Írta: J. V. Sztálin  

Az alkotmányozógyűlési választásokhoz

Az alkotmányozógyűlési választási kampány megkezdődött. A pártok már mozgósítják erőiket. A kadetok jövendő jelöltjei már keresztül-kasul járják Oroszországot, fürkészik sikerük esélyeit. Az eszerek a választások „megszervezése” céljából Petrográdra egybehívták a parasztok kormányzósági képviselőit. A narodnyikok másik csoportja ugyanebből a célból Moszkvába összehívta az Összoroszországi Parasztszövetség kongresszusát. Ugyanakkor önhatalmúlag megalakulnak a pártonkívüli „Parasztküldöttek Helyőrségi Szovjetjei”, egyebek között abból a célból, hogy a falvakban sikeresen vezessék a választásokat. Ugyanebből a célból számos munkáskör alakul egy faluból vagy egy vidékről származó munkásokból, akik irodalommal, emberekkel látják el a falut. Végül egyes gyárak választási agitáció céljából külön választási megbízottakat küldenek a falvakba. Azoknak a „küldötteknek” megszámlálhatatlan tömegéről már nem is beszélünk — főképpen katonákról és matrózokról van szó —, akik megbízás nélkül, maguk járják be Oroszországot és a parasztokkal megbeszélik a „városi újságokat”.

Nyilvánvaló, hogy a lakosság legszélesebb rétegei tudatában vannak a helyzet fontosságának és az Alkotmányozó Gyűlés döntő jelentőségének. Mindenki érzi, hogy a döntő szerep a falué, amely a lakosság többségét képviseli, hogy éppen ezért a faluba kell küldeni minden rendelkezésre álló erőt. Mindez, kapcsolatban azzal a körülménnyel, hogy a mezőgazdasági munkások — pártunk legfőbb támaszai a faluban — szétszórtan élnek és szervezetlenek, nagyon bonyolulttá teszi falusi feladatainkat. A városi munkásoktól, a városi lakosság legszervezettebb rétegétől eltérően a falusi munkások alkotják a legszervezetlenebb tömeget. A Parasztküldöttek Szovjetjei főként a parasztság közép- és jómódú rétegeit szervezik, amelyek természetszerűen hajlamosak a „liberális földbirtokossal és tőkéssel” való megegyezésre. Ezek a Szovjetek magukkal vonják a falu proletár és félproletár elemeit is, akiket a megalkuvó trudovik és szociálforradalmár pártok befolyása alatt tartanak. A mezőgazdasági kapitalizmus és a falusi osztályharc elégtelen fejlettsége kedvező feltételeket nyújt az ilyenféle megalkuvó politika számára.

Pártunk sürgős feladata, hogy a parasztság legszegényebb rétegeit felszabadítsuk a trudovikok és szociálforradalmárok befolyása alól és a városi munkásokkal egybeforrasszuk őket egy testvéri családba.

Maga az élet is ebben az irányban dolgozik, amikor lépésről-lépésre leleplezi, hogy a megalkuvó politika nem ér semmit. A pártmunkásoknak az a feladata, hogy minden módon beavatkozzanak az alkotmányozógyűlési választásokba, feltárják e politika végzetes voltát és ily módon megkönnyítsék a parasztság legszegényebb rétegeinek, hogy a városi proletariátus körül tömörüljenek.

Ecélból a falvakban azonnal meg kell teremteni pártsejtjeinket, szorosan egybekapcsolva őket a városi pártbizottságokkal. A legszegényebb parasztokból és parasztnőkből minden járásban, minden kerületben, minden választókerületben meg kell szervezni pártcsoportjainkat. Ezeket a csoportokat egybe kell kapcsolni a kormányzóság ipari központjainak pártbizottságaival. A bizottságok kötelessége a csoportokat a szükséges választási anyaggal, irodalommal, emberekkel ellátni.

Csakis ily módon és a kampány során lehet majd megteremteni a városi és falusi proletárok igazi egységét.

Ellenezzük a tőkésekkel és a földbirtokosokkal való megegyezést, mert tudjuk, hogy az ilyen megegyezésnek csak a munkások és a parasztok látják kárát.

De ez még nem jelenti azt, hogy általában minden megegyezést ellenzünk.

Hajlandók vagyunk megegyezni a szegényebb parasztok pártonkívüli csoportjaival, amelyeket maga az élet hajt a földbirtokos és a tőkés elleni forradalmi harc útjára.

Hajlandók vagyunk megegyezni a katonák és matrózok pártonkívüli szervezeteivel, amelyek mélységes bizalommal viseltetnek nem a gazdagok, hanem a szegények, nem a burzsoázia kormánya, hanem a nép és elsősorban a munkásosztály iránt. Esztelen és káros cselekedet volna részünkről, ha az ilyen csoportokat és szervezeteket, azért, mert nem tudnak, vagy nem kívánnak egybeolvadni pártunkkal, eltaszítanók magunktól.

Ezért választási kampányunkat a falun olyan irányban kell vezetni, hogy közös nyelven tudjunk beszélni az ilyen csoportokkal és szervezetekkel, velük együtt dolgozzunk ki közös forradalmi platformot, minden választókerületben velük együtt állítsunk össze közös jelöltlistát, és a listákba ne „professzorokat”, ne „tudósokat” vegyünk be, hanem parasztokat, katonákat és matrózokat, akik életükkel is készek síkraszállni a nép követeléseiért.

Csak így lehet majd a dolgozó falusi lakosság nagy tömegeit forradalmunk vezére, a proletariátus köré tömöríteni.

Az ilyen pártonkívüli csoportokat nem kell sokáig keresnünk, mert ezek naponként születnek mindenütt. És létre fognak jönni az Ideiglenes Kormány iránti fokozódó bizalmatlanság talaján, mivel az Ideiglenes Kormány megakadályozza a Parasztbizottságokat abban, hogy a földesúri földekkel rendelkezzenek. Növekednek és növekedni fognak a Parasztküldöttek Összoroszországi Végrehajtó Bizottságának politikájával való elégedetlenség talaján, mivel a Parasztküldöttek Összoroszországi Végrehajtó Bizottsága az Ideiglenes Kormány uszályában vonszolódik. Példa lehet erre akár a nemrég megalakult „Petrográdi Parasztküldöttek Szovjetje”, amely a város egész helyőrségét egyesíti, és már az első lépésnél összeütközésbe került az Ideiglenes Kormánnyal és a Parasztküldöttek Összoroszországi Végrehajtó Bizottságával.

Példakép közöljük az alábbi platformot, amely alapja lehet az efféle pártonkívüli paraszti-katonai szervezetekkel való megegyezésnek.

1. Ellene vagyunk a földbirtokosoknak és a tőkéseknek, úgyszintén pártjuknak, a „népszabadság pártjának” is, mert ők — és csakis ők — az orosz nép legnagyobb ellenségei. Nem lehet helye semmiféle bizalomnak a gazdagokkal és kormányukkal szemben, meg kell tagadni tőlük mindennemű támogatást!
2. Bizalommal viseltetünk a munkásosztály, a szocializmus önzetlen harcosa iránt és támogatjuk őt, síkraszállunk a parasztok, katonák, matrózok és a munkások szövetségéért és megegyezéséért — a földbirtokosok és a tőkések ellen.
3. Ellenezzük a háborút, mert az hódító háború. Az annexió nélküli békéről való beszéd üres szó marad mindaddig, amíg a háborút a cár és az angol-francia tőkések titkos szerződései alapján folytatják.
4. Síkraszállunk a háború mielőbbi megszüntetéséért, ami úgy érhető el, hogy a népek elszánt harcot indítanak imperialista kormányaik ellen.
5. Ellene vagyunk a tőkések által kiélezett ipari anarchiának. Követeljük a munkásellenőrzést az iparban, követeljük az ipar megszervezését demokratikus elvek alapján, maguknak a munkásoknak és az általuk elismert hatalomnak a beavatkozása útján.
6. Követeljük a város és a falu közötti helyes termékcsere megszervezését, a várost el kell látni elegendő élelmiszerrel, a falut pedig — cukorral, petróleummal, lábbelivel, vászonnal, vasgyártmányokkal és egyéb szükséges áruval.
7. Követeljük, hogy minden föld — a cár és a cári család birtokai, a kincstári földek, a földesúri földek, a kolostori és egyházi földek — megváltás nélkül az egész nép kezébe jussanak.
8. Követeljük, hogy a földbirtokosok egész szabad földjét, a szántóföldeket és legelőket, azonnal bocsássák a demokratikusan megválasztott parasztbizottságok rendelkezésére.
9. Követeljük, hogy a földbirtokosoknál és a raktárakban levő mindennemű szabad élő és holt mezőgazdasági felszerelést azonnal bocsássák a parasztbizottságok rendelkezésére a szántók, kaszálók megművelése, az aratás stb. céljából.
10. Követeljük, hogy a háború következtében munkaképtelenné vált rokkantaknak, valamint az özvegyeknek és az árváknak emberi megélhetést biztosító segélyt adjanak.
11. Népköztársaságot követelünk, állandó hadsereg, bürokrácia, rendőrség nélkül.
12. Állandó hadsereg helyett népfelkelő hadsereget követelünk választott parancsnokokkal.
13. Felelőtlen bürokrata hivatalnokok helyett választott és leváltható alkalmazottakat követelünk.
14. A népet nyomorító rendőrség helyett választott és leváltható milíciát (népőrséget) követelünk.
15. Követeljük a katonák és matrózok ellen irányuló „parancsok”’ hatályon kívül helyezését.
16. Ellene vagyunk az ezredek feloszlatásának és a katonák egymásra uszításának.
17. Küzdünk a munkás- és a katonasajtó üldözése ellen; a szólás- és gyülekezési szabadság korlátozása ellen a hátországban és a fronton egyaránt; küzdünk az ítélet- és vizsgálatnélküli letartóztatások ellen, a munkások lefegyverzése ellen.
18. Ellenezzük a halálbüntetés visszaállítását.
19. Követeljük, hogy Oroszország minden népének adjanak jogot életük szabad berendezésére, hogy ne nyomják el ezeket a népeket.
20. Végül követeljük, hogy az országban minden hatalmat adjanak át a munkások és parasztok forradalmi Szovjetjeinek, mert csak ez a hatalom tudja kivezetni az országot abból a zsákutcából, ahova a háború, a gazdasági zűrzavar, a drágaság és a nép nyomorán gazdagodó tőkések és földbirtokosok kergették.

Általában ez az a platform, melynek alapján pártszervezeteink megegyezhetnek a parasztok és katonák pártonkívüli forradalmi csoportjaival.

Elvtársak! Közelednek a választások. Munkára fel, amíg nem késő, szervezzétek meg a választási harcot.

Munkásokból és munkásnőkből, katonákból és matrózokból alakítsatok repülő agitátorcsoportokat és rövid előadásokban ismertessétek a platformot.

Az agitátorcsoportokat lássátok el irodalommal és küldjétek szét őket Oroszország minden szegletébe.
Ébresszétek fel a falut a közeledő alkotmányozógyűlési választásokra.
A járásokban és kerületekben alakítsatok pártcsoportokat és tömörítsétek köréjük a szegényparasztság széles rétegeit.
Szervezzetek járási, kerületi, kormányzósági tanácskozásokat a forradalmi pártkapcsolatok megszilárdítása érdekében, az alkotmányozógyűlési képviselőjelöltek kijelölésére.

Az Alkotmányozó Gyűlésnek nagy jelentősége van. De mérhetetlenül nagyobb a jelentősége azoknak a tömegeknek, amelyek az Alkotmányozó Gyűlésen kívül maradnak. Az erő nem magában az Alkotmányozó Gyűlésben van, hanem azokban a munkásokban és parasztokban, akik, harcukkal új forradalmi jogot alkotva, előre fogják hajtani az Alkotmányozó Gyűlést.

Jegyezzétek meg, hogy mennél szervezettebbek lesznek a forradalmi tömegek, annál jobban fog figyelni szavukra az Alkotmányozó Gyűlés, annál biztosítottabb lesz az orosz forradalom sorsa.

Ezért a választásokon az a fő feladatunk, hogy a parasztság nagy tömegeit odakapcsoljuk pártunkhoz.

Munkára hát, elvtársak!

„Rabócsij i Szoldat” („Munkás és Katona ’) 4. sz.
1917. július 27.
Aláírás: K. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

“Írta: J. V. Sztálin  ” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Tisztelt magyarok miota elmentek az orosz csapatok Magyarortszág területéröl,
    az országotok hatalmas változáson ment keresztül.

    Nézzük a fasiszták által elkövetett nök gyermekek és idös emberek sérelmére elkövetett kilakoltatás büncselekményeket.

    Oroszország önvédelem céljábol átér a megelözö csapásra az elöretolt fasiszta egységek ellen.

    YA fasiszták halidé központjábol már menekölnek a fasiszták fejt vesztve Malibubol.
    Kérjuk tegyetek javaslatott hova mérjen az uj super fegyver csapást a fasisztákra.

    Öröm nézni,hogy menekülnek a fölsanyát tönkretevö fasiszták.

  2. A hátérböl irányitok egyszer csak erre ébredtek,hogy már a mai müholdas haditechnikával nincs hátérben megbuvás
    A következményre,mikor vadásznak rájuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..