Írta: J. V. Sztálin

A lénai vérfürdő évfordulója 

Elvtársak!

Egy év telt el azóta, hogy a Lénánál 500 elvtársunkat agyonlőtték. 1912. április 4-én békés gazdasági sztrájk miatt a lénai arany telepeken az orosz cár parancsára, maroknyi milliomos érdekében, agyonlőtték 500 testvérünket.

Trescsenko kapitány, aki ezt a mészárlást a cár nevében megrendezte, miután a kormánytól magas kitüntetéseket és az aranytelep tulajdonosoktól busás ajándékot kapott, most arisztokrata szalonokban dorbézol és várja kinevezését ohranaparancsnokká. Az izgalom első pillanataiban megígérték, hogy gondoskodnak a megöltek családjairól és kiderül, hogy pimaszul hazudtak. Megígérték, hogy a lénai munkásokat az állam biztosítani fogja, és kiderül, hogy ez is becsapás volt. Megígérték, hogy „kinyomozzák” az ügyet, a valóságban viszont még azt a nyomozást is elrejtették, amelyet saját küldöttük — Manuhin szenátor — hajtott végre.

„Így volt, így is lesz” — vetette oda foghegyről a Duma szónoki emelvényéről Makárov, a hóhér miniszter. És igaza lett: a cár és helytartói hazugok, esküszegők, vérontók kamarillája volt és lesz, amely a barbár földesurak és milliomosok maroknyi csoportjának akaratát teljesíti.

1905. január 9-én a Téli Palota előtti téren kivégezték a régi, forradalomelőtti önkényuralomba vetett hitet.
1912. április 4-én a távoli Lénánál kivégezték a mai „megújított” forradalomutáni önkényuralomba vetett hitet.

Mindazok, akik azt hitték, hogy nálunk most alkotmányos rend van, mindazok, akik azt gondolták, hogy a régi kegyetlenségek többé nem lehetségesek, mindazok meggyőződtek arról, hogy nem így van, hogy most is a cári banda önkényeskedik a nagy orosz néppel, hogy Romanov Miklós monarchiája továbbra is az orosz munkások és parasztok hulláinak százait és ezreit követeli áldozati oltárára, hogy Oroszországszerte most is suhog a korbács és fütyülnek a golyók: a cári bérencek — a Trescsenkók a fegyvertelen orosz polgárokon gyakorlatoznak.

A lénai gyilkosság új lapot nyitott történelmünkben. Betelt a tűrés pohara. Átszakadt a népi felháborodás gátja. Megindult a népharag folyama. Makárovnak, a cári lakájnak szavai: „így volt, így is lesz” — olajat öntöttek a tűzre. Ugyanolyan hatással voltak, mint kilencszázötben a másik cári véreb, Trepov parancsa: „ne sajnáljátok a töltényt!” Viharzik, tajtékzik a munkások tengere. És az orosz munkások egységes, majdnem félmilliós sztrájkkal válaszoltak a lénai gyilkosságra. És magasba emelték régi vörös zászlónkat, amelyre a munkásosztály ismét felírta az orosz forradalom három fő követelését:

Nyolcórás munkanapot — a munkásoknak!
Valamennyi földesúri és cári föld elkobzását — a parasztoknak!
Demokratikus köztársaságot — az egész népnek!

Egy harccal teli év van mögöttünk. És visszatekintve, elégedetten mondhatjuk: az első lépést megtettük, ez az év nem volt hiábavaló.

A lénai sztrájk egybeolvadt Május Elseje megünneplésével. A dicső 1912. Május Elseje aranylapot írt be munkásmozgalmunk történetébe. A harc az óta egy pillanatra sem csitul. Nő, terjed a politikai sztrájk. A 16 szevasztopoli matróz kivégzésére 150.000 munkás forradalmi sztrájkkal válaszol és kikiáltja a forradalmi proletariátus és a forradalmi hadsereg szövetségét. A pétervári proletariátus sztrájkkal tiltakozik a dumaválasztás meghamisítása ellen. A IV. Duma megnyitásának napján, amikor a szociáldemokrata frakció benyújtotta biztosítási interpellációját, a pétervári munkások egynapos sztrájkokat és tüntetéseket rendeltek. És végül, 1913. január 9-én mintegy 200.000 orosz munkás sztrájkolt, ünnepelve az elesett hősök emlékét és új harcra szólítva az egész demokratikus Oroszországot.

Ezek 1912 legfontosabb eredményei.

Elvtársak! Közeledik a lénai vérfürdő első évfordulója. E napot ilyen vagy olyan formában kötelesek vagyunk megünnepelni. Meg kell mutatnunk, hogy tiszteljük megölt elvtársaink emlékét. Meg kell mutatnunk, hogy nem felejtettük el a véres április 4-ét, mint ahogy nem felejtettük el a január 9-i véres vasárnapot sem.

Gyűlésekkel, tüntetésekkel, a munkából való kimaradásokkal stb. ünnepeljük meg mindenütt a lénai évfordulót.

És ezen a napon egész Oroszország forrjon össze egy közös kiáltásban:

Le a Romanovok monarchiájával!
Éljen az új forradalom!
Éljen a demokratikus köztársaság!
Dicsőség az elesett harcosoknak!

Az OSzDMP Központi Bizottsága

Sokszorosítsátok és terjesszétek!
Készüljetek Május Elseje megünneplésére!

1913. január—február.

(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..