Május elseje története a munkások harca az emberi jogaiért

Május elseje a dolgozók osztályharcának ünnepe

Szólnunk kell röviden a májusi ünnep sorsáról, annál is inkább, mert ahogy a múltban nagyon sokszor megtörtént, egyesek újabban is kétségbe vonták annak időtállóságát, sokszor parentálták már el ezt a harci akciót.
Nyolc és fél évtizedes pályafutásán végigtekintve megállapíthatjuk, hogy helytállónak bizonyultak azok a nézetek, amelyek szerint a munkásságnak ez az 1890-ben már két világrészen megtartott és összehangolt, egyidejű nagy tüntetése a Kommunista Párt Kiáltványa 1848-as közreadása, majd az első Internacionálé 1864-es megalakítása után nemcsak a munkásmozgalom, hanem a XIX. század egyetemes történetének is nagy horderejű, leginkább a jövő felé mutató mozzanata. Benne először öltött testet ellenség és barát számára egyaránt szemmel látható módon Marx és Engels 1848-ban kiadott jelszava: „Világ proletárjai, egyesüljetek!”
A fordulat ösztönös megsejtése vagy tudatos felismerése töltötte el örömujjongással az első tüntetés résztvevőit. Az a tény pedig, hogy a hatalmon levő osztályokat kivétel nélkül minden országban, ahol tüntettek, a rögtöni földindulástól, a szocialista forradalomtól való rettegés fogta el, hogy az utcára vonuló munkásmilliók ellenében a legtöbb városban a rendőrség támogatására teljes harci készültségben ezer és ezer katonát állítottak csatasorba, jelezte, hogy az előjogok birtokosai is tisztán látták a Május elseje horderejét. És jóllehet az első nemzetközi megmozdulás világszerte békésen zajlott le, mert a munkásság az erőviszonyok egyenlőtlenségét felmérve nem törekedett többre, mint amennyit a polgári legalitás keretei között elérhetett, az uralkodó osztályok megrettentek: az elkövetkező években kemény eszközökkel próbálták meggátolni a tüntetéseket. Ez a magatartásuk nyilatkozott meg a világszerte elszörnyedést kiváltó 1891-es tömeggyilkosságokban, amikor az észak-francia Fourmies városka textilmunkásai békés tüntetésre indultak, amikor ugyanazon a napon az orosházi agrárproletárok ugyancsak békésen meg akarták ünnepelni a Május elsejét. Ha az ünnep előtörténetében oly fontos 1886-os amerikai május elsejei tüntetés milwaukee-i és chicagói áldozatait is felidézzük, azt kell mondanunk, hogy nem a fourmies-i munkások, az orosházi szegényparasztok ontották először vérüket, adták életüket ezért a napért. A következő esztendők, évtizedek alatt az is bebizonyosodott, hogy nem ők voltak a proletariátus világünnepének elismertetéséért vívott hosszú küzdelem utolsó halottai.
A századforduló éveiben a nemzetközi munkásmozgalom élvonalába került cári Oroszországban lezajlott május elsejei súlyos összecsapások vonták magukra a világ közvéleményének figyelmét. Ezek előkészítésében már Leninnek is közvetlen szerepe volt, amint ezt összegyűjtött műveiben található dokumentumok, főként az 1900-as harkovi májusról és 1904. május 1-ről írottak jelzik. Az 1902-es szoromovói tüntetés ihlette Gorkijt anya megírására. 1906-ban a francia munkásságnak a nyolcórás munkaidő azonnali kikényszerítéséért rendezett, az egész ország életét megbénító sztrájkja ejtette ismét páni félelembe a vagyonos osztályokat, amelyek az áruhiánytól való félelmükben kiürítették a boltok raktárait, a legmódosabbak külföldön várták ki a vihar végét, noha egyedül Párizsban 50 000 főnyi hadsereget összpontosítottak védelmükre. 1909-ben Dél-Amerika egyik legnagyobb ipari centrumában, Buenos Airesben fojtotta vérbe a hatalom a Federación Obrera [Munkásszövetség] által békésnek tervezett májusi tüntetést és sztrájkot.
