Írta: J. V. Sztálin

Levél A. M. Gorkijhoz

Kedves Alekszej Makszimovics!

Ezer bocsánat és kérem, ne szidjon, hogy ilyen későn (nagyon későn!) válaszolok. Lehetetlenül túl vagyok terhelve. Ezenkívül kissé betegeskedtem. Ez persze nem szolgálhat mentségemül. De valamelyes magyarázatot mégis adhat.

1. Nem lehetünk meg önbírálat nélkül. Semmiképpen sem, Alekszej Makszimovics. Önbírálat nélkül elkerülhetetlen az apparátus elposványosodása, rothadása, a bürokratizmus növekedése, a munkásosztály alkotó kezdeményezésének elfojtása. Persze, az önbírálat anyagot ad az ellenségnek. Ebben Önnek teljesen igaza van. De ugyancsak az önbírálat ad anyagot (és lökést) előrehaladásunknak, a dolgozók építő energiája kibontakozásának, a verseny fejlődésének, az élmunkásbrigádoknak stb. Megnyerjük, sőt többet nyerünk a vámon, mint amennyit vesztünk a réven.

Lehetséges, hogy sajtónk túlságosan kidomborítja fogyatékosságainkat, sőt néha (akaratlanul) reklámozza azokat. Ez lehetséges, sőt valószínű. És ez persze baj. Ön ezért azt követeli, hogy fogyatékosságainkat ellensúlyozzuk vívmányainkkal (én azt mondanám — a mérleget billentsük javunkra). Ebben önnek természetesen igaza van. Ezt feltétlenül és haladéktalanul pótoljuk. Erről meg lehet győződve.

2. A mi ifjaink nem egyformák. Vannak sopánkodó, fáradt, kétségbeesett ifjak (olyanok, mint Zenyin). És vannak frissek, életvidámak, akikben erős akarat és törhetetlen győzniakarás lakozik. Lehetetlen, hogy most, amikor szétszaggatjuk a régi életkapcsolatokat és újakat teremtünk, mikor a megszokott utak és ösvények járhatatlanná válnak és új, szokatlan utakat törünk, mikor a lakosság egész csoportjai, amelyek jómódban éltek, kizökkennek életük kerékvágásából és kidűlnek, szabaddá téve az utat a régebben elnyomott, sötétségben tartott és meghajszolt emberek milliói számára — lehetetlen, hogy az ifjúság ilyen viszonyok közt velünk rokonszenvező emberek egynemű tömege legyen, lehetetlen, hogy az ifjúság soraiban ne legyen rétegeződés, ne legyen szakadás. Előszöris, az ifjúság soraiban ott vannak a gazdag szülők gyermekei. Másodszor, még ha azt az ifjúságot nézzük is, amely (társadalmi helyzeténél fogva) a mienk, még ott sincs mindegyiknek elegendő idege, ereje, jelleme és megértése, hogy úgy fogadja a régi nagyszerű megdöntésének és az új lázas építésének képét, mint szükségszerű, tehát kívánatos képet, amely méghozzá nem is nagyon hasonlít az „általános üdvösség” paradicsomi idilljéhez, melytől elvárják, hogy lehetőséget adjon a „pihenésre”, a „boldogság szürcsölésére”. Érthető, hogy ebben a „szédítő zűrzavarban” feltétlenül akadnak olyanok, akik elfáradnak, nem bírják idegekkel, elhasználódnak, kétségbeesnek, eltávolodnak és végül — átszöknek az ellenség táborába. Ezek a forradalom elkerülhetetlen „költségei”.

Most az a lényeg, hogy az ifjúságban nem a sopánkodók, hanem harcos komszomolistáink a hangadók — a kapitalizmust leromboló bolsevikok, a szocializmust építő bolsevikok, az elnyomottakat és leigázottakat felszabadító bolsevikok új, nagyszámú nemzedékének magva. Ebben van erőnk. És ebben van győzelmünk záloga is.

3. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell iparkodnunk csökkenteni a sopánkodók, jajongók, kételkedők stb. számát szervezett eszmei (és mindenféle más) ráhatás útján. Ellenkezőleg, pártunk, kulturális szervezeteink, sajtónk, Szovjetjeink egyik fő feladata abban áll, hogy ezt a ráhatást megszervezzék és komoly eredményeket érjenek el. Ezért mi (barátaink) teljes egészében elfogadjuk az ön javaslatát, hogy;

a) szervezzük meg a „Za Rubezsom” c. folyóiratot és

b) adjunk ki több népszerű gyűjteményt a „Polgárháborúról” A. Tolsztoj és a toll más mestereinek bevonásával.

Ehhez csak annyit kell hozzáfűznöm, hogy e feladatok közül egyetlen egyet sem lehet Radek vagy valamelyik barátja vezetésére bízni. Nem Radek jószándékától vagy lelkiismeretességétől függ a dolog, hanem a frakcióharc logikájától, mellyel (vagyis a harccal) ő és barátai nem hagytak fel teljesen (maradtak még egyes fontos nézeteltérések, amelyek harcra fogják késztetni őket). Pártunk története (és nemcsak pártunk története) arra tahit, hogy a dolgok logikája erősebb az emberi szándékok logikájánál. Helyesebb lesz, ha ezeknek a munkáknak a vezetését politikailag szilárd elvtársakra bízzuk, Radeket és barátait pedig bevonjuk mint munkatársakat. Így helyesebb lesz.

4. Komolyan megvitattuk a „Háborúról” c. külön folyóirat megszervezésének kérdését, s az a véleményünk alakult ki, hogy most semmi okunk sincs egy ilyen folyóirat kiadására. Úgy véljük, hogy célszerűbb lesz a háború kérdéseit (imperialista háborúról beszélek) a meglevő politikai folyóiratokban tárgyalni. Annál is inkább, mert a háború kérdéseit nem lehet elszakítani a politika kérdéseitől, hiszen a háború a politika kifejezője.

Ami a háborúról szóló elbeszéléseket illeti, azokat nagyon komolyan megválogatva kell kiadni. A könyvpiacon tömegével vannak olyan szépirodalmi elbeszélések, amelyek a háború „szörnyűségeit” ecsetelik és iszonyatot keltenek minden háborúval szemben (nemcsak az imperialista, hanem minden más háborúval szemben). Ezek burzsoá-pacifista elbeszélések, amelyeknek nincs nagy becsük. Nekünk olyan elbeszélésekre van szükségünk, melyek az imperialista háború szörnyűségeinek leírása kapcsán arra a gondolatra vezetik az olvasót, hogy az ilyen háborúkat szervező imperialista kormányokat le kell küzdeni. Azonkívül, mi nem ellenzünk mindenfajta háborút. Mi az imperialista háborút ellenezzük, mert az ellenforradalmi háború. De hívei vagyunk a felszabadító, imperialistaellenes, forradalmi háborúnak, noha mint ismeretes, az ilyen háború sem mentes a „vérontás szörnyűségeitől”, sőt bővelkedik bennük.

Úgy látom, hogy Voronszkij álláspontja, aki hadjáratra készül a háború „szörnyűségei” ellen, alig különbözik a burzsoá pacifisták álláspontjától.

5. Önnek teljesen igaza van, hogy nálunk, sajtónkban, nagy fejetlenség uralkodik a vallásellenes propaganda kérdéseiben. Néha hallatlan ostobaságok jelennek meg, amelyek az ellenség malmára hajtják a vizet. Ezen a téren még rengeteg a munka. De a vallásellenes propaganda terén dolgozó elvtársainkkal még nem tudtam tárgyalni az ön javaslatairól. Erről legközelebb írok önnek.

6. Kamegulov kérését nem tudom teljesíteni. Nem érek rá! Különben is, milyen kritikus vagyok én, az ördögbe!

Befejeztem.

Baráti kézszorítással jóegészséget kívánok önnek.

Köszönöm üdvözletét.

I. Sztálin

Azt beszélik, hogy Oroszországból orvosra van szüksége. Igaz ez? Kit kíván? Írja meg — elküldjük.

I. Szt.

1930. január 17.

Először e kötet orosznyelű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 12. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..