A szocialista átalakulás kezdete a gazdasági életben

A szocialista gazdaság alapvetése

„Lenin a forradalom előtt írt elméleti munkáiban több ízben leszögezte, hogy a szocialista államhatalom megteremtése után a Kommunista Párt politikájának súlypontja szükségszerűen áttevődik a gazdasági építés területére. A szocialista forradalom győzelme után valóban ilyen fordulatot vettek az események. 1918 áprilisában az OK(b)P Központi Bizottságának megbízásából Lenin téziseket készített az aktuális politikai kérdésekről, amelyek tartalmát „A szovjethatalom soronlevő feladatai” című tanulmányában részletesebben is kifejtette.

Lenin a termelési eszközök társadalmasítását, a szocialista nagyipar létrehozását, a kisárutermelő gazdaságok átépítését és a nép alkotó erőinek kibontakoztatását jelölte meg a legfontosabb feladatokként. Felhívta a figyelmet a munka termelékenységének növelésére (buzdított a Taylor-rendszer tudományos elemeinek felhasználására). 1918 áprilisának végén a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottsága jóváhagyta Lenin téziseit, amelyeket a szovjet kormánypolitika vezérfonalává nyilvánított. 1918. június 28-án a Népbiztosok Tanácsa dekrétumot adott ki az egész nagyipar államosításáról. 1918 szeptemberére az államosított üzemek száma elérte a 3000-et.

Lenin tervezete a gazdaságfejlesztési program elválaszthatatlan alkatelemeként emelte ki a tudomány és technika legújabb vívmányainak (akkor még főleg a külföldi eredményeknek) széles körű ipari és mezőgazdasági alkalmazását. 1918 májusában a Legfelső Népgazdasági Tanács munkatervet készített Szovjet-Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről.

A szovjethatalom modernizáló törekvéseit Lenin „A tudományos-technikai munkák tervének vázlata” (1918 április) címet viselő írása közelebbről is megvilágította, amikor a nyersanyagforrásokat figyelembe vevő arányos ipartelepítést, az üzemek nagyfokú koncentrálását, az ipar, a szállítás és a földművelés villamosítását, az ország technikai gazdasági önállóságának megteremtését tűzte ki célul.
(idézet: – A szovjetunió története – című könyvből)

A polgári „demokrácia” azaz diktatúra lényege: Demokrácia a kisebbségben lévő kapitalista kizsákmányolók, élősködőknek és diktatúra a többségben lévő proletár dolgozó bérrabszolgáknak. A kapitalista álam biztosítja, hogy a gazdasági és politikai hatalom kizárólagosan a kapitalisták érdekében működjék, és a proletárokat a törvényhozásból kizárja a politikai és gazdasági hatalmával. A dolgozók érdekeit osztályellenségeik a kapitalisták elnyomják, mivel a parlamentben nincs képviselője a dolgozó népnek. A dolgozók kapitalista osztályellensége a saját kizsákmányolásának biztosítására és a nép féken tartására hozza a törvényeket. A dolgozó nép érdekében a gazdasági, politikai hatalmat a bolsevikok a szovjetekben szervezte meg és a dolgozó nép irányítása és ellenőrzése alá helyezte.

A szocialista átalakulás kezdete a gazdasági életben
„A munkásosztály már a szovjethatalom fennállásának legelső napjaiban hozzáfogott az új társadalom gazdasági alapjainak lerakásához. A bolsevik pártot ebben a kérdésben is, akárcsak egész tevékenységében, a szocializmus és a kommunizmus építésére vonatkozó marxi—lenini tanítások vezérelték. A fő feladat az volt, hogy a régi, kizsákmányoláson alapuló termelési viszonyokat új, szocialista termelési viszonyokkal váltsák fel.

Elsőrendű jelentősége volt a bankok kérdésének. A szovjethatalom, szem előtt tartva a bankoknak a társadalmi termelés rendszerében betöltött szerepét illető lenini megállapításokat, s okulva a történelem tanulságaiból, többek között a Párizsi Kommünnek abból a hibájából, hogy a bankokat a burzsoázia kezében hagyta, azonnal megkezdte a bankok államosítását.

1917. október 26-án (november 8-án) a szocialista állam kezébe vette az Állami Bankot.1917. december 14-én (27-én) az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság dekrétumot adott ki a magánbankok államosításáról. (Erre az adta a közvetlen indítékot, hogy a magánbankok tulajdonosai szabotálták a munkásellenőrzésről szóló törvény végrehajtását.) A dekrétum értelmében az összes magánbank-részvénytársaságot és magánbankirodát egybeolvasztották az Állami Bankkal. A szovjethatalom védelmezte azoknak a betéttulajdonosoknak az érdekeit, akik a dolgozó osztályok tagjai voltak.

A bankok államosítása hatalmas pénzügyi-közgazdasági erőforrástól fosztotta meg a burzsoáziát. Röviddel utóbb államosították a közlekedést és a külkereskedelmet is, s érvénytelenítették a kül- és belföldi kölcsönöket, amelyeket a cári kormányzat és az ideiglenes kormány vett föl. A szovjethatalom ezzel megszilárdította az ország függetlenségét, megmentette Oroszországot attól, hogy a külföldi hatalmak pénzügyileg leigázzák.

A termelés és az elosztás munkásellenőrzéséről hozott 1917. november 14-i (27-i) rendelet előmozdította a termelési eszközök társadalmasításáért folytatott harc sikerét, és segített a dolgozóknak abban, hogy megtanulják a népgazdaság vezetésének módszereit. A munkásellenőrzésről szóló rendelet tervezetét Lenin fogalmazta meg, majd az Üzemi Bizottságok Központi Tanácsa és a Munkaügyi Népbiztosság kollégiuma megvitatta és kiegészítésekkel látta el.

A munkásellenőrzés rendszere magában foglalta a Munkásellenőrzés Összoroszországi Központi Tanácsának és a munkásellenőrzés helyi tanácsainak megalakítását az üzemi bizottságok, a szakszervezetek, a munkás szövetkezetek képviselőinek részvételével. E szerveket nemcsak arra jogosították fel, hogy ellenőrizzék a tőkések cselekedeteit, hanem arra is, hogy részt vegyenek a termelés irányításában, tervezésében, nyilvántartásában, számvitelében stb. 1917november—decembere folyamán Pétervár, Moszkva és más ipari központok nagy- és középüzemeinek többségében bevezették a munkásellenőrzést. Az ellenőrzést végző munkások megtanulták a termelés irányítását, s megteremtették az ipar államosításához szükséges feltételeket.

A burzsoázia dühödt ellenállást fejtett ki a munkásellenőrzésről szóló törvénnyel szemben. A gyáriparosok és üzemtulajdonosok szövetségei, a műszaki értelmiség ellenforradalmi érzületű része, a mensevikek, az eszerek felhívták a vállalkozókat, hogy akadályozzák meg e törvény végrehajtását, s zárják be vagy bojkottálják azokat az üzemeket, ahol bevezették a munkásellenőrzést. Pétervárott, a moszkvai iparvidéken, az Urálban, a Donyec-medencében sok gyárat és üzemet bezártak. A burzsoázia szabotázsakciója még inkább siettette előbb az egyes üzemek, majd az egész ipar államosítását.

A szocialista állam már a szovjethatalom fennállásának kezdetén kezébe vette az összes úgynevezett kincstári vállalatot, köztük az Izsorai, az Obuhov-gyárat, a Balti Hajógyárat és más nagyüzemeket. 1917. november 17-én (30-án) megszületett a magántulajdonban levő gyárak államosítására vonatkozó első rendelet: állami tulajdonba került a Likinói Manufaktúra orehovo-zujevói gyára, amelyet tulajdonosai be akartak zárni. Ezt követően államosították a pétervári Putyilov-műveket és sok más pétervári és moszkvai nagyüzemet, az uráli Bogoszlovszkij és Kistim bányavidékeken működő több részvénytársaság vállalatait, a Donyec-medence legnagyobb bányáit.1918 első felében összesen több mint 500 üzemet államosítottak, nagyrészt a helyi hatalmi szervek és munkáskollektívák forradalmi kezdeményezésére. Az 1918. június 28-i dekrétum értelmében megkezdődött az egész nagyipar államosítása. Szeptemberig több mint háromezer üzem került a szovjet állam tulajdonába.

Az ipari vállalatok államosításával megkezdődött az ipar szocialista szektorának kialakítása, a szocialista gazdaság alapjainak lerakása. Az államosított üzemekben szakemberek bevonásával munkásokból szervezték meg a gyárvezetőséget.

Az egész népgazdaság irányítására az 1917. december 2-i (15-1) dekrétum értelmében megalakították a Legfelsőbb Népgazdasági Tanácsot. Röviddel utóbb megkezdték a helyi népgazdasági tanácsok szervezését. Az államosított ipar vezetésében ebben az időben nagy szerepet játszottak az északi kerület (Pétervár), a központi iparvidék (Moszkva), az Urál (Jekatyerinburg), a Donyec- és a Krivoj Rog-i medence (Harkov), továbbá más területek népgazdasági tanácsai. 1918 májusában a népgazdasági tanácsok I. összoroszországi kongresszusa összegezte az addigi tapasztalatokat, és kijelölte a szocialista gazdaság irányításával kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket.

A mezőgazdaságban lassúbb ütemű volt a szocialista átalakulás, mint az iparban. Az országban 15—16 millió kis- és középparaszti gazdaság működött. A parasztokat még meg kellett győzni arról, hogy a mezőgazdaságban csak a szocializmus útján lehet elérni a jobb életet.

A szovjet kormány agrárpolitikájának alapja a földről szóló dekrétum volt, amely megszüntette a föld magántulajdonát. A föld államosítása kiindulópontul szolgált a további agrárátalakuláshoz. A földről szóló dekrétum továbbfejlesztéseként hozott törvények meghatározták, hogyan kell végrehajtani a kisajátítást, és hogyan kell felosztani a parasztok között a földesúri földeket. Többnyire a családtagok száma szerint osztották fel a földet, a földnélküli és a kevés földdel rendelkező parasztoknak pedig kiegészítő parcellákat is juttattak. Az elkobzott birtokok élő és holt felszerelésével a járási szovjetek földművelési osztályai rendelkeztek, amelyek azt vagy a közös gazdaságoknak, vagy az állami gépkölcsönző állomásoknak adták át. A közös gazdaságok számára kedvezményeket állapítottak meg, az elkobzott földesúri birtokok egy részén pedig szocialista állami gazdaságokat (szovhozokat) hoztak létre.

A földesurakat megfosztották termelési eszközeiktől és kitelepítették őket birtokaikról. A kulákokkal szemben a szovjethatalom ebben az időben a részleges kisajátítás és a korlátozás politikáját folytatta. A kulákoktól elvették föld-, gabona- és vetőmagfeleslegüket, valamint élő és holt felszerelésük egy részét.

Ebben az időben keletkeztek az első szovhozok, mezőgazdasági gép- és felszerelés kölcsönző állomások és az első közös paraszti gazdaságok (kolhozok). A parasztság szövetkezetekbe tömörülésének fokozatos folyamata tehát már az októberi forradalommal megindult, mert a forradalom olyan agrárrendszert hozott létre, amely „a legrugalmasabb a szocializmushoz való átmenet szempontjából”.
(idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)

A szovjethatalom soronlevő feladatai
„… Az Oroszországban ma kormányzó bolsevik párt fejlődése különösen szemléltetően mutatja, hogy miben áll a jelenlegi politikai helyzet sajátszerűségét jelentő történelmi fordulat, mely azt követeli, hogy a Szovjethatalom új irányt vegyen, vagyis új módon tűzze ki az új feladatokat.

A jövőt képviselő minden pártnak első feladata az, hogy a nép többségét meggyőzze programjának és taktikájának helyességéről. Ez a feladat állt előtérben mind a cárizmus idején, mind pedig abban az időszakban, amikor a Csernovok és Ceretelik Kerenszkij jel és Kiskinnel paktálgattak. Most ezt a feladatot, melyet természetesen még korántsem oldottunk meg teljes egészében (és amelyet sohasem lehet teljesen kimeríteni), alapjában megoldottuk, mert Oroszország munkásainak és parasztjainak többsége, amint azt a legutóbbi moszkvai Szovjetkongresszus kétséget kizáróan megmutatta, nyilvánvalóan a bolsevikok pártján áll.

Pártunk második feladata a politikai hatalom kivívása és a kizsákmányolók ellenállásának elfojtása volt. Ezt a feladatot szintén nem oldottuk még meg teljesen, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert egyrészt a monarchisták és a kadetok, másrészt szekértolóik és uszályhordozóik, a mensevikek és a jobboldali eszerek továbbra is egyesülni próbálnak a Szovjethatalom megdöntése céljából. Lényegében azonban ezt a feladatot, a kizsákmányolók ellenállásának elfojtását, az 1917. október 25-től (körülbelül) 1918 februárjáig, vagyis Bogajevszkij kapitulációjáig terjedő időben már megoldottuk.

Most egy harmadik feladat kerül sorra, mint legközelebbi és a jelenlegi helyzet sajátszerűségét jelentő feladat: Oroszország kormányzásának megszervezése. Magától értetődik, hogy ezt a feladatot már rögtön 1917 október 25 után kitűztük s megoldásához is hozzáfogtunk, de mindeddig, amíg a kizsákmányolók ellenállása még nyílt polgárháború formájában nyilvánult meg, a kormányzás feladata nem válhatott fő, központi feladattá.

Most központi feladattá lett. Mi, a bolsevikok pártja, meggyőztük Oroszországot. Elhódítottuk Oroszországot — a gazdagoktól a szegények számára, a kizsákmányolóktól a dolgozók számára. Most kormányoznunk kell Oroszországot. És a jelenlegi helyzetnek éppen az a sajátszerűsége, éppen az a nehézsége, hogy megértsük a nép meggyőzésének és a kizsákmányolók katonai elnyomásának fő feladatáról a kormányzás fő feladatára való átmenet sajátosságait.

Először fordul elő a világtörténelemben, hogy egy szocialista pártnak sikerült nagyjából befejeznie a hatalom kivívását és a kizsákmányolók elnyomását, sikerült eljutnia közvetlenül a kormányzás feladatához. A szocialista forradalom e legnehezebb (és leghálásabb) feladatának méltó végrehajtóivá kell válnunk. Meg kell gondolnunk, hogy az eredményes kormányzáshoz, azon kívül, hogy tudunk meggyőzni, hogy tudunk győzni a polgárháborúban, még értenünk kell a gyakorlati szervezéshez is. Ez a legnehezebb feladat, mert arról van szó, hogy új módon megszervezzük tíz- és tízmilliók életének legmélyebb alapjait — gazdasági alapjait. És ez a leghálásabb feladat, mert csak ennek megoldása (fő és alapvető vonásaiban való megoldása) után lehet majd elmondani, hogy Oroszország nemcsak szovjet köztársasággá, hanem szocialista köztársasággá is vált.”
(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“A szocialista átalakulás kezdete a gazdasági életben” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. A szocializmus jo dolog.
    Ami most Magyarországon van az mi?
    A kapitalizmus definiociojab a szabad verseny.

    A KÖZPÉNZ LOPÁS AZ NEM KAPITALIZMUS SE NEM SZOCIALIZMUS-
    A közpénz lopás az büncselekmény.

    Ezt,hogy lehetne rendszer szinten elnevezni,ezt a nyelvészekre bizzuk.
    A lopást mint rendszert fönével kimondani?
    Lopizmus?

    Ma Magyarországon Orsos lopizmus rendszer van,ami se nem szocializmus és
    semmi köze a kapitalizmushoz.
    2018-ra rendszer szintre emelték a tolvajok a lopást.és létre hoztak a bünözök
    jogilag jogra emkelték a közpénz lopást törvényileg engedélyezve ügyészségi jováhagyással.

    Amig ez az állapot van nálatok,nevezük az országotok cigányisztának.

    1. Lementem dél-nyugat Magyarországra.
      A tavaj még szinpatikus cigány önkormányzati vezetö mostanra hülyére lopta magát.
      Olyan nagyképü arogáns jelemre emelte a lopott pénz.
      hogy magam is bekell ismerjem azt a mondást
      ” A LÉT HATÁROZZA MEG A TUDATOTT”

      Szerintem a saját csoro cigány lakoság elöbb elfogja vágni a torkát,mint azt ö gondolná.
      Mert az irigység nagy ur: Elöször nyalnak és kérnek,utána irigykednek.majd neked mennek.
      A társadaklmi egyenlötlenségben mindig a gazdag van életveszélyben.
      Az fogja átvágni a torkod aki a leg csendesebb,és nem is feltételeznéd rola,söt még kedves is.

  2. Jó a cikk !
    Sajnos azzal adós marad, hogy akkor miért is bukott meg világszerte a szocializmus ???
    ( bocs, még van Észak-Koreában és Venezuelában, de ezekkel senki sem dicsekszik )

    Nekem persze van tippem, de kiváncsi volnék mások véleményére is.

    Admin:

    Ajánlom figyelmedbe Gorbacsov nyilatkozatait. Kiváltképp a “legfőbb célom a kommunizmus megbuktatása volt!”

    1. Van egy teoria a sok közül.

      Az anunakik aranyat jöttek bányászni a földre.
      Fellázadtak,mert ök képzett ürhajosok voltak nem bányászok.

      Ezért az anunaki vezetés létre hozott egy hibrid biorobot fajt.
      A csimpánzt kereztezték az anunaki génekkel.
      A csinpánz egoista az anunakl inteligens.

      A SZOCIALIZMUS EGÉSZEN ADDIG MÜKÖDIK A BIOROBOTOKNÁL
      MIG A CSINPÁNZ GÉNÁLOMÁNY ÁTVESZI AZ IRÁNYITÁST és az ego gyöz a biorobot felett.

      Az emberi fajban egy ketöség lakik,ami primitiv egy szocialista inteligens társadalom megtartásához.

      1. Zecharia Sitchin egy orosz tudos,aki megfejtette az ékirást a piramisok falán.
        A 80-nas években mindenki hülyének nézte,ma a NASA-nál dolgozik.

        Nem kevesebbet állitott mint,hogy a MAGYAR NYELV AZ NEM FÖLDI EREDETÜ.
        Ma már a NASA is igazolja állitását.

        Az az érdekes,hogy ezt a magyarul beszélök elött nem publikálják.

  3. A történelmi tények megismerése – amire ez az írás IS egy jó példát mutat – elengedhetetlen az emberiség jövőjének kedvező alakítása érdekében. A bejegyzésben sorolt tények irányt mutatnak a mának, és manapság – nagyobb mértékben hasonlókat kell tennünk, csak nem úgy. Az evolúció mind a földi környezet, mind a társadalom keretében egy más környezetet hozott létre, így ennek megfelelően, de hasonló törekvések mentén érdemes a világ átalakítását folytatnunk.

    Az lényeges ebben a tevékenységben, hogy mindenképpen a széles néptömegek érdekében kell átalakítani a társadalmat, de globálisan, mert mint azt a történelem igazolta a félmegoldás nem vezet eredményre, csak további egyenlőtlenségeket generál, ami épen a cél elérését teszi kétségessé.

    Az azonban egyértelmű, hogy van olyan eszme mely erre kellő irányt mutatva vezérli a szükséges törekvéseket. Mindennapjaink környezetének megfelelő figyelembevétele azonban elkerülhetetlen ennek során, és a technikai fejlődés kellő segítségét IS fel kell használnunk a változtatás során.

  4. Az elhúzódó háború 1916-ban német vezetést rendkívüli intézkedések bevezetésére kényszerítette. Ez volt az un. Hindenburg program. Ez a hadi gazdálkodás a gazdaságot a háború szolgálatába állította és hatékonyan működött. Ezzel ellentétben a bolsevik intézkedések kudarcot vallottak, csak a terror eszközével értek el eredményeket.
    „1918-21 között (és még később is) külföldi intervenció és polgárháború volt, ami teljesen szétzilálta a gazdaságot. A hadikommunizmus az ellátás központi megszervezésére szerveződött, és tartalmazta a lenini kommunizmus alapvető ellentmondását: a központi szervezés hatékonyabb, azonban kiiktatja az érdekeltséget, ezáltal a motivációt, emiatt a termelés fokozatosan visszaesik, de ennek hatásai csak később látszanak.
    Itt tehát elemi követelmény volt az ellátás javítása, ezért egy látszólag jó módszert, a központi intézkedéseket (hadikommunizmus) vezették be, nem tudták (nem gondolták), hogy ez a termelés visszaeséséhez, polgárháborús körülmények között éhínséghez vezet.” (Gyakori kérdések) A hadikommunizmus gyatra próbálkozás volt a gazdaság bolsevik átalakítására, melynek 1921-ben több millió áldozatot követelő éhínség és lázadás lett a vége.
    http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/kronstadt-1921

      1. petymeg szerint:
        2018-08-09 – 19:24
        Az egyik forrás Krausz Tamás “1917 és ami utána következett” c. könyve. A teljes igazság durvább.

        1. Krausz. Ki isneri? Majdnem senki. A külseje nem emberi, sőt nem is állati. A szülei hibásak. Nem moziba mentek aznap este, nem is abortáltak, pedig tudniuk kellett, hogy mi lesz a kiszarás “eredménye.”. Nyilván segélyt akartak a mocskos állatok. Arról a szerencsétlen pszichopata analfabétáról ennyi is sok. Nem sajnálom, megtehette volna “élete ” egyetlen normális lépését. Nem tette meg. Gyáva féreg. Régi közhely – én sem vagyok Adonisz/Alain Delon/matyóhímzés, de ez a szörnyszülött természetellenes jelenség, ami óhatatlanul pszichés torzulásokat okoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..