Döbrögi retteg az élete miatt

Egyfelől most már nemcsak a szervilis kliensei azonosítják Orbánt Magyarországgal (lásd még: a külföld vagy az ellenzék nem az Orbán-kormányt, hanem magát Magyarországot és a magyar országlakosokat támadja), hanem ő is saját magát az állammal és Magyarországgal.

Olyan már volt, hogy felhatalmazás nélkül a magyarok (nemcsak a Fidesz-szavazók, a kormánypártiak, a kormánypropaganda megvezetettjei, hanem az összes magyar) nevében beszélt. De az utóbbi években – a nyilvánosság előtt legalábbis – nem engedte meg magának, hogy saját személyét azonosítsa az állammal és az országgal.

Most viszont egy elszólásból kiderül, hogy miképpen gondolkodik erről a miniszterelnök. Az energiabiztonságról szólva az állami hírügynökség szerint azt mondta:

Mol 25%-át úgy kellett visszavásárolnom az oroszok zsebéből.
Neki magának. Nem a kormánya, az állam vagy az ország tett ilyet, hanem ő maga, személyesen. Az ő akarata az állam akarata, sőt, az egész országé.

Fékek és ellensúlyok? Az állam én vagyok.
Ugyanakkor ugyanebben az interjúban utalt arra is, hogy a hatalma megdönthető, de nem belföldről. Kadhafival példálózott, hogy lám, annak se lett jó vége.

Nehéz nem üzenetként, a Nyugatnak és az európai nagyhatalmaknak (Merkelnek és Macronnak) küldött figyelmeztetésként értékelni a következőket:

Orbán Viktor azt mondta, hogy nem kellett volna megölni az észak-afrikai ország egykori vezetőjét, Moammer Kadhafit.

Senki sem állítja, hogy Líbiában egy hibátlan demokrata kormányzás zajlott, de legalább volt kormány – fejtette ki, “európai elmebetegségnek” nevezve, hogy a nyugatiak által alkalmazott elveket kérik számon a tőlünk különböző civilizációs területeken, ezzel ugyanis tönkreteszik ezeknek az országoknak a stabilitását.
(Forrás: b1)

Bal-Rad komm: Aki hallotta a rádióban, vagy látta este a híradókban ezt a nagyképű dölyfölést – miszerint Ő VÁSÁROLTA VISSZA A MOLT! – az bizony se nyelni-se köpni nem tudott. Mármint az, akinek még megadatott a gondolkodás képessége.

Egy rendkívül arrogáns és pökhendi bűnöző nagyképűsködött! Persze arról nem szólt, hogy a MOL visszavásárlása miért is volt NEKI ÉS HORDÁJA LEGSZŰKEBB KÖREINEK oly fontos!

Arról sem beszélt, hogy bizony Kadhafi megcsinálta az arab szocializmust! Míg ő pedig bűntársaival szétlopta a MAGYART!

Kadhafit a Sárközy cigány tetette el láb alól, mert túl sokat tudott a disznóságairól. Pribékjei elvégezték a mocskos munkát!

Titokban – vagy már nem is annyira titokban – Döbrögi is attól retteg, hogy Kadhafi vagy Ceausescu sorsára jut.

NEMKELL ATTÓL RETTEGNIE! TÖBBET ÉR Ő NEKÜNK ANNÁL, HOGY NE VIGYÁZZUNK NAGYON AZ Ő AMÚGY SEMMIRE SEM BECSÜLHETŐ ÉLETÉRE! Ő ÉLVE ÉR SOKAT!

