Hitler készülődik a Szovjetunió megtámadására

A fasiszták háborús készülődése világosan látható manapság is. A NATO az USA vezetésével csapatokat telepít az orosz határhoz. Románia, Lengyelország, Ukrajna, Észtország, Lettország, Törökország, Görögország, Japán nem az USA határai mentén lévő országok, de mégis dugig vannak az amerikai és szövetségeseinek fasiszta hadseregével.

Az USA-nak ugyanaz a célja, mint a hitleri fasisztáké volt, de más a módszere. Az USA is világuralomra tőr, a világ népeit akarja gyarmatosítani vagy tőle függő alacsonyabb rendű viszonyban tartani. Uralkodni akar a föld népei felett, amit hatalmas gazdasági és katonai erejével, a világ csendőrszerepével gyakorol. Vajon Putyin vezette Oroszország lesz olyan erős, mint a Sztálin vezette Szovjetunió, aki sikeresen megnyerte a háborút a hitleri fasisztákkal szemben? Oroszország még mindig a Sztálin által elindított katonai potenciálra támaszkodhat, de már nem a dolgozó népé a hatalom. Sztálin idején a dolgozók tudták, hogy nem az urak hazáját, hanem a nép országát védik. E nélkül nem is sikerült volna a győzelem. Odaállnak a dolgozók Putyin mellé, mint a népvezér Sztálin mellé?

„1940 nyarán és őszén Hitlert látszólag még elsősorban az Anglia elleni háború s egy angolellenes koalíció létrehozása foglalkoztatta. 1940 szeptemberére már egyértelműen világossá vált, hogy az Anglia elleni invázióból nem lesz semmi. Szeptemberben diplomáciai tárgyalások folytak, hogy a két tengelyhatalom – az ázsiai kontinens már közel egy évtizede háborút indító hatalmával – Japánnal szerződéses kapcsolatba lépjen.

A kapcsolat nem volt új; a náci külpolitika 1936 óta játszott a nagy koalíció gondolatával, ami akkor elsősorban a Szovjetunió ellen irányult. Ha ez a gondolat formális politikai és katonai szövetségig nem is jutott el, az antikomintern paktum formájában mindenképpen bizonyos határozott célokat és kereteket kapott. Az új helyzetben viszont a szövetség Anglia s potenciális szövetségese, az Egyesült Államok – és esetleg a Szovjetunió – ellen irányult. Japán már 1940 nyarán szorgalmazta Hitlernél egy kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötését, ami 1940 szeptemberében végül is a háromhatalmi egyezményben realizálódott. November 20-án Magyarország elsőként írta alá a csatlakozásról szóló jegyzőkönyvet. Ebben a magyar kormány teljes együttműködést vállalt a tengelyhatalmakkal, s ennek fejében az egyezmény értelmében jogot kapott arra, ha a három hatalom Magyarországot érintő kérdésekről tárgyal, a kormány megbízottja részt vegyen a tanácskozásokon. Alig pár nap múlva hasonló jegyzőkönyvet írt alá Szlovákia és Románia képviselője is.

A német elképzelések a balkáni hegemónia megteremtésére ebben az időben gyakorlatilag azt jelentették, hogy Bulgáriát és Jugoszláviát rá akarták venni a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásra, majd bajba jutott szövetségesük segítségére sietve Görögországot német fegyverekkel kívánták beilleszteni az „új európai rendbe”.

A jugoszláv-magyar megegyezés viszonylag gyorsan, 1940. december 12-én létrejött. szerződést „A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállani.”

A Görögország elleni német támadásra Hitler kiadta az utasítást a végleges haditerv elkészítésére. A Marita-terv márciusra irányozta elő a támadást, s ebből a célból Romániában és Bulgáriában – jóllehet, itt még Hitler nem rendelkezett formális jogokkal – írt elő erősebb csapatösszevonásokat. A hadművelet célja az Égei-tengerhez való gyors kijutás, Szaloniki elfoglalása, hogy minden angol próbálkozást valamiféle Balkán-front megteremtésére meghiúsítsanak.

A Marita-haditervnek volt egy figyelemre méltó pontja, mely szerint: „A Marita-terv végrehajtása után a bevetett csapatok nagy részét új felhasználás céljából ki kell vonni.” Melyik ország ellen irányult ez az új felhasználás? Midőn a Marita-terv fogalmazódott, ez már jórészt eldőlt, s alig egy hét múlva a Barbarossa-terv formájában megfogalmazást is nyert a Szovjetunió ellen.

1940 kora őszétől érezhetővé vált, hogy a német kormány lépései már a Szovjetunió ellen is irányulnak.

Részben a szovjet gyanakvás lecsillapítására, részben – mivel a Szovjetunió elleni hadjáratra még nem született meg a döntés – a további politikai tervek, a német-szovjet kapcsolatok tisztázása céljából Ribbentrop 1940. október 13-án látogatásra hívta meg Molotov külügyi népbiztost Berlinbe. A szovjet kormány elfogadta a meghívást, s Molotov külügyminiszter november 12-én megérkezett a feldíszített berlini pályaudvarra. Hitler és Ribbentrop azzal az ajánlattal álltak elő, hogy a Szovjetunió csatlakozzék a háromhatalmi egyezményhez, s vegyen részt „az angol világbirodalom, e gigantikus világcsődtömeg felosztásában”.

Molotov azonban a maga száraz, tárgyilagos modorában sorra tette fel a kínosabbnál kínosabb kérdéseket, ami már csak azért is meghökkentette Hitlert, mert ő az utóbbi években hozzászokott, hogy a külföldi politikusakkal folytatott tárgyalásai meglehetősen egyoldalúak. A szovjet külügyminiszter túlságosan a fantázia birodalmába szárnyaló náci vezért kérdéseivel mindinkább a földre, a realitások talajára kényszerítette vissza. „Mit csinál a német katonai misszió Romániában, és miért mennek a német hadiszállítmányok Finnországba?” Vajon nem volna helyesebb ahelyett, hogy a még le nem győzött Anglia birodalmát osztogatnák, a konkrét kérdésekről és lehetőségekről beszélni? S ezek – nem kétséges – Kelet-Európában, a Szovjetunióval és Németországgal határos területeken vannak.

A november 13-i megbeszélést néhány angol bombázó megjelenése miatt az óvóhelyen kellett tartani. (Molotov nem mulasztotta el ezzel kapcsolatban megjegyezni, ha – amint Ribbentrop állítja – Angliát már leverték, akkor milyen repülőgépek bombázzák Berlint?)

Ribbentrop ez alkalommal konkrét egyezménytervezetet nyújtott át a szovjet külügyminiszternek. Ebben a háromhatalmi blokk államai és a hozzájuk csatlakozott Szovjetunió megegyeznének a háromhatalmi egyezmény céljainak és a természetes érdekszféráknak kölcsönös tiszteletben tartásában, valamint abban, hogy nem csatlakoznak semmiféle olyan hatalmi csoportosuláshoz, mely a szerződő felek valamelyike ellen irányul. A szerződéstervezethez fűzött titkos jegyzőkönyv az érdekszférákat jelölte meg abban az általános formában, ahogyan azt Hitler Molotovnak felvázolta.

Molotov az egyezménytervezetre a konkrét választ csak későbbre – miután a Szovjetunióban a kormány a kérdést megtárgyalta – ígérte. A válasz, melyet november 25-én nyújtottak át Moszkvában a német nagykövetnek, világossá tette, hogy a Szovjetunió nem óhajt Németországgal a világ felosztásában részt venni. Kelet-Európában kívánja biztonságban érezni magát, s ezért ismét Finnország, Bulgária és a török szorosok kérdéséhez tértek vissza. Hitler azonban nem volt hajlandó ezekről a kérdésekről tovább tárgyalni. A szovjet ellen jegyzékre már nem is válaszolt, illetve a válasz a Barbarossa-terv, a Szovjetunió elleni támadás katonai tervének elfogadása volt.

Közel fél esztendeje folytak ekkor már a katonai előkészületek – elsősorban különböző haditervek készítése, kidolgozása formájában – a Szovjetunió elleni háborúra. Hitler még 1940. július 21-én parancsba adta a szárazföldi haderők főparancsnokának, hogy „az orosz problémával foglalkozzanak”. Ekkor még egy esetleges őszi támadás gondolata sem állott tőle távol.

1940. július 31-én Hitler nemcsak a hadműveleti tervek elkészítésére, de a szükséges erők egyidejű összevonására is parancsot adott, az esetleges támadás időpontját 1941 tavaszában jelölte meg. A támadás céljául nem egyszerűen területnyereséget, hanem a szovjet állam felszámolását jelölte meg. Az elképzelések szerint Ukrajna, a balti államok, Belorusszia és Finnország bizonyos része a német birodalomhoz került volna, a többi területre nem jelöltek ki pontos elképzeléseket. Míg 21-én még csak 100, 31-én már 120 hadosztályt kívántak a támadásba bevetni, egyidejűleg a Wehrmacht állományát 180 hadosztályra emelték. Augusztusban a Lengyelországban állomásozó 18. hadsereg vezérkari főnöke, Marcks vezérőrnagy elkészítette a hadműveleti tervet. Cél: a Szovjetunió megsemmisítése, s a Don-Közép-Volga-Dvina-vidék megszállása. Marcks vezérőrnagy terve már 147 hadosztályt követelt a támadáshoz. Egyidejűleg megindultak a technikai előkészületek is, fokozott út- és vasútépítés, Franciaországból már az ősszel 12 hadosztályt (köztük 2 páncélos hadosztályt) keletre dobtak át. Marcks katonailag igen gyors és merész hadműveletekre épülő terve csak egyike volt azoknak a variánsoknak, melyek az ősz folyamán ebben a tárgykörben elkészültek. Friedrich Paulus altábornagy, akit 1940 őszén neveztek ki a vezérkari főnök helyettesének, szintén elkészített egy támadási tervet, mely két irányból irányozta elő a német csapatok behatolását.

Jóllehet formailag még folytak a tárgyalások a Szovjetunióval, Hitler az előkészületek során egyáltalában nem volt rá tekintettel. Hitler november 12-én kiadott 18. számú hadműveleti utasítása Oroszországgal kapcsolatban többek között kijelentette: „Mindegy, milyen eredménnyel járnak majd a megbeszélések, minden szóban megparancsolt előkészületet Keleten folytatni kell.”
Halder december 5-én fejtette ki elképzeléseit: három hadseregcsoporttal – kettővel Leningrád és Minszk-Szmolenszk térségében, egy hadseregcsoporttal pedig Kijev irányába – óhajtott támadni, s a szovjet csapatok esetleges visszavonulási és kitérő hadműveleteit megakadályozni. A vezérkar Moszkvát tekintette fő hadműveleti célnak. Hitler viszont inkább a szárnyakra kívánt összpontosítani, Leningrádnak, mint a szovjet rendszer politikai és világnézeti centrumának elfoglalását tartotta fontosnak. Ukrajnát és a Kaukázust pedig gazdasági szempontból preferálta, hogy ezen területek elfoglalásával egyszer s mindenkorra megoldja a német hadigazdaság nyersanyag- és élelmiszer-szükségleteit. A december 5-i megbeszélésen Hitler igen nagy derűlátással szólt az orosz hadjárat esélyeiről. Megvan a technikai fölényünk, jobbak a páncélosaink, tüzérségünk és légierőnk, mint az oroszoknak – hangoztatta. „Az orosz emberanyag alacsonyabb értékű. A hadseregnek nincs vezetése . . . Ha az orosz hadsereget megvertük, akkor a katasztrófa feltartóztathatatlan.” Néhány gyenge ellenérv mégis elhangzott a támadás ellen. Raeder admirális – részben azért, mert úgy látta, hogy a Szovjetunió elleni háború nyilvánvalóan csökkenti a haditengerészet szerepét – felvetette, hogy vajon helyes-e Anglia leverése előtt ilyen hadműveletekbe bocsátkozni. Göring is aggályoskodott, hogy a Luftwaffe keleti bevetése nem hagy-e majd szabad teret az esetleges angol bombázásoknak. Ezek az erőtlen észrevételek azonban könnyen leperegitek Hitlerről, aki szerint csak be kell törni az ajtót, és az egész szovjetrendszer összeomlik. A vezérkar pedig, függetlenül az esetleges aggodalmaktól, nagy energiával készítette el a hatalmas katonai vállalkozás tervét. A december 15-i Halder-előadás, melyen Hitler is jelen volt, már a hadműveleti tervek döntő fázisával foglalkozott. December 18-án Hitler kiadta 21. számú hadműveleti utasítását a Barbarossa-hadművelet elkészítésére vonatkozóan.

„A német Wehrmachtnak fel kell készülnie, hogy még az Anglia elleni háború befejeződése előtt gyors hadjáratban leverje Szovjet-Oroszországot.” Az előkészületeket május 15-re kellett befejezni. A támadás célja az orosz hadsereg gyors megsemmisítése, a Volga (Asztrahány) és Arhangelszk vonal elérése. A támadó erőket a Pripjaty-mocsaraktól délre és északra, két részre osztva, a súlypontot az északi szárnyra kívánták helyezni, mely először Leningrád elfoglalására tör, majd a támadó éket Moszkva elfoglalására kell irányítani, mivel a város megszerzése politikai és gazdasági szempontból egyaránt döntő. Délen a hadigazdaság szempontjából elsőrendű fontosságú Donyec-medencét kell mihamarabb elfoglalni. A támadásban Románia és Finnország aktív részvételére számítottak, az előbbi délen, az utóbbi északon segítené a támadó német csapatokat, és bizonyos megszálló feladatokat is ellátna.

A Barbarossa-utasítás tehát megadta a végső indítást a nagy csatára. Ettől kezdve a Szovjetunió elleni háború a náci Németország katonai intézkedéseinek, politikai gondolkodásának központi kérdése, s minden egyéb ügyet ennek rendeltek alá. De a Barbarossa-utasítás utolsó pontja szerint az előkészületeket óvatossági intézkedésekkel kell álcázni, a beavatott tisztek számát a minimumra kell korlátozni, és az előkészületek résztvevőit csak a közvetlen teendőikről kell tájékoztatni. Noha a hitleri hadigépezet mozgásba lendült, céljait mégis álcázni igyekezett, ami részben sikerülhetett is, mivel közel fél esztendeig még más harci események kötötték le a világ érdeklődését.”
(idézet- Ránki György – Második Világháború Története – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“Hitler készülődik a Szovjetunió megtámadására” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Oroszország nagy.
    Körbe bástyázni nem olcso.
    Oroszország okos.
    Nem bástyáza körbe usát.
    A nagyhatotávolságu precizios rakéták megfelelö hirszerzésel bárhol megtalálja a fasiszták vezérkarát perceken belül.

    Pl ez a második világháboruban a mai fejlet orosz technologiával ugy zajlott volna le,
    mikor a német csapatok átlépték az orosz határt. Rá pár percre széné éget volna hitler
    és a Warburg család az usában

    Az orosz védelmirendszer automatára van állitva,agreszio esetén a NATO országok percekalat megsemisülnek..

    Az usának van kidobni valo pénze a hatalmas Oroszország körül csapatokat állomásoztatni
    mult századi haditechnikával tegyék. de lassan éhendöglenek a polgáraik.
    Detroitban már tömegek éheznek.

    1. Usa és a NATO csödben van.
      Jobb lenne ha az Usa a lejárt államkötvényeit rendezné.

      Ja nektek erröl nem mesél a NATO propaganda?

      Oroszország Kina már most legyözte a NAtot.
      Illetve rosszul irom,a NATO magátol becsödölt.

      A NATO egy elméleti propaganda valodi harci helyzetben 2 perc alatt darabokra hullana.
      Ti meg a Románok szövetségesek? 🙂
      A Franciák és a Németek szövetségesek? 🙂
      A görögök és a törökök szövetségesek? 🙂

      Évszázados történelmi konfliktusok vannak ezen országok közt.
      A legkisebb konfliktusnál a NATO darabokra hullana.

      Inkább ti is rendezétek Oroszország felé a gázszámlát,mert van egy kis elmaradásotok.

  2. Csak Detroitnak 15 milliárd dollár adosága van.
    Miröl beszélunk emberek?

    Kina netán azt monja a Germánoknak nem kell az autoitok.
    Kb 1 millio biorobot munkahelye szünne meg azonali hatályal Magyarországon,

    Oroszország leállitaná az energia szállitást europába Gáz árám Olajtermékek Urán
    fél évalatt europai unio a középkorban találná magát.

    Miröl beszélünk?

  3. A NATOnak üzenjuk:
    Egy háborut nem csak elkezdeni kell,meg is kell nyerni. 🙂

    Hányszor rugja szét Oroszország a picsátok?

    1. Na látod Igor, ez a legnagyobb tévedésed!
      Az imperialisták mindig is ELKEZDIK a háborút, mert céljuk kizárólag maga a háború!
      Ki az a jós, aki megmondaná legalább 80 % valószínűséggel, hogy ki fogja megnyerni a háborút?
      Soha, senki!
      Tehát ha egy vagy több nemzet háborút indít, annak célja mindig a háborús káosz maga, függetlenül annak kimenetelétől.
      A legtöbb elhúzódó háború a második évtől már rég nem arról szól, és nem azok lövik egymást, akik elkezdték!
      A háború az imperialisták lételeme, anélkül ők halottak.
      A háború kifizetődik, a nagy gyártók eladnak mindkét “félnek” természetesen, mint a II. világháborúban is szokás volt, lesz.rták a saját nemzetüket a profitért. Először Hitlerrel üzleteltek, majd utána rögtön a rotcsildokkal.
      Ez a háborúk természete, és ez így működik mindenhol, gyanítom még Oroszországban is, mivel ők is bőven imperialista állam, javítson ki valaki, ha nem jól tudom, és lemaradtam valamiről.

      1. kijavítalak.
        A háború a diplomácia folytatása más eszközökkel, vagyis célja van. Területszerzés, vagy befolyás szerzés.

    1. a fölény olyan nagy, hogy az egész robot technikájukat újra kell tervezni, mert működés képtelen.

  4. SaLa!

    “Hitler készülődik a Szovjetunió megtámadására”
    Látom a címhez sikerült a “legmegfelelőbb” fényképet megtalálnod.
    Ez már perverzitás lehet nálad.

    Gondolom, amikor egy dugásnak nekihasaltál, azt is egy Horthyt gyalázó emlék alatt tetted, hogy tökéletes lehessen a kielégülésed.

    Admin:

    SaLa az írásokat e-mailban küldi, és én szerkesztem és illesztek hozzá képeket. Úgyhogy SaLa ártatlan.

    De mi a baj a képpel? Montázs lenne?

    1. Szerintem érthetően leírtam…….

      Tudom, Te még azt sem vennéd észre, ha a fukusimai atomerőmű balesethez is egy Horthy képet vágsz be……

      Egyébként egy olyan ritka képet sikerült találnod, amiben Horthy éppen a teljes alávetettségi pózban látható (mert hát “a cikk pont erről szól”),
      miközben gyakran az elvárt a hitleri karlendítéssel sem üdvözölte a führert , más jelenlévő vezetők megrökönyödésére.
      Épp ezért és ellentmondásaiért is ki nem állhatta Horthyt Hitler.

      De épp ez a képed a legkifejezőbb arra és mutatja, hogy tökéletesen tisztában vagy vele, hogy mennyire volt is a korabeli Magyarország politikája önálló és független.

      Admin:

      Nekem ebből a képből – meg úgy általában – nem ez jön le! De ha neled az a hepped?-hát legyen.

      1. Magyarország 1527 augusztusa óta (töriből felmentettek számára ez a mohácsi ütközet ideje) nem független, azaz megszállt ország. Török, osztrák, német, szovjet, EU-NATO…
        Gyarmat vagyunk, az állampolgárok meg rabszolgák.

      2. Már megbocsáss Admin!
        De ““Hitler készülődik a Szovjetunió megtámadására” címhez, akkor a Hitler emelt feje előtt tisztelegve, a fejét lehajtó Horthy képe okán mi jön le Neked?

        Mert azt nem hiszem el, hogy éppen nem találtál más, a témához illőbb fényképet!

        1. A SZU hál’istennek 27 éve megdöglött, nem lehet megtámadni. Oroszországot sem, elég gazdaságilag tönkretenni, így sem látnak ki a nyomorból. Az olajexportáló országok között fejlettségi szintjében és életszínvonalában Venezuela, Kolumbia, Ecuador, Peru, Pápua úJ-Guniea, Nigéria, Angola díszes társulatában van. Indonézia keményen felzárkózó. Évente 100 000 szakember vándorol ki és nincs már utánpótlás, a bevándorolt posztszovjet országokbeli ruszkik már megdöglöttek alkoholizmusban, ott meg már nem maradtak, csak nyomornyuggerek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.