A jobboldaliak embertelen sötét lelkivilága

Milyen erkölcsű a jobboldali „ember”?

„A jobboldal azon politikai eszmék, ideológiák csoportja, melyek fő jellemzője a társadalom hierarchikus felépítésének elfogadása, az emberek közötti társadalmi és anyagi egyenlőtlenség adottságként kezelése és helyeslése.” Wikipédia ; a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériesség” helyett. Minden polgári irányzat jobboldali és minden formája embertelen kizsákmányolás.

A jobboldali erkölcsű „ember” jogosnak véli a kapitalisták kizsákmányolás útján történő gazdagodását, ami dolgozó emberek kifosztása; az öntudatos civilizált ember számára ez tűrhetetlen és vérlázító; a jobboldal hívei, ezért civilizálatlan „emberek”. A proletár dolgozó, ha öntudatára ébred, akkor ezt világosan látja és már ki is nyílik a bicska a zsebében. A következő lépésre már kommunista is lehet. Ezért nehéz harcolni a kommunisták ellen, mert minden dolgozó potenciális kommunista és csak öntudatlan, civilizálatlan csőcselékké nevelve lehet kordában tartani. A proletár dolgozók érdekei kibékíthetetlenek a kapitalistákkal, mert a kizsákmányolás az embertelen megalázó élősködés, amint erre rájön a proli, akkor bajban lesznek az kizsákmányolók. Ehhez elég lehet egy súlyos világméretű katasztrófa is, ami fényesen megmutatja a dolgozó népnek jobboldal valós élősködő oldalát, ez néhányszor megtörtént már, amikor a nép átvette a hatalmat és büntette az urakat.

Mi a jobboldali erkölcs valóságos oldala?


A jobboldali erkölcs természetesnek tartja a felsőbbrendűségre, a kizsákmányolásra épülő gazdaságot, és az ezzel járó élősködést, pedig ez bűn az ember, az emberiség ellen; szerintük a társadalmat a gazdaságot üzemeltetni csak akkor lehet, ha az egyéni érdeket a többi ember és így a közösség érdeke fölé helyezik. Ez a nézet a valóságban a másik ember kizsákmányolását vonja maga után; továbbá szerintük, a kapitalizmus, ami kizsákmányolás és élősködés, a kizsákmányoltnak is a legjobb; így a jobboldali erkölcs alapján következik, hogy nem is lehet csak a kizsákmányoláson alapuló társadalom; ez azonban élősködés a dolgozó nép felett. A felsőbbrendűséget képviselő jobboldali erkölcs elítéli azt, aki ez ellen lázad és a valódi demokráciát hirdeti, a kizsákmányolás nélküli népi demokráciát. A jobboldali erkölcs szerint elkerülhetetlen az emberiség megosztása szolgákra és élősködőkre, ami csak diktatúrában valósulhat meg. De milyen „ember” az, akinek ez az erkölcse? Ez az alacsonyabb rendű erkölcs a jobboldal embertelenségének bizonyítéka, hiába tarják magukat felsőbbrendűnek, Ők csak civilizálatlan élősködők. A jobboldali erkölcsű nem érti, hogy a kapitalizmus nem működik embervásár nélkül; a bérrabszolga, megvásárolt munkaerővel rendelkező dolgozó proletár ember, a nép. Mivel a civilizálatlan jobboldali nem szoktatható le az élősködésről ezért a proletárdiktatúra ellenük elkerülhetetlenül szükséges.

A jobboldali „ember” civilizálatlan erkölcse miatt képtelen a világot emberségesen, változásában, fejlődésében, összefüggéseiben, dialektikusan értelmezni, mert alapvetően érdeke felszínesen, idealista módon szemlélni a világot; tudatát a léte határozza meg, így valós vagy vélt érdeke az embertelen kizsákmányolás jogosságának elfogadása. Ez vezeti arra, hogy embertársait és a világot a saját embertelenségében vizsgálja, értelmezze. Az embertársai gyengeségét kiszolgáltatottságát embertelenül kihasználja saját hasznára, ami a kapitalizmus törvényszerű jellemvonása. Ha kell, képletesen mondva megeszi embertársát, elveszi létfeltételeit, ami megmutatkozik a munkanélküliség, szegénység, éhínség, háború, és a kizsákmányolásban, és erre a kapitalizmusban törvényes lehetősége van, ami egy modern barbárság. A jobboldali erkölcsű „ember” szerint az embertársai kizsákmányolása, ami élősködés az természetes, ezt megváltoztatni csak utópia lehet, ilyen az ember természete, de valójában ez embertelen, amit nem ért, és szerinte, aki ez ellen tesz, azaz emberi természet ellen vét, ezért a „felsőbbrendű embernek” természetes joga embertársai feletti uralom.

A jobboldali „ember” ismérve: ha lehetősége van embertársai felett uralkodni, élősködni, akkor azt kihasználja. De az olyan „ember” akit kizsákmányolnak és ezt mégis jónak tarja, annak nincs emberi méltósága, gerinctelen erkölcsű öntudatlan csőcselék csupán.

A felsőbbrendűség alapján való élősködéshez szükséges az öntudatlan csőcselék is, ehhez pedig a valóság hamis idealista felszínes embertelen világnézete az elmék manipulálására, ami elvezet a saját érdekről való lemondásnak az élősködők javára. Az igazi jobboldali az, aki ténylegesen képes élősködni, aki felett élősködnek és mégis az élősködés, a kapitalizmus híve az buta, és az öntudatlan csőcselékek közé való.

A jobboldalinak embertelen ösztöne vezérli cselekedeteit, és ezért nem is érti, hogy emberként hogyan kell viselkednie embertársaival. Az erkölcse az erősebb „ember-állat” uralkodása a többi embertársán élősködve. Nagyon sokan vannak ilyenek, de így nem lehet emberré válni. A jobboldali erkölcs megtalálható a csőcselék proletár bérrabszolgák, a kisvállalkozók, és a valódi kapitalisták soraiban. Embertelen ösztönére jellemző, hogy nem fogadja el vagy nem is érti a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” baloldali alapelveket, mert ez ellenkezik a felsőbbrendűségének a hitével és vélt vagy valós érdekeivel.

Minden ember civilizáltsága, munkára való hajlama és képessége csak akarat és pénz kérdése, amit a kapitalizmus az egész emberiségre nézve nem tud, és nem is akar finanszírozni. A jobboldali erkölcs és érdek szerint a kapitalizmus nem finanszírozhatja azt, ami nem hoz hasznot; a föld civilizálódása nem megoldható így a kapitalizmus alapján, nincs, aki finanszírozza.

Az emberiséget a profitérdekeltségre alapuló világgazdaság nem teheti civilizálttá, mert a föld embereinek többsége a kapitalizmusban, az adott körülményekben, nem alkalmas a kizsákmányolásra sem. Az emberiség többségének a civilizálására nem tud és nem fog tőkét befektetni a kapitalista világ, mert ez meg nem térülő befektetés számára, egyszerűbb és olcsóbb a tőkének a felesleges pusztítása, mivel a tőkés az egyéni érdekeit kénytelen nézni, ami a minél nagyobb profit. A robotok világméretű elterjedésével a helyzet még sokkal rosszabb lehet.

A megosztott osztálytársadalmakban a jobboldaliság megnyilvánulásának legjellemzőbbje a felsőbbrendűségre alapozott törvényes kizsákmányolás, élősködés. Ehhez embertársait szolgává kell tennie, ezt a szolgákkal el kell fogadtatnia. Ehhez a proletárok erkölcsét is a felsőbbrendű világnézetre kell alakítania, öntudatlan csőcselékké kell tenni a proletár bérrabszolgákat.
A csőcseléké váláshoz a proletárokkal el kell hitetnie az élősködőknek:

Szolga!

  • Én vagyok a felsőbbrendű urad és ez neked jó, a legjobb!
  • Ne lázadozz, mert ez a legszebb világ!
  • Fogadd el, én belőled élek, a te munkádból, mert megérdemlem!
  • Tőlem függ a léted, pedig rajtad élősködök, te nem tudnál még dolgozni sem nélkülem!
  • Én a gazdád vagyok, nélkülem senki vagy és örülj, hogy az én hasznomért élsz, dolgozol!
  • Jogosan élősködök feletted!
  • Kuss!
  • Én az urad, egyenlőbb vagyok nálad a „demokráciában” is az egyenlők között.

A jobboldali erkölcsű „ember” képtelen, mint egy beteg elméjű lemondani a felsőbbrendűségről. A kapitalisták, fasiszták és híveik, a jobboldali erkölcs következményei, az emberiség rákos sejtjei. Eltávolításuk az ember világából az emberiség életben maradásának elkerülhetetlen feltétele.

A média, amely szinte kizárólag a jobboldali kizsákmányolók tulajdonában és érdekében működik, jó fizetésért alkalmazott bérrabszolgáik mosolyogva bizonygatják, hogy milyen jó emberek a kizsákmányolók. Sugallják, hogy csak a kizsákmányolásra épülő rendszer tud minden lehetőséget megteremteni, még akkor is, ha folyton kiderül, hogy a proletár dolgozókon élősködve pofátlanul meggazdagodtak a bérrabszolgatartók.

Ezért kell a társadalmat átalakítani a népi demokráciára, ahol a szocializmus megvalósítható!

A proletárdiktatúra, mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze.
„Mivel a proletárforradalom feladata mindennemű kizsákmányolás megszüntetése, feltétlenül le kell rombolnia a régi, a dolgozó tömegek elnyomását szolgáló államgépezetet. A proletárforradalom új-típusú államot hoz létre. Ez az új-típusú állam, a proletárdiktatúra. Proletárdiktatúra, mint politikai felépítmény nélkül lehetetlen a dolgozók gazdasági felszabadulása, lehetetlen az áttérés a tőkés termelési módról a szocialista termelési módra.

A proletárdiktatúra olyan rendszer, amelynél a társadalom állami irányítása a munkásosztály kezében van. Az állam minden előző formájában a kizsákmányolt többséget nyomta el egy kizsákmányoló kisebbség érdekében. A proletárdiktatúra egy kizsákmányoló kisebbséget nyom el a dolgozó többség érdekében.

A proletárdiktatúra az igazi demokrácia megtestesülése, s mint ilyen, az egész dolgozó nép életbevágó érdekeit képviseli. A proletárdiktatúra megvalósításával a dolgozók a történelem során első ízben országuk gazdáivá válnak. A polgári forradalmak a kizsákmányolás újabb formáját, a tőkés kizsákmányolást szilárdítják meg, s ezért nem tudják csak valamelyest is tartós időszakra a burzsoázia köré tömöríteni a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket. Ezzel szemben a mindennemű kizsákmányolás megszüntetésére hivatott proletárforradalom biztosíthatja, és kell is hogy biztosítsa e tömegek és a proletariátus tartós szövetségét. A munkásosztálynak és a parasztságnak a munkásosztály vezetésével megvalósuló és a kizsákmányoló osztályok ellen irányuló szövetsége — a proletárdiktatúra legfőbb elve. A munkás-paraszt szövetség nélkül a proletariátus hatalmának megszilárdítása és a szocialista gazdaság felépítése lehetetlen.

