A vég kezdete…

Magyarok millióival megy szembe a qrmány – Hihetetlen károkat okoznak a dolgozó embereknek

A túlórák számának drasztikus növelése nem lehet jó a munkaerőpiac minden szereplőjének. Miután a cégek örülnek, ki lehet találni, hogy kik lesznek a vesztesek. A 400-as túlórakeret minden bizonnyal már rengeteg dolgozónál okozhat hatékonyságvesztést, illetve akár egészségügyi problémákat is, így ha erre kényszerítik a munkavállalókat, akkor garantáltak a széleskörű negatív hatások.

A munkaerőpiacnak van egy nagyon egyszerű szabálya. Mégpedig az, hogy a piaci/törvényi változásoknak ritkán örülhet egyszerre a munkaadó és a munkavállaló, hiszen a legtöbb esetben ők ellentétes érdekű felek:

  • A munkavállalók mindig jelentős béremelést szeretnének elérni, miközben a munkaadók a lehető legkisebb bérfejlesztéssel akarják megúszni a következő évet.
  • A dolgozók természetesen nem szeretnének túl sok időt munkával tölteni, miközben a munkáltató azt szeretné, ha éjjel-nappal hadra fogható lenne a munkavállaló.

A rugalmas munkaerőpiac fontossága vitán felüli. Egészen pontosan nem kizárólag a rugalmasság, hanem a rugalmasság és a munkavállalói biztonság sajátos elegye az, ami segít abban, hogy a modern gazdaságok ingadozásait a szereplők könnyebben átvészeljék.

A hazai kormányzatok csak az utóbbi tíz évben láttak neki a munkaerőpiac érdemi reformjának, és (a legtöbb esetben nem indokolatlanul) a rugalmasságra helyezték a hangsúlyt, ám eközben a munkavállalói biztonságra nemigen jutott figyelem. A munkaerőpiacról való kilépés megemelt korlátai (nyugdíjkorhatár-emelés és a további szigorítások), valamint a visszatérésre használt kemény ösztönzők (pl. munkanélküli segély rövidítése stb.) látványos eredményeket hoztak. Akár logikus is lett volna elkezdeni a másik oldalra koncentrálni, ám a kormányzat máshogy döntött.

Jelenleg éves szinten 250 órát lehet túlóráztatni, de a friss kormányzati törvényjavaslat – amit hamarosan el is fogadhatnak – 400 órára emelné ezt, vagyis naponta több mint másfél órát lehetne túlóráztatni az embereket. Vagyis a kormány (cinikusan a dolgozók érdekeire hivatkozva) megteremti a lehetőséget a cégek számára, hogy rugalmas munkaerőhasználat címén keményen megdolgoztathassák a munkavállalót.

Habár egy ideig úgy tűnt, hogy “felpuhul” a javaslat, azonban ha tesznek is engedményeket(csak a munkavállaló beleegyezésével lehet elrendelni a 250 órán felüli többletmunkát), azért megnéznénk, hogy melyik dolgozó mondja majd azt a főnökének, hogy ő mégsem szeretne túlórázni.

Az új szabályozás tehát komoly “előrelépés” abba az irányba, hogy a munkavállaló mindig kiszolgáltatott legyen, hiszen a munkáltató nem kényszerül arra, hogy – amíg a túlórákat lehet növelni – új dolgozókat vegyen fel.
Nem csoda, hogy a szakszervezetek szerint irreális, radikális, életveszélyes a kormány javaslata. Persze, nekik az a dolguk, hogy a munkavállalókat védjék, így meglepő is lenne, ha mást mondanának. Nézzük, mit mond a kormány! Azt, hogy a Magyarországon működő német multik örülnek a változásnak. Nos, lássuk csak: ha a vállalatok örülnek, akkor a munkaerőpiac ellentétes érdekeit alapul véve a másik csoport épp ellenkezőleg van ezzel, hiába mondja azt a kabinet, hogy az új szabályozás kedvezőbb helyzetbe hozza a dolgozókat.

Munkaerőhiányos környezetben könnyű a rövid távon logikusnak tűnő döntést meghozni: ha nincs elég munkaerő, dolgoztassuk a meglévőt még többet! A GDP-t talán növeli a lépés, de a társadalmi boldogságot valószínűleg nem. Van egy pont ugyanis, ahol már inkább káros, mint hasznos a munkavállalók sérelmére változtatni a szabályokon, például növelni a munkaidőt. Nem véletlen az, hogy a Munka Törvénykönyve maximálja a túlórák számát. Ha a cégeken múlna, csak többségében annyival nőne a bér, amennyivel nagyon muszáj, és ha rajtuk múlna, akkor a szabadsággal is csínján bánnának, és igen gyakran túlóráztatnák az embereket ahelyett, hogy újakat vegyenek fel.

A lépésnek egyébként a hatékonysága is bizonytalan: az emberek a több bér és a szabadidő között választanak, amikor meghatározzák, mennyit szeretnének dolgozni. Amikor úgy érzik, hogy nem ér annyit a feláldozott szabadidő, mint amennyivel több pénzt kapnának, hiába van erre lehetőségük, nem fognak többet dolgozni. Ez ma már nagyon aktuális felvetés, hiszen csaknem mindenkinek van munkája.

Ha ebben a választásban korlátok közé szorítják a dolgozókat, akkor annak több negatív hatása is lehet:

  • a motiváltság csökkenhet,
  • az egészségi állapot romolhat,
  • a munkavállaló új munkahely után nézhet.

Összességében pedig a vállalatok termelékenysége csökkenhet, ami a túlóráztatásból fakadó előnyöket drasztikusan visszavetheti.

A munkaerő-piac (és a gazdaság) ciklikusságából adódóan többségében inkább a munkáltatók diktálnak. Magas munkanélküliségi ráta mellett több tucat jelentkező közül választanak ki egy jelöltet, akinek nem is kell túl sokat ígérni, hogy az vonzó legyen számára.

A munkavállalók tehát magas munkanélküliség és gyenge gazdasági helyzet közepette inkább kiszolgáltatott állapotban vannak, míg teljes foglalkoztatás és gyors GDP-növekedés esetében fordul a kocka, és ilyenkor a dolgozók kerülnek előnyösebb helyzetbe. Most éppen ezeket az éveket éljük. A munkaerőhiányos helyzetre viszonylag ritkábban van példa, ilyenkor azonban kissé valóban megerősödnek a munkavállalók. Ha ebben a helyzetben gyorsan a vállalkozások segítségére siet az állam, akkor az később, amikor a munkavállalók alkupozíciója romlik, sokkal jobban fájhat.

Összességében tehát a következő tanulságok szűrhetők le:

  • A jelentős túlóráztatással – ha nem is mondanak fel, de – csökkenhet a munkavállalók elkötelezettsége, lojalitása, így hiába dolgoznak több időt, a túlóra nem lesz túl hatékony, így a termelékenység drasztikus romlásával járhat (nem csak a túlórák, hanem a munkavégzés egész ideje alatt).
  • A gazdasági ciklus azonban egyszer fordulni fog, és az új szabállyal bizony a következő válságból való kilábalás is tovább tarthat a munkaerőpiac számára, mint korábban, miután egy törékeny makrogazdasági helyzetben inkább lehet jellemző majd a túlóráztatás, mint az új dolgozók felvétele.
  • A kiemelkedően sok túlóra pedig a munkavállalóra nézve egészségügyi kockázattal is jár. Sebaj, a várható élettartam növekedése már úgyis megállt. Ideje elindulni a lejtőn?                                                                                  (portfolio)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: “…a várható élettartam növekedése már úgyis megállt. Ideje elindulni a lejtőn?”

– Harminc esztendeje elindultunk a lejtőn a CÉL – A SZAKADÉK – FELÉ! Most csak belegyorsítunk. Nem lehet a végtelenségig húzni az időt!

BIOROBOTOK AZOK LESZNEK! INNEN – ONNAN! A MAGYAROK MEG FÖLÖSLEGESEK!

“A vég kezdete…” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Ha valakinek több az emlékezete az átlag magyar (bagaméri paraszt) három événél, akkor emlékezzék csak nyugodtan a 2010-es fideszes “győzelem” utáni tőkés hiénák alig leplezett dolgozók elleni kirohanására. Az azóta jobblétre szenderült Demján Sándor – a gyáriparosok szövetsége nevében – egyenesen kínai típusú munkakörülmények bevezetését javasolta, mert szerinte túl keveset dolgozunk. Vissza kell állítani a hatnapos munkahetet, és a 12 órás munkanapot, ezzel nyitott 2010-ben ez a karvaly zsidó, én sűrűn bólogatott neki széles elvtárs-úr is, az egész fehérenergiával ellátott focifejű holdudvarával.
    Hát elvtársak, kijelenthetjük, hogy a gyárosok megcsinálták. Ti pedig legtöbben beszoptátok a szélsőjobb mantrát, mert nektek fontosabb volt erdély, meg a székely zászló, és persze a mindenféle halálok leggonoszabbika, a sorosista migráncs. Mert itt olyan qrva sok gyáros és bankár van, akik itt posztoltok, nyilván megérte nektek!

    1. Na nézzük mit tudnak nyujtani gyakorlatban a magyar fasiszták a magyar munkaválaloknak.
      1 Heti 6 nap
      2 Napi 12 ora
      3 600 euros netto munkabér
      4 27%éos áfa 1 80 ezer forint minusz 50 ezer .
      5. 400 euro netto leáfázva tiszta vásárlo érték.
      5 300 euros albérletek plussz rezsi

      tISZTELT MAGYAR FRASISZTÁK EZEK NAGYON KEDVEZÖ FELTÉTELEK AMIKET FELSOROLTUNK.

      Valaki megakar dögleni feltétlen itt fog munkát vállalni.

      1. Minden családban valaki kindolgozik nyugaton.
        Ez a valaki nem utalná haza a pénzét a családja éhendöglene.

    2. A bagaméri parasztozónak!

      20 év. Jé.. emlékszem! Azt mondta egyik barátom, hogy Ő személyesen minden nap szívesen ledolgozna egy plusz órát, ha ennek az eredménye egy erősebb nemzeti összefogás, összetartozás lenne. Ez a 400 óra évente pont ennyi. Ha már olyan nemzeti értékeket, mint Erdély, székely zászló sikerült beleerőltetni ebbe a kommentbe. Meg az elmaradhatatlan migráncsozást. A “bagaméri parasztok” meg akár tetszik, akár nem a nemzetünk gerince. Akik megértve a helyzetet önfeláldozó módon képesek tolni a szekeret. Aki pedig erről a rétegről ilyen lealázó stílusban beszél, az egyszerűen nem tartozik a nemzethez. Ezek után amikor azzal vádol, hogy fasiszta, neonáci módon kirekesztem a másképpen gondolkozókat a nemzetből, fel kell világosítsam. Nem én teszem ezt, hanem saját magát rekeszti ki!
      A munka és a munkafegyelem elengedhetetlen egy ország felemelkedéséhez. Számtalan példa van erre. (III.Birodalom, SZU, Japán.)
      Pióker Ignác volt a követendő példa az épülő szocializmusunkban is.
      Kicsit túltolod a bagamérizést! A dolgozó magyar embert pedig a cigányság legalja, a segélyváró, drogfüggő, öregező kancigány nevezi parasztnak. Ugye nem kívánsz saját magad és a nevezett réteg közé egyenlőség jelet tenni?

      1. Túl nagy a különbség a GERINC és ezek szerint a LÁBSZÁR között.
        Paralízis?
        Az se egészséges,és VALAMI előidézte.

      2. Sub Zero szerint:
        2018-12-06 – 09:01

        Megint hazudsz!
        “minden nap szívesen ledolgozna egy plusz órát, ha ennek az eredménye egy erősebb nemzeti összefogás, összetartozás lenne. Ez a 400 óra évente pont ennyi. ”
        Egy évben statisztikailag 220 munkanappal számolnak.
        Messze oda a 400.

        “Akik megértve a helyzetet önfeláldozó módon képesek tolni a szekeret.”
        Milyen diszkrét bájjal fogalmazod meg, hogy a csúti, avagy a gázszerelő szekerét! Mert a magyar nemzet érdeke más, az csak a gerinctelen puhatestű narancshordáé, a fajtádé!

      3. Túltolom?
        Íme, ott a tábla, ez a fideszes aktivista nem egyedüli marslakó ám, és vannak körülötte “rendes”, nem cigány szavazók is! Az már a tiszta véletlen műve, hogy épp Bagamérból! 🙂
        Íme :
        https://youtu.be/exYziMv2k5A?t=18
        Vigyázz Sub Zero, kivel kerülsz egy klubba!

      4. Sub Zero szerint:
        2018-12-06 – 09:01

        Mostanáig volt némi reményem, hogy hátha megjön az eszed…
        Ezután a kommented után feladtam ezt a reményt, amivel én szegényebb, te meg elveszettebb lettél.

  2. A karvalytőke, vagyis a fidesz által imádott és istenített internacionalista, neoliberális tőke igazi arca ez:

    https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=3wmsLIXssUw

    Igazából nem az a fontos, hogy az adósságot visszafizesse a polgár, a cél az, hogy megbüntessük, utána kidobjuk az utcára, és ezt végignézetjük vele, ahogy leromboljuk a házát, és hogy mennyit ér ma egy átlag magyar ember élete, itt, magyarországon! A cél maga az EMBER!
    Lehet védeni, körömszakadtáig, utolsó leheletig, t. fideszes gecik!

    1. Hát ez goromba ! ! !
      fél liter mosóbenzin a markoló gépházára, + egy szál égő gyufa, és a kiugró gépkezelőnek néhány ébresztő pofon…..
      Aztán jöhet a jogász…..

      Értsük már meg, hogy a tőke soha nem lesz emberbarát…..
      Szombaton ezért is megyek ki.

  3. Kanadai ismerősöm mondja: náluk 8 nap szabadság van egy évben, 52 évesen.
    Irigyeljük az amerikai életszínvonalat, de akik dolgoznak, nekik ott sem fenékig tejfel az élet. Nagy részüknek, pl. építőipar, napi 10 óra az általános, a munkaadó nem biztos, hogy vállalja az eü biztosításodat, azt neked kell saját zsebből fizetni (talán ezért van, hogy kb 50 millió amerikainak nincs eü biztosítása ). Persze a filmeken dolgozót látsz a legkevésbé.

    1. popej szerint:
      2018-12-06 – 22:59

      Tisztázzunk valamit:
      Az ember nem azért születik, hogy mások haszna, jóléte miatt megrohadjon a munkában. Élet csak egy van, és megismételhetetlen (mondjuk erre csak ötven felett jönnek rá az emberek). Az, hogy itt meg ott, ennyit, meg annyit dolgoznak, azok csak negatív példák. Ha mindenki megdolgozna magáért és sajátjaiért, akkor most nem lenne miről beszélnünk.

  4. a franciákon kívül, szinte minden “gazdag ” országban hasonló a helyzet, többet dolgoznak a 8 óránál, pl. Japán, stb.
    Mivégre vagyunk itt a földön ? hát nem azért hogy valahol otthon legyünk benne (Ábel amerikában c. mű.), hanem, hogy boldogok legyünk rajta. És ahhoz nem pénz kell. De az emberek hülyék, belátásuk nincs. És nagyon sokan vagyunk, 8 milliárdhoz közelítünk, ennyi embert amerikai színvonalon nem tud eltartani a föld. a világ elektromos energia igénye, ha most 100-nak vesszük, 20 év múlva 150 lesz szükséges. Az usa-ban sem kapcsolhatnak le egy atom erőművet sem, 20 év múlva 10 milliárdnyian leszünk, mint ahogy a több ezer hagyományos (szén, gáz, és megújuló ) sem mehet a levesbe. És ez így van mindenhol.

    1. popej szerint:
      2018-12-08 – 05:48

      “…a franciákon kívül, szinte minden “gazdag ” országban hasonló a helyzet, többet dolgoznak a 8 óránál, pl. Japán, stb.”

      Árnyaljuk a képet. Nem vagyok a munka ellensége, mert mindennek ez az alapja, így a jólétnek is (bár vannak nem tisztelt kivételek). Ideális esetben (mert nem lehet mindenki vállalkozó) legyen meg a napi max! 8ó munka, de inkább 6 lenne a kívánatos, amely haszna nem egy valaki, vagy egy tőkés csoport zsebébe termelné a hasznot, hanem a társadalom számára (pl. állami vállalatok, szövetkezetek a Kádár-rendszerben). A kötelező letudása után, meg mindenki, aki akar, annyit dolgozhatna magának, amennyit tud, vagy elbír. De az mégsem járja, hogy kötelezően napi 10-12-14 órákat kelljen dolgozni a cégnél, magánérdekek miatt. Aki napi 10 órát dolgozik, annak már szinte az összes ideje a munka érdekeit szolgálja (a pihenés is, mert az a munkaerő újratermeléséhez szükséges). Aki az embertől napi 8 óránál több munkát követel, az az ember teljes idejével, kvázi életével akar rendelkezni. Mert aki az ember idejét uralja, az az egész életét is uralja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..