Írta: J. V. Sztálin

Ma — választások

Ma választják a petrográdi városi dumát. A választások kimenetele tőletek függ, munkás és katona elvtársak. A választójog általános és egyenlő. Minden egyes katona, minden egyes munkás, minden egyes munkásnő szavazata egyenlő a tőkés, a háztulajdonos, a professzor, a hivatalnok szavazatával. Elvtársak, titeket és csak titeket terhel a felelősség, ha nem tudtok élni ezzel a joggal.

Tudtatok harcolni az utcákon a cári fáraók ellen — tudjatok most úgy harcolni érdekeitekért, hogy pártunkra szavaztok.

Meg tudtátok védelmezni jogaitokat az ellenforradalommal szemben — most, a mai választásokon meg kell tagadni tőle a bizalmat!

Le tudtátok rántani az álarcot a forradalom árulóiról — ma is kiáltsátok nekik: „El a kezekkel!”

Először is Miljukov pártja, a népszabadság pártja lép elibétek. Ez a párt a földbirtokosok és a tőkések érdekeit védelmezi. Ez a párt — ellensége a munkásoknak, a parasztoknak és a katonáknak, mert ellensége a munkásellenőrzésnek az iparban, mert ellenzi, hogy a földbirtokosok földjét átadják a parasztoknak, mert halálbüntetést követel a fronton harcoló katonák ellen. Ez a párt, a kadetok pártja, már június elején azt követelte, hogy haladéktalanul indítsanak támadást a fronton, ami százezrek életébe került. Ez a párt, a kadetok pártja, az ellenforradalom diadalára, a munkásokkal, a katonákkal és matrózokkal való leszámolásra törekedett és ezt végül el is érte. Aki Miljukov pártjára szavaz — az elárulja önmagát, feleségét és gyermekeit, a hátországban dolgozó és a fronton harcoló testvéreit.

Elvtársak! Senki se szavazzon a népszabadság pártjára!

Elibétek lépnek továbbá a „honvédők”, a mensevikek és a szociálforradalmárok pártjai. Ezek a pártok a jómódú városi és falusi kistulajdonosok érdekeit védelmezik. Ezért minden alkalommal, amikor az osztályharc erősen kiéleződik, ezek a pártok egy táborba kerülnek a földbirtokosokkal és a tőkésekkel — a munkások, a parasztok és a katonák ellen. Így történt a júliusi napokban, amikor a mensevikek és az eszerek pártjai a burzsoáziával szövetkezve lefegyverezték és letörték a munkásokat és katonákat. Így történt a Moszkvai Tanácskozás napjaiban is, amikor ezek a pártok a burzsoáziával szövetségben szentesítették a megtorló intézkedéseket és a halálbüntetést a munkások és a fronton harcoló katonák ellen.

Ha az ellenforradalom győzelmet aratott, az egyebek között azért történt, mert az eszerek és a mensevikek pártja segített neki gúzsba kötni a forradalmat, miután egyességre lépett a földbirtokosokkal és a tőkésekkel.
Ha az ellenforradalom most megszilárdul, az egyebek között azért történik, mert az eszerek és a mensevikek pártja fedezi a nép haragja elől, a forradalom zászlaja alatt hajtva végre az ellenforradalom parancsait.

Aki ezekre a pártokra szavaz — az az ellenforradalommal való szövetség mellett, a munkások és a szegényparasztok ellen szavaz.
Aki ezekre a pártokra szavaz — az szavazatával szentesíti a letartóztatásokat a hátországban és a halálbüntetést a fronton.

Elvtársak! Senki se szavazzon a „honvédőkre”, a mensevikekre, a szociálforradalmárokra!

Végül elibétek lép a „Nóvaja Zsizny” csoportja, hogy szavazzatok a 12-es listára. Ez a csoport a talajnélküli, az élettől és a mozgalomtól elszakadt értelmiségiek hangulatát fejezi ki. Ezért örökké a forradalom és az ellenforradalom, a háború és a béke, a munkások és a tőkések, a földbirtokosok és a parasztok között ingadozik.

Egyrészt a munkások mellett áll, másrészt nem akar szakítani a tőkésekkel sem — ezért tagadja meg olyan gyalázatosan a munkások és a katonák júliusi tüntetését.
Egyrészt a parasztok mellett áll, másrészt nem szakít a földbirtokosokkal sem — ezért ellenzi azt, hogy a földbirtokosok földjét azonnal adják át a parasztoknak, s e helyett azt ajánlja, hogy várják be az Alkotmányozó Gyűlést, amelynek az összehívását talán mindörökre elhalasztották.

A „Nóvaja Zsizny” csoportja szavakban a béke híve, de valójában — a béke ellensége, mert arra szólít, hogy támogassátok a „szabadságkölcsönt”, amely az imperialista háború folytatását szolgálja.

Aki azonban a „szabadságkölcsönt” támogatja, az elősegíti a háború elnyújtását, az az imperialistákat segíti, az valójában az internacionalizmus ellen harcol.

A „Nóvaja Zsizny” csoportja szavakban ellenzi a megtorlásokat és a bebörtönzéseket, de valójában — helyesli a megtorlásokat és a bebörtönzéseket, mert szövetségre lépett a „honvédőkkel”, akik a megtorlásokat és a börtönöket egyaránt támogatják.

Aki azonban szövetségre lép a „honvédőkkel”, az az ellenforradalmat segíti, az valójában a forradalom ellen harcol”

Tanuljátok meg, elvtársak, hogy az embereket nem szavaik, hanem tetteik alapján kell megítélni!
Tanuljátok meg, hogy a pártokat és a csoportokat nem ígéreteik, hanem cselekedeteik alapján kell értékelni.

Ha a „Nóvaja Zsizny” csoportja harcot hirdet a békéért, de ugyanakkor a „szabadságkölcsön” támogatására szólít, akkor tudnotok kell, hogy az imperialisták malmára hajtja a vizet.

Ha a „Nóvaja Zsizny” csoportja néha a bolsevikok felé kacsintgat, de ugyanakkor a „honvédőket” támogatja, akkor tudnotok kell, hogy az ellenforradalom malmára hajtja a vizet.

Aki erre a kétlaki csoportra, a 12-es listára szavaz, az a „honvédők” szolgálatába szegődik, akik az ellenforradalmat szolgálják ki.

Elvtársak! Senki se szavazzon a „Nóvaja Zsizny” csoportjára!

A mi pártunk a városi és falusi munkások pártja, a szegényparasztok pártja, az elnyomottak és kizsákmányoltak pártja.

A burzsoá pártok, a burzsoá lapok, az ingadozó és felemás csoportok egytől-egyig gyűlölik és rágalmazzák pártunkat.

Miért?

Azért, mert:

Csak a mi pártunk követel forradalmi harcot a földbirtokosok és a tőkések ellen;
Csak a mi pártunk követeli, hogy a földbirtokosok földjét azonnal bocsássák a parasztbizottságok rendelkezésére;
Csak a mi pártunk követeli a munkásellenőrzést az iparban — a kapitalisták ellen;
Csak a mi pártunk követeli a város és a falu közötti csereforgalom demokratikus megszervezését — a spekulánsok és a sakálok ellen;
Csak a mi pártunk követeli az ellenforradalom teljes felszámolását — mind a hátországban, mind a fronton;
Csak a mi pártunk védelmezi rendületlenül a munkások, a parasztok és a katonák forradalmi szervezeteit;
Csak a mi pártunk harcol elszántan és forradalmi módon a békéért és a népek testvériségéért;
Csak a mi pártunk harcol elszántan és rendületlenül azért, hogy a munkások és a szegényparasztok meghódítsák a hatalmat;
Csak a mi pártunk és egyes egyedül a mi pártunk nem mocskolta be magát a fronton harcoló katonák elleni halálbüntetés támogatásával.

Ezért gyűlölik annyira a burzsoák és a földbirtokosok pártunkat.

Ezért kell ma a mi pártunkra szavaznotok.
Munkások, katonák, munkásnők!
Szavazzatok a mi pártunkra, a 6-os listára!

Proletarij” („A Proletár”) 7. sz
1917. augusztus 20.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

A provokációk szakasza
– írta: J. V. Sztálin –

A provokáció az ellenforradalom kipróbált eszköze.

Az 1848. júniusi vérfürdő, Párizs feladása 1871-ben, provokációk a hátországban és a fronton a forradalom elleni harc céljából — ki ne ismerné a hitszegő burzsoázia e fogásait?

De a világon sehol sem használta a burzsoázia ezt a mérgezett eszközt olyan aljasul és korlátlanul, mint nálunk, Oroszországban.

Vajon nemrégiben nem fenyegetődzött-e Rjabusinszkij nyíltan, az egész nép hallatára, hogy a burzsoázia végső esetben nem átallja az „éhség és a nyomor csontkezének” segítségével csökkenteni a munkások és a parasztok számát?

És vajon már nem tért-e át a burzsoázia a szóról a tettre, amikor becsukta a gyárakat és a munkások ezreit dobta az utcára?

Ki merészeli azt mondani, hogy ez véletlen, nem pedig előre megfontolt terv, amely arra irányul, hogy vérfürdőt provokáljon és vérbe fojtsa a forradalmat?

De a provokációk fő területe nem a hátország, hanem a front.

Már márciusban beszéltek arról, hogy egyes tábornokok Riga feladását tervezik, amit azonban „rajtuk kívülálló okokból” nem tudtak végrehajtani.

Az orosz csapatok ez év júliusában kiürítették Tarnopolt és Csernovicot. A burzsoá sajtó bérencei akkor a katonákat és pártunkat vádolták. És mi derült ki? Kiderült, hogy a „visszavonulást provokálták”, hogy az „árulást jó előre átgondolt és kiszámított terv szerint hajtották végre”. Ujjal mutogatnak egyes tábornokokra, akik útnak indították azokat a gépkocsikat, amelyek bejárták a hadsereget és visszavonulásra adtak parancsot a katonáknak.

Ki merészeli azt állítani, hogy az ellenforradalmárok üres fecsegők, akik nem tudják, mit cselekszenek?

Most Riga van soron. Távirat jött Riga feladásáról. A burzsoá sajtó bérencei már uszítani kezdtek a katonák ellen, akik állítólag fejvesztetten menekülnek. Az ellenforradalmi főhadiszállás kórusban énekel a „Vecsernyeje Vrémjá”-val és a forradalmi katonákra igyekszik hárítani a felelősséget. Nem fogunk csodálkozni, ha a Nyevszkij proszpekten ma tüntetések lesznek ezzel a jelszóval: „Le a bolsevikokkal!”

De Vojtyinszkijnak, a rigai hadsereg helyettes politikai megbízottjának táviratai nem hagynak kétséget aziránt, hogy a katonákat rágalmazzák.

„Egész Oroszország színe előtt tanúsítom — táviratozza Vojtyinszkij —, hogy a biztos halálba menő csapatok becsületesen teljesítették a parancsnoki kar minden parancsát.”

Így ír a szemtanú.

A főhadiszállás pedig egyre az ezredek megfutamodásáról beszél és rágalmazza a katonákat.

A polgári sajtó pedig tovább fújja a nótát a fronton történt „árulásról”.

Nem világos-e, hogy az ellenforradalmi tábornokok és a katonákat rágalmazó burzsoá sajtó valami terv szerint dolgoznak?

Nem világos-e, hogy ez a terv úgy hasonlít a Tarnopolnál és Csernovicnál megjátszott másik tervre, mint egyik tojás a másikra?

Nem világos-e — végül — hogy a provokációk szakasza, amely most Oroszországban elkezdődött, az imperialista burzsoázia diktatúrájának eszköze, s hogy ennek a diktatúrának teljes felszámolása a proletariátus és a forradalmi katonák legelső feladata?

„Proletarij” („A Proletár”) 8. sz.
1917 augusztus 22.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

“Írta: J. V. Sztálin” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Utána néztunk a Macedon elnök ügyének.

    A CIA buktatta meg,mert orosz barát lett.

    Magyarországon keresztül tudják kimenteni.

    Röviden ennyi a történet.

    Macedonia jol fog járni usa gyarmatként,akár ukrajna,ahol lassan éhen döglenek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..