Már az 1900-as években többen tették fel a kérdést: miféle motívumok késztetik a munkások millióit, hogy aktuális követeléseiken túlmenően is ragaszkodjanak e nap megünnepléséhez? A kérdésre az osztrák szociáldemokrata párt elméleti lapjában az elsők között a magyar Diner Dénes József próbált válaszolni. „Der erste Mai” [A Május elseje] című, 1908-ban írott cikkében megállapította: az 1889-es párizsi határozat ugyan főként a nyolcórás munkanapért való küzdelmet tette a tüntetés programjává, de ez időközben alaposan megváltozott. Május elseje egyáltalában más jellegű megmozdulás, mint a hosszabb-rövidebb előkészítés után egy meghatározott cél érdekében addig szervezett és lefolyt munkástüntetések. Annál is inkább, hiszen csaknem húsz esztendővel az első májusi felvonulások után a munkásság még mindig általában tíz-tizenkét órát kénytelen dolgozni. A „rejtély” nyitja: a munkásokban mélyebben gyökerezett meg a marxizmus által beléjük plántált valóságérzék, mint a jelenségeket nehezebben értő baloldali értelmiségben. Osztályhelyzetük forradalmasította őket, de távol állnak a forradalmi puccsizmustól, szenvedélyességük, lelkesedésük és áldozatkészségük a lehetőségek józan mérlegelésével párosul. Május elsejében a marxi figyelmeztetés valóraváltását látják: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” De a célt nem lehet egy csapásra elérni, akárcsak a munkaidő csökkentését. A burzsoázia azonban nem látta meg, hogy a puccsista vállalkozásokat elutasító proletariátus hosszú távú harcra készülődik, ezért rettent meg az első években, tiltotta be a tüntetéseket. „Május elsejét maga a proletariátus jövendő hatalma főpróbájának tekinti. Ekkor egészen önmagára talál. Igen gyakran láttam ezt közelről és a maga teljességében megértettem. Férfiak, nők, gyermekek vonulnak a házaktól övezett utcákon a szabadba, de mennyire más ez, mint a közönséges vasár- és ünnepnapokon. Most elvegyülnek a tömegben, nem parancsolja őket kitérőre a polgárság hivalkodó eleganciája a gyalogjárón, nem kell az úttesten a fényes járműveket kerülgetnie. Övé, egészen az övé az utca. Nem törődik azzal, hogy ellenséges földön jár, derülten, jövőjében bízva halad a maga útján. Ez a nap egészen az övé. És ahol csak proletárok élnek, mindenütt ugyanígy gondolkodnak. Május elseje a proletárok napja, az ő ünnepnapjuk.”
Május elseje politikai tartalmának bővülését emelte ki 1903-as írásában Franz Mehring: a májusi tüntetés a „háborút a háború ellen” jelszavának jegyében is folyik, hiszen a proletariátus tudatában van annak, hogy a nemzeteket, fajokat egymás ellen uszító osztályuralmi rendszer velejárója a háború. Már az Internacionálé 1893-as zürichi kongresszusán kiegészítették a május elsejei tüntetésről szóló határozatot a békéért indítandó, a háborús előkészületek, fegyverkezési verseny ellen folyó harc előírásával. A májusi mozgalomnak ez a törekvése először az 1904—1905-ös orosz—japán háború idején nyomult előtérbe, majd az 1905-ös marokkói konfliktus forró időszakában. Az első világháború előestéjén az olasz—török háború és Ausztria—Magyarország fenyegető magatartása a Balkán-háborúk időszakában, végül a már a világháború árnyékát felidéző második marokkói német—francia konfliktus adott jelentőséget e mozgalomnak.
Rudolf Hilferding „Die Maifeier und ihre Wandlungen” [A májusi ünnep és változásai]. (Neue Zeit, 1909—1910.) című írásában mérte fel az 1910-ig megtett utat. Emlékeztetett arra, hogy már az első májusi megmozdulás milyen óriási lökést adott a nemzetközi munkásmozgalomnak. Egész sor országban ez volt az első nagyobbszabású tömegtüntetés napja. Számos helyen, így Ausztriában, Magyarországon is ez jelentette a közvetlen indítást az önálló marxista munkáspárt alapításához. A következő években mindinkább az új, legsürgetőbb feladat nyomult előtérbe a tüntetés programjában; a nemzetközi munkásság „legszebb históriai feladatának” teljesítése: a lefegyverzésért, a világbékéért folytatott harc. „Nem ünnepeket akar ülni a proletariátus, hanem tovább folytatni a harcát, mert ez az ő szenvedélye” — emelte ki végül Hilferding. Ez a következtetés nem annyira Diner Dénes iménti, pszichológiai irányba tolódott elemzésére volt a válasz, hanem elsősorban a német szociáldemokrácia reformista vezetőihez intézett figyelmeztetés.
