A baloldali emberek értékrendje

Milyen a baloldali ember erkölcse?

A baloldaliság alapgondolata a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”. A baloldal olyan társadalmat akar, ahol ez megvalósítható. Ez a népi demokrácia keretében működő szocializmus, ami elvezet a kommunizmushoz, ahol már nincs szolgaság, élősködés és kizsákmányolás. A szocializmus átmeneti társadalom a dolgozó nép érdekében szervezve, de ha az egyéni érdekek erősen kedveznek még a kapitalizmusnak, akkor a proletárdiktatúrának meghatározó szerepe van. A szovjetunió és a népi demokráciák kénytelenek voltak ezen az úton járni. Minden eredményük ellenére az egyéni érdek győzött a közösség érdeke felett és visszajött a kizsákmányolók diktatórikus hatalma, a polgári „demokrácia”.

Miért nem valósíthatja meg a baloldali értékeket a polgári „demokrácia”?

A polgári „demokrácia” klasszikus alapgondolatát a kapitalizmus nem valósíthatja meg, mert a termelőeszközök magántulajdona ezt nem teszi lehetővé. A kapitalista gazdaság célja a tőkések minél nagyobb profitja, ami a konkurencia miatt a proletár minél nagyobb kizsákmányolását is jelenti. A kizsákmányolás és az élősködés az maga a kapitalizmus, ami alapvetően ellenkezik a baloldali erkölccsel. A polgári parlamentek kizárólag a kapitalisták érdekeit tükrözik, ami a baloldal elveivel szembeni ellenséges diktatúra megvalósulása. A kapitalista gazdaság a proletár bérrabszolgák kizsákmányolásán alapul, a polgári parlamentben ezért nem lehet képviselője a többségnek, a népnek, a szolgáknak. A létszámarányosan sokkal nagyobb népképviselő hamar elnyomná az élősködők érdekeit, ha ezt diktatúrával nem nyomná el a polgári „demokrácia”. A jobboldalnak meg kell értenie és értik is, a nép kizsákmányolása nem valódi érdeke a prolinak, ezt csak diktatúrával lehet érvényesíteni.

Miért lehet azt mondani, hogy a polgári „demokrácia” diktatúra a proletár bérrabszolgáknak, a népnek?

Mivel a polgári „demokráciában” a proletár bérrabszolga sem a gazdasági, sem a politikai hatalomban nem vesz részt, az érdeke sehol sincs érdemben képviselve, ami így polgári diktatúra, még akkor is, ha a jogállami keretek érvényesülnek. A törvényhozásban a dolgozó nép érdeke, mint a legnagyobb tényező nem szerepel sehol, mert semmilyen hatalma nincs, és erről gondoskodik a tőkésállam, hogy ne is legyen.

Miért nem érvényesül a szabad választási lehetőség a polgári „demokráciában”?

A demokrácia az nem lehet népuralom a kapitalizmusban. A demokráciában az érdekek megjelennek a törvényhozói joggal rendelkező parlamentben. Az érdekelteknek képviselővel kell rendelkezniük, de a dolgozó népnek, a többségnek nincs képviselője a kapitalista parlamentben. A kapitalisták képviselői, a dolgozók osztályellenségei hozzák a törvényeket, a kapitalista érdekeknek megfelelően. A választások befolyásolásához szükséges minden eszközzel a kizsákmányolók rendelkeznek, így a választás csak arról szólhat, ki fogja legközelebb kizsákmányolni a dolgozókat, melyik kapitalista érdekcsoport érdekei valósulnak meg.

Lenin
A marxizmus három forrása és három alkotórésze
„Marx tanítása az egész civilizált világon a burzsoá tudománynak (a hivatalosnak és a liberálisnak egyaránt) legnagyobb ellenségeskedését és gyűlöletét váltja ki maga ellen. A burzsoá tudomány a marxizmusban valami „ártalmas szekta „-félét lát. Más állásfoglalást nem is lehet tőle várni, mert „elfogulatlan” társadalmi tudomány nem lehetséges olyan társadalomban, amely az osztályharcon épül fel. Így vagy amúgy, de az egész hivatalos és liberális tudomány védelmezi a bérrabszolgaságot, a marxizmus viszont könyörtelenül hadat üzen ennek a rabszolgaságnak. A bérrabszolgaság társadalmában elfogulatlan tudományt várni — ez éppoly bárgyú naivság lenne, mint elfogulatlanságot várni a gyárosoktól abban a kérdésben, hogy fel kell-e emelni a munkások bérét a tőke profitjának rovására.

De ez még nem minden. A filozófia története és a társadalmi tudományok története teljes világossággal mutatja, hogy a marxizmusban nyoma sincs semmiféle „szektáriusságnak”, hogy a marxizmus nem valami begubózott, megcsontosodott tanítás, amely a civilizált világ fejlődésének országútjától távol jött létre. Ellenkezőleg, Marx lángelméje éppen abban nyilatkozik meg, hogy azokra a kérdésekre adott választ, melyeket az emberiség leghaladottabb elméi már felvetettek. Marx tanítása a filozófia, a politikai gazdaságtan és a szocializmus legnagyobb képviselői tanításának egyenes és közvetlen folytatásaként jött létre.

Marx tanítása mindenható erejű, mert igaz. Teljes és összhangzatos tanítás ez, mely az embereknek egységes világnézetet nyújt, olyat, mely semmilyen babonával, semmilyen reakcióval, a burzsoá elnyomás semmilyen védelmével nem egyeztethető össze. Jogos örököse a legjobbnak, amit az emberiség a XIX. század folyamán a német filozófia az angol politikai gazdaságtan, a francia szocializmus képében alkotott.

társadalmi érdek az egyéni felett. kooperáció. társadalmi újraelosztás.

A marxizmusnak erről a három forrásáról és egyben három alkotórészéről fogunk röviden beszélni.

A marxizmus filozófiája a materializmus. Európa egész újabb-kori története folyamán s különösen a XVIII. század végén Franciaországban, ahol döntő harc játszódott le mindenféle középkori limlom ellen, az intézményekben és az eszmékben uralkodó hűbériség ellen, a materializmus bizonyult az egyetlen következetes filozófiának, mely hű maradt a természettudományok minden tanításához, ellenségesen állt szemben a babonákkal, az álszenteskedéssel stb. A demokrácia ellenségei ezért minden erejükkel azon voltak, hogy „megcáfolják”, aláássák, megrágalmazzák a materializmust, és védelmükbe vették a filozófiai idealizmus különböző formáit, amely végeredményben, egy vagy más módon, mindig a vallást védelmezi vagy támogatja.

Marx és Engels a legelszántabban síkra szálltak a filozófiai materializmusért, és nem egyszer magyarázták, milyen mélységesen hibás bárminemű eltérés ettől az alaptól. Nézeteik a legvilágosabban és legrészletesebben Engels „Ludwig Feuerbach” és „Anti-Dühring” c. műveiben vannak kifejtve, amelyek éppúgy, mint a „Kommunista Kiáltvány”, minden öntudatos munkás kézikönyvei.

De Marx nem állt meg a XVIII. század materializmusánál, hanem továbbfejlesztette a filozófiát. Gazdagította a német klasszikus filozófia, különösen Hegel rendszerének vívmányaival, amely egyébként Feuerbach materializmusához vezetett. E vívmányok legfőbbje a dialektika, vagyis a fejlődésről szóló tanítás, annak legteljesebb, legmélyebb és minden egyoldalúságtól mentes formájában, az örök fejlődésben levő anyagot tükröző emberi tudás viszonylagosságáról szóló tanítás. A természettudomány legújabb felfedezései — a rádium, az elektronok, az elemek átalakulása — fényesen igazolták Marx dialektikus materializmusát, a polgári filozófusok tanai ellenére, akik „újra” visszatérnek a régi, rothadt idealizmushoz.

Elmélyítve és kifejlesztve a filozófiai materializmust, Marx végig is vitte azt: a természetre vonatkozó megismerését kiterjesztette az emberi társadalom megismerésére. Marx történelmi materializmusa a tudományos gondolkodás hatalmas vívmánya volt. A történelemre és a politikára vonatkozó nézetekben eladdig uralkodó zűrzavar és önkény helyébe bámulatosan egyöntetű és összhangzatos tudományos elmélet lépett, amely megmutatta, hogyan fejlődik a társadalmi életnek egyik formájából — a termelőerők növekedése következtében — egy másik, magasabb-rendű forma, — például a jobbágyrendszerből a kapitalizmus.

Mint ahogy az emberi megismerés visszatükrözi a tőle függetlenül létező természetet, vagyis a fejlődésben levő anyagot, éppúgy az ember társadalmi megismerése (azaz a különböző filozófiai, vallási, politikai stb. nézetek és tanítások) visszatükrözi a társadalom gazdasági szerkezetét. A politikai intézmények a gazdasági alapon emelkedő felépítmények. Látjuk például, hogy a modern európai államok különböző politikai formái arra szolgálnak, hogy megszilárdítsák a burzsoázia uralmát a proletariátus felett.

Marx filozófiája a végigvitt filozófiai materializmus, mely az emberiségnek — különösen pedig a munkásosztálynak — a megismerés hatalmas eszközeit adta.

Marx, miután felismerte, hogy a gazdasági szerkezet az az alap, amelyen a politikai felépítmény emelkedik, mindennél nagyobb figyelmet fordított ennek a gazdasági szerkezetnek a tanulmányozására. Főművét — „A tőké”-t — Marx a modern, vagyis a kapitalista társadalom gazdasági szerkezete tanulmányozásának szentelte.

A Marxot megelőző klasszikus politikai gazdaságtan Angliában, a legfejlettebb kapitalista országban, alakult ki. Adam Smith és Dávid Ricardo, a gazdasági szerkezetet tanulmányozva, megvetették a munkaértékelmélet alapját. Marx folytatta az ő művüket. Szilárdan megalapozta és következetesen továbbfejlesztette ezt az elméletet. Kimutatta, hogy minden áru értékét az áru előállítására fordított társadalmilag szükséges munkaidő mennyisége határozza meg.

Ott, ahol a polgári közgazdászok tárgyak közötti viszonyt láttak (áru cseréjét áru ellenében), Marx ott emberek közötti viszonyt tárt fel. Az áruk kicserélése az egyes termelők közötti, a piac közvetítésével létrejött kapcsolatot fejezi ki. A pénz azt jelenti, hogy ez a kapcsolat egyre szorosabbá válik, és elszakíthatatlanul egy egésszé fűzi össze az egyes termelők egész gazdasági életét. A tőke ennek a kapcsolatnak további fejlődését jelenti: áruvá válik az ember munkaereje. A bérmunkás eladja munkaerejét a föld, a gyár, a munkaeszközök tulajdonosának. A munkás munkanapjának egy részét arra fordítja, hogy fedezze önmaga és családja fenntartásának költségeit (munkabér),” a munkanap másik részében pedig ingyen dolgozik, a kapitalistának termeli az értéktöbbletet, a profit forrását, a tőkésosztály gazdagságának forrását.

Az értéktöbbletről szóló tanítás Marx gazdasági elméletének sarkköve.

A tőke, melyet a munkás munkája hozott létre, elnyomja a munkást, tönkreteszi a kistulajdonosokat és létrehozza a munkanélküliek hadseregét. Az iparban a nagyüzem győzelme szembeötlő, de a mezőgazdaságban is ugyanezt a jelenséget látjuk: a nagyüzemű kapitalista mezőgazdaság fölénye egyre nő, a gépek alkalmazása egyre nagyobb méreteket ölt, a parasztgazdaság a pénztőke hurokjába kerül, hanyatlik és tönkremegy az elmaradt technika nyomása alatt. A mezőgazdaságban mások a kistermelés hanyatlásának formái, de maga a hanyatlás kétségtelen tény.

A kistermelést tönkretéve, a tőke a munka termelékenységének fokozódását idézi elő, és monopolhelyzetet teremt a legnagyobb tőkések egyesülései számára. A termelés maga egyre társadalmibbá válik, a munkások százezrei és milliói kapcsolódnak be a tervszerű gazdasági szervezetbe, — de a közös munka termékét elsajátítja a maroknyi tőkés. Nő a termelés anarchiája, egymást érik a válságok, egyre veszettebb a hajsza a piacok után, egyre bizonytalanabb a néptömegek megélhetése.

A tőkés rendszer, amikor a munkásoknak a tőkétől való függését fokozza, egyszersmind létrehozza az egyesített munka óriási hatalmát.

Marx végigkísérte a kapitalizmus fejlődését az árugazdaság első csíráitól, az egyszerű cserétől, legmagasabb formájáig, a nagyüzemi termelésig.

S valamennyi kapitalista ország tapasztalatai, a régieké és az újaké egyaránt, évről évre mind több és több munkásnak mutatják meg szemléltetően Marx e tanításának helyességét.

A kapitalizmus az egész világon győzött, de ez a győzelem csak előjátéka a munka győzelmének a tőke fölött.

Amikor a jobbágyrendszert megdöntötték és világra jött a „szabad” kapitalista társadalom — legott kitűnt, hogy ez a szabadság nem más, mint a dolgozók elnyomásának és kizsákmányolásának új rendszere. Nyomban különféle szocialista tanok keletkeztek, mint ennek az elnyomásnak tükröződései, és mint tiltakozás ellene. Ámde a kezdeti szocializmus utópikus szocializmus volt. Bírálta a kapitalista társadalmat, elítélte, átkozta, megsemmisüléséről álmodozott, egy jobb rendről képzelgett, igyekezett meggyőzni a gazdagokat a kizsákmányolási erkölcstelenségéről.

Az utópikus szocializmus azonban nem tudta megmutatni az igazi kivezető utat. Nem tudta sem a kapitalista bérrabság lényegét megmagyarázni, sem a kapitalizmus fejlődésének törvényeit feltárni, sem azt a társadalmi erőt megtalálni, amely képes arra, hogy egy új társadalom alkotója legyen.

Közben azok a viharos forradalmak, amelyek a hűbériség, a jobbágyrendszer bukásával Európában mindenütt és főleg Franciaországban együtt jártak, mind szembeötlőbben tárták fel az osztályok harcát, mint az egész fejlődés alapját és mozgatóerejét.

A politikai szabadság egyetlen győzelmét sem vívták ki a jobbágytartók osztálya felett anélkül, hogy ne kellett volna elkeseredett ellenállással megküzdeni. Egyetlen kapitalista ország sem alakult ki többé vagy kevésbé szabad demokratikus alapon anélkül, hogy a tőkéstársadalom különböző osztályai élethalálharcot ne vívtak volna egymással.

Marx zsenialitása abban áll, hogy ebből mindenki másnál előbb tudta levonni és következetesen keresztülvinni azt a tanulságot, amelyre a világtörténelem tanít. Ez a tanulság az osztályharcról szóló tanítás.

Az emberek a politikában mindig az ámítás és önámítás együgyű áldozatai voltak és lesznek, amíg meg nem tanulják azt, hogy akármelyik erkölcsi, vallási, politikai és szociális frázis, nyilatkozat, ígéret mögött felismerjék az egyik vagy a másik osztály érdekeit. A reformok és javítgatások híveit a régi rend védelmezői mindig rá fogják szedni, amíg azok meg nem értik, hogy minden régi intézmény, bármily képtelenek és rothadtnak lássék is, egyik vagy másik uralkodó osztály erejére támaszkodik. Arra pedig, hogy ezeknek az osztályoknak az ellenállását megtörjük, csak egy mód van: meg kell találni magában a bennünket környező társadalomban, fel kell világosítani és harcra kell szervezni azokat az erőket, amelyek olyan erővé válhatnak – és társadalmi helyzetüknél fogva olyan erővé kell válniok -, mely képes arra, hogy a régit elsöpörje, s az újat megalkossa.

Csakis Marx filozófiai materializmusa mutatta meg a proletariátusnak a kivezető utat abból a szellemi rabságból, amelyben az összes elnyomott osztályok mindmáig tengődtek. Csakis Marx gazdasági elmélete magyarázta meg a proletariátus valódi helyzetét a kapitalizmus általános rendjében.

Szerte a világon — Amerikától Japánig és Svédországtól Dél-Afrikáig — sokasodnak a proletariátus önálló szervezetei. A proletariátus pedig, osztályharcát folytatva, felvilágosul és nevelődik, megszabadul a polgári társadalom előítéleteitől, egyre szorosabban tömörül, s megtanulja helyesen felbecsülni sikereit, megedzi erőit és feltartóztathatatlanul növekszik.”
 (idézet: – Lenin Válogatott Művei 1. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

 

“A baloldali emberek értékrendje” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Most ez a botcsinálta akárki sala idemásolgatja az összes komcsi könyvet. Szép gondolat a balradtól, de eredménytelen.

    Ráadásul a mai társadalom amelyik már rég túlhaladta ezeket az időket amikben ezek az irományok készültek, nem vevő ideológiákra. A mai társadalom éli a maga világát a lebutított fogyasztói társadalmában és nem vevő ideológiákra és nem akarja, nem is tudja beskatulyázni magát bal vagy jobb rendszerbe. Aki megpróbálja hazudik és önbecsapás. Mondhatom én hogy kommunista vagyok, meg az egész családom ha nem igaz. Nem mert nem tud a mai világban kommunistaként létezni, nincs meg hozzá sem a társadalmi sem a politikai keret. A mai pártok, ellenzék és kormány is nem tud betagozódni klasszikus politikai bal vagy jobb oldalra. Teljesen értelmetlen idemásolni nap mint nap a kommunista könyveket. Attól sala sem lesz történész.

    1. Vannak jó könyvek is, csak nem találja. A Lenin idézet jó, ezt kellett volna az írás elejére tenni. A marxizmus, mint tudományos gondolkodás a társadalomról, ma is élő és aktuális. De, nem kell Marxot sem isteníteni, nem volt tévedhetetlen. …”a „Kommunista Kiáltvány”, minden öntudatos munkás kézikönyvei.” Kommunista Kiáltvány nem tudományos mű. Számos kitételét az eltelt másfél évszázad nem igazolta. A marxi életmű lenini tagolása szerinti „dialektikus materializmus” ma is rendben van. A marxista gazdaságelmélet némi aktualizálás után szintén. A kapitalizmus politikai gazdaságtanának van logikája, racionalitása. (A szocializmus politikai gazdaságtana voluntarista, irracionális és tudománytalan.) A gondok a politikaelmélettel, a „tudományos szocializmussal” vannak. A „történelmi materializmus” elemzései, meghatározásai okságiak, azaz a történések nem véletlenek. A kauzális determináció: „a világ állapota egy bizonyos időpontban együtt a természeti törvényekkel meghatározzák a világ későbbi állapotait.” (Wiki) A természet nem ilyen: a fizikai törvények csak a történések valószínűségét képesek megjósolni, magukat a bekövetkező eseményeket nem. A társadalmi folyamatok esetében is legfeljebb annak esélyét, elvárhatóságát tudjuk meghatározni, hogy miként alakulnak majd az események. (A bolsevikok akarnokságáról most ne beszéljünk.)
      A cikk észosztó része ismétli a marxista- leninista katekizmus sablonjait. Kornai Jánost idézve: „az a kijelentés, miszerint a liberális demokrácia a burzsoázia diktatúrája, elmossa a határokat a demokrácia és a diktatúra valós természete között, nem vizsgálja az emberi jogok és a demokratikus intézmények közti összefüggéseket.” Ismétlés: A marxizmus-leninizmus áltudomány, melynek célja a sztálini pragmatizmus ideológiai alátámasztása, egyféle hittan.

  2. Tévedsz realitás van kommunizmus 2018-ban Magyarországon egy szük rétegnek.

    NEKIK ALANYI JOGON JÁR A KÖZPÉNZBÖL INGYEN MINDEN.

    De akkor ezek a kiváltságos kommunizmusban élök,ne háborodjanak fel
    mikor a pénzszállito autoval lelép a kommunizmusbol kirekesztett pénzszállitoauto söförje.

    Tisztelt belvárosi Rogán Antalok akik közpénzböl kommunizmusba éltek,és mindent megkaptok ingyen. Ez a söför is közétek akar tartozni,ti mutatátok neki a példát.

    1. A Zalai pártfogolt asszonyunk megkapta a germán multitol a juliusi fizetését
      48 ezer ft.
      Egy hét tábpénz levonás,33% letiltás,10% bérlevonás után.
      Miért vonták le a 10%-kot?
      Mert rossz volt a gép amin dolgozott,és megpötyölte a stekert.

      Megkérdezte: Igor ezért legyek becsületes?

      Én most azt válaszoltam neki.
      Ezért nem érdemes igazad van.

      Na figyeljetek faszopok nem fogjuk a munkásaitok fizetését kipotolni,hogy honapvégére ne dögöljön éhen. Neked dolgozik? Akkor fizesd meg buzi, legalább annyit ami a szállásra ételre elég.

      Ha meg nem megy inkább hadjátok az egészet a picsába azt fejezétek be a termelést.

      1. Azért került tábpénzre mert a rosszgép lenyuzta az ujárol a bört.
        Vérholyag keletkezett az uján,és sirva dolgozta végig a 8 orát fájdalmában.
        Azt az orvos kiirta.

        Most egy másik koléganöje sir a fájdalomtol,mert nincs az uján bör.
        De a gyerekeknek enni kell az anyuk sir,mert husig hasit az ujakon a gépkar.
        8 orát végig dolgozni vérholyaggal közben egyre jobban fáj?
        Azt még megis büntetnek érte.

    2. Kedves Igor.
      Nem tudom, hogy milyen nációhoz tartozol, ezért nem tudom azt sem, hogy ismered e Váci Mihályt a költőt, aki valamikor ’67-ben adta ki a Százhuszat verő szív című verseskötetét, amelyből ajánlom figyelmedbe a “Mai dialektika” című verset. Ha elolvasod meglátod, hogy az általad említettek nem a politikai hovatartozástól, sokkal inkább a hatalom birtoklásához köthetőek, kortól függetlenül.

  3. Ha a kommunizmus, vagy a szocializmus olyan jól sikerült volna, lehet a Finn, Svéd stb. kizsákmányoló, imperialista, népellenes, rablógazdaság, a társadalmat elnyomó rendszer már nem működne! Sajnos a szochyalyhsta rendszer nálunk úgy működött, hogy vagy a kiskopasz zsidó verőlegényei osztották a népjólétet, vagy a következő kádári rendszerben, ugyanazon módon, mint ma, a sógor koma kiszhes titkár , vagy a párttitkár seggét kelletthh nyalni, hogy előrébb léphessél! Ma ugyanez megy, más díszletek mellett, Hogy a nép át lett verve? Nem kétséges, na ez kinek a hibája?

