Ötletelés

Képtalálat a következőre: „Teherbe-kép”

Íme a qrmány terve: ennyi pénzzel ösztönöznék a gyermekvállalást

Ebben a ciklusban a népességfogyás megfékezését tekinti az egyik legfontosabb feladatának a kormány, s külön Családügyi Minisztériumot tervez felállítani ennek érdekében. Egy kiszivárgott munkaanyagból kiderül, milyen konkrét lépések várhatóak.

Először is a halálozási adatokon javítanának, mert a sereghajtók közé tartozunk az unióban: ezért szűrőprogramok indítását, kórház- és intézményfejlesztéseket, valamint korszerű eszközök beszerzését indítványozzák a HVG birtokába került javaslat szerint.

A születendő gyerekek számának növelése érdekében hangsúlyos helyen szerepel a várandósság és a szülés körülményeinek javítása, mivel a dokumentum szerint a pozitív élmények és tapasztalatok kedve­zően befolyásolhatják a további gyerekvállalást. Ez a szülőbarát szülészeteket és az otthon szülés elterjedését jelentheti.

Segítenék a kismamák munkavállalását: a szűkös bölcsődei kapacitásokat jelentősen kibővítenék, a jelenlegi 50 ezerről 90 ezerre növelnék. Terjesztenék a részmunkaidőt és a távmunkát. Itthon a hat év alatti gyereket nevelő anyák 10,2 százaléka dolgozik részmunkaidőben, míg Ausztriában hetven százalékuk. Ehhez módosítanák a munkajogi szabályokat, anyagilag is érdekeltté tennék a munkáltatókat.

A kormány a 25–35 éves korosztályt célozza meg a családalapítási célok támogatásánál, akiknek az eddig bejelentett hitelelengedések mellett más, egyelőre nem részletezett anyagi segítséget adnának. Azt próbálnák elérni, hogy a nők hamarabb, a most átlagnak számító 28 éves kor előtt szüljék az első gyereket.

A szakértő szerint megfelelő intézkedésekkel op­timális esetben akár meg is lehet állítani a népességfogyást. Viszont legalább két-három év, míg ezek meglátszódhatnak a születésszámokon. – A gyere­ket vállaló nőknek komoly hátrány érheti a karrierjüket, több évre kiesnek a munkából, nem véletlen, hogy ódzkodnak a szüléstől – mondta Szilágyi Gyula szociológus a Blikknek. Ha lenne elegendő bölcsődei férőhely, ha tudnának részmunkaidőben vagy otthonról dolgozni, nem éreznék, hogy hátrányba kerülnek a gyerekek miatt, ezért bátrabban szülnének, s így jóval több gyerek születhetne, mint jelenleg – tette hozzá.

Közel 1 millió magyarral van kevesebb

A legfrissebb adatok szerint 9 millió 771 ezer ember él Magyarországon. 1980-ban még majdnem egymillióval többen voltunk, 10 millió 709 ezren. A számítások szerint 2060-ra már 8 milliónál is kevesebben lehetünk.

Gaál Zoltán szerkesztő kommentárja:

Gyerekciklus

A szaporodás, az utódnevelés az ember egyik ősi, nehezen elnyomható ösztöne. Nem túl biztató, hogy míg néhány generációval ezelőtt ez abszolút természetes módon működött, addig az utóbbi években egy statisztikai számhalmazzá, megélhetési problémává minősült. Ráadásul a mögöttünk álló választás hangulatából kiindulva, a legvadabb sci-fi abszurditását is meghaladva, talán még az is reális veszéllyé válhat, hogy pártpolitikai kérdést csinálnak a családok az utódlásból. Más se hiányzik, mint hogy gyerekfronton is kettészakadjon az ország, és kormányzati ciklustól függően essenek teherbe a lányaink.                                                                      (blikk)

Bal-Rad komm: “…Ez a szülőbarát szülészeteket és az otthon szülés elterjedését jelentheti…”

– A békeidőbeni EGYMILLIÓS “EMBERVESZTESÉG” még “annál is nagyobb”, hiszen már több mint hatszázezer MAGYAR MENEKÜLT EL az országból. (A maradók tekintélyes részéről pedig jobb ha már nem is szólunk!)

Ez a több mint hatszázezer elmenekült példája LEHETNE a kulcs a megoldáshoz.

1. – MIÉRT MENTEK EL?

2. – MIKÉNT MEHETTEK EL?

