017. július 11. napján kelt iratomat. (Erre a mai napig nem kaptam választ, pedig lassan egy hónap eltelt.

Tököl, 2017. augusztus 6.

Tisztelettel: Póka László

Melléklet: Kúria beadvány

Tárgy: Felülvizsgálati kérelem 42.Bny.1541/2017/2, és a 31.Bnyf.8385/2017/2. végzések ellen

 Tisztelt Kúria!

Aluírott Póka László a tárgyban megjelölt végzések tekintetében felülvizsgálati kérelemmel élek.

Álláspontom szerint a végzések meghozatalakor a bíróságok törvénysértéseket követtek el a lenti indoklás szerint.

Kérem, a végzések megsemmisítését, és a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetését.

Kérem, hogy a lenti indoklás alapján az előzmény végzések törvényességét is szíveskedjenek felülvizsgálni. A felülvizsgálni kért végzések előzményei a 43.Bny.304/2017/5, 31.Bnyf.6172/2017/2 távoltartó végzések, és a 42.Bny.666/2017/2, 31.Bnyf.6276/2017/3 lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének végzései.

Előzmény:

  1. február 14. napján a 43.Bny.304/2017/5. számú végzéssel távoltartást rendelt el a bíróság ellenem az első számú uzsorás, Budapest XII. kerület Laura út 26. számú lakóhelye tekintetében, mert a folyó büntetőügyben azt állítják, hogy zaklattam a pénzhatalom magyarországi helytartóját. A valóságban csak több alkalommal a lakóhelye előtti közterületen is békésen véleményt nyilvánítottam a bankok fosztogatásai, és az idomított majmaik, a politikusok ezzel kapcsolatos tétlensége miatt.

Mivel csupán a lakóhelytől való távoltartás tényét mondta ki a bíróság, (pontos szabályt nem határozott meg az 1/2007. Bk. vélemény iránymutatásai ellenére sem) 2017. február 19. napján a lakóhelytől (vagyis az ingatlantól) valamekkora (fizikailag érzékelhető) távolságra ismét békésen véleményt nyilvánítottam. Vagyis a távoltartás szabályait betartottam.

Ekkor a rendőrség engem elfogott. Azzal vádoltak, hogy megszegtem a távoltartás szabályait.

Két napig őrizetben voltam, majd 2017. február 22. napján a 42.Bny.666/2017/2. végzéssel lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el ellenem.

Mind a távoltartás, mind a lakhelyelhagyási végzések ellen határidőben fellebbeztem. Terjedelmes, és alaposan indokolt fellebbezéseimet indoklásnak alig nevezhető szűkszavú irományokkal, ugyan az a tanács 31.Bnyf.6172/2017/2, 31.Bnyf.6276/2017/3. számú végzésekkel elutasította.

Több beadványom, kizárási indítványom hatására a kényszerintézkedés felülvizsgálatát rendelték el. Kizárási indítványaim ellenére, annak elbírálása nélkül ugyan azon tanácsok előbb első, majd másodfokon is gyakorlatilag indoklás nélkül, és ülés tartása nélkül elutasították a felülvizsgálati kérelmemet.

Jellemző az ügyre, és az igazságszolgáltatás jelenlegi állapotaira, hogy míg utolsó fellebbezésemben 9 oldalon keresztül indokoltam, hogy miért törvénysértő a kényszerintézkedés elrendelése, és fenntartása, addig a törvényszék végzése mindössze egy oldalban hagyja helyben az első fokú bíróság végzését.

Többek között azt írja a törvényszék, hogy „Az első fokú bíróság végzésében helytálóan állapította meg, hogy a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény vonatkozásában a felsorolt bizonyítékok alapján változatlanul fennál az alapos gyanú…”

Aggályos, hogy az első fokú bíróság semmilyen bizonyítékokat nem sorolt fel az alapos gyanú alátámasztására.

A bíróságok a rendőrséggel és az ügyészséggel együtt tévedésben vannak. A Btk. 222. § nem a cselekmények vonatkozásában, hanem a célzat tekintetében állapít meg büntethetőséget.

A célzatra vonatkozóan az eljárás során semmilyen formában nem közöltek velem tényt, vagy adatot.

A bíróság a végzésben hivatkozott arra is, hogy a nyomozás befejezéséhez közeledik. Ez már akkor is téves volt, hiszen a nyomozást augusztusig meghosszabbították. Azt is hozzá kell tenni, hogy tudomásom szerint semmilyen látható nyomozási cselekményt nem végeztek az ügyben 2017. márciusi kihallgatások óta.

Nem beszélve arról, hogy esetemben új tény és adat 2017. február 22. napján elrendelt lakhelyelhagyási tilalmam óta nem merülhetett fel.

Bűnismétlésről azért sem lehet szó, mert bűn csupán abban az esetben lehetne, ha abból a célból jelennék meg a Laura úton, hogy az uzsorást megfélemlítsem, vagy a magánéletébe beavatkozzam. Mivel ilyen célzatra nem derült fény, ilyent velem nem közötek, így nem csak a gyanú alaposságára, de a bűnismétlésre való hivatkozás is helytelen.

A beadványaimban megfogalmazott több felvetés tekintetében egyetlen szót sem írt a törvényszék egyik ügyben sem. Minden bizonnyal az miatt, mert nem voltak érveik.

Ez a felvetések többek között az alábbiak voltak:

–          31.Bnyf.6172/2017/2. számú ügyben

o   Tisztességes eljárás, magánindítvány tekintetében

o   Alapos gyanú

o   A pontos cselekvés, a cselekvők személye sem került felderítésre

o   Alapjogok korlátozása

o   Kerítés, tulajdon, magánélet, közterület kérdése

o   Eljárásjogi kérdések – hogyan adhatta be az ügyész az indítványt, ha magánindítványra indult az eljárás? Magánindítvány a zaklatás — közvádas a távoltartás?

o   Tartós, vagy rendszeres, a háborgatás

o   Nyilvános ülésen történő elbírálás II. fokon

–          Amit ebben a végzésben indokoltak:

o   Közszereplő – Ezt indokolták, és igazat is adtak nekem

–          31.Bnyf.6276/2017/3

o   Budapest területi hatálya lakhelyelhagyásra miért indokolt.

o   Időkorlát hiánya

o   Alapos gyanú

o   Bűnismétlés

o   Távoltartás szabályainak megsértése

o   Magánindítvány

o   Miért az ügyész terjesztette elő a távoltartást?

o   Alapjogok korlátozása

o   Megtorlás

o   Beavatkozás megtörténte

o   Tisztességes eljárás—végzésbe olyant rótt fel, ami nem került szóba a tárgyaláson. (Fészbúk bejegyzés)

o   Elfogultság

o   Jegyzőkönyvek kérdése

o   Eljárásjogi aggályok indítvány, feleség kivonása az ügyből

 

–          42.Bny.1541/2017/2

o   Alapos gyanút nem fejti ki a zaklatás, mint célzat vonatkozásában, csak tényállást sorol a cselekvések tekintetében

o   Vád komolytalansága

o   Alapjogok korlátozása

o   Feljelentés

o   Jegyzőkönyvek, magánindítvány visszavonás iratok kikérése

o   Lakhelyelhagyás időbeli korlát nélküli fenntartása

o   Nem értesítettek a felülvizsgálat elbírálásának üléséről

Részletes indoklás:

Az alábbiak miatt tartom törvénysértőnek a végzéseket.

Indokolási kötelezettség elmulasztása

A bíróságok sorra nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek.

Mint fentebb is írtam, különösen utóbbi két végzésben – de a többinél is hiányosan – gyakorlatilag nem is indokolták, hogy miért utasítják el a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetése iránti kérelmemet.

Téves következtetések levonása

A gyanú alaposságának hiánya

Az alapos gyanú tekintetében olvashatunk egy határozatlan utalást arra, hogy vannak az elsőfokú eljárásban felsorolt bizonyítékok. Itt viszont egyrészt téves a bíróságok következtetése, vagy koncepciós jeleket mutat az eljárás.

Úgy tűnik, hogy keverik a zaklatás köznapi szóhasználatát a Btk. 222. §-ában meghatározott törvényi tényállással.

A köznapi szóhasználatban a gyakran előforduló, a sértett részéről háborgatásnak megélt cselekményeket sokszor zaklatásnak nevezik.

Ez a koncepció alapján határozták meg a jogi minősítést. Tették ezt az első számú uzsorás nyomására az miatt, mert más módon – pedig sok mindent megpróbáltak már – nem tudták a SeVizás kifosztásokkal kapcsolatos véleménynyilvánításokat megakadályozni.

Ehhez a jogi minősítéshez próbálták meg az elkövetési magatartást társítani.

A téves következtetés levonása abban nyilvánul meg, hogy a btk. 222. § -a úgy kezdődik, hogy: „Aki abból a célból…”

Helyesen következtetve a gyanú alaposságához nem arra vonatkozóan kell tényeket felsorakoztatni, hogy ki, mikor, mit csinált, hanem arra kellet volna adatot találni, hogy abból a célból tette, hogy az uzsorást megfélemlítse, vagy, hogy a magánéletébe beavatkozzon.

Az nem elegendő, hogy az első számú uzsorás a vallomásaiban előadja szépen színesen, hazudozva, mint ahogyan szokott, hogy mennyire rettegett, vagy, hogy mennyire beleavatkoztam a  magánéletébe.

Jó látszik, hogy a bíróságok a nyomozás során összegyűjtött adatokból nem a törvényi tényállás szerinti elkövetési magatartásra vonatkozóan vontak le következtetéseket a gyanú alaposságára tekintettel.

Az is látszik, hogy a célzattal kapcsolatos felvetéseimre egyetlen cáfolat sem érkezett.

A 43.Bny.304/2017/5. számú végzésben látunk egy halvány kísérletet a gyanú alaposságának alátámasztására. Ez a bíró volt az utolsó, aki ebben az ügyben hajlandó volt utalni arra, hogy a célzatosságot kell szem előtt tartani. Azt fejtegeti a végzés, hogy amennyiben nem a magánéletbe való beavatkozás lett volna a célom, akkor az otp előtt tüntettem volna.

Ez csupán azt bizonyítja, hogy a célzattal kapcsolatos okfejtésem helyes.

A gyanú alaposságát az miatt nem támasztja alá, mert csupán feltételezés. A kényszerintézkedés során a gyanú alaposságát adattal, vagy ténnyel kell alátámasztani. Egy feltételezés nem teszi a gyanút alapossá.

Alapos gyanú hiányában a kényszerintézkedés nem rendelhető el.

A fellebbezésemben a gyanú alaposságának hiányával kapcsolatban így fogalmaztam meg észrevételeimet:

„A II. fokú bíróság egyik eljárásban sem fejtette ki, hogy a fellebbezéseimben részletesen leírtak ellenére miből állapítható meg a gyanú alapossága. Sehol nem mutattak rá arra, hogy milyen tény támasztja alá, hogy szándékomban lett volna beavatkozni az első számú uzsorás magánéletébe. Egyetlen esetben lehet találkozni egy gyenge feltételezéssel, még a távoltartó végzésben. Ott is egyértelműen csak feltételezésről van szó.

Jelen fellebbezéssel támadott 42.Bny.1541/2017/2. számú végzés is ebben a témakörben ezer sebből vérzik. Ez a mezey ferenc azt írja a 2. oldal tetején, hogy a megalapozott gyanú nem gyengült. Megjegyzem, hogy soha nem mutatott rá sem ő maga, sem a többi tanács, hogy hogyan állt fenn.

Ezt követően azt írja le, hogy megalapozottan gyanúsítható vagyok azzal, hogy hogy hol és mikor jelentem meg, és hogy valakik milyen plakátokat tettek valahova.

–          Ki kell emelni, hogy a zaklatás bűncselekmény esetében nem az teszi megalapozottá a gyanút, hogy a terhelt hol, és mikor volt, mit hova tett, hanem, hogy ezt milyen szándékkal tette.

Úgy összegezi ezt a részt, hogy ezek a magatartások jelentősen zavarták az uzsorást és családját. Ez sem a szándékot támasztja alá tényekkel.

Ezt követően még mindig a 2. oldalon, annak második felében hivatkozik valami általam nem, vagy csak részben ismert iratokra, amik alátámasztják az alapos gyanút. Csak, hogy azt nem tudjuk meg, hogy mi és hogyan támasztja alá. Gyakorlatilag egy törvénytelen és aljas végzést hozott ismét.”

Sajnos ebben az eljárásban természetessé vált, hogy az idézett felvetéseimre részletes indoklás helyett csupán a fentebb mér idézett általános megállapítást tette e törvényszék tanácsa.

A fentiekből adódóan mind a távoltartás, mind a lakhelyelhagyási tilalom törvénytelen eljárásban lett elrendelve.

Ezért kérem ezeket megszüntetni.

Eljárási szabálytalanságok, aggályok

Iratok megismerésének megtagadása

A Be. 211. § nem azt írja elő, hogy távoltartásnál nem kell megkapnom a nyomozási iratokat. (31.Bnyf.6172/2017/2. számú ügy)

Azt írja elő, hogy előzetes letartóztatásnál mindenképpen meg kell küldeni. Ezekben az eljárásokban egyik bíróság sem indokolta, hogy miért nem ismerhettem meg – és így nem is védekezhettem – sértetti indítványokat. Abból adódóan a védekezéshez való jogom mindenképpen sérült.

Különösen aggályos akkor lett az eljárás ezen szabálysértése, – mármint hogy a nyomozás során, és a kényszerintézkedési eljárásban felhasznált iratokat nem tekinthettem meg, amikor a 31.Bnyf.6276/2017/3. ügyben első fokú bíróság végzése 4. oldalának első bekezdésében olyan állítólagos Facebook bejegyzést hív fel indoklásként a szándékaim alátámasztására, amik nem kerültek szóba az ülésen, és ezeket az állítólagos bejegyzéseket nem tárták elém.

Ez önmagában törvénytelenné teszi az eljárást. Ezen – fellebbezésben is megfogalmazott -aggályaimmal kapcsolatban sem írt a végzésében egyetlen szót sem a II. fokú bíróság.

Kérem a Tisztelt Kúriát, – mint ahogyan kértem a törvényszéket is – hogy mint felettes bíróság intézkedjen, hogy a BKKB az általam az alábbiak szerint többször kért iratokat adja ki:

„Ismételten kérem, hogy a bíróság részemre küldje meg a 42.Bny.707/2016. számú ügyben az uzsorás magánindítványát visszavonó beadványát, ami miatt az ügy megszűnt, és a 43.Bny 304/2017. számú ügy tárgyalási jegyzőkönyvét.”

Kérem a tisztelt Törvényszéket, hogy a fentieken kívül intézkedjen, hogy a 42.Bny.707/2016. számú ügyben az ülés jegyzőkönyvét is adja ki a bíróság.

Mivel lakhelyelhagyási tilalom alatt állok a bíróság az iratokat lakcímemre küldje el.

A fenti iratok az ügyek felülvizsgálatához szükségesek. Így Alapvető Jogok Biztosának eljárásához, illetve nemzetközi eljárások megindításához.

Azért kérem a Kúria tanácsát is az ügy iratainak kiadásával kapcsolatos intézkedésre, mert többszöri kérésem ellenére azokat a mai napig nem kaptam meg.

Szabályok pontos meghatározásának hiánya

A lakhelyelhagyási végzés törvénytelenül született meg az miatt is, mert mezey ferenc tévesen hivatkozott a 42.Bny .666/2017/2. számú végzésében arra, hogy nem kellett volna a távoltartás szabályait pontosan meghatározni a 43. Bny.304/2017/5. végzésben.

Ez a kijelentése ellent mond az 1/2007. BK vélemény az 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései értelmezéséről kiadványban olvashatóknak.

„Be. 138/A-B. §
1. A távoltartást elrendelő határozat rendelkező részében nem csupán a távoltartás elrendelésének tényét, hanem betartandó szabályait is meg kell állapítani.
Ha a távoltartás elrendelésére irányuló indítvány nem tartalmazza a Be. 138/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfeleltethető konkrét adatokat, akkor az eljáró bíróságnak – a távoltartás elrendelését megelőzően – a Be. 211. §-a (1), illetve (3) bekezdése folytán van lehetősége az iratok, illetve a szóbeli előadás alapján tisztázni a betartandó szabályok konkrét tartalmát.”

Tehát már a BK vélemény is előírja a távoltartás pontos szabályainak meghatározását. Ebből is látszik, hogy mezey butaságokat beszél, miközben a végzésben azt magyarázza, hogy miért nem kell szabályokat meghatározni.

A fentiek szerint valóban nem szegtem meg semmilyen szabályt. Egyrészt, mert nem volt szabály. Ami volt azt pontosan betartottam. Távol voltam az uzsorás lakóhelyétől.

Az nem várható el a terhelttől, hogy ő maga végezze el a bíróság munkáját, és jelen esetben pontosítsa a bíróság által kimondott szabályokat.

Pontos szabály itt például a távolság egyértelmű meghatározása lehetett volna. Mivel ez nem történt meg, így a leírt szabályt maradéktalanul betartottam. – távol voltam az első számú uzsorás lakóhelyétől, mivel ne értem hozzá.

A fent idézett BK vélemény létjogosultságát támasztja alá, hogy a Szigetszentmiklósi Járásbíróságon 5.Bny.27/2017/2. számú végzést – amiben szintén nem volt pontos szabály – A Budapest Környéki Törvényszék fellebbezésünk hatására megváltoztatta, és pontosan megjelölte a betartandó távolságot. Nyilván ennek hatására hét nappal később szintén a Szigetszentmiklósi Járásbíróság a 3.Bny.37./2017/7. végzésben már pontos távolságot jelölt meg.

A felsorolt későbbi végzésekből látszik, hogy az életszerűségre, és különösen a Bk véleményre történő hivatkozásunk helyes volt. Ebből következik, hogy az elrendelt távoltartás az uzsorás tekintetében nem tudtam megszegni, így a lakhelyelhagyási tilalom elrendelése, és a bebörtönzésem is törvénytelen volt.

Talán nem meglepő jelen iratban, ha jelzem, hogy a szabályokkal kapcsolatban sem reagált egyik fellebbezésemre sem a törvényszék. Lehet, hogy nem volt érvük?

Az viszont mindenképpen törvénytelen, hogy nem indokoltak e tekintetben sem.

Távoltartás szabályainak megszegése esetén a Be. szerint nem lehet elrendelni lakhelyelhagyási tilalmat.

Az is törvénytelenné teszi a lakhelyelhagyási tilalmat, hogy a Be. 139. § (2) bekezdése alapján nem is lehetett volna elrendelni lakhelyelhagyási tilalmat.

„(2)466 Ha a terhelt a távoltartás szabályait szándékosan megszegi, és ezt utólag nem menti ki, előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.”

Ebből adódóan teljesen törvénytelenül állok kényszerintézkedés alatt.

Vád komolytalansága

Meg kell szüntetni a kényszerintézkedéseket az miatt is, mert a vád komolytalanná vált.

  1. Beadványaimban részletesen kifejtettem, hogy az uzsorás sportot űz abból, hogy visszavonogatja indítványait.  Kifejezetten tiltakozom az ellen, hogy az igazságszolgáltatást egy embereket nyomorba döntő oligarcha dróton rángassa.
  2. Mellékelt videó tanúsága szerint hazugságok a magánindítvány azon állításai, hogy a lakóházba történő ki és bejárást a véleménynyilvánítások akadályozták volna. Ez józan ésszel eddig is megállapítható lett volna, de mellékelt videón (1. melléklet) látottak alapján bizonyítás is van rá. Egyébként erősen aggályos, hogy a terheltnek kell bizonyítani, hogy a feljelentő hazudik, és nem követel meg a hatóság bizonyítást a feljelentőtől.
    Kérem a videó felvételt az iratok részévé tenni. A videó az alábbi hivatkozáson is elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=Zuyr7bBHCfI

A vád komolytalanságát támasztja alá az is, hogy időközben megkaptuk az NNI előtt – szintén az uzsorás állítólagos zaklatása miatt – folyamatban volt nyomozás lezárása utáni vádiratot. A 15 oldalas iratban egyetlen szó nem esik a célzatról, ami alapvető feltétele a zaklatás törvényi tényállásának kimerítésére. Bírósága ügyszáma: 14.B.1148/2017

Alapjogok ütközése, alapjogok korlátozhatósága

Úgy tűnik, hogy mind a zaklatási ügynek, de különösen a kényszerintézkedéseknek célja, a véleménynyilvánítás korlátozása. Ez látszik az ügyek elhúzódásából, az indoklások hiányából is.

Az üléseken többször hivatkoztam az alapvető jogok ütközésére, ennek szükségességére, és korlátozhatóságára is. Itt részletesebben kifejtem. Szomorú, hogy mezey ferencnek, és törvényszék eljáró tanácsának hiába is mondana ilyeneket az ember, nem hajlandó felfogni őket. Bízom benne, hogy a Kúria tanácsa másként lesz ezzel.

Írni sem kellene, de azért írom, hogy alapjogok ütközése tekintetében sem kaptam indokolást a fellebbezéseimben kifejtettekre.

