Írta: J. V. Sztálin

A duma szétkergetése és a proletariátus feladatai

A második Dumát szétkergették. Mégpedig nem is egyszerűen kergették szét, hanem nagy hűhóval — pontosan ugyanúgy, mint az első Dumát. Van itt „feloszlatási kiáltvány” is, amelyben a farizeus cár „őszinte sajnálatát” fejezi ki a Duma szétkergetése miatt. Van „új választási törvény” is, amely a semmivel teszi egyenlővé a munkások és parasztok választójogát. A cár még ígéretet is tesz, hogy „megújítja” Oroszországot, természetesen sortüzek és a harmadik Duma segítségével. Szóval itt megvan mindaz, ami még nem is olyan régen megvolt az első Duma szétkergetésénél. A cár röviden megismételte az első Duma szétkergetését. . .

De a cár nem hiába és korántsem cél nélkül kergette szét a második Dumát. A cár a Duma segítségével szeretett volna kapcsolatot teremteni a parasztsággal, a Duma segítségével szerette volna a parasztságot a proletariátus szövetségeséből a kormány szövetségesévé tenni, hogy ilyképpen magára hagyva, elszigetelve a proletariátust, tönkretegye a forradalom ügyét és lehetetlenné tegye győzelmét. Ehhez a kormány igénybe vette a liberális burzsoázia segítségét, amelynek egyelőre még van bizonyos befolyása a tudatlan paraszti tömegekre, és éppen általa akart kapcsolatot teremteni a sokmilliós parasztsággal. Így akarta a kormány kihasználni a második Állami Dumát.

De a fegyver visszafelé sült el. A második Dumának már legelső ülésein kiderült, hogy a paraszt képviselők nemcsak a kormánnyal, hanem a liberális burzsoák képviselőivel szemben is bizalmatlanok. Ez a bizalmatlanság számos szavazás során még növekedett és végül odáig fokozódott, hogy a liberális burzsoázia képviselőivel szemben nyílt ellenségességgé vált. A kormánynak ilyképpen nem sikerült a paraszti képviselőket a liberálisok, s rajtuk keresztül a régi hatalom köré tömöríteni. A kormánynak az az óhaja, hogy a Dumán keresztül kapcsolatba kerüljön a parasztsággal és elszigetelje a proletariátust, nem teljesült be. Ennek ellenkezője történt: a paraszt képviselők egyre jobban tömörültek a proletár képviselők, a szociáldemokraták köré. És mennél jobban távolodtak a liberálisoktól, a kadetoktól, annál határozottabban közeledtek a szociáldemokrata képviselőkhöz. Ez pedig jelentékenyen megkönnyítette azt, hogy a parasztok a Dumán kívül a proletariátus köré tömörüljenek. Az eredmény tehát az volt, hogy nem a proletariátus, hanem a liberális burzsoázia és a kormány szigetelődött el a parasztoktól — a proletariátus maga mögé állította a sokmilliós parasztságot —, tehát nem a forradalom ügye szenvedett kárt, amint a kormány akarta, hanem az ellenforradalom ügye. A második Duma létezése ezért egyre veszélyesebbé vált a kormányra nézve. És a kormány „feloszlatta” a Dumát. Hogy pedig eredményesebben rontsa a parasztok és a proletariátus közeledésének ügyét, hogy a sötét paraszti tömegekben ellenségeskedést keltsen a szociáldemokratákkal szemben és maga köré tömörítse őket, a kormány két rendszabályhoz folyamodott.

Először, megtámadta a szociáldemokrata dumafrakciót, megrágalmazta tagjait azzal a hazug váddal, hogy azonnali felkelésre hívtak fel, és ilyképpen a szociáldemokrata képviselőket tüntette fel a Duma szétkergetése főbűnöseinek. Drága parasztok, mondja a kormány, mi nem kergettük volna szét a „ti” Dumácskátokat, de a szociáldemokraták felkeléssel fenyegettek bennünket és kénytelenek voltunk a Dumát „feloszlatni”.

Másodszor, a kormány „új törvényt” adott ki, amely felére csökkentette a paraszt elektorok számát, s ugyanannyival növelte a földesúri elektorokat, az utóbbiakra bízta, hogy a közös gyűléseken a parasztok képviselőit megválasszák, majdnem felére csökkentette a munkás elektorok számát is (237-ről 124-re), fenntartotta magának azt a jogot, hogy újra osztályozza az ősválasztókat „a helységek, a cenzus neme és nemzetiség szerint”, teljesen lehetetlenné tette a szabad választási agitációt stb. stb. És mindezt azért, hogy ne engedje be a harmadik Dumába a munkások és parasztok forradalmi képviselőit; hogy megtöltse a földesurak meg gyárosok liberális és reakciós képviselőivel; hogy meghamisítsa a parasztok képviseletét, lehetővé téve a legkonzervatívabb parasztküldöttek megválasztását a parasztok kívánsága ellenére, és hogy így elvegye a proletariátustól annak lehetőségét, hogy maga köré tömörítse a parasztság széles tömegeit, — tehát azért, hogy megteremtse a maga számára a parasztsághoz való nyílt közeledés lehetőségét.

Ez a második Állami Duma szétkergetésének értelme.

A liberális burzsoázia nyilván megértette mindezt és kadetjai személyében segítségére siet a kormánynak. Már a második Dumában megalkudott a régi hatalommal és a parasztképviselőkkel kacérkodva elszigetelni igyekezett a proletariátust. A szétkergetés előestéjén Miljukov, a kadetok vezére, felszólította pártját, hogy tömörüljön mindenestül „Sztolüpin kormánya” köré, egyezzen meg vele és üzenjen hadat a forradalomnak, vagyis a proletariátusnak. A kadetok másik vezére, Sztrúve pedig már azután, hogy a Dumát szétkergették, síkra szállt azért az „eszméért”, hogy a szociáldemokrata képviselőket „ki kell adni” a kormánynak, és arra szólította fel a kadetokat, lépjenek nyíltan a forradalom elleni harc útjára, olvadjanak egybe az ellenforradalmi októbristákkal, és elszigetelve a nyugtalankodó proletariátust, szálljanak harcba vele. A kadetpárt hallgat — tehát egyetért vezetőivel.

Szemmel látható, hogy a liberális burzsoázia megérti a mai helyzet egész fontosságát.

Annál világosabban áll a proletariátus előtt a cári hatalom megdöntésének feladata. Gondoljuk csak meg. Volt első Duma. Volt második is. De sem az egyik, sem a másik nem „oldotta meg’ ’— hiszen nem is „oldhatta meg” — a forradalom egyetlen kérdését sem. Maradnak változatlanul: a parasztok föld nélkül, a munkások nyolcórás munkanap nélkül, valamennyi állampolgár politikai szabadság nélkül. Miért? Azért, mert a cári hatalom még nem pusztult el, még létezik, és miután az első Duma után szétkergette a másodikat is, szervezi az ellenforradalmat és igyekszik szétzülleszteni a forradalom erőit, elszakítani a proletároktól a sokmilliós parasztságot. Ugyanakkor pedig a forradalom földalatti erői — a válság a városokban és az éhínség a falvakban — folytatják munkájukat, egyre jobban bőszítik a munkások és parasztok széles tömegeit, egyre parancsolóbban követelik forradalmunk fő kérdéseinek megoldását. A cári hatalom erőlködései csak kiélezik a válságot. A liberális burzsoáziának az az igyekezete, hogy a parasztságot a proletároktól elszakítsa, csak erősíti a forradalmat. Világos, hogy a cári hatalom megdöntése és az egész népet képviselő Alkotmányozó Gyűlés összehívása nélkül lehetetlen kielégíteni a munkások és parasztok széles tömegeit. Éppoly világos az is, hogy csakis a parasztsággal szövetségben, a cári hatalom és a liberális burzsoázia ellenére lehet majd megoldani a forradalom fő kérdéseit.

A cári hatalom megdöntése és az egész népet képviselő Alkotmányozó Gyűlés összehívása — erre vezet bennünket a második Duma szétkergetése.

Harc az áruló liberális burzsoáziával, szoros szövetség a parasztsággal — erről beszél nekünk a második Duma szétkergetése.

A proletariátus feladata — tudatosan rálépni erre az útra és méltó módon teljesíteni a forradalom vezérének szerepét.

„Bakinszkij Proletarij” („Bakui Proletár”) 1. sz.
1907. június 20.
Aláírás nélkül.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..