Írta: J. V. Sztálin  

Hová vezet a moszkvai tanácskozás?

Menekülés Petrográdról
A Moszkvai Tanácskozás megkezdődött. Méghozzá nem Petrográdon, nem a forradalom középpontjában, hanem mennél messzebb tőle, a „moszkvai csendben”.

A forradalom napjaiban rendszerint Petrográdra, a cárizmust elseprő forradalom fellegvárába hívták össze a fontosabb tanácskozásokat. Akkoriban nem féltek Petrográdtól, akkor simultak hozzá. De a forradalom nappalait most felváltotta az ellenforradalom szürkülete. Petrográd most veszélyes, félnek tőle, mint a pestistől és … menekülnek tőle, mint az ördög a tömjéntől, mennél messzebbre, Moszkvába, „ahol nincs olyan nyugtalanság”, ahol az ellenforradalmárok véleménye szerint könnyebben űzhetik sötét játékaikat.

„A tanácskozás Moszkva zászlaja alatt folyik, a moszkvai eszmék, a moszkvai hangulatok messze vannak a rothadt Petrográdtól — ettől a fekélytől, amely megfertőzi Oroszországot” („Vecsernyeje Vrémja”, augusztus 11.)

Így beszélnek az ellenforradalmárok.
A „honvédők” tökéletesen egyetértenek velük.

— Moszkvába, Moszkvába! — suttognak az „ország megmentői”, kereket oldva Petrográdról.
— Fel is út, le is út — feleli nekik a forradalmi Petrográd.
— Bojkottáljuk a tanácskozásukat – vágják utánuk a petrográdi munkások.

És Moszkva? Beváltja-e az ellenforradalmárok hozzáfűzött reményeit?

Valahogy mintha nem így volna. Az újságok tele vannak a moszkvai általános sztrájkról szóló jelentésekkel. A moszkvai munkások sztrájkba léptek. A moszkvai munkások, akár a petrográdiak, bojkottálják a tanácskozást. Moszkva nem marad el Petrográdtól.

Éljenek a moszkvai munkások!
Ejnye, már megint szökni kell?
Petrográdról Moszkvába, és Moszkvából — hová?
Talán Kukutyinba?

Rosszul, rosszul áll a versaillesi urak dolga …

A tanácskozástól a «hosszú parlamentig»

A „megmentő” urak a moszkvai tanácskozás előkészítésekor azt a látszatot keltették, hogy „egyszerű tanácskozást” hívnak össze, amely nem dönt semmiben és nem kötelez semmire. De az „egyszerű tanácskozás” lassacskán „államivá”, azután „nagygyűléssé” kezdett átalakulni, most pedig félreérthetetlenül arról beszélnek, hogy a tanácskozásból „hosszú parlament” lesz, amely életünk legfontosabb kérdéseiben fog dönteni.

„Ha a moszkvai tanácskozáson — mondja Karaulov, a tyereki kozák seregek atamánja — nem kristályosodik ki az ország egyesítésének központja, akkor Oroszország jövője igen sivárnak ígérkezik. Azt hiszem azonban, hogy ez a központ létre fog jönni… és ha . . . ez a támaszpont létrejön, a moszkvai tanácskozás nemcsak eleven szerv lesz, hanem minden esélye meglesz arra, hogy hosszú életű legyen és ragyogjon, mint Cromwell idején a «hosszú parlament». A magam részéről én, mint a kozákság képviselője, minden tőlem telhető módon igyekszem előmozdítani egy ilyen egyesítő központ megalakítását” („Russzkije Védomosztyi”, augusztus 11-i esti szám).

Ez a véleménye a „kozákság képviselőjének”.

A moszkvai tanácskozás, mint az ellenforradalom „egyesítésének központja” — ez Karaulov hosszú beszédének rövid értelme.

Ugyanezt mondja a doni kozákság is képviselőinek adott utasításában:

„A kormányt a moszkvai tanácskozásnak vagy az Állami Duma Ideiglenes Bizottságának kell megalakítania, nem pedig valamely pártnak, ahogy eddig történt. Ennek a kormánynak teljhatalmat és függetlenséget kell biztosítani.”

Így vélekedik a doni kozákság képviselőinek gyűlése.

És ki nem tudja ma, hogy a „kozákság — erő”?

Egészen világos: vagy nem lesz tanácskozás, vagy ha lesz, elkerülhetetlenül az ellenforradalom „hosszú parlamentjévé” alakul át.

A tanácskozást egybehívó mensevikek és eszerek, akár akarták, akár nem, megkönnyítették az ellenforradalom szervezkedését.

Ez tény.

Kik ők?

Kik ők, az ellenforradalom e főkolomposai?

Legelsősorban a katonai klikk, a magas rangú katonatisztek, s a kozákság és a György-lovagok ismert körei, amelyek velük tartanak.

Másodszor ipari burzsoáziánk, élén Rjabusinszkijjal, ugyanazzal a Rjabusinszkijjal, aki „éhséggel” és „nyomorral” fenyegeti a népet, ha nem mond le követeléseiről.

S végül Miljukov pártja, amely a tábornokokat és nagyiparosokat az orosz nép, a forradalom ellen egyesíti.

Mindez elég világosan kitűnt a tábornokok, nagyiparosok és kadetok augusztus 8—10-i „előzetes tanácskozásán”.

„Mindenki Kornyílov tábornokot emlegeti — írja a „Birzsovka”. — A tanácskozáson Alexéjev tábornok úgy nevezett katonai pártjának és a kozák szövetség küldötteinek van döntő befolyása. Alexéjev tábornok a tanácskozás első ülésén tartott és viharos tetszéssel fogadott beszédét meg fogja ismételni a Moszkvai Állami Tanácskozáson” („Vecsernyaja Birzsovka”, augusztus 11-i szám).

Ez ugyanaz a beszéd, amelyet Miljukov külön röplap formájában javasolt kiadni.

Továbbá:

„Nagy figyelemben részesül Kalégyin tábornok. Különös bizalommal tekintenek rá, figyelmesen hallgatják minden szavát. Körülötte csoportosul a tanácskozás katonai része” („Vecsernyeje Vrémja”, augusztus 11-i szám).

Végül mindenki ismeri az elkergetett és még el nem kergetett tábornokok vezetése alatt álló György-lovagok és kozák szövetségek ultimátumait.

Az ultimátumokat haladéktalanul teljesítik. Mert a katonák nem szeretnek „fecsegni”.

Egészen világos: katonai diktatúra van készülőben.

A hazai és a szövetséges burzsoázia „csak” finanszírozni fogja ezt a diktatúrát.

Nem hiába „érdekli annyira a tanácskozás sir Buchanant” (lásd a „Birzsovkát”), aki, úgy látszik, szintén Moszkvába készül.

Nem hiába ujjonganak Miljukov úr legényei.

Nem hiába érzi magát Rjabusinszkij Minyinnek, a „megmentőnek” és más effélének.

Mit akarnak?

Az ellenforradalom teljes diadalát akarják. Hallgassuk meg az előzetes tanácskozás határozatát.

„A csapatoknál helyre kell állítani a fegyelmet és a hatalom legyen a tisztikar kezében.”

Másszóval: zabolát a katonákra!

„Az egységes és erős központi hatalom vessen véget a kollegiális intézmények felelőtlen és illetéktelen működésének.”

Másszóval: le a Munkások és Parasztok Szovjetjeivel!

A kormány „erélyesen szüntesse meg a különböző bizottságoktól, Szovjetektől és más efféle szervezetektől való függésének utolsó nyomát is”.

Másszóval: a kormány csak a kozákok és a György-lovagok „konferenseinek” „tanácsaitól” függjön.

A határozat azt állítja, hogy csakis így lehet „Oroszországot megmenteni”.

Azt hiszem, világos.

Nos, megalkuvó urak, eszerek és mensevikek, hajlandók-e önök megegyezésre lépni az „eleven erők” képviselőivel?

Vagy, talán — meggondolták?

Szerencsétlen megalkuvók . . .

Moszkva hangja

Moszkva pedig folytatja forradalmi munkáját. A lapok arról számolnak be, hogy a bolsevikok felhívására Moszkvában már megkezdődött az általános sztrájk, éspedig az Összoroszországi Végrehajtó Bizottság határozata ellenére, amely még mindig a nép ellenségeinek uszályában vonszolódik.

Gyalázat a Végrehajtó Bizottságra!

Éljen Moszkva forradalmi proletariátusa!

Zúgjon ércesebben moszkvai elvtársaink hangja az elnyomottak és leigázottak örömére!

Tudja meg egész Oroszország, hogy vannak még a világon emberek, akik készek életükkel is megvédelmezni a forradalom ügyét.

Moszkva sztrájkol. Éljen Moszkva!

„Proletarij” („A Proletár”) 1. sz.
1917. augusztus 13.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..