Szíria

Katar körül forrnak az indulatok Arábiában. Több tezsvírállam egyenesen blokád alá vette az emírség repülőgépeit. Trump bohóc csak olajat öntött a tűzre szombati mondásával, miszerint az ősellenség Iránnal való katari kokettálás az bizony a legszörnyűségesebb dolog, amit egy arab ország elkövethet.

A wirchaft éppen kapóra jött Kardigan ankarai maffiafőnök megtépázott szultanátusi álmai újjáélesztésére. Hirtelen testvéreknek nevezte a katariakat, és segítséget ajánlott. Kaját, gyógyszert (jó pénzért persze) küldene Katarba!-a katnáival együtt. Vélekedések szerint még a NATO-ból is képes lenne kiléptetni országát, ami miatt a germán külügyér máris farkast kiált, meg háborús veszedelmet.

Doha pedig váratlant húzott. Ügyvédet fogadott magának. Mivelhogy az egész kavarás az USA-ból indult, hát három hónapra fölfogadták John Ashcroft volt amerikai főügyészt, hogy ügyvédi irodájával tisztázza a terrorizmus vádja alól Katart. A számla 2,5 millió dollárra rúg.

Emellett új hajózási utakat is keresnek maguknak.

Szíria történéseit a katar körüli cécó nem igazán befolyásolja.

Raqqaból óriási kalifátusista konvoj indult Deir ez-Zor irányába. Megfigyelők nem átallják hangoztatni azon gyanújukat, hogy az amerikaiak terelgetik a hordát Raqqából Deir ez-Zorba. Ezen gyanakvásokat erősíti az a tény is, hogy Raqqában a kurdok meglepóen gyors ütemben haladnak. Az egyébként pedig oly buzgó amerikai légierőnek se híre-se hamva.

A szír kormányerők is arrafelé tartanak nyugati irányból. Csakhát még van egy kis tennivalójuk Araknál.

A kalifátusisták tegnap szürkületkor ismét dél felől, rohamot indítottak Deir ez-Zor reptere ellen. De közben a védők kelepcét állítottak nekik. Bele is futottak rendesen. Olyannyira, hogy a hadsereg jelentése szerint a repülőtért teljes biztonságban van tőlük.

A szír kormányhadsereg közben az iraki határon újabb pozíciókat foglalt. Az amerikaiak fogcsikorgatva nézik. De tűrik. Állítólag hatott Lavrov orosz külügyminiszter telefonos intelme T-Rexre.

Hama tartomány keleti részén az orosz légierő kezdte meg a kalifátusista saslik előpuhítását al-Salamiyah és Aqirbat környékén. A dolgokat az eddigi gyakorlat szerint a szír hadsereg szokta folytatni. Hírek szerint orosz tengerészgyalogosok is segítik őket a folytatásban.

Daraaban és környékén pestisjárvány sebességével terjed a martalócok közötti belháború. A szír kormányerők “tehetetlenül” szemlélik az eseményeket. Néha-néha odaeresztenek néhány gránátot az acsarkodók közé, de azok csak mészárolják egymást.

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“Szíria” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Admin!
    A hozzászólásom első részét úgy kiütötte valamelyik hacker,hogy az utosó szótag maradt meg belőle!
    Hát,kezdem előlről!
    Először is azzal kezdjük,hogy megtudjuk,hogy miért is került Katar összefüggésbe Szíriával,az ISIS-szel,USA-val,stb,.és miért fordulhattak ellene ,még az USA is!
    Azokat a dolgokat fogom leírni,amiket a viszonylag szavahihető médiákból olvastam,és amelyek következményei okozatként a szemünk előtt játszódnak!
    Katar rendelkezik a közel-Keleten a legnagyobb gázmezővel,amely átnyúlik Irán,Szíria,és a Földközi -tenger egy része alá!Katar enélkül nem lenne más ,mint nomád kecskepásztorok halvány gyülekezete!
    Ezt a gázmezőt,amely a legkönnyebben kitermelhető a világon,akarta megszerezni az USA,hogy aztán ellehetetlenítve Oroszországot Európa gázellátásában,kiütve onnan ,és a világ legnagyobb földgáz kereskedőjévé vált volna,és alamizsnát juttatva a Katari vezetésnek!Ezt a számítást húzta át Aszad ellenállása,és került sor az arab tavaszon belül az ISIS létrehozására!Aszad ragaszkodott az Oroszországgal feeeennálló szerződés betartásához,nem volt hajlandó a katari gázt átvezetni a saját országán,amivel tkp. megszegte volna az Oo-val,Iránnal fenááló szerződési viszonyt,és saját magát is besorolta volna az USA fennhatósága alá!
    Most,hogy az ISIS vesztésre áll,az USA minden ármánykodása ellenére,Katar is a vesztét érzi,igyekszik Szíria,Irán felé nyitni.Eddig az ISIS-t rajta keresztül támogatta az USA,Szaud-Arábia,itt képezték ki az ISIS-zsoldosokat,és Kataron keresztül ment az ISIS felfegyverzése is!
    Az ISIS bukása után nem számíthat semmi jóra,ezért próbál nyitni Oo.Szíria,Irán felé!Cardigan kilépne a NATO-ból?!Ha részese lehetne ennek a hatalmas gázbiznisznek,miért ne?!Ez még akkor is megéri,ha esetleg le kell mondania a remélt szíriai területekről,és a kurdokkal való leszámolásról!!Ha ez a képzelt szövetség létrejönne…nem is jó belegondolni,hogy Európával mi lesz,és hogyan fog az USA reagálni!Na,majd meglátjuk!

    1. Picit pontosítanék, Stefi, remélem nem haragszol érte! Sajnos, ha megtűzdelném hivatkozásokkal is, a tűzfal örökre feketelistára tenne.
      Van, amit szerintem jól látsz. Egy olyan óriási üzletben, mint egy Oroszországot kiütő, az energiaéhes EU-t ellátó déli gázvezeték, sokan benne lettek volna 2011 előtt (ez valóban lehet az egyik motiváló tényező Szíria felforgatása kapcsán). Vagy a saját, rendszerbe pumpálható földgázuk, vagy a tranzitdíjak, vagy a kitermelés, illetve maga a fogyasztás és a függőséget eredményező pozíció lehetősége miatt is. Csak néhány a teljesség igénye nélkül: Izrael (Afrodité, Leviatán, Karis mezők), Katar (egy hatalmas gázmezőt oszt meg Iránnal), Szaúd-Arábia, Jordánia (Egyiptom még nem, hiszen az ottani Zohr mezőt csak 2015-ben fedezték fel, bár a Muszlim Testvériség uralma alatt, Katarral és Törökországgal együtt támogatóként lépett fel), Törökország, EU, USA, meg a törökök keleti partnerei, Azerbajdzsán és Türkmenisztán. Ezzel részben már kirajzolódik a Szíria elleni nagykoalíció a két utolsó ország, és talán Egyiptom kivételével (a Muszlim Testvériséget tekintsük rossz kalandnak), persze eltérő érdekekkel. Az EU-n belüli érdekkülönbségek, Törökország zsarolása és hatalmi ambíciói, a kurdok kérdésében mutatott eltérő török, európai, izraeli-amerikai álláspontok, Katar megosztó húzásai a déli arab világon belül, az olajárak meg a többi apró finomság szerencsére azért eléggé fellazította ezt a Szentségtelen Szövetséget. Szíria ellenállása, partnereinek és szövetségeseinek kiállása szintén. És Oroszország is megpróbálta elterelni a szóba jöhető fontosabb szereplőket, mint Törökország vagy Szaúd-Arábia, illetve Egyiptom (itt végül sikerrel járt, Törökországnál pedig talán részben sikerrel fog járni).
      Amikor már úgy tűnt, lehet életképes utódja a Nabucconak Oroszország nélkül, az utolsó akadály is elgörgülni látszott Szíria elpusztítása elől. Az üzleti érdekeltségek zsíros haszonra számítottak több évtizeden keresztül, felmelegítették kormányzati kapcsolataikat, előre ittak a medve bőrére. A tervezők kinyitották a régi tervet, rávezették a módosításokat, létrehoztak vagy hagytak létrejönni ezt-azt, és belekezdtek. Az élet viszont más forgatókönyvet hozott, ma már egyre terhesebb ez a Szentségtelen Szövetség, látványosan szabadulnának tőle.
      Ami Katart illeti, a kicsi, de befolyásos gázhatalom legnagyobb “bűne” nem a terrorizmus támogatása volt a Szentségtelen Szövetség (NATO, EU, Izrael, Szaúd-Arábia, Katar, UAE, Kuwait, Bahrein, Jordánia, Grúzia, Marokkó, Tunézia, részben “Líbia”) több tagjának szemében, még csak nem is feltétlenül egy nagy összegű váltságdíj kifizetése síita szervezeteknek, hanem az, hogy elismerte: Irán egy iszlám hatalom. Emiatt aztán még tovább növekedtek a feszültségek Doha és Rijád (valamint partnerei), illetve Doha és Washington között. Katar emellett azt a “bűnt” is elköveti, hogy gazdasági kapcsolatokat tart fenn Iránnnal. “Bűnei” mellett persze valódi bűnei is vannak (bár ez egyesek szerint nézőpont kérdése). A Muszlim Testvériség nagy támogatója, mely a hozzá kötődő szervezetek révén részt vesz Szíria felforgatásában. A Testvériség halálos ellensége Egyiptom jelenlegi vezetésének, és a terrorizmushoz kapcsolható (egy darabig még Trumpék is terroristának minősítették, de aztán a Szentségtelen Szövetségből néhányan közbeszóltak, pl. Jordánia). Katar és Törökország támogatja őket. Egyiptom jó kapcsolatokra törekszik Algériával és Líbia tobruki “kormányával”, ezzel szemben Katar a tuniéziai Bézsá (Beja) város közelében, egy többé-kevésbé fedett művelet keretében Szíriát és Irakot megjárt algériai extrémistákat (terrorszervezetek volt harcosait) csábított el és képzett tovább egy katonai bázison, az iszlamista Ennahda Mozgalom tudtával és beleegyezésével. (Ez a párt Tunéziában Ben Ali kormányának 2011-es bukása után formálódott, a Muszlim Testvériséghez kötődik.) A továbbképzést a tuniszi katari követség egyeztette a párttal, sokáig a kormány tudta nélkül. A terroristákat aztán megszervezve küldték tovább Algériába, aligha jótékony célokból. Miért? Algériát Katar vélhetően kiszemelte, részben mint földgázt exportáló riválist, arra, hogy destabilizálja, ehhez pedig jól jön még a felfokozott afrikai migráció is egy hatalmas ország nehezen vagy sehogy sem ellenőrizhető sivatagi területein. Támogatja a migrációt Katar? Meglepődnék, ha nem tenné. Algéria ugyanakkor tisztában van az iszlamisták jelentette kockázatokkal és a külső veszélyekkel, ezért mindent megtesz, hogy ne forgathassák fel. Ennek érdekében többek között Oroszországgal is egyre jobb üzleti kapcsolatba kerül (pl. orosz hadifelszerelést vásárol).
      Egyiptom a Muszlim Testvériség megbuktatása után újra gáláns pénzügyi segítséget kapott Szaúd-Arábiától és az Egyesült Arab Emírségektől (UAE), ami mutatta, mennyire nem egyeztek az érdekeik a Testvériségével. Egyiptom ezekre és más segítségekre is rá van szorulva, bár annak ellenére, hogy csatlakozott a jemeni húszik és a Száleh elleni koalícióhoz, 2016-ban Szaúd-Arábia leállította az Egyiptomba irányuló üzemanyagszállítmányokat. Válaszul Egyiptom Oroszország mellett szavazott az ENSZ-ben egy Szíriát érintő kérdésben, és igyekszik új csatornákat bevonni pénzügyi gondjai megoldására (Oroszországhoz is közeledik). Azonban most, hogy ez a régi ellentét az arab országokon belül, Trump minden igyekezete ellenére (vagy talán éppen azért) a kenyértörésig jutott, Egyiptom természetszerűleg Szaúd-Arábia oldalára állt, hiszen ezzel csak nyerhet (talán még Oroszországnak sincs ellenére egy ilyen fordulat, az Egyesült Államok pedig nemigen tehet mást, mint savanyú arccal elfogadja a fejleményt).
      Kuwait nem szakította meg kapcsolatait Katarral, ahogyan Omán sem. A másik “játékost”, Törökországot nyilván nem hagyta érintetlenül a dolog, most az elnöki rendszer bevezetése miatt is lépéskényszerbe került. Rakka és az eufráteszi műveletek megakadása egy viszkető pont volt, a Szultánnak újra meg kell vakarni. Jól jönne neki egy nagyváros, anélkül ugyanis állandóan török segítségre lenne szüksége az apanázsolt arab-turkomán csapatoknak, és nem vethetné meg a lábát tartósan Szíriában. A “Szabad Szíriai Hadsereg” (FSA) számára viszont ez egy újabb csapás lehet az eddigiek mellé, még tovább rontva az eddig sem túl olajozott ellenálló gépezetet. A kurdoknak is, és a szír kormánynak is rossz, mivel mindkettejük ellenségei (habár egy darabig valószínűleg a kurdok számára fenyegetőbb, megnövekedett nyugati aktivitást is jelenthet a “kurdok védelmében”).
      Törökország sokáig csípős viszonyban volt Izraellel, az ideiglenes kibékülés nem kis részben annak a tervnek volt köszönhető, ami versengés helyett megpróbálná összefogni gázüzletben ütköző érdekeket Izrael vs Libanon, Ciprus, Palesztin Hatóság) és egy Cipruson meg Görögországon át Európát elérő gázvezetéket képzel el. Ezt még tovább bonyolítja Ciprus és Törökország viszonya. Nem biztos, hogy ebből egyhamar lesz valami, mert az oroszoknak jobbak az esélyeik északon, és most már a Török Áramlat is megvalósulni látszik. Az ár sem utolsó szempont, mire mindezek után a gáz célba ér. Egy meghódított Szíriával sokkal könnyebb lenne a latorbandának, de arról lassan végleg lemondhatnak – ennyit arról, mennyire fontos tényező többek között a szénhidrogén.
      Az Európát sújtó, rettenetesen felfokozódó migrációval kapcsolatban, ha a muzulmán radikalizmust (vagy azt, amit Izrael és támogatói annak tartanak) vesszük, Izraelre belülről a palesztinok Hamászhoz, vagy még radikálisabb szervezetekhez – pl. az Iszlám Államhoz (DAIS) – tartozó, vagy azzal szimpatizáló tagjai, csoportjai jelentenék a legnagyobb veszélyt, de palesztinok meglehetősen kis számban érkeznek csak Európába, és Szíriában is elsősorban az ott élő palesztinok kapcsolódtak be a harcokba, egyik vagy másik oldalon, nem az Izrael területéről átszökők. A DAIS ráadásul nem tudott igazán megerősödni Izraelben, ami nem is csoda, hiszen nem Izrael a harcuk terepe. Őket egy egyre inkább Irán befolyása alá kerülő Irak, valamint egy erős, az oroszokkal jó viszonyt ápoló, a nyugati és a térségi érdekek egy részével határozottan szembehelyezkedő, Izrael ellenségének számító Szíria végzetes meggyengítése érdekében engedték létrejönni, sőt rejtett és indirekt módon bőséges támogatást is kaptak különféle helyekről. A két országban más terroristákkal együtt csak részsikereket értek el, viszont megindult egy emberáradat, amit kihasználva egyéb országok (Irán, Pakisztán) is igyekeztek megszabadulni a náluk hosszú ideje élő migránsoktól és menekültektől, ázsiai országok lakói (pl. Banglades, Afganisztán) döntöttek úgy, hogy a nehéz helyzet vagy az újra fellángoló konfliktus veszélye miatt elindulnak szerencsét próbálni, illetve Líbia államának megszűnésekor a már régóta torlódó afrikai migráció fokozódott a sokszorosára. Egy Soros, a fő támogató a migrációban lehetőségeket lát elvei és politikai-üzleti érdekei európai megvalósításához, amerikai partnerei az amerikai befolyás növekedését ill. fenntartását (bár Trump nem jött jól nekik, de kiegyeznek), Izrael vezetése pedig szintén lehetőséget, de elsősorban arra, hogy szövetségeseket szerezzen az iszlám elleni propagandájához (szélsőjobboldali, Izraellel és a zsidókkal jó, vagy legalább semleges viszonyt tartó pártok), valamint arra bírjon rá európai zsidó szórványokat, hogy egy részük a hangoztatott terrorveszély és antiszemitizmus miatt települjön át Izraelbe. Soros és Izrael jelenlegi vezetésének érdekei az EU-ban nem zárják ki egymást, elég jól megférnek az “európai” tehén mellett, habár az európai ballib körök minden fórumon igyekeznek biztosítani a zsidókat, hogy nincs félnivalójuk, Trump miatt pedig előtérbe kerülhettek a nagyobb, USA-tól katonai és politikai téren távolodni igyekvő tervek, látván a NATO korábbi, látványos tétlenségét a migránsáradat megfékezésében, illetve Trump köreinek EU-t éppenséggel nem erősítő törekvéseit.
      Izraelre a külső veszélyt – begyében lévő szomszédai sokak érdekében álló felforgatása után – elsősorban Szíria legitim kormánya, illetve a Hezbollah, az iraki síita csoportok, valamint Irán jelenti (Izrael is veszélyt jelent rájuk), miattuk vicsorog folyamatosan. Ők azonban nem azok közé tartoznak, akik terrorcselekményeket követnek el az EU-ban, és nem is vágynak oda. Izrael a belső területeit meg tudja védeni tőlük, és ők is megvédik magukat Izraeltől, aki a Hezbollah és Irán összetartását szeretné gyengíteni azzal, hogy a szíriai konfliktusba való bevonódása kapcsán növekvő konfliktusokról, érdekellentétekről és hűségbeli változásokról beszél (hazudik?) a Hezbollah szervezeten belül, illetve a Hezbollah és Irán között, míg Iránt a nemzetközi porondon igyekszik támadni és vádolni mindenfélével (nem ritkán alaptalanul).
      A Szíriában tobzódó, gyakran egyenesen külföldről érkező (tehát gyarapodó) szélsőségesekkel Izrael kezelhető, mondhatni segítőkész viszonyt ápol a határai közelében és azon túl is (lebukott tanácsadók), emiatt aztán nem érzem úgy, hogy különösebben veszélyeztetnék. Soros pedig bárkivel cimborálna, ha az előnyös neki. Palesztinokat is segít például Izrael vezetése ellenében. Nem harapná az utóbbi időben a Vajda a régi kitartóját, ha az nem állna Izrael érdekében, amelynek vezető pártjával testvérpárti kapcsolatot ápol a horda. Ennek ellenére a dudások (“sorosisták” és az izraelbarát judeofilek) megférnek az EU tejcsárdájában, mert az mindkettőnek előnyös.
      Az USA motivációival kapcsolatban feltehetnénk a kérdést, vajon a jelenlegi felforgatásuk volt az egyetlen kormánydöntési próbálkozás Szíriában? Nem. A mostanin kívül az Egyesült Államok legalább három alkalommal próbálkozott Szíria éppen aktuális vezetésének megdöntésével. Először 1949-ben az ARAMCO TAPLINE (egy Szaúd-Arábiát a Mediterráneummal összekötő vezeték) miatt bátorított egy kísérletet, mely sikeres volt. A következő 1957-ben érkezett, amerikai és brit egyetértésben, bizonyos elemeiben hasonlított a mostanihoz, de leleplezték. Aztán jött 1986. A folyamatban lévőt a britek legalább 2009 óta tervezték, de tudjuk, hogy az amerikai William Roebuck már 2006-ban is ezt alapozta. Persze a neokonok álmai az 1990-es évekig nyúlnak vissza, egészen pontosan 1991-ig. Ebből lett aztán a legnagyobb szabású kísérlet.
      Jordániával mi a helyzet? Wesley Clark egy alkalommal bevallotta, hogy az amerikaiak támogatták az ISIS-t (az Iszlám Államot) azért, hogy az megsemmisítse a Hezbollahot (na igen, ha már nem akarunk hazudni, akkor legalább ne bontsuk ki az igazság minden részletét…), úgyhogy a neokon tervek kiagyalói Izrael érdekeit valószínűleg maximálisan szem előtt tartották. Izrael házakat akar építeni a Jordán folyó túloldalán és Kelet-Jeruzsálemben. Ez értelemszerűen roppantmód zavarja Jordániát, ahol nagyszámú palesztin él. A lépést elítélő határozatot az Obama-adminisztráció képviselője nem vétózta meg az ENSZ BT-ben, Samantha Power többek között a kétállami megoldás megvalósíthatóságának megsértésére hivatkozott. Mivel a durva izraeli húzás a palesztinokon kívül egyben Jordánia semmibe vétele is, most az Izraellel és az egyetlen államban történő megoldással szimpatizáló Trump alatt oda kell figyelniük az olyanokra, mint Nikki Haley. Nem terrorizmust támogató államról, hanem államokról beszélt egy alkalommal, amelyekkel szemben az Egyesült Államok nem habozik fellépni (Iránt csak kiemelt helyen említette, ugyanis az amerikai-izraeli… propaganda szerint Irán a terrorizmust támogatja), és ebbe a kategóriába bizony sokan beleférnek. Jordániának van miért aggódni, hiszen nyakig ül a CIA műveleteinek mocsarában, az iszlámmal és a palesztinokkal kapcsolatos érdekei Izraeléivel maximum a legszélsőségesebb ideológiákat tekintve közelíthetők egymáshoz (de itt Izrael óriási előnyben van, amit ki is használ), és az amerikai mélystruktúrák, melyek most is érdekeltek Izrael környezetének meggyengítésében, Szíria, Egyiptom és Libanon esetében sikerrel jártak, Jordániában pedig elhintették a radikális nézetek magvait, melyet csak fokoz a telepépítések miatti tehetetlen düh. Katar most “bukott”, nyugati “barátai” meg ráadásul látványosan aggódni kezdtek a jordániai keresztényekért, akiknek sorsa az országban nem éppen rózsás, plusz az ellenzék is bármikor ugrásra kész külföldön. Mindezek Jordániát belekényszerítik a Szentségtelen Szövetségbe, nem engedik kiugrani akkor sem, ha ki akarna. Törökország, a szíriai felforgató műveletek szempontjából egy másik kulcsfontosságú ország, ezzel szemben erős (külföldön is), sikeresen leküzdött, felszámolt egy megdöntési kísérletet, és van hova ugrania. Ha kell, még a NATO riválisai között is fogadnák idővel, most meg Katarnak kész segítséget nyújtani, ami egyesekben, pl. Szaúd-Arábiában rossz emlékeket idéz a török birodalmi korszakból. Törökország nem mondott le arról, hogy a térség vitathatatlan hatalma legyen, ez viszont Rijád érdekeivel egyáltalán nem egyezik. Szaúd-Arábia tehát az USA (és Izrael) mellé állt Irán ellenében, és feláldozta az amúgy is nehezen összetartott szövetségből azt a “játékost”, amely sokszor a saját pecsenyéjét sütögeti. Egyiptom meg próbál fennmaradni a viharban úgy, hogy jó (vagy kielégítő) kapcsolatai az oroszokkal, a szírekkel és a szaúdiakkal ne sérüljenek, és megmaradjon a térség egyik erőközpontjának.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .