Írta: J. V. Sztálin

Két konferencia

Két konferencia. Mindkettő fővárosi, petrográdi konferencia.

Az egyik a mensevikeké. A másik a bolsevikoké.

Az egyik mindössze 8 000 munkást képvisel.

A másik 32 000-et.

Az egyiken káosz és bomlás uralkodik, mert már-már két részre szakad.

A másikon — egység és egybeforrottság.

Az egyik a kadét burzsoáziával való megegyezésből meríti erőit. És éppen ezért szakadt ketté, mert a mensevikek között vannak még emberek, akik nem vesztették el becsületüket és nem kívánnak a burzsoázia uszályában vonszolódni.

A másik, ezzel szemben, nem a burzsoáziával való kombinációkból, hanem a munkásoknak a tőkések és a földbirtokosok ellen folytatott harcából meríti erőit.

Az egyik a bolsevizmus kiirtásában és a forradalom elárulásában látja az „ország megmentését”.

A másik — az ellenforradalomnak és „szocialista” függvényeinek elsöprésében látja az ország megmentését.

Azt beszélik, hogy a bolsevizmust felszámolták és eltemették.

Túlságosan korán temetnek bennünket, sírásó urak. Még élünk, és a burzsoázia még nem egyszer fog megremegni és reszketni mennydörgő hangunk hallatára.

32 000 egybeforrott bolsevik, akik síkraszállnak a forradalomért és 8 000 széthúzó mensevik, akiknek többsége elárulta a forradalmat — válasszatok, munkás elvtársak!

Rabócsij i Szoldat” („Munkás és Katona”) 2. sz.
1917. július 24.
Aláírás nélkül.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

Új kormány
– írta: J. V. Sztálin –

A miniszteri kavargás véget ért. Megalakult az új kormány. Kadetok, kadetkodók, eszerek, mensevikek — ezekből áll a kormány.

A kadetpárt meg van elégedve. A kadetok főköveteléseit elfogadták. Ezeket a követeléseket tették meg az új kormány tevékenységének alapjává.

A kadetok arra törekedtek, hogy a kormányt a Szovjetek rovására erősítsék, hogy a kormányt függetlenítsék a Szovjetektől. Az eszer és mensevik „rossz pásztoroktól” vezetett Szovjetek engedtek és aláírták saját halálos ítéletüket.

A kadetok elérték, hogy az Ideiglenes Kormány egyedüli hatalommá lett.

A kadetok „egészséges hadsereget” követeltek, vagyis azt követelték, hogy „vasfegyelem” legyen a hadseregben, hogy a hadsereget kizárólag a közvetlen parancsnokoknak rendeljék alá, akik viszont csakis a kormánynak vannak alárendelve. Az eszerek és a mensevikek vezetése alatt álló Szovjetek engedtek és lefegyverezték magukat.

A kadetok elérték, hogy a Szovjetek hadsereg nélkül maradtak, a hadsereget pedig kizárólag a kadetkodó elemek kormányának rendelték alá.

A kadetok feltétlen egységet követeltek a szövetségesekkel. A Szovjetek… az „ország védelme” érdekében „eltökélten” ráléptek erre az útra, megfeledkezve „internacionalista” nyilatkozatukról. Az úgynevezett július 8-i program pedig szappanbuborékká vált.

A kadetok elérték a „kíméletlen” háborút, a „végsőkig menő háborút”.

Hallgassák csak, mit mondanak maguk a kadetok:

„A kadetok követelései kétségtelenül az egész kormány tevékenységének alapjává váltak . . . Éppen azért, mert a kadetok fő követeléseit elfogadták, a párt már nem tartotta lehetségesnek, hogy a sajátos pártnézeteltérések miatt tovább folytassa a vitát.” Mert a kadetok tudják, hogy a mai viszonyok között „a hírhedt július 8-i program demokratikus elemeinek nagyon kevés ideje és lehetősége marad” (lásd „Récs”).

Azt hiszem, ez világos.

Volt idő, amikor a Szovjetek új életet teremtettek, forradalmi átalakításokat valósítottak meg és arra kényszerítették az Ideiglenes Kormányt, hogy ezeket az átalakulásokat dekrétumokban és törvényerejű rendeleteikben lerögzítse.

Így volt március—áprilisban.

Akkor az Ideiglenes Kormány a Szovjetek pórázán járt, nemforradalmi zászlajával fedezte a Szovjetek forradalmi intézkedéseit.

Most elérkezett az az idő, amikor az Ideiglenes Kormány elrugaszkodott, ellenforradalmi „átalakításokat” valósít meg, amiket a Szovjetek vizenyős határozataikban „kénytelenek” hallgatólag megerősíteni.

Most a Szovjeteket képviselő Központi Végrehajtó Bizottság jár az Ideiglenes Kormány pórázán, forradalmi frazeológiával takarva az utóbbi ellenforradalmi ábrázatát.

A szerepeket szemmel láthatóan felcserélték, méghozzá nem a Szovjetek javára.

Igen, a kadetoknak minden okuk megvan arra, hogy „elégedettek” legyenek.

Hogy meddig, azt megmutatja a közeljövő.

„Rabócsij i Szoldat’ („Munkás és Katona”) 3. sz.
1917. július 26.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..