Írta: J. V. Sztálin  

Visszhang

A falu éhezik

Ma mindenki a városok élelmezési válságáról beszél. A „csontkezű” éhség kísértete lebeg a városok felett. De senki sem akarja elismerni, hogy az éhség már beosont a faluba is. Senki sem akarja megérteni, hogy a mostani „agrárzavargások” és „pogromok” nagy részének oka — az éhség.

Íme, egy paraszt levele az agrár-„zavargásokról”:

„Kérjük, magyarázzák meg nekünk, «tudatlan embereknek, parasztoknak», hogy mi az oka a pogromoknak. Azt hiszik, hogy mindezt huligánok, falurosszák és részeg csavargók csinálják, de kissé tévednek. Nem falurosszák és nem csavargók ezek — hanem az éhségtől megkergült emberek. Például megemlítem a muromi kerület aréfini járását. Itt éhséggel akarnak halálra gyötörni bennünket. Havonként egy emberre öt font lisztet adnak. Lássák be ezt és értsék meg helyzetünket. Hogyan lehet így élni? Itt nemcsak azok rombolnak és pusztítanak, akik bortól részegek, hanem mi magunk is, akik az «éhségtől kergültünk meg»” („Birzsovka”).

A burzsoázia házőrző kutyái a „Djeny” és a „Russzkaja Vólja” szerkesztőségéből fáradhatatlanul a falu gazdagságáról, a paraszt jómódjáról stb. csaholnak. A tények azonban megcáfolhatatlanul a falu éhínségéről és kimerültségéről, skorbutról és más éhség okozta betegségekről beszélnek. S minél tovább, annál rosszabb helyzetbe kerül a falu, mert a Kerenszkij – Konoválov – kormány kenyér helyett újabb büntetőexpedíciókkal készül traktálni a falut, a közelgő tél pedig újabb, még súlyosabb megpróbáltatásokat ígér a parasztnak.

Az előbb említett paraszt azt írja:

„Hamarosan beáll a tél, a folyók befagynak, s akkor éhen kell halnunk. A vasútállomás messzi van tőlünk. Elmegyünk útonállóknak, hogy kenyérhez jussunk. Nevezzenek bennünket akárhogyan, de az éhség kényszerít erre bennünket” („Birzsovka”).

Így szól a paraszt sokatmondó elbeszélése.

Az eszer és mensevik megalkuvók a koalíció és a koalíciós kormány mindent megmentő erejéről harsonáztak. Most van „koalíció” és van „koalíciós” kormány is. Kérdezzük:

Hol van hát ennek a kormánynak mindent megmentő ereje?

Mit adhat ez a kormány az éhező falunak büntető expedíciókon kívül?

Érzik-e a megalkuvó urak, hogy a paraszt egyszerű levele halálra ítéli koalíciós tákolmányukat?

Éhínség a gyárakban

Még súlyosabb megpróbáltatásoknak vannak kitéve az iparvidékek. Az éhség, amely nem ismeretlen vendég a gyári munkásság körében, most hatványozott erővel dühöng itt. Oroszország, amely a háború előtt évenként 400—500 millió púd gabonát szállított külföldre, most, a háború idején, nem képes saját munkásainak enni adni. A gyárakban áll a munka, a munkások megszöknek munkahelyükről, mert az iparvidékeken nincs kenyér, nincs élelem.

Különböző helyekről érkeznek jelentések.

„Sujából táviratozzák: az egész kerületben beszüntették a fafűrészelést. Nincs kenyér. A korjukovi cukorgyárat az a veszély fenyegeti, hogy bezárják, mert a munkások számára nincs élelmiszer. A cukorrépa rothadásnak indul. A jarcevói (Szmolenszk kormányzóság) pamutfonó- és szövőgyár tizenkétezer főnyi munkássága reménytelen helyzetben van. A liszt- és egyéb őrleménytartalékok teljesen kimerültek. A kormányzósági élelmezésügyi bizottság nem tud segíteni. A munkások, akik nem kaptak élelmiszert, nyugtalankodni kezdenek. Elkerülhetetlenek a zavargások. A Kuvsinov-társaság papírgyárának (Tver kormányzóság) csoportvezetői tanácsa táviratozza: a munkásokat éhínség fenyegeti. Sehonnan nem kapunk kenyeret. Azonnali segítséget kérünk. A vicsugai Morókin-társaság gyárának vezetősége táviratozza: az élelmezési kérdés veszedelmes jelleget ölt. A munkások éheznek és nyugtalankodnak. Sürgős intézkedésekre van szükség az ellátás ügyében. Ugyanannak a társaságnak az üzemi bizottsága a következő távirattal fordult a minisztériumhoz: nyomatékosan kérjük, hogy a munkásokat soron kívül lássák el liszttel, mivel már éheznek.”

Ezek a tények.

A földművelő vidékek panaszkodnak, hogy az iparvidékektől rendkívül kevés árut kapnak. Ezért ők is megfelelően kevés kenyeret adnak az iparvidékeknek. De az iparvidékeken a kenyérhiánynak az a következménye, hogy a munkások elmennek a gyárakból, csökken a gyári munka, következésképpen csökken a faluba kerülő áruk mennyisége, ami maga után vonja a gyárakhoz jutó kenyérmennyiség további csökkenését, újból fokozza a gyárakban az éhséget és még több munkás szökik meg a gyárakból.

Kérdezzük:

Hol van hát a kivezető út ebből a varázskörből, amely vasabroncsként szorítja a munkásokat és a parasztokat?

Mit javasolhat itt még az úgynevezett koalíciós kormány azokon a hírhedt „diktátorokon” kívül, akiket titokzatosan az éhező iparvidékekre küldözget?

Érzik-e a megalkuvó urak, hogy az imperialista burzsoázia, amelyet mindmáig támogatnak, Oroszországot zsákutcába kergette, melyből csak egyetlen kiút van: a rablóháború megszüntetése?

„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 26. sz.
1917 október 3.
Aláírás nélkül.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

Megbélyegezték önmagukat
– írta: J. V. Sztálin –

Taskentben nemrégiben egy „egészen közönséges” história játszódott le, amilyen ma Oroszországban „gyakran előfordul”. A taskenti munkások és katonák az események forradalmasító logikájának hatása alatt kifejezték bizalmatlanságukat a Szovjetek régi Végrehajtó Bizottságával szemben, új forradalmi bizottságot választottak, elsöpörték a kornyílovista hatóságokat, újakat állítottak helyükbe s kezükbe vették a hatalmat. Ez elegendő volt az Ideiglenes Kormány vitéz fogdmegjeinek ahhoz, hogy hadat üzenjenek az „anarchista” Taskenti Szovjetnek. Igaz, a tények azt mutatják, hogy a Szovjet többsége nem anarchistákból, hanem eszerekből állott. De mit törődnek ezzel az Ideiglenes Kormány „rendcsinálói”!

A „Djelo Naróda” eszer Hamletjei pedig, akik nem győznek eleget udvarolni Kerenszkijnek, nagy bölcsen „ellenforradalminak” nyilvánították a Taskenti Szovjetet, követelték, hogy a Taskenti Szovjetből hívják vissza az eszereket s hogy Turkesztánban teremtsenek „forradalmi rendet”.

Még a kivénhedt Központi Végrehajtó Bizottság is szükségesnek tartotta, hogy rúgjon egyet a szegény taskentieken …

Csak a mi pártunk volt az, amely véges-végig erélyesen támogatta a Taskenti Forradalmi Szovjetet a kormánynak és ügynökeinek ellenforradalmi merényleteivel szemben.

És mi történt?

Eltelt néhány hét, a „szenvedélyek lecsillapodtak”, Taskentből tegnap egy küldött érkezett, aki feltárta előttünk a taskenti „história” hű képét — és kiderült, hogy a taskentiek, az Ideiglenes Kormány ügynökeinek ellenforradalmi szárnypróbálgatásai ellenére, becsületesen teljesítették forradalmi kötelességüket.

A Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetje egyhangúan bizalmat szavaz a taskenti elvtársaknak és a „Szovjet valamennyi frakciója szavazatával kifejezésre juttatja, hogy a taskenti forradalmi demokrácia igazságos követeléseit kész mindenben támogatni”. A szavazással kapcsolatban felszólaló Sirokova az eszer párt nevében kijelenti, hogy a párt a bolsevikok határozati javaslatára fog szavazni.

S mi lett az eszereknek a Taskenti Szovjetből való visszahívásával? Hová lett a Taskenti Szovjet „ellenforradalmisága”, e Szovjet „méltatlan kirohanása”?

Most mindez feledésbe merült…

Sebaj! Mi üdvözöljük az eszereknek ezt a „fordulatát”: jobb későn, mint soha.

De érzik-e a „Djelo Naróda” vezetői, hogy két héttel ezelőtt kegyetlenül megbélyegezték magukat, amikor gyáván cserbenhagyták a Taskenti Szovjetet?

„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”)
1917 október 4.
Aláírás nélkül.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..