Még a távoltartásnál utalt a bírónő arra, hogy az otp előtt kellene elmondanunk a véleményünket.

Ha szerinte ennyi a véleménynyilvánításhoz való jog, akkor nem csodálom, hogy nem tudta értelmezni a tárgyaláson kifejtett alapjogok ütköztetésével kapcsolatos álláspontokat. Hivatkozásaim az Alkotmánybíróság határozataira vonatkoznak. Mivel nem ért ehhez a területhez, vagy nem akar érteni, így a távoltartó és lakhelyelhagyási üléseken is kifejtették, hogy nem célja ennek az eljárásnak az alapjogok gyakorolhatóságának kérdése. Közben több alapvető jogomat is korlátozták a végzésekkel. Most akkor célja, vagy nem célja?

Úgy gondolom, hogy kényszerintézkedések körében alapvetően fontos kérdés, hogy az alapvető jogok ütköztetésével kapcsolatban elvégezzük a szükségességi és arányossági tesztet. Az AB a 18/2000 határozatában, és az ebben hivatkozott számos határozatban részletesen kifejti ezeket. Néhány gondolatot idézek belőle. Az idézéstől függetlenül bízom benne, hogy a Kúria bírái az eljáró első, és másod fokú bíróságokkal ellentétben nálunk jobban tisztában vannak az alapvető jogokkal, és azok egymáshoz való viszonyával.

Az Alkotmánybíróság ez alkalommal is fontosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt – különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke. (Abh.1., ABH 1992, 167., 179.; Abh.2., ABH 1994, 219., 223.; Abh.3., ABH 1999, 106., 111.)”

Az alábbi bekezdés elismeri, hogy a vélemény közlésének körülményei is tükrözhetnek véleményt.

Önmagában valamely tény közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt, azaz a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga nem korlátozódik csupán az értékítéletekre.”

A véleménynyilvánítás korlátozásának lehetőségei. Szükségesség és arányosság:

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy valamely alkotmányos érték érvényesülése, vagy védelme érdekében történik, hanem szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményének, az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok, nyomós közérdek nélkül történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan [Abh.1., ABH 1992, 167., 171.; 56/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 312., 313.].”

Büntetőjogi korlátozás határai:

Eszerint: “A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek.
Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni: a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni, akkor, ha az alkotmányos vagy az Alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges.” (ABH 1992, 167., 176.).
Ennek megfelelően a jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy elkerülhetetlenül szükséges-e a véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtószabadságnak korlátozása a rémhírterjesztésként leírt magatartások esetén; továbbá, hogy a korlátozás megfelel-e az arányosság követelményének, azaz az elérni kívánt célhoz a büntetőjog eszközrendszere általában, ezen belül pedig az adott büntető tényállás szükséges és megfelelő-e. E kérdéseket – figyelemmel saját eddigi gyakorlatára, a kontinentális jogrendszerekben domináns német és francia szabályozásra, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában kialakult elvekre – nemlegesen döntötte el.”

Hivatkozom továbbá a 4/2007-es AB határozatra, melyben az alapjogok korlátozhatóságáról így ír az Alkotmánybíróság:

„Alapvető jogok korlátozására az  Alkotmány szerint csak törvényi formában kerülhet  sor,  az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint abban  az  esetben, amennyiben  a korlátozás más alapvető jog vagy alkotmányos  cél érdekében  szükséges;  a korlátozásnak  meg  kell  felelnie  az arányosság  követelményeinek, azaz a  törvényhozónak  mindig  a lehető  legenyhébb megoldást kell választania. A  kommunikációs alapjogoknál     az     „alapjogi    tesztben”     összefoglalt követelményeken   túlmenő  elv,  hogy   az   ezeket   korlátozó rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni. [ABH  1992,  167, 170-171.]”

A tiltakozás némításénak tilalma:

„Egy demokratikus társadalom nem  választhatja a tiltakozás elnémításának,  szükségtelen  és aránytalan  korlátozásának  útját: a  politikai  szabadságjogok korlátozása  nem  csak  azokat  sújtja,  akik  élni  kívánnának jogaikkal,  hanem a társadalom egészét, így azokat  is,  akikre hivatkozással  az  állam  a jogkorlátozás  eszközéhez  nyúl.”

A véleménynyilvánítás korlátozásának lehetőségei. Szükségesség és arányosság:

„Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.”

Büntetőjogi korlátozás határai:

„Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett tehát az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog objektív, intézményes oldala nemcsak a sajtószabadságra, oktatási szabadságra stb. vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az oldalára is, amely a véleménynyilvánítási szabadságot általánosságban a többi védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatároznia, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék.
Tekintettel arra, hogy a vizsgálat tárgya a véleménynyilvánítási szabadságnak a büntetőjog eszközeivel történő korlátozása, az alkotmányosság megítélésénél érvényesülnie kell a büntetőjog egész rendszerére vonatkozó alkotmányos követelményeknek is. Ezek forrása az alkotmányos büntetőjog koncepciója, a jogállamiságból, mint alapértékből az állami büntetőhatalom gyakorlására háramló következmények rendszere, ezen belül pedig a büntető jogalkotás számára adódó tartalmi korlátok és formai követelmények.”

A fentiekből is következik, hogy valamely személyek bizonyos alapvető jogaik gyakorlásának biztosítása nem járhat mások alapvető jogai gyakorlásának aránytalan korlátozásával.

A tárgyaláson elmondottak, és köztudomású tények alapján – mivel politikusokkal, bankvezérekkel a hivatalukban már csak a saját maguk által felépített fizikai határok miatt sem lehet véleményt nyilvánítani – nem lehet jogszerűen megtiltani a véleménynyilvánítást a Laura út 26. számú ház előtti közterületen, vagy bármelyik más kifosztó háza előtti közterületen.

A hivatkozott AB határozatok alapján jogszerű végzés csak úgy lett volna hozható, ha a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának megszüntetése helyett, e jogok gyakorlásának valamilyen mértékű korlátozása valósul meg a sértettek alapvető jogainak arányos korlátozása mellett.

Például időkorlát: 22-06 óra közötti időre rendelik el a távoltartást. – így a pihenéshez való jog biztosított.

Kérem a Kúriát, hogy azon kívül, hogy megsemmisíti a lakhelyelhagyási végzést, kezdeményezze Btk. 222. § alkotmányossági felülvizsgálatát. Mivel a törvényhely alkalmazása súlyosan és aránytalanul korlátozhatja a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlását. És mint a példa mutatja, a hatalmon lévő idomított majmok számára lehetőséget ad a hatalommal szembeni vélemény kifejezésének elnémítására.

 

A fentiekből is látszik, hogy a békés véleménynyilvánítás büntetőjogi eszközökkel történő korlátozása barbár, és diktatórikus cselekedet. Különösen akkor, ha ez egyéb alapvető jogok korlátozásával is jár. Esetemben az eljárási szabálytalanágokkal, és a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésével sérültek az Alaptörvény Szabadság és Felelősség rész által biztosított jogaim. Különösen, de nem kizárólagosan:

–          Az én alapvető jogaimat nem védi az állam, pedig kötelessége lenne (I. cikk)

–          Az én alapvető jogaimat szükségtelenül, és aránytalanul korlátozza az állam (I. cikk (3) bekezdés

–          Emberi méltósághoz való jogom (II. cikk)

–          Szabadsághoz való jogom (IV. cikk)

o   Különösen a (3) bekezdés (Bár itt nem őrizetbe vettek, de szabadságjogaimat elvonták) 

–          Védekezéshez való jogom, a véleménynyilvánítások korlátozásával (V. cikk)

–          Békés gyülekezéshez való jogom (VIII. cikk)

–          Véleménynyilvánításhoz való jogom (IX. cikk)

–          Művelődéshez való jogom (XI. cikk)

–          Munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogom (XII. cikk)

–          Törvény előtti egyenlőséghez való jogom (XV. cikk)

–          Tisztességes eljáráshoz, ésszerű határidőben való elintézéshez való jogom (XXIV. cikk)

–          Szabad mozgáshoz való jogom (XXVII. cikk)

–          Tisztességes bírósági eljáráshoz való jogom (XXVIII. cikk)

Egyenlő bánásmód elvének (Törvény előtti egyenlőséghez való jog) megsértése

A sértettek hivatkoztak a háborítatlan magánélethez való jogukra. Alaposan kiszínezve, hogy hogyan és mennyire nem tudtak élni a házban, és az udvaron, mikor alkalmanként néhány percben, többnyire csendesen megjelentek néhányan véleményt nyilvánítani a Laura úton.

[A levél megkurtítva]  Egész levél megtekintése

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .