Írta: J. V. Sztálin

A verseny és a tömegek munkalendülete

Előszó J. Mikulina „A tömegek versenye” c. brosúrájához

Aligha lehet kételkedni abban, hogy a munkások milliós tömegeinek szélesen kibontakozó versenye a mai helyzetben építőmunkánk egyik legfontosabb, ha ugyan nem a legfontosabb tényezője. Egész gyárak versenye mérhetetlen országunk legkülönbözőbb vidékein; a munkások és parasztok közötti verseny; a kolhozok és a szovhozok közötti verseny; a tömeges termelési versenykihívások lerögzítése a dolgozók különleges szerződéseiben — mindezek olyan tények, amelyek nem hagynak kétséget afelől, hogy a tömegek szocialista versenye már erőre kapott.

A dolgozó tömegek hatalmas munkalendülete megkezdődött.

Ezt most a legmegátalkodottabb hitetlenkedők is kénytelenek elismerni.

„A szocializmus — mondja Lenin — nemcsak nem fojtja el a versenyt, ellenkezőleg, első ízben teremti meg annak lehetőségét, hogy a versenyt valóban széles, valóban tömegméretekben alkalmazzák, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be az olyan munka küzdőterére, ahol megmutathatják, hogy mit tudnak, ahol kifejleszthetik képességeiket, ahol megnyilvánulhatnak azok a tehetségek, amelyeknek kiapadhatatlan forrása a nép, és amelyeket a kapitalizmus ezrével és millió számra eltiport, elnyomott és elfojtott” …

… „Csak most válik lehetővé, hogy a vállalkozó szellem, a verseny, a merész kezdeményezés széles, valóban tömegméretekben nyilatkozzék meg” .. . mert „az évszázadokon át másnak végzett munka, a kizsákmányolóknak végzett kényszermunka után először nyílik lehetőség arra, hogy a munkás saját magának dolgozzék” …

… „Most, amikor szocialista kormány van hatalmon, az a feladatunk, hogy megszervezzük a versenyt”.

Lenin e tételeiből indult ki a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XVI. konferenciája, mikor a versenyről külön felhívást intézett a munkásokhoz, a dolgozókhoz.

Egyes, a bürokraták fajtájából való „elvtársak” azt gondolják, hogy a verseny afféle soronlevő bolsevik divat és, mint ilyennek, el kell múlnia a „szezon” befejeztével. A bürokrata „elvtársak” persze tévednek. A verseny valójában a szocializmus építésének kommunista módszere, mely a dolgozók milliós tömegeinek legnagyobbfokú aktivitásán alapul. A verseny valójában az az emelő, amelynek segítségével a munkásosztály hivatva van arra, hogy az ország egész gazdasági és kulturális életét a szocializmus alapján átalakítsa.

Más, ugyancsak a bürokraták fajtájához tartozó „elvtársak”, akik megijedtek a verseny hatalmas hullámától, azzal próbálkoznak, hogy mesterséges keretek közé szorítsák, szűk mederbe tereljék, „centralizálják” a versenyt, hogy fékezzék lendületét és ilymódon megfosszák attól, ami a legfontosabb benne — a tömegek kezdeményezésétől. Mondani sem kell, hogy a bürokraták számítása nem fog beválni. A párt mindenesetre el fog követni mindent, hogy halomra döntse ezeket a számításokat.

A szocialista verseny nem irodai ügy. A szocialista versenyben a tömegek gyakorlati forradalmi önbírálata jut kifejezésre, mely a dolgozók millióinak alkotó kezdeményezésére támaszkodik. Mindenkit, aki akár tudatosan, akár öntudatlanul korlátozza a tömegeknek ezt az önbírálatát és ezt az alkotó kezdeményezését, el kell távolítani az útból, mint nagy ügyünk kerékkötőjét.

A bürokratizmus veszélye elsősorban abban jut konkrétan kifejezésre, hogy megköti a tömegek energiáját, kezdeményezését és öntevékenységét, hogy véka alatt tartja azokat az óriási tartalékokat, amelyek a mi rendünk mélyén, a munkásosztály és a parasztság mélyén rejlenek, hogy nem engedi felhasználni ezeket a tartalékokat az osztályellenségeink elleni harcban. A szocialista verseny feladata az, hogy szétzúzza ezeket a bürokratikus bilincseket, hogy tág teret nyisson a tömegek energiája és alkotó kezdeményezése kibontakozásának, hogy felszínre hozza azokat az óriási tartalékokat, amelyek a mi rendünk mélyén rejlenek és az osztály ellenségeink ellen országunkon belül és országunkon kívül folyó harcban a mérlegre dobja azokat.

A szocialista versenyt olykor összetévesztik a konkurenciával. Ez nagy hiba. A szocialista verseny és a konkurencia két teljesen különböző elvet képvisel.

A konkurencia elve: az egyiknek vereség és halál, a másiknak győzelem és uralkodás.

A szocialista verseny elve: elvtársi segítség az elmaradottaknak az élenjárók részéről, hogy ezzel általános fellendülést érjünk el.

A konkurencia azt mondja: bunkózd le az elmaradottakat, hogy megerősítsd uralmadat.

A szocialista verseny azt mondja: egyesek rosszul dolgoznak, mások jól, ismét mások még jobban — érd utól a legjobbakat és kövess el mindent, hogy a fellendülés általános legyen.

Tulajdonképpen ezzel magyarázható az a példátlan termelési lelkesedés, amely a dolgozók millióit a szocialista verseny eredményeképp magával ragadta. Mondani sem kell, hogy a konkurencia sohasem válthat ki ehhez fogható lelkesedést a tömegekben.

Az utóbbi időben gyakoriak sajtónkban a versenyről szóló cikkek és elmefuttatások. Írnak a verseny filozófiájáról, a versenyek gyökereiről, a versenyek lehetséges eredményeiről stb. De ritkán akad olyan újságcikk, amely legalább némileg összefüggő képet adna arról, hogyan rendezik a versenyt maguk a tömegek, képet arról, hogy mit élnek át a munkások milliós tömegei, amikor versenyre kelnek és szerződéseket írnak alá, nem olvasunk cikkeket, amelyek megmutatnák, hogy a munkások tömegei a verseny ügyét a magukénak, saját ügyüknek tekintik. Pedig éppen ebben látjuk a verseny rendkívül fontos oldalát.

Azt gondolom, hogy J. Mikulina elvtársnő brosúrája az első kísérlet, mely a verseny gyakorlatából merített anyag összefüggő kifejtését adja és úgy mutatja meg a verseny ügyét, mint maguknak a dolgozó tömegeknek az ügyét. Ez a brosúra azért értékes, mert egyszerűen és hűen írja le a nagy munkalendület mélyreható folyamatait, melyek a szocialista verseny belső rugóit alkotják.

1929. május 11.

„Pravda” 11. sz.
1929. május 22.
Aláírás: I. Sztálin

(idézet: – Sztálin Művei 12. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.