A mai nap! Sok boldogságot kíván a balrad.ru

Ma már 2018 június 21. csütörtök van.  Rohan az idő!

 Majd el telik ez az esztendő is! Már csak 193 nap van hátra belőle. (Szökőévben eggyel több)

De mi az a szökőév?

Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.

Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!

Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.      

A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Alajos,Leila, Albán, Alojzia, Alóma, Demetria, Fillisz, Kloé, Lejla, Léla, Lujza, Olga, Radomér és Ralf nevű kedves  olvasóit.  (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)

Sok boldogságot kíván a balrad.ru!

Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!

A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!

Június 21 – én  IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.

E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.

(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)

https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAnius_21.

Mára aztán bőven kijut csudásabbnál – csudásabb napból. Ma van ugyanis_

– A Zene Ünnepe (La Fête de la Musique, 1982 óta, Maurice Fleuret francia zenetudós és Jack Lang francia oktatásügyi miniszter kezdeményezése nyomán

– A Nap napja

– Menj gördeszkázni nap! A gördeszkázás világnapja

– A jóga nemzetközi napja

A balrad.ru javasolja: gördeszkázás közben napozva jógázzon zenét hallgatva aki…

Így aztán egy csapásra le is tudhat mindent! A kórházi ápolás az már más tészta.

Hitler készülődik a Szovjetunió megtámadására

A fasiszták háborús készülődése világosan látható manapság is. A NATO az USA vezetésével csapatokat telepít az orosz határhoz. Románia, Lengyelország, Ukrajna, Észtország, Lettország, Törökország, Görögország, Japán nem az USA határai mentén lévő országok, de mégis dugig vannak az amerikai és szövetségeseinek fasiszta hadseregével.

Az USA-nak ugyanaz a célja, mint a hitleri fasisztáké volt, de más a módszere. Az USA is világuralomra tőr, a világ népeit akarja gyarmatosítani vagy tőle függő alacsonyabb rendű viszonyban tartani. Uralkodni akar a föld népei felett, amit hatalmas gazdasági és katonai erejével, a világ csendőrszerepével gyakorol. Vajon Putyin vezette Oroszország lesz olyan erős, mint a Sztálin vezette Szovjetunió, aki sikeresen megnyerte a háborút a hitleri fasisztákkal szemben? Oroszország még mindig a Sztálin által elindított katonai potenciálra támaszkodhat, de már nem a dolgozó népé a hatalom. Sztálin idején a dolgozók tudták, hogy nem az urak hazáját, hanem a nép országát védik. E nélkül nem is sikerült volna a győzelem. Odaállnak a dolgozók Putyin mellé, mint a népvezér Sztálin mellé?

„1940 nyarán és őszén Hitlert látszólag még elsősorban az Anglia elleni háború s egy angolellenes koalíció létrehozása foglalkoztatta. 1940 szeptemberére már egyértelműen világossá vált, hogy az Anglia elleni invázióból nem lesz semmi. Szeptemberben diplomáciai tárgyalások folytak, hogy a két tengelyhatalom – az ázsiai kontinens már közel egy évtizede háborút indító hatalmával – Japánnal szerződéses kapcsolatba lépjen.

A kapcsolat nem volt új; a náci külpolitika 1936 óta játszott a nagy koalíció gondolatával, ami akkor elsősorban a Szovjetunió ellen irányult. Ha ez a gondolat formális politikai és katonai szövetségig nem is jutott el, az antikomintern paktum formájában mindenképpen bizonyos határozott célokat és kereteket kapott. Az új helyzetben viszont a szövetség Anglia s potenciális szövetségese, az Egyesült Államok – és esetleg a Szovjetunió – ellen irányult. Japán már 1940 nyarán szorgalmazta Hitlernél egy kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötését, ami 1940 szeptemberében végül is a háromhatalmi egyezményben realizálódott. November 20-án Magyarország elsőként írta alá a csatlakozásról szóló jegyzőkönyvet. Ebben a magyar kormány teljes együttműködést vállalt a tengelyhatalmakkal, s ennek fejében az egyezmény értelmében jogot kapott arra, ha a három hatalom Magyarországot érintő kérdésekről tárgyal, a kormány megbízottja részt vegyen a tanácskozásokon. Alig pár nap múlva hasonló jegyzőkönyvet írt alá Szlovákia és Románia képviselője is.

A német elképzelések a balkáni hegemónia megteremtésére ebben az időben gyakorlatilag azt jelentették, hogy Bulgáriát és Jugoszláviát rá akarták venni a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásra, majd bajba jutott szövetségesük segítségére sietve Görögországot német fegyverekkel kívánták beilleszteni az „új európai rendbe”.

A jugoszláv-magyar megegyezés viszonylag gyorsan, 1940. december 12-én létrejött. szerződést „A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállani.”

A Görögország elleni német támadásra Hitler kiadta az utasítást a végleges haditerv elkészítésére. A Marita-terv márciusra irányozta elő a támadást, s ebből a célból Romániában és Bulgáriában – jóllehet, itt még Hitler nem rendelkezett formális jogokkal – írt elő erősebb csapatösszevonásokat. A hadművelet célja az Égei-tengerhez való gyors kijutás, Szaloniki elfoglalása, hogy minden angol próbálkozást valamiféle Balkán-front megteremtésére meghiúsítsanak.

A Marita-haditervnek volt egy figyelemre méltó pontja, mely szerint: „A Marita-terv végrehajtása után a bevetett csapatok nagy részét új felhasználás céljából ki kell vonni.” Melyik ország ellen irányult ez az új felhasználás? Midőn a Marita-terv fogalmazódott, ez már jórészt eldőlt, s alig egy hét múlva a Barbarossa-terv formájában megfogalmazást is nyert a Szovjetunió ellen.

1940 kora őszétől érezhetővé vált, hogy a német kormány lépései már a Szovjetunió ellen is irányulnak.

Részben a szovjet gyanakvás lecsillapítására, részben – mivel a Szovjetunió elleni hadjáratra még nem született meg a döntés – a további politikai tervek, a német-szovjet kapcsolatok tisztázása céljából Ribbentrop 1940. október 13-án látogatásra hívta meg Molotov külügyi népbiztost Berlinbe. A szovjet kormány elfogadta a meghívást, s Molotov külügyminiszter november 12-én megérkezett a feldíszített berlini pályaudvarra. Hitler és Ribbentrop azzal az ajánlattal álltak elő, hogy a Szovjetunió csatlakozzék a háromhatalmi egyezményhez, s vegyen részt „az angol világbirodalom, e gigantikus világcsődtömeg felosztásában”.

Molotov azonban a maga száraz, tárgyilagos modorában sorra tette fel a kínosabbnál kínosabb kérdéseket, ami már csak azért is meghökkentette Hitlert, mert ő az utóbbi években hozzászokott, hogy a külföldi politikusakkal folytatott tárgyalásai meglehetősen egyoldalúak. A szovjet külügyminiszter túlságosan a fantázia birodalmába szárnyaló náci vezért kérdéseivel mindinkább a földre, a realitások talajára kényszerítette vissza. „Mit csinál a német katonai misszió Romániában, és miért mennek a német hadiszállítmányok Finnországba?” Vajon nem volna helyesebb ahelyett, hogy a még le nem győzött Anglia birodalmát osztogatnák, a konkrét kérdésekről és lehetőségekről beszélni? S ezek – nem kétséges – Kelet-Európában, a Szovjetunióval és Németországgal határos területeken vannak.

A november 13-i megbeszélést néhány angol bombázó megjelenése miatt az óvóhelyen kellett tartani. (Molotov nem mulasztotta el ezzel kapcsolatban megjegyezni, ha – amint Ribbentrop állítja – Angliát már leverték, akkor milyen repülőgépek bombázzák Berlint?)

Ribbentrop ez alkalommal konkrét egyezménytervezetet nyújtott át a szovjet külügyminiszternek. Ebben a háromhatalmi blokk államai és a hozzájuk csatlakozott Szovjetunió megegyeznének a háromhatalmi egyezmény céljainak és a természetes érdekszféráknak kölcsönös tiszteletben tartásában, valamint abban, hogy nem csatlakoznak semmiféle olyan hatalmi csoportosuláshoz, mely a szerződő felek valamelyike ellen irányul. A szerződéstervezethez fűzött titkos jegyzőkönyv az érdekszférákat jelölte meg abban az általános formában, ahogyan azt Hitler Molotovnak felvázolta.

Molotov az egyezménytervezetre a konkrét választ csak későbbre – miután a Szovjetunióban a kormány a kérdést megtárgyalta – ígérte. A válasz, melyet november 25-én nyújtottak át Moszkvában a német nagykövetnek, világossá tette, hogy a Szovjetunió nem óhajt Németországgal a világ felosztásában részt venni. Kelet-Európában kívánja biztonságban érezni magát, s ezért ismét Finnország, Bulgária és a török szorosok kérdéséhez tértek vissza. Hitler azonban nem volt hajlandó ezekről a kérdésekről tovább tárgyalni. A szovjet ellen jegyzékre már nem is válaszolt, illetve a válasz a Barbarossa-terv, a Szovjetunió elleni támadás katonai tervének elfogadása volt.

Közel fél esztendeje folytak ekkor már a katonai előkészületek – elsősorban különböző haditervek készítése, kidolgozása formájában – a Szovjetunió elleni háborúra. Hitler még 1940. július 21-én parancsba adta a szárazföldi haderők főparancsnokának, hogy „az orosz problémával foglalkozzanak”. Ekkor még egy esetleges őszi támadás gondolata sem állott tőle távol.

1940. július 31-én Hitler nemcsak a hadműveleti tervek elkészítésére, de a szükséges erők egyidejű összevonására is parancsot adott, az esetleges támadás időpontját 1941 tavaszában jelölte meg. A támadás céljául nem egyszerűen területnyereséget, hanem a szovjet állam felszámolását jelölte meg. Az elképzelések szerint Ukrajna, a balti államok, Belorusszia és Finnország bizonyos része a német birodalomhoz került volna, a többi területre nem jelöltek ki pontos elképzeléseket. Míg 21-én még csak 100, 31-én már 120 hadosztályt kívántak a támadásba bevetni, egyidejűleg a Wehrmacht állományát 180 hadosztályra emelték. Augusztusban a Lengyelországban állomásozó 18. hadsereg vezérkari főnöke, Marcks vezérőrnagy elkészítette a hadműveleti tervet. Cél: a Szovjetunió megsemmisítése, s a Don-Közép-Volga-Dvina-vidék megszállása. Marcks vezérőrnagy terve már 147 hadosztályt követelt a támadáshoz. Egyidejűleg megindultak a technikai előkészületek is, fokozott út- és vasútépítés, Franciaországból már az ősszel 12 hadosztályt (köztük 2 páncélos hadosztályt) keletre dobtak át. Marcks katonailag igen gyors és merész hadműveletekre épülő terve csak egyike volt azoknak a variánsoknak, melyek az ősz folyamán ebben a tárgykörben elkészültek. Friedrich Paulus altábornagy, akit 1940 őszén neveztek ki a vezérkari főnök helyettesének, szintén elkészített egy támadási tervet, mely két irányból irányozta elő a német csapatok behatolását.

Jóllehet formailag még folytak a tárgyalások a Szovjetunióval, Hitler az előkészületek során egyáltalában nem volt rá tekintettel. Hitler november 12-én kiadott 18. számú hadműveleti utasítása Oroszországgal kapcsolatban többek között kijelentette: „Mindegy, milyen eredménnyel járnak majd a megbeszélések, minden szóban megparancsolt előkészületet Keleten folytatni kell.”
Halder december 5-én fejtette ki elképzeléseit: három hadseregcsoporttal – kettővel Leningrád és Minszk-Szmolenszk térségében, egy hadseregcsoporttal pedig Kijev irányába – óhajtott támadni, s a szovjet csapatok esetleges visszavonulási és kitérő hadműveleteit megakadályozni. A vezérkar Moszkvát tekintette fő hadműveleti célnak. Hitler viszont inkább a szárnyakra kívánt összpontosítani, Leningrádnak, mint a szovjet rendszer politikai és világnézeti centrumának elfoglalását tartotta fontosnak. Ukrajnát és a Kaukázust pedig gazdasági szempontból preferálta, hogy ezen területek elfoglalásával egyszer s mindenkorra megoldja a német hadigazdaság nyersanyag- és élelmiszer-szükségleteit. A december 5-i megbeszélésen Hitler igen nagy derűlátással szólt az orosz hadjárat esélyeiről. Megvan a technikai fölényünk, jobbak a páncélosaink, tüzérségünk és légierőnk, mint az oroszoknak – hangoztatta. „Az orosz emberanyag alacsonyabb értékű. A hadseregnek nincs vezetése . . . Ha az orosz hadsereget megvertük, akkor a katasztrófa feltartóztathatatlan.” Néhány gyenge ellenérv mégis elhangzott a támadás ellen. Raeder admirális – részben azért, mert úgy látta, hogy a Szovjetunió elleni háború nyilvánvalóan csökkenti a haditengerészet szerepét – felvetette, hogy vajon helyes-e Anglia leverése előtt ilyen hadműveletekbe bocsátkozni. Göring is aggályoskodott, hogy a Luftwaffe keleti bevetése nem hagy-e majd szabad teret az esetleges angol bombázásoknak. Ezek az erőtlen észrevételek azonban könnyen leperegitek Hitlerről, aki szerint csak be kell törni az ajtót, és az egész szovjetrendszer összeomlik. A vezérkar pedig, függetlenül az esetleges aggodalmaktól, nagy energiával készítette el a hatalmas katonai vállalkozás tervét. A december 15-i Halder-előadás, melyen Hitler is jelen volt, már a hadműveleti tervek döntő fázisával foglalkozott. December 18-án Hitler kiadta 21. számú hadműveleti utasítását a Barbarossa-hadművelet elkészítésére vonatkozóan.

„A német Wehrmachtnak fel kell készülnie, hogy még az Anglia elleni háború befejeződése előtt gyors hadjáratban leverje Szovjet-Oroszországot.” Az előkészületeket május 15-re kellett befejezni. A támadás célja az orosz hadsereg gyors megsemmisítése, a Volga (Asztrahány) és Arhangelszk vonal elérése. A támadó erőket a Pripjaty-mocsaraktól délre és északra, két részre osztva, a súlypontot az északi szárnyra kívánták helyezni, mely először Leningrád elfoglalására tör, majd a támadó éket Moszkva elfoglalására kell irányítani, mivel a város megszerzése politikai és gazdasági szempontból egyaránt döntő. Délen a hadigazdaság szempontjából elsőrendű fontosságú Donyec-medencét kell mihamarabb elfoglalni. A támadásban Románia és Finnország aktív részvételére számítottak, az előbbi délen, az utóbbi északon segítené a támadó német csapatokat, és bizonyos megszálló feladatokat is ellátna.

A Barbarossa-utasítás tehát megadta a végső indítást a nagy csatára. Ettől kezdve a Szovjetunió elleni háború a náci Németország katonai intézkedéseinek, politikai gondolkodásának központi kérdése, s minden egyéb ügyet ennek rendeltek alá. De a Barbarossa-utasítás utolsó pontja szerint az előkészületeket óvatossági intézkedésekkel kell álcázni, a beavatott tisztek számát a minimumra kell korlátozni, és az előkészületek résztvevőit csak a közvetlen teendőikről kell tájékoztatni. Noha a hitleri hadigépezet mozgásba lendült, céljait mégis álcázni igyekezett, ami részben sikerülhetett is, mivel közel fél esztendeig még más harci események kötötték le a világ érdeklődését.”
(idézet- Ránki György – Második Világháború Története – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

A mai nap! Sok boldogságot kíván a balrad.ru

Ma már 2018 június 20. szerda van.  Rohan az idő!

 Majd el telik ez az esztendő is! Már csak 194 nap van hátra belőle. (Szökőévben eggyel több)

De mi az a szökőév?

Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.

Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!

Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.      

A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Rafael, Diana, Baltazár, Benigna, Dea, Deodát, Deodáta, Dina, Fabiána, Feliciána, Floransz, Florencia, Florentina, Gemma, Koppány, Margit, Özséb, Rafaella, Ráfis, Szilamér, Szörénke, Szörényke és Polett nevű kedves  olvasóit.  (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)

Sok boldogságot kíván a balrad.ru!

Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!

A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!

Június 20 – án  IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.

E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.

(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)

https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAnius_20.

Ma van a Menekültek világnapja

 

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

A Szovjetunió törekvései a második világháború kitörése előtt

Szovjetunió az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta egyedül, ellenséges kapitalista világban építette a szovjetrendszert, a népi demokráciát. Az ellenséges kapitalista-imperialista hatalmak USA, Anglia, Franciaország, Japán, Németország, Olaszország, stb. szerette volna megfojtani a fiatal népi demokráciát, ezért alapvetően mindegyiktől és főleg az összefogásuktól kellet megvédeni az első szocialista országot.

Sztálin tudta és készült a harcra, de taktikáznia kellett, hogy a fenevadak ne tudjanak összefogni. A szovjet—német megnemtámadási szerződés történelmi jelentőségű, mert ez is segített a fasizmus elleni győzelemben, megosztotta az ellenséget. Oszd meg és uralkodj az ellenségeiden. Hasonlóan életbevágóan fontos volt a belső ellenséggel való leszámolás is, ami nem nyíltan, de alattomosan jelen volt, és a kommunista pártban is voltak szép számmal képviselve. Kegyetlen harc volt, nagy áldozatokkal, de nem nyerhette volna meg a háborút az ellenséggel a hátában.

Egyébként az ellenforradalmi Oroszország helyzete ma is hasonló. A világ kapitalista rablói uralmuk alá szeretnék hajtani, pedig már nincs népi demokrácia. Az újfasiszták az USA vezetésével már az orosz határra vitték csapataikat. A háború bármikor kitörhet és Oroszországnak megint a fasizmussal gyűlik meg a baja. Az ordas had már Ukrajnát elfoglalta, de Krímet már visszafoglalták az oroszok.
Már 1939 előtt Sztálin tudta, hogy a háború elkerülhetetlen lesz és minden cselekedete ennek volt alárendelve. Lengyelország megtámadása után ezt már minden érdekelt fél számára világos volt.

A szovjet—német megnemtámadási szerződés oka

„A szovjet kormány az angol és francia kormánnyal ellentétben őszintén törekedett arra, hogy létrehozza a kormányok és népek egységfrontját a német fasiszta agresszió ellen. A Szovjetunió olyan szerződést akart kötni Angliával és Franciaországgal, amely nem egyszerű papírrongy, hanem hatékony kölcsönös segélynyújtási egyezmény az agresszió ellen, amely biztosítékot ad a támadással szemben a közép- és kelet-európai országoknak, s amely konkrétan meghatározza a haladéktalan kölcsönös segítség formáit és méreteit bármely agresszió esetére.

Az 1939. augusztusi moszkvai tárgyalásokon résztvevő francia katonai küldöttség vezetője a következőket jelentette Párizsba: „Nem kétséges, hogy a Szovjetunió katonai szerződést kíván, és nem akarja, hogy minden konkrét jelentőséget nélkülöző papírt adjunk neki.”

A szovjet kormány az Angliával és Franciaországgal folytatott tárgyalások során kijelentette, hogy véleménye szerint a három állam egyezményének a kötelezettségek kölcsönössége és egyenlősége elvén kell alapulnia. Ez az elemi és fontos elv azonban, amely minden egyenjogú államok által kötött egyezmény elengedhetetlen kelléke, nem volt megtalálható az angol—francia javaslatokban.

Az angol és francia diplomácia a Szovjetunióval való megegyezés akadályaként először Észtország, Lettország és Litvánia, majd utána Románia és Lengyelország „tiltakozását” hozta fel azzal, hogy ezeknek az országoknak a kormánya nem hajlandó szovjet segítséget elfogadni az agresszió ellen.

A Szovjetunióval való tárgyalásokat kedvezőtlenül befolyásolták azok a titkos megbeszélések is, amelyeket éppen ebben az időben Anglia és Németország folytatott egymással. Ezeknek az angol kormány összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint a Szovjetunióval való tárgyalásoknak.

Az angol és német kormány megbízottai 1939 június—augusztusában Londonban zárt ajtók mögött tárgyaltak. Anglia részéről a tárgyalásokon Hudson külkereskedelmi miniszter, és Wilson, Chamberlain személyi tanácsadója, bizalmi embere vett részt. Német részről különleges megbízatással egy ismert hitlerista gazdasági szakértő, Wohltat, tárgyalt. A tárgyalások során egész sereg egyezmény megkötése került szóba. Tervbe vették, hogy békésen elhatárolják az „élettereket” Anglia és Németország között, vagyis felosztják egymás között a világot, terveket szőttek új piacok elfoglalására és a meglevő világpiac kiaknázására, Oroszország és Kína „piacait” is beleértve, angol—német megnemtámadási szerződést készítettek el, amelyben szerepelt volna az a kikötés, hogy Anglia lemond a Lengyelország irányában vállalt kötelezettségéről. Ezeket a kötelezettségeket Anglia alig néhány hónappal azelőtt, 1939 márciusában, illetve áprilisában vállalta, amikor egyoldalú garanciát ajánlott fel Lengyelországnak, majd aláírta az angol—német kölcsönös segélynyújtási szerződést. Végül az angol—német tárgyalásokon szó esett arról is, hogy Anglia gazdasági és pénzügyi segítséget nyújt a hitleri Németországnak, többek között egymilliárd font sterling kölcsönt ad neki.

Anglia és Franciaország kormánya tehát nem arra törekedett, hogy a Szovjetunióval közösen biztosítsa a békét, hanem arra, hogy a német agressziót kelet felé, a Szovjetunió felé terelje. A Szovjetunióval való tárgyalások zsákutcába juttatását már jó előre kitervelték. Strang, a moszkvai angol nagykövet azt jelentette Londonba, hogy helyesen értelmezi a kormány irányvonalát, amelynek célja „hónapokon keresztül tárgyalni Moszkvával mindennemű konkrét egyezmény megkötése nélkül”.

Az angol és a francia kormány a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokkal egy időben igyekezett megegyezni Németországgal. Ez azonban nem sikerült. Megakadályozták ezt az éles imperialista ellentétek, amelyek új erővel törtek felszínre minden alkalommal, amikor konkrétan sor került az érdekek területi elhatárolására. A német imperialisták követelték korábbi gyarmataikat, amelyeket Anglia és Franciaország vett el tőlük az első világháború után, sőt ezen kívül még újabb gyarmatbirtokokra is igényt tartottak. Az angol és francia imperialisták nem voltak hajlandók lemondani birtokaikról, még azokról sem, amelyeket Németországtól vettek el; különféle alkukat javasoltak Németországnak más országok és ezek birtokai rovására. Így például Anglia egy időben azt ajánlotta Németországnak, hogy osztozkodjanak meg az afrikai portugál gyarmatokon. Németország vezető körei azonban nem voltak hajlandók beérni a más országok rovására juttatott apró alamizsnákkal, hanem az angol és francia gyarmatokra, domíniumokra pályáztak. Az imperialista ellentétek leküzdhetetlen akadályt jelentettek Anglia és Franciaország, valamint a hitleri Németország megegyezésének útjában.

Az a tény, hogy Anglia és Franciaország nem volt hajlandó szerződést kötni a Szovjetunióval, tovább élezte az európai politikai helyzetet. A világ egy hatalmas katonai katasztrófa küszöbére került. Csak az volt a kérdés, melyik irányban hajtja végre Németország következő agresszióját. E tekintetben sok függött a nemzetközi erőviszonyok további alakulásától.

A Szovjetuniónak 1939 augusztusában választania kellett, hogy vagy újabb, eleve sikertelenségre kárhoztatott kísérleteket tesz az Angliával és Franciaországgal való megegyezésre, vagy elfogadja Németországnak a megnemtámadási szerződés kötésére vonatkozó javaslatát. Az előbbi esetben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának provokációs politikája elkerülhetetlenül arra vezetett volna, hogy a közeli jövőben, a legkedvezőtlenebb nemzetközi helyzetben a Szovjetunió ellen háborút robbantsanak ki. A Szovjetuniót nemcsak Németország, hanem Japán is megtámadta volna. Ezt szemléltetően bizonyította a Halhin-Gal folyónál lezajlott konfliktus. Japán a Szovjetunióval és a Mongol Népköztársasággal a fegyveres harc beszüntetését illetően még azután sem egyezett meg, miután csapataink ebben a térségben szétzúzták a japán alakulatokat. Várta, hogyan fejlődnek az események, mert arra számított, hogy Németországgal közösen vesz majd részt a Szovjetunió elleni bűnös háborúban. Végül, a hitleri Németországnak és az imperialista Japánnak a Szovjetunió elleni támadását valamilyen formában támogatták volna az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország reakciós vezető körei. Hiszen éppen ez volt a nemzetközi imperialista reakció terve, és ezen alapult a müncheni egyezmény is.

Anglia és Franciaország máris hozzálátott a Szovjetunió elleni háború előkészítéséhez. A közel-keleti országokban csapatokat vontak össze, Európa északi részén pedig élénk szovjetellenes tevékenységbe kezdtek. Walter Kirk, „az angol hadsereg főfelügyelője 1939 júniusában Finnországba látogatott és megelégedését fejezte ki afölött, hogy Finnország háborúra készül a Szovjetunió ellen. Utána Planquette angol tengernagy utazott Finnországba, aki kijelentette, hogy „minden ágyút Kronstadtra kell irányítani”.

A Szovjetunió a szovjet—német megnemtámadási szerződés megkötésével bizonyos időt nyert és összeforgatta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának kártyáit. A Szovjetunió számára az időnyereség igen fontos volt, mert lehetővé tette, hogy védelme megerősítése céljából kihasználja a még hátra levő néhány hónapot, és előkészítse az erőket az agresszió visszaverésére. A szerződés megnehezítette Németországnak a Szovjetunió elleni támadását, mert ettől kezdve a támadás csak hitszegő támadás lehetett, mégpedig azzal a következménnyel, hogy Németország elkerülhetetlenül lelepleződik, mint alattomos agresszor, mint olyan ország, amely semmibe sem veszi az általánosan elismert nemzetközi jogszabályokat.

A szovjet—német megnemtámadási szerződés megkötésével kapcsolatban azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy a szerződés aláírásával megváltoztatta külpolitikáját, és lemondott a fasiszta agresszió elleni kollektív harcról. A valóságban azonban a kommunista párt és a szovjet kormány külpolitikája mit sem változott. Célja az volt, hogy a béke megőrzése érdekében megbontsa a Münchenben kialakított szovjetellenes arcvonalat. A szovjet kormány e feladatot közvetlenül úgy próbálta megoldani, hogy szerződést akart kötni Angliával és Franciaországgal. Amikor azonban ezt a népek érdekeinek megfelelő szerződést az angol és francia kormány álláspontja miatt nem sikerült aláírni, a szovjet kormány elhatározta, hogy más módon oldja meg ezt a feladatot: szerződést köt Németországgal.

Ami pedig a német kormányt illeti, a Szovjetunióval való szerződés megkötésére vonatkozó javaslatát az a törekvés diktálta, hogy elodázza a Szovjetunióval a háborús konfliktust, amelyet annyira siettek kiprovokálni az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezetői. A német imperialisták úgy vélték, hogy országuk még nem készült fel a Szovjetunió elleni háborúra. Akarták ezt a háborút, de ugyanakkor féltek is tőle.

1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírták a tíz évre szóló szovjet—német megnemtámadási szerződést. Ez a szovjet külpolitika előrelátható és bölcs lépése volt az akkori helyzetben. A Szovjetunió választása sok tekintetben eleve meghatározta a második világháborúnak a Szovjetunió és minden szabadságszerető nép számára kedvező kimenetelét.”
(idézet: Gyeborin – A második világháború – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

A mai nap! Sok boldogságot kíván a balrad.ru

Ma már 2018 június 19. kedd van.  Rohan az idő!

 Majd el telik ez az esztendő is! Már csak 195 nap van hátra belőle. (Szökőévben eggyel több)

De mi az a szökőév?

Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.

Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!

Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.      

A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Gyárfás, Adeodát, Azurea, Deodát, Estella, Gerváz, Hajnal, Hajnalka, Imodzsen, Imogén, Ince, Járfás, Jávor, Juliána, Julianna, Julinka, Liána, Mihaéla, Mihály, Mikó, Rómeó, Romuald, Romvald, Szkilla, Szorina, Sztella, Zóra, Zorinka és Zorka nevű kedves  olvasóit.  (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)

Sok boldogságot kíván a balrad.ru!

Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!

A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!

Június 19 – én  IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.

E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.

(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)

https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAnius_19.

A 2001-ben Youdapesten a Duna-parti zsiványvár rablógyülekezete elrendelte a magyaroknak: a mai nap lészen Nemzetthy Emléknap. Tették ezt afölötti örömükben, hogy az utolsó “megszálló” szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot. Ezért aztán június utolsó szombatját a “magyar szabadság napja” néven ünneplik politikai bűnbandáink.

Amúgy a mai nap még a Nap napja is Döbrögisztánban.

Kegyvesztés vagy előkészület?

Döbrögi elégedetlen a parókással – a Jó Lőrinc Komáé lehet a TV2

Drágán is működik a csatorna és nem tudja lenyomni a konkurenciát.

Andy Vajna (Kép forrása: MTI Fotó, Balogh Zoltán)
Andy Vajna (Kép forrása: MTI Fotó, Balogh Zoltán)

Mészáros Lőrinc még tovább terjeszkedhet a médiapiacon – írja a Népszava. A napilap úgy tudja, a volt felcsúti polgármesterhez kerülhet a jelenleg Andy Vajna érdekeltségébe tartozó TV2 és a két megyei napilap, a Kisalföld és a Délmagyarország.

A lap forrásai szerint a miniszterelnök elégedetlen a TV2 működésével, mivel egyelőre megszorítani sem sikerült az RTL Klubot, ráadásul a milliárdos állami hirdetésekkel kitömött csatorna állítólag drágán működik.

Andy Vajnával azért is elégedetlenek, mert az érdekeltségébe tartozó Bors „nem állt bele eléggé a kampányba”, Vajna a Fideszes kéréseket állítólag azzal hárította el, hogy a bulvárlapot tisztán üzleti alapon akarja működtetni, így a baloldali olvasókat nem akarja elveszíteni azzal, hogy a Lokálhoz vagy a Riposthoz teszi hasonlóvá a Borsot.

Egy másik elképzelés szerint egy-egy cégbe szerveznék át az összes kormányközeli nyomtatott lapot, a rádiócsatornákat és a televíziókat, hogy átláthatóbb legyen a rendszer működése.                                           (privatbankar)

Bal-Rad komm: Aligha kegyvesztettségről van szó! Hiszen a NER – parókacsinálójának casinoit már a múlt héten becsatornázták közvetlenül Döbrögi irodájába. Most pedig kiveszi Bandika karmai közül a közpénzelpénznyeldéket. Amik átkerülnek a családi cassa töltögetőjéhez, a Jó Pénztáros Lőrinc Koma “tulajdonába”! Elvégre mégiscsak egy Akadémiai Elnök a Jó Lőrinc! Nem egy tarháló parókacsináló!

Vélhetőleg a lelpés előkészületei zajlanak! Döbrögi amit csak lehet átruház a Jó Lőrincre. Így összejöhet akár napi egymilliárd is még pluszba! Jól fog az jönni!

Hát a Palácsik Timike meg majd legfeljebb nem aranyat eszik! Kénytelen lesz beérni fánkkal.

ELSŐ A CSALÁD!

Tehát föltehetjük magunknak a kérdést: ILYEN KÖZELI A BAJ?

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

A mai nap! Sok boldogságot kíván a balrad.ru

Ma már 2018 június 18. hétfő van.  Rohan az idő!

 Majd el telik ez az esztendő is! Már csak 196 nap van hátra belőle. (Szökőévben eggyel több)

De mi az a szökőév?

Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.

Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!

Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.      

A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Arnold, Levente, Arnó, Arnót, Dezdemóna, Dolóresz, Doloróza, Efraim, Eliz, Eufémia, Evódia, Ilmár, Levéd, Levedi, Levendula, Márk, Markó, Márkó, Márkus, Sudár és Sudárka  nevű kedves  olvasóit.  (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)

Sok boldogságot kíván a balrad.ru!

Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!

A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!

Június 18 – ánn  IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.

E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.

(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)

https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAnius_18.

Ma az Autista büszkeség nemzetközi napja (angolul Autistic Pride Day) van!

Fusiban futballozik

Szombaton Messi ellen játszott, egyébként meg sót pakol

El tudja ezt képzelni Dzsudzsákról?

A 2016-os Európa-bajnokságon az egész világot meglepte, hogy az izlandiak szövetségi kapitánya fogorvosként dolgozik, amikor épp nem edzősködik.

Azonban még ennél is meghökkentőbb Birkir Saevarsson története. Az izlandi válogatott hátvédje ugyanis sót pakol egy raktárban, amikor nem edzésre jár, vagy pont egy világbajnokság miatt kell szabadságot kérnie. Elmondása szerint nem ülhet egész nap, mert unatkozna, és az ellustulna, ami nem tenne jót a vb előtt.

A 33 éves védő csapata legtapasztaltabb játékosa, ami jól jön majd a horvátok és a nigériaiak elleni mérkőzéseken. Az elképesztő sztoriról a FIFA csapata készített egy kisfilmet:

(HVG)

Bal-Rad komm: IGAZÁN ELKÉPESZTŐ kisfilmet pedig Döbrögisztán aranylábú legényeiről és egyéb “szakmabéliekről” lehetne csak forgatni! Azon bizony elképedne a világ!

Csak a norvégok képzelik azt, hogy Dzsudzsiék sz@ros gumicsizmában…

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Az emberi társadalom fejlődési útja az emberségesebb világba

Az emberi társadalom változásának a kulcsa a gazdasági fejlődésében van. Addig, amíg a létfeltételekért kell az emberek többségének megküzdenie, erősebben hatnak az egyéni érdekeken alapuló megoldások a társadalmi összefogás rovására.

Ez hatalmas ellentmondás, mert összefogással hamarabb el lehetne jutni a megfelelő gazdasági színvonalra, de akkora erővel hat az egyéni érdek és lehetőség, hogy a gyorsabb haladás érdekében ezt kihasználva érdemes –talán csak így lehet – ezen az úton haladni, legalább is egy darabig. Általában a jobb képességű, lehetőségű emberek mindenképpen megtalálják az egyéni érdeküknek megfelelő lehetőségeket és ezt akár a közösség kárára is érvényesítik. A szocializmusban is így volt, még a proletárdiktatúra sem tudta ezt megfékezni.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország, a közösség összefogásának erejével, kizsákmányolástól mentes gazdaság építésével, a kizsákmányoló kapitalista tendenciák diktatórikus elnyomásával próbálta az emberibb társadalmat felépíteni. Nagy sikereket értek el, de nem sikerült az embertelenségre, az egyéni érdekeknek a közösségi érdekek fölé helyező kapitalista gazdasági rendszert legyőznie.

Az emberségesebb társadalmi formák a gazdasági fejletségi színt függvényében alakulnak ki. Amíg nagy a létfeltételek hiánya (a nélkülözés), addig az egyéni küzdelem nagyobb hajtóerő az összefogásnál, és felülbírálja az emberi és polgári jogokat is, még akkor is, ha azt törvénybe hozzák, lásd a mai kapitalizmusban. A népi demokráciák is próbálták az egyéni érdekeket érvényesíteni a brigádmozgalom és a munkaverseny, később a GMK-ák alkalmazásával, de nem sok sikerrel. A korrupció mindenütt felütötte a fejét és végül is a mai reakciós ellenforradalmi kapitalista rendszer alapja lett. A szemét állati ösztönre, az erősebb uralkodj a gyengébb feletti gazdasági modell legyőzte az emberséges, de fejletlen szintről induló szocialista világot, mert nem sikerült a kapitalizmus gazdasági képességeit meghaladnia. A hosszantartó proletárdiktatúra sem nyomhatta el a világméretekben még fejlődőképes kapitalista tendenciákat.

A túl korai forradalom éretlen, fejletlen gazdasági feltételek mellett:
„… a nélkülözést tennék általánossá, tehát az ínséggel szükségképpen ismét megkezdődnék a harc a szükségesért s ismét előállna az egész régi szemét … A kommunizmus empirikusan csak az uralkodó népek tetteként „egyszerre” és egyidejűleg lehetséges, ez pedig a termelőerő egyetemes fejlődését és a vele összefüggő világérintkezést előfeltételezi. … A proletariátus tehát csak világtörténelmileg létezhetik, mint ahogy akciója, a kommunizmus ….” (idézet: Marx és Engels – A német ideológia – című könyvből)
De azt megállapítani csak utólag lehet, hogy mikor jött el a forradalom ideje igazából. Így marad a próbálkozás.

„Az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi életfolyamatot egyáltalában. Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza. Fejlődésük bizonyos fokán a társadalom anyagi termelőerői ellentmondásba jutnak a meglevő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csak jogi kifejezése, azokkal a tulajdonviszonyokkal, amelyek között addig mozogtak. Ezek a viszonyok a termelőerők fejlődési formáiból azok béklyóivá csapnak át. Ekkor társadalmi forradalom korszaka következik be. A gazdasági alapzat megváltozásával lassabban vagy gyorsabban forradalmasodik az egész óriási felépítmény. Az ilyen forradalmasodások vizsgálatánál mindig különbséget kell tenni a gazdasági termelési feltételekben bekövetkezett anyagi, természettudományos szabatossággal megállapítható forradalmasodás és a jogi, politikai, vallási, művészi vagy filozófiai, egyszóval ideológiai formák között, amelyekben az emberek ennek a konfliktusnak tudatára jutnak és azt végigharcolják. Mint ahogy azt, hogy egy egyén micsoda, nem aszerint ítéljük meg, amit önmagáról gondol, ugyanúgy az ilyen forradalmasodási korszakot sem ítélhetjük meg a maga tudatából, hanem éppenséggel ezt a tudatot kell az anyagi élet ellentmondásaiból, a társadalmi termelőerők és termelési viszonyok között meglevő konfliktusból megmagyarázni. Egy társadalomalakulat soha nem tűnik le addig, amíg nem fejlődtek ki mindazok a termelőerők, amelyeknek számára elég tágas, és új, magasabbrendű termelési viszonyok soha nem lépnek helyébe, amíg anyagi létezési feltételeik magának a régi társadalomnak méhében ki nem alakultak. Ezért az emberiség mindig csak olyan feladatokat tűz maga elé, amelyeket meg is tud oldani, mert ha pontosabban megvizsgáljuk, mindig azt látjuk, hogy a feladat maga is csak ott merül fel, ahol megoldásának anyagi feltételei már megvannak, vagy legalábbis létrejövő félben vannak. Nagy vonásokban az ázsiai, antik, feudális és modern polgári termelési módok jelölhetők meg a gazdasági társadalomalakulat progresszív korszakaiként. A polgári termelési viszonyok a társadalmi termelési folyamatnak utolsó antagonisztikus formája, antagonisztikus nem az egyéni antagonizmus, hanem az egyének társadalmi életfeltételeiből sarjadó antagonizmus értelmében; de a polgári társadalom méhében fejlődő termelőerők megalkotják egyúttal az anyagi feltételeket ennek az antagonizmusnak a megoldásához. Ezzel a társadalomalakulattal ennélfogva lezárul az emberi társadalom előtörténete.” (idézet: Marx a politikai gazdaságtan bírálatához – című könyvből)

A kapitalizmus megalkotta az emberi és polgári jogokat, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériesség” gondolatát, de azt nem tudja megvalósítani. A gazdaságot gyors ütemben fejleszti, de kizsákmányoló és embertelen, idővel eljut a kommunista társadalmi formáció megvalósíthatóságáig. Ez a történelem kereke, ami hosszútávon eddig mindig előre forgott, ha néha meg-megállt is és akár visszafelé is elindult.

A Szovjetunió létrejöttekor már ismertek voltak a társadalom fejlődésének törvényei, de a kapitalizmus embertelenségei, hibái is. Erre volt válasz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, ami elindította útjára az emberibb társadalom felépítésének megvalósíthatóságát. Az élősködőket, akik egy embertelen világban, a dolgozó milliók verejtékében és vérében lubickoltak, ki kellett penderíteni a hatalomból, ami nekik nem tetszett. Lenin és Sztálin vezetésével ez sikeres is volt, de utánunk az ellenforradalmi reakciós erők végül is legyőzték a népi demokráciákat, de nem lett jobb a helyzet sehol sem, és az emberi és polgári jogok mindenütt alacsonyabb szinten valósulnak meg.

Lenin 1917-ben megírta: „Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka” című művét, ami a világháború végének állapotait tükrözi.

De már Sztálin idején is bontakoztatta az imperializmust meghaladó, arra épülő fasiszta-kapitalizmus a szárnyait, mint hitleri fasizmus, de manapság már a „polgári demokrácia” keretében totális világuralommal rendelkező kapitalista elit diktatúrájaként működik tovább és sokkal veszélyesebb az emberiség létére. A szovjetrendszer lett volna az egyik lehetséges út a fasiszta-kapitalizmus meghaladására.

Milyen körülmények között lehet a kapitalizmust elkerülve áttérni a szocializmusra?

Az emberi társadalom egészében a fejlődése során öt egymást követő társadalmi-gazdasági formáción megy át: az ősközösségi, a rabszolgatartó, a feudális, a tőkés és kommunista formáción. Mindegyik formációt a termelőerők és a termelési viszonyok meghatározott fejlettségi színvonala, és a termelési eszközök adott tulajdonformája jellemez. A társadalom, miközben fejleszti a termelőerőket, a termelési viszonyok egyik típusáról a másikra tér át. Bizonyos körülmények között azonban egyes népek elkerülhetik az egyik vagy másik társadalmi-gazdasági alakulatot, sőt akár többet is.

Egyetlen formáció sem terjedt még ki rögtön a Föld egész lakosságára. Mindig voltak olyan népek, amelyek a fejlődés magasabb szakaszán voltak, és olyanok, amelyek elmaradtak a társadalmi-gazdasági fejlődésben. A szocializmus egy vagy több országban kivívott győzelme után létrejött a lehetősége annak, hogy a lemaradt népek egy vagy több megelőző formációt elkerülve térjenek át a szocializmusra. …

… Lenin hangsúlyozta, hogy megkezdeni a szocialista forradalmat a magasan fejlett országokban, nehezebb, mint a kevésbé fejlettekben, felépíteni a szocializmust azonban sokkal könnyebb lesz. A kapitalizmus magasabb fejlettségi szintje megkönnyíti a szocializmus építését, mivel szilárdabb anyagi alapot jelent, jártasságot és tapasztalatokat nyújt a gépi nagyipar stb. megszervezésében. A kapitalizmus fejlődése azonban meg is nehezíti a társadalom szocialista átalakulását. Elegendő megemlíteni egyes társadalmi csoportok megrögzött magántulajdonosi szemléletét, a földmagántulajdon elvének meggyökeresedettségét stb. ” (idézet: Koleszov – A szocializmus politikai gazdaságtana – című könyvből)

A Szovjetunió az első világháború népirtása után meggyengült cári rendszer eltaposásával a kapitalizmus embertelenségeit próbálta meghaladni, de ez nem volt jó az ereje teljében lévő kapitalista világnak. A dolgozó nép a változás mellé ált és Sztálin a kapitalista tendencia kiirtásával és a gazdaság modernizációjával hatalmas eredményeket ért el. Sztálin után fokozatosan felpuhult a forradalom kapitalista ellenes harca, nem sikerült egy megfelelő hatékonyságú gazdasági modellt megvalósítani, és Gorbacsovval az árulóval, a kapitalista világgal összefogva leverték a szovjethatalmat. A nyomorból induló szovjethatalom nem tudta behozni a gazdasági hátrányát a kapitalizmussal szemben, így a dolgozó nép inkább a kapitalista kizsákmányolást választotta abban a reményben, hogy jobb élete lesz. De ez nem jött be, a kapitalista úton haladva is a többi kapitalista sakálokkal kell megint harcolnia. Kár volt a Sztálini utat feladni, a kínaiaktól kellett volna tanulni, ahol a modern fasizmus ellen harcolnak, bár a kapitalizmus lehetőségeit is felhasználják.

A kínai kommunisták felismerték (Lenin is), hogy a kapitalizmust a saját erejével kell legyőzni. A gazdaság modernizálását kapitalista módon, a kapitalisták segítségével és kihasználásával oldja meg, még akkor is, ha hozza a kapitalizmus bűneit is. Erős gazdaság nélkül nem lehet legyőzni a kapitalizmust. Nem lehet erős proletárdiktatúra nélkül fenntartani a kapitalizmus elleni harcot. Ez nagy ellentmondás és nem lehet egyszerű feladat a kínai kommunistáknak. Az emberek tudatát a létük határozza meg, nem az embertelen kizsákmányolás a fontos, hanem a megélhetés. Lophat a kapitalista akármennyit, ha a proletárok többsége viszonylag jól él. Az emberi és polgári jogok sem olyan fontosak a proletároknak, csak a többségnek jobb élete legyen. A kevesek nyomora nem olyan, hogy tegyenek ellene a proletárok, ha ők a többség jól megélnek. Tehát a proletárok tudata elfogadja a kizsákmányolást és élősködést, ha a létük hellyel-közzel biztosítva van. A kapitalista totális hatalom ezt a tudatmanipulálással ki is használja, erősíti az öntudatlanságot, az embertelenség elfogadását a proletárokban.

Kína útja a szocializmus felé a kapitalizmuson keresztül vezet, minden embertelen kapitalista erkölcsi normákkal együtt. A fasiszta-kapitalizmus legyőzésének útján jelenleg a kommunisták vezetésével Kína az orosz kapitalizmussal összefogva halad. Hogy a kínai kommunisták a végén hogyan tudnak a szocializmushoz eljutni az majd kiderül. A kapitalista embertelen fenevadat nem lehet egykönnyen legyőzni. Talán a robotok elterjedése megoldja a problémákat.

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

A mai nap! Sok boldogságot kíván a balrad.ru

Ma már 2018 június 17. vasárnap van.  Rohan az idő!

 Majd el telik ez az esztendő is! Már csak 197 nap van hátra belőle. (Szökőévben eggyel több)

De mi az a szökőév?

Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.

Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!

Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.      

A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő:  AlidaLaura, Adolf, Alina, Alinka, Bató, Batu, Batus, Folkus, Lauretta, Lorett, Marcián, Nikander, Teofil, Teofila, Teréz, Tereza, Teréza, Terézia, Teri, Terka és Tessza nevű kedves  olvasóit.  (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)

Sok boldogságot kíván a balrad.ru!

Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!

A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!

Június 17 – én  IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.

E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.

(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)

https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAnius_17.

A mai nap Világnap az Elsivatagosodás és az Aszály Ellen