Való igaz, hogy a Május elsejét egyes időszakokban és egyes országokban sikerült a II. Internacionálé reformista pártjai jobboldali vezetőinek az egyszerű népünnepek, tavaszi ünnepek, majálisok színvonalára süllyeszteni. Az osztályellentétek kiéleződése azonban lehetetlenné tette ennek az irányzatnak a tartósítását.
Az előbbinél is súlyosabb csapást jelentett az ünnep történetében az első világháború kirobbantása. Látszat szerint a soviniszta uszítás mindörökre kioltotta a munkásság lelkéből az internacionalizmus érzését. A II. Internacionálé összeomlott, a hadviselő országok opportunista befolyás alatt álló pártjai a háborús érdekekre hivatkozva lemondtak a nap megünnepléséről. A polgári sajtó ekkor temette el először „véglegesen” a Május elsejének még az emlékét is.
Összeomlott a II. Internacionálé, és látszólag maga alá temette egyik elsőszülöttét, a munkás nemzetköziség harci napját is. 1915. május elsejéig már egymillió halottja, háromszor annyi sebesültje volt annak az öldöklésnek, amelyet a szocialista pártok nagy részének ideológiai támogatásával folytattak mindkét oldalon egymás leigázása és kirablása érdekében.
Az ágyúdörgés 1915-ben még elnyomta a Lenin vezette zimmerwaldi baloldal könyörtelen bírálatát: a május elsejei tüntetésről és munkaszünetről való lemondás „nagyobb bűn, mint a reimsi katedrális bombázása”.1916-ban is még alig figyeltek fel Karl Liebknecht felhívására: „Május elseje másodszor vértengerre és a népek öldöklésére virrad, a világünnep másodszor találja romokban a proletár Internacionálét. — Munkások! Elvtársak! Elég a testvérgyilkos háborúból. Május elseje erre figyelmeztet, ezzel dobogtatja meg szíveteket, ragadja meg gondolkodástokat. . . Bizonyítsátok be az uralkodó osztályoknak, hogy az Internacionálé nem halt meg, hanem főnixként új erővel támad fel hamvaiból. Ezen a május elsején a határok, a frontok, a harcmezők felett nyújtjuk testvéri kezünket Franciaország, Belgium, Oroszország, Anglia és az egész földkerekség népeinek.” A szocialista sajtó nagy része, így a Népszava sem tulajdonított nagy jelentőséget a Berlini Potsdamer Platzon 1916. május elsején tartott internacionalista szellemű munkásgyűlésnek, amelyet a rendőrség szétvert, majd az elfogott Liebknechtet a hadbíróság több mint négyévi börtönre ítélte.
A két fekete május után azonban ismét felvöröslött ennek az ünnepnek a napja: 1917 februárjában megdöntötték a reakció legszilárdabb bástyájának tartott cári rendszert. Az orosz burzsoázia, amely a hivatalos hatalom birtokosa lett, a munkásság másik ellensége volt. Mégis a világ ámulva látta, hogyan öltöznek vörösbe 1917. május elsején a reakciós orosz burzsoázia kényszerű asszisztálása mellett a népelnyomás tegnapi fellegvárai, Pétervár, Moszkva, az összes orosz városok. Még a frontokon is vörös lobogót tűznek ki az orosz katonák. Ausztria—Magyarországon is gyengült az elnyomás súlya: a Május elsejét ismét nyilvános gyűléseken ünnepelhették.
A nap történetében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme hozta az első döntő fordulatot: a nemzetköziség üldözött szimbóluma, a fiatal Szovjet-Oroszországban állami ünnep lett. 1919-ben a hullámok, egyelőre még csak rövid időre, nyugatra is átcsaptak: ebben az évben Magyarországon és a Bajor- Tanácsköztársaságban is szabadon ünnepelhettek a tömegek.
A vérben mosdott népmilliók a burzsoá országokban is addig nem tapasztalt lelkesedéssel és soha nem látott tömegekkel ünneplik 1919. május elsejét. A kor jellemző vonása: a francia burzsoázia a rendszert elsöprő vihartól rettegve 1919. április 25-én sietve törvénybe iktatta a nyolcórás munkanapot. Május elsejét erre hivatkozva „be akarták tiltani”, de a francia munkások nem engedtek. Még az 1890-es május elsejék kapcsán mondotta ki az orosz Plehanov és a német Clara Zetkin csaknem ugyanazon szavakkal: a nyolcórás munkanap elfogadásával a burzsoázia csak adóssága kis részét törleszti, a végső cél a politikai hatalom átvétele.
