Mi lenne HA…? SZAVAZZUNK!

Már fejre állt volna Döbrögisztán EU-pénzek nélkül?

A címben feltett erősen provokatív kérdésre a rövid válasz természetesen az, hogy nem, a bővebb szakmai válasz pedig az, hogy csak azért nem, mert egészen más gazdaságpolitikai döntéssorozatot kellett volna végrehajtania az országnak az elmúlt 15 évben EU-pénzek nélkül. A sok-sok állami és magánberuházás mellett például nem lett volna elég pénz a devizahitelek forintosítására sem, hiszen utóbbi lépéssel a jegybanki tartalékok már negatív tartományba buktak volna és könnyen lehet, hogy az “IMF” kiebrudalása sem (2010-ben) történt volna meg. A teljesség igénye nélkül most csak néhány ábrát villantunk fel, ami azt érzékelteti: mennyi mindent köszönhet az ország az elmúlt években az EU-pénzek beözönlésének.

A 2004-es uniós csatlakozásunktól idén június végéig mintegy 42 milliárd eurónyi nettó EU-transzfer érkezett Magyarországra a jegybank fizetési mérleg adatai szerint, ami a pénzek hatását is tartalmazó kumulált magyar GDP-nek kb. 2,9%-át teszi ki. Ha viszont az idei becsült éves GDP-hez viszonyítunk, immár 33% körüli arányt kapunk és ez is érzékelteti, hogy tényleg rengeteg pénzről van szó.

Már fejre állt volna Magyarország EU-pénzek nélkül?

Az Európai Bizottság költségvetési adatbázisa alapján, a bruttó nemzeti jövedelemhez (GNI) képest egyébként az elmúlt években már lassult a Magyarországra történő uniós pénzbeáramlás, részben azért, mert a 2007-2013-as ciklus forráslehívási hajrája, a 2015-ben kialakult csúcs, után az új ciklus indítása lassan haladt, illetve az utóbbi egy évben az elszámolási viták is hátráltatták a forráslehívásunkat.

Már fejre állt volna Magyarország EU-pénzek nélkül?

Egyébként ha a pénzek domináns részét kitevő felzárkóztatási (strukturális és kohéziós alapbeli) támogatásokat nézzük, a többi régiós ország irányába is jócskán lassult a pénzek beáramlása az utóbbi években.

Már fejre állt volna Magyarország EU-pénzek nélkül?

Éppen három éve, az “Áldott légy, EU-támogatás” című cikkünkben világítottunk rá arra az akkor még kevésbé közismert tényre, hogy a beömlő EU-támogatások jegybanki devizatartalékot duzzasztó hatása tette lehetővé például

  • a devizahitelek forintosítását, ami 2015-2016 során mintegy 10 milliárd euróval apasztotta a tartalékokat, és
  • annak az állami stratégiának a megvalósítását, hogy az állam a lejáró devizaadósságainak törlesztéséhez nem bocsát ki (érdemben) új devizakötvényeket, hanem a bevont forint forrásait az MNB devizatartalékai terhére váltja be (ez a stratégia 2015 óta durván 6 milliárd euróval apasztotta a devizatartalékokat).

Ez a két lépés az ország külső pénzügyi sérülékenységét jelentősen enyhítette és elvezetett az ország felminősítéséhez is az elmúlt években.

Az “Áldott légy, EU-támogatás” című cikkünkhöz készítettünk egy olyan ábrát is, amely azt a szigorúan elméleti, a valóságban be nem futható pályát mutatta be, hogy ha nem érkeztek volna be EU-támogatások 2004 óta, akkor hogyan alakultak volna Magyarország nemzetközi tartalékai (leegyszerűsítve a devizatartalékai). Most ezt az ábrát kíváncsiságból lefrissítettük és az alábbi ábrát kaptuk. Amint látjuk: már közel 20 milliárd eurós mínuszban járnának a tartalékaink, ami nyilván lehetetlen, hiszen amikorra a tartalékok szintje a piac által nem tolerált szintre esett volna, jött volna egy kiadós válság.

Már fejre állt volna Magyarország EU-pénzek nélkül?

A fenti ábra mindenesetre érzékelteti: már a forintosítást megelőző években is egészen másfajta döntések sorozatát kellett volna meghoznia a kormánynak, illetve a jegybanknak és könnyen lehet, hogy a devizahitelek még most is velünk élnének.

Nyilván ha a szükséges devizaforrások egy részét a nyílt devizapiacon kellett volna megszerezni, akkor a forintra nehezedő leértékelési nyomást is csak magasabb kamatokkal lehetett volna ellensúlyozni. Vagyis a jegybanki kamatpolitika sem lehetett volna ennyire laza az elmúlt években.

Azt, hogy már a devizahitelek forintosítását megelőző években egészen másfajta döntések sorozatát kellett volna megtenni, az alábbi ábra még inkább mutatja. A devizatartalékok és az EU-források nélküli tartalékok idősorai mellé (vastag vonalak) három, a nemzetközi szakirodalomban gyakran tárgyalt tartalékmegfelelési mutatót is rátettünk az OTP Bank elemzői segítségével. Amint a fekete vonal alapján láthatjuk: a hangsúlyozottan elméleti, utólagos megközelítés szerint valószínűleg még a felvettnél is nagyobb EU/IMF hitelcsomagra szorult volna az ország, és az azt követő években sem engedhetett volna meg magának érdemi tartalék-apasztó intézkedéseket. Az ábra egyébként arra az idén nyáron már megírt helyzetre is rámutat, hogy az EU-pénzek lassabb érkezésével az aktuális tartalékunk már csak mutatók által minimálisan sugallt tartalékszint körül hullámzik.

Már fejre állt volna Magyarország EU-pénzek nélkül?

Az OTP minap kiadott elemzése egyébként az EU-támogatások további lényeges makrogazdasági hatásaira is rávilágított, így például arra, hogy az elmúlt években (és a következő években) végrehajtott kormányzati beruházások tekintélyes hányadát EU-pénz finanszírozta. Amint látható: a válság utáni években az uniós pénzek aránya akár 40-50%-ig felugrott, majd az új ciklus indulásakor visszaesett, de a következő években újra 25-30%-ig visszaemelkedhet.

Mindez összhangban van azzal a 2007-2013-as ciklusra adott európai bizottsági kimutatással, hogy Magyarországon volt a legmagasabb (57%-os) a kormányzati beruházásokon belül az EU-pénzek aránya, azaz erősen rá volt szorulva az állam ezekre a pénzekre (illetve ha már voltak ilyen pénzek, akkor előszeretettel csatornázta magához ezeket az állam, hogy a beruházásokat inkább ezekből, mint magyar adófizetői pénzekből finanszírozza).

Már fejre állt volna Magyarország EU-pénzek nélkül?

Az állami beruházások volumenének nagyjából dupláját teszik ki egy-egy évben a magánszektor beruházásai, és ezeken belül az EU-pénzek aránya tartósan csak néhány százalékot jelent, azaz a magánszektor sokkal kevésbé függ(ött) az EU-pénzekből. Igaz ennek a szektornak sem jelent sok jót a 2020 után várható további jelentős uniós forráscsökkenés: az OTP – összhangban a Portfolio kalkulációival – 30% feletti esést vár a strukturális és beruházási alapok kapcsán a 2020 utáni ciklusban a mostanihoz képest, ami a gazdasági növekedési kilátásokra negatívan hat.

Már fejre állt volna Magyarország EU-pénzek nélkül?

Végül arra is érdemes kitérni, hogy az EU-pénzek az egyes években mekkorát lendíthettek a magyar gazdaságon. Amint az alábbi ábrán látszik: a reálgazdasági hatás, a forrásbeáramlás, ezekben az években kifejezetten nagy, de a GDP-növekedést az egyes évekbeli reálgazdasági hatás változása (különbsége) mozgatja. Így ezekben az években még 1-3% közötti élénkítő hatást fejt ki, de amint ezek felhasználása lassul 2020-2021-ben, a GDP-növekedés üteme 4% felettről 2% közelébe, azaz intenzíven lassulhat.

Már fejre állt volna Magyarország EU-pénzek nélkül?

(portfolio)

Bal-Rad komm: A cikk címe nyilvánvalóan történelmietlen. A magyarázat pedig inkább csak a szakmai közönség számára érthető!

A balrad.ru IS FÖLTESZI A TÖRTÉNELMIETLEN KÉRDÉST: MI LETT VOLNA, HA A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGOT NEM GYIKOLJÁK LE, NEM RABOLJÁK SZÉT?!

Válasz A MI KÉRDÉSÜNKRE NINCS! – NEM IS LEHET!

A fenti cikkből kitűnik, hogy a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGÉRT JÁRÓ JÚDÁSPÉNZ NÉLKÜL – ELSŐSORBAN A HORDAJELESSÉGEK – már régen a felejtőben lennének. A magyarok élőhelye pedig állandó lövöldözésektől lenne hangos. Ezt az Unió is fölfogta a kezdetek kezdetén, és vet valamit a gyarmatra, aminek úgy negyedét visszafizetjük, ötödét ellopják, a maradékból meg kilátók, üveghíd épül, meg gyorsvasút, meg főterek stb.

GAZDASÁG NEM!

Ezzel párhuzamosan pedig hízik a végtelnségig a külső államadósság! Ami eleve minimum kétszer akkora, mint az eddig ide visszaosztott júdáspénz összege, és közel hatszorosa a rendszerváltáskori brutto külső államadósságunknak.

https://www.nationaldebtclocks.org/debtclock/hungary

Bár a balrad.ru kérdése: “Mi lett volna ha a Magyar Népköztársaság tovább él és fejlődik a mai napig?” – MEGVÁLASZOLHATATLAN(nak tűnik), azért érdemes LEGALÁBB ELTŰNŐDNI egy lehetséges válaszon.

A balrad.ru szerint HA… – akkor most a fejünk sem fájna! ÉLNÉNK A SAJÁT ORSZÁGUNKBAN, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN!

Lehet nem minden gond nélkül, DE A SAJÁTUNKBAN!

A balrad.ru fölteszi a kérdést olvasóinak:

“A rendszerváltás nélkül jobb lenne, vagy rosszabb?”

LEHET SZAVAZNI!

Mi lenne HA…? SZAVAZZUNK!

"A rendszerváltás nélkül jobb lenne, vagy rosszabb?"

Köszönjük, hogy szavaztál

“Mi lenne HA…? SZAVAZZUNK!” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Természetesen igennel szavazok,illetve szavaztam,de ez akkor lett volna érvényes,ha az 1968-as évektől elpofátlanodott baloldali ellenzéket,és a még pofátlanabb jobboldali ellenzéket elhallgattatták volna ,az állandóan pofátlankodó Nyugatot úgy rendre lehetett volna utasítani,hogy ha nem is együttműködő,csak legalább hátrább vonul,a kapitalizmust,a tőkét pedig annyira hátraszorítani,mint a hetvenes évekig Svédországban(adózás,konszernek tiltása,,a tőke szabad áramlásának megtiltása stb.stb).
    És nem ártott volna baloldalon legalább 10 ezer Kádár-klón,józan ésszel megáldva!
    Sokszor úgy érzem,hogy 1917-ben sokkal inkább az emberi uralkodásvágy szétosztása volt a forradalom,mint baloldali,csak baloldali értékek mentén lépett előbbre,ráadásul ezt erőteljesen támadták,védeni kellett,és a népnek a jobbra vágyása a rendszerváltásra aköré a délibáb köré asszocializálódott,hogy a jólét,az előbbre jutás csak a kapitalizmus keretein belül lehetséges,és ezt a délibábot ma is vetítik,illetve vetítjük magunknak,pedig már vastagon bebizonyosodott,hogy a kaparj kurta neked is jut sosem volt igaz,pedig mára a Föld,és az emberiség olyan válasz úton indult el,amely a semmibe vezet!Ez pedig a jobboldali út,a tőkéjé!
    Ma válság van,de nem csak pénzügyi válság van,hanem az emberiség túlélésének kérdése forg kockán,és a feltett kérdésre csak negatív válaszok érkeznek azok részéről,akiknek,látszólag,kezében van az emberiség sorsa!
    Remélem,hogy ez nem igaz,vannak olyan erők,amelyek,ha nem is érzelmi okokból,de helyes útra terelik az emberiség szekerét,lelökve róla az emberiség pusztítására,kirablására szövetkezett háttérhatalmat,legyenek azok emberek,,hibridek,vagy sárkányok,vagy csak egyszerűen öntelt gazemberek!

  2. Ha elmélyedünk a történelemben – gazdasági-, és szellemi oldalon IS – a tények egyértelműen bizonyítják, hogy a kapitalista törekvések a kialakított státuszkó legkisebb változására IS erőszakkal válaszolt, illetve azokat csak a kapitalista törekvések érdekében fogadta el.

    Így a korábbi szocialista eszme – mint ahogy ténylegesen IS – az emberek egyértelmű eszmei támogatása révén ( a világban globálisan ) érheti el célját, az egész társadalom minden részének lehetőséget adni a feltétel nélküli kibontakozására.

    Az a túlhaladott elmélkedés, hogy mi lett volna, ha… így nem járható körbe, mert a lehetőségek alapvetően változtak meg a politikai közélet váltása révén.

    Mégis azt lehet mondani – ha józan paraszti észjárással erre egyáltalán képesek vagyunk -, hogy egy olyan eszme globális ( mert csíráiban máig él, kisebb, nagyobb közösségekben még a kapitalista környezetben IS ) megvalósítására kell törekednie az emberiségnek – mindennek ellenére IS -, mely mindenki számára minden lehetőséget megadhat, kimondottan saját kvalitása szab ennek határt.
    Hiszen – ha már összehasonlításról beszélünk, ami ugye azért nem mindig egyértelmű – tudott dolog ( és ezt nem csak a hívei érzik az utóbbi időben egyre nagyobb számban ) , hogy a korábbi életkörülményeink kedvezőbbek voltak, mint a manapság ismert, így van értelme ennek megvalósításáért harcolni.

  3. “…de amint ezek felhasználása lassul 2020-2021-ben, a GDP-növekedés üteme 4% felettről 2% közelébe, azaz intenzíven lassulhat.”
    Fejeljük meg ezt a várható újabb világgazdasági nehézségekkel (még nem tudjuk, hogy pontosan milyen formában, de eljönnek a közeljövőben, elnézve a(z újra) hihetetlenül felfújt buborékokat és az Egyesült Államok gazdasági háborúját, Kína nyomulását, a feltörekvők, pl. India kopogtatását, plusz várhatóan az ECB alacsony, nulla körüli kamatkörnyezetét legalább 2019 nyaráig, mely egyébként azt jelenti majd, hogy iszonyatos mennyiségű hitelpénz fogja keresni a helyét megtérülést remélő befektetések formájában, növekedő politikai és társadalmi buktatók, illetve adósságok mellett, ami az idő múltával egyre nagyobb eséllyel vezethet válsághoz), és egy darabig máris búcsút mondhatunk a nulla fölötti GDP-növekedési százalékoknak (Boros Imre hurráoptimista, két és fél, három százalékos vakítása ide vagy oda), valamikor a Fidesz bukásának évtizedében (2020-as évek). Kb. ennyi volt betervezve, ezt várhatóan el is érik, hacsak nem történik valami nagyon rossz az egyelőre pótolhatatlan kulcsfigurával, szeretett Vajdánkkal, aki egyébként túlélő típus, mert bár ránézésre szar a gerince és néha fűzőt kell viselnie, de más komoly testi bajáról még nem nagyon tudnak. Bárki, aki világmegváltó változásokat remélt tőlük, alighanem csalódni fog. A gazdasági nehézségek fogják kiábrándítani az emberek egy jelentős részét ugyanúgy, mint számos más esetben, a többi csak hab lesz a tortán.
    Persze a Vajda köreinek rendszerváltás után győztes NER-birodalma még megroppanva is szép öregkort biztosíthat a (volt) tagoknak, a jól elhelyezett káderek befolyása pedig sokáig megmaradhat. Az ellenfelek nagyjai sem fognak panaszkodni, az ő zsebük sem marad üres a külföldi számlákon. És azt vesszük észre, hogy megint eltelt három-négy évtized az új rendszerben, csak közben jóval kevesebben lettünk, és hagytunk ránk nőni egy minden eddiginél pofátlanabb, gazdagabb és erőszakosabb karvalyréteget, amiben van vegyesen mindenféle.

    1. A legjelentősebb tény, hogy kizárólag a nemzetközi környezetnek köszönhetően jelenleg az államadósság finanszírozása minimális ráfordítással jár, ami így a korábbi évekhez jelentett megtakarítást az állam a GDP -be be tudta lökni.
      De ennek nemsokára vége, jön a kijózanodás és nyafogás…

      Az uniós segély is 2020 évej elejére kifogy, utána már csak a “tagdíj” befizetése marad, kb. 1%.
      Ettől függetlenül a zsidesz -szerintem- nem bukik, mert már mára minden pénzügyi-gazdasági–törvénykezési-államigazgatási-végrehajtói hatalom a kezükben van.

  4. A statisztikai mutatók-adatok ide-oda történő viszonyításai sokszor csak arra jók, hogy
    eltakarják a lényeget. ( mint a női bikini.) Mi a lényeg ? Az EU-s pénzek megérkeztek az or-
    szágba, ha fajlagosan viszonyítok: 1.000 Ft EU-s pénzből 400 Ft a “szétosztó-pályázati”
    rendszerre került elköltésre, újabb 400 Ft a külföldi érdekeltségű multik támogatására, a
    maradék 200 Ft-ból épültek presztízs beruházások. Az “magyar ipar és mezőgazdaságra”csak
    pénzmorzsák jutottak! Ellentételként az EU-nak tagdíjat is kell fizetni, amely ált. a GDP
    1 %-a vagyis 350-450 Mrd Ft/év! Továbbá: az államadósságot amely a rendszeres fizetése
    mellett HATSZOROSÁRA NŐTT , évente 1.200-1.400 MrdFt/év törlesztjük. És még, a kül-
    földi tulajdonú cégek – a támogatások ellenére – a magyar dolgozók által megtermelt pro-
    fitot kiviszik az országból, amely 1.300-1.500 MrdFt/ év !!! Most lehet számolni, hogy ki
    kit tart el?!!! Egyértelmű hogy a szocialista magyar gazdaság szétveréséért , a gyarmato-
    sitásért MI FIZETÜNK A NYUGATNAK !!! Nem a nép, hanem a magyar burzsoázia !!! Azok,
    akik jól élnek akkor, amikor a dolgozó nép többmilliós létszámban nyomorog !!
    A szegénység öl, ez a legfőbb oka a népességfogyásnak, a fiatalon kiégett emberek korai
    halálának. ….. Ez egy ördögi kör, szét kell vágni, mint Nagy Sándor a gordiuszi csomót ?!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..