Suhog a kutyakorbács

Ha nem tetszik, el lehet menni – üzenték Döbröginek

Orbán Viktor miniszterelnök és Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője sajtótájékoztatót tart megbeszélésüket követően a Parlament Munkácsy-termében 2015. szeptember 11-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az egyik legnagyobb holland lap interjút készített Manfred Weber német politikussal, az Európai Néppárt frakcióvezetőjével, aki erősen odamondogatott Orbánnak.

“Üzent Európa: Ha Orbán nem tiszteli az értékeinket, nincs helye köztünk” – írja a De Volkskrant interjújára hivatkozva a HVG Online. Az egyik legnagyobb holland lap interjút készített Manfred Weber német politikussal, az Európai Néppárt frakcióvezetőjével.

Weber az interjúban arról beszélt, “látja, hogy Orbán jelenlegi politikája azzal fenyeget, hogy átlépi a vörös vonalat, miközben az ő célkitűzése az, hogy az EU visszatérjen a valódi parlamenti demokráciához. Ezzel együtt pedig harcolnak az autokratikus tendenciák ellen, közte Orbán Viktor jobboldali nacionalizmusa ellen is”.

Az egyik kérdés szerint a Fidesz a néppárt tagja, de sokan csodálkoznak azon, miért tolerálják még ezt a tagságot. Weber szerint vannak olyan alapvető értékek, mint a jogállamiság, a joguralom, a szabad sajtó, a demokrácia, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Maradhatsz, vagy mehetsz

Szerinte Orbán a tűzzel játszik, amikor a civil szervezeteket és a CEU-t támadja, és ha a magyar kormányfő nem tartja be a szabályokat, nem lehet az Európai Néppárt tagja. “Ha betartod a szabályokat, maradhatsz, de ha nem, távozol” – írják.

A kerítés rendben van

Weber egyébként egyetért a magyar határkerítéssel, és jelenleg legalábbis a bevándorlást Európában fenyegetésként érzékeli. Orbánnal való vitái viszont egyre hangosabbak. “Nem szereti Orbánban, hogy sokszor úgy politizál, hogy erősen nekiront mindennek és mindenkinek a szavak szintjén, majd onnan szép csendben visszavonul” – írja a magyar híroldal.

Az állam én vagyok

Orbánnal egyébként a héten eskütétele és a parlament összeülése kapcsán rengeteget foglalkozott a külföldi sajtó, általában kritikusan vagy távolságtartóan. “Orbán – az állam én vagyok” – emelte ki az Rp-online.de. Mindjárt azután következett, hogy az idegen lakosságot ki akarja rekeszteni az országból. Majd többek között arról írtak, hogyan szilárdítaná meg a magyar elnök hatalmát a titkosszolgálatok központosításával és a kétharmados parlamenti többséggel.

Megvonhatják a pénzeket

A svájci Blick.ch egyszerre tudósított az új Parlament megalakulásáról és az előtte folyó tüntetésekről, azt is megemlítve, hogy számos híroldal tudósítóit kitiltották az épületből. Megírták, hogy Orbánt a demokrácia és a jogállamiság leépítésével vádolják, alkotmánymódosítással akarja ellehetetleníteni a menedékkérők befogadását és a civil szervezeteket.

A Sueddeutsche.de Orbán “fenyegető teljhatalmáról” írt “Fütty és ordítás” című cikkében. Sok minden mellett megemlítette, hogy Orbánt a 2021-2027-es időszakra folyósítandó EU-támogatások megvonása fenyegeti. Az Európai Bizottság dolgozik egy olyan mechanizmuson, amely a pénzek megvonását lehetővé teszi, ha egy ország nem tartja be a jogállamiság játékszabályait.

Most vagy soha

A Magyarország-szakértőnek tartott osztrák szocialista, Josef Weidenholzer ellenlépéseket sürgetett az “Orbán-kurzussal” szemben. A politikus a Magyarországról szóló legutóbbi európai parlamenti jelentés egyik szerzője. Szerinte Magyarország rendszeresen megsérti az EU alapértékeit, olyan pedig, hogy illiberális demokrácia, nem létezik – írta a Kurier.at.

