A kapitalizmus útja a totális diktatúrába vagy a szocializmusba vezet

A kapitalizmus útja a totális diktatúrába
vagy a szocializmusba vezet

A demokrácia és a diktatúra szempontjából a kapitalizmus három formát vehet fel.

Az eredeti formája a polgári „demokráciának” is csupán illúziója a demokráciának, ahol szabad emberek kizsákmányolási célra megvásárolhatják a másik szabad emberek munkaerejét, és ezzel valójában az embert is. Más szóval a vállalkozók a proletárokat bérrabszolgaként profit előállítására a bér fizetésével megvásárolják. A bér az egyrészt rabszolgaszíj, másrészt a proletár munkaképességének költsége. A munkaerő áru ára alapvetően a proletár munkaképességének kialakítására, fenntartására, bővítésére szükséges legkisebb összeg, hasonlóan, mint más egyéb áru a kapitalizmusban, a termelés költségei közé tartozik. A vállalkozó – különösen a korra jellemző alapvető és a létfeltételeket termelő vállalkozó – a bérrabszolgák által megtermelt dolgokat, a piacon értékesíti, amit túlnyomórészt azok vásárolják meg, akik ezt megtermelték, de a kizsákmányolással megtermelt profitot a vállalkozó megtartja magának. Ez a törvényes lopás esete. A pénzügyi vállalkozásoknál a munka tárgya a pénz, a proletár a dolgozó, de itt is profit a lényeg, és kizsákmányolás, élősködés, bérrabszolgaság is van, hasonlóan a többi tőkés vállalkozáshoz. A kapitalizmusban, általánosságban minden vállalkozás, amelynek célja a haszon, profit megszerzése más munkájának kizsákmányolásával törvényszerű. A kizsákmányolást, ami útján a profit keletkezik, a vállalkozó, aki a termelőeszközök birtokosa, a bér fizetéséért törvényesen megteheti a kapitalizmusban. A profit a proletárok munkaerejével megtermelt dolgok eladása után a befektetett költségek, és adó levonásával haszonként, profitként jelenik meg. A profit felhasználható a termelési folyamat folytatására, bővítésére, új vállalkozásra és élősködésre is, de a proletár bérrabszolgák érdeke ebben a folyamatban nem számít, mert az emberi munkaerő csak áru és költség. Természetesen a vállalkozó, aki munkaerő árut – embert – vásárol annak ez az érdeke és azért az erkölcse is ilyen embertelen és a kapitalizmusban, ha vállalkozó nem tehet másként.

A munkaerő azonban olyan emberáru, amelyik képes és tud harcolni eladási áráért. Az osztályharcban nemcsak a proletár bérrabszolga áráért tud harcolni, hanem a szabadságért és a demokráciáért is. Az osztályharc erejét nagymértékben befolyásolja a kapitalizmus ellentmondásainak kiéleződése, a háborúk, a nyomor, a válságok, de mivel ezek sajátjai a kapitalizmusnak, ezért az osztályharc állandóan jelen van. A kommunista pártokat ezért üldözik és nyomják el a kapitalizmusban, mert a proletárokat vezetni képesek osztályharcukban a tőke elleni küzdelemben a marxizmus-leninizmus erejével.

A kapitalista termelés a nemzeti és főleg az emberiség szempontjából alapvetően szervezetlen, anarchikus és a válságok, háborúk elkerülhetetlenek, amit leginkább a proletárok szenvednek meg. A proletár, egy emberáru érdeke a kapitalizmusban nem számít. Ha félnek a proliktól, mert elégedetlen a helyzetével és morognak, akkor bizonygatják mosolyogva a kapitalista hívők, bemondók, hogy milyen jó emberek a tőkések, milyen sokat tesznek a bérrabszolgáikért, de szükség esetén proli rendőrt és katonát küldenek a prolik megfélemlítésére, féken tartására. Az úgynevezett polgári „demokrácia” nem lehet demokratikus a kizsákmányolt proletár dolgozó nép számára, csak diktatúra, a tőkések érdekében, a proletár csak termelési költség, kussoljon vagy megjárja.

A tőkésállam által hozott törvények nem változtathatnak lényegesen a proletárok helyzetén, mert a rendszer működési szabályait nem lehet a törvényekkel érdemben áthágni, legalábbis hosszabb távon, a lényeges változás csak más társadalmi-gazdasági működési modellel lehetséges. Így a polgári „demokráciában” működő kapitalizmus formája csak az adott határok között változhat, lehet emberségesebb vagy embertelenebb a tőke érdekében. A felsőbbrendűség, kizsákmányolás, élősködés, bérrabszolgaság nem szüntethető meg a kapitalizmus keretei között. Így a felsőbbrendűség, a kizsákmányolás, az élősködés és a bérrabszolgaság is velejár a kapitalizmussal, ami alapvetően embertelen erkölcs és a többség számára diktatúra nélkül nem működik. Mert ki az az ember, aki azt mondja: vedd el azt, amiért én dolgoztam meg? A kapitalizmus pedig ilyen, a termékeket nem a tőkések hozzák létre, a tőkések szerepe a kizsákmányolás. Ennek elfogadásához mérhetetlen agymosás kell, ami meg is történik. A kapitalizmusban így a proletárok öntudatlansága szükséges, elkerülhetetlen a proletárok saját érdekükről való lemondásának erkölcse.

Milyen demokrácia lehetséges a polgári „demokráciában” a kapitalizmus keretében?
A „szabadság”, elsősorban a proletár számára a kapitalizmusban csak illúzió lehet, mert az embervásár a többség számára kényszer. Kényszer a vállalkozó tőkés és a proletár számára is, pedig „szabad” emberek teszik ezt. Mivel a kapitalisták a gazdaságot uralják, így a politikát is uralniuk kell azért, hogy a tőkések érdekében jól és ellenőrizhetően, lehetőleg szervezetten működjön a gazdaság a rendszer. A kapitalizmusban azonban „szabad” verseny is van, így a mindenki harca mindenki elleni farkastörvény érvényesül. Aki a gazdasági és politikai hatalommal rendelkezik kénytelen a konkurencia harc miatt ezt minden határon túl növelnie, ami gyors fejlődést eredményez, minden hibája ellenére. A világ így szélsőségesen megoszlik a gazdasági és politikai hatalom mentén, ami lehetetlenné teszi a demokráciát a többség számára. A kapitalizmusban, a polgári „demokráciában” a kisebbség, a vállalkozó tőkések diktatúrája már a kezdetek kezdetén megvalósult. Ez a polgári parlamentben, ahol a törvényeket hozzák, szintén megjelenik, ami csak a tőkések érdekeit képviselők színhelye, így a tőkések érdekében hozza a törvényeket.

A kapitalizmus érettebb formájában a polgári „demokrácia” álcájában, burkolt formában megvalósul a totális diktatúra a „mosolygó fasizmus”. Totális diktatúra, mert a gazdasági és a politikai hatalom a tőkések kezében van. A proletárok a totális agymosás után csak arról dönthetnek az időnkénti választásokon melyik kizsákmányoló tőkéscsoport érdekében hozzák a törvényeket a parlamentben. A demokrácia intézményei a jogállamiság keretében működnek, mert ez nagyon praktikus, és nem az igazságosság, emberiesség a lényege. A jogállam a hatalommegosztás, a törvényhozás a végrehajtás az igazságszolgáltatás szabályai szerint működik „általában”. * Wikipédia * Azonban ez valójában csak az uralkodó tőkésosztály számára a hatalom megosztása és a demokrácia csak a tőkés urak harcát szabályozza, de a dolgozó népnek, aki nincs képviselve a hatalomban, ez diktatúra. Mivel a totális hatalom a tőkések kezében van ez egy totális diktatúra a jogállamiság kereteiben, ezért olyan, mint a fasizmus, de még csak mosolyog a proletárokra, de ha szükséges kimutatja a foga fehérjét és harap kíméletlenül.

A „mosolygó fasizmus” tág teret biztosít az egyéni vállalkozásra, így az ügyeskedőknek, kisvállalkozóknak és nagyvállalkozóknak ez a paradicsom vagy a pokol, de a dolgozó proletároknak, a többségnek ez csak kizsákmányolás, rabszolgamunka. A dolgozó az a proletár, akinek nincs termelőeszköze, kénytelen munkaerejét a vállalkozónak bérbe adni, tulajdonképpen szabadon, a kényszer a rabszolgaszíj a bére, amit az életben maradásáért kap cserébe.

A „mosolygó fasizmus” a gazdasági alapja és a felépítményének totális ellenőrzése alatt uralkodóvá teszi az erkölcsét, ami polgári parlamentben hozott törvényekkel együtt szinte minden lehetőséget biztosít a kizsákmányolásra. A „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” és az emberi jogokat kénytelen felrúgni a profit érdekében. Semmi sem lehet olyan embertelen, amit a profitért a tőkés meg ne tenne és tehetne, az erkölcse így követi az érdekeit.

A kapitalizmus nyílt totális diktatúrája a klasszikus fasizmus* Wikipédia *, aminek a mintája a hitleri típusú fasizmus. Ez a polgári „demokrácia” teljes elvetése elsősorban a proletárok számára. A totális hatalom a leggazdagabb tőkések, monopóliumok, kezében van. A nyílt totális kapitalista diktatúra valódi gyilkos osztályháború a proletárok érdekei ellen, totális háború a világuralomért, népirtás, háborús büntettek. Ez megsemmisíti a demokráciának még a látszatát is, az igazi arcát mutatja a kapitalizmusnak. Ehhez a felépítményét a tökéletes agymosásra hangolja, semmilyen teret nem enged meg még a „mosolygó fasiszta” testvéreinek sem, akik vagy behódolnak, vagy a tőkések testvérháborújában a proletárok vérével áztatják a földet a hatalomért.

A mai világ a „mosolygó fasizmus” uralma alatt van, ennek a vezére az USA az Európai Unióval szövetségben és egyéb csatlósállamok az USA érdekkörében. Igazi arcát megmutatja az általuk létrehozott és támogatott klasszikus fasiszta rezsimek létében, amelyeket a gyarmatosítási törekvéseinek érdekében támogat. Az USA totális világuralomra törekszik, amíg a „mosolygó fasizmusa” erre elegendő, addig ezt használja, de ez megváltozhat, és a hitleri fasizmushoz hasonlatos módon átalakulhat. De a mosolygó fasizmus” nem a nemzeti, faji ellentétek segítségével, élezésével tőr hatalomra, mint a klasszikus fasizmus, a tőkének mindegy milyen módon jut profithoz, és ha profitot hoz, akkor kihasználja és mosolyogva hirdeti a nemzeti, a faji, és akár az osztálybékét is. Azonban a cél változatlan marad, minél nagyobb profit a kizsákmányolás növelésével. Az osztálybékét mindegyik fasizmus hirdeti, de nem valósítja és nem is valósíthatja meg, elég csak ezt hazudnia, így is működik.

Jó példa erre manapság Ukrajna, ahol az USA és az Európai Unió élén Németországgal, a klasszikus fasiszta hagyományokra épülő rezsimet hozott létre, amelynek végcélja Oroszország, Kína és Ázsia gyarmatosítása. A „mosolygó fasiszta” csapatok – hasonlóan, mint a hitleri fasiszták – Ukrajnát elfoglalták, de az oroszok a Krímet már visszafoglalták, a háború 2019-ben még tart és az oroszoknak Ukrajnát is vissza kell foglalniuk vagy győznek a „mosolygó fasiszták” és gyarmattá válik Oroszország és Ázsia.

Mivel azonban a termelőerők nagyon fejlettek az USA-ban, így a termelési viszonyok megváltozása be fog következni, vagyis érik a fasizmus és a szocializmus is az USA-ban. Talán az emberiség léte függ attól, hogy hová fejlődik az USA. Az ókori Róma üldözte a kereszténységet, majd a kereszténység központja lett, hasonlóan a „mosolygó fasizmus” a legádázabb kommunistaellenes USA is eljuthat leghamarabb a szocializmusba. Az USA nagyon gyorsan fejlődik az 1960-as években még üldözték a négereket, de később néger lett az USA elnöke. Ez a hihetetlenül gyors fejlődésének eredménye. A kapitalista termelőerők fejlődésével a termelési viszonyoknak a szocializmus formájába kell változnia az USA-ban vagy a totális fasiszta diktatúrába.

A klasszikus fasizmus képviselői voltak a hitleri nácik, Mussolini fasisztái, és a Japán császárság totális diktatúrái és csatlósai, köztük Magyarország is. Velük szemben álltak a „mosolygó fasizmus” erői az USA, Anglia, Franciaország, és csatlósai, akik világnézetileg nem álltak nagyon távol a hitleri fasizmustól. Mindegyik a gyarmatosításban érdekelt kizsákmányoló hatalom volt, de a közös ellenséggel, a Szovjetunióval szemben teljes egyetértésben voltak. A kétfajta fasiszta tömb politikai gazdasági kapcsolatai a kapitalizmus szintjén működtek, de a „mosolygó fasiszták” a gyarmatosításban, a világ politikai és területi felosztásában sokkal előnyösebb helyzetben voltak és ez a fasiszta rablókat egymás ellenségévé tette. Nem a fasizmus embertelensége volt a két fasiszta tömb ellentétének oka, hanem a világ újrafelosztása miatt kerültek szembe egymással a ragazozók. A Szovjetunió ezt kihasználta úgy gazdaságilag, mint politikailag és katonailag, tette ezt a szovjet nép demokráciájáért, szabadságáért, a világ dolgozó népeinek felszabadításáért. A Szovjetunió utódállama Oroszország most is ezt csinálja, de nem a nép demokráciájáért. Nagyon jól látszik, hogy a Szovjetuniót is gyarmati területnek akarta mindkét típusú fasiszta tömb.

A „mosolygó fasizmus” legyőzte a második világháborúban a klasszikus fasizmust a Szovjetunió hatalmas katonai erejével, a szovjet nép hősiességével, a kommunisták élcsapatával, Sztálin vezetésével. A „mosolygó fasizmus” azonban átvette a klasszikus fasizmus hagyományait, módszereit és most az egész földön tör előre a fasiszta világuralomért, a hitlerizmus mosolygós változatának megvalósításáért, a totális hatalomért.

A győztes „mosolygó fasiszták” csaknem az egész földet katonai megszállás alatt tartják, népirtó háborúkat viselnek, tízmilliókat gyilkolnak meg, 1000 milliárd dollárt költenek évente a katonai potenciáljaik fenntartására, ami nélkülözhetetlen a világ gyarmatosításához, kifosztásához. Csak a nagyon elvakultak hiszik, hogy a demokrácia védelmében fegyverkeznek a „mosolygó fasiszták”.

De van ellenfelük, ahol még a vörös csillag ragyog, nagyon nem szeretik, hogy azt még nem tudták gyarmatosítani, bár többször megpróbálták. A „mosolygó fasizmus” célja ugyanaz, mint a régi gyarmatosítóknak, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és világ dolgozóinak kifosztása, de az a fránya veres csillag ezt ellenzi és akadályozza, bár most nem olyan fényesen ragyog, de megint nagyon fényesen fog ragyogni, ha győz a szocializmus, az emberré válás útja.

A kapitalista hatalmak egymás közötti érdekellentétei valamint a vörös csillag képviselői között állandóan kibékíthetetlen ellentétek bontakoznak ki, amelyek milliárdos népirtássá fajulhatnak. Fokozódik a fegyverkezés, a kisebb népek is igyekeznek atomfegyverhez jutni, hogy védekezzenek a „mosolygó fasizmus” világuralma, gyarmatosítása ellen. A világ népei pedig szervezetlenek, nincs igazi vezetőerő, mint amilyen a Szovjetunió volt Sztálin vezetésével. A fasizmus gyorsan terjed a földön és a népek ezt nem veszik észre, nem veszik ezt a veszély komolyan, mert igazi arcát mosolyogva rejti.

Milyen fasiszta lehet a proletár?
Mivel a fasizmus totális tőkés diktatúra a kizsákmányolás érdekében a nemzeti és más nemzetek proletárjaival szemben, *ez a fasizmus alapvető értelme*, így a proletár közvetlenül általában nem a saját érdekében viselkedik fasisztaként. A kapitalizmusban mindenképpen szükséges a proletárok agymosása, az érdekeikről való lemondás, a tőkések érdekeinek sajátként elfogadása. Tehát a proletár elvileg nem érdekelt a fasizmusban, sőt ellenérdekelt, de a fasiszta rezsimek időnként faji, nemzetiségi, világnézeti, vallási, stb., alapon vagy a háborúban a közvetlen rablást is lehetővé teszik a proletárok részére, így érdekelté válhat, ami meg is történt a múltban, és most is ilyen. A fasizmus – a kapitalizmus – minden formája embertelenné teszi az emberiség minden tagját, megakadályozza az emberré válást.

Milyen emberek a proletárok?
A kapitalizmusban a proletár jellemző tulajdonsága, hogy nem rendelkezik termelőeszközzel a létfeltételeinek megteremtésére, ezért eladja a munkaerejét a vállalkozónak. Társadalomban nem lehet egyedileg a létfeltételeket megteremteni, akinek nincs termelőeszköze a kapitalizmusban az rákényszerül a bérrabszolgaságra, de akinek van az pedig a bérrabszolgatartásra. Nagyon különböző emberek tartoznak a dolgozók osztályába, megtalálhatók itt a munkaszerető értelmes kultúrált nagyon képzett szakemberek, de vannak lusta semmirekellők is. A kommunista világnézet viszonylag kevés proletárt fog meg, mert a polgári „demokrácia” erkölcse a meghatározó, és még a közvetlen érdeket is elnyomja. Az igazságtalanság, a kizsákmányolás, az élősködés, a nyomor, a pusztulás sem tudja ezt a kapitalista erkölcsöt sokáig leküzdeni. A polgári „demokrácia” a kapitalista viszonyok között, a totális hatalmával az embertelen erkölcsét rákényszeríti a proletárokra és ebből csak nehezen tudnak szabadulni. A proletárok erkölcsi, tudati változását azonban a világméretű katasztrófába sodródó kapitalizmus megteremti, és marad csak a proletárok pusztulása vagy a harc. A kapitalizmus biztosan eljut erre a szintre, az első és a második világháborút követheti a harmadik, nem 100, hanem 1000 millió proletár elpusztításával, legyilkolásával, a tőkések hasznáért.

Milyen emberek a vállalkozók?
A vállalkozó szellem nem minden emberben egyformán van jelen, ez adottság. Kell hozzá a szerencsén, a gátlástalanságon, a tehetségen kívül olyan tulajdonság, hogy „a jég hátán is meg tud élni”, a céljáért való küzdeni akarás és képesség, a folytonos pörgés, a „soha nem adom fel” emberi hozzáállás. Nem árt, ha megvan a magához való esze, mert a buta ember rendszerint nem viszi semmire, amije van azt is elveszik tőle. A vállalkozó szellemű embereket nem lehet legyőzni, mert minden körülmények között megtalálják a kiutat a saját érdekükben. Alapjában a vállalkozó szellemű ember olyan, mint többi, de a társadalmi környezet adta lehetőséget ki tudja használni, nagy a tenni akarása a jobb életért, de a konkurenciaharc a kapitalizmus megváltoztatja a jellemét, erkölcsét. A kezdő és kisvállalkozók helyzete gyakran rosszabb, mint a megvásárolt bérrabszolgáiké, szegény proletárok között, sokszor csak a jobb módúaknak dolgozhatnak, átlagjövedelemért vagy kicsit többért. A polgári „demokrácia” lehetőséget ad a felsőbbrendűvé válásra és a kizsákmányolásra, a bérrabszolgaságra és ez meg is valósul a kapitalista gazdasági modellben. Így tulajdonképpen az eredetileg kedvező emberi tulajdonság embertelenné válik, élősködő, kizsákmányoló, bérrabszolgatartó lesz a vállalkozó szellemű emberből, ezt törvényesen megteheti és meg is kell tennie. Az emberiség a kapitalizmus politikai-gazdasági modelljében az embertelenség erkölcsét tartja követendőnek, ez vezet a meggazdagodáshoz. De van kiút, a szocializmus, ahol a vállalkozó szellem az emberiség boldogulását szolgálja és nem az élősködést, mert erősen korlátozza a kizsákmányolás lehetőségét. A vállalkozó szellemű embernek is érdeke az emberiség léte, mert enélkül ő sem lehet ember. Ha emberré akar válni, akkor mélységes tisztelettel kell tekintenie az emberiség érdekére, ami a szocializmus. Nem lehet emberré válni a kapitalizmus körülményei között.

Milyen a kapitalizmus?
A kapitalizmus legdemokratikusabb formája a „mosolygó fasizmus”, ami valójában a föld népei számára totális diktatúra, és csak kevesek számára jelent demokráciát. Néhány millió tőkés úgy kezeli a földet a népeivel együtt, mint saját tulajdonát. A termelőeszközök és a proletár dolgozó bérrabszolgák azért élhetnek, mert profitot hoznak, de akikre nincs szükségük azok nyomorognak elpusztulhatnak.

A robotizálás uralkodóvá válása termelésben sok milliárd embert tesz feleslegessé, és felveti a népirtás eljövetelének lehetőségét, akár kényszerét is a kapitalizmusban. A kapitalizmus nem tudja megoldani az emberré válás további feladatait, mert alapvetően embertelen gazdasági-politikai rendszer. Kizsákmányolás, bérrabszolgaság, nyomor, háborúk, világháborúk, az élősködő felsőbbrendű erkölcs, ami meghatározó a kapitalizmusban, az embertelen. A gazdaság működéséhez jelenleg ember dolgozókra van szükség, idővel azonban a robotok ezt nagyrészt kiváltják, felszabadul a munka alól az emberiség többsége. A kapitalizmus vagy átalakul és a vállalkozás valóban csak munka lesz, mint a szocializmusban, nem kizsákmányolás és felsőbbrendűség, vagy kipusztítja az emberiséget a hatalmas lehetőségeivel együtt, és az embertelenség, az emberben meglévő állat győz. Az emberiség nem maradhat fenn, ha nem válik valóra a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”, az emberi jogok valódi megvalósítása, ami a szocializmuson keresztül az egyetlen út kommunizmusba, az emberséges társadalomba. A kapitalizmus az emberré válás útja a szocializmus felé. Vagy meghaladja a kapitalizmust az emberiség és eljut a szocializmuson keresztül a kommunizmusba vagy kipusztul. A „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” és az emberi jogokat a kapitalizmus nem tudja megvalósítani, mert a gazdasági modellje ezt nem teszi lehetővé.

A kapitalizmus gazdasági-politikai rendszerében a felsőbbrendűség, a kizsákmányolás, élősködés, bérrabszolgatartás elkerülhetetlen, sőt szükségszerű. Szükségszerűen eljut a kapitalizmus a fasizmus valamelyik változatába, ahol embertelenség, totális diktatúra, a világuralomra törekvés van az emberiség ellen. Szükségszerű a háború és a világháború és ez sajnos elkerülhetetlen, ami elvezethet az emberiség kipusztulásához. Nem a kapitalizmus embertelensége a legnagyobb veszély, amit okozhat, hanem az emberiség kipusztításának szinte elkerülhetetlensége. A kapitalizmus megfékezhetetlen vadállat az emberré válás civilizálatlan alacsonyabb szintjén a szocializmusba vagy a fasizmusba vezető úton. A tét az emberré válás, ami a szocializmusban teljesedik ki és elvezet a kommunizmusba vagy a kipusztulás.

Miért fejlettebb a szocialista, mint a kapitalista erkölcs?
A kapitalista erkölcs nem lehet emberséges, mert felsőbbrendűségen alapul, ami a másik embereken való kizsákmányoláshoz, élősködéshez szükséges. A szocialista erkölcs a felsőbbrendűség alapjait szünteti meg, ezáltal a másokon való kizsákmányolás, élősködés lehetőségét korlátozza a társadalmi összefogás alapján. A termelőeszközök magántulajdona teszi lehetővé a jobboldali felsőbbrendűség alapján való kizsákmányolást, élősködést, amit a szocializmusban a termelőeszközök közösségi tulajdonával törnek meg. Tehát a kapitalizmus erkölcse az élősködés, ami embertelen, ezért alacsonyabbrendű erkölcs, amit a szocializmus emberséges társadalma szüntet meg. Az embertelen jobboldali és az emberséges baloldali erkölcs kíméletlen háborúra kényszerül az emberré válás a társadalmi haladás érdekében. A háború, az osztályháború az embertelen, de az emberré váláshoz le kell győzni a jobboldaliságot, ami a felsőbbrendű élősködésért harcol a világ népei ellen.

***

Filozófiai kislexikon (1980): kapitalizmus: a feudalizmust felváltó társadalmi gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök tőkés magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvényé az értéktöbbletszerzés. Alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két osztálya, a proletariátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. A proletariátusnak a kapitalizmus egész történetén végig húzódó osztályharcát a szocialista forradalom tetőzi be. A kapitalizmus ideológusai által proklamált formális politikai egyenlőség értékét nagymértékben lerontja a gazdasági egyenlőtlenség, s emellett a tőkés alap egész felépítménye, az államgépezet és az ideológia igyekszik a dolgozókat a politikai élettől még távol is tartani. A XVI. sz.-ban kialakult kapitalizmus haladó szerepet töltött be a társadalom fejlődésében, mivel jóval nagyobb munkatermelékenységet biztosított, mint a feudalizmus és felgyorsította a termelőerők fejlődését. A XIX. és XX sz. fordulóján legfelső, végső szakaszába lepett, az imperializmus szakaszába, amelyet a monopóliumok és a fináncoligarchia uralma, valamint a reakciós tendenciák általános (a politika, az ideológia stb. síkját átfogó) felerősödése jellemez. Ebben a stádiumban széles körben elterjedt az állammonopolista kapitalizmus (lásd államkapitalizmus és állammonopolista kapitalizmus), amely okozza a militarizmust, s egyesíti a monopóliumok hatalmát az állam erejével. Az első világháborúval és a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdetet veszi a kapitalizmus általános válsága, amit a tőkés rend ellentmondásainak további kiéleződése jellemez, továbbá, hogy újabb és újabb országok válnak le a kapitalizmus világrendszeréről, s hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak eredményeként széthull a gyarmati rendszer, és a nemzetközi küzdőtérén az erőviszonyok a szocializmus javára változnak meg.

hatalmi ágak szétválasztása a hatalommal való visszaélés intézményesített gátja. Szerepe, hogy az egyes önállóan gyakorolható, azonos szintű, más-más döntéshozói tisztségek körét, jogkörét és felhatalmazását elkülönítse egymástól, és biztosítsa az egymástól független kiválasztásukat és megbízatásukat. Általában egy demokratikus alkotmányos alapelv szabályozza, mely szerint a törvényhozásnak (parlament, helyi önkormányzat), a közigazgatásnak, és az igazságszolgáltatásnak (alkotmánybíróság, a bírói szervek és az ügyészség) hatáskör tekintetében, intézményi és személyi vonatkozásban is el kell válnia egymástól. A felvilágosodás korában három hatalmi ágat különböztettek meg, de azóta továbbiak jöttek létre vagy kaptak ide besorolást, mint a demokráciában ellenőrző feladatokat ellátó szervezetek és intézmények, ilyen például az alkotmánybíróság, adatvédelmi biztos vagy a közösségi támogatással működő tömegtájékoztatási eszközök. Wikipédia

fasizmus a radikális, tekintélyuralmi nacionalizmusnak a 20. század első felében Európa egy sor országában megjelent formája. Nevét az olasz változatáról, a legkorábban kialakult olasz fasizmusról kapta. A fasiszták az adott nemzet totalitárius állammá történő egységesítésére törekedtek a nemzeti közösség tömegeinek mozgósítása révén, az élcsapat szerepét betöltő pártra támaszkodva. A fasizmus ellenséges a liberális demokráciával, a szocializmussal, a kommunizmussal szemben. A fasiszta mozgalmak közös vonásai az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, valamint a katonai szellem eluralkodása a társadalomban. A fasizmus a politikai erőszak, a háború és a gyarmatosítás eszközeivel keresi a nemzeti megújulást és álláspontja szerint a felsőbbrendű népeknek, „fajoknak” életteret kell szerezniük a gyengébbekkel és alsóbbrendűekkel szemben. Wikipédia

Filozófiai kislexikon (1980): alap és felépítmény: a társadalom gazdasági viszonyai és összes egyéb viszonyai közötti kapcsolatot feltáró kategóriák. Alapnak nevezzük a termelési viszonyok összességét, a társadalom gazdasági szerkezetét. Az alap és a termelési viszonyok egyjelentésű fogalmak, de nem azonosak. A termelési viszonyok fogalma a termelőerők fogalmával függ össze. Az alap fogalma viszont a felépítménnyel van kölcsönös összefüggésben. A felépítményt a társadalom ideológiai viszonyait kifejező eszmék, szervezetek és intézmények alkotják. A felépítmény jellegű eszmékhez tartoznak a politikai, jogi, erkölcsi, esztétikai, vallási, filozófiai nézetek, más néven a társadalmi tudatformák. A társadalmi tudat formái valamilyen módon a gazdasági viszonyokat, a társadalom gazdasági struktúráját tükrözik, némelyikük többé-kevésbé közvetlenül, mint pl. a politikai és erkölcsi tudatforma, mások közvetettebb módon, mint pl.: a művészet, a filozófia. Az utóbbiakat olyan láncszemek kapcsoljak össze a gazdasági alappal, mint a politika stb. A felépítményhez tartozó jelenségek, bár az alap határozza meg őket, fejlődésükben viszonylagos önállósággal rendelkeznek és visszahatnak az alapra. Minden társadalmi tudatformához bizonyos szervezetek és intézmények is kapcsolódnak: a politikai eszmékhez politikai pártok, a politikai és jogi eszmékhez állami intézmények, a vallási eszmékhez az egyház és egyházi szervezetek stb. Minden társadalmi-gazdasági alakulatnak megvan a maga meghatározott alapja és annak megfelelő felépítménye. A felépítmény egy adott alakulaton belül is bizonyos evolúción megy át. Például az imperializmusba való átmenet során a felépítmény változását a reakció erősödése jellemzi. A szocializmus viszonyai között a politikai felépítmény az egyre fokozódó demokratizálódás irányában fejlődik. A magántulajdonon alapuló társadalomban az alap és felépítmény antagonisztikus szerkezetű. A tőkés társadalomban pl. heves ideológiai harc folyik a burzsoázia és a proletariátus között — e két, egymással ellenségesen szemben álló osztály politikai, erkölcsi, filozófiai és egyéb nézetei között. Az osztályokra szakadt társadalom felépítményének antagonisztikus természete folytán a különböző osztályok ideológiái ellentétes szerepet játszanak a gazdasági alaphoz való viszonyukban is. A tőkés társadalomban a burzsoá politikai felépítmény a kapitalizmus gazdasági alapjának aktív szolgálatára hivatott, a proletár ideológia és a proletár szervezetek a kapitalizmus forradalmi megdöntésére és gazdasági alapjának megszüntetésére irányulnak. Csakis a szocialista társadalomban, amelyben a termelési viszonyok mentesek az antagonizmusoktól, válik a felépítmény szociális tekintetben egyre egyneműbbé és segíti a szocialista gazdasági alap állandó tökéletesítését és fejlesztését.

Filozófiai kislexikon (1980): termelőerők és termelési viszonyok összhangjának törvénye: objektív gazdasági törvény, amelyet Marx fedezett fel. Ez a törvény valamennyi társadalmi-gazdasági alakulatra, vonatkozólag meghatározza a termelőerők és a termelési viszonyok kölcsönhatását. A termelőerők alkotják a termelés meghatározó, legforradalmibb es legmozgékonyabb elemét. Szüntelenül fejlődnek, míg a termelési viszonyok a stabilabb elemet alkotják. Ezért a társadalom fejlődésének bizonyos fokán ellentmondás támad az új termelőerők és az elavult termelési viszonyok között. Bármennyire elmaradnak is azonban a termelési viszonyok a termelőerők fejlődése mögött, előbb-utóbb helyre kell állnia az összhangnak, s mint a társadalom fejlődésének története mutatja, összhangba is kerülnek a termelőerők fejlettségi színvonalával, azok jellegével. Az antagonisztikus osztályokra tagolt társadalomban a megnövekedett termelőerők és a régi termelési viszonyok közötti ellentmondás mindig konfliktushoz vezet, amely társadalmi forradalom útján oldódik meg. A szocializmusban a termelési viszonyok a tulajdon társadalmi jellege folytán összhangban vannak a termelőerők állapotával, szabad teret engednek ezek gyors ütemű és válságmentes fejlődésének. A szocializmusban is keletkeznek ellentmondások egyfelől a termelőerők és másfelől a termelési viszonyok egyes oldalai között. Itt azonban ezek az ellentmondások nem érlelődnek konfliktusokká, mivel a társadalmi tulajdon az uralkodó, s nincsenek olyan osztályok, amelyek érdekeltek lennének az elavult termelési viszonyok fenntartásában. E körülmény alapján a kialakuló ellentmondások idejében kiküszöbölhetők a termelési viszonyok tökéletesítését szolgáló megfelelő intézkedésekkel. A termelőerők és termelési viszonyok összhangjának törvénye adja meg a kulcsot a társadalmi-gazdasági alakulatok szükségszerű egymásra következtetése törvényszerűségének a megértéséhez.

***

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A kapitalizmus útja a totális diktatúrába vagy a szocializmusba vezet” bejegyzéshez 29 hozzászólás

  1. Azt mondják most kapitalizmus van.

    Ez hazugság. Most se nem kapitalizmus van. Se nem szocializmus.
    Ez ami most van még a kapitalizmusnál is primitivebb.

    Most raszt alapján adnak támogatást vállalkozásoknak,még a ha a vállalkozást üzemeltetö tottál diletens a vállalkozás üzemeltetéséhez.

    A Tehetséges vállalkozokat adoval tönkreteszik.

    Mi akik ezt kifigyeltük,abbol profitálunk,hogy a hülyék válát veregetjük,
    küzben a dilletáns idiotáktol átirányitjuk a tökét magunknak.

    Admin a NERT nem kritikával lehet megszüntetni,a nert ésszel lehet megszüntetni.

    Olyanok a NER bárok mint a bálna nagy és lassu primitiv aggyal.

    Fogod a csalit rárakod a horogra,és a harcsa magátol ráharap.

    Ellen példa,hogyan nem lehet a NER primitiv antipatikus pszihopatáitol pénzt kérni:
    Legyen szives uram segitsen nekem adjon pénzt.
    Elöbb megbaszná a saját annyát mint ,hogy 1 000 ft adjon bárkinek.

    Mi elégedettek vagyunk a NER-es hükye gyerekekkel.
    Még ahozz és hülyék,hogy észrevegyék hülyék.

  2. SaLa!
    Gratulálok neked most – az elejébe beleolvastam a valóságot írod – érdekes, ez a téma foglalkoztat engem is – ide másolom!
    A DEMOKRÁCIÁT ESZKÖZKÉNT ALKALMAZZÁK – HASZNÁLJÁK MAGÁN HATALMUK ÉS GAZDAGODÁSUK ÉRDEKÉBEN!

    Bende István
    Szeptember 12., 12:36 ·
    Mi is a “választójog” a maga valójában?
    A képviselő abban a hatáskörben, amiben képvisel (“választás” esetén ez a közügyekben való részvétel joga), az összes jogodat birtokolja, hiszen amikor a nevedben eljár a “képedet viseli”, vagyis olyan,mintha te magad tennéd, amit tesz.
    Amikor tehát képviselőt választasz, lemondasz a közügyekben való részvételi jogodról az ő javára 4 hosszú évre.
    Vagyis a “választójog” a saját hatalmadról, a közügyekben való részvétel jogáról való lemondás joga! A “demokráciában” jogod van lemondani a hatalmad gyakorlásáról, a közügyekben való részvételedről. Slussz.
    Nem kérheted számon, hogy mit tesz, mert nem ő teszi, hanem te! Mert a te jogodat gyakorolja.
    Persze úgy sem hiszed el, mert én mondom, nem a Karácsony, vagy a Gulyás, vagy más hasonló “politikusnak” kikiáltott átverőember. Tőlük ezt biztosan nem tudnád meg soha.
    Tehát ahelyett, hogy:
    “Demokráciát! Demokráciát! Demokráciát!”, nyugodtan skandálhatnánk, hogy:
    Jogfosztást! Jogfosztást! Jogfosztást!
    Persze az átverés itt még nem ér véget!
    Ajjaj, de mennyire nem ér véget!
    Ez csak egy a sok közül, de rendkívüli fontosságú:
    https://www.facebook.com/istvan.bende/posts/1657685237698572

    Bende István Erdős Henrik
    Ha valakit megbízol a képviseleteddel, akkor bizony odaadod minden hatalmadat, függetlenül bármilyen alkotmánytól. Tudod, a képviseleti megbízás egy szerződés.
    Erdős Henrik Fentebb leírtam.
    Senki nem azért megy szavazni, hogy átadja az élete feletti irányítást. Ezért értelmetlen számomra, amit leírtál.
    György Szigethy Erdős Henrik Persze így kéne kennie,de sajnos Istvának igaza van!

    László Kiss György Szigethy úgy bizony! egy tapasztalattal: amikor megbíztam egy ügyvédet képviseletemmel, az akkor engem képviselt és jogos érdekeimet védte a bíróság előtt – történt volna, de négyszemközt elárulta nekem, minden bizonyossággal igazad van Laci – de tudd ezek elakarnak kaszálni és el is fognak én megvédeni nem tudlak! De megteszek mindent, hogy enyhítsem szigorúkat! ÉRTITEK? Ez így működik a népet egy helyen csak képviselő tudja képviselni – ugyan is az össz nép nem mehet-oda érvelni TÖMEGÉNÉL FOGVA—- – de a parlamentben a bekiabált IGEN—NEM—! a meghatározó amely köszönő viszonyban sincs a nép képviselettel – annál inkább bizonyossága a pártközösség érdekeinek képviseletével……. ÉRTHETŐ? Ma így művelik a rájuk bízott demokráciával nevezett rendszerrel egyéni párt érdekeiket a népérdekeivel szemben!

    /////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
    Erdős Henrik ,,Amikor tehát képviselőt választasz, lemondasz a közügyekben való részvételi jogodról az ő javára 4 hosszú évre.”
    Minden hatalom a népé.
    Nem mondunk mi le semmiről sem. 😉

    • Erdős Henrik Önmagában nincs képviselet.
    Tehát ez egy rövidítés kell legyen. Az is: az érdek képviseletet jelenti. Ha nem ezt jelentené, az ún. képviselő bármit megtehetne. Senki nincs olyan retardált, hogy ezt önként megtegye. Nem is ezért teszik meg ezeket az embereket képviselőknek, Bende István.
    Hanem azért, hogy az érdekeiket képviseljék.

    Most alapjaiban nem értek egyet a posztoddal.
    Tamás Soltész Erdős Henrik nem vagyok jogtudós, de olvasni tudok (néha a sorok között is). A Magyar Köztársaság Alkotmánya (ami ma is érvényben van!) kimondja, hogy “minden hatalom a népé, amit választott képviselői által gyakorol.” Egy szó nincs arról, hogy a választott képviselő a nép nevében mindent megtehet. Az által, hogy a nép megbízta, bármit csak a megbízója érdekében tehet, ami számonkérhető rajta. Amennyiben a rábízott hatalommal visszaél, arra is alkottak szabályt az Alkotmányban: ” azok ellen, akik a hatalom kizárólagos birtoklására törekednek, velük szemben minden polgárnak nem csak joga, de kötelessége törvényes úton fellépni. Ha ez nem csak törekvés, hanem a kizárólagos hatalmat birtokolja, akkor ellenük már bármilyen (nem csak törvényes) eszköz alkalmazható, és fellépőket semmilyen joghátrány nem érheti.”! Ezt az utóbbi részt elfelejtették kivenni az érvénytelen Alaptörvény nevű fércműből!
    Tehát a képviselőválasztással szerintem sem mondunk le a közügyekben való részvételi jogunkról, csak megbízzuk (meghatalmazzuk?) a leendő képviselőt, hogy helyettünk, nevünkben a kampányakor megígért témákban az érdekeinket képviselje. Ha nem ezt teszi, a négy év ellenére mi, a választói, lemondásra szólíthatjuk fel. Javasolom mindenkinek az olvasás tudományát, mielőtt bárkire szavazna. (És akkor még nem beszéltem arról, hogy a szavazás menete törvényes-e, de ez már egy másik téma.)
    Erdős Henrik ,, kimondja, hogy “minden hatalom a népé, amit választott képviselői által gyakorol.”

    Tomi, mit szívtál???
    Monika Szimuly 2.§.(2) Henrik.
    Minden hatalom a népé, mely nepszuverenítást válaaztott képviselőkön keresztül, VALAMINT ÖNALLÓAN GYAKOROLJA.
    HA AKAR, AKKOR ÖNÁLLÓAN, CSERÉPTÖRÉS….usw.…Tovább
    Erdős Henrik ,,Amennyiben a rábízott hatalommal visszaél, arra is alkottak szabályt az Alkotmányban: ” azok ellen, akik a hatalom kizárólagos birtoklására törekednek, velük szemben minden polgárnak nem csak joga, de kötelessége törvényes úton fellépni. ”

    😀

    Bende István, érted már, hogy miért kezdek becsavarodni? 😀 🙂 🙁
    Erdős Henrik Persze alkotmányellenesen nyugodtan módosíthatnak Alkotmányt, az nem gáz….

    Hallod!? Kurvára kiszaladnék néha a világból.
    Olyan kommentek vannak néha, hogy inkább mennék, azt feküdnék……….
    Monika Szimuly 1989-től, 7 alkotmányellenes módosítás volt.
    1990-ben már alkotmányellenesen cselekedtek!
    Monika Szimuly A legdurvább 2009….megágyaztak a 2/3-adnak.
    És amit megtaláltam ez a szarházi bajnaigordonka, gondosan meghatározta a “devizahitel” fogalmát, a hatalomátjátszás előtt 2010-ben, ez a másik szarházi banda gondosan betartja csak….ma is ‘érvényes”….mi meg hullunk, mint a legyek.
    Bende István Erdős Henrik
    Azért működik az átverés, mert nem azt érted a fogalmak alatt, amit jelentenek, hanem azt, amit szeretnél, hogy jelentsenek.
    Csak hát ugye, az általam közzé tett értelmezésnek (ami a szó etimológiai elemzéséből következik) a valósággal való tökéletes megegyezése nem a véletlen műve. Ők tudják, te meg csak hiszed.
    György Szigethy Bende István Biztos ífy van.Kb engem,meg vagy még 100 embert érdekel a téma,a többi meg nem is érti! Ez érdekességnek jó,de semmi egyébre nem.
    Bende István György Szigethy
    Mindig lehet egy új ember, aki megvilágosodik, és utána már ő is teszi ugyanezt.
    Erdős Henrik Bende István, a szavazások nem arról szólnak, hogy azok, akikre szavaznak az emberek, azok bármit megtehetnek.

    A magyar államban minden hatalom a népé.
    Amiről te beszélsz, az az, hogy az ún. képviselő bármit megtehet, hisz a képünk viseli. Ezt sehogy sem lehet jogilag megvalósítani, ugyanis ez a minden hatalomról való lemondás lenne. Csakhogy a nép erről még akkor sem tudna lemondani, ha akarna.
    Erdős Henrik Bende István, itt inkább azt látom, hogy te akarsz megtéveszteni. És kicsit úgy csinálsz most, mint Geri Tibi szokta.
    (nem sértésnek szántam, hanem én így látom)
    Bende István Erdős Henrik
    Két különböző szint van. Sajnos nem fogtad fel.

    A “képviselő” (így általában) mindenféle közjogi helyzettől és alkotmánytól függetlenül teljes joggal bír, mert a képedet viseli. Hogy te ezt másképp gondolod, az a te problémád. Akkor át leszel verve.

    Az a képviselő, amitől nem tudsz elvonatkoztatni, az országgyűlési képviselő. Na az az átverés másik szintje.

    … minden hatalom a nép, amely a népszuverenitást választott képviselők útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A választott képviselő tehát ugyanolyan jogokkal bír, mint maga a nép.

    Hiába próbálom vésővel belevésni az agyadba, hogy az országgyűlési képviselő nem a választott képviselő, mint ahogy az önkormányzati sem,a gyakorlatban mégis úgy tesznek, mintha azok lennének (a hazug alkotmánybírákkal együtt), és a nép meg van győződve róla, hogy tényleg azok. Csakhogy nem,mert ellentétben a választott képviselőkkel, rajtuk keresztül nem gyakorolja a népszuverenitást. Ők csak a népszuverenitásból eredő, de az Alkotmány által korlátozott jogköröket gyakorolják.

    Még egyszer nem írom le, ha vitatod, cáfold!
    Erdős Henrik Bende István, a minden hatalom alkotmány nélkül is a népé.

    Nem azért minden hatalom a népé, mert egy alkotmány (értsd: egy darab papír) leírta azt / képletesen persze, mert papír nem ír semmit.

    1989 előtt is a népé volt minden hatalom, hiába nem írta ezt le alkotmány. De még akkor sem tudott erről lemondani a nép.
    Vagyis elképzelhetetlen, hogy valaki azzal a joggal bírjon, hogy valaki nevében bármit megtehet.

    Íme az egyszerű cáfolat.

    ÍGY IGAZ! Sajnos vannak még prókátorok=ellenség ügyvédei – ÉS NEM IS ALACSONY ÉRTELEMMEL RENDELKEZŐK – sőt egyetemet – főiskolát végzett okos …emberek—— akik minduntalan a macskaszinten tartják a tömeget – például az alkotmányos ellenállókat azzal vádolják vissza akarnak térni a bolsevik alkotmányhoz… és stb hasonló . érveik! ma pont erről értekeztem egy vita kapcsán – oda írtam a következőket: Bende István Erdős Henrik
    Ha valakit megbízol a képviseleteddel, akkor bizony odaadod minden hatalmadat, függetlenül bármilyen alkotmánytól. Tudod, a képviseleti megbízás egy szerződés.
    Erdős Henrik Fentebb leírtam.
    Senki nem azért megy szavazni, hogy átadja az élete feletti irányítást. Ezért értelmetlen számomra, amit leírtál.
    György Szigethy Erdős Henrik Persze így kéne kennie,de sajnos Istvának igaza van!

    László Kiss György Szigethy úgy bizony! egy tapasztalattal: amikor megbíztam egy ügyvédet képviseletemmel, az akkor engem képviselt és jogos érdekeimet védte a bíróság előtt – történt volna, de négyszemközt elárulta nekem, minden bizonyossággal igazad van Laci – de tudd ezek elakarnak kaszálni és el is fognak én megvédeni nem tudlak! De megteszek mindent, hogy enyhítsem szigorúkat! ÉRTITEK? Ez így működik a népet egy helyen csak képviselő tudja képviselni – ugyan is az össz nép nem mehet-oda érvelni TÖMEGÉNÉL FOGVA—- – de a parlamentben a bekiabált IGEN—NEM—! a meghatározó amely köszönő viszonyban sincs a nép képviselettel – annál inkább bizonyossága a pártközösség érdekeinek képviseletével……. ÉRTHETŐ? Ma így művelik a rájuk bízott demokráciával nevezett rendszerrel egyéni párt érdekeiket a népérdekeivel szemben!

    /////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
    Erdős Henrik ,,Amikor tehát képviselőt választasz, lemondasz a közügyekben való részvételi jogodról az ő javára 4 hosszú évre.”
    Minden hatalom a népé.
    Nem mondunk mi le semmiről sem. 😉

    stb. a MODERN VILÁG SPARTAKUSAI oldalon…

    Fazekas Tamás
    21 órája
    A mai napi információ áradatot meg kell osztanom az emberekkel mert nagyon tanulságos és elgondolkodtató! A következő történt , a borzalmasan jó teljesítő ” Magyar országban ” 3 feljelentést kellett tennem a szerencsétlenségemben a szerencse az volt,hogy mind 3 feljelentést magas rangú rendőr vette fel : százados volt a legkisebb és alezredes volt a legnagyobb. A másik fontos tényező ,hogy mindegyikkel lehetett beszélni igen fontos témákról mint pl: Érvénytelen alaptörvény! Megdöbbenéssel fogadtam,hogy az összes rendőr tudott erről a tényről, hogy érvénytelen ” Magyarország ” maffia államának alaptörvénye! Mondom nekik,hogy önöket a rendőrségi eskü köti mert a Magyar Köztársaság államában tették azt le,hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányát megvédjék és egyben a hatalom kizárólagos birtoklói ellen kötelesek fellépni! A válasz az volt: hogy tudják de a feletteseiknek nem mondhatják és azzal fokozták a mondani valójukat,hogy ” Nem szól szám , nem fáj fejem ” Elmondtam nekik,hogy bűnrészesek és bűnsegédek a Magyar nép kiirtásában és kirablásában! Kérdeztem tőlük ,hogy megvárjátok míg kialakul egy újabb 1956 ami rengeteg ember áldozattal fog járni míg ti egy magán maffia ” Magyarország ” nevű érvénytelen ,illegitim államot szolgáltok ki? A válasz ez volt : Az átlag ember értelmi szintje a ” házi macska ” szintjét nem üti meg és a magyar ember már soha nem tud össze fogni a közös cél érdekében! Ezen el lehet gondolkodni kedves honfitársaim, hogy meddig tűrjük el a hatalomnak ,hogy saját országunkban megfosszanak bennünket az önrendelkezésünktől? Többszörösen bebizonyított ” TÉNY ” ,hogy Magyarország alaptörvénye illegitim, semmis így azok a politikusok és pártok akik újfent indulnak ezen az őszi polgármester választáson azok mind , kivétel nélkül : HAZAÁRULÓK!!!!! Ezt jó vésse mindegyik polgártárs a fejébe aki ezen töri a fejét!!!!
    (T. Sz.)
    Jó lenne felébredtek Magyarok, mert a Rendőr, a Rendvédelem, RÁTOK VÁR, HOGY ÖNRENDELKEZZ VÉGRE
    (F. T.)

    1. ,,Amennyiben a rábízott hatalommal visszaél, arra is alkottak szabályt az Alkotmányban: ” azok ellen, akik a hatalom kizárólagos birtoklására törekednek, velük szemben minden polgárnak nem csak joga, de kötelessége törvényes úton fellépni. ”
      Ez szép volt egészen addig amig törvényt nem hoztak , hogy a “képviselő” nem hívható vissza !
      Túl sok áruló lett eleiben lecserélve !

  3. “Többszörösen bebizonyított ” TÉNY ” ,hogy Magyarország alaptörvénye illegitim, semmis így azok a politikusok és pártok akik újfent indulnak ezen az őszi polgármester választáson azok mind , kivétel nélkül : HAZAÁRULÓK!!!!! Ezt jó vésse mindegyik polgártárs a fejébe aki ezen töri a fejét!!!!
    (T. Sz.)
    Jó lenne felébredtek Magyarok, mert a Rendőr, a Rendvédelem, RÁTOK VÁR, HOGY ÖNRENDELKEZZ VÉGRE ”

    Na akkor egyelőre:
    -Ki “bizonyitotta” a TÉNYT ?
    -Mivel “bizonyitott ” ?

      1. id Kiss László !

        Minden szubjektív – főleg társadalomtudományi – tényt bizonyítani kell. Különben mitől is lesz valami TÉNY ?????

  4. A szocialista rendszer magasztalása közben nem veszik észre, hogy szeplő van a szűzön.
    Pár napja jelent meg egy cikk itt a bal-radon a Suzuki gyárral kapcsolatban. Szél Bernadett az ottani munkások helyzetéről akart tárgyalni a japán cégvezetővel, de elhajtották.
    A szocializmusban vajon kevesebbet dolgoztak a munkások? Jobban megvoltak fizetve? Ingyen kellett dolgozniuk?
    A norma rendszerben iszonyatos tempót követeltek. Ráadásul folyamatosan stresszelték a munkásokat a sztahanovisták teljesítményeivel, elvárva, hogy a példa nyomán normán felül teljesítsenek. A minimum a 100% volt. Ingyenes felajánlásokat vártak el. Voltak kommunista szombatok. A szakszervezetek vezetői kommunisták voltak, akik belesimultak a rendszerbe.
    Sala oldalakon keresztül képes leírni, hogy hová vezet a kapitalizmus, különböző változatokkal. Azt viszont nem vizsgálja és elemzi, hogy hová vezet a szocializmus, pedig a történelemben nem bizonyult túlságosan tartós rendszernek.

    1. “Pár napja jelent meg egy cikk itt a bal-radon a Suzuki gyárral kapcsolatban. Szél Bernadett az ottani munkások helyzetéről akart tárgyalni a japán cégvezetővel, de elhajtották.”
      Ilyen a szocialista rengszerben meg sem történhetett volna .
      “A szocializmusban vajon kevesebbet dolgoztak a munkások? Jobban megvoltak fizetve? Ingyen kellett dolgozniuk?”
      Igen .
      Igen .
      Nem .
      Ne keverd a társadalmi munkát a “kötelező” mostani ingyen munkával !A norma rendszerben iszonyatos tempót követeltek. Ráadásul folyamatosan stresszelték a munkásokat a sztahanovisták teljesítményeivel, elvárva, hogy a példa nyomán normán felül teljesítsenek. A minimum a 100% volt.”
      Megint az ’56-ig társadalmi berendelkezéssel kevered , amikór is egy rommá pusztított országot kellett minnél elöbb feléleszteni .
      ” Azt viszont nem vizsgálja és elemzi, hogy hová vezet a szocializmus, pedig a történelemben nem bizonyult túlságosan tartós rendszernek.”
      A szocializmus jó volt csak néhány telhetetlen , gerinctelen harácsolónak belső árulása tette tönkre !
      Csak a meglévő javak ellopásával tudtak produkálni !
      Önállóan saját erőből semmit nem tudnak felmutatni !

      1. Már csak azért sem történhetett ilyen a szocializmusban, mert nem voltak ellenzéki pártok és vezetők. Így Szél Bernadettek sem léteztek akkor.

        1. Sub Zero szerint:

          2019-09-14 – 20:21
          Nem !
          Azért mert minden munkahelyen volt szakszervezet és nem engedte a szocialista erkölcs .
          A többi észrevételemre nem reflektáltl , a hallgatás bele egyezés .

          1. Röviden én is tudok válaszolni: nem, nem, igen, de ez így hülyeség. A kép sokkal árnyaltabb. Állami cégnél dolgozók nagyon rosszul kerestek, főleg a vége felé. Akkor a maszek élt, mint hal a vízben, főleg, ha olyan dologgal foglalkozott, amiből hiány volt vagy ami egyébként az állami szektorban rossz minőségű volt. Bőven volt ilyen. Butikosok, ostyasütők, fűtésszerelők, szerződéses üzletvezetők. Ezek a maszekok az alkalmazottakat is jól meg tudták fizetni. És a többi? Ingyen meg a rákosi rendszerben kellett dolgozni, kommunista szombat és különböző felajánlások formájában. A békekölcsönt is “illett” jegyezni. Jegyezte az is, aki nem akarta, nehogy baj legyen.

      2. “A szocializmus jó volt csak néhány telhetetlen , gerinctelen harácsolónak belső árulása tette tönkre !”
        Mit gondolsz arról, hogy nem lesz a jövőben is mindig néhány ilyen gerinctelen alak a rendszerben? Szerintem mindig lesz. Mindig lesz a szocialista rendszerben olyan, akit az “imperialisták” (Megint a kedvenc meghatározásotok.) kilóra megvesznek.

  5. Sub Zero!
    Azt felemlegetni,hogy a szocializmusban mik történtek,csupáncsak szánalmas kritikai próbálkozás
    a szocializmus lejáratására!
    Először is!Kádár szerint még a nyolcvanas években a szocializmusnak csak az alapjait raktuk le,és ez az alaplerakás azt jelentette,hogy koránt sem volt teljes felépítmény a szocializmus,ráadásul úgy volt az egész,hogy míg folyamatosan próbáltuk meg lerakni a szocializmus alapjait,nem is teljesen sikerült,mert amit nappal leraktunk,azt éjjel-nappal folyamatosan szedték fel a belső,és külső ellenségeink,meg akik a kommunista álarcában szedegették azt fel!Gondolom,hogy nem kell kitérni arra,hogy ez a belső ellenség(hogy neveket ne mondjak:Pozsgay,Szűrös, Hóbagoly,stb,stb) okozta a legnagyobb károkat,és árulta el a szocializmus ügyét!
    És hogy esetleg mikor lesz itt szocializmus!?
    Talán sosem!Azt ,amit 45 után felépítettünk a szocializmus kiteljesedésének reményében,azt semmissé tette 89-es rendszerváltás!És felszedte még az alapjait is annak,hogy egyszer majd külső segítség nélkül építsük fel azt,ráadásul megsemmisítette pszichésen is az emberek gondolatában!És ez a legnagyobb károkozás,amit te itt nagyon lelkesen támogatsz!
    Mielőtt még átkozódni kezdenél,jelzem,hogy Mo.-on jelen állapotában a fent említettek miatt a kapitalizmus inkább a pusztulás felé mutat,ami nagyon rövidesen be is fog következni!
    Sajnos,de remélem,csak az én vízióm!!),hogy hiába lesz valamiféle világszocializmus,mi már csak pusztaság leszünk!

    1. El is tudnám fogadni, ha egyedüli esetként bukott volna meg Magyarországon a szocialista rendszer. De nem! A világon mindenhol ez történt. Ahol meg megmaradt, ott nyomokban sem hasonlít a rendszer a szocializmusra, hiába vezeti az országot kommunista párt. Ja, hogy még nem épült fel a szocializmus csak építgettük. Hát abban még az ikonikus főideológusok sem tudtak megegyezni, hogy hol mit építettek. Volt aki szerint nálunk csak a szocializmust, de a SZU már ott tart, hogy már a kommunizmus alapjait rakják le. (Közben az életszínvonal nálunk volt jobb.) Tegyük csak fel nyugodtan a kérdést: Hová vezet a szocializmus? Kommunizmusba vagy a kapitalizmusba?

    2. :))) Szocializmus az osztogató európai rendszerek gyűjtőneve. A legförtelmesebb példái Skandinávia és Ausztria. Utóbbi esetben az ÖVP és az FPÖ választási sikere ez elleni forradalom. A magyar 2010-es fülkésben is bőven benne volt. Ezt a rendszert az különbözteti meg a kommunizmustól, hogy nem a vállalkozói tulajdont, hanem a jövedelmeket államosítja, amiket elosztogat. 2002-10 között az osztogatásra felvett államhitelek kamataira, törlesztésére is.

  6. …Hová vezet a szocializmus ? A munka társadalmába, az általános jólétbe, a többség ural-
    kodásába a kisebbség rovására ! Olyan társadalmi rendszerbe , ahol a FÖLDÖN LESZ A
    MENNYORSZÁG a társadalmat értékalkotó munkával építők számára. Ahol az ÖNTUDAT
    természetes lesz, ahol a természettel harmóniában él az EMBERISÉG , amikor az “ember
    nem lesz az embernek farkasa .” Olyan rendszerbe : ahol nem születik senki gazdagnak
    s szegénynek, ahol nincsenek kiváltságosak ! Ahol az” elégség lesz” mindennek határa !
    Vagyis : nem a pénz a mindenható ! ( mint most )………..
    “.. dolgozzék mindenki képességei szerint és részesüljön a javakból , szükségletei szerint!”
    Ami nem jelentett sohasem teljes egyenlőséget, csak a biológiailag indokolt differenciált-
    ságot !!!

    1. Ezt már hallottam egy párszor. Egyetlen problémám ezzel, hogy soha nem történt így. Valahogy mindig visszatért a szocializmus vagy a szocializmus alapjait lefektetett rendszer a kapitalizmushoz vagy a fasizmushoz. (Hogy kedvenc jelzőtöket használjam.) Akkor hogy is van ez a példák alapján? Hová vezet a szocializmus?

      1. Sub Zero szerint:

        2019-09-14 – 19:05
        Betonfej .
        hábé szerint:

        2019-09-14 – 18:31
        5*

        1. petymeg szerint:
          2019-09-14 – 20:52

          Úgy tervezgetitek a szocializmust, mint a perpetuum mobile-t. Amikor meg jön valaki és többször elmondja, hogy nem működik és azt is hogy miért nem, hogy próbálkozások bizonyítják életképtelenségét, akkor az betonfej.
          Eddig csak kemény diktatúrával tudták a szocialista rendszert fenntartani, amiben nem volt jó az életminőség. Amikor ez a diktatúra felpuhult, amitől élhetőbb lett, megingott majd megbukott a rendszer.

          1. Sub Zero szerint:

            2019-09-14 – 21:20
            Ez így konkrétan -és ezt Te is tudod-nem fedi a valóságot .
            A szocializmusban nem volt válság .
            Nem volt ilyen mélynyomor , nem volt ekkora -indokolatlan-eltérés a vagyonok és jövedelmek között .
            Nem kellett más országokat , nemzeteket leigázni , nyomorba dönteni a fennmaradás érdekében .
            Végül lényegessen igazságossabb volt jövedelmek szétosztása , a szociális hálóról meg nem is beszélek !

          2. Elbeszélsz a lényeg mellett. Nem a vívmányairól beszéltünk, amik voltak, hülye aki tagadja. Legfeljebb ezeknek a vívmányoknak a jelentőségéről, mértékéről lehet vitatkozni, meg arról, hogy ezekért később milyen árat fizettünk de arról nem, hogy voltak-e vagy sem. Betonfejként újra csak azt tudom mondani, hogy a szocializmus életképtelen akkor, ha mellette jelen van a kapitalizmus. Mert egyszerűen megeszi. Történelmi példák sorozata bizonyítja, hogy a szocializmus a kapitalizmusba vezet. Nem ismerek kivételt. Ezt nem látjátok?

  7. A szocializmusban nem volt válság . Csak az volt.
    Nem volt ilyen mélynyomor , csak az volt. nem volt ekkora -indokolatlan-eltérés a vagyonok és jövedelmek között . Mi az az indokolatlan eltérés?
    Nem kellett más országokat , nemzeteket leigázni , nyomorba dönteni a fennmaradás érdekében . Csak önmagunkat, most kiket?
    Végül lényegesen igazságosabb volt jövedelmek szétosztása , a szociális hálóról meg nem is beszélek ! Jóformán éhezés volt, úgy 1979-ig, pontosabban az 1982-es IMF- és WB-csatlakozásig. A helyesírási hibáidat kijavítottam.

    Vélemény, hozzászólás?

  8. ” Elbeszélsz a lényeg mellett. Nem a vívmányairól beszéltünk, amik voltak, hülye aki tagadja. Legfeljebb ezeknek a vívmányoknak a jelentőségéről, mértékéről lehet vitatkozni, meg arról, hogy ezekért később milyen árat fizettünk de arról nem, hogy voltak-e vagy sem. Betonfejként újra csak azt tudom mondani, hogy a szocializmus életképtelen akkor, ha mellette jelen van a kapitalizmus. Mert egyszerűen megeszi. Történelmi példák sorozata bizonyítja, hogy a szocializmus a kapitalizmusba vezet. Nem ismerek kivételt. Ezt nem látjátok? ”

    Így van ! A történelmi TÉNYEK – mert megtörtént – azt bizonyítják,hogy a kapitalizmus gyakran torkollik diktatúrába – görög,chilei, argenti, brazil stb. – de mindig visszatalál a kapitalista demokráciába !
    A szocializmus meg mindig kapitalizmusba ” fejlődik ” ! Lásd Oroszország, Kelet-Európa államai. A klasszikus szocializmus meg mindig a kapitalizmustól függ mert különben csak vegetál vagy omladozik – Venezuela, Kuba !
    Egyetlen megreformált szocializmus működik – Kína – de ott is galaktikus méretű diktatúra bontakozik ki – lásd az állampolgári pontrendszert és következményeit – viszont nyújtja a kapitalizmus gazdasági jólétét !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.