Nesze nyögdíjas!

Nekem – és még sok másnak is – a postás hozza a nyekkdíjat. Valamikor év elején ad mindig egy órarend -szerű tablicát, amin be van jelölve, hogy melyik hónapban hányadikán érkezik az “apanázs”. Emlékeim szerint EDDIG pontos volt az “órarend”!

Az idei szeptemberre 13. – a van/lett bejelölve.

Délelőtt jött is a postás! A nyekkdíj nem is volt eszemben! (Valami 35 ezer forint körüli a járandóság. Tehát nem az az összeg, ami megvált a bajtól!)

Mondja a vendégpostás, hogy “aláírós” értéklevél. Megörültem, mert azt hittem, valami adomány. Szemüveg nélkül, csak úgy találomra alákarmoltam amit alá kellett írni, és a postás a kezembe nyomott egy borítékot. Egy olyan átlátszós elejű, “hivatali” borítékot. Amiben általában befizetni való csekk szokott érkezni, nem pedig “érték”!

Kérdem a postástól: mi ez?

Hát Orbán levele! – mondta nevetve, és síkítós kacagás közepette hallgatta a káromkodásom. Én meg ott tajtékoztam a kapuban, hogy miért nem közölte velem a föladót. Mert ha megtudom, nem írok alá!

Nem túlzás: őrjöngtem a dühtől! A gépház felé jövetben van útközben egy asztal. Arra rádobtam, és jöttem “balradozni”. Még akkor sem jutott eszembe, hogy szeptember 13. – a, a havi apanázs kézbesítésének napja van! DE APANÁZS NINCS, A POSTÁS ELMENT, CSAK EGY LEVÉL VAN!

A ‘zasszony délután megjön a munkából, és ballag befelé – el az asztal mellett – a gépházhoz. Szólni, hogy megjött, tolassak be az autóval a garázsba. (Autóját én még előrefelé nem vezettem, ő meg még hátrafelé nem!)

De nem is ez a lényeg. Az asztalon meglátta a bontatlan levelet! Amin postai levél soha nem szokott lenni. A feleségem orosz! Alig – alig… – magyarul, de azt a ‘zasszonyi szeme kiszúrta, hogy rá van írva: 9000 forint! (Én azt sem vettem észre szemüveg nélkül!)

Kérdezi tőlem: mi ez?

-Döbrögi büszkélkedő levele! – vágtam rá, és nem is foglalkoztam tovább a levéllel. Mentem az autóhoz, betolatni vele. Mire azzal – meg a velejáró cécóval végeztem – el is felejtettem a levelet. Jöttem vissza a gépházba balradozni. Este fél hatkor befejeztem, és bementem a lakásba megnézni a híradót a tévében. Utána megnéztem a “Doc. Martin” – t, és ahogy annak vége lett, leballagtam az alsó konyhába. Az asztalon a paradicsomos tányér mellett ott hevert Döbrögi nem általam fölbontott levele.

Az időközben hazaérkezett fiam mondja: MILYEN RENDES MINISZTRELNÖKÖTÖK VAN!

Alekszej! Ha még egyszer ilyet mersz mondani, és Oroszországba deportállak!

Hát miért? – kérdezi. Hát küldött 9000 forint értékű utalványt! Ott van a konyhaszekrényen! – így a gyerek!

És valóban. Akkor láttam meg magam is!

ÉLETEM ELSŐ DÖBRÖGI – UTALVÁNYÁT! Pontosabban UTALVÁNYAIT!

Ma reggel két kérdést intézett hozzám a ‘zasszony!

  1. Mire jók ezek az utalványok? Elmagyaráztam. A ‘zasszony meg volt elégedve!
  2. Hol van a nyugdíj?

Tényleg! Azám! A nyugdíj! Tegnap kellett volna hogy…- de nem! Csak az “értéklevél – szemét” érkezett! Az esedékes nyekkdíj az nem! A ‘zasszony ezt szemmel láthatóan is nehezen viselte.

Engem különösebben nem izgat. Cigim még van két doboz! Az négy napig még elegendő. (Addig meg hátha megjön a nyekkdíj, és le tudok belőle csípni egy kis füstölni valóra valót!) Gyógyszerre még nem kell költenem, meg hát zsíroskenyéren is elvagyok!

TARTOK TŐLE, NEM MINDEN POSTAI KÉZBESÍTÉSŰ NYÖGDÍJAS OLYAN “SZERENCSÉS” MINT ÉN!

Remélem, hogy CSAK ÉN NEM KAPTAM MEG IDŐBEN AZ “ÁLLAMI GONDOSKODÁST”!

Mert ha nem, akkor néhány szépkorú sorstársam most “megszívta”! De viszont kaptunk levelet, meg utalványt! Hétvége lévén az utalvány beválthatatlan, viszont lehet bennük gyönyörködni! Meg levelet olvasni! Igaz a boltban nem adnak érte semmit, de az élmény…! Az meglesz!

Meg legalább kétnapos böjt néhány beosztással élni nem tudó sorstársamnak! Akik csak elköltötték volna a nyögdíjukat a boltban meg a patikában. Így legalább tovább kitart! (Már amennyiben megkapjuk/megkapják. Mondjuk hétfőn. Vagy kedden! Szóval ezután!)

Hogy esetleg néhányuknak közben elfogy a szívgyógyszer? Oszt’…!

Hát Istenem! Így járt! A temetkezősnek is meg kell élnie!

Jut eszembe! Öreg Tiborcznak is van temetkezési – bocs. KEGYELETI – vállalkozása! Qrmányunk pedig segíti a vállalkozásokat!

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Nesze nyögdíjas!” bejegyzéshez 9 hozzászólás

    1. Számla + internetbank . Nem kell a postást várni, otthonról a legtöbb banki ügyet egy számítógép ( lehet akár egy olcsóbb használt is ) segítségével el lehet intézni. Nekem tökéletesen működik. Akármikor megnézhetem a számlafogalmat, visszakereshetek ( akár több évre is ) egy tételt stb.. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

      1. Csak akkor azt is add ossze eves szinten mennyi a szamlavezetes illetve az atutalasok koltsege plusz egyeb koltsegek. S rogton megvilagosodik elotted a nyugdijas miert varja inkabb a postast.

        1. Sőt még egy internet előfizetés is kell ! Szét kell nézni a bankok ajánlatai között. Amelyik drága oda nem szabad menni, vagy ott kell hagyni. ( Én ezt tettem. ) A hétköznapi élethez szükséges pénzfor-galom havi díja kevesebb mint 300 Ft/hó. Ennyit szerintem megér. Ha jól tudom ( nem biztos ) a sárga csekk befizetésnek is van díja. Az internetet pedig természetesen másra is használom…
          A jelenlegi állapot alapján nekem semmi értelme a juttatásaimat kp. -ben kihozatni a postással….
          Hangsúlyozom a bankokkal szemben nem szabad “szégyenlősnek” lenni ! Legalább olyan pofátlannak kell lenni velük szemben mint amilyenek ők !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.