  4. Az 1800.-as évek végétől vált szinte kötelezővé a materialista szemlélet mindenféle tudományágban.
    Ez mindmostanáig érvényben van. Ha valaki kutatásai közben a materializmussal ellentétes valamit fedez fel, akkor azt a megfigyelést, kutatási eredményt kötelezően el kell vetni, a továbbiakban nem szabad vele foglalkozni.
    Magyarán a mai tudomány a homokba dugja a fejét, mert a quantumfizikai kutatások bebizonyították, hogy létezik a fizikai anyagon kívül a szellem, és a lélek. Bár ők tudatnak, és szingularitásnak nevezték el, ( a szingularitás végtelen kiterjedést jelent) ez ne zavarjon meg senkit 😀
    A materializmus mindent a végletekig le akar egyszerűsíteni.
    Mikor keresni kezdték a legkisebb anyagi alkotóelemet rájöttek, hogy ilyen nincs. Sőt rájöttek, hogy az atomon belül is egy egész világ van. A Világegyetem holografikus felépítésű.
    A materialisták azt gondolták, hogy a sejt “csak egy kolloid pötty”, valami egyszerű vegyi anyagok keveréke.
    Mikor végre az 1950.-es évek végén feltalálták az elektromikroszkópot, és beleláttak a sejt felépítésébe, rájöttek, hogy óriásit tévedtek. Egyetlen “egyszerű” egysejtű belső felépítése, működése annyira bonyolult, hogy szinte feltérképezhetetlen. Ugyanis több millió! “vegyipari gépsor” található benne.
    Az információelméletre már ki sem térek.
    “Sötét anyag”, ami a Világegyetem 97%-át!!! alkotja! Mi az? Hogyan létezik, ha anyagi eszközökkel nem is szerezhetünk róla tudomást, csak a gravitációs anomáliák jelezték a létezését…

    A materializmus, mint magyarázat a világra, tarthatatlan. Persze a jó 200 éves lendülettől még pörög rajta pár öreg “professzor”, de a fent említett tények lassan-lassan beszivárognak majd a köztudatba is.
    Lehet homokba dugni a fejeket, lehet mondani, hogy ez csak mese, de ezzel csak saját butaságát nyilvánítja ki (aki ilyeneket ír).
    Aki nem hiszi, járjon utána!
    A materializmuson alapuló összes izmust, “tudományos magyarázatot”, ki lehet dobni végre a szemétre!

    1. Kontroll szerint:
      2018-08-13 – 16:04
      Materializmus, vagy idealizmus? Anyagelvűség, vagy a tudat elsőbbsége? Valójában nem kardinális kérdés. Mindegy, hogy a törvényeket, törvényszerűségeket írták, kódolták, programozták, avagy a nagy számok törvénye szerint alakultak a dolgok, zajlanak az események. A kiindulás, az eredet nem axióma, bizonyítás hiányában bármikor megkérdőjelezhető. Ezért lényegtelen. A hangsúly a megismerhetőségen, ill. annak korlátain van. „…a tudomány csak visszatükrözi a megismerőtől függetlenül létező objektív törvényszerűségeket. … A törvények fontos jellegzetessége a tendenciaszerűség, amin azt értjük, hogy az egyes törvények a valóság bonyolult szövevényében, véletlenek metszéspontjain csak megközelítően érvényesülnek.” (Kislexikon) Nagyon igaz ez a definíció a társadalomtudományokra is.

  5. Azért kell olyan társadalmi-gazdasági forma, amelyben nincs semmilyen kötelezően az emberekre erőszakolt világnézet, valamilyen kötelező “izmus”.
    Természetesen lehet, sőt kell is vitázni, mindenki bizonyíthatja az igazát. De, ha valaki ezekben a vitákban győz, az nem jelenti azt, hogy akkor az holnaptól mindenkinek kötelező…

    Hogy a cikk címéről is elmondjam a véleményem:
    A baloldali emberek értékrendje az, hogy ki kell irtani mindenkit (vagy “átnevelni”) aki nincs velük egy véleményen. Mert ők a dolgozó nép oldalán állnak, és aki ezt nem érti, azt meg kell ölni.
    Nohát 😀
    Én “sajnos” ideológiailag képzetlen vagyok, és nem értem meg , hogyan lehet egy diktatúra egyben demokrácia is?

  6. Kontroll szerint:
    2018-08-13 – 19:09

    “Én “sajnos” ideológiailag képzetlen vagyok, és nem értem meg , hogyan lehet egy diktatúra egyben demokrácia is?”

    Nézz ki az ablakon…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..