Szerinte Orbán következő négy éves ciklusában csak rosszabbodni fog a helyzet, ezért most van itt az ideje az EU részéről lépéseket tenni.
(privatbankar)

Bal-Rad komm: “…a tűzzel játszik, amikor a civil szervezeteket és a CEU-t támadja, és ha a magyar kormányfő nem tartja be a szabályokat, nem lehet az Európai Néppárt tagja. “Ha betartod a szabályokat, maradhatsz, de ha nem, távozol…”

– Értjük A LÉNYEGET ugye?

Szó nincs itt az irdatlan mérvű lopásokról. Meg sincs említve az okok között a fölsorolhatatlenul sok bűnök egyike sem.

Döbrögi megbocsáthatatlan bűnei Soros és a CEU molesztálása. Amúgy f…sza gyerek ez a vajda! De a brüsszeli pártcsalád ki fogja vetni magából, ha tovább rakoncátlankodik.

BÜDÖSKOMCSIZZON! (Rá is zendített! – megértve az üzenetet! Brüsszelt, Sorost, CEU-t NE…!)

Döbrögi érti az idők szavát! Családon belül elintézik a dolgot. A Családfőt szídamazni olyan vétek, ami kiűzettetéssel meg apanázsmegvonással jár!

Márpedig Döbrögi maradni akar. Unióban, Családban! Mert az neki jó!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

 

“Suhog a kutyakorbács” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. orbán sokkal erösebb igy leszarja brüsszelt hisz zsidok–orosz-kina-török-izrael tengelyben fontos láncszem ö igy megvédik öt–megy is izraelbe ahhol gazda kiadja feladatokat neki(-ostoba magyarok elüldözése,legyilkolása)

  2. Nem lesz ebből semmi, egyáltalán nem érdekük kitenni a fideszt, de azt kell mondani amit hallani szeretne a média. Jövőre nagyon visszaesik a néppárt, jó ha lesz 170-180 képviselőjük és kell a fidesz várható 12-13 képviselője. A pénz meg duma. Folyton úgy állítja be a média, mintha kapnánk valami ajándékot és kegyet gyakorol az unió, hogy ad, vagy nem ad. Először is mi is befizetők vagyunk, nem is keveset fizetünk. Aztán amit küldenek pénzt, abból is szépen visszacsorog nekik. Harmadsorban pedig mi a kedvükért felszámoltuk az iparunkat, legyalultuk a mezőgazdaságunkat és megnyitottuk a piacunkat nekik, amiből jócskán profitálnak. Vagyis még adhatnak bőven hiszen vaskos profitot visznek ki, és adni is fognak, nekik ez jó üzlet. Persze a politikában kell a színjáték is, úgyhogy az ökölrázás is menni fog, a sajtó is fog dumálni rendesen, a háttérben pedig veregetik a vállát és összevigyorognak.

    1. Realista! Jól írtad. Melyik nagy hatalom az, aki nem rabol ki. Volt minden. Cukorgyár, ipar,mezőgazdaság. A kölcsönpénzt pedig ránk kényszerítették- adós-rabszolgvá téve, nem csak minket, hanem ha lehet minden országot . Ez lenne az új világrend?

    2. Az előző ciklusban 2700 milliárd forint volt az unios tagdíj és 8700 milliárdot kapott az ország.
      Ennek a 8700 milliárdnak egy tekintélyes részér a nyugati cégek kapták, de a nagyja döbrögi hűbéreseit gazdagította. A nép megfizetett . Rá…..

      A volt szocialista ipar felszámolása már korábban megtörtént, hiszen a cukorgyárak többségét is már a 90-es években bezárták.

  3. Az EU híján van a nagy formátumú, széles látókörű politikusoknak. Hozzá vannak szokva, hogy a maffiaszerűen szerveződő, Tony Blair porondmester által igazgatott Páholy észosztói megmondják az okosságot. Ennek a polipnak egyik karja Soros György. Az általa közvetített értékek nem egyetemes értékek, csak a „kivételesek” és a „kiválasztottak” egy -globális befolyásra törekvő- csoportjának ideái. Mi a baja Putyinnak, Orbánnak és Erdogannak a „klasszikus” demokráciával? Az, hogy manipulálható, nem valós érdekeltéréseket megjelenítő, idegen erők lobbistáit hatalomra segítő politikai intézményt tesz lehetővé. E berendezkedés segíti, lehetővé teszi a szuverenitás korlátozását. Gyengíti a nemzeti önérdek érvényesítést. Oroszországban soha nem volt klasszikus demokrácia, nincs hagyománya, kultúrája a hatalmi versenynek. Amikor próbálkoztak a modern pártrendszer bevezetésével, káosz lett a vége. Erdogánt a CIA tudtával, unatkozó török NATO tisztek akarták megbuktatni, mert nem azonosult a „kivételesek” értékeivel. Orbán jól járja a pávatáncot, vigyáz arra, hogy rendszere mindig feltudjon mutatni hasonló, máshol is alkalmazott európai példákat. Ma már rendelkezik akkora rutinnal, hogy nem konfrontálódik feleslegesen a merkelek és micronok, az „egyediek” liberális hadával.

    1. A „maffiaszerű” szerveződés vádja oda-vissza működik a hatalmi játszmákban. Az a lényege, hogy az ellenség lesz „maffiaszerű” (pejoratív jelző), a barát vagy szövetséges pedig kedvező vonásokkal lesz felruházva. Orbán pl. a nemzeti érdekek érvényesítőjévé válik (Freudi elszólás volt a „nemzeti önérdek”). Az ellenség értékei nem lehetnek pozitívak (mondjuk ebben az esetben nehéz is lenne általánosságban pozitívként meghatározni őket), a baráté/szövetségesé viszont minimum „nemzetiek”, és teljesen mindegy, mekkora a megosztottság az adott társadalomban. A hatalomgyakorlás nyugaton favorizált, erős nemzetközi érdekcsoportok számára nyitottabb formája megkapja a manipulálhatóság vádját, holott minden hatalom manipulatív technikákat alkalmaz egy alapvetően manipulálható közösség felé, a kérdés csak az, milyen irányban zárja le a manipulációk lehetőségeit.
      Orbánt Putyin és Erdoğan mellé sorolni egy erőteljes vágy tükröződése, de amíg a másik kettő komoly hatalmi tényező, addig Orbán csak a pávatánc, az „illiberális demokrácia” és az EU kihasználásának mestere, aki mások árnyékában még nem igazán mutatott fel önálló erőt, ellenben behódolásával komoly szerepet vállalt Európa destabilizálásában, és fő választási fegyvere, a migránsveszély kialakításában.
      (A hivatkozásokban: „Jól emlékszem arra, hogy Berlusconi miniszterelnök úr világosan elmondta […]”)
      Orbán nagy lehetősége az európai politikát tekintve az EPP-ben van, hiszen az a legerősebb tömörülés az EP-ben. Ha innen kiszorul, az EU jövőbeli irányvonalának főbb meghatározói között többé nem rúghat labdába. Vagyis az elfogadásért cserébe engednie vagy konfrontálódnia kell, utóbbit pl. a lemicronozott, erően berobbanó és „európai” politikai sikerekre törő Macronnal szemben is. És bármennyire lassabb, finomabb megközelítést képvisel Európa-víziójában Merkel, mint a francia államfő, kettejük között jelenleg mégis több a közös vonás, mint Merkel és Orbán között. A CDU pedig az EPP tagja. Nem csoda, hogy a szövetséges CSU politikusa, Manfred Weber nekiment Orbánnak. Persze a magyarországi vezető most szúrhat párat a németeken a lengyelekhez törleszkedve, netán (és az előzővel párhuzamosan) megpróbálhat táncolni az EPP-n belül a német és francia érdekütközésekre alapozva (Macron elképzeléseit erősebben, Merkeléit finomabban kritizálva), valamint a nyugat-balkáni (tervezett) csatlakozásoktól is sokat várhat. A kérdés az, hogy időben tud-e elég szövetségest gyűjteni maga köré ahhoz, hogy tovább zsarolhassa a nagyokat, mielőtt azok szépen elintézik az „európai” karrierjét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.