Írta: J. V. Sztálin

Vagy — vagy

Az események peregnek. Koalíció koalíció után alakul, megtorlások a fronton, megtorlások a hátországban, ám mind ennek „semmi haszna”, mert napjaink legveszedelmesebb kelevénye, az országban uralkodó általános bomlás, most is tovább fokozódik és egyre fenyegetőbb jelleget ölt.

Az ország az éhínség küszöbén áll. Kazán és Nyizsnyij-Novgorod, Jaroszlávl és Rjazán, Harkov és Rosztov, a Donyec-medence és a Központi iparvidék, Moszkva és Petrográd, a front és a közvetlen hátország és megannyi más hely súlyos élelmezési válsággal küzd. Már éhséglázadások kezdődtek, amelyeket az ellenforradalom ügynökei egyelőre ügyetlenül használnak ki.

„A parasztok nem adnak kenyeret” — panaszkodnak mindenünnen.

De a parasztok nem „butaságból” „nem adnak kenyeret”, hanem azért, mert nem hisznek többé a kormányban, nem akarnak többé „segíteni” neki. Márciusban és áprilisban a parasztok bíztak a Szovjetekben, és rajtuk keresztül a kormányban is, és a város, éppúgy, mint a front, bőségesen el volt látva kenyérrel. Most azonban elveszítik hitüket a kormányban, amely a földesurak kiváltságait oltalmazza — és eltűnt a kenyér. A parasztok tartalékolják a gabonát és inkább kivárják a „jobb időket”.

A parasztok nem rosszakaratból „nem adnak kenyeret”, hanem azért, mert nincs mire becserélniök azt. A parasztnak kartonra, lábbelire, vasra, petróleumra, cukorra van szüksége, de ezekből a cikkekből igen keveset kap; annak pedig nincs értelme, hogy gabonáját papírpénzre cserélje be, mert a papírpénz nem pótolja az iparcikkeket és azon kívül értéke is egyre csökken.

Már nem is beszélünk a közlekedés „ziláltságáról”, hiszen a közlekedés amúgy is túlságosan fejletlen ahhoz, hogy a frontot és a hátországot egyformán ellássa.

Mindez, kapcsolatban a szakadatlanul tartó mozgósítással, mely a falutól elvonja a legjobb munkaerőt és a vetésterület csökkenésére vezet — elkerülhetetlenül élelmezési válságot idéz elő, amitől egyformán szenved mind a hátország, mind a front.

Ugyanakkor fokozódik és terjed az ipari bomlás, ami szintén kiélezi az élelmezési válságot.

A szén- és olaj-„éhség”, a vas- és gyapot- „válság”, melynek következtében leállanak a textil, a vasipari és egyéb üzemek — mindez ismerős jelenség, amely az ipari bomlás, a tömeges munkanélküliség és áruhiány veszélyével fenyegeti az országot.

Nemcsak az a baj, hogy a gyárak, amelyek főként a háborúra termelnek, egyidejűleg nem tudják ugyanolyan mértékben kielégíteni a hátország szükségleteit is, hanem arról van szó, hogy ezeket az „éhségeket” és ezeket a „válságokat” a tőke élezi ki mesterségesen, vagy azért, hogy emelje az árakat (spekuláció!), vagy azért, hogy megtörje a drágaság miatt béremelést követelő munkások ellenállását (a tőkések amerikázása!), vagy hogy munkanélküliséget idézzen elő a gyárak bezárása útján (kizárások!) és a munkásokat kétségbeesett kitörésekbe sodorja, ami lehetővé tenné, hogy „egyszersmindenkorra” véget vessen a munkások „mértéktelen követeléseinek”.

Közismert tény, hogy a Donyec-medence szénipari vállalkozói szándékosan csökkentik a termelést és ezzel munkanélküliséget idéznek elő.

Közismert tény, hogy a Káspi-tengerentúli határvidék gyapottermesztői, akik „gyapotéhségről” kiabálnak, milliónyi gyapottartalékot rejtegetnek spekuláció céljából. Barátaik pedig, a textil gyárosok, akik élvezik e spekuláció gyümölcseit, hiszen maguk szervezik azt, álszenteskedve gyapothiány miatt siránkoznak, becsukják a gyárakat, fokozzák a munkanélküliséget.

Mindenki emlékezik még Rjabusinszkij fenyegetésére, hogy az „éhség és a nyomor csontkezével” kell „torkonragadni” a forradalmi proletariátust.

Közismert tény, hogy a kapitalisták nem érték be szavakkal, hanem már áttértek a tettek mezejére, kierőszakolták Petrográd és Moszkva tehermentesítését és számos gyár bezárását.

Az eredmény: az ipari élet fenyegető megbénulása és a teljes áruhiány veszélye.

Már nem is beszélünk Oroszország mostani súlyos pénzügyi válságáról. Az az 50—55 milliárd rubeles adósság, amely után évente hárommilliárdnyi kamatot kell fizetni a termelőerők általános hanyatlása mellett, eléggé félreérthetetlenül tanúskodik az orosz pénzügyek súlyos helyzetéről.

Ezt az általános képet csak kiegészítik a fronton elszenvedett legutóbbi „balsikerek”, amelyeket valakinek a hozzáértő keze oly sikeresen kiprovokált.

Az ország feltartóztathatatlanul példátlan katasztrófába rohan.

A kormány, amely rövid idő alatt ezer és egy megtorló intézkedést hozott, de nem adott egyetlenegy „társadalmi reformot” sem, teljesen képtelen arra, hogy kivezesse az országot a halálos veszedelemből.

Sőt. A kormány, amely egyrészt az imperialista burzsoázia akaratát teljesíti, s másrészt nem kívánja nyomban feloszlatni a „Szovjeteket és a Bizottságokat”, egyaránt elégedetlenséget kelt a jobboldalon és a baloldalon.

Egyfelől: az imperialista klikk, élén a kadetokkal, bombázza a kormányt és a forradalom ellen „erélyes” rendszabályokat követel tőle. Puriskévics, aki a napokban nyilatkozott a „főkormányzók” „katonai diktatúrájának” és a „Szovjetek letartóztatásának” szükségességéről, csak nyíltan fejezte ki a kadetok vágyait. Őket támogatja a szövetséges tőke is, amely a rubel tőzsdei árfolyamának erős csökkentésével nyomást gyakorol a kormányra és parancsolólag követeli: „Oroszország harcoljon, és ne fecsegjen” („Daily Express”, lásd „Russzkaja Vólja”, augusztus 18-i szám).

Minden hatalmat a hazai és szövetséges imperialistáknak — ez az ellenforradalom jelszava.

Másfelől: a földtelenségre és munkanélküliségre kárhoztatott, megtorlásokkal és halálbüntetéssel sújtott munkások és parasztok széles tömegeiben mélyenjáró elégedetlenség gyülemlik fel. A petrográdi választások, amelyek megrendítették a megalkuvó pártok erejét és tekintélyét, különösen világosan tükrözték azoknak a paraszti és katonatömegeknek balratolódását, melyek tegnap még bíztak a megalkuvókban.

Minden hatalmat a szegényparasztok által támogatott proletariátusnak — ez a forradalom jelszava.

Vagy — vagy!
Vagy a földbirtokosokkal és a tőkésekkel, s akkor — az ellenforradalom teljes diadala.
Vagy a proletariátussal és a szegényparasztsággal, s akkor — a forradalom teljes diadala.

A megalkuvások és koalíciók politikája kudarcra van kárhoztatva.

Hol van hát a kiút?

Szakítani kell a földbirtokosokkal és a földet át kell adni a parasztbizottságoknak. A parasztok ezt megértik, és — kenyér lesz.
Szakítani kell a tőkésekkel és meg kell szervezni a bankok és a gyárak demokratikus ellenőrzését. A munkások ezt megértik, és — a „munka termelékenysége” emelkedni fog.
Szakítani kell a spekulánsokkal és az éhség vámszedőivel, demokratikus elvek alapján meg kell szervezni a csereforgalmat a város és a falu között. A lakosság ezt megérti, és — az éhségnek vége lesz.

El kell szakítani azokat az imperialista kötelékeket, amelyek minden oldalról behálózzák Oroszországot és igazságos békefeltételeket kell közzétenni. Akkor a hadsereg megérti, hogy miért áll fegyverben, és ha Vilmos nem fogadja el a békét, akkor az orosz katonák úgy fognak harcolni ellene, mint az oroszlánok.

Minden hatalmat „át kell adni” a proletariátus és a szegényparasztok kezébe. A nyugati munkások megértik ezt és rohamot kezdenek saját imperialista klikkjeik ellen.

Ez a háború vége és az európai munkásforradalom kezdete lesz.

Oroszország fejlődése és az egész világhelyzet ezt a kivezető utat jelöli meg számunkra.

„Rabócsij” („A Munkán”) 1. sz.
1917. augusztus 25.
Aláírás nélkül.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

Az összeesküvés folytatódik
– írta: J. V. Sztálin –

Kik ők?

Tegnap azt írtuk, hogy az ellenforradalom sugalmazói a kadetok. Nemcsak „híresztelésekre”, hanem olyan közismert tényekre támaszkodtunk, mint a kadetok kilépése a kormányból Tarnopol júliusi „feladásának” és Kornyílov augusztusi összeesküvésének válságos pillanataiban. Mert nem lehetett véletlen, hogy a kadetok júliusban is és augusztusban is egy táborban voltak a front árulóival és a hátország leggonoszabb ellenforradalmáraival — szemben az orosz néppel.

Az „Izvésztyija” és a „honvédők”, ezek a kadetokkal való megegyezés esküdt hívei, ma fenntartás nélkül megerősítik azt, amit a kadetokról tegnap mondottunk:

„Lvov nem titkolta — írják a „honvédők” —, hogy ezt (azaz a katonai diktatúrát) nemcsak Kornyílov tábornok kívánja, hanem a közéleti férfiak bizonyos csoportfa is, akik jelenleg a főhadiszálláson tartózkodnak” („Izvésztyija”).

Szóval:
Tény, hogy a főhadiszállás az ellenforradalom főhadiszállása.
Tény, hogy az ellenforradalom vezérkara „bizonyos közéleti férfiakból” áll.

Kik ezek a „közéleti férfiak”?

Olvassuk tovább:

Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy az összeesküvésben része volt számos közéleti férfiúnak, akik nagyon szoros eszmei és személyi kapcsolatban vannak a kadet párt képviselőivel” („Izvésztyija”).

Szóval:
Tény, hogy a „honvédő” urak, akik a „kadet párt képviselőivel” tegnap még, mint az ország „eleven erőivel” csókolództak, ma kénytelenek ezeket átminősíteni, mint olyanokat, akik a forradalom ellen összeesküdtek.
Tény, hogy az összeesküvést a „kadet párt képviselői” szervezték és irányítják.

Pártunknak igaza volt, amikor azt mondotta, hogy a forradalom győzelmének első feltétele a kadetokkal való szakítás.

Mire számítanak?

Tegnap azt írtuk, hogy Kornyílov pártja — az orosz forradalom legádázabb ellensége, hogy Kornyílov pártja, miután feladta Rigát, nem riad vissza attól, hogy feladja Petrográdot is, csakhogy biztosítsa az ellenforradalom győzelmét.

Az „Izvésztyija” ma fenntartás nélkül megerősíti ezt a kijelentésünket:

Lukomszkij tábornok vezérkari főnök, a lázadás igazi lelke, közli, „hogy a fronton folyó polgárháború, abban az esetben, ha az Ideiglenes Kormány nem teljesíti Kornyílov tábornok követelését, könnyen a front áttörését vonhatja maga után és arra vezethet, hogy az ellenség azokon a helyeken fog felbukkanni, ahol a legkevésbé várjuk.”

Vajon nincs-e ennek feltűnően olyan színezete, mintha, mondjuk, Petrográd feladásával fenyegetőznének?

Van itt még félreérthetetlenebb kijelentés is:

„Lukomszkij tábornok, hogy biztosítsa az összeesküvés sikerét, nyilván nem riad vissza a közvetlen hazaárulástól sem. Azt a fenyegetését, hogy ha nem teljesítik Kornyílov tábornok követelését, az a polgárháborút, a front megnyitását és a különbéke szégyenét vonja maga után, csakis úgy lehet magyarázni, hogy az összeesküvés sikerének biztosítása érdekében eltökélt szándéka megegyezésre lépni a németekkel.”

Tehát: „megegyezés a németekkel”, „a front megnyitása”, „különbéke” . . .

Az „összeesküvésben részes” kadetok, akik a főhadiszálláson való jelenlétükkel fedezik azt a fenyegetést, hogy a „frontot megnyitják” s a „németekkel megegyeznek” — íme itt vannak az „árulók”, az igazi „hazaárulók”!

A „frontmegnyitás” e hősei hónapokon át mocskolták, „árulással” vádolták pártunkat, „német pénzekről” beszéltek. A „Nóvoje Vrémja” és a „Birzsovka”, a „Récs” és a „Russzkaja Vólja” szerkesztőségében ülő sárga bank-bérencek hónapokon át fújták, duzzasztották ezt az aljas mesét. És most? Most még a „honvédők” is kénytelenek elismerni, hogy az árulás — a fronton — a parancsnoki kar és eszmei sugalmazóinak a keze műve.

Jegyezzék ezt meg jól a munkások és a katonák!

Tudják meg, hogy amikor a burzsoá sajtó provokátor módon a katonák és a bolsevikok „árulásáról” kiabált, ezzel csak takargatták a tábornokok és a kadét párt „közéleti férfiainak” valóságos árulását.
Tudják meg, hogy amikor a polgári sajtó jajveszékelni kezd a katonák „árulása” miatt, az biztos jele annak, hogy e sajtó sugalmazói már előkészítették az árulást és a katonákra igyekeznek hárítani a felelősséget.
Tudják meg ezt a munkások és a katonák és vonják le belőle a megfelelő következtetéseket.

Akarják tudni, hogy mire számítanak ők?

A „front megnyitására” és a „németekkel való megegyezésre” és arra, hogy a különbéke eszméjével megnyerik a háborúban elgyötört katonákat és azután a forradalom ellen indítják őket.

A munkások és a katonák megértik, hogy ezeknek a főhadiszálláson ülő árulóknak bűnhődniük kell.

Az összeesküvés folytatódik . . .

Az események rohamosan fejlődnek. Az új tények és hírek szélsebesen követik egymást. Híre jár, bár még nem ellenőrizhettük, hogy Kornyílov tárgyalásokat folytat a németekkel. Határozottan beszélik, hogy Kornyílov ezredei és a forradalmi katonák között Petrográd mellett tűzharc fejlődött ki. Megjelent Kornyílov „kiáltványa”, amelyben diktátornak, az orosz forradalmi vívmányok ellenségének és sírásójának nyilvánítja magát.

Az Ideiglenes Kormány pedig, ahelyett hogy az ellenséget ellenségként fogadná, inkább Alexéjev tábornokkal tanácskozik, újra meg újra tárgyal Kornyílovval, újra meg újra kérlelgeti az összeesküvőket, akik nyíltan elárulják Oroszországot.

Az úgynevezett „forradalmi demokrácia” pedig új, „külön tanácskozásra” készül „a Moszkvai Tanácskozás mintájára, amelyen az ország összes eleven erői képviselve volnának” (lásd „Izvésztyija”).

Ugyanakkor a kadetok, akik tegnap még a „bolsevikok összeesküvéséről” kiabáltak, ma, miután sebet ejtett rajtuk a kornyílovi összeesküvés leleplezése, „belátásra” és „megegyezésre” szólítanak (lásd „Récs”).

Nyilván új megegyezést akarnak „nyélbe ütni” ugyanazokkal az „eleven erőkkel”, amelyek a bolsevikok összeesküvéséről kiabálnak, de ugyanakkor maguk szerveznek összeesküvést a forradalom és az orosz nép ellen.

De ezek a megalkuvók gazda nélkül csinálják a számítást. Mert az ország igazi gazdái, a munkások és a katonák egyáltalán nem akarnak tanácskozni a forradalom ellenségeivel. A vidékről és az ezredektől érkező hírek egytől-egyig arról tanúskodnak, hogy a munkások mozgósítják erőiket, a katonák fegyverben állanak. A munkások nyilván ellenségként kívánnak beszélni az ellenséggel.

Máskép nem is lehet: az ellenséggel harcolnak, és nem tanácskoznak.

Az összeesküvés folytatódik — készüljetek az ellenállásra!

„Rabócsij” („A Munkás”) 5. sz.
második rendkívüli kiadás,
1917 augusztus 28.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..