Ha valakitől retteghet, hát az a Farkas Flóri!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“Döbrögi retteg az élete miatt” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ha “elzavartok”, jönnek a migránsok fékezhetetlenül – röviden így foglalható össze a Vezér vonatkozó mondandója “Európa” “Líbiájából”. Egy üzenet, mely kissé át lett alakítva az eredetiből, és talán nem is a külső ellenségeknek szól, ahogyan sokan hiszik, hanem nekünk. Minket hangol.
    A friss idézet a kormány.hu-ról származik (kiemelés tőlem), és kicsit Gyurcsány csűrésére-csavarására emlékeztet az öszödi beszéddel.
    “Nem kellett volna megölni a Kadhafit, kezdjük ezzel. Tehát senki sem állítja, hogy Líbiában egy hibátlan európai demokrata úriember kormányzás zajlott a korábbi időszakban, de legalább volt kormány. Tehát ez az egész európai elmebetegség, amely olyan elveket és elméleteket kér számon a tőlünk különböző civilizációs területeken, amiket mi alkalmazunk, oda vezet, hogy tönkretesszük azokat az országokat, azoknak az országoknak a stabilitását, akik körülvesznek bennünket. Lehetett szeretni vagy nem szeretni Kadhafit, nekem is megvan erről a véleményem, de amíg élt, nem tudtak átjönni a menekültek. Nem volt népvándorlás, és nem volt migránsáradat, mert volt egy megállapodás Olaszország és az akkori líbiai kormány között. Berlusconi egyébként nyíltan el is mondta, mint olasz miniszterelnök – ott ültem azon a tanácskozáson –, hogy ne öljük meg a Kadhafit, ne bombázzuk szét az országát, ne verjük szét a líbiai kormányt, mert az lesz a következménye, hogy az általa, mármint az olasz miniszterelnök által Líbiával kötött megállapodást nem lesz, aki líbiai oldalról betartsa, és akkor Olaszországot és Európát milliószám lepik majd el a migránsok. Tehát itt nekünk van felelősségünk, Európa miniszterelnökeinek van felelőssége a kialakult helyzetben, illetve helyzetért. Másfelől az is nyilvánvaló dolog, hogyha nincs kormány, akkor nincs kitől engedélyt kérnünk, hogy megvédjük Líbia északi partjait, tehát oda kell menni az európai fegyveres erőknek, és meg kell védeni. Ennek vannak nemzetközi jogilag megoldandó problémái, ezt én nem becsülöm alá, de ezek megoldható problémák; ha van akarat, akkor van megoldás.”
    2015-ben, a külképviselet-vezetők értekezletén kicsit mintha másképp fogalmazott volna mind Berlusconival, mind Kadhafi “elzavarásával” kapcsolatban. Ott jobban hangsúlyozta saját támogatását az ügyben (bár többes számot használt), a nyugati, atlantista politikai közösség felelőssége viszont a mostani beszédében szűkült le “Európa miniszterelnökeire”. 2015-ben így beszélt:
    “Ezek után beszéljünk a legfontosabb kérdésről, az elhibázott világpolitika áráról. Mindannyian tudjuk, hogy az a folyamat, amelynek a kellős közepében vagyunk, amely ha úgy tetszik, ránk rúgta az ajtót, az nem előzmények nélküli. Ha egy jelentős nemzetközi szereplő úgy dönt, hogy, mondjuk, Líbiában megdönti az éppen hivatalban lévő és neki nem tetsző kormányt, és ennek eredményeképpen vállalja annak kockázatát, hogy ott káosz alakul ki, tehát nem egy szervezett ellenzék lép a korábbi kormány helyébe, hanem majd elzavarjuk Kadhafit, mert nem felel meg a különböző nyugat-európai, amerikai érdekeknek, és nem felel meg az univerzális emberjogi eszményeknek, és ezért morálisan felhatalmazva érzi magát a világ – egyébként mi is támogattuk ezeket a lépéseket –, hogy eltávolítsa, és utána káosz jön létre, és nincs többé olyan állam, amely szigetelje az Afrika belsejéből érkező, jobb élet reményében meginduló tömegeket, nos, akkor ezek meg fognak érkezni Európába. Jól emlékszem arra, hogy Berlusconi miniszterelnök úr világosan elmondta nekünk, amikor arról tamáskodtunk az Európai Unió vezetői, hogy mi legyen: Kadhafi menjen, Kadhafi maradjon, szabad-e föllépni vele, mit és hogyan lehet tenni? Berlusconi világosan megmondta, hogy neki megállapodása van velük, pénzügyi és politikai megállapodása, ennek része, hogy biztosítják Líbia Európa felé eső határainak a védelmét és így onnan menekült áradattól Olaszországnak nem kell tartania. Ő ezt világosan elmondta. Azt kérte, hogy ne rombolják le a nagy nyugati hatalmak Líbiát anélkül, hogy gondoskodnának a mély Afrikából érkező menekültáradat megfékezéséről. Vagy hasonlóképpen: miközben döntés született a nemzetközi politikában arról, hogy Szíriában be kell avatkozni, és a legmodernebb haditechnológiát vetette ott be a Nyugat – szövetségesként egyébként, hallgatólagos támogatással mi is ott voltunk ebben, tehát amikor most beszélek, nem mások felelősségéről beszélek, hanem annak a nagy közösségnek, a nyugati, atlantista politikai közösségnek a felelősségéről beszélek, ahova mi is tartozunk –, amikor ezt megtettük, akkor senki nem gondoskodott arról, hogy egy ilyen beavatkozás után előálló, egyáltalán nem kizárható anarchia esetén mit fogunk tenni.”
    http://2010-2015.miniszterelnok.hu/beszed/orban_viktor_beszede_a_kulkepviselet-vezetok_ertekezleten
    Hagyjuk a Vezér személyes támogatását, úgyis tudjuk, hogy benne volt. Inkább arra érdemes most koncentrálni, mit akart Berlusconi Líbiával, mert itt változott a történet. 2015-ben a Vezér azt mondta, olasz kollégája kérte, hogy ne rombolják le a nagy nyugati hatalmak Líbiát anélkül, hogy gondoskodnának a mély Afrikából érkező menekültáradat megfékezéséről. Ez ugyebár messze nem ugyanaz, mint amit nemrég állított, miszerint Berlusconi szerette volna, ha nem bombázzák szét Kadhafi országát, és nem verik szét a líbiai kormányt. A korábbi változat pontosan úgy érthető, hogy miután az európai fegyveres erők odamennek és szétbombázzák Líbiát, majd szétverik a kormányt, ott maradnak és megvédik “Európát” a migránsoktól addig, amíg erre Líbia újra képes nem lesz. Anélkül ugyanis, hogy Líbiát megtámadnák, nem mehetnének oda, és nem is lenne értelme védeni “Európát” attól, amitől Kadhafi már eleve védi, hiszen Berlusconinak megállapodása volt vele, nem kellett tartania migránsoktól. Kadhafi halálának kívánása már fogósabb kérdés. Azt végül biztosan szerették volna, hogy Kadhafi “menjen”, ami elég nehezen érhető el úgy, hogy a vezető túlélje, ismerve az ilyenkor szokásos módszereket. Számukra ennyi volt, a cinizmusuk miatt bizonyára egyszer sem esett szó konkrétan Kadhafi megöléséről, de valószínűleg arról sem, hogy ne öljék meg.
    A Vezér az üzenetében jelképesen azonosult Kadhafival, Magyarországot pedig Líbiának feleltette meg. Ahhoz, hogy 2015-ös beszédét felhasználhassa, és elejét vegye annak, hogy később kellemetlen helyzetben szembesítsék vele, itt-ott módosítania kellett rajta, elvéve az élét. Így lett a diktátor sorsáról döntő “nyugati, atlantista politikai közösség” egészen konkrétan “Európa miniszterelnökeinek” közössége, és így szépült meg Berlusconi óhaja a Vezér érdekeinek megfelelően. Nincs értelme – persze jelképesen – “megölni” őt és elzavarni a kormányát, hiszen a vajdaság belülről egyelőre megdönthetetlen, feladatát – a migránsok feltartóztatását – pedig ellátja. Ez nem annyira “Európa”, mint inkább Trump Amerikája, egyben Soros démon hazája felé egy jelzés, a “tengeren” túlra.
    De mi gátolhatná meg “Európát” abban, hogy ha őt elzavarják, odaküldje fegyveres erőit Magyarországra, és megvédje magát a migránsoktól addig, amíg az ország újra talpra nem áll? Líbia esetében, mivel ott nincs egységes kormány, a Vezér maga is ezt szeretné, ami később alapot adhatna hasonlóra. Miért beszélne hát önmaga ellen? Nyilván szándékosan nem tesz ilyet, csak éppen egy pillanatra megfeledkezett magáról. Ebből az valószínűsíthető, hogy nincs komoly baj, a félelmetes külső veszély képe a valós, jóval csekélyebb probléma ügyes felnagyítása, hiszen 2017-2018-ban még úgysem fogják dűlőre vinni a dolgot. Nem lenne értelme. De a lakosságot már mindkét oldalról hangolni kell.

  2. Van is miért rettegnie!Ebben a szegény,szerencsétlen országban 1000 év alatt annyi kárt,szenvedést,nyomort még egyetlen ember sem tett,mint örökkéélőegyélőistenünk.A sors vele is igazságos lesz.Addig is Bújjon el a háza alatt lévő alagútrendszer legeldugottabb sarkába.Talán néhány nappal hosszabb lesz élete.Habár az ilyennek a halál megváltás lenne.Inkább 100 év börtön kenyéren és vízen,mint ahogy ő tartja a nép nagy részét.Feltéve,ha felfogja skizofrén,bomlott agyával,mit is tett.

  3. Talán igaza is lehetett,
    mert a strómanjai kezére már annyi államtól összelopott vagyont gyűjtött, hogy abból a teljes MOL-t felvásárolhatná tokkal vonóval; többször is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .