Kéne még valami!

Tölgyessy Péter: Orbán diadalmasan menetel a zsákutcába

Orbán arra építette rendszerét, hogy egy sikertelen országot egyben tudjon tartani – mondta szerda este egy előadásában Tölgyessy Péter. A Fidesz – és korábban az SZDSZ – volt képviselője szerint ez az ország belső feszültségeit ismerve nem is kis teljesítmény. Mégis rendszerváltás lesz a vége, amelynek során a kormány ellenzékével együtt süllyedhet el, mondta, szerinte csak az a kérdés, ez mikor jön el. Orbán azért is ideges, mert 1989-ben már átélte, milyen gyorsan dől össze a legstabilabbnak látszó építmény is.

Tölgyessy Péter nem ígért kevesebbet az Eötvös Csoport szerda esti rendezvényén, mint hogy Orbán rendszerének elemzése mellett jóslatra is vállalkozik annak jövőjét illetően. Ennek megfelelő érdeklődés mellett zajlott a jogász-politológus előadása a Párbeszéd Házában: a díszteremből kiszorult több tucat ember a folyosóról is fegyelmezetten hallgatta az egykor az SZDSZ, majd a Fidesz színeiben politizáló Tölgyessyt.

A politológus hosszú, egy évszázadra visszatekintő történelmi pályán vázolta fel Magyarország mai helyzetét. A negyven éve induló spanyol felzárkózáshoz, majd a közép-európai térség 1990 utáni fejlődéséhez viszonyítva állapította meg az ország sikertelenségét. Hazánk elmarad gazdasági mutatóiban még a szomszédos államoktól is. De egy sikertelen országot is egyben kell tartani – erre építette fel Tölgyessy szerint rendszerét Orbán Viktor.

A kormányfő nem oldja meg a problémákat, ehelyett folyamatosan kijelöli azt, aki azokért hibás. Ezért van minden héten újabb harc, új ellenség. Viszont ezzel nem csak az alapfeladatát teljesíti – egyben tartja a sikertelen országot -, hanem három szempontból felülmúlja elődeit.

Orbán Viktor nagy találmánya ugyanis, hogy nem hitelből oszt jótéteményt rendszere támaszainak, hanem másét osztja szét közöttük. Ezért rég nem látott eredményt könyvelhetett el: a piacról finanszírozza az ország így is tetemes adósságát. Nem gazdasági érdekből teszi, hanem politikai okból, így garantálhatja a legnagyobb függetlenséget a nemzetközi színtéren. Ettől függetlenül, Orbán rendszerének első sikere ez: a piaci finanszírozás. A második, hogy az elmúlt hét évben csökkenteni tudta Magyarország lemaradását az unió fejlettebb országaival szemben. Ha kis hátránnyal is, de az ország együtt mozog az uniós térséggel. És képes volt egy felső réteg tagjainak gazdagodást biztosítani, az ő arányukat 7-8 százalékra teszi Tölgyessy.

Az ebből fakadó alapok ellenére az elégedetlenség jelentős az országban, a politológus 60-70 százalékra tette a csalódottak arányát. De őket nem tudja senki egy erővé kovácsolni. Az ellenzék gyengesége szerinte részben életkori sajátosság is. Ha a választójogot 65 év felett lehetne csak elnyerni, akkor a baloldal képes lenne leváltani a Fideszt.

A fiatal korosztályok viszont már sokszínűbbek. Erős köztük a Jobbik, ami viszont a Fidesznek kedvez, hiszen a jobboldalon képeznek potenciális bázist. Ahogy Tölgyessy fogalmazott: a Jobbik tábora mézesbödön Orbánéknak, amelyből alkalomadtán meríteni tudnak. A fiatal generációban ezen túl jelen van az antikapitalista zöld irányzat, és a Nyugatot elúszni látó, ez ellen cselekedni akaró réteg.

Nem a Fidesz intézte úgy, hogy az ellenzék ilyen sokszínű, sokpólusú legyen, de segít fenntartani ezt az állapotot. Ha az ellenzékben változnának az erőviszonyok, a Fidesz segíti azokat saját érdekei szerint balanszban tartani. A tüntetések is ezért fulladnak ki, nem mintha nem volna a mozgalmakban erő és nagy szándék a tiltakozásra.

Minden Fidesznek kedvező helyzet ellenére nagy a veszély a kormánypárt számára: a rendszer ugyanis nem viseli el a kormányváltást. Épp ezért a Fidesz nem kockáztathat, egyetlen százalék esélyt sem adhat annak, hogy ez valaha megtörténjen. Ezért szűkíti az autonómiát és a szabadságot, ahol lehet, ezért kell saját logikája szerint megbénítania a civileket.

A Fidesz problémája, hogy nem lehet mindent és mindenütt elfojtani, mert valahol újra felbukkan, ekkorára nőtt már az elégedetlenség. Orbán építményének a sajátja, hogy minden ellenállás automatikusan rendszerellenessé válik. Első nap még a CEU mellett állnak ki, második nap már elhangzik az „Orbán, takarodj!”, harmadnap már nem skandálnak semmi egyebet.

És a hatalom is úgy reagál minden ellentmondásra, hogy az rendszerellenes. Ez a helyzet okoz robbanásveszélyt. Tölgyessy figyelmeztetett, hogy akár elég sokáig is tarthatnak az ilyen rendszerek, de szerinte Orbán építményében hatalmas belső feszültségek vannak.

A legnagyobb probléma a rendszerre nézve a gazdaságban van. A cégek járadékszerzésre koncentrálnak, valódi teljesítmény nélkül akarnak pénzt keresni. Látszik ez a mezőgazdaságon is, amely minden helyzeti előnye ellenére elmarad a lengyel mögött. Márpedig így nem lehet középosztályt építeni.

A másik feszültség Tölgyessy szerint a szomszéd- és szövetségpolitikában keresendő. Orbán Viktor igazi magyar: azt hiszi ugyanis, ő a legagyafúrtabb, mindenhol megnyeri a versenyt. Tíz ember mögött lép be a forgóajtón, és elsőként jön ki. Hát a fenét – ezt mutatják az adatok. A keleti nyitással mindenki próbálkozott a régiónkból, és az látszik, hogy abban is mi vagyunk a leggyengébbek. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha nem tudja megnyerni a versenyt az osztrák piacért, majd épp Kínában lesz sikere.

Egy dolgot ajánlhatunk Keleten: a nyugati rendszerünk gyengítését. Tölgyessy szerint erre Moszkvában vevők. Orbán Viktor azt értette meg, hogy nem tudja kikötni az országot a nyugati partoknál, így „a kompra építene bevehetetlen várat”. Ahogy a Tölgyessy által használt kép mutatja: ez szinte képtelenség.

Ezért kell a politológus szerint a rendszernek állandóan szűkítenie az ellenzék lehetőségeit. Így alakult ki, hogy már csak fekete lyukak vannak a magyar politikában. Nincs tartalom, csak sértegetés – és ez minden szereplőre igaz. Ez pedig elképesztően elbutítja a közvéleményt.

A jóslathoz érve Tölgyessy elmondta: kormányváltást nem lehet elképzelni, de törést igen. Ő személyesen élte át az egypártrendszer végét, és 1989-ben sem látszott még, hogy rendszerváltás jön. Orbán Viktor is megélte, ahogy váratlanul összedőlt egy erősnek tűnő rendszer, és ezért ennyire feszült most a sajátja védelmében.

Mi lehet az ok, amiért rendszere véget ér? – kérdezi Tölgyessy. Szerinte a válasz csak a nemzetközi trend újabb fordulója lehet. Nem Orbán találta ki azt a rendszert, amelyet saját képére formált, de a jelentkező trendre ő ült rá legkorábban. Ő használta ki a legügyesebben – véli a politológus. Ha viszont változik a trend, akkor kicsúszik a talaj a lába alól. Itt nem a francia elnökválasztásra kell figyelni, az nem elegendő trendnek. Az hozna változást, ha a középosztály növekedni tudna, sikeressé válna.

A másik Orbánra leselkedő veszély belső eredetű, ez a hübrisz (gőg, elbizakodottság). A kormányfő egyre több dologért felel, és ez rendkívüli teherbírása ellenére is veszélyes. Eddig hatalmas rugalmasságot mutatott, amikor arra szüksége volt, de ki tudja, meddig képes még a váratlan helyzetekre megfelelő választ adni. A CEU-ügyben nem sikerült, még ha nem is ez fog forradalmat okozni.

Ennek a politikának a vége azonban csak rendszerváltás lehet. „Ferenc Jóska” volt Magyarországon az utolsó, akit túlélt a rendszere, és ott nyugszik, ahol békében eltemették. Tölgyessy konzervatív számítása szerint is 11 rendszerváltás volt a császár és király óta Magyarországon, és csak Horthy, valamint Kádár tudta hosszabban fenntartani rendszerét.

Orbán rendszere tehát a sikertelenségre épít. Tölgyessy szerint adódik a kérdés, lehet-e egy sikertelen országot egyáltalán demokratikusan egyben tartani? Nem biztos abban, hogy megoldható, csapdahelyzetek sokaságát látja. Visszatérően kritizálta, hogy mekkora gyűlöletmennyiség van az országban, és ez a hétköznapi életben is megragadható. Ez nem volt így 20 éve.

Mi történik, és mit tegyünk, amíg ez a rendszer nem bukik el? Tölgyessy azt kéri, hogy tartsuk meg az értelmes beszédet. Ne csak a fekete lyukakban kommunikáljanak egymással politikai barátok, hanem az egész országban is tegyék ezt minősítés nélkül.

Másrészt új megoldásokat kellene keresni. Szerinte olyan politika lehet sikeres, amely a polgári irányokat egyesíti. Újra itt van az idő, hogy a polgárosodásra vágyóknak ajánlatot kell tenniük a rajta kívüli többségnek. Ilyen volt a reformkorban is. A tervvel előállók kisebbségben voltak, de tudtak olyan mondani, hogy a társadalom többi része elfogadja azt. Tölgyessy szerint megnyugtató, hogy az új trendek rendre nálunk szoktak indulni (ez volt Horthy rendszere esetében, amelynek elején a szomszédok csak pislogtak a magyarok butaságán, ez történt a reformkommunisták esetében, de 1989-ben és Orbán mostani rendszerében is). Hátha a következő trend is innen indul – mondta optimistán Tölgyessy, majd lehűtötte hallgatóságát: ez még nincs itt a küszöbön.

De az ország szempontjából kell a jó szerencse is. Ahogy Zrínyi Miklós mondta: „jó szerencse, semmi más”. Az előadás második, közvetlenül Magyarországról szóló részének ez volt a vége.

Kérdésekre válaszolva Orbán rendszerének sikerességét magyarázta részben a kormányfő páratlan állóképességével, valamint azzal, hogy az képes a korrekcióra. A médiahelyzet plurálisabb szerinte, mint ahogyan le szokták festeni, így a sajtón keresztül van szelep a rendszerben. Ami nem csak az elégedetleneket szolgálja ki, de alkalmazkodásra is képessé teszi a hatalmat a helyzethez. Az olimpiai pályázat kapcsán is kihozta a szituációból a legtöbbet Orbán. Nem egy vesztes pályázat szárad rajta, amire olyan sok pénzt elköltött, hanem felelősként is önként jelentkezett álomgyilkosnak.

Ez nem putyinizmus, ez nem is Erdogan rendszere – hangsúlyozta az elemző. Ez szerinte valódi magyar rendszer, amelyik a dualizmus és Horthy korára emlékeztet. És ellenzék is van, amelyik mozgolódik rendesen, ha leváltani nem is tudja a kormányt. A rendszer egyébként úgy dől majd el, hogy az ellenzékét is viszi magával – mondta Tölgyessy, és erre is példákat sorolt az elmúlt száz év hazai történelméből.

Arra senki se számítson, hogy ezt a rendszer majd a Nyugat változtatja meg, ez szerinte olyan Károlyi Mihályos. Nem jönnek kívülről fehér lovon.

Kérdésre értékelte Botka László programját is, amelyben sok innovációt lát, de gyökerében mégis másolja Orbán Viktort. Fizessenek a fideszes gazdagok – így fordítja az MSZP kormányfőjelöltjének szavait. Ez pedig mindössze tükör. A szocialisták nem az igazi szegényeket támogatják, hanem az alsó középrétegeket, és ez azért nem radikális különbség a Fideszhez képest.

Tölgyessy hangsúlyozta, hogy nem szereti a definíciós vitákat. Ez a rendszer a legnagyobb demokráciaként éli meg önmagát, hiszen az emberek vágyaira építkezik – mondta. Lehet-e boldog országot építeni az emberek vágyai szerint? Ez Tölgyessy szerint nem szokott működni. Orbán rendszere is zsákutcába való diadalmenet, mint megannyi próbálkozás a magyar történelemből. Budapesten 1943-ban is azt hitték, nyerésben vagyunk, hogy minimális áldozatokkal gyarapítottuk az országot, és megvédtük a zsidóságát is. Kádár alatt mi is azt hittük, és a Nyugat is azt hitte, hogy nyerésben vagyunk a régiónkban.

A korrupcióval kapcsolatban olyan számításokra utalt, amely szerint 200-500 milliárd forint a túlárazás évente. Ennek a felemlegetése szerinte azok politikai fegyvere, akik tartalmilag nagyon közel vannak a Fideszhez. Vagyis nem véletlen, hogy a Jobbik használja. Számokkal bizonyította, hogy a fő probléma azonban nem ez, hanem a növekedés hiánya. Ha a régióval tartottuk volna versenyt, sokkal többet nyertünk volna, mint amennyit a korrupción bukunk, mondta, a bűnt ezzel semmit sem csökkentve, relativizálva. Szerinte a Jobbik nagyon hatásos plakátot készített, de hamisat. A cégek rosszul teljesítenek, pénzt akarnak lenyúlni. Attól, hogy Mészáros Lőrinc eltűnik, a probléma még megmarad.

A magyar cégek hatékonysága borzalmas, a PISA jelentés előrevetíti, hogy a hazai munkaerő harmada hosszabb távon is nehezen lesz alkalmazható. És harmadik faktorként ott van az állam, mint probléma. Ki meri ezeket kimondani? – kérdezte Tölgyessy, aki szerint így már nem csoda, hogy inkább Felcsútra mutogatnak.

Utolsó kérdésként Tölgyessynek arra kellett felelnie, mi lenne az ő plakátján, amellyel kétmilliárdért beterítik az országot? Nincs közvetlen politikai teendőm, de helyzet az van – mondta elgondolkodva a politológus –, racionálisnak kell maradni, és szerencse kell.
(HVG)

Bal-Rad komm: Ezernyi fenntartásunk lehet Tölgyessy személyét, politikai ténykedését és megnyilvánulásait illetően. Elemzései azonban még mindig a legrealistábbak közés sorolhatók, még ha “iránymutatásai” részrehajlóan is.

A szocialista rendszer összeomlása HAZÁNKBAN NEM A KORABELI ELLENZÉK SIKERE volt, hanem Gorbacsov aknamunkájának eredménye! A rendszerváltást kivitelező bűnöző életvitelre hajlamos szélhámosokat és szerencselovagokat “megfuttatták” a szervezők, akik egyúttal csokrokba is gyűjtögették a hazaárulásra hajlamos nyerészkedőket.

MINDENKI JÓL JÁRT!-csak az ország veszett oda, és a nép silányult le, kilátástalanodott-jövőtlenedett el.

“…a politológus 60-70 százalékra tette a csalódottak arányát…”

-Teljességgel hihető megállapítás. Mint ahogyan ez is: “…Ha a választójogot 65 év felett lehetne csak elnyerni, akkor…”

-Nos akkor garantálható, hogy VISSZARENDSZERVÁLTÁS LENNE!

De ott vannak a fiatalok, akiknek a kádári generációk “hallgatási fogadalmat tettek”! Ennél fogva fiataljaink ELFOGADJÁK AZT AMI VAN, és kizárólag kormányváltásban látják a fejlődés zálogát. Amit maga Tölgyessy is sugall.

A jelenlegi kilátástalan helyzetből kormányváltással nem lehet kijönni. Csakis és fundamentális mértékű rendszerváltással.

ÁM AZ IS CSAK A LEHETŐSÉGET ADNÁ! Azt, hogy hosszú ideig tartó, kínkeserves-verejtékes munkával ez a nép ISMÉT FELÉPÍTSEN EGY ÉLHETŐ ORSZÁGOT!

Abban tökéletesen igaza van Tölgyessynek, hogy “…Arra senki se számítson, hogy ezt a rendszert majd a Nyugat változtatja meg…”

A Nyugatnak ez így nagyon jó, politikai bűnbandáinknak úgyszintén! Csakhát a NÉPNEK…!

Nade ha a Nyugat nem!-akkor ki-mi…? Észak? Dél? Aligha! Marad még egy opció! A Kelet!

Akkor “…A rendszer egyébként úgy dől majd el, hogy az ellenzékét is viszi magával…”

-Bizony! Az az ellenzék is borul és süllyed, amely ENNEK A RENDSZERNEK HASZONÉLVEZŐJE ÉS MŰKÖDTETŐJE! És mint ilyen, pontosan annyira káros mint a döbrögista horda a vezérével együtt! NEM LESZ KÁR EGYIKÉRT SEM!

“…helyzet az van – mondta elgondolkodva a politológus –, racionálisnak kell maradni, és szerencse kell…”

-A racionalitás viszont nemigazán jellemzi-uralja a kollektív magyar tudatot. A szerencse sem olyan dolog, ami történelmünk során egyfolytában ránk leselkedett volna.

Egy nemzettragédia okán mégis ránk talált 1945-ben! 1990-ben aztán elpártolt tőlünk! Persze jó lenne ha ismét szerencsénk lenne! Meg nyilvánvalóan kell az a külső-RENDSZERVÁLTÓ segítség!

De CSAK FOHÁSSZAL nem fogjuk tudni idecsábítani egyiket sem!

Kéne még valami! Egy “csábító” társaság! Amely azért csábítaná-várná a szerencsét!

Egy őszinte, nemzetben gondolkodni képes, azért elszántan tenni akaró, CSELEKVŐKÉPES MAGYAR politikai erő! Mindenek előtt!

Valljuk be őszintén: MÉG CSAK NYOMA SINCS A SZÁNDÉKNAK, HOGY LEGYEN EGY ILYEN!

Tulajdonképpen ez a rendszer és működtetőinek-haszonélvezőinek szerencséje!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“Kéne még valami!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Ez a Tölgyessy gyerek megint “szakértett” egyet. A Cizellált agyúak egyik oszlopos tagja.
    Szakért , megmond.
    Ő vajon mit tett az országért.
    Végül is mind egy .
    Rá is vonatkozik. ami a politikusokra.
    Három év kerti törpe simogatás, és 8 év közmunka.
    Akkor talán a bölcsesség is meghonosodhat a lelkében.
    Ezekben az “okosokban” az a jó, hogy sokat zagyválnak a semmiről. (persze azt sokféle papírokkal alátámasztva) , mert az így tudományos.
    És bizony hiányzik az egyszerűség és a szeretet.
    Ahogy a Feri a volt közmunkás mondta (kirúgták mert ivott). Laci bácsi adj ezer forintot kölcsön mert az asszonynak megjött a menzesze.
    Na ezt kéne meg szakértőzni a tudományos fokozattal páváskodok nagy táborának.
    További szép napot mindenkinek.

  2. Tölgyessy 2008-ban:
    “Az első világháborús összeomlást követő fél évszázad folytonos megpróbáltatásai után a magyarok önértékelése a Kádár-korszak békeéveiben jutott a csúcsára. Mára viszont térségünk egyik legelégedetlenebb társadalma a miénk. A kádári évtizedekben felemásan, de folyamatosan kispolgárosodó emberek jókora része keserves újraproletarizálódásként élte meg a piaci viszonyok térhódítását. Köztes-Európában láthatóan azok az országok lettek sikeresebbek, amelyek sokra tartják rendszerváltásuk tényét. Nemzeti államuk megteremtése, a nyugatos polgárosodás lehetősége olyan vívmány számukra, amelyekért készek voltak akár komoly áldozatokat is hozni. Mi viszont azonnal fogyasztani akartunk. Társadalmi modellünk számos gondot okozó eleme közül az egyik a fogyasztás-központúság.”

    “A gazdasági-szociális populizmust a szocialisták hozták be a közéletbe, 91-93 táján. Azzal a sugallattal: »Ha az urizáló MDF szánalmas botladozása után ismét a szakértelem kerülne hatalomra, akkor egyszerre mindenki számára lényegesen kisebb lenne az átmenet ára, és a kisemberek sokat visszakaphatnának régi biztonságukból«. Ez a populizmus föladta a leckét a rendszerváltó értelmiségi pártoknak, különösen a magát sokáig a baloldal [! – F.] jövendő kormányfőjének látó Orbán Viktornak. Annyira, hogy a Fidesz végül alig jutott be a parlamentbe. A szocialisták abszolút többsége után a Fidesz elnökének két dolgot kellett tisztáznia: hol helyezi el pártját a politikai térképen, illetve hogyan viszonyuljon a Horn-csodához. Horn Gyula azzal, hogy behozta a magyar politikába az addig mellékes szociálpolitikai, gazdasági témákat, maga mellett felsorakoztatta a kádári kisembert, nemcsak újra felemelte pártját, hanem végérvényesen tömegdemokráciává tette az addig még értelmiségi elképzelések által mozgatott új magyar parlamentarizmust.”

    “Ismertem értékmodell-vizsgálatokat, amelyek azt mutatták, a magyar társadalom messzemenően szocialista értékvilágú. Annyira fogadja el a magántulajdont, mint Kádár János. A Kádár-korszakban a magyar svéd vagy dán módra homogén társadalom volt, majd néhány év alatt jókora különbségek alakultak ki benne. Az ország ma sem fogadja el igazán legitimnek a gazdagodást. […] Alighanem most fizetjük meg a Kádár-korszak vívmányainak az árát. Az egyenlőség képzetéhez szokott közvéleményt fájdalmasan érintették a hamarjában megugrott jövedelmi és vagyoni különbségek. Közép-Európában a miénk az egyik leginkább szélekre húzó társadalom. Az alkotmányosság helyreállításának kiegyezéses módjával a magyarok érzelmileg bajosan azonosulhattak. A pártok versengésére és a fékek és ellensúlyok rendszerére alapozott parlamentarizmust az átmenet után lassan húsz esztendővel sem igazolja a közvélemény előtt társadalmi eredményessége.”

    “A szabad demokraták máig nem szerették meg a szocialistákat. Csakhogy már 1989 őszétől egyre nagyobb ellenszenvvel tekintettek a Demokrata Fórumra. Antall Józsefet és pártját a hagyományos magyar úri középosztály szervezetének látták és láttatták, azonosítva a két világháború közti időszak felelőseivel. […] Az új demokráciában a hetvenes-nyolcvanas évek elitjei jó időre hatásos politikai képviselet nélkül maradtak. Az MSZP kis párttá olvadt, azt lehetett gondolni, nem is lesz jövője. Az államszocialista elitcsoportokat sorra támadta meg az MDF, a kultúrában, majd a gazdaságban is. Ezek védelmet kértek a szabad demokratáktól. Nyugatos, reformértelmiségi részüket már 90 nyarán támogatni kezdte az SZDSZ. A szabad demokraták nem Horn Gyulát szerették meg egyszerre, a káderpárti MSZP-t máig nem kedvelik. De akadt egy reformértelmiségi csoport, amely kezdettől kettős kötődésű volt. Bokros Lajos bent ült az első MSZP-frakcióban egy ideig, de a szamizdat Beszélő szerzője is volt. Bossányi Katalintól Vitányi Ivánig a kettős kötődésű reformértelmiség mozgalma volt a Charta [a Demokratikus Charta, melyről Tölgyessy ugyanebben az interjúban azt mondta, hogy a szocialisták – az MSZP – felemelkedésének másik, bár messze kevésbé lényeges titka volt a »gazdasági-szociális populizmuson« kívül – F.], még akkor is, ha az SZDSZ vezetői találták ki eredetileg.”

    “Oroszországnak a Jelcin-korszak kaotikus cselekvésképtelen demokráciája és oligarchikus kapitalizmusa után Vlagyimir Putyin elnöki rendszere, döntően persze a megugrott olaj- és gázbevételek következtében, valamiféle új kelet-európai rendet hozott. Egyáltalán nem hiszem, hogy egy elnöki rendszer következtében egyszerre Oroszország lennénk. Biztosan nem leszünk azok, de félek, a nyugatos felzárkózás helyett maradunk, ahol vagyunk, Köztes-Európában. Aligha lehet a magyarokról beszélni általában, mégis érezhető, hogy értékvilágunk napos polgári oldala mellett létezik egy árnyékosabb rész is. 89-ben még azt hihettük, a szovjet csapatok kivonulásával néhány évtized alatt igazi nyugati ország lehetünk. Most szembe kell néznünk azzal, hogy jönnek elő hazánk kelet-európaias vonásai, a magyar modell bajai. A politika akkor jó, ha valamelyest az ország előtt jár. Állítom, a Fidesz régen ilyen politikát vitt. Aztán egy idő után már fontosabb volt a szavazatszerzés, és párt elkezdett az emberek ösztöneinek árnyékosabb oldalára játszani.”

    “Képtelenség egy társadalmat egyetlen racionalitás alapján egybetartani. Az, hogy mekkora egyenlőtlenségeket fogad el egy társadalom, kulturális kérdés. Az Egyesült Államok óriási különbségek mellett is működik, bár sokszorta többen ülnek börtönben, mint Svédországban. Magyarországon most nagyobb az egyenlőtlenség, mint amit a közvélemény elfogad. Túlságosan is sokan kerültek ki az ország normális életéből. Az egyenlőtlenségek mértéke körülményeink között már az összgazdasági hatékonyság kárára van. Minden további reformlépés, amely úgy mentené meg a gazdaságot, hogy közben durván tovább növelné a társadalmi különbségeket, szerintem inkább növelné bajainkat. A reformok lényegére vonatkozó választói felhatalmazás nélkül aligha lehetséges előre lépni. De ha állandóan azt hajtogatjuk, hogy ezt sem lehet megtenni, meg azt sem, tényleg mindenki elhúz mellettünk.”

    “Létezik Magyarországon hőzöngő jobboldali radikalizmus. De az utcai zavargásoknál messze nagyobb baj, hogy a 89 után született generációk sem igazán érzik magukénak az új magyar parlamentarizmust és a piacgazdaságot. A kétségtelen gondok láttán rohamosan hódít az egész rendszerváltás értelmének tagadása. Alapvető gazdaság- és társadalomszerkezeti nyavalyáink vannak, közben nyilvánosságunk ehhez képest sokszor jelentéktelen ügyekkel tölti az idejét. A szélsőségekkel való riogatás a baloldal régi eszköze. Rákosi Mátyás ’56-ban már azzal rémisztgette a szovjet vezetőket, ha tartósan Kádár Jánosra bízzák az országot, az újra utat nyithat a fasizmusnak. Mindkét oldal egyik fő politikai eszköze a minél riasztóbb ellenségkép festése.”

    “A Fidesz nagyon megváltozott 98 óta. A jobboldal hívei és a népi vagy újbaloldali társutasai többnyire visszahúzódtak régi mítoszaik világába. A Fidesz bázisa minden eddiginél jobban antikapitalista és nyugatellenes. Orbán Viktor meglehetősen elkötelezte magát a hazai reformközgazdászok nézeteivel szemben.”
    —–
    A teljes interjú:
    index.hu/belfold/tolgy1201/
    —–
    Tölgyessy számára a Fidesz 2008-as szavazóbázisa nyugatellenes és antikapitalista volt (manapság csak mosolyoghatunk ilyen kijelentésen, hiszen a “nyugatellenesség” általában kimerül a brüsszelezésben és sorosozásban, miközben még mindig elszántan kapaszkodnak egy olyan álomba, mely a Nyugat valójában egyre tarkább, egyre idegenebb harci szekereihez köti az ország népét – alárendelt íjászként -, és a Vezér nem vállalja, nem is vállalhatja ennek az álomnak a “meggyilkolását”). Az SZDSZ-hez – régi pártjához – való érzelmi kötődését Tölgyessy le sem tagadhatta volna. Most polgári irányok egyesítéséről, polgárosodásra vágyók ajánlatáról beszél. Valójában mindig is ezt támogatta (ismert okokból), s ebben talán egy időben szövetségest látott a Fideszben. Tette mindezt annak ellenére, hogy helyzetértékelése a magyar társadalom önbecsülésének legjobb korszakáról jónak tűnik. Ő azonban e korszak örökségének lassú megváltoztatásában érdekelt, és túl gyorsnak találja a Vezér irányváltásait. Ezért javasol egyfajta kiegyezést, hogy az “árnyékosabb rész” – amely nem a társadalom értékvilágának “napos polgári oldala” – lassan eltűnjön. Hiszen a Fidesz – mely liberálisként kezdett, majd észrevette a lehetőséget, és az Antalli örökség hangoztatása mellett (kis)polgárivá vedlett, aztán “plebejus” lett, majd “nemzeti”, utána “puritán”, végül még “nemzetibb”, ezen kívül Brüsszellel “harcoló” és migránsoktól “megmentő”, de elsősorban az elit és a felső közép érdekeit képviselő párt – nem az általa kívánt irányba vinné a folyamatokat. Miért? Mert a “lassú víz partot mos” elve helyett erőszakosabb, s ezzel egyrészt új, egy polgári világban megerősödő, a régi “elitekkel” szemben esélyes ellenfélként fellépő riválist teremt, másrészt a Tölgyessy-féle kiegyezés célpontjául kiszemelt, még mindig az “árnyékos” oldalt képviselő, eszközként használt tömegeket mindkét “elit” táborától egyre messzebb löki, s ezzel esetleg megteremti a lehetőségét egy olyan jövőbeli állapotnak, amely egyik tábornak sem áll érdekében: szűk elitcsoportok, és hatalmas tömegű, leszakadt vagy leszakadófélben lévő elégedetlenkedők, akiket már csak az egymásra uszításukkal vagy erőszakkal lehet ideig-óráig kordában tartani. Tölgyessy fél. Ahogyan Admin is kiemelte: “A rendszer egyébként úgy dől majd el, hogy az ellenzékét is viszi magával” – mondta a nagy vátesz. Csakhogy abban az ellenzékben igen sokan ülnek a régiekből is, kaméleongúnyában. Akiknek akkor majd menniük kell.
    Tölgyessy racionalitásról és magyarokról beszél, de szembesítve 2008-as véleményével, az ellentmondásai világosan láthatók. Ő sem más, mint egy kisebb csoport érdekeinek szószólója.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .