(Admin engedélyével) Időutazás és széljegyzet egy csúnyán kivitelezett művelet visszhangjainak margójára

A Gruevszki-ügy kapcsán valószínűleg sok elmélet születik, de kis hazánkat elnézve a legtöbb valószínűleg belesimul majd a korrupt, oroszbarát, Kelet és Nyugat között választani kényszerülő Orbánként, vagy a hazug híreket terjesztő ballib média újabb próbálkozásaiként felcímkézett beállítások közé. S eközben talán éppen a lényeg sikkad el. A Bal-Rad tehát most bepattan a DeLoreanba, visszamegy egy kicsit az időben, és megnézi, hogy ki az a személy, aki jelenleg az üggyel elég jó eséllyel kapcsolatba hozható Információs Hivatal élén áll, majd rávilágít néhány érdekes egybeesésre, gyanús dologra. Ezek ugyanis más ízt adhatnak a történteknek. Talán Orbán nem is orosz parancsot teljesít, hanem jól felfogott saját érdekből cselekszik…

Az Index 2015-ben Dull Szabolcs és a Bal-Rad indexes „rajongója”, a blogot a Political Capitallal együttműködve már simán az orosz propagandaoldalak közé soroló, az ügyészség által jelenleg kissé szorongatott Dezső András tollából származó cikket közölt Czukor Józsefről „A kém, aki jól fekszik Orbánnál” címmel. Az akkor még vajdai külpolitikai főtanácsadóvá kinevezett, volt berlini nagykövet megbízható, szorgalmas diplomataként, ám legfeljebb közepes tehetségű hírszerzőként volt lefestve, aki külföldi karrierje elején a német kereszténydemokratákkal (a CDU-val) foglalkozott kiemeltebben, majd később a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetőjeként, illetve bonni első beosztottként jó kapcsolatokat épített ki fideszes vezetőkkel is. Külön megemlítik közülük a polgári titkosszolgálatokat 1998 és 2002 között felügyelő Kövér Lászlót, akinek nem okozott problémát a „szocialisták” alatt Czukor jelölésének támogatása az Információs Hivatal (IH) élére. Hogy mennyi igaz az Index meg nem nevezett forrásai által Czukorról közölt, őt meglehetősen erőszakos, szűk látókörű alakként jellemző közlésekből, nem tudjuk. Elmozdítása után ljubljanai nagykövetként fideszeseknek, berlini nagykövetként pedig mszp-seknek is tett szívességeket. Utóbbi tisztségében a „német–magyar kapcsolatok fejlődését” támogatta, és amikor kellett, a magyarországi kormány mellé állt a diplomáciai csörtékben. Az Index információi szerint jelentéseiből – többekével ellentétben – nem hiányzott az őszinteség, így 2015-ben Vajdánk megértette, hogy külpolitikailag alaposan elszigetelődött a hagyományos atlantista társaság nálánál jóval elkötelezettebb tagjaitól. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Czukort végül a közvetlen környezetébe emelte. A pálya újbóli felívelése itt nem állt meg, ugyanis 2018 október 1-i hatállyal Czukor Józsefet kinevezték az IH főigazgatójává, Pásztor István dandártábornok helyére. Diplomatát egy katonaember után? Miért?

Annyi bizonyos, hogy alig másfél hónappal később, Nikola Gruevszki szöktetésénél ez már nagyon jól jöhetett. A Macedónia 1991-es, Jugoszláviából való kiválása óta újra fellobbant, valójában az identitásról és az azzal járó esetleges jövőbeli hatalmi törekvésekről, illetve görög részről az attól való félelemről szóló „névvita” évtizedek óta lehetetlenné teszi a kis ország behúzását egyes nagy nyugati szövetségi rendszerekbe, amelyekben Görögország keresztbe tehet nekik. Macedónia EU- és NATO-tagsága mindeddig lehetetlen volt, ami azért lehetett különösen zavaró Gruevszki közel évtizedes (2006 augusztus 27-től 2016 január 18-ig tartó) miniszterelnöksége idején a nyugatiak számára, mert bár pártjának, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártnak (VMRO-DPMNE) a macedón államról és annak macedón lakóiról alkotott felfogása illeszkedett a balkáni orosz geopolitikai érdekekhez, Gruevszki valójában csak flörtölt velük, ugyanis többé-kevésbé elkötelezett volt az EU és a NATO iránt (persze az oroszoknak kétségtelenül jól jött az identitásvita Görögországgal, meg az ezzel fenntartható bizonytalanság, nyilvánvalóan erősíthették is ezt). Ha nem lettek volna izmosabbak a helyi érdekek a nyugatinál, a név kérdésében 2008-ban is megegyezhettek volna a WikiLeaks információi szerint, igaz, ezt Gruevszki jó érzékkel tagadta. A változás reményében az atlantista elkötelezettségű szövetségi rendszereknek (EU, NATO) végül érdekében állt a Vajda korrupt „barátjának” csúfos bukása (nyilvánosságra hozott titkosszolgálati anyagok révén), de annak vizsgálata most nem tartozik a témánkhoz, hogy ez a fordulat mennyiben köszönhető külső erőknek, és hogy az Index története mennyire romantikus. Az viszont már megemlíthető, hogy Gruevszki bebörtönzése Vajdánknak és köre kínai üzletfeleinek a hírét eléggé ronthatja, hiszen ha egy volt miniszterelnök, akinek országa 2013-ban Vezérünket nagyon magas állami kitüntetésben részesítette, és aki az egyik legjobb partnere volt a balkáni migránsügyekben, sőt még a kampányban is számíthatott magyarországi „barátjára”, szóval ha egy ilyen ember börtönbe kerül, az bizony visszahat a vele szoros kapcsolatba kerülőkre. És persze a kínai államot is rosszul érinti egy kiszivárgott beszélgetés után, ha a korrupcióban súlyosan érintett volt macedóniai vezetőt, akinek köreivel a jövőbeli kínai áruforgalom gerincszakaszát képező útvonalról tárgyaltak (kínai állami cég képviseletében), és akinél az autós ügy csak egy viszonylag jelentéktelen dolog, tehát ezt az alakot épp Hszi Csin-Ping alatt zárják be, aki a korrupció elleni harc elkötelezettjeként szerepel a hírekben.

De az még kellemetlenebb volna, ha ennyi idő után a folyamatban lévő közeledés sérülne az EU és a NATO felé, valamint az üzleti kapcsolatok is kárt szenvednének. Márpedig Macedónia a kereskedelmének nagy részét (az erőteljes kínai nyomulás ellenére) még mindig az EU-val folytatja, a legnagyobb partnere exportban és importban is Németország. A sokáig nagyon sikeres VMRO-DPMNE 2016-ban „Európa” egyik leggazdagabb pártjának számított a körülbelül 60 millió eurós összvagyonával, melynek birtokában jóval nagyobb érték felett rendelkezett, mint pl. a németországi CDU, holdudvarának pedig majdnem egy teljes évtizednyi ideje volt a zavartalan gazdagodásra a korrupt Gruevszki alatt. Ha a bukott párt tagjai ellen teljes körű letámadást intéznek, annak hatásai az üzleti kapcsolatokra sokaknak, közülük is elsősorben Németországnak fájnának. Vajon mit tehet Németország és a többi „európai” állam, hogy ennek hatásait mérsékelje? – tesszük fel a költői kérdést. És mit tenne az EU kakaskodását rossz szemmel néző Amerikai Egyesült Államok, akinek Soros démon most is igen jól jön Macedóniában?

További érdekességként kell megemlítenünk, hogy Angela Merkel az utóbb túlságosan gyengének bizonyult, érdektelenségbe fulladt népszavazást segítendő, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Sebastian Kurtz osztrák kancellár után szeptember 8-án Macedóniába érkezett, ahol többek között találkozott Hrisztijan Mickovszkival, a VMRO-DPMNE vezetőjével, aki akkor pártjához hasonlóan ellenezte a népszavazást. A VMRO-DPMNE a bojkott mellett állt, azonban hamar kiderült, hogy jónéhány képviselőjük mégis elment szavazni, köztük pl. Dragan Danev, Daniela Rangelova, Mitko Jancev. Nem szeretnénk feltételezésekbe bocsátkozni arról, hogy miért változott meg a hozzáállásuk, de az igen-igen valószínű, hogy már akkor sikerült néhány képviselőjüket a kormány mellé állítani a jövőbeli kritikus kérdések tekintetében. És ami talán a legfontosabb most nekünk, az oroszellenességgel nehezen vádolható Macedóniai Nemzetközi Hírügynökség néven futó MINA Report említi meg, hogy bár a DPMNE képviselői közül több mint 27-en erősítették meg nyilvánosan a népszavazás bojkottjára irányuló szándékukat, volt egy számottevő „csendes” részük is, köztük Gruevszkivel… (Gruevszki egyébként még akkor is képviselő volt, kapta a fizetését.) Mi állította meg őket abban, hogy támogassák a bojkott mozgalmat? – teszi fel a kérdést a lap. Nos, az alkotmány megváltoztatásához szükséges kétharmadhoz a jelenlegi koalíció elméletben kilenc fővel kevesebbet tud felmutatni. Azonban úgy néz ki, a magukat „meggondoló” ellenzékiekkel együtt meglehet majd az. Nyolc már rendelkezésre is áll.

És akkor tegyük fel az újabb költői kérdést: vajon a korrupcióhoz szokott párttagok minden ellentételezés nélkül megváltoztatják a hozzáállásukat egy ilyen kényes helyzetben? Ez nem valószínű. Ezért is bukkanhatott fel az a talán nem is annyira alaptalan feltételezés, hogy a jelenlegi macedón kormány a sürgetően szükséges támogatásért cserébe esetleg annyira nem is akarja börtönben látni Gruevszkit. Mert mi is történt körülötte a menekülése előtt? Gruevszki kimerített már minden lehetőséget, hogy elkerülje vagy késleltesse a büntetését. Egyetlen fellebbezése volt még függőben, így a börtönbe vonulás idejét (nov. 8.) eltolták, hogy a bíróság dönteni tudjon. 9-én elutasították a fellebbezését, tehát amint hivatalosan megkapta volna az erről szóló döntést, azonnal be kellett volna mennie. Csakhogy aznap, amikor a bírósági kézbesítő három alkalommal is kivitte, Gruevszki nem tartózkodott otthon. Ez péntekre esett. A kézbesítők meg ugye hétvégén nem dolgoznak, így a folytatás sejthető ebben a felettébb furcsa történetben. A Gruevszkire elméletben ügyelő rendőrség ugyanis nem igazán ügyelt rá, így emberünk megszökhetett, ezen az útvonalon. Pontosabban elmehetett, mert nem is volt ki elől szöknie, legfeljebb a büntetése elől. A szociáldemokratáknak így a feltételezések szerint nem kell félniük egy börtönbe zárt „mártírtól”, aki a későbbi visszatérését segítheti elő, és megkaphatják a nehezen megszerzett ellenzéki támogatást is.

Rakjuk össze a lehetséges képet! Van egy Vajdánk, aki feltehetőleg elég pontosan tisztában van a Gruevszki ügy menetével és állásával, valamint a kényes balkáni helyzettel. Van egy EU, benne különösen Németországgal, amelynek elemi érdeke lenne Macedónia csatlakozása, és van egy NATO, benne az Egyesült Államokkal, mint hatalmas, jóllakott pókkal, melynek szintén. Soros démon körei (egyebek mellett) már társadalmat alapoztak, de Trumpéknak ez is jó, kell a NATO-ba Macedónia. Van egy bukott macedóniai ellenzék, amelytől még mindig nagyon sok dolog függ, és Gruevszki ennek az ellenzéknek volt az egyik vezéralakja 2017-ig, de már nem igazán tűnt úgy, hogy folytatná a harcot. Gruevszki a Vajda „barátja”, és az utolsó szalmaszálba kapaszkodik, hogy egy erős kampánnyal valamit lesikálhassanak a rá tapadt mocsokból. Van egy német hírszerzés (Bundesnachrichtendienst, BND), amely pontosan tudja, mi lenne Németország érdeke egy ilyen helyzetben. Van egy magyar hírszerzés (IH), amelyet Szijjártón keresztül a Vajda vezérel, legújabb hasznos, németeket jól ismerő főigazgatójával. Már régóta sejthető, hogy mi lenne Gruevszki mentsvára, az IH élén bekövetkező változások pedig talán jeleznek. Szeptember 8: Merkel, előtte Stoltenberg és Kurtz. Gruevszki nem biztat a bojkottra. Szeptember 30: népszavazás, sokan Gruevszkiék köereiből is elmennek rá, pedig a VMRO-DPMNE elvileg a bojkott mellett van. Közel a megállapodás lehetősége. Háttéralkuk, „árulók”. November: Gruevszki lehetőségei kimerülnek. „Megengedik”, hogy segítsen magán? Lehet, de csak Tiranáig…

Később segítenek neki, összehangoltan, de alacsony szinten. Az annak idején a Vajdához hű Lovas István által gyakran szapult Deutsche Welle rendkívül gyorsan szerez információkat Gruevszki útjáról. Esetleg szivárogtatnak valakik, akik már tudják, mi folyik? Ki tudja, de lehetséges. Ha igen, akkor nem a magyarok, inkább azok, akik őket is figyelik. Nehéz volt követni a „remekbe szabott” magyar műveletet? Ez az események fényében nehezen hihető, mert bár az albán rendőrség későn ugyan, de reagált a Nagy Ügy (Macedónia betuszkolása a nyugati szövetségi rendszerekbe) szempontjából talán nem is olyan káros akcióra, a szerbek pedig végig hallgattak, a montenegróiak ezt nem tették. Az események során lebukott négy emberünk (kár értük, kiváló ügynökök voltak), a németek duplán jól jártak (úgy néz ki, meglesz Macedónia, és a Vajda orra alá is dörgölhetnek egy kis barnát), mi csak szimplán, de a Vajda háta, orra bírja, arcbőre pedig vastag, mint a rinocéroszé. Ugyanis sokaknak jönne jól (még neki is), ha Gruevszki egy időre eltűnne a képből. Jobb lett volna halkan, de hát Gruevszkit sem ejtették a fejére… A Vajdát meg csapják-vágják, ez nem újdonság, de végtére is most teljesen mindegy a deli Vezérnek, hogy a hazai ellenzéki média mit mond, és azt is érzi, hogy az „európai” sajtó sokkal rosszabb képet már nem festhet róla. Egy dolog az állandóan hangoztatott, de kritikus helyzetekben valahogy sokadrangúvá váló „európai értékek” kérdésköre, és egy másik a gyakorlati haszon, amit Macedónia beterelése hoz az EU/NATO akol számára. Ennek fényében pedig még mindig mondhatja a Vajda, hogy bár lefesthetik akár ördög képében is, nevezhetik oroszcsicskának vagy rongyrázó kínaisegg-nyalónak, a legfontosabb atlantista együttműködésekre barna nyelvvel is mindig készen áll. (A viszonylag zökkenőmentes akolba terelés ára lehet pl. a félrenézés itt-ott, némi szivárogtatás még időben, kis segítség innen-onnan a bűnözőnek, és egy hatalmas médiabotrány, aminek hullámai azonban megtörnek majd a jól kiépített gátakon.) Aztán, hogy miféle mesét kerekítenek a szegény, meghurcolt Gruevszkiről, amit majd eladnak azoknak, akik vevők rá, már egy másik történet. Annyi biztos, hogy Macedóniában a vén Soros démonénál vagy a Vajdáénál jóval tágabb érdekkör szálai futnak össze. A Csúti Schwartz-birtokos bukását ettől még ne várjuk! Majd eljön az is, csak bírjuk kivárni!

(Fergeteg)

——————————————————————————————————-

(Bejegyzésünkben a GRUEFSKI.jpg fájlt Evangelos Pavlidis oldaláról vettük át.)

——————————————————————————————————-

Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..