Kádár a legjobb-meg a rendszerváltás! Meg az EU és a NATO!

Régen a nosztalgia is jobb volt

Magyarország visszavágyik a Kádár-korba, imádjuk a nosztalgiát, csalódtunk a rendszerváltásban, Orbán Viktor sikerének titka, hogy Kádár János 2.0-t épít saját magából – mind hallottuk már ezeket a közhelyeket, sőt talán kézzelfogható nyomait is érzékeltük már magunk körül (például a közösségi média slágertartalmai között). Ha jobban belegondolunk, ez nem is speciálisan magyar jelenség, elvégre Donald Trump is arra tette fel az egész győztes elnökválasztási kampányát, hogy visszahozza a közelebbről nem meghatározott régi szép időket.

Hogy miért vagyunk hajlamosak a nosztalgiázásra, azt a pszichológia tudománya elég részletesen megfejtette és leírta már. Röviden azért, mert az emlékezetünk úgy működik, hogy a kellemes emlékeket jobban megőrzi, a kellemetleneket meg hajlamos szebbé torzítani; és valójában a saját fiatalságunkat sírjuk vissza, nem azt a világot, ami akkoriban körülvett.

Akit mélyebben is érdekel a dolog, erre tessék.

Mi most nem a miértre kerestük a választ, hanem arra, hogy milyen mélyen gyökerezik a magyar néplélekben a nosztalgia, pontosan kik és mit sírnak vissza a Kádár-korból, és mennyire torzítja el mindez a valóságunk objektív érzékelését. Ebben a Závecz Research volt a segítségünkre, a közvélemény-kutatást 1000 fős, reprezentatív mintán végeztük, az eredmények maximális hibanagysága +/- 3 százalékos. (Tavaly ősszel egyébként a Policy Solutions végzett egy kutatást A Magyar Álom címen, aminek egyes részei hasonlóak a miénkhez, a részletek itt.)

Ezek a mai fiatalok

A „régen minden jobb” volt alapvetéshez a „régen” definícióját a negyven évvel ezelőttben határoztuk meg, ez a hetvenes évek vége, a legvidámabb barakk és a gulyáskommunizmus kora, amikor még nemigen látszottak jelei annak, hogy az egész rendszer össze fog omlani. Ennek megfelelően az életkor-kategóriáknál a fiatalokat a 18–39 év között határoztuk meg (akiknek erről semmilyen személyes élményük nem lehet), a középkorúakat 40 és 60 között (ők leginkább gyerekként és fiatalon tapasztalták meg), míg az időseket 60 fölött, akik felnőttként éltek ebben az időszakban. És akkor lássuk is a központi kérdést:

A számok egyértelműek: mindenki szerint jobb volt negyven éve, kivéve a fideszeseket, a felsőfokú végzettségűeket és a fővárosiakat. Ez logikus is: a kormány hívei nyilván elégedettek a harmadik kétharmad utáni Magyarországgal, a budapestiek és az egyetemet végzettek között pedig valószínűleg felül vannak reprezentálva azok, akik látványosan jobban érzik magukat most, mint érezték vagy érezték volna a rendszerváltás előtt.

Az nem meglepő, hogy az egyre idősebb korosztályok egyre erősebben vágynak vissza pár évtizeddel ezelőttre, az viszont nagyon jól megmutatja a nosztalgia egész társadalmat átható erejét, hogy

MÉG A 40 ÉV ALATTIAK TÖBBSÉGE IS ÚGY GONDOLJA, HOGY NEGYVEN ÉVE JOBB VOLT AZ ÉLET.

Ballag a katona

Az „ezek a mai fiatalok – bezzeg az én időmben” alapra épített nosztalgiamonológok egyik központi eleme általában a kötelező sorkatonaság kérdése szokott lenni. Ezt ugyan Magyarországon csak 2004-ben szüntették be, mégis nagyon erős szimbóluma annak a gondolatvilágnak, hogy régen a férfiak még férfiak voltak, ma meg nyápic Conchita Wurst-klónok. Az ember azt gondolná, hogy a kötelező katonaság támogatása nagyjából egybevág az általános „régen minden jobb volt” életérzéssel, de a válaszok eloszlásában érdekes különbségek bukkantak fel:

A sorkatonaság támogatottsága nagyon erős, több mint másfélszer annyian vannak mellette, mint ellene. Nagy támogatók a nők (nem is az ő bőrükre megy a játék), a középkorúak (érdekes módon az idősek már kevésbé) és a középfokú végzettségűek. Az egyetlen demográfiai csoport, ami elutasítja az ötletet – és ők is csak hibahatáron belüli különbséggel –, az egyetemi végzettségűeké. Érdekes a pártszimpátia hatása is a kérdésre: a fideszesek és jobbikosok óriási többséggel állnak ki a katonaság mellett, mindenki más ellene van. Itt látszik szépen a fideszes nosztalgia felemás mivolta: ugyan meggyőződésük, hogy most jobb, mint régen volt, de azért a „régen” legfontosabb szimbólumát visszahoznák.

Nézzük kicsit távolabbról!

Kicsit árnyaltabb képet kapunk, ha nem csak a rendszerváltás előtti és utáni kort hasonlítjuk össze. Feltettük azt a kérdést is, hogy az elmúlt másfél évszázad nagyobb történelmi korszakai közül melyik volt a legjobb, és kiderült, hogy a nosztalgia nem csak a Kádár-korig ér:

Így azért már kijön, hogy mégis csak a rendszerváltás utáni kor a legjobb (ha nagyon kis előnnyel is), a Monarchia iránti nosztalgia aránylag erős, a két világháború közti évekbe viszont nagyon szűk réteg vágyik csak vissza – pedig a Fidesznek ugye szokás a szemére hányni, hogy sok szempontból a Horthy-korszakot tekinti példának. További érdekességek erről a témáról:

A Monarchia legnagyobb rajongói az LMP és a Jobbik támogatói, a budapestiek, a férfiak és a felsőfokú végzettségűek.
A Horthy-kort szintén az egyetemi végzettségűek és a budapestiek választották feltűnően sokszor.
A Rákosi-korszakot nagyon kevesen tartják a legjobbnak, ők jellemzően 60 év felettiek és DK-támogatók.
Az 1956-tól a rendszerváltásig tartó időszakot a középfokú vagy annál alacsonyabb iskolázottságúak, a nők, a 60 év felettiek, az MSZP- és DK-szavazók szeretik leginkább.
Az 1990 óta tartó kor pedig a fideszesek és az egyetemi végzettségűek körében feltűnően népszerű.
Rákérdeztünk az egyes korszakok emblematikus vezető személyiségeinek népszerűségére is (1–5 közti pontszámot kellett adni arra, hogy mennyire játszott pozitív szerepet az ország történelmében). Itt meglepő eredmény született az előző kérdés tükrében: Ferenc József átlagosztályzata volt a legmagasabb (3,1), aztán Kádár (2,9), Horthy (2,6), és végül Rákosi (2,0). A titok nyitja valószínűleg az, hogy Ferenc József a legkevésbé megosztó, az emberek nagy többsége hármast vagy négyest adott neki, míg a többieknél sokkal nagyobb volt a teljes elutasítást jelentő egyes pontszám.

Kellett ez nekünk?

Akkor megállapodhatunk abban, hogy nagyon erős a nosztalgia az 1990 előtti korszak(ok) iránt, és az emberek többsége nem túl elégedett az azóta történt dolgokkal? Nem egészen: magáról a rendszerváltásról, az EU- és NATO-tagsáról elsöprő fölénnyel úgy gondoljuk, hogy az előnyös volt Magyarország számára. Nemre, korra, lakóhelyre, iskolázottságra, pártszimpátiára való tekintet nélkül egyértelműen pozitívnak látjuk mindhármat.

HANEM AZTÁN OTT AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK KÉRDÉSE.

Valószínűleg az eurón csapódik le legerősebben a kormány évek óta tartó Brüsszel-ellenes propaganda-hadjárata, a közös pénzt ugyanis egyértelműen elutasítja az átlag magyar. Itt nagyon látványosan megmutatkoznak a szakadékok a támogatók (vagy legalábbis nem élesen elutasítók) és ellenzők között. Egyik oldalon a fiatalok, felsőfokú végzettségűek, budapestiek, másik oldalon a falvakban lakók, 60 felettiek, 8 általánossal rendelkezők. Egyik oldalon a fideszesek, jobbikosok és DK-sok (ez azért egy elég figyelemre méltó összetételű társaság!), másikon az MSZP és az LMP plusz a kispártok támogatói.

Azok a boldog szép napok

Végül tíz tipikus nosztalgiahuszár állítást dobtunk be azzal a kérdéssel, hogy ki ért egyet velük. Volt közöttük csak abszolút szubjektíven, érzelmi alapon megválaszolható („Az emberek régen boldogabbak voltak, mint ma”), olyan, amivel józan objektivitással nem nagyon lehet egyetérteni („Régen jobb minőségűek voltak a termékek a boltokban”), de olyan is, ami talán objektíven is megállja a helyét („Az emberekkel régen jobban törődött az állam, mint ma”).

A válaszok mindennél jobban megmutatják, mennyire erős a régen minden jobb volt életérzés ma Magyarországon. A tízből nyolc mondat mellé odaállt a többség (van, ahová majdnem 90 százalékos arányban), és még a teljesen abszurd „Az emberek régen szabadabbak voltak, mint ma” állítás is bő egyharmados támogatottságot kapott.


(index)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: Hihetetlenül összezagyvált(nak tűnő) közvéleménykutatás. A szocializmus korszaka és az EU – NATO tagság, a szocializmus korszaka iránti nosztalgia és a rendszerváltás utáni 28 év elismertsége! – valahogy nem áll össze. Van egy olyan érzésünk, hogy a kádári szocializmus múlni nem akaró népszerűségét mostmár szeretnék ilyen “hangulattechnikai” eszközökkel megtörni. Ellentmondáshalmazokkal. Nyilvánvalóan a fiatalok a megcélzottak!

“Kádár a legjobb-meg a rendszerváltás! Meg az EU és a NATO!” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kádár Jánosról, a kádári-szocializmusról.

    Talán tabukat döntögetünk mai összeállításunkkal, de mondjuk ki: a Kádár-rendszer Mátyás király uralkodása óta a magyar nép legsikeresebb, legboldogabb, leggazdagabb időszaka volt – nem véletlenül hozza ki szinte minden független felmérés Kádárt legnépszerűbb történelmi személyiségünknek. Ez nem érzelmi kérdés: ezek a puszta tények. Persze, nem mindenkinek alakult úgy akkoriban az élete, ahogy szerette volna, de nem hiszem, hogy mások egyéni szerencsétlensége, rossz sorsa miatt a többségnek utólag rosszul kellene magát éreznie. A magyar lakosság túlnyomó többségének igenis hatványozottan jobb sora volt, mint korábban vagy azóta bármikor.

    Békés gyarapodás, kiszámíthatóság: az értelmetlen, pusztító, idegen érdekekért vívott és elvesztett háborút gyors talpraállás, majd hosszú, békés évek váltották föl. Az újjáépítés soha nem látott mértékben adott munkát, új otthont a nemzetnek. A Horthy-korszak úrhatnám- és cselédtársadalma után olyanok juthattak összkomfortos lakáshoz és diplomához, akik húsz évvel korábban soha nem álmodhattak volna ilyenről.

    Tényleg jó volt magyarnak lenni: bizony, utoljára akkor lehettünk büszkék magyarságunkra. Nyugaton elismeréssel hívtak minket a legvidámabb barakknak, a csehszlovákok csak szimplán irigykedtek, a románoknak nem volt mit enniük, a lengyelek meg akkor még tényleg szerettek minket. Kádár János tényleg megoldotta zseniálisan lavírozó külpolitikájával, hogy a kecske is jóllakjon, és az a bizonyos káposzta is megmaradjon.

    Többszázmillióan jártak a világszerte elismert Ikarus-buszokkal, ették a lédús szabolcsi almát – a nyugatnémetek meg a DDR-esek pedig itt, a Balatonnál találkozhattak és költhették pénzüket. Bauxitbányászat, vaskohászat. Akkor még voltak bányáink, volt iparunk, volt mezőgazdaságunk. Persze most sokan jönnek, hogy elvették a földjüket meg a birtokukat – de tegyük szívünkre a kezünket: igazságos az, hogy a társadalom csak egy szűk rétege rendelkezik az erőforrások fölött és ott basáskodik egy hatalmas földdarabon, amit meg se tud művelni, másokkal dolgoztat éhbérért, a hasznot meg szépen zsebre rakja? A választ kinek-kinek a lelkiismeretére bízom, de amúgy nem. Legyen elég annyi: a korszerű termelőszövetkezetekkel, a gépesítéssel sokkalta hatékonyabban lehetett belső ellátásra is termelni – méltán vált KGST-szerte, de Nyugaton is hőn keresetté a magyar áru.

    Rubik-kocka, Az idő urai, Panyova, BudaPrint, Egervin, Tisza, Globus, Kanizsai bútor, Kispesti traktor, Váci úti Hajógyár! Milyen hajókat gyártanak manapság? Már a kenut is Kínából hozzák. Csepeli Vasmű, Ganz-Mávag, Alföldi porcelán, Pécsi kesztyű…

    Sportélet! A magyar sport a legjobbak között volt az egész világon relatív és abszolút értelemben is. Az olimpiai örökrangsoron elfoglalt helyünk sem a módszerváltás utáni sokszor szűk hét esztendőnek köszönhető… hanem inkább annak, hogy korábbi sikeres sportnemzetek bomlottak fel azóta, így még mindig valahogy meg tudtunk maradni az elitklubban. El tudjátok képzelni, milyen az, amikor a teltházas Népstadionban a magyar válogatott tétmeccsen is győzelmi esélyekkel lép pályára, és egy döntetlen után kifütyüljék? Ugye nem? Ma már egy Luxemburg feletti 1-0-val kiizzadt győzelem után is ódákat zengenek a csapatról. Régebben a kijutás volt a minimális elvárás, nem a harmadik-negyedik hely, meg a tisztes helytállás…

    Kádár János maga. Ez egy végtelenül szerény, puritán ember volt. Sosem tagadta meg munkásparaszti származását, és élete végéig csak egy kis kertesházban lakott, amikor egyes elvtársak már fényűző, hivalkodó villákat-erődöket építtettek maguknak a hegyen. Kádár János olyan ember volt, hogy te vagy én vagy bárki odament hozzá egy május 1-jei ünnepségen, akkor mindig volt hozzá egy jó szava – soha nem volt fellengzős vagy leereszkedő, nem voltak allűrjei. Egyszerűen emberi volt, és az is tudott maradni – nem részegült meg a hatalomtól.

    És igen, a szovjet megszállás, ami miatt a mai napig árulónak nevezik. Képzeld csak magad a helyébe! Te mit tettél volna? Nézed, ahogy a börtönökből kiszabadult köztörvényesek fosztogatnak, gyilkolásszák a szerencsétlen kiskatonákat, terrorizálják a lakosságot? Nem volt más választása, rendnek kellett lennie. Akkor lett volna hazaáruló, ha hagyja káoszba süllyedni a népét – így csak a nagyobb bajt előzte meg. Pedig megtehette volna ő is, hogy dobbant, mint azok, akiket ma meg hősként tisztelünk… akik aztán a 80-as, 90-es években bársonyszőnyegen, kackiásan vonultak vissza Magyarországra… de hát a rendszer mégis ezeket tünteti ki, nem azt, aki jóban-rosszban kitart a hazája mellett. Nem baj, én nem vártam soha semmiért hálát, magam miatt tettem. Nem tudtam volna elszámolni a lelkiismeretemmel.

    Rend volt! Mindamellett, hogy igenis volt sajtószabadság. Most neked az a sajtószabadság, ha leírom, hogy húzzanak az oroszok a picsába? Mindenki tudott a sorok között olvasni, mert ma szerinted másképp van? Igen, rend is volt. Aki erőszakoskodni vagy bűnözni próbált, azt azonnal elkapták és lecsukták. Ma mi van? Írjunk kérvényt, megvizsgálják, beterjesztik, felterjesztik, elbírálják – és közben kirámolták a lakásodat. Munkanélküliség se volt – gondoskodtak róla, hogy mindenki dolgozhasson. Aki meg nem akart dolgozni, azt vitték KMK-ra, nem volt mese.

    forrás : modoros.blog.hu

    1. Összességében:
      A Kádár rendszerrel szemben a mai rendszer már annyira védhetetlen minden szempontból: gazdaságilag, erkölcsileg, humánusan, magyarság megmaradása stb. szempontok alapján, hogy még az ál-polgári sajtó is összefog a regnáló fasisztákkal, amikor a létezett szocializmusba bele kell rúgni egyet! Ezért gyűlölöm az ún ellenzéki sajtót, mert ha Kádárról van szó, akkor azonnal, reflexből diktátorozik, mert a szerkesztő köcsögnek ez van kiadva, máskülönben repül, és akkor neki nem telik majd 12 ezer forintos trendi, barack színű selyemingre.
      A Kádár rendszer még a maihoz képest is sokkal polgáribb volt, egyforma tisztelet illetett meg mindenkit!
      Nyoma sem volt a mai, az élet minden szinterét átszövő terrornak!
      Azt kívánok a fiataloknak, bárcsak egyetlen napot élhetnének még mondjuk a hetvenes évek végén! Vagy mondjuk egy hétvégét. Soha olyan szabadságban nem lesz része már a magyar ember gyermekének, és itt még szó sem volt az életszínvonalról.
      A Kádár rendszer a mai mércével mérve is megállja a helyét, ha az ott tovább fejlődik – a magángazdasággal együtt -, akkor már bőven vernénk Ausztriát! Ezt persze mindenki tudta az akkori egyesült európában..

      1. “akkor már bőven vernénk Ausztriát!”
        Igen és azóta Mátraszentistván sípályája is magasabbra nőtt volna, mint a kitzbüheli!
        Szegény határőreink! Délről a migráncsok a csoda gyodán, nyugatról a disszidáns sógorok pedig a vasfüggönyön másznának keresztül.

        1. A mai tények igazolják utólag, hogy teljesen jogos volt a műszaki határzár. Minden szempontból.
          Mindent kivittek nyugatra, ami értéknek mondható, és mozdítható is volt, ha nem, akkor feldarabolták, és úgy vitték ki. Lásd: kohók, kemencék, komplett gépgyárak sajtoló és présgépekkel, komplett mozdonyok, amelyek darabja ma 100 millió körül van, ment mind az ócskába (bocsásd meg nekik Istenem).
          Akkor azt mondták: nem kell a nehézipar, mert veszteséges. Nem kell a kohó, mert veszteséges. Nem kell a nagy acélmű, mert az is veszteséges.
          Kérdezem: akkor mi a lóf.szért vitték ki a Ruhr-vidékre a mi acélunkat beolvasztani az ottani kohókba, kemencékbe? Nekik miért érte meg?
          Nem védhető a logikád, fricskázol a téged követőknek, meg hogy meg tudd mutatni a köcsög fideszes imperátorodnak, hogy te nyomod a sódert a buta proliknak, és ezt most is megtetted, elég szánalmasan, de jár érte a pénz, hát költsd is el nyugodtan, a lelkiismeret úgysem számít fideszéknél.

          1. A tények azt igazolják, hogy nem a gyárakat és más nemzeti vagyont, hanem az egész szocialista vezetést, úgy nálunk, mint a SZU-ban vették meg, méghozzá kilóra! Már Kádár idejében elkezdődött az eladósodásunk. Mondj már egy példát arra, amikor az adós lekörözi a hitelezőjét!

  2. “Nyoma sem volt a mai, az élet minden szinterét átszövő terrornak”
    😀 😀 😀 😀 😀 😀
    Ugye ezt a mondatot még te sem gondoltad komolyan?

    Próbáltál volna fele annyira hőbörögni egy kádár-rendőrrel, mint pl. Póka Laci teszi…

    1. Mi a lófaszért kellett volna AKKOR hőbörögni? Kinek a házát vette el Kádár János rendőre?
      Komolyan, válaszoljál már légyszi, mert ez qrvára érdekelne!
      Életem első 33 évében nem is láttam kilakoltatást, mert nem is volt olyan!
      Ember, kapj már a fejedhez (már ha agy is van benne)!
      Rég olvastam ekkora baromságot még itt, a Balradon is!
      Ez popejnek is szól, aki szerint én hazudok.
      Legyetek szívesek, ne butítsátok tovább a Kossuth rádióhoz meg a Lokálhoz szokott (szoktatott) magyar parasztot!

      1. Nem érted.
        Sétálsz az utcán “rendes ruhában, rendes hajjal” és a 70-80-as években megállít egy rendőr, hogy igazold magad, és visszakérdeznél, hogy mégis miért, rövid úton belül lecsuktak volna csak úgy.

        1. Igen, én is sétáltam 1979-ben, hosszú hajjal, és már messziről láttam, hogy kiszúrt magának a rendőr. Mert hogy akkor még volt olyan, hogy gyalogos rendőr, ami ma is nagyon elkelne, de ma már nem szállnak ki az autójukból. Szóval, odajött hozzám a rendőr, szalutált, köszönt, és kérte a személyi igazolványomat. Én is köszöntem, odaadtam, átnézte – gondolom a munkahelyet, és lakcímemet -, aztán megint szalutált, megköszönte, én visszaköszöntem, és kész. Ez volt a terror akkor. Mindez azért, mert már akkor divat volt csövesnek lenni, illetve, a fiatalok divatban utánozták a csöveseket, és szűk szárú nadrágot hordtak, én is. Ez egyfajta szubkultúra volt.

          1. V.kutya szerint:
            2018-10-12 – 08:10

            Ez is igaz! -mondjuk úgy, hogy éreztük a gondoskodást.
            Azért érdekes dolog az, hogy az általános (utcai, gazdasági, politikai) rend érdelében mostanság pont azokat a körülményeket hiányolják az emberek, amelyeket a Kádár-rendszerben bíráltak, és negatív rendszersajátosságnak tartottak.
            Most is lenne kiket igazoltatni az utcán, látszólag ok nélkül…

          2. Ez a rendszer nem csak hogy eltűri a “rossz környéket”, és a lumpenséget, hanem egyenesen táplálja azt, mert van mivel nyomás alatt tartani a még le nem csúszott emberek (szolgák – biorobotok) tömegeit.
            Ez a mai, polgárinak hazudott rendszer egyik fő bűne.
            Kádár rendszere sokkal polgáribb volt, mint ez itt, amit nem lehet igazából semminek sem nevezni, legkevésbé jogállamnak nem!

  3. Póka Laci? – nem jó példa. Ő színjátékot ad elő, különben már rég pofán verték volna.
    Gondoljunk csak azokra, akik próbálják megakadályozni a lakásfoglalásokat. A rendőrök megbilincselve vitték és viszik el őket. A körúti megrendezett rendőrök elleni robbantás, ahol a felvételekből csak a hülye nem látja, hogy az elkövető más volt, mint akit ma is fogva tartanak. Majd nem sokkal utána az öreg Györkös lerohanása. Minden ellenállást szétvertek.
    Amikor a rőzsegyűjtőt a TEK viszi el, a tömeges erdőirtást végzőkkel nem foglalkozva. Mikor a cigány betör, vagy épp gyilkol is, de a magyart viszik be.
    A terror sokoldalú. Itt van például a banki terror – használja a pénzed, majd még sápot is szed érte.
    Amikor az üzemanyag ára fordított viszonyban változik a kőolaj árához képest. Ezek a pénzügyi-gazdasági terror körébe tartoznak.
    Amikor a tüntetésen idegen államok fegyveresei verik hülyére az embereket. És terror minden olyan , amely a dolgozó tömegek ellen irányul- legyen az szellemi vagy fizikai dolgozó.
    Akik a Kádár korszak rendőreivel hőbörögtek, na azok képviselték a terrort, és én is szétverettem volna őket. A népi rendszernek nem volt szüksége a deviáns-antiszociális társulásokra.
    Mint ahogy sajnos nem verték szét a Fidesz és ahhoz hasonló csoportosulásokat, ezért tartunk itt.
    Ez a rendszer már megfelel egy latin amerikai panama államként működő banán köztársaságnak.
    Ezt tisztességes ember nem védi.

    1. Havasi Gáspár szerint:
      2018-10-11 – 15:55

      “Ez a rendszer már megfelel egy latin amerikai panama államként működő banán köztársaságnak.”

      Jobb esetben…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..