Magas szintű ötletelés

Bedőlt hitelek: van remény (?) a szegényeknek, itt a megoldás!?

A jövedelemarányos visszafizetés elvén működő, állásközvetítéssel megtámogatott, önkéntes részvételen alapuló adósságkonszolidációt sürget az elmaradott térségekben élő mélyszegény adósokon végzett kutatás alapján a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Berlinger Edina széleskörű együttműködésre hívó cikkét változtatás nélkül közöljük.

“Az EMMI Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Programjának keretében hároméves kutatási projekt indult a Budapesti Corvinus Egyetemen 2018 májusában, melynek célja, hogy új, innovatív pénzügy szolgáltatások tervezése (később megvalósítása) révén segítsük az elmaradott térségek fejlődését Magyarországon. Azt kutatjuk, hogyan lehetne a formális banki szolgáltatások kiterjesztésével növelni a jólétet, csökkenteni a társadalmi és regionális különbségeket, visszaszorítani a fekete gazdaságot, esetleg egyéb pozitív társadalmi hatásokat előidézni.

Augusztusban tizennégy mélyinterjút készítettünk egy borsodi kis faluban többségükben nagyon szegény emberekkel. Gosztonyi Márton, a Pénz zsonglőrei c. PhD disszertációjábólindultunk ki, és a háztartások pénzügyi gazdálkodásáról és azon belül az informális személyi kölcsönök piacáról igyekeztünk további információt szerezni.

Az interjúk során többször elhangzott, hogy a családnak nagy hiteltartozása van, amit már évek óta nem tudnak fizetni, a banki papírokat olvasatlanul kidobják, a kamatok halmozódnak, a pontos tartozást nem is tudják, de borzasztóan nyomasztja őket a dolog, és reménytelennek látják a törlesztést. Ezek a tartozások főként deviza alapú jelzáloghitelekből származnak, de többen említették a 80-as években felvett OTP “szocpol” lakáshiteleket is.

Elmondták azt is, hogy a hiteltartozások miatt nem éri meg legális és piaci munkát vállalni, mert akkor rögtön jövedelmük 33%-át elvonnák a tartozás törlesztésére. Ha például elmennének egy közeli városba dolgozni, kb. minimálbért kapnának, és akkor a 33% és az utazási költségek levonása után ugyanannyit keresnének, mint jelenleg közmunkával. Ráadásul a közmunka mellett vállalhatnak idénymunkákat is, amit készpénzben, levonások nélkül fizetnek ki és van idejük napközben egyéb házkörüli munkákat végezni. Az interjúk során többször elmondták, hogy a lejárt tartozás miatt szóba se jön, hogy bankszámlát nyissanak, hiszen akkor abból is levonja a bank a törlesztőrészleteket. A nemfizető hiteladósok érzelmi okokból (szégyen, harag, megbánás stb.) is igyekeznek magukat távol tartani a bankoktól.

Az a hipotézisünk, hogy ebben a szegmensben a lejárt banki hiteltartozások jelentős mértékben gátolják a legális munkavállalást és a formális bankolást. Ezt a hipotézist egy nagyobb, célzott kérdőíves felméréssel tervezzük megvizsgálni a közeljövőben. Ha a hipotézisünk igazolást nyer, akkor érdemes megfontolni egy általános adósságkonszolidációt, melynek alapja lehetne a jövedelemarányos törlesztés vállalható mértékű (max. 10%) törlesztési hányad és maximált futamidő (10-20 év) mellett. A fix törlesztési idő után a fennálló tartozásokat elengednék.

A jövedelemarányos törlesztésről lásd részletesebben ezt a blogbejegyzést.

Az adósság (akárcsak) részleges elengedése ellen szóló két fő közgazdasági érv az szokott lenni, hogy sokba kerül és növeli az erkölcsi kockázatot (azaz rontja az ösztönzőket, “felpuhítja a költségvetési korlátot”).

Ezen a ponton azonban érdemes visszaemlékezni arra, hogy mindkét nagy hitelválság (régi OTP-hitelek, illetve deviza alapú hitelek) konszolidációja során a tehetősebbek lehetőséget kaptak arra, hogy rendkívül kedvező feltételekkel, 15-50% tartozáselengedéssel törlesszék adósságukat. Két látványos precedens is van tehát Magyarországon a hiteltartozások jelentős mértékű elengedésére. Csak éppen – perverz módon – mindig a gazdagok élvezték ennek előnyét, amit az állam és a bankok (végül is az adófizetők és a banki ügyfelek) finanszíroztak. Ha a gazdagok erkölcse miatt nem aggódtunk, akkor talán a szegényeké miatt sem kellene.

A szegények adósságkonszolidációjára fordított erőforrások (például Nemzeti Eszközkezelő) nagyságrendekkel kisebbek voltak. Vegyük észre azt is, hogy a jövedelemarányos konstrukcióban a 10-20 évnyi törlesztés utáni adósságelengedés sokkal kevésbé rontja el az ösztönzőket, mint a tartozások azonnali leírása, hiszen a hiteladósok jelentős terhet vállalnak.

Etikai szempontból tehát számos érv szól tehát az elmaradott térségekben a mélyszegény adósok tartozásának részleges elengedése mellett, melynek nagyságrendileg összemérhetőnek kellene lennie a végtörlesztésben és a kamatelszámolásban részesülő hiteladósok nyereségével.

Emellett gazdasági szempontból is az adósságkonszolidáció lenne racionális, hiszen így legalább valamennyi megtérülne a hitelekből. Egy ilyen program makrogazdasági szinten is értéket teremtene, hiszen nőne a foglalkoztatás, kifehéredne a gazdaság – a szociális és emberi szempontokat (pl. adósok lelki és testi egészsége, családok működőképessége) most nem is részletezzük.

SZÁMPÉLDA: Ha a tartozás 4 millió forint, a hitelkamat 5%, az éves nettó jövedelem 1 millió forint, melynek növekedési üteme 5%, és a törlesztési hányad 8%, akkor a tartozás teljes törlesztéséhez 50 évre van szükség. Ha azonban 10 évig folyamatosan törleszt az adós, akkor adósságának 20%-át képes törleszteni (20 év alatt 40%-át).

A hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint a reménytelen helyzetben lévő adósok tartozását nagyon alacsony áron, 5-30%-ért vásárolják meg a behajtó cégek. Különösen alacsony lehet a hitelkövetelések piaci ára, ha az ingatlan eladhatatlan és nincs behajtható jövedelem. Ebből következik, hogy piaci alapon is megérheti az adósságok felvásárlása és jövedelemarányos beszedése. Ha az állam garanciavállalással, finanszírozással vagy egyéb módon besegítene, akkor persze még vonzóbb lehetne a részvétel a magánfinanszírozóknak, különösen, ha számukra az így megszerzett új ügyfélkörnek is értéke van.

Jelenleg a behajtók magas költség mellett, személyes nyomásgyakorlással általában csak egy szűk kisebbségtől tudnak valamennyi törlesztést kicsikarni, de közben az összes hiteladóst folyamatosan sanyargatják és ezzel blokkolják mindannyiuk gazdasági és pénzügyi integrációját. Így ördögi kör jön létre, melyben paradox módon pont az adósságok szigorú beszedése akadályozza a hitelek visszafizetését, hiszen gátolja az adósok jövedelemszerzését, így bénítja a szegénységből való kilábalást, ráadásul növeli a munkaerőhiányt és fékezi a gazdasági növekedést. Az élet más területein is tapasztalhatjuk, hogy komplex problémák esetén az ún. “mohó algoritmus” ritkán optimális.

A következő ábrán látszik, hogy 2015 óta látványosan csökkentek a 90 napon túli késedelemben lévő háztartási hitelek a bankrendszerben (piros oszlopok, jobb oldali skála), ez azonban főként annak köszönhető, hogy a bankok a nemteljesítő hiteleik jelentős részét (kb. 2/3-át) eladták követeléskezelő és behajtó cégeknek, így a problémás hitelek kikerültek a banki mérlegekből. Ezzel azonban csak a szőnyeg alá söpörtük, de nem szüntettük meg a problémát.

Bedőlt hitelek: van remény a szegényeknek, itt a megoldás!

2015 áprilisában, tehát nem sokkal a forintosítás után, a nemteljesítő lakossági jelzáloghitelek száma 143 806 darab, nettó értéke 592,7 Md forint, bruttó értéke pedig 1121,7 Md forint volt. Becsléseink szerint jelenleg is több, mint százezer család fölött lebeg lejárt jelzáloghiteltartozás. Egy MNB-tanulmány bemutatja, hogy a hiteladósok között vannak olyanok, akiknek bőven van jövedelemük, mégsem törlesztenek (11%), de olyanok is, akiknek egyáltalán nincs kimutatott jövedelmük, mégis törlesztenek (14%). Sokan azonban valószínűleg azért nem törlesztenek, mert egyáltalán nincs jövedelmük (24%) vagy nagyon alacsony a jövedelmük (23%). Ez a két utóbbi kategória tehát 47%-ot, azaz közel 50 000 családot jelent. Az ő esetükben a jövedelemarányos visszafizetés elvén működő, állásközvetítéssel megtámogatott, önkéntes részvételen alapuló adósságkonszolidáció valószínűleg jelentős értéket teremtene, és ezen mindenki csak nyerne: a hiteladósok, a családtagjaik, a bankok és behajtó cégek, a munkáltatók; sőt nem túlzás azt állítani, hogy az egész társadalom.

Ehhez azonban nagyszabású társadalmi innovációra van szükség, melynek során meg kell változtatni az érintettek szemléletmódját, a rossz banki és adósságkezelői gyakorlatokat és valószínűleg bizonyos fokig a szabályozói környezetet is. Az adósságkonszolidáció koncepciójának kidolgozásához és megvalósításához együttműködő partnereket keresünk az akadémiai, a civil, az üzleti és a kormányzati szférából.”

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.                                                      (portfolio)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: Az írás utolsó két mondatában van összesűrítve a problémamegoldás lényege:

“…Ehhez azonban nagyszabású társadalmi innovációra van szükség, melynek során meg kell változtatni az érintettek szemléletmódját, a rossz banki és adósságkezelői gyakorlatokat és valószínűleg bizonyos fokig a szabályozói környezetet is. Az adósságkonszolidáció koncepciójának kidolgozásához és megvalósításához együttműködő partnereket keresünk az akadémiai, a civil, az üzleti és a kormányzati szférából.”

A partnerkeresés szorgos és kitartó munkát követel. Ami a qrmányzati szférát illeti! Hiszen qrmányunk MÁR ELKÖTELEZTE MAGÁT A MAGYAROK FÖLDÖNFUTÓVÁ TÉTELE MELETT! Lásd:

https://balrad.ru/2017/09/10/a-lovak-koze-dobott-gyeplo/

Ebből pedig a balrad.ru arra a következtetésre jut, hogy a vajdasági hitelesprobléma megoldásához jó adagnyi csodának kéne bekövetkeznie! Csodák viszont…- nincsenek!

MARAD A RENDSZERVÁLTÁS! (Az viszont már a csudák – csudája kategória!)

“Magas szintű ötletelés” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Avagy hogyan indokoljuk meg a közmunkára fordított kiadások csökkenését…
    Márton kötelességtudóan figyelembe vette az adósok erkölcsi kockázatát, viszont egy nagyon fontos dolgot jellegzetesen nem: a hitelnyújtókét. Mitől változna a hitelezési gyakorlat, ha olyan hiteleket is nyújtanak, amelyek jó eséllyel bedőlnek majd? Nem kell sokat visszamenni, csak kb. egy évtizednyit, a legutóbbi hatalmas válság éppen a felelőtlen hitelezői gyakorlatok miatt pattant ki. Az ész megáll, hiszen a cikk témája éppen a mélyszegénységben élő adósok jelentette probléma. Ez az állapot persze részben keletkezhetett az adósságteher miatt, ugyanakkor elég valószínű, hogy a hitelfelvevő már a hitelezés idején is olyan megoldást kapott a nyakába, amely számára túl nagy kockázatot jelentett az anyagi lehetőségeihez képest, de ezt neki senki sem magyarázta el, és nem is vizsgálták kellő mélységben a körülményeit (“a tartozások főként deviza alapú jelzáloghitelekből származnak”). Ha jól értem, egy állami garancia is képbe kerülne a megoldásban (“Ha az állam garanciavállalással, finanszírozással vagy egyéb módon besegítene, akkor persze még vonzóbb lehetne a részvétel a magánfinanszírozóknak, különösen, ha számukra az így megszerzett új ügyfélkörnek is értéke van”), vagyis a követeléskezelő cégek garantáltan jól járnának, a bankok számára pedig továbbra is ott lenne a “B-terv”: a nem megfelelőnek besorolt (értsd: nem az általuk szabott, nem ritkán igen tisztességtelen törlesztési feltételek mellett történő) adósságoktól való megszabadulás, ami nem fogja őket a hitelezői gyakorlat megváltoztatására kényszeríteni. Állami garancia mellett pedig ezek értékesítése további tisztességtelen hasznot hozna nekik is.
    Kik járnának jól egy ilyen megoldással? Az adósok és családjaik számára a világ 10-20 évig nem javulna, tehát ők az utolsó szempontot jelentenék. A munkaerőpiaci statisztikák sem változnának pozitívan, hiszen a közmunkával való bűvészkedés eddig is működött (bár kiadást jelentett, amit a jelek szerint már csökkenteni szeretnének). Az idényben vagy feketén történő foglalkoztatás bele volt kalkulálva (“a közmunka mellett vállalhatnak idénymunkákat is, amit készpénzben, levonások nélkül fizetnek ki és van idejük napközben egyéb házkörüli munkákat végezni”), tehát a közmunka lehetőségének látható csökkenése nem segít, inkább elvesz az adósoktól (“a 33% és az utazási költségek levonása után ugyanannyit keresnének, mint jelenleg közmunkával”, mindezt jóval kevesebb másra fordítható idővel). Vagyis ha eddig sem érte meg az adósnak a közmunkán túli foglalkoztatás, akkor ezután sem fogja, ha viszont az államnak nem éri meg a közfoglalkoztatásra fordított kiadás, várható, hogy valakiknek (értelemszerűen a közfoglalkoztatottaknak) a kárára fogja szűkíteni ezt a lehetőséget, mint azt teszi is. Főleg, ha még garanciát is kellene vállalnia értük.
    Mit javítana még ez a javaslat? Ha több ember áramlana az elsődleges munkaerőpiacra, akkor természetesen valamelyest növekedne a gazdaság, de az ilyen módon nyert munkavállalók valószínűleg nem a magas hozzáadott értékű munkákat végeznék, ráadásul ha eddig sem érte meg nekik máshol elhelyezkedni, akkor változatlan feltételek mellett ezután sem fognak, így ez a növekedés – részükről – inkább csak álom, mint realizálható valóság. Ellenben a közmunkaprogramok óhajtott (és látható) szűkülésével a javaslat – mondhatni – helyet találna az állami pénznek: az menne a követeléskezelőkhöz, mint állami garancia. Várható volna, hogy fehéredés helyett valamelyest visszafeketedne a gazdaság, a foglalkoztatási mutatók nem javulnának, a szegénység nem csökkenne. Persze a követeléskezelők bevétele megjelenne a gazdasági mutatókban is…
    Kik járnának jól? Pl. ők:
    http://bohemianfinancing.hu
    Ezek konkrétan magyarországi, izraeli és amerikai érdekeltségek. Őket kellene segíteni, vagy az adósokat?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..