Az első rémületéből felocsúdó nemzetközi reakció azonban rövidesen erőre kapott: felszámolta a Bajor, majd a Magyar Tanácsköztársaságot, másutt új taktikával elismerte a május elsejei munkaszünetet (Ausztriában, Csehszlovákiában). Olaszországban viszont, ahol 1922 őszén Mussolini fekete ingeseit segítette hatalomra, két évtizeden át lehetetlenné vált a májusi tüntetés. Távol-Keleten, így Kínában, Japánban, bár egyelőre még leplezték az elnyomás könyörtelenségét, mégis sokszor vérbe fojtották a májusi mozgalmakat. Ugyanígy történt 1928-ban Varsóban, ahol a munkásság három halottat áldozott a tüntetésért. 1929-ben Berlin szociáldemokrata rendőrfőnöke, Karl Zörgiebel 30 halálos áldozatot szedő sortűzzel fojtotta vérbe a munkások májusi tüntetését.
Május elseje történetében addig nem ismert mélypontot jelentett a hitleri hordák németországi hatalomra jutása. A nemzeti szocialisták, a munkásmozgalomnak ezek a legdühödtebb ellenségei, felismerve az ünnep roppant vonzerejét, már uralmuk kezdetétől megpróbálták azt saját céljuk szolgálatába állítani: 1933-ban „A munka nemzeti napjá”-nak nyilvánították május elsejét. Említésre érdemes, hogy a szociáldemokrata pártokat egyesítő szocialista Internacionálé a hitleristáknak ezt az egyik legszemérmetlenebb, szemfényvesztő kísérletét úgy értékelte, hogy a nácik „akaratuk ellenére kényszerültek az Internacionálé 1889-es határozatának megfelelően hivatalos ünnepnek elismerni május elsejét”. Hasonlóképpen nyilatkozott a német szakszervezetek szociáldemokrata vezetősége: „Örömmel látjuk, hogy ezt a mi napunkat a kormány törvényes nappá tette” — majd felszólították a munkásságot, hogy a kormány direktívájának megfelelően vegyenek részt a tüntetéseken.
A nácik német alapossággal készítették elő a parádét. A munkásoknak elbocsátás terhe mellett kellett részt venniük, és ezt az ünnepség színhelyén, a tempelhofi repülőtéren a munkalap kilyukasztatásával igazoltatni. A városnak horogkeresztes díszbe való öltöztetésében még a temetési rendezőket is mozgósították. Az utcákon diadalívek. A rádió katonadalokat harsogott. A munkások mellett a legreakciósabb szervezetek, így az acélsisakosoké is, valamint a kispolgárság is részt vett a rendezvényen, összesen kétszázezer ember. A nap Hitlernek, a német nép „egységét” rikácsoló rádióbeszédével és a német nagytőkések, köztük Krupp részére rendezett fogadással, majd egy hatalmas görögtűzzel fejeződött be. A szakszervezeti vezetők készségét a nácik azzal hálálták meg, hogy másnap közülük ötvenet letartóztattak, a szakszervezeti épületeket és vagyont kisajátították. Hasonló májusok következtek még az elkövetkező évtized alatt a hitleri Németországban.
A Szovjetunióban nagy létesítmények, üzemek, erőművek, a moszkvai metró avatási ünnepségével kötötték össze a Május elsejéket. A második világháború kitörése után Európa nagy részében lehetetlenné vált minden tömegmegmozdulás.
A nap történetébe újabb históriai fordulatot hozott az 1945-ös év: a kapitalista országokban is tíz- és tízmillióan ünnepelhették a Május elsejét, majd a fasizmus romjain keletkezett szocialista országokban és ismét több burzsoá államban is állami ünnep, hivatalos munkaszüneti nap lett.
Mi a jövője ennek a napnak? A választ még nyolcvan esztendővel ezelőtt Rosa Luxemburg próbálta megadni, akkori megállapításainak egy része időközben beigazolódott: „A nyolcórás munkanap elérése a cél, de ennek elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindaddig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kormányai ellen, míg nem teljesítik minden követelését, a májusi ünnep lesz ezek kifejeződése minden esztendőben. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkásosztály az egész világon eléri felszabadulását, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak emlékének napját fogja ülni az emberiség.”

Munka hadának a lépte dobog,
Zendülő ének az égre lobog,
Hajnali fényözön földre leszáll,
Kézhez a kéz és vállhoz a váll!

Repülj te lángoló, tűzszínű zászló,
Vezess az éjnek éjén át,
Vezess a harcra, sok sápadt arcra,
Terítsd a hajnal bíborát!

Száll a dalunk, szava ég felé tör,
Láncban a szédítő harcos ököl
Fáklyavivők kezén csörög a bilincs,
Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs.

Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot,
És döngesd bátran a falat,
Legyünk az új rend hű katonái,
S leszünk a győztes élcsapat.

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“Május elseje története a munkások harca az emberi jogaiért” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. “szakszervezeti épületeket és vagyont kisajátították”
    Nem csúsztunk vissza az időben vagy hetven évet!

  2. Sokkal többet csúsztunk vissza!
    És azzal súlyosítva,hogy hol tartottunk 37 évvel ezelőtt!
    Lelkesítő a bécsi munkásinduló!Bömböltetni kéne ezerrel!!!!!

  3. A MÁJUS 1-E VALÓSÁGA!
    Ezt az írásom a balrad írása váltotta ki – mely a kanadai hírlap leányvállalata, ha ez nem igaz cáfold meg! – a mosta belső átrajzolt megmaradt Magyarországon – úgy tudom, hogy zsidó kézben levő ez is mint minden ma 2018-ban!
    itt olvastam, egyébként nagyszerű dolgozatot írást – be akartam írni – „…és elérkeztünk marx – engels kommunista KISZISTA a-gyermekeihez 2018. – ba ahol a kisztitkárok a milliárdos státuszt választották, a munkások helyett, CSERBEHAGYVA A MUNKÁSOSZTÁLYT … stb. gondolatot-
    de nem tettem – inkább úgy gondoltam, le kell írnom nekik – hogy mit is ünnepeltetnek velük tudatlan világ proletárjaival – ha még vannak – én úgy tudom, modernvilág rabszolgái léteznek minden hol a világon! és a link: http://balrad.ru/2018/04/28/majus-elseje-tortenete-a-munkasok-harca-az-emberi-jogaiert/
    Na ugye látod és tudd: 1776-ban megalakulnak május 1-én – és rá 13-évre 1789-be a nagy francia forradalom néven ismert művüket valósítják meg! – hol van még az 1800-as év? Hol van az amerikai történések, amelyek szintén mesterségesek munkás áldozatok! Amelyet május 1. „ünnepének”” neveztek – neveztük, emlékére tévesen ……az 1886-os amerikai május elsejei tüntetés milwaukee-i és chicagói áldozatait is felidézzük, emlékére nem ünneplünk, ha nem gyászolunk!!!!!!—— én már nem ünneplek egy hatalom által sugallt politikai ünnepet sem – ezért! – mert már tudom, hogy gyásznap mind azon ünnep nap amit ezek ünnepeltetnek velünk – erre október 23- napján gondolkodtam el – hogy – hogy ünnep – amikor elverték sok-sok áldozattal !
    IGEN ŐK ÜNNEPELNEK – ÉS VELÜNK IS ÜNNEPELTETIK FÖLÉNYES GYŐZELMÜKET!
    A JÖVŐBEN EGY ÉPGONDOLKODÁSÚ TÁRSADALOMBAN – MIND EZEN ÜNNEPEK NEM LESZNEK ELFELETVE – CSAK GYÁSZNAPKÉNT LESZ RÓLA MEGEMLÉKEZVE!
    KIK ÜNNEPELETNEK?
    HÁT ŐK – OLVASD!

    Az illuminátus rendet (latinul: illuminati, vagyis „a megvilágosodottak”), más néven bajor illuminátusok titkos társaságát, 1776. május 1-jén Adam Weishaupt ingolstadti filozófus, az egyházjog professzora alapította. A rendet rövid 9 ÉV – működés után Bajorországban, 1785-ben végleg betiltották, és azóta a szervezet hivatalosan nem aktív.
    Létezik egy titkos, a világ gazdaságára hatalmas befolyással bíró szervezet, melynek kénye kedve szerint alakul emberek millióinak élete? Az illuminátusok befolyásos családok által alkotott, zártkörű csoport, melynek célja az alapítójuk által megálmodott Új Világrend megvalósítása.
    Ezt a célt azonban sohasem nyíltan az Illuminátus Rend próbálja véghez vinni, ezért vannak a fedőszervezeteik. Ilyen például a szabadkőművesség vagy a szcientológia. Ezek azért kellenek, hogy kudarc esetén ne a Rend járatódjon le, hanem az adott fedőszervezet. Ezeknek a fedőszervezeteknek nem kell tudni, hogy pontosan kik állnak felettük, elég ha ezt csak a legfelsőbb vezetés tudja. A Rend csak a legalacsonyabb szintekre enged be kívülállókat, őket általában a szabadkőművesek legmagasabb szintjeiről válogatják ki. A magasabb szintekre csak az illuminátus családok tagjai kerülhetnek. Ez gyakorlatilag 13 családot jelent (a kiválasztott családok száma nem véletlen, a 13 a boszorkánysággal és a sátánizmussal összefüggő szám, a szimbolika és a számmisztika pedig nagyon fontos a szabadkőművességben).
    Az illuminátuosokat alkotó 13 család:
    Astor, Bundy, Collins, DuPont, Freeman, Kennedy, Li, Onassis, Rockefeller, Rotschild, Russel, Van Duyn, Meroving
    Ezek a családok általában egymással kötnek házasságot, így biztosítva, hogy az illuminátus vérvonal tiszta marad. Természetesen a családok között időnként kitörnek ellentétek, aminek súlyosabb következményei is lehetnek (például a Kennedy család leamortizálása).
    A Rend megalakulása
    A történelemben eddig legalább négy társaság nevezte magát Illuminátusoknak, a legutóbbit a szabadkőműves Adam Weishaupt alapította 1776. május 1.-jén a bajorországi Ingolstadtban. Adam Weishaupt módos, kikeresztelkedett zsidó családból származott, kánonjogot tanult az ingolstadti egyetemen, majd egy hirtelen pálfordulással kormány- és egyházellenes nézetek terjesztésébe fogott. Tanulmányozta az okkultizmust, végül egy szervezet megalapítását vette a fejébe, ami egyesíti a többi okkultista eszmék hívőit, és egy új világrendet hoznak létre. A Tökéletességre Törőknek, vagyis a Bajor Illuminátusoknak nevezték magukat.
    Az illuminati szó latin jelentése „felvilágosodott” vagy esetleg „megvilágosodott”. Az illuminati társaságot a Sátán zsinagógájaként is szokták emlegetni. A világ az ő kezükben van, irányításuk alatt tartják a gazdaságot és a háttérkormányokat.

    Egy Új Világrend
    Az illuminátusok által megálmodott új világrend hat pontban foglalható össze:
    1. minden fennálló kormányzat megdöntése
    2. a magántulajdon eltörlése
    3. az öröklés megszüntetése
    4. a patriotizmus felszámolása
    5. a vallás megszüntetése
    6. a házasság eltörlése
    Az Új Világrend létrehozása az illuminátusok legnagyobb törekvése, melyet megalakulásuk óta próbálnak elérni. A végső cél eltörölni minden vallást és kormányt, és egy hatalmas világrend alatt egyesíteni a Föld népét, totális kontroll alá véve az emberiséget. Egyetlen nagy állam létezne, nem lennének többé országok és országhatárok, és egyetlen ember uralkodna (néhány tucat háttérhatalmi szereplőt leszámítva) az egész világ felett.
    Az új világrend pontjait olvasva gondolom sok embernek feltűnt a kommunizmussal mutatott hasonlósága is. Bizony, jó eséllyel mondhatjuk, hogy a marxi kommunizmus az illuminátus új világrend egyik formája volt. Hogy aztán a megvalósult formája, a Szovjetunió vagy a többi kommunista állam tényleg az illuminátusok műve volt-e, azt nem lehet pontosan tudni. Már csak azért sem biztos, hogy az volt, mert Hitler és a Harmadik Birodalom minden valószínűség szerint kapcsolatban állt az Illuminátus Renddel, és Hitler maga is a Rend sátánista egyházának magas szintű boszorkánymestere volt, innen az érdeklődése az okkult tudományok felé. Azonban a világégések kapcsán meg kell említenünk a Rend tervét is, mellyel a céljait el akarta érni.
    Az illuminátusok úgy gondolták, hogy az új világrend csak a káoszból születhet, ezért szörnyű pusztítást kell véghezvinni a Földön, amely után megszülethet egy új, szebb világ, amiben véghez tudják vinni a tervüket.
    Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy mekkora szerepük volt a világháborúk kirobbantásában. Akik az összeesküvés elméletekre fogékonyabbak, könnyen elhiszik azt a verziót, hogy az összes szereplőt háttérből az illuminátusok mozgatták, még ha ők nem is tudtak arról, hogy éppen olyan bábok, mint az ellenségeik. Akár így volt, akár nem, tény, hogy a két világháború nagyon jó helyzetbe juttatta az Illuminátus Rendet mind anyagilag, mind politikailag, mind a céljaik eléréséért folytatott küzdelemben, hiszen a hadiipart birtokló illuminátus üzletemberek dőzsöltek a pénzben, a régi nagy uralkodóházak nagyjából mindenhol eltűntek vagy háttérbe szorultak, ráadásul az embereknek minden vágya egy világméretű szervezet volt, ami garantálja számukra a békét.