A proletárdiktatúra a proletariátus osztályharcának folytatása új feltételek között és új formákban, olyan osztályharc, amelyet a hatalom birtokában folytat a belföldi kizsákmányolok, valamint a kapitalista környezet agresszív erői ellen. „A proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen”.

A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésével összefüggő feladatoknak megfelelően három fő funkciót teljesít. Ez azt jelenti, hogy a proletariátus a hatalmat három fő feladat megoldására használja fel: először, a kizsákmányolok elnyomására, az ország védelmére és a más országok proletárjaival fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzésére; másodszor, arra, hogy végleg elszakítsa a burzsoáziától a dolgozó, s a régi rendben kizsákmányolt tömegeket, bensőségesebbé tegye velük a szövetségét, és bevonja ezeket a tömegeket a szocialista építésbe; harmadszor, az új, szocialista társadalom felépítésére.

A proletárdiktatúrát, mint politikai felépítményt az teszi szükségessé, hogy a társadalom gazdasági fejlődése napirendre tűzte, az áttérést a kapitalizmusról a szocializmusra. Mihelyt azonban a proletárdiktatúra, mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze, megjelenik a színen, maga is hatalmas erővé válik. Hathatósan előmozdítja saját szocialista alapjának kialakulását és megszilárdulását, biztosítja a régi, kapitalista alap felszámolását, a szocialista gazdasági formák győzelmét a kapitalista formák fölött.

A gazdaság szocialista formái nem jöhetnek létre és nem fejlődhetnek spontán módon, automatikusan. A proletárállam tervszerű tevékenysége, a dolgozó tömegek alkotó aktivitása nyomán jönnek létre és fejlődnek.

A proletárállam csakis annak következtében tudja teljesíteni az új alap létrehozásával kapcsolatos feladatát, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang objektív gazdasági törvényére, s az új gazdasági viszonyok alapján keletkező új gazdasági törvényeikre támaszkodik. A proletárdiktatúra a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabb rendű típusát hozza létre. Ez a szocialista rend erejének, a tőkés rend fölötti győzelmének fő forrása.

A proletárállam formái különfélék lehetnek. „Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba természetesen okvetlenül létrehozza a politikai formák óriási gazdagságát és változatosságát, de a lényeg emellett elkerülhetetlenül ugyanegy lesz: a proletariátus diktatúrája”. A marxizmus-leninizmusnak ezt az alaptételét egyaránt teljes mértékben igazolták a Szovjetunió történelmi tapasztalatai, ahol létrejött a proletárdiktatúra Lenin által felfedezett formája, a szovjethatalom, s azoknak az országoknak későbbi történelmi tapasztalatai, ahol a proletárdiktatúra népi demokrácia formájában áll fenn.

A proletárdiktatúra országaiban a szocialista gazdaság tervszerű építésének egész menetét a kommunista pártok (illetve munkáspártok) irányítják. Ezek a marxizmus-leninizmus elméletével, a társadalom gazdasági fejlődéstörvényeinek ismeretével felvértezett pártok szervezik a néptömegeket, irányítják a néptömegek erőfeszítéseit a szocialista építés feladatainak megoldására.

A szocialista nacionalizálás.
A kapitalizmus fejlődése gazdaságilag szükségessé és lehetségessé tette a gépi nagyipar, a gépesített közlekedés, a bankok stb. szocialista társadalmasítását. Ezért a proletárállam már az átmeneti időszak kezdetén államosítja a nagyüzemi tőkés termelést, s ezzel megfosztja a kapitalistákat a gazdasági életben elfoglalt uralkodó helyzettől.

A szocialista nacionalizálás azt jelenti, hogy a proletárhatalom forradalmi úton elveszi, és állami, szocialista tulajdonná, közvagyonná változtatja a kizsákmányoló osztályok tulajdonát.

A szocialista nacionalizálás kiküszöböli a kapitalizmus fő ellentmondását: a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás tőkés formája közötti ellentmondást.

A szocialista építés szempontjából döntő jelentőségű a népgazdaság vezető ágának, a nagyiparnak az államosítása. Ezzel együtt megy végbe a bankok, a vasúti közlekedés, a kereskedelmi flotta, a hírközlési eszközök, a nagyobb belkereskedelmi vállalatok, valamint a külkereskedelem államosítása. A bankok államosításával a burzsoázia elveszti gazdasági uralmának egyik legfontosabb eszközét, a proletárállam pedig centralizált és szerteágazó gazdasági apparátus birtokába jut, amelyet annak forradalmi átalakítása után a szocializmus építése érdekében használ fel. A külkereskedelem államosítása szükséges feltétele annak, hogy a szocializmust építő ország biztosítsa gazdasági önállóságát és függetlenségét a tőkés világgal szemben.

A szocialista nacionalizálás, először, megfosztja a kapitalistákat a termelőeszközöktől, s ezzel megszünteti a burzsoázia gazdasági uralmát az országban; másodszor, azzal, hogy a dolgozók kezébe juttatja a népgazdaság kulcspozícióit, vagyis a gazdaság vezető ágait, megteremti a proletárdiktatúra gazdasági alapját. Ilyenformán a vezető gazdasági ágakban megvalósul a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a szocialista termelési viszonyok alapja.

A proletárállam a hűbéri csökevények, a régóta idejétmúlt földesúri földtulajdon felszámolásának halaszthatatlan szükségességéből kiindulva, azonnal elkobozza a nagybirtokosok földjét és gazdaságát minden élő és holt felszerelésével együtt. Az elkobzott föld túlnyomó részét a proletárállam a dolgozó parasztságnak adja át. Az elkobzott föld egy bizonyos részén, a kisebbik részén, nagy állami gazdaságok létesülnek.

A szocialista forradalom egyik legfontosabb lépése a föld nacionalizálása, vagyis a föld magántulajdonának megszüntetése és a földnek a proletárállam tulajdonába adása. Az egész föld nacionalizálásának módját és határidejét illetően a proletárhatalom minden egyes országban a konkrét viszonyoktól függően dönt. Oroszországban, ahol a parasztok körében a föld magántulajdonának nem voltak olyan erős hagyományai, mint Nyugaton, a szovjet hatalom a paraszttömegek követelésének megfelelően már a forradalom legelején végrehajtotta az egész föld nacionalizálását. Ezzel megszűnt az abszolút földjáradék. A szovjet parasztság — a történelem folyamán először — ingyenes használatra földet kapott a proletárforradalomtól. Azokban az országokban, ahol a kisparaszti földmagántulajdon már régóta megvan, s ahol éppen ezért a parasztok között a földmagántulajdonnak erősebb hagyományai vannak, a hatalomra került munkásosztály a forradalom elején nem hajtja végre az egész föld nacionalizálását. Ezekben az országokban a nagybirtokosoktól elkobzott földnek csak egy részét nacionalizálják, amely azután állami földalapot képez; az elkobzott földek nagyobb része a parasztok magántulajdonába kerül. Az egész föld nacionalizálásának kérdését gyakorlatilag a mezőgazdaság szocialista átalakítása során oldják meg.”
(idézet: – Politikai gazdaságtan tankönyv SZIKRA kiadás – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

 

“A jobboldaliak embertelen sötét lelkivilága” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. A “proletárállam” a mai emberek számára értelmezhetetlen fogalom.
    Ahogy vitorla mondaná: senki sem akar proletár lenni.
    Hiába mondjuk, hogy ha nincs vagyonod, nincs tőkejövedelmed, nincs megtakarításod, egyetlen megélhetési forrásod az, hogy pénzért bérbe adod a saját tested és lelked – kvázi: prostituálódsz -, az emberek akkor sem fogadják el, hogy ők szimpla kis proli.
    Ezért, mivel nincs proletár réteg , ezért értelmetlen dolog proletár államról beszélni.
    A létezett szocializmus sem volt proletár állam! Valakiknek a korlátlan, megkérdőjelezhetetlen, örök hatalma volt, de nem a proletáré! Aki mást mond, az értelemszerűen vagy tudatosan hazudik, mivel az akkori hatalom haszonélvezője volt, vagy nem élt még akkor, és könyvből írja a történelmet.
    Nincs a földön nagyobb számkivetett, mint egy nincstelen proletár!
    Nekem a megközelítés az, ami sántít!
    Ez a fajta bolsevik retorika vissza akarná állítani egy másik, szintén jogfosztáso(ko)n alapuló rendszert.
    A világban pedig egyre furább dolgok történnek: az emberek milliói, vagy talán milliárdjai szintén megvetik a tőkések hatalmát, arroganciáját, és mégsem akarnak kommunizmust, és – szerintem – nem is lesz jó 100 évig biztosan, azért nem lesz, mert az emberek tudatilag már meghaladták!
    A tőkések vagyonuktól való megfosztása napjainkban zajlik, a szemetek láttára, csak nem láttok az orrotoknál tovább, mivel az okosítók hagyományosan valakik valagából írogatnak, és nem hajlandók kitekinteni a valóságba!
    Én azt látom, az emberek nem hülyék, és szép csendben felépítik maguknak az ő kis saját világukat, amelyben nincsenek bankok, és tőkések, illetve pontosítok: ők maguk a “prolik”, a bank, és a tőkés egyszemélyben!
    Akár elhiszitek, akár nem, ez már most is így van, és a világ erre felé megy!

    1. Mai világ kényelmes,de a kényelemért rabszolga az egyén és könnyen a perifériára kerülhet
      az egyén a szociálishálo nélkül.

      A nem szocialista tipusu rendszerek a gyengéket szelektálják. ( fasizmus )
      A faji alapu nem szocialista rendszerek a gyengéket faji alapon támogatják,
      az erösektöl elvesznek,ha nem a rasztjukhoz tartozik.Ezt hivják NÁCIZMUSNAK.

      Van az örökösödési jog és cim,amikor apárol fiura száll a vagyon és rang,vagy a szegénység
      és alárendeltség. Neve feudalizmus.

      Van a szocializmus ami egy emberközpontu rendszer.

      Azért a kizsákmányoloknak elmondom:
      Sopkszor láttam depreszios kapitalistát,földbirtokost,nácit mikor megszünt a hatalma vagyona.
      Miért?
      Mert ezek a rendszerek nem életbiztositás a haszonélévezöiknek
      Ahogy Geszti Péter mondta ez olyan renszer ahol a gyöztesek is vesztesek.

    2. Dogmák, ideák és politikai hitvallás. A felsőbbrendű moralizálás, a tévedhetetlen bolsevik bölcselet megfellebbezhetetlensége hatja át ezt a cikket.
      Erkölcs alatt a helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét értjük. Az erkölcsösség jó és a rossz megkülönböztetésének a képessége. Az, hogy mit tekintünk jónak és rossznak, az folyamatosan változik. Az ember ember általi kizsákmányolása ma is megvetendő, ugyanakkor létező, élő gyakorlat. Tőkés piacgazdaság van, ahol a munkaerő árú. A piacgazdaságokban üzletek köttetnek, ahol dolgok, kvalitások, képességek, jószágok, azaz értékek cserélnek gazdát. Mikor jó egy üzlet? Akkor, ha mindkét fél elégedett. Az egyoldalú árucsere nem kereskedelem, hanem szipolyozás, a másik fél kihasználása. A létezett szocializmus sem volt más mint árutermelő társadalom, csak a piaci viszonyokat a végletekig eltorzították. Ez hiánygazdasághoz vezetett. Igaz ez a munkaerőre is, a deformáció következtében romlott az elvégzett munka minősége, a termelékenység, a hatékonyság. Ez nem egy esetben tényleges munkaerőhiányhoz vezetett, pl. NDK-ban és Mo-on. Elfogadhatóak-e a ma világszerte meglévő aránytalanságok? Rendben van-e tőkejövedelmek és a munkajövedelmek között meglévő szakadék és a vagyonok irreális koncentráltsága? Nem, nem fogadható el és nem is kell elfogadni, beletörődni. Ugyanakkor a változtatáshoz nincs szükség felfordulásra (revolúcióra). Régi szocdem törekvés az öröklési szabályok módosítása és a progresszív adóztatás. Nem kell a meleg vizet feltalálni, nincs szükség új bolsevik mészárlásokra. Hiba az egyoldalú, ex cathedra, hitbuzgó ítélet a másféle morál felett.
      „A proletárdiktatúra országaiban a szocialista gazdaság tervszerű építésének egész menetét a kommunista pártok (illetve munkáspártok) irányítják. Ezek a marxizmus-leninizmus elméletével, a társadalom gazdasági fejlődéstörvényeinek ismeretével felvértezett pártok szervezik a néptömegeket, irányítják a néptömegek erőfeszítéseit a szocialista építés feladatainak megoldására.” A leninizmus politikai vallás, mert a marxi racionalitással szemben irracionális, azaz idealista teológia. A bolsevik proletárdiktatúra, teokrácia. Olyan uralmi rendszer melyben a hatalom a bolsevik egyház, a kiválasztottak, az élcsapat kezében van. A „népi demokrácia” sem demokrácia, egy monopol politikai berendezkedés, amely kizárja versenyt, az alternatívákat és korlátozza a szabadságot.
      „A proletárdiktatúra a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabb rendű típusát hozza létre. Ez a szocialista rend erejének, a tőkés rend fölötti győzelmének fő forrása.” Írja a kiskáté. „Osztogatnak!”, mondta a jereváni rádió.

  2. Olyan rendszerben szeretnék élni ahol az egyén társa a közöségnek.
    Egy mindenkiért mindenki egyért.
    Nekem az emberek nem ellenségeim.

    Nem akarok olyan rendszerben élni,ahol ember farkasa az ember.

    Tegnap egy fiatalembernek segiteni akartam felrakni a kerékpárját a vonatra a Balatonál,
    felháborodott,hogy milyen jogon akarok az ö kerékpárjához érni.
    Na az ilyen faszfejekkel nem lehet társadalmat épiteni.
    Az ilyeneket a kerékpárjukkal szibéria közepére kihelyezni 1 évre egymagába,azt akkor majud tudná értékelni a jövöben emberi társadalmat.

    Sok egyén megvan gyözödve,hogy az egon kivül nincs semmi.
    Ebben a beszükült magányos egoista tudatban él.

    Emlékeztek,hogyan nevelték át a magyarokat tudatosan szar embereké?

    1. Nincs mit tenni Igor.
      Felnőtt, és gyárba jár dolgozni az a generáció, amelyiknek a fő szocializációja a Songuku és Pikacsu volt.
      Igaz, egyedül nem tudnak beszállni a liftbe, úgy tudják, az időszámítás 1980-ban kezdődött, és az első emberpár a földön apu és anyu. Mivel apu (általában) hamar lelépett, ezért anyu házában lakik és eszik. Mivel nincs férfi minta, hanem helyette volt Songuku, ezért értelemszerűen jó eséllyel kis köcsögök. Ha 160 cm, és 60 kiló alattiak, akkor beállnak valamilyen bandába (korábban gárdába), azért, hogy ezáltal valakik lehessenek. Értelemszerűen tudás és tanulás nélkül jó eséllyel minimum tápszeresek, rosszabb esetben dilerek, esetleg neonácik lesznek, ez utóbbihoz viszont kellenek az erős szülői háttér, rendezett anyagiakkal, de természetesen a bugris, szintén tanulatlan fajtából.
      A cikkben jelzett proletárságnak híre sincs, ezért nem értem, miért és főleg kiért harcolnak még mindig valakik, mint a filmben, a Pongo-pongo szigetén az ottfelejtett Kamaszuka, akinek nem mondták meg, hogy vége a háborúnak.

  3. Én a kizsákmányolást megvetem de az eszméket is. Orosz típusú államberendezkedést tudnék elképzelni, de sajnos ehhez nem szláv típusú és mentalitású társadalmunk van.

    Szóval elítélek minden eszmét. Kommunizmust, Fasizmust és Liberalizmust. Mindhárom erőszakos, az eszméik hirdetése közben erőszakkal követelték a saját eszméik elfogadását. Embereket nyomorítottak meg, gyilkoltak.

    Olyan hagyományszerető, normalitáspárti ország kellene, aki nem tagadja le a multját, minden elemét, legyen az királyi, nyilas, kommunista elismeri, hiszen megtörtént. Nem megtörténté tenni nem lehet. Ahogy az Oroszok. Része a történelmüknek a cári világ is és a kommunista világ is. Nem engednek teret semmiféle eszmének. Putyin kimondta. Soha többet nem lesz kommunizmus, sem fasizmus, de legfőképpen nem liberalizmus a maga deviáns viselkedésformáival.

    Aki a cári múltra akar emlékezni teheti bátran, szabadon, megfélemlítés nélkül, ahogy a kommunista eszmék hívei is gyűlölet és félelem nélkül élhetik meg eszméiket. De nem erőltetik erőszakkal senkire egyik irányzatot sem, aki akar templomba járhat. Egy a közös a nemzet. Az Orosz Anyácska, a hazaszeretet. Az a közös alap, azon belül mindenki elfér békében.

    Egy embertársamat sem vagyok hajlandó megbélyegezni. Politikusokat közszereplőket lehet szidni, gyalázni, de emberek nem. Ez nálam elv. Nem fogom adminra azt írni, hogy “embertelen sötét a lelkivilága”, vagy hogy gonosz lenne, mert a kommunizmust élteti. Azt tesz szabadon amit akar és én ezt mindig is tiszteletben tartom. Minden ember elsősorban magáért felel. A gonoszság első magja, amikor egyik ember a másikra ismeretlenül, mert azt véli nem egyezik a gondolkodásuk, általánosítva gonosz aljas jelzőket aggatva gyűlölködik. Ezek az ordas eszmék vezetnek el oda, hogy ha bármi balhé van, akkor emberek egymást akár nőket, gyerekeket is képesek ölni, mert azt vélik egyik vagy másik oldalhoz tartozik. Ezért kell a Putyini gondolat, az Orosz mentalitás. Mert ott sem Hansi meg Tatár, hanem elsősorban Orosz. Itt is nem az a lényeg, hogy sváb vagy tót, esetleg cigány, vagy ide vagy oda szavazott. Lószart. Aki itt született, itt él, beszéli a közös nyelvet, magyarnak vallja magát szavazzon négyévente akárhová az elsősorban Magyar és nem bérenc, meg libsi, meg komcsi, meg aljas mocsok, dögöljön meg. Ezért aljas és gonosz ez a cikk, szégyelje magát ezért midenki aki ehhez aszisztál. Ezért gonoszabb egyik eszme a másiknál.

    Ha valaki szeretné formálni az országát, tegye nyitottan, nyújtson kezet a másiknak és békével tegye, ne gyűlölettel. Mutasson alternatíván, értesse meg magát a másik emberrel, ne erőszakkal beszéljen róla. Mint anno papoltak a béketáborról, miközben az ÁVO a veséket verte le, recsk, kistarcsa, meg hortobágy üzemelt gőzerővel. Ha már annyira elítélték a mocskok a kizsákmányolást és egyenlőséget szerettek volna, akkor elvették volna a gazdagtól ami nekik szerintük járt és a gazdagot pedig hagyja hogy éljen ő is akkor tovább ne 12 szobás villában hanem amekkora jár, legyen az 1-2 szobás és menjen a báró és gróf is dolgozni, van munka a kommunizmusban. Ha nem lett volna ÁVÓ-s kínzás, kitelepítés, gyilkolás akkor megértem. És ugyanez dettó előtte a nyilasokkal és 56-ban a csőcselékkel.

    Szóval minden gyűlöletkeltést elutasítok, maradok annál, hogy tisztelem minden embertársamat. Tisztában vagyok, hogy a rohamosan amerikanizálódó fogyasztói társadalom a lebutított libsi oktatással milyen mélyre juttatta mára szellemi morált, de ezért sem azokat bántom akik dagonyáznak a nagy semmiben, celebek, bulvárok világában. Ellenben adminnak, igorral én szeretem és tisztelem az embertársaim, vitatkozom ha hagynak és érvelek, de nem vagyok hajlandó beskatulyázni másokat vélt hovatartozása miatt és ezért bántani. Szégyen, hogy ma ilyen cikkek születhetnek. És erre majd valahol más oldalakon születnek a kommunisták ajlas emberek című förmedvények ami rossz folyamatokat indíthat el és nem lesz jó vége, nem vezet sehová.

    Admin:

    Az ideák közül a vallásokat sem szabad kihagyni! Sőt! Nagyon nem! A MEGVALÓSULT célkitűzések pedig minősítenek egy – egy ideát!

    1. Tisztelr realitás én sajnos akkor váltam gyülölködövé mikor 4szer láncba
      padlora kultek a barátaimnak hitt emberek.

      Leküldtek a padlora
      Felkeltem
      Megint lecsaptak
      Megint felkeltem
      Megint leküldtek
      megint felkeltem
      Ko-val kiütöttek megint
      Ott feküdtem,és gondolkodtam minek keljek fel.

      Jöttek idegenek nyujtották a kezük ember állj fel ne feküdj ott.
      Nem tudok bizni mondtam nekik hadjatok itt lent innen nem tudok leeseni.
      De megfogták a kezem felhuztak és én hittetlen állok talpon.
      Miért segitetetek fel ?

    2. Azt írod, aki erre vagy arra a múltra akar emlékezni, tehesse azt bátran, és az ilyen vagy olyan eszmék hívei gyűlölet és félelem nélkül élhessék meg őket, de ne erőltessék másokra. Ha jól értem. Sajnos a „gyűlölet és félelem nélkül” feltételnek kevés a realitása, egyébként a Bal-Rad többféle vélemény, többféle világnézet megjelenését lehetővé tevő platformja ennek megfelel. Senkit sem kényszerít arra, hogy ezt vagy azt a bejegyzést elolvassa. Aki meg akar élni valamit, a véleményét kifejezésre juttatja a világról. Ha nem tehetné, nem élhetné meg azt, amit képvisel. Te is megtehetted: ordas eszme meg gyűlölködés, aztán a következő lépéssel lealjasozod, legonoszozod a bejegyzést, kicsit relativizálsz („Ezért gonoszabb egyik eszme a másiknál” – ne haragudj, de az erőszak és az elnyomás bármely rendszerben kialakulhat, a kommunizmus különféle kísérletei alatt éppúgy, mint a kapitalista (gyarmat)birodalmakban és azok háborúiban, a kérdés szerintem inkább az, hogy az erőszak nyílt vagy rejtettebb formái melyikre mennyire voltak jellemzők az egyes időszakokban), és a morális felsőbbség katedrájáról szégyenkezésre szólítod fel azokat, akik ehhez asszisztálnak. Ezzel gyakorlatilag mindkét oldal úgy érezheti, hogy igaza van. Akkor mi a probléma? Nyertes-nyertes helyzet. No persze összefogáshoz már egyetértés is kellene a főbb kérdésekben, de az nehéz, ha két, egymással ellenséges rendszer egy-egy támasza vitatkozik arról, mi a felsőbbrendűbb (vagy morálisan magasabb rendűbb) dolog. Ha eljutunk odáig, hogy ami most van, már mindegyikünknek kellően rossz, akkor talán tovább lehet majd lépni. Addig sajnos nem.

  4. Az van, hogy a kommunizmus eszmevilágfában fogalmazódott meg az a – mai IS követésre méltó – törekvés, mely az emberek egyenlő lehetőségén alapszik, és ez az, amiért küzdenie kell minden ‘ embernek ‘, bármely korban.

    Manapság azokra a kérdésekre, melyeket a kommunista eszme felvetett anno teljesen más válaszokat kell adnunk, a környezet, technika, tudomány változott azóta. De az a’ csont ‘ ami vezérelte a múlt század eszmei törekvéseit ez ügyben manapság sem elvetésre, hanem igenis erős törekvésre méltó !

    Ha kialakul egy olyan társadalmi helyzet, melyben az emberek mindegyike kellő lehetőséget kap, és csak a saját munkája – ami egyre inkább nem fizikai munka – az ami befolyásolja saját életét, akkor mindenki egy jóval magasabb életszinvonalon élheti meg azt, és nem fog arra törekedni, hogy a másoknak okozott kár árán kerüljön jobb körülmények közé.

    Ezért IS kell egy olyan ideológia mentén szervezni életünket, hogy az másoknak károkat ne okozzon, és ennek alapján nem kell a kommunizmus eszméjében korábban már megfogalmazottakat elvetni, mert azok emberiessége az evolúcióval nem csökkennek, hanem erősödnek !

  5. Igen, kell egy olyan gazdasági-társadalmi rendszer, amelyben egyéni szükséglet határozza meg a termelést.
    Nincs sem pénz, sem kereskedelem.
    Így nincs bűnözés, nincs élősködés.
    Római jogrendszer helyett pedig a szokásjog-természetjog van érvényben.
    Ennek a rendszernek az egyik neve: Szerves Társadalom.

  6. …..Míg a termelés társadalmiságában (üzem- és föld méretek, gépesítés, automatizálás …) alig
    van eltérés a jobboldali és baloldali eszmék között. Amikor viszont az elosztás kerül napirend-
    re, itt már megjelenik a TULAJDONVISZONYOK KÉRDÉSE ami nagy eltéréseket mutat az esz-
    mék között. ( ” az enyém a tied , mennyi lármát szüle, miolta a miénk nevezet elüle!” Csoko-
    nai V. Mihály) vagy ” míg több jut egynek, másnak kevesebb, nincs még szabadság, éget még
    a seb! Amíg Te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, Te is csak gyáva rab
    vagy!” fogalmazza Heltai Jenő. Azt szeretném jelezni, hogy ezek a társadalmi viszonyok, s e-
    zek elismerése vagy tagadása , egyidős az emberiséggel ! Az emberiség fejlődése , földré-
    szenként is eltérően történt. Ma is így van! Ki tudja ésszerűen tagadni, hogy a nyugati civi-
    lizáció jólétének gyökerei nem a gyarmatok kizsákmányolásában vannak ?!
    Ki vonja kétségbe a katolicizmusnak a középkorban a tudományban betöltött haladó szere-
    pét ?! Ugyanakkor, ki nem vonja kétségbe a modern korban a nemzeties ( elvont fogalom)
    visszahúzó-hátráltató szerepét vagy az inkvizíciót ?
    A történelmi korok, akár az évszázadok porai : egymásra rakódnak, sokszor eltakarják a
    lényeget, generációk követnek – a közös együttélésen kívül- generációkat, s ezek más-más
    értékrendeket hordoznak ill. hordozhatnak.
    De van ami közös : a föld levegője, a termőföld, a vízkészlet, a föld-bolygó harmóniája, az
    “egy életed van ” mindenkire igaz gondolata. Tehát: erre kell helyezni a hangsúlyt, arra
    ami összeköt mindnyájunkat . Az eszmék nemzeti és nemzetközi küzdőterén, ahol igen
    nagy a tolongás, a lényeget kell kiemelni : amely a józan paraszti észjárást jelenti! Azt,
    hogy minden termelés és elosztás csak a természettel harmóniában végezve lehetséges!!!
    Következőleg: “a dolgozzék mindenki képességei szerint s részesedjen a javakból szükség-
    letei szerint ” a társadalmi igazságosság szerint is, rendező elv lehet.
    Több SZERETET van benne, mint a ” demokratikus ” profittermelésbe, amelynek megszen-
    telt alapja: a magántulajdon.
    Még talán az is ide tartozik, hogy csak azt a magántulajdont tartom elítélendőnek, amely
    a kizsákmányolást lehetővé teszi. Mivel, nincs két egyforma EMBER , de minden EMBER
    egyenlően születik és a társadalmi-családi körülményeinek hatása alatt NEVELKEDIK !
    Nem közömbös, hogy a gyermekből milyen közösségi ember lesz amelyet elsődlegesen
    a társadalmi-családi , anyagi és erkölcsi körülményei határoznak meg. Ez az alap, amely-
    nek megvannak a gazdasági alapjai ( közösségi-szövetkezeti-magántulajdon a szocializmus-
    ban, magántulajdon- szövetkezeti tulajdon + részvénytársasági … a kapitalizmusban.)
    Az elsőben: viszonylagos társadalmi egyenlőség ! A másodikban : kirívó társadalmi egyen-
    lőtlenségek !
    Az elsőben: viszonylagos társadalmi szegénység ! A másodikban: kevesek gazdagsága, sokak
    nyomorúsága!
    Az elsőben: munka alapú társadalom, tervgazdálkodással ! A másodikban: üzemen belüli terv-
    gazdálkodás, társadalmi szintű anarchia !
    Az elsőben: teljes foglalkoztatottság + ingyenes orvosi ellátás ! A másodikban : munkanél-
    küliség és fizetős orvosi ellátás ! ……. Tessék választani. Én a mai technikai színvonalon
    is az elsőt tartom humánus társadalomnak.

  7. Az ember, mint az élőlények ‘ egyik ‘ faja annak a természetnek része, mely ‘ tőle ‘ nem elválaszthatóan, a világmindenség részét képezi. Nagy önteltségében (?!), különbnek képzeli magát a természettől, és olyan társadalmi törvényeket kreál, melyről azt feltételezi, hogy azok függetlenek a többi élőlénytől, a természettől !

    Holott – mint azt a mind részletesebb ismereteink tükrözik IS – a természet ‘ tőlünk ‘ nem befolyásolja magát ( akármennyire IS érezzük, tudatosítjuk ezt ) és a maga evolúciós változatosságával alakítja mind környezetünket, mind lehetőségeinket. Ez megjelenik az észlelt, de a nem észlelt valóságunk alakításában IS, mely napjainkban egyre bántóbb jelenségeket produkál Földünkön…

    Ezért kell a társadalmi berendezkedésünkben – legalább – a szoros környezetünknek megfelelően egymás – egyik ember a másik embernek – legjobb támasziként a lehető legszélesebb lehetőséget biztosítani mindannyiunknak !

    Ez bizonyos – a mind szélesebb körben megismert természet evolúciós változásainak megfelelő – olyan rendszer kiépítését igényli ( erre kellő eszmei ismeretek állnak rendelkezésünkre ), mely a Föld egészén élhető, egyenlő lehetőségeket biztosít mindenki részére, függetlenül viszonyaitól. A lehetőségekkel pedig mindenki kvalitásának függvényében veszi ki részét, illetve részesedik javaiban. Így teremthető meg az igények legteljesebb ‘ kiszolgálása ‘, illetve annak gazdasági, társadalmi alapjai !

    Manapság a fentiekben megfogalmazottak megvalósítására csak halvány törekvés irányul ami az eszmei alapok hiányára utal az egyes társadalmak körében – tudatlanság-, vagy éppen tudatosság miatt -, de a természet ráébreszti az emberi társadalmat a végzetes tévedésére, mely a természet erőivel való viaskodásában ( békés egymással való élés ) az egyetlen lehetőséget biztosítja a minél hosszabb továbbélésünk érdekében !

    Önteltségünket ( téves elbízásunkat ) váltsa fel a tudatos, értelmes ember eszmei törekvések szerinti elvszerű törekvés egy igazán egyenlőség alapján szervezett társadalom kiépítésének megvalósítása, ami – mai ismereteink szerint – egy kommunisztikus környezet kiépítésével érhető el, hasonlóan az emberiség kezdetén kialakult közösségi élethez, de annak mai környezetünknek megfelelő globalizációja révén.

Hozzászólás a(z) V.kutya bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..