Sztálin – Rövid életrajz 1902-1905

„Batumban Sztálin lázas forradalmi munkát fejt ki: kapcsolatokat teremt az élenjáró munkásokkal, szociáldemokrata köröket alapít, több tanulókört ő maga vezet, földalatti nyomdát szervez, lángoló röplapokat ír, kinyomatja és terjeszti őket, vezeti a Rothsckild- és a Mantasev-gyár munkásainak harcát, szervezi a forradalmi propagandát a faluban. Sztálin Batumban szociáldemokrata szervezetet hoz létre, megalakítja az OSzDMP Batumi Bizottságát, vezeti a sztrájkokat a gyárakban, 1902. március 9-én Sztálin szervezte meg a batumi munkások híres politikai tüntetését, amelyet ő vezetett, s amelynek ő haladt az élén. Itt Sztálin a gyakorlatban megvalósította a sztrájk és a politikai tüntetés egyesítését.

Ily módon, ebben az időszakban, az opportunizmus ellen folytatott határozott és engesztelhetetlen harcban alakult ki és nőtt nagyra a Kaukázusontúl a lenini-iszkrai szervezet. Legtekintélyesebb szervezője és vezetője Sztálin volt, akit a batumi munkások már akkor a munkások tanítójának neveztek. A Kaukázusontúl lenini-iszkrai szervezete a proletárnemzetköziség szilárd alapján épült és soraiban a különböző nemzetiségek: grúzok, örmények, azerbajdzsánok, oroszok élenjáró proletárjait egyesítette. Lenin később nem egyszer hozta fel példaképpen a párt kaukázusontúli szervezetét, mint a proletár nemzetköziség mintáját.

A batumi munkások harcának fellendülése komolyan nyugtalanította a kormányt. A rendőrkopók buzgón keresik a „bujtogatókat”. 1902. április 5-én Sztálint letartóztatják. Sztálin azonban (eleinte a batumi, azután — 1903. április 19-étől) — a szigorúságáról hírhedt kutaiszi, majd újból a batumi) börtönben sem szakítja meg kapcsolatát a forradalmi munkával.

1903. március elején ülésezett a kaukázusi szociáldemokrata szervezetek első kongresszusa, amelyen megalakul az OSzDMP Kaukázusi Szövetsége. A fogságban lévő Sztálint távollétében beválasztják az OSzDMP Kaukázusi Szövetségi Bizottságába. A börtönben Sztálin a II. pártkongresszusról visszatért elvtársaktól értesül a bolsevikok és mensevikek közti rendkívül komoly nézeteltérésekről. Sztálin határozottan Lenin, a bolsevikok oldalára áll.

1903 őszén Sztálint három évre Kelet-Szibériába, az irkutszki kormányzóság balaganszki kerületébe, Novaja-Uda faluba száműzik. 1903. november 27-én érkezik meg száműzetési helyére. A száműzetésben levelet kap Lenintől.

„Első ízben 1903-ban ismerkedtem meg Leninnel — mondja Sztálin. — Igaz, hogy az első ismeretség nem volt személyes, hanem látatlanban, levélváltás útján jött létre. De eltörölhetetlen benyomást tett rám, amely nem hagyott el a párton belüli munkám egész ideje alatt. Akkor Szibériában voltam száműzetésben . . . Lenin levélkéje aránylag nem volt hosszú, de ez a levél pártunk gyakorlatának merész, rettenthetetlen bírálatát és a pártnak a legközelebbi időszakra szóló egész munkaterve nagyszerűen világos és tömör kifejtését nyújtotta.”

Sztálin nem sokáig maradt a száműzetésben. Minél hamarabb szabadulni akart, hogy hozzáfogjon a bolsevik párt felépítését illető lenini terv megvalósításához. 1904. január 5-én Sztálin megszökik a száműzetésből. 1904 februárjában újból a Kaukázusban van, eleinte Batumban, azután pedig Tifliszben.

Majdnem két évet töltött Sztálin a börtönben és a száműzetésben. Ezek az évek az országban a forradalmi fellendülés további fokozódásának évei voltak. Ez alatt folyt le az OSzDMP II. kongresszusa, amely megszilárdította a marxizmus győzelmét az „ökonomizmus” felett. De a párt által szétvert régi opportunisták, az „ökonomisták” helyébe új opportunisták léptek, a mensevikek. A kongresszus után lángra kap Lenin és a bolsevikok elkeseredett harca a mensevikek, opportunista eszméik, pártszakító és bomlasztó tevékenységük ellen. A megkezdődött orosz-japán háború és a forradalom érlelődése ezt a harcot még jobban kiélesíti. A pártválságból kivezető utat Lenin a III. Kongresszus összehívásában látja. A Kongresszusért való harc az összes bolsevikok központi feladatává lett.

Ebben a harcban, a Kaukázusban Lenin biztos támasza volt Sztálin, aki a kaukázusontúli bolsevikok élén állt. Sztálin működése ebben az időszakban a mensevizmus ellen vívott elkeseredett harc jegyében folyik. Sztálin, az OSzDMP Kaukázusi Szövetségi Bizottságának tagja, Czchakaja elvtárssal együtt vezeti annak munkáját. Sztálin fáradhatatlan: rendszeresen beutazza a Kaukázusontúl körzeteit (Batum, Csiatura, Kutaisz, Tiflisz, Baku, Nyugat-Grúzia paraszt-vidékei), a régi pártszervezeteket megszilárdítja és újakat alapít; nagyszámú vitákon a mensevikekkel és a marxizmus más ellenségeivel való szenvedélyes összecsapásokban vesz részt, erélyesen védelmezi a bolsevik álláspontot, leleplezi a mensevikek és a velük kibékülésre hajlamosak politikai kontárkodását és opportunizmusát.

Sztálin és Dzsaparidze vezetése alatt „1904 decemberében a bakui munkások nagyszabású sztrájkot folytattak le, amely december 13-tól 31-ig tartott és azzal végződött, hogy Oroszország munkásmozgalmának történetében először, kollektív szerződést kötöttek a kőolajtelepek tulajdonosaival.

A Kaukázusontúl a bakui sztrájkkal kezdődött meg a forradalmi fellendülés.

A bakui sztrájk adta meg a «jelt azokra a nagyszerű akciókra, amelyek januárban és februárban egész Oroszországban lejátszódtak» (Sztálin)”.

Ez a sztrájk — mondja „A SzK(b)P történetének rövid tanfolyama” — mintegy vihar előtti villámlás volt, amely Oroszországban, a nagy forradalmi zivatar közeledtét jelezte.

Sztálin szívósan keresztül viszi Lenin direktíváit, a tömegek előtt kifejti és megvédelmezi a bolsevik eszméket, szervezi a harcot a III. pártkongresszusért. Lenin és a Kaukázusi Szövetségi Bizottság között állandó szoros kapcsolat volt. Az első orosz forradalom éveiben Sztálin vezette a kaukázusi bolsevikok egész eszmei és politikai harcát a mensevikek, az eszerek, a nacionalisták, az anarchisták ellen: E harcban a bolsevikoknak hatalmas fegyvere volt a pártirodalom. Sztálin volt majdnem valamennyi kaukázusi bolsevik kiadványnak szervezője és kezdeményezője. Az illegális könyvek, újságok, brosúrák, felhívások kiadásának a cári Oroszország viszonyai között példátlan lendületet adott.

Az OSzDMP Kaukázusi Szövetségének rendkívül merész vállalkozása és a bolsevik illegális technika kiváló mintaképe volt az avlabári titkos nyomda, amely Tifliszben 1903 novemberétől 1906 áprilisáig működött. Ebben a nyomdában nyomtatták Lenin „A proletariátus és parasztság forradalmi demokratikus diktatúrája”, „A falusi szegénységhez” c. munkáit, Sztálin füzeteit: „Néhány szó a párton belüli nézeteltérésekről”, „Két ütközet” című és egyéb brosúráit, a párt programját és szervezeti szabályzatát, tucatjával nyomtatták a röplapokat, melyeknek jelentékeny részét Sztálin írta. Itt adták ki a „Proletariatisz Brdzola” („A Proletariátus Harca”) és „Proletariatisz Brdzolisz Purceli” („A Proletariátus Harcának Kisújságja”) c. lapokat. Három nyelven, többezres példányszámban nyomtattak könyveket, brosúrákat, újságokat, röplapokat.

Döntő szerepet játszott a bolsevizmus álláspontjának védelmében, Lenin eszméinek terjesztésében és kifejtésében az OSzDMP Kaukázusi Szövetségének Sztálin szerkesztésében megjelenő lapja, a „Proletariatisz Brdzola” — a „Brdzola” méltó utóda. A „Proletariatisz Brdzola” a lenini központi pártlap, a „Proletarij” („A Proletár”) után a legjobb és legnagyobb bolsevik újság volt. Majdnem minden számában közölt Lenin-cikkeket a „Proletarij”-ból. Sok rendkívül fontos cikket írt Sztálin. Ezekben a cikkekben Sztálin, mint tehetséges vitázó, mint a párt rendkívül jelentős irodalmi és elméleti ereje, mint a proletariátus politikai vezére és Lenin hű követője lép fel. Cikkeiben és füzeteiben Sztálin egész sor elméleti és politikai kérdést dolgoz fel. Felfedi a bolsevizmusellenes áramlatok és frakciók eszmei fonákságát, opportunizmusukat és árulásukat. Az ellenségre mért csapásai mindig célba találtak. Lenin elragadtatással nyilatkozott a „Proletariatisz Brdzolá”-ról, az újság marxista következetességéről és magas irodalmi színvonaláról.

Sztálin, Leninnek leghívebb és mindvégig következetes tanítványa és bajtársa, kimagasló szerepet játszott a Kaukázusban a mensevizmus eszmei megsemmisítésében s a marxista párt ideológiai, szervezeti és taktikai alapjainak megvédésében. Sztálinnak ebből az időből származó művei mintaképei a leninizmus álláspontja következetes védelmének és kitűnnek elméleti mélységükkel, az opportunizmussal szembeni engesztelhetetlenségükkel.

„Néhány szó a párton belüli nézeteltérésekről” című kitűnő brosúrájában, két „Kutaiszi levélben s a „Válasz a »Szociál-Demokrát« -nak” című cikkében Sztálin erélyesen síkraszállt a marxista párt ideológiai alapjaiért.

A „Kutaiszi levelek”-ben (1904. szeptember-október) Sztálin élesen bírálja Plechánovnak az új „Iszkrá”-ban megjelent cikkeit, melyek Lenin munkája, a „Mi a teendő?” ellen irányultak. Következetesen védelmezve azt a módot, ahogy Lenin az ösztönösségnek és tudatosságnak a munkásmozgalomban való szerepét tárgyalja, Sztálin elvtárs ezt írja:

„A következtetés (a gyakorlati tanulság) ebből ez: emeljük fel a proletariátust igazi osztályérdekeinek tudatáig, a szocialista eszmény tudatáig, ahelyett, hogy aprópénzre váltanók ezt az eszményt, vagy, hogy hozzáidomítanók az ösztönös mozgalomhoz. Lenin megadta az elméleti alapot, amelyen ez a gyakorlati következtetés felépül. Mihelyt elfogadjuk ezt az elméleti előfeltételt, semmiféle opportunizmus nem férkőzhetik közelünkbe. Ebben van a lenini eszme jelentősége. Lenininek nevezem azért, mert az orosz irodalomban senki sem mondta ki olyan világosan, mint Lenin.”

A „Néhány szó a pártonbelüli nézeteltérésekről” c. füzet (1905 elején írta Sztálin és 1905 májusában jelent meg illegális kiadásban) a bolsevik gondolat kimagasló alkotásai közé tartozik. Közvetlenül Leninnek történelmi jelentőségű művéhez, a „Mi a teendő?“-höz kapcsolódik, s nagy erővel védelmezi és fejtegeti a zseniális lenini eszméket.

V. I. Lenin eszméinek kifejtése során Sztálin elvtárs kimutatja, hogy a szocialista tudatnak igen nagy jelentősége van a munkásmozgalom számára. Egyúttal óva int, nehogy egyoldalúan túlbecsüljük az eszmék szerepét, nehogy megfeledkezzünk a gazdasági fejlődés feltételeiről és a munkásmozgalom szerepéről. Mondhatjuk-e — kérdi Sztálin —, hogy a szocializmus minden, a munkásmozgalom pedig semmi? „Persze, hogy nem! Így csak idealisták beszélnek. Valamikor igen hosszú idő múlva a gazdasági fejlődés elkerülhetetlenül eljuttatja majd a munkásosztályt a társadalmi forradalomhoz és következésképpen kényszeríteni fogja arra, hogy megszakítson minden kapcsolatot a burzsoá ideológiával. Csak az van benne, hogy ez az út igen hosszú és fájdalmas lesz.”

„Néhány szó a pártonbelüli nézeteltérésekről” c. brosúrájában Sztálin elvtárs, miután kifejtette mélyenszántó és igen sokoldalú érvelését az ösztönös munkásmozgalom és a szocialista tudat kölcsönös viszonyának kérdéséről, a következőképpen foglalja össze a szociáldemokrácia lenini szárnyának idevágó nézeteit:

„Mi a tudományos szocializmus munkásmozgalom nélkül? Iránytű, amely, mivel nem használják, csak megrozsdásodhat, s akkor ki kellene dobni.

Mi a munkásmozgalom szocializmus nélkül? — Hajó iránytű nélkül, amely így is kiköt majd a túlsó parton, de ha iránytűje volna, sokkal hamarabb érné el a partot és kevesebb veszéllyel találkoznék.

Egyesítsétek az elsőt a másodikkal és nagyszerű hajótok lesz, amely egyenesen repül majd a túlsó part felé és teljes épségben ér révbe.

Egyesítsétek a munkásmozgalmat a szocializmussal és megkapjátok a szociáldemokrata mozgalmat, amely egyenesen halad az «ígéret földje» felé.”
(idézet:- Sztálin: Rövid életrajz – című könyvből)

„1903-ban megválasztották a szociáldemokraták Egyesült Kaukázusi Bizottságnak tagjává. Ekkoriban vette fel a Koba (fékezhetetlen) becenevet. Nem sokkal ezután forradalmi tevékenysége következményeként Kelet-Szibériába, Irkutszkba toloncolták, ahol első alkalommal kapott levelet Lenintől.

1904-ben megszökött, majd visszatért Tbiliszibe, az Egyesült Kaukázusi Bizottság élére, s Credo címmel programtervezetet készített, amiben a Párttal kapcsolatos eszméit fejtette ki. Ez év júniusában bolsevik bizottságot alapított. Decemberben a bakui munkások általános sztrájkjának élére állt. 1905 decemberében részt vett az első Összoroszországi Bolsevik Konferencián, ahol személyesen is találkozhatott Leninnel.” – doksi.hu

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

“Sztálin – Rövid életrajz 1902-1905” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Széchenyiről is lesz? “Nemzeti balos”-ok! Persze, nektek biztos Sztálin a legnagyobb magyar is.

    Admin:

    Arra a Széchenyi GRÓFRA gondolsz, aki megbolondult és öngyilkos lett?

    1. Nem,de az oroszoknak Leninnel és Sztálinnal.
      Ha nem tetszik az oldal,mit koslatsz itt.Csámcsogj a te oldaladon.

      1. Ne haragudj, ha kérdésem megzavart szamovárfényesítés közben, de válaszokból arra következtetek, hogy ti a családotok összes női tagját felajánlanátok a bevonuló orosz katonáknak, csak jönnének már! Vicces.

        1. Tévedsz.
          Nem a saját családtagjaikat, hanem a Tiedet, enyémet, övét, mindenkiét, aki nem elvtársuk.

      2. Ne haragudj, ha kérdésem megzavart szamovárfényesítés közben, de válaszokból arra következtetek, hogy ti a családotok összes női tagját felajánlanátok a bevonuló orosz katonáknak, csak jönnének már! Vicces.

        Admin:

        Ahogyan a Duna kanyart eltévesztő ditső “honvédseregünket” a Don-kanyar felé vezető útjukon várták szívrepesve a ruszki ribancok- ugye? Akik elé – alá apák vezették lányaikat, férjek a feleségeiket! Böffenetedből csakis erre tudok következtetni! Talán le kéne tenni néha – néha a pájinkásbutykost a szájról.

        1. Ej-ej Admin!
          Még mindig nem nézted meg azokat az orosz dokumentumfilmeket, amiben a szovjet partizánok beszélnek arról, milyen hálásak a magyar katonáknak, akik lőszert, élelmet adtak nekik a saját ellátmányukból és megmutatták merre menjenek, ha nem akarnak a német őrvonalakba botlani.
          Ej-ej, csak a hamis, szívednek tetsző bolsi propagandafilmek elé ülsz be tág pupillával?

          Admin:
          Én bizony csak néztem tágra nyílt pupillákkal, és hallgattam a történeteket A HELYSZÍNEKEN! Túlélőktől.És szégyenkeztem, hogy magyar vagyok.

          Ezen túlmenően van egy alapigazság, amit az új tanítások valamiért nem különösebben feszegetnek: MIT KERESTÜNK MI OTT?
          Tudom-tudom a magyarázatotokat: Ídeserdélyt kerestük ott!

          Amikor aztán a románok elvitték öregapám lovait, az öregem – állítólag – megállapította: megtalátuk!

          1. MZ/X szerint:
            2018-09-14 – 19:24
            Talán nem.
            Amennyiben hihetek anyámnak.
            De itt sokakat biztosan…..

            Admin!
            Milyen magyar vagy ,
            amikor a hajdani magyarokat olyan dolgokkal vádolod rendszer szinten,
            ami egy nem igazolható,
            csak az akkori ellenség rágalmazása szerint, másrészt az akkori bolsevik propaganda elvárása szerint.
            Másrészt, még ha részben igaz is lenne netalán,
            egy saját nemzetét valamire becsülő nem gyalázza az ősei emlékét meg;
            még a németek sem hangoztatják, hogy anno mennyi embert gyilkoltak le az ősei, csak a merkel féle német ….. némberek, no neki meg nem az elődei.
            Segítek: semmilyen!

            De érdekes,
            hogy a románok, akik a történelemből mindig is a fosztogatásukról, rablásaikról , civileket gyilkolászásukról voltak hírhedtek,
            nem hangoztatják nap-mint nap, hogy mennyi gazemberséget követtek el más népek ellen!
            Jó lenne , a szem előtt tartanád, mennyivel nemzetiebbek még a gyilkos románok is tenálad!

            Számtalanszor kitárgyaltuk már, hogy mit kerestünk ott.
            Kényszer volt,
            hogy a német megszállást elkerüljük, mert különben akkor már 1941-ben minden zsidó honfitársunkat deportálták volna a németek, nem csak a vidékiek nagy részét.
            Valamint tudom,
            nem jut el a tudatodig annak a jelentősége, hogy a románok 800.000 katonával , a szlovákok 2 hadosztállyal már az első naptól fogva vállvetve a németekkel vettek részt a Szovjetunió elleni harcokban.

            A másik oltári nagy hazudozásotok,
            hogy frontvonalban nem kószálgathattak a katonák, hiszen könnyen foglyul eshettek volna, vagy könnyebben megszökhettek volna; ezért csak alakzatban teljesítettek szolgálatot, javarészt a lövészárkukból ki sem mozdulva; igen kemény fegyelmi követelmények mellett, mint általában minden normális hadviselő hadseregben.
            A magyar bakákat vonaton zárt rendben szállították ki a frontzónába, nem folytattak támadó hadműveletet,
            mivel a németek maguk is jórészt csak az állások biztosítását várták el a 160.000-nyi magyar katonától, hogy helyt álljanak az onnan kivont német katonák helyén. Persze volt némi partizánok elleni harc is részben a feladata pár egységnek, aminek nem tudtak (akartak) megfelelni.

            A hátország Ukrajnát (akik nem is oroszok) meg nem kellett megszállni, mivel az ukránok is felszabadítóként fogadták a németeket, mintsem inkább az ukránokat megfékezni az önhatalmúlag folytatott progromokban.
            Természetes,
            hogy később a Szu részeként az ukrán elvtársak is igyekeztek kimosakodni saját bűneikből és mindent, még az általuk elkövetettet is a támadó németekre és szövetségeseikre kenni.
            (Ezzel nem felmentve persze a központi szövetséget, a ténylegesen elkövetett attrocitások alól.)

            A Don kanyarból a visszavonulás,
            meg mivel rendezetlen állapotban folyt, azt hiszem a menekülő, életüket féltő , sok esetben lefagyott ujjú- lábú , éhező katonáknak nagyobb gondjuk volt az ellenség előli menekülés, az életük mentése, a mielőbbi hazajutás, mintsem egy kóbor numera lezavarása.

            De akinek kirándulnak otthonról,
            azoktól ne is várjunk semmi ésszerű és logikus gondolkodást, valós tényismeretet, azoknak marad a hazug bolsevik propaganda és akár pl. a lengyelek szidalmazása, hogy a katyini vérengzést is csalárd módon az orosz elvtársaikra igyekeznek fogni……ja, ezt már az oroszok is beismerték, legfeljebb kommunista polgártársaink nem.

            Hogy “öregapád” kommunista volt-e nem tudom, de arról bizonyára nem tudott, hogy akkoriban az erdélyi 3 millió román szinte többsége kiválóan beszélt magyarul és az is egy kis logikus gondolkodással érthető, hogy az erdélyi magyarokat a román hadvezetés miért nem küldték Magyarország megszállására harcolni;
            másrészt mint minden népben az erdélyi magyarok között is voltak kollaboránsok, akik személyi előnyökért segítették a románokat; kb. annyira se , mint ti az oroszokat a magyarság elébe helyezitek.

      1. Moszkvában biztosan nem tanítottak többet,
        mert akkor kevesebb kapacitás maradt volna Marxra, Engelsre, Leninsre, Sztálinra, Beríjára, stb.

  2. Ez a dzsugasvili gyerök miért is volt börtönben?
    Miért is volt számonűzve Szibériába?
    Csak nem bankrablásért? Csak nem egyéb köztörvényes bűnökért?
    Ugye nem?
    Biztosan azért száműzték, mert törvénytisztelő, becsületes gyári munkás volt. Csak annyira szerette az embereket, hogy kommunista lett…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..