    Egyes elméletek szerint az utóbbi 200 év legnagyobb történelmi eseményeit a Rend befolyásolta a saját érdekeinek megfelelően. Többek között:
    – A Nagy Francia Forradalom
    – Napóleon hatalomra segítése és finanszírozása
    – Amerikai Egyesült Államok megalapítása
    – Amerikai Függetlenségi Háború, Amerikai Polgárháború
    – I. Világháború
    – A Szovjet-Unió megalakítása
    – II. Világháború

    Illuminátus szimbólumok
    – a mindent látó szem
    a 23, mint szám
    – az ambigrammák

    Az amerikai egydollároson olvasható Novus Ordo Seclorum szintén az Az „Idők Új Rendjére” azaz az Új Világrendre utal:

    A média is rejtett utalásokkal van tele a közelgő véget illetően, a háttérben folyó lassú népirtás sem folyhat már sokáig a színfalak mögött.
    INNEN MÁSOLTAM: http://www.bereckless.eoldal.hu/cikkek/illuminatusok.html
    Ennek az írásnak kettő melléklete van:
    az első:
    Május elseje története a munkások harca az emberi jogaiért
    Május elseje a dolgozók osztályharcának ünnepe

    LINK: http://balrad.ru/2018/04/28/majus-elseje-tortenete-a-munkasok-harca-az-emberi-jogaiert/

    a második:

    Májusi mámor (1919)
    Készítő: Admin

    Magyarországon először az 1919. március 21-i szocialista forradalommal megteremtett Tanácsköztársaság nyilvánította állami ünneppé a proletár nemzetköziség napját.
    LINK: https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/163146de11c9927b
    ÉS VÉGÜL BEFEJEZVE EZEN ÍRÁSOM, SZÁMOMRA HATÁROZOTTAN HIHETETLEN, HOGY MA 2018-BAN MÉG MINDIG ERŐLTETI A „….vallás a szegény ember ópiuma….” „…világ proletárjai egyesüljetek…” stb. hamis – teljesen hitelét veszített jelszavait – ez akkor valóban a tudatlan néptömegekkel meg lehetett etetni ma már nem – igen vannak még kevesen akik töretlen hittel hisznek – sajnos mert nem tudnak! Tehát azért írtam le, hogy tudd, ne valld! És még azt is tudd, hogy a hiszékennyé tett világ ideje lejárt! küldöm én id. Kiss László Bázakerettyéről 2018. április 30. szer—e—tettel!
    akkor holnap ünnepelsz? Vagy szomorúan emlékezel?

  4. Köszönöm admin, hogy nem törölted írásom, mert tudd én már akkor oktattam a marxizmust amikor még sokan itt akik írják és mondják a tutit meg sem születtek – és sajnos csak vallottam az eszmét – így fent rosszul írtam – idézem magam: “…Tehát azért írtam le, hogy tudd, ne valld!…” helyesen, kérlek javítsd ki , mert én nem tudom , eredeti írásomban kijavítom én is…. egy trauma kellett ahhoz, hogy megvilágosodjak! És mindannyian látjuk a szocializmus és kommunizmus elkorcsosult gyerekeit mivé lettek! Még egyszer hálásan köszönöm! id. Kiss László

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..