Ha a két kérdésre őszinte választ adunk, azonnal ADÓDIK a megoldás: FUNDAMENTÁLIS SZINTŰ TÁRSADALMI SZERKEZETVÁLTÁSRA VAN SZÜKSÉG! Ergo: szocializmusra!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

“Ötletelés” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Nem értem, lehet gyorsan öregszem.
    Miért kell segíteni munkajogi hókuszpókusszal a gyermekvállalást?
    Ha ez a kib.szottul nemzetess kormány annyira családpárti, akkor miért kap 300 eurós fizetést egy magyar férfi – vagyis magyar apa -, nem lenne egyszerűbb MEGFIZETNI A MUNKÁT?
    Ez a tetves náci párt bevallottan ERŐFORRÁSKÉNT kezeli a leendő gyermeket, egy szinten vagyunk a duracellel, illetve remélem, hogy (még) érünk annyit!
    Állítsák vissza a HORTHY RENDSZERBEN JÓL BEVÁLT EGYKERESŐS CSALÁDMODELLT!
    Ne csak horthy szobrot avassanak, hanem ha már az a példakép, legalább annyira legyenek emberségesek!
    A háború után felborult ez a szisztéma, sajnos, mivel kevés volt a férfi munkaerő, a nőknek kellett elmenni a gyárakba, és ez alapjaiban felborította a társadalmi normákat.
    Mindez a tőkés világhatalmak műve, természetesen! Egyetlen társadalom sem nélkülözhette a nők munkáját!
    De ma már bevallottan TECHNOLÓGIAI a munkanélküliség, a robotizáció miatt! Ez a trend erősödik, tehát a jövőben egyre kevesebb aktív (kétkezű) dolgozóra lesz szükség! Már most is így van. Ezért ez a tervezetek, hogy ilyenolyan munkaügyi megoldások, eleve a trendekkel szembe megy, éppen hogy azt kellene megvalósítani, hogy minimum ISMERJÉK EL A GYERMEKNEVELÉST főmunkaviszonynak! Ha már ennyire nemzetessek vagyunk!
    Miért nem elég jó “termék” ennek a kib.szott nemzetnek egy megszülető magyar gyermek, mennyit ér nekünk? És miért jobb egy autógyári szalagon éjszakásban robotolni, otthon a lázasbeteg gyermekkel?
    Hát ez itt a fő baj, ezzel a rabszolgatartó társadalommal, amelyet a 19. században hoztak létre, amikor is “felszámolták” az Usában – papíron -, de a valóságban egyszerűen kiterjesztették MINDENKIRE, létrehozva a proletárság tömegeit, amelyeknek még ennyi joguk sem volt immár “szabadon”, mint egy korábbi évtizedek rabszolgájának!
    A nők drámaian nyomorult helyzete tehát a szélsőséges, profithajhász korai vadkapitalizmus ősmaradványának a “terméke”, és ezen orbán nem fog változtatni, sőt, kifejezetten ellenérdekelt ebben!

    1. “Ne csak horthy szobrot avassanak, hanem ha már az a példakép, legalább annyira legyenek emberségesek!”

      T. V.kutya!

      Egy kicsit félrement ez a dolog. A lovastengerész rendszerének “emberségességéről” (pontosabban: embertelenségéről) igen sokat mesélt nekem a nagymamám. Ez a rendszer ’19-ben, a ’20-as, ’30-as években, majd – főleg – a II. világháborúban halomra küldte vágóhídra az embereket, aki pedig cselédként élt, azt ütötte-verte.
      Abban viszont maximálisan egyetértünk, hogy az emberek munkáját meg kell fizetni, a családoknak munkát kellene biztosítani (nem a közmunkának csúfolt rabszolgaságra gondolok!), ami alfája és omegája lenne a megélhetésnek, és ezzel a gyermekvállalás ösztönzésének. A többi humbug…, és egyébként ez a koncepció a Kádár kor sajátossága volt, nem a lovastengerész kalandor rendszeréé.

      1. Igen, ez a bizonyos kötelező szocialista “tananyag”, ismerem. Jártam én is iskolába.
        Viszont nem voltam (akkor) párttag, ezért nekem nincs a zsigeremben, hogy mindig kötelező megvédeni senkit.
        A szegény ember mindig csak saját magára és a családjára számíthat.
        Na most, akkor nézzük:
        Horthy rendszerben vezették be az “OTI lapot”, ez a társadalombiztosítás leánykori neve.
        Nem kádárék, hanem Horthyiék.
        Aztán.
        Horthy idejében elképzelhetetlen volt, hogy egy gyári munkás felesége napszámba menjen kapálni!
        Legyek konkrét: apámtól tudom, hogy a nagyapám testvére mozdonyvezető volt a Máv debreceni főnökségénél. Többször járt nála, az öreg mutatta neki a díszegyenruháját, és (apám) csodálkozott, hogy fehér kesztyű is volt hozzá! Amikor a lányát férjhez adta, Tokajból hozatott bort, külön szekérrel, nem emlékszem, hány hordóval, nem hazudok, de nem ez a fontos. Akkoriban egy jó szakmunkáshoz bárki hozzáadta a lányát. Hallottam itt nálunk, hogy pld. a diósgyőri kohászoknak milyen jó hírük volt, és most a bányászokról ne beszéljünk!
        Mindezeket ne a későbbi korokkal hasonítsuk össze légyszi, tehát ne a kádári korszakkal, hanem az azt megelőző korokkal, vagyis a századforduló környékivel, amikor kitántorogtak Amerikába X millióan.
        A lényeg: a Horthy korszak egy vesztes háború után, megcsonkítva, lélekben megtörve a nemzet, mégis élhető országot hozott létre úgy, hogy egy valódi világválságot is túlélt, nem úgy, mint ez a cigány geci suttyó, aki egy működő országot kapott ajándékba, és ezt most elveri a félkarú rablón, ahogy a cigányok szokták a családi pótlékot.
        De visszatérve: A kádár-korszakot ne hasonlítsuk a horthy-korszakhoz, mert nem azonosak a feltételek. Lényeg, hogy anyám a kádár-korszakban volt kénytelen elmenni takarítani, úgy, hogy paraszti származásunk lévén azt sem tudta, mi az a gyár. Mindezt azért, mert apám fizetése egyre kevesebbet ért a gyárban, 1700 forintból nem lehetett megélni öten, 1968-ban. Sajnos.

        1. “Horthy idejében elképzelhetetlen volt, hogy egy gyári munkás felesége napszámba menjen kapálni!”

          T. V.kutya!

          De a lovastengerész korában egy szegény paraszt ember gyermekei számára egy perspektíva volt: a cselédsors. Ezt nagymamám példáján pontosan tudom.
          Azt mondja: “kötelező tananyag”, miközben nyomatja itt a bődületes betanult ostobaságait, pl.: ezt:
          “a Horthy korszak egy vesztes háború után, megcsonkítva, lélekben megtörve a nemzet, mégis élhető országot hozott létre úgy, hogy egy valódi világválságot is túlélt”
          Nézzen után, mit csinált kedvenc lovastengerésze ’19 nyarán, Szegeden, hogy árulta a hazáját.
          És talán fogadja meg Lenin (óh, irgalom atyja, ne hagyj el!) tanácsát: “Tanulni, tanulni, tanulni”!
          Mert így tudatlanul fog meghalni.

          (A Kádár korszakot valóban nem hasonlíthatjuk a lovastengerész időszakához. A kettő össze sem hasonlítható, nem egy kategória. Ha azonos feltételekkel mérjük a két személyiséget, akkor ha a lovastengerésznek piripócson kiállítanak egy mellszobrot Gyuri bácsi udvarán, Kádárnak egy 10 emelet nagyságú bronzszobrot kellene emelni a Gellérthegyen:)

          1. Az a baj, hogy a választások után egy nappal hirtelen megszabadultam mindenféle demagógiától. Többek között ezt köszönhetem orbánéknak. Csak azt kell elhinni, a magaménak tudni, ami a kezemben van, amit én birtokolok.
            Amit én éltem meg, az az én életem (jobbára múlt), és ezen senki más emlékei nem tudnak változtatni.
            A könyvek, azok könyvek maradnak, és a polcon a helyük. Valóságot nem könyvekből írják.
            Leírtam fentebb: mi is paraszti származásúak vagyunk, és épp a szegénység elől menekültünk Borsodba, a 60-as évek elején, mint oly sokan mások, egész családdal, akkor ez volt a szokás.
            A szegénység óriási volt, és reménytelennek látszott.
            Persze, a szegénység maradt velünk, sőt, tovább fokozódott, akkor kezdtünk kicsit levegőt venni, amikor mi, gyermekek is felnőttünk, és kezdtünk pénzt keresni. De akkor anyám már nem élt, mert gyenge fizikuma nem bírta a váltott műszakot, gyorsan lebetegedett, és az üzemorvos (!!!!!) kiírta vizes mellhártyával dolgozni, és fél éven belül meghalt az edelényi, tüdőkórháznak becézett halálgyárban (onnan kevesen jöttek vissza élve, de ez nem ide tartozik most, de megérne egy misét).
            Szumma: Hagyjuk az eredetet, hogy ki és hogyan vonult be, mert nem csak Horthy, hanem Kádár is bevonult, ebben is egyformák. Kádár nem lovon, hanem tankokkal, mert neki sokkal több esze volt, viszont életében nem harcolt meg semmiért, bár, a békében jobbnak bizonyult, mert dolgozni nehezebb, mint harcolni.
            Ezzel együtt továbbra és kitartok amellett, hogy ’19 után nem történhetett másképp, mert mi, magyarok a legyőzöttek sorsát éltük meg. A Tanácsköztársasággal elősegítettük a szovjetek elleni intervenció gyengítését, de ezt ők hamar elfelejtették.
            Tény, hogy Horthy országa a dzsentrik világa volt, uram-bátyám, “rokonok”, úri-muri, stb, nekem mindig Móricz írásai jutnak eszembe róla, de mondom, nem szabad a két rendszer egybevetni, és értékelni egymással szemben, csakis külön-külön kellene, abból a szempontból, ahogyan velünk, proletárokkal bánt. A véleményem az, hogy ami közös volt a két rendszerben: hogy alanyok voltunk, és úgy is kezeltek minket. Pont, mint most. Kádárék idejében sem voltunk valami nagy urak, lássuk be! “Tanulni és tanulni” persze lehetett, nyilván azt, ami a rendszernek kellett, de a pontszámokkal már akkor is baj volt, csak a párttitkárok kölykei juthattak be a jogtudományi vagy közgazd. egyetemre, nekünk maradtak a mezőgazd-i, és a szakmérnöki képzések. Olyanok, amilyenek.
            A merev kasztrendszer, amit megörököltünk a horthy világból, egy-egyben tükröződött a kádári szocializmusban is. 30 év kevés volt, hogy eltüntesse ezt a kórságot, és végül ez a szellemiség maga alá gyűrte az egész szocializmust, mert mi, magyarok alapvetően antiszociális emberek vagyunk, és úgy is élünk, úgy viselkedünk a mindennapokban, nem ismerek két szomszédot, akik jóban vannak egymással, hanem inkább pereskednek. A munkahelyeken egymást fúrják az emberek, ma is ezt teszik, pedig nem tanította senki.
            sst.b stb.
            Jó ez a rendszer a magyarnak, majdnem kádári, és majdnem horthy, épp az, amihez szokva van. Felfelé nyalni, lefelé rúgni.
            Azért van biztonságban a fidesz, mert a magyar nép eddigi történelme során egyetlen napot sem töltött el igazi demokráciában, és nem is tanították az iskolákban a rendszerváltás után sem, hogy mi ez a valóságban!
            Csakis AZT TANÍTOTTÁK MEG, HOGY GYŰLÖLNI KELL a demokráciát, és itt is olvasom hasonló kommenteket, elég gyakran.
            Márpedig a tudatlanság igen magas fokára vall az, amikor olyasvalamit gyűlölünk, amit nem is ismerünk!

  2. Úraim csak hajba mert a ruha drága!
    ” Más se hiányzik, mint hogy gyerekfronton is kettészakadjon az ország, és kormányzati ciklustól függően essenek teherbe a lányaink. ”
    Már ketté van ! A rejtett erőforrás nagyon nagy lépés elönyben van! Mig náluk száz főre cca.nyolcvan-száz születés jut,addig nálunk tíz-tizenöt !Ami azt jelekti,hogy husz-harminc év mulva számbeli fölényben lesznek!

    1. Bizonyos tájegységeken már most is fölényben vannak.
      A választási rendszer orbáni sajátosságából adódóan nem is kell az országos többség ahhoz , hogy országosan mandátum többségbe kerüljenek.

      A hatalom gyakorlását akár már 20 éven belül elkezdhetik; ez a tendencia látszik kirajzolódni, hogy egyre gyakoribb a roma politikus a napi életünkben, míg korábban csak díszpintyként mutogattak egyet-kettőt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..