Írta: J. V. Sztálin

Oroszország valamennyi munkásához és munkásnőjéhez!

Január 9.

Elvtársak!
Ismét január kilencedikét ünnepeljük — azt a napot, amelyet száz meg száz munkástestvérünk vére tesz emlékezetessé, száz meg száz munkástestvérünké, akiket 1905. január 9-én Romanov Miklós cár agyonlövetett azért, mert békésen és fegyvertelenül elmentek hozzá jobb életet kérni.

Nyolc év telt el azóta. Nyolc hosszú esztendő, amelynek folyamán a felcsillanó szabadság röpke pillanatától eltekintve az országot állandóan gyötörték a cár és a földesurak!

És most is — Oroszországban most is, mint azelőtt, agyonlövetik a munkásokat békés sztrájkok miatt — gondoljunk a lénai vérfürdőre. Mint azelőtt, most is éhínségig nyomorgatják a parasztok millióit — ez történt 1911-ben. Mint azelőtt, most is kínozzák és gyötrik a cári börtönökben a nép legjobb fiait, tömeges öngyilkosságba kergetve őket — ez történt nemrég Kutomarban, Algacsában stb. Mint azelőtt, most is agyonlövik a cári törvényszék ítélete alapján azokat a matrózokat és katonákat, akik földet követelnek a parasztoknak és szabadságot az egész népnek — mint nemrég a 17 feketetengeri matrózzal tették. Ma is Romanov Miklós, a földesurak kegyelméből Összoroszország egyeduralkodója, gyakorolja „istentől” adományozott és a szinódus palástos gonosztevői és a feketeszázasok — a Puriskévicsok és Hvosztovok — által megáldott hatalmát.

Változatlanul fojtogatja harapófogójában Oroszországot a Romanovok monarchiája, amely az idén készül megünnepelni országunkon való véres uralmának 300. évfordulóját.

De Oroszország már nem az a meggyötört és engedelmes Oroszország, amely hosszú éveken át szótlanul nyögött a Romanovok igája alatt. És elsősorban más ma már orosz munkásosztályunk, amely a szabadság valamennyi harcosának élén jár. És 1913. január 9-ét nem megtört, megalázott rabokként fogadjuk, hanem emelt fővel — azoknak a harcosoknak tömör hadseregeként, akik érzik, akik tudják, hogy ismét felébred a népi Oroszország, hogy az ellenforradalom jege megtört, hogy ismét megindult a népi mozgalom folyama, hogy „velünk a friss harcosok serege”. . .

Nyolc év! Mily keveset éltünk, s mily sokat éltünk át . . . Ez alatt az idő alatt három Állami Dumát láttunk. Az első kettőt, amelyben a liberálisok voltak többségben, de amelyekben hangosan harsogott a munkások és parasztok hangja, a cár szétkergette, megvalósítva a feketeszázas földesurak akaratát. A harmadik Duma maga volt feketeszázas és öt éven át dolgozott együtt a cári bandával azon, hogy még jobban leigázza és elnyomja a parasztokat, a munkásokat — az egész népi Oroszországot.

A fekete ellenforradalom éveiben a munkásosztálynak kellett kiürítenie a legkeserűbb poharat. 1907 óta, amikor a régi rend erőinek ideiglenesen sikerült elnyomni a tömegek forradalmi mozgalmát, a munkások kettős iga alatt nyögnek. A cári banda rajtuk tölti ki bosszúját a legkíméletlenebbül. Ugyancsak rájuk zúdul a tőke támadása is. A gyárosok, kihasználva a politikai reakciót, lépésről-lépésre elszednek mindent, amit a munkások annyi fáradság, annyi áldozat árán vívtak ki. Kizárások segítségével, a csendőrség és rendőrség védelme alatt, a vállalkozók meghosszabbítják a munkanapot, leszállítják a munkabért, visszaállítják a régi rendet a gyárakban és üzemekben.

A munkások fogcsikorgatva hallgatnak. A kilencszáznyolcas és kilences év volt az a két év, amikor a feketeszázasok a legjobban örvendeztek diadaluknak és a legmélyebbre hanyatlott a munkásmozgalom. De 1910 nyarán már kezdenek újra felelevenedni a munkássztrájkok. 1911 vége pedig meghozta a munkások tízezreinek aktív tiltakozását az ellen, hogy a II. Duma szociáldemokrata képviselői, akiket egy provokáció következtében elítéltek, kényszermunkán maradnak.

Annak idején a munkások tömegmozgalma az 1907. november 22-i sztrájkkal ért véget, amelyet a II. Duma szociáldemokrata képviselőinek fegyházbüntetése miatt rendeztek. És a munkások tömegmozgalma 1911 végén ismét a II. Duma szociáldemokrata képviselőinek, ezeknek az élenjáró harcosoknak, a munkásosztály e hőseinek sorsával kapcsolatban elevenedett fel újra, akiknek művét most a IV. Duma munkásképviselői folytatják.

A politikai harc élénkülésével együtt jár a munkások gazdasági harcának élénkülése is. A politikai sztrájk táplálja a gazdaságit és fordítva. Hullám hullámot kerget és a munkásmozgalom hatalmas áradatként tör a cári monarchia és a tőke önkényuralmának pillérei ellen. A munkások egyre újabb és újabb rétegei ébrednek új életre. Egyre nagyobb tömegek csatlakoznak az új harchoz. A lénai vérfürdő miatt rendezett sztrájkokban, a május elsejei sztrájkokban, a munkások választójogtól való megfosztása ellen tiltakozó sztrájkokban és a feketetengeri matrózok kivégzése ellen tiltakozó sztrájkban körülbelül egymillió ember vett részt. Ezek forradalmi sztrájkok voltak, olyan sztrájkok, amelyek azt írták zászlajukra: „Le a Romanovok monarchiájával, le az egész kivénhedt, rothadt, Oroszországot fojtogató földesúri renddel!”

Szélesedik, nő a munkások forradalmi mozgalma. A munkásosztály a lakosság többi rétegeit is új harcra ébreszti. Minden becsületes, minden jobb életre törekvő ember tiltakozni kezd a cári falka erőszakoskodásai ellen. Még a burzsoázia is morog, még az is elégedetlen a Puriskévicsek teljes és osztatlan uralmával.

A június 3-i rendszer senkit és semmit sem békített meg. Az ellenforradalom minden egyes esztendeje azt mutatta, hogy nincs szabad élet Oroszországban mindaddig, amíg épségben van a Romanovok monarchiája, amíg érintetlen a földesurak uralma.

Érlelődik az új forradalom, amelyben a munkásosztály ismét az egész felszabadító hadsereg vezérének megtisztelő szerepét fogja betölteni. A munkásosztály zászlajára most is az a három régi követelés van felírva, amelyekért oly sok áldozatot hoztak, amelyekért oly sok vért ontottak.

Nyolcórás munkanapot — a munkásoknak!
Az egész földesúri, cári és egyházi földet megváltás nélkül — a parasztoknak!
Demokratikus köztársaságot — az egész népnek!

E követelések körül folyt és folyik a harc a mai Oroszországban. Ezeket írták fel zászlajukra a munkások a lénai vérfürdő nemrég múlt napjaiban is. Január 9-én is ezek a munkásosztály követelései.

A pétervári, rigai, nyikolájevi munkások már 1912. január 9-ét is sztrájkokkal és tüntetésekkel próbálták megünnepelni. 1913. január 9-én ezt tesszük mindenütt — egész Oroszországban. 1905. január 9-én a munkások vérében született az első orosz forradalom. Hadd legyen 1913 eleje a másodikoroszországi forradalom küszöbévé. A Romanov-ház, amely 1913-ban készül ünnepelni 300. évfordulóját, még hosszú időre szeretne berendezkedni Oroszország nyakán. Vágjuk hát oda 1913. január 9-én ennek a bandának:

Elég! Le a Romanovok monarchiájával! Éljen a demokratikus köztársaság!

Elvtársak! 1913. január 9-e ne múljon el megünneplés nélkül sehol, ahol orosz munkások élnek és harcolnak.

Gyűlésekkel, határozatokkal, népgyűlésekkel és, ahol lehet

egynapos sztrájkkal
és tüntetésekkel

tegyük nevezetessé mindenütt ezt a napot.

E napon emlékezzünk a harcban elesett hősökre! Legjobban akkor tiszteljük emléküket, ha e napon egész Oroszországban felharsannak régi követeléseink:

Demokratikus köztársaság!
A földesúri földek elkobzása!
Nyolcórás munkanap!

Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt
Központi Bizottsága

Elvtársak!
Készítsétek elő a január 9-i tiltakozást.

Külön kiáltványként jelent meg
1912. december végén — 1913. január elején.

(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..