Írta: J. V. Sztálin  

A forradalmi frontról

A „Djelo Naróda” eszerjei elégedetlenek a bolsevikokkal. Szidják a bolsevikokat, befeketítik a bolsevikokat, s végül — megfenyegetik a bolsevikokat. Miért? „Féktelen demagógiáért”, „frakciós szektáskodásért”, „egységbontásért” s a „forradalmi fegyelem” hiányáért. Röviden: azért, mert a bolsevikok ellenzik a „Djelo Naróda” eszerjeivel való egységet.

Egység a „Djelo Naróda” eszerjeivel… De ítéljenek Önök maguk, vajon lehetséges-e most ilyen egység?

Mialatt a petrográdi Demokratikus Tanácskozás szavak árjába fullad s a tanácskozás kezdeményezői sietve a forradalom „megmentésének” formuláin dolgoznak, a Kerenszkij-kormány pedig Buchanantól és Miljukovtól ösztönözve tovább halad a „maga” útján — ugyanakkor Oroszországban döntő jelentőségű folyamat érlelődik — új, valóban népi, valóban forradalmi hatalom van kialakulóban, amely elkeseredett harcot folytat létéért. Az egyik oldalon — a Szovjetek, amelyek a forradalom élén állanak, és vezetik a harcot az ellenforradalom ellen, amely még nincs szétzúzva, amely csak visszavonult, miután nagy okosan elbújt a kormány háta mögé. A másik oldalon — a Kerenszkij-kormány, amely fedezi az ellenforradalmárokat, egyezkedik a kornyílovistákkal (a kadetokkal!), és hadat üzent a Szovjeteknek — szét akarja zúzni azokat, nehogy őt zúzzák szét.

Ki lesz a győztes ebben a harcban — ez most a döntő kérdés.
Vagy a Szovjetek hatalma és akkor győz a forradalom és igazságos békéhez jutunk.
Vagy a Kerenszkij-kormány hatalma és akkor győz az ellenforradalom és háború lesz Oroszország „teljes” . . . kimerüléséig.

A tanácskozás nem dönti el a kérdést, csak tükrözi ezt a harcot és persze, nagy késéssel tükrözi.

Ezért most nem az a fontos, hogy kidolgozzák a forradalom „megmentésének” általános formuláját — hanem az, hogy a Szovjeteket közvetlenül támogassák a Kerenszkij-kormány ellen folytatott harcában.

Egységes forradalmi frontot akarnak? Támogassák a Szovjeteket, szakítsanak a Kerenszkij-kormánnyal s az egység magától létrejön. A front egysége nem viták eredményeképpen alakul ki, hanem harcban.

A Szovjetek követelik a kadét megbízottak leváltását. A Kerenszkij-kormány viszont alkalmatlan megbízottakat tukmál rájuk és erőszakkal fenyegetőzik.

Kit támogatnak önök, a „Djelo Naróda“ szerkesztőségében ülő polgártársak — a Szovjeteket avagy Kerenszkij megbízottait?

A Taskenti Szovjet, melynek többsége eszerekből áll, kezébe vette a hatalmat és elmozdította a régi hivatalnokokat. A Kerenszkij-kormány pedig büntetőexpedíciót küld oda, s a régi hatalom visszaállítását, a Szovjet „megbüntetését” követeli stb. . . .

Kit támogatnak önök, a „Djelo Naróda” szerkesztőségében ülő polgártársak — a Taskenti Szovjetet avagy Kerenszkij büntetőexpedícióját?

— Nem felelnek. Nem is felelhetnek, mert nincs tudomásunk arról, hogy a „Djelo Naróda” követői csak egyetlen egyszer is tiltakoztak volna avagy egyetlen egyszer is harcoltak volna Kerenszkij úr ellenforradalmi gyakorlatozásai ellen.

Hihetetlen, de tény. A direktóriumban ülő petrográdi eszer Kerenszkij „géppuskákkal” felfegyverkezve hadjáratot indít a Taskenti Szovjetben ülő eszerek ellen, az eszer párt központi lapja pedig, a „Djelo Naróda”, mély értelmű hallgatásba burkolódzik, mintha ehhez semmi köze sem volna! Az eszer Kerenszkij össze akarja mérni erejét a taskenti eszerekkel, s a „Djelo Naróda”, amely közli Kerenszkij pogrom-„parancsát”, lehetségesnek tartja, hogy hallgasson erről, nyilván a „semlegesség” címén!

De micsoda párt az, amelynek tagjai még a kölcsönös mészárlástól sem riadnak vissza, s amelynek központi lapja ezt nyilván elnézi?

A forradalmi front egységéről beszélnek nekünk. Egység — de kivel?

Az eszerek pártjával? — amelynek nincs véleménye, hiszen hallgat.

Kerenszkij csoportjával — amely a Szovjetek szétzúzására készülődik?

Avagy a taskenti eszerek csoportjával, amely új hatalmat teremt a forradalom és a forradalom vívmányai nevében?

Mi készek vagyunk a Taskenti Szovjetet támogatni, egy sorban fogunk harcolni a forradalmi eszerekkel, velük egységes frontunk lesz.

De megértik-e végre-valahára a „Djelo Naróda” szerkesztőségében ülő polgártársak, hogy nem lehet egyidejűleg támogatni a taskentieket is, meg Kerenszkijt is, mert aki a taskentieket támogatja, az szakít Kerenszkij jel?
Megértik-e végre-valahára, hogy ha nem szakítanak a Kerenszkij-kormánnyal és „semlegesek” maradnak, akkor elárulják taskenti elvtársaik ügyét?
Megértik-e végre-valahára, hogy mielőtt a bolsevikoktól egységfrontot követelnének, előbb otthon, a saját pártjukban kell megteremteniök ezt az egységet oly módon, hogy határozottan szakítanak vagy Kerenszkijjel, vagy a baloldali eszerekkel?

Egységfrontot akarnak a bolsevikokkal? Szakítsanak a Kerenszkij-kormánnyal, támogassák a Szovjeteket a hatalomért folyó harcukban — és meg lesz az egység.

Miért alakult ki az egység a Kornyílov-lázadás napjaiban oly könnyen és egyszerűen?

Azért, mert akkor nem végetnemérő viták eredményeképpen, hanem az ellenforradalom ellen folytatott közvetlen harcban jött létre.

Az ellenforradalom még nincs szétzúzva. Csak visszavonult és elrejtőzött a Kerenszkij-kormány háta mögött. A forradalomnak, ha győzni akar, el kell foglalnia az ellenforradalom e második vonalát is. E győzelem betetőzése pedig — a Szovjetek eredményes harca a hatalomért. Aki nem akar a „barikád túlsó oldalára” kerülni, aki nem akar a Szovjetek fegyvere elé kerülni, aki a forradalom győzelmét akarja, annak szakítania kell a Kerenszkij-kormánnyal, annak támogatnia kell a Szovjetek harcát.

Forradalmi egységfrontot akarnak?

Támogassák a Szovjeteket a direktóriummal szemben, támogassák az ellenforradalom elleni harcot elszántan és mindvégig — s akkor az egység magától kialakul, egyszerűen és természetszerűen, mint a Kornyílov-lázadás napjaiban.

A Szovjetekkel vagy ellenük? — válasszanak a „Djelo Naróda” eszerjei!

„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 14. sz.
1917 szeptember 19.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

Kovácsolják a láncokat
– írta: J. V. Sztálin –

A megalkuvó gépezet munkában van. A Téli Palota, ez a politikai találkahely, tömve van vendégekkel. Minő illusztris társaság! Moszkvai kornyílovisták és petrográdi szávinkovisták, Nabokov, a kornyílovista „miniszter” és Cereteli, a lefegyverzés hőse, Kiskin, a Szovjetek esküdt ellensége és Konoválov, a hírhedt munkáskizáró, a politikai szökevények pártjának képviselői (kadetok!) és Berkengejm-féle szövetkezetpárti bölények, a büntetőexpedíciók pártjának képviselői (eszerek!) és Dusecskin-féle jobboldali zemsztvo-tagok, politikai kerítők a direktóriumból és ismert pénzeszsákok a „közéleti személyiségek” köréből — íme, ezek ők, a tiszteletreméltó vendégek.

Egyfelől — kadetok és nagyiparosok.

Másfelől — „honvédők” és szövetkezeti bürokraták.

Ott — nagyiparosok, mint a kadetok támasza és hadserege.

Itt — szövetkezeti bürokraták, mint a „honvédők” támasza és hadserege, mert azután, hogy a „honvédők” elvesztették a Szovjeteket, kénytelenek voltak visszavonulni régi állásaikba, a szövetkezetiekhez.

„Messétek le magatokról a bolsevikokat” és akkor a „burzsoáziának és a demokráciának közös frontja lesz” — mondja Kiskin a „honvédőknek”.

— Szolgálatjára — feleli Avxentyjev — de előbb szögezzük le az „állami szempontot”.

— „A burzsoáziának, nem kevésbé, mint a demokráciának, számolnia kell a bolsevizmus növekedésével és gondoskodnia kell a koalíciós hatalom megteremtéséről” — súgja Berkengejm Avxentyjevnek.

— Szolgalatjára — feleli Avxentyjev.

Hallják csak: a koalíciós hatalomra, mint kiderül, azért van szükség, hogy a bolsevikok ellen, azaz a Szovjetek ellen, vagyis a munkások és a katonák ellen harcoljon.

— Az „előparlament” „tanácskozó szerv” legyen, a hatalomnak pedig — „függetlennek” kell lennie tőle — mondja Nabokov.

— Nagyon szívesen — feleli Cereteli, mert egyetért azzal, „hogy az Ideiglenes Kormány ne legyen törvényileg felelős az előparlamentnek” („Récs”).

— Nem az előparlament teremti meg a hatalmat, hanem ellenkezőleg, a hatalom teremti meg az előparlamentet, mert az „szabja meg összetételét, hatáskörét és szabályzatát” — mondja a kadetok deklarációja.

— Helyes — feleli Cereteli —, „a hatalomnak kell szentesítenie ezt az intézményt” („Nóvaja Zsizny”) és a hatalomnak kell meghatároznia „szerkezeti formáit” („Récs”).

A Téli Palota becsületes alkusza, Kerenszkij úr pedig, mint aki a leghivatottabb, kijelenti:

1. „A hatalom megszervezése és összetételének kiegészítése jelenleg csupán az Ideiglenes Kormány hatáskörébe tartozik.”
2. „Ennek a tanácskozásnak (az előparlamentnek) nem lehetnek parlamenti funkciói és jogai.”
3. „Az Ideiglenes Kormány e tanácskozásnak nem lehet felelős” („Récs”).
Szóval, Kerenszkij „mindenben egyetért” a kadetokkal, a „honvédők” pedig örömest kaphatók mindenre — mi kell még?

Amikor Prokopovics elhagyta a Téli Palotát, nem ok nélkül mondotta: „a megegyezést befejezett ténynek lehet tekinteni”.

Igaz, csak tegnap volt, hogy a tanácskozás a kadetokkal való koalíció ellen foglalt állást, de mit érdekli ez a megrögzött megalkuvókat? Ha meg merték hamisítani a forradalmi demokrácia akaratát, amikor Szovjetkongresszus helyett tanácskozást hívtak össze — mért ne hamisíthatnák meg a tanácskozás akaratát is? Csak az első lépés nehéz!

Igaz, csak tegnap volt, hogy a tanácskozás olyan határozatot hozott, hogy az előparlament „teremti meg” a hatalmat, az utóbbi pedig „felelős” az előparlamentnek, de mit érdekli ez a megrögzött megalkuvókat: a fő, hogy koalíció legyen, a tanácskozás határozatai pedig . . . mit érnek azok, ha zavarják a koalíciót?

Szegény „Demokratikus Tanácskozás”!
Szegény naiv, hiszékeny küldöttek!

El lehettek-e készülve arra, hogy vezéreik a szó szoros értelmében árulást fognak elkövetni?

Pártunknak igaza volt, amikor azt állította, hogy a kispolgári eszerek és mensevikek, akik nem a tömegek forradalmi mozgalmából, hanem burzsoá politikusok megalkuvó kombinációiból merítik erejüket — képtelenek önálló politikára.

Pártunknak igaza volt, amikor azt mondotta, hogy a megalkuvás politikája a forradalom érdekeinek elárulására vezet.

Most már mindenki látja, hogy a csődbement „honvédő” politikusok, a forradalom ellenségeinek örömére, saját kezükkel kovácsolják a láncokat Oroszország népeinek.

Nem ok nélkül elégedettek a kadetok, nem ok nélkül dörzsölgetik kezüket, jó előre győzelmet jósolva.
Nem ok nélkül sompolyognak a megalkuvó urak, bocsánatkérő arccal, „mint a megvert kutyák”.
Nem ok nélkül hallatszanak ki a győzelem hangzatai Kerenszkij nyilatkozataiból.

Igen, diadalünnepet ülnek.

De „győzelmük” nem maradandó és diadaluk gyorsan múlandó, mert a gazda, a nép nélkül szövik terveiket.

Mert közel az óra, amikor a becsapott munkások és katonák végre hallatni fogják kemény szavukat s romba döntik a látszatgyőzelem kártyavárát.

És a megalkuvó urak akkor magukra vessenek, ha a koalíció lim-lomjával együtt saját „honvédő” lomtáruk is levegőbe röpül.

„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 19. sz.
1917 